T
TH6777
Vendég
"A sport a legalkalmasabb annak bebizonyítására, hogy a fogyatékkal élők is élhetnek teljes életet, és ha az ember nem adja fel, akkor számára semmi sem lehetetlen"
A paralimpia a mozgássérült, látássérült és egyéb fogyatékossággal élő emberek négyévente az olimpiát követően megrendezésre kerülő sporteseménye, amelyet egyre nagyobb közönség -és médiaérdeklődés kísér. Ez a linkgyűjtemény a maga eszközeivel ezt az érdeklődést szeretné kiszolgálni, és ha lehet, még tovább növelni.
A paralimpia rövid története
Nagyon sokan úgy gondolják – tévesen –, hogy a paralimpia szó a paraplégia (orvosi kifejezés az alsó végtagok bénulására) és az olimpia szavak összevonásából adódik.
Mint látni fogjuk, a paralimpia ugyan valóban a gerincvelő sérülése következtében alsó végtagbénultak sportmozgalmától indult, s ennyi köze van a paraplégekhez, ám továbbfejlődött több fogyatékossági csoportot felölelő, az épekével egyenrangú, párhuzamos (parallel) olimpiai mozgalomig.
Mindannyiunk életében értékkel bír a sport, s ez még fokozottabban így van a fogyatékkal élőknél: a sportolás során kialakított vagy csökkent működésükből felerősített készségek, képességek növelik a környezettől való függetlenséget, elősegítik a társadalomba való beilleszkedést.
A sportoló fogyatékosok múltja több mint száz évre tekint vissza.
Tudunk arról, hogy már 1888-ban létezett sportklub Berlinben siketek részére. A siketek nemzetközi sportszervezete (CISS) már 1922-ben megalakult. Igaz, ők soha nem csatlakoztak másik fogyatékosságot képviselő szervezetekhez, mind a mai napig világjátékukat önállóan rendezik Silent Games néven.
A testi fogyatékosok sportja a II. világháború után indul útjára a maga nagyszámú katona- és civil sérültjével. A sportban találták meg azt az eszközt, amely révén a legkisebbre csökkenthetik az egyébként viszonylagos mozdulatlanságra ítélt lét kedvezőtlen következményeit.
Jó félévszázaddal ezelőtt a brit kormány létrehozott egy rehabilitációs központot a gerincvelő-sérülést szenvedett második világháborús veteránok részére a Stoke Mandeville Kórházban, amelyet egy kiváló neurológus, Dr. Ludwig Guttmann („a bénák Coubertinje” – ahogy XXIII. János pápa jellemezte a Római Paralimpián) vezetett. Ami ma már nyilvánvalónak és közhelynek tűnik, az akkor még újszerű volt: a sport gyógyít, függetlenségre nevel, elősegíti a beilleszkedést. A sport az egyik legfontosabb eszközzé vált a rokkant személy rehabilitációjában. A rehabilitációs sport meglehetősen gyorsan fejlődött rekreációt elősegítő szabadidősporttá, s néhány éven belül megtette első lépését a versenysport felé.
1948 július 28-án, a Londoni Olimpiai Játékok nyitónapján Aylesburyben megrendezték az első kerekesszékes versenyeket kórházak és sportklubok részére Stoke Mandeville Játékok néven.
Nemzetközivé a rendezvény 1952-benvált azáltal, hogy a holland veteránok is csatlakoztak a mozgalomhoz megalakítva egy nemzetközi szervezetet (ISMGF –International Stoke Madeville Games Federation).
Így az első nemzetközi játékokon Stoke-Mandeville-ben már 2 nemzet 130 gerincvelősérült kerekesszékes versenyzője vett részt.
A mozgássérült atléták versengésének olimpiai jellege első alkalommal 1960-ban a Római Játékokon volt. Itt is csak gerincvelősérültek vettek részt, de már a 23 nemzet 400 versenyzőjének a nyitó ünnepséget az Olimpiai Stadionban tartották, az események ugyanazokon a versenyhelyszíneken zajlottak, mint az Olimpián.
1964-ben, Tokióban folytatódik az a hagyomány, hogy az olimpiai helyszíneken bonyolították le a most már 5 napos versenyt 15 versenyszámban 22 nemzet 390 atléta részvételével.
Akihito trónörökös is megjelent a nyitó ünnepségen, a versenyzőket pedig az olimpiai faluban szállásolták el.
Új versenyszámok a 60 m és a 240 m váltó, a diszkoszvetés, a súlyemelés és a kerekesszékes szlalom.
1968-ban megszakadtak a tárgyalások a Mexikói Olimpiát szervezőkkel, de Izrael elvállalta a 29 országból érkező 750 sportoló versengésének megrendezését. Először fordul elő, hogy nagyszámú nézősereg kíséri figyelemmel az eseményeket. A nyitó ünnepségen 25 ezren vannak, a kerekesszékeskosárlabdadöntő telt ház előtt zajlik Tel-Avivban.
1972-ben Heidelbergben tartják a játékokat, amelyet először neveznek
Paralimpiának és utoljára vesznek részt csak kerekesszékesek, ez alkalommal 42 országból 1004-en, közülük 273 nő.
A média is nagyobb érdeklődést tanúsít a játékok iránt. Új versenyszámmal bővül a paletta: a négyvégtagbénultak (tetraplégek) 40 m versenyével. Bemutatkoznak a vakok a csörgőlabdában és a 100 m-es futásban, valamint az amputáltak atlétikai számokban, azaz még nem hivatalos résztvevői a Paralimpiának.
Az 1976-os Torontoi Paralimpián a vakok és az amputáltak versenyszámai már hivatalosan is részei a teljes programnak, melyet első alkalommal a fogyatékosok két nemzetközi szervezete (az ISOD és az ISMGF) együttesen vezényelt le. Megszületett a különböző fogyatékosságú csoportok nemzetközi sportversenyeinek egyesítésének gondolata.
Ugyanebben az évben rendezik meg az I. Téli Paralimpiai Játékokat Svédországban.
A sporteszközök technológiája is szerephez jutott ezen a versenyen, hiszen a sportolók egyénre és az adott versenyszámra készített kerekesszékekben vetélkedtek. Újabb versenyszámokat is megrendeznek a most már ovális pályán: 200, 400, 800 és 1500m.
Moszkva nem élt a lehetőséggel, hogy házigazdája legyen a Paralimpiai Játékoknak 1980-ban.
42 ország 2000 sportolóját a hollandiai Arnhemvárosa látta vendégül.
Itt debütáltak az agyi eredetű mozgászavarban szenvedő sportolók.
A sportberendezések és a szervezés a legmagasabb igényeknek is megfeleltek, így sorra dőltek meg a rekordok.
A fogyatékosok nemzetközi szervezetei közötti alapvető problémára utalt
1984-ben a megosztott helyszín annak ellenére, hogy egy un. Koordinációs Bizottság (ICC) szervezte a Játékokat a két hagyományos (ISMGF és ISOD) szervezet helyett.
Az összes kerekesszékes szám - köztük első alkalommal a maratoni verseny -Angliában,Aylesburyben kapott helyet 41 ország 1100 sporttolójának részvételével.
Egyidejűleg New Yorkban a többi fogyatékossági csoport versenyszámait rendezték meg 45 ország 1750 sportolójának.
Ez az első alkalom, hogy az olimpiai zászló lobogott mindkét helyszínen, kifejezve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) támogatását.
Szöul, 1988 igazi fordulópont a paralimpiaimozgalom történetében, amely befogadtatott az olimpiai családba. A Paralimpia valóban az Olimpiai Játékokkal vált egyenrangúvá, „pallellé” értékben és mértékben.
Az Olimpiai Szervező Bizottság „rásegített” a Paralimpiai Bizottsának.
Ettől kezdve az Olimpiai Játékok után annak helyszínein rendezik meg a Paralimpiát. Koreába 61 ország küldte el 3050 sportolóját. Bevezetik a dopping-vizsgálatokat.
Barcelona, 1992 a paralimpiai mozgalom fejlődésében további lépést jelent a légkörét és tömegvonzását illetően. Nagy siker.
82 ország 3500 sportolójának vetélkedését 1,3 millió néző tekintette meg.
A tenisz első alkalommal szerepel.
Néhány sportágban először alkalmazzák az un. „funkcionális osztályba sorolást”
. Egy héttel később Madridban rendezik meg a Paralimpiát a tanulási nehézséggel rendelkező sportolóknak (73 ország és 2500 sportoló). Ez a kategória atlétikában és úszásban Atlantában már a hivatalos programba is bekerül.
Atlanta, 1996. augusztus 15-28. X. Paralimpia minden rekordot megdönt részvevő országok (102), sportolók (4000) száma tekintetében.
Olimpiai csúcsok születnek.
A 17 sportág: asztalitenisz, atlétika, boccia, cselgáncs, csörgőlabda, erőemelés, futball, gyeplabda, íjászat, kosárlabda, kerékpározás, lovaglás, lövészet, tenisz, úszás, röplabda, vívás. A rögbi és a vitorlázás bemutató jelleggel szerepelt, míg Sydneyben a hivatalos program része lesz.
A Játékokra némi árnyékot vetett a gyenge szervezés és az Olimpiai és a Paralimpiai Szervező Bizottság együttműködésének hiánya.
A Millenniumi Játékok, Sydney 2000 újabb rekordokat fog dönteni.
A hivatalos programba kerül a rögbi és a vitorlázás, viszont nem szerepel a gyeplabda.
Az október 18. és 29. között rendezendő Játékokra 18 sportágban 125 országból több mint 4000versenyzőt várnak, és 561 aranyérmet osztanak ki.
A versenyekről 2500 újságíró tudósít majd.
Mint látható, a paralimpiai mozgalom nagyon sokat alakult a kezdetektől napjainkig.
Egyre inkább a résztvevő sportolók teljesítménye kap hangsúlyt, semmint fogyatékossága.
Hasonló utat bejárva formálódtak a fogyatékosok sportjának nemzetközi szervezetei is. A kerekesszékes versenyeket szervező nemzetközi szervezet (ISMGF) után Veteránok Világszövetsége égisze alatt megalakul 1964-ben a Fogyatékosok Nemzetközi Sportszervezete (ISOD) azzal a céllal, hogy olyan fogyatékosoknak is versenyzési lehetőséget biztosítson, akik nem tartoznak az ISMGF-hez, mint a vakok, az amputáltak, az agyi eredetű bénultak vagy egyéb okból sérültek.
Az újonnan létrejött szervezet erőfeszítései az 1976-os Torontoi Paralimpián - amelyen vakok és amputáltak is indulhattak - és az 1980-as Arnhemi Paralimpián – amelyen pedig egy további csoport, az agyi eredetű bénultak indulhattak – eredményeztek sikert.
Céljuk volt még, hogy a különböző fogyatékos csoportok nemzetközi versenyeinek koordinációs feladatait felvállalják.
Mindezek ellenére újabb egytípusú, egy fogyatékosságközpontú nemzetközi szervezetek jönnek létre, mint 1978-ban a CP-ISRA, az agyi eredetű mozgásszervi megbetegedésben szenvedők és 1980-ban az IBSA, a vakok szervezetei.
S e négy szervezet hozta létre a Játékokat Koordináló Bizottságot (ICC), tagjai pedig a létrehozó szervezetek tisztségviselői (elnökök, főtitkárok stb.) lettek.
A siketek (akik azért továbbra is távolmaradtak a közös szerepléstől) és az értelmi fogyatékosok nemzetközi szervezete 1986-ban csatlakozott az ICC-hez. Azonban, egyre nagyobb igény merült fel az egyes nemzetek részéről a nemzeti és területi képviseletre, s végül is ez vezetett 1989-ben az IPC (Internationál Paralipic Commmittee), egy másképp felépülő, új szervezet megalakításához.
A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (NPB) jelképe (lásd fent a zászlón)
A jelkép három zöld,
piros és kék mandalából, azaz keleti filozófiából ismert két őselvet, a jangot és a jint magába foglaló körökből (T’ai ki) áll. Ez a hármasság az NPB mottóját jeleníti meg: „mind, body, spirit”-et, azaz az emberben egységesülő „lélek, test, szellem”-et.
Az öt mandalát az olimpiai karikákhoz hasonlóan elhelyezve a fogyatékkal élők sportjának szimbólumaként az 1988-as Nyári Paralimpiai Játékokon, Szöulban használták először.
Az 1989-ben megalakuló Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (NPB) ezt az ötös mandalát választotta szimbólumának.
Azonban 1991-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ajánlására és marketing okok miatt a logót három mandala egy új kunfigurációjára változtatták. A nemzeti paralimpiai bizottságok többnyire szerepeltetik saját logójukban is, így a Magyar Paralimpiai Bizottság logójában is szerepel a három mandala.
Sydney 2000 Paralimpiai Játékok kabalája
(legy)
A hat fogyatékossági csoport:
Amputáltak: azok a sportolók tartoznak ebbe a csoportba, akiknél legalább egy jelentős izületi rész hiányzik valamelyik végtagban (pl. könyök, csukló, térd, boka). A sportágtól függően ezen versenyzők lehetnek kerekesszékes sportolók is.
Agyi eredetű mozgászavarban szenvedők (CP – cerebral palsy): - az agy olyan területének/területeinek sérülése, amely az izomtónus, reflexek, mozgások és a testtartás végrehajtásáért és/vagy ellenőrzésért felelős, azaz alapvetően az izmok feletti kontroll hiányzik.
Értelmi fogyatékosok: - az intellektuális képességek korlátoltsága (US standard szerint 70 IQ alatt) - egy vagy két területen az alkalmazkodó készségek/képességek korlátoltsága (kommunikáció, önellátás, stb.) - mindezek 18 éves kor előtti fennállása.
Les Autres: - ez tulajdonképpen „egyéb” kategóriát jelent (francia szó): azok a sportolók tartoznak ebbe a csoportba, akik igazából a többi mozgásszervi rendellenesség kategóriájába nem illeszthetőek (pl. törpenövés).
Látássérültek: - mindazok idetartoznak, akiknek az állapotuk miatt a „normál” látásuknehezített a korrigálhatótól a teljes vakságig terjedő skálán.
Kerekesszékesek: azok tartoznak ebbe a kategóriába, akik alsó végtagjainak legalább 10 százalékos funkcióját elvesztették.
Ennek számos eredete lehet:
- baleseti gerincvelő-sérülés
- spina bifida
- Heine-Medine
- amputáció
- agyi eredetű mozgásszervi zavar
- és minden egyéb nem járóképes sportoló
Fogyatékkal élők nemzetközi sportszervezeteinek rövidítése és megnevezése:
ISMWSF International Stoke Mandeville Wheelchair Sports Federation
ISOD International Sports Organization for the Disabled
ICC International Co-ordinating Committee Sports for the
Disabled in the World (ma már nem létezik)
CISS Comité International de Sport des Sourds
IBSA International Blind Sports Assosiation
INAS-FMHS International Sports Federation for Persons with Mental
Handicap
[FONT=arial !important]PARALIMPIAI SPORTÁGAK
[/FONT]
Alpesi sí [FONT=arial !important]
[/FONT]
Asztalitenisz
Atlétika
Boccia
Csörgőlabda
Erőemelés
Evezés
Íjászat
Judo
Kajak-kenu
Kerekesszékes kosárlabda
Kerekesszékes rugby
Kerekesszékes tenisz
Kerekesszékesvívás
Kerékpározás
Lovaglás
Sportlövészet
Triatlon
Úszás
Ülőröplabda
Vitorlázás
[FONT=arial !important]
Nemzetköziparalimpiai játékok
[/FONT]
Nemzetköziparalimpiai játékok
[/FONT]
Nyári paralimpiai játékok |
<tbody>
</tbody>