Pannónia Bertája

vaszons

Új tag
Bertát nagyon változatos előnevekkel lehet megtalálni az európai irodalmi- és a történelmi szakirodalomban. Így bevett elnevezése a Pannóniai, Hungáriai, Nagylábú, Lúdlábú, és a Laoni. Mind ugyanazt a királylányt, a későbbi frank királynét nevezi meg.

Élettörténetének jellemzése és méltatása nem az én feladatom, mindössze jószívvel szeretném ajánlani a Kedves Olvasónak Hazánk régi, legendás szülöttének kalandos történetét.

Mint már annyiszor korai történetünk kutatása során, most is a véletlen és a jószerencse tette lehetővé, hogy ez a mű megjelenjen – több mint hétszáz éves késéssel – magyar nyelven is. A forrás ugyanis, ahonnan sikerült letölteni a művet ófrancia eredetiben, egy orosz honlap volt. ( http://www.russianplanet.ru/filolog/epos/roland/frenchepos/roi/berthe01.htm)

Kitartó és áldozatos munkával sikerült először is megfejteni az eredeti szöveget, majd műfordított minőségben az Olvasó elé tárni. Köszönet érte Szakács Ilona orosz-francia-magyar nyelvszakos középiskolai tanárnőnek és Sashalmi Jánosné költőnőnek.

A kutakodás Berta történetének megismerésével nem fejeződött be. Fény derült arra, hogy szüleinek legendája még közismertebb volt a XII.-XIII. században, mint Bertáé. Történetük gyakorlatilag Európa összes nyelvén elterjedt a maga korában, de magyar nyelvű változatával csak a 2012 óta, Z. Tóth Csaba prózai fordítása nyomán találkozhatunk. (Forrása egy Londonban 1922-ben Mrs. Leighton fordításában megjelent „A medieval Legend Translated from the French” művéből a „The Sweet and Touching Tale of Fleur and Blanchefleur”)

A Szülők megnevezése is Európa-szerte változatos képet mutat. Mi a rövid időn belül megjelenő mű, eredeti XII. századi forrásaként Robert d'Orbigny: „Le Conte de Floire et Blancheflor” című verses munkájának magyarítását vállaltuk.

Úgy gondoljuk, így válik hamarosan kerek-egésszé az a legendakör, mely Hazánk Honfoglalást megelőző, vélhetően az avarnak nevezett népességéhez köthető.


Tomory Zsuzsa



Magyar királyság Európában a VIII.sz.előtt.





Norma Lorre Goodrich Medieval Myths[1] (Középkori mondák) című könyvében a jól ismert európai ősregéket és mondákat népszerűsíti, amint ezt korábban a sumir, egyiptomi, krétai, görög, trójai, perzsiai, afganisztáni, indiai és római mondavilággal tette.

A középkori mondák között tárgyalja Skandinávia Beowulf, Wales Peredur, Franciaország Roland, Ausztria Sifrit, Németország Tannhäuser, Írország Cuchulain, Oroszország Igor Herceg és Spanyolország El Cid című, s a tudományos érdeklődés középpontjából ki nem hagyható mondáit. Utoljára említem meg a szerző által ugyan ide rangsorolt Hungária Bertája című mondát, melynek létezéséről – tudomásom szerint, s ifjúkori tanulmányaim során – soha szó sem esett. Jelen írásom csupán e monda létezésére hívja fel a figyelmet, mely magyar és általános történelmi szempontból rengeteg eddig figyelembe nem vett tényt vet tudatunk felszínére.

Hungária Bertájának élettörténetét 1270-ben véletlenül találta meg egy korában nagy tiszteletnek örvendő Adenes li Rois nevű belga regős. Neve fordításban Kicsi Ádám, a regősök királya. Életművét azért értékelte kora, majd az utókor is nagyra, mivel az általában csak szóban terjedő regéket ő le is írta, ami korában igen ritka jelenségnek számított. Ezen írásai fenn is maradtak az utókor számára, műfajukat tekintve a hősköltemény és szerelmi költészet közötti helyet foglalják el, s legtöbbjét Charlemagne korával azonosítják. A Roland szerű hősköltemények általában a nemesség szempontjából írták le környezetüket. Adenes jobban otthon volt a nép, s a sűrű erdők és mezők világában. Verseinek szóbősége, tökéletes rímei szokatlanok e korban. Az általa elmondottakban könnyű szerrel a nyugati világ tündérmeséinek, - mint például a Csipkerózsika, a Hófehérke - előképét láthatjuk, mondja Lorre.

Maga Adenes véletlen folytán szerzett tudomást e monda létezéséről. A történet röviden ez:

Adenes otthon unatkozván elhatározta, hogy elmegy Párizsba, hogy Szent Denis templomában imádkozhasson. Itt megismerkedett egy Savary nevű szerzetessel, aki meghívta könyvtárába, s megmutatta a Berta hagyományt magába foglaló könyvet.

1. Hungáriának már volt neve 783 előtt.

2. Hungáriának királya is volt 783 előtt.

3. Hungária királyi udvarát a rege kora legműveltebbjének tudja.

4. A Hungáriai Berta regéjét leíró regős korát megelőző verseléssel emlékezett meg róla, feltétlenül magasan művelt embernek kellett lennie.

5. Berta regéjét a nyugat-európai ismert mesék előképének tartják.

6. A rege lélektani tartalma csak a XIX-XX. század Európájában talál esetlegesen párjára.


12. A legenda azt is elmondta, hogy Berta édesanyjának még született egy kislánya, akit Constance-nak nevezett, Berta jótevőjének emlékére, s ő lett Hungária királynője.

13. Idővel Berta királynő lett Charlemagne édesanyja.


Berta királykisasszony legendájának értelmében a Hungár Királyság már a 700-as években nemcsak megalapozott volt, de az európai királyi körök példaképének számított. Hogy ez valóban így lehessen, századokra visszamenően megalapozott, törvényes államhatalomnak kellett lennie hazánkban. A tényként említett esemény, hogy Constance lett Hungária királynője, a férfi-női örökösödés közötti egyenlőséget, s emelkedett társadalmi rendszer jelenlétét árulja el. Ez ősműveltségünk folyománya, hiszen első elindulásunk nyelve már magába foglalta a feleség fogalmát.

Az Árpád-i honegyesítés előtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bővebb fényt vethetnek az avarok hirtelen kipusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérő „rokonokat” abban, hogy hazatérve átlépjék az országhatárt.(„796 január: Az avar tudun fölveszi a keresztséget. Ezzel egyidőben Vojnimir, az avaroknak alávetett szlavóniai szlávok vazallus vezére szabad utat biztosít Erik friauli őrgrófnak Szlavónián át. Erik egészen a – valószínűleg a Duna-Tisza közén levő – kagáni kincstárig hatol. Az avar nagyfejedelmek évszázadok során felhalmozott kincseit 15 négyökrös szekéren akadálytalanul elszállítja.” Magyarország Történeti Kronológiája I. 47.oldal Akadémiai Kiadó,1983. - svaszon) Az avaroktól elorzott kincsek váltak később Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az Aachen-i dómban levő hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a műveltségről, mely ezt létrehozta.

Farkas Gábor könyvtáros úr segítségével – kinek ezért őszinte hálámat fejezem ki – sikerült megtudnom, hogy Király Ilona Szent Márton című műve (Budapest 1929) foglalkozik e korral, s a “nagylábú Bertával”. Amerikában élve eddig nem sikerült e könyv nyomára bukkannom. Reméljük, hogy valaki bővebb kutatás tárgyává teszi Berta királylány elfelejtett magyar mondáját, s ennek tükrében átértékeli a nyugat-európai híres legendákat is.
 
Oldal tetejére