Reincarnacio

pitti írta:

Nem montal kontrat.

Persze hogy nem lehet elvonatkoztatni a lelket a fizikai testtol. De nem az agy allapota befolyasolja az ember szemelyiseget hanem az agy es a lelek kozos befolyasa.

Kattints a kibontásához...

A kontrát arra értettem, hogy az agy szoros kölcsönhatása a lélekkel számomra azt mutatja, hogy a test a lélektől nem különválasztható.

Olvastam egyszer egy emberről, aki egy agresszív fickó volt, mígnem egy baleset során áthatolt a fején egy bot. Megműtötték, és rendbe jött, de az agysérülés következtében a személyisége teljesen megváltozott, egy szelíd ember lett belőle.
Ez nekem azt mutatja, hogy a személyiség szorosan összefügg az agy állapotával, még ha nem is állítom, hogy teljesen az agytól függ. De hogy különválasztható lenne az agytól, ez az ami számomra kérdéses.

pitti írta:

Minel nagyobb a lelek befolyasa annal nagyobb az agy spiritualis kepessege.

Kattints a kibontásához...

Ezt nem igazán tudom értelmezni. Milyen spirituális képességre gondolsz?

pitti írta:

Elnezest de nem volt eleg idom valaszolni meinden beirasra. Sok dolog van amivel nem ertek egyet a Karesszal.
A csecsemonek igenis van szemelyisege ami megfigyelheto es osszehasonlithato a csecsemoknel, es amit a lelek hoz magaval a metafizikai vilagbol. Aztan ahogy a csecsemo mentalitasa fejlodik ugy tunik el, vagy valik nyilvanvalova ez a hozott tudas.

Kattints a kibontásához...

Pedig ebben az én véleményem is különbözik.
Én nem hiszek abban, hogy a lélek bármit is hoz magával metafizikai világból. Szerintem a hozott anyag a csecsemő génjeiben keresendő, nem pedig az előző életeiben. A többi tapasztalat és tanulás.

pitti írta:

Az ember szemelyiseget a lelek es a fizikai test (osztonok erossege) kolcsonhatasa adja ki.

Kattints a kibontásához...

Most akkor szerinted más a személyiség és más a lélek?

Rosszul emlékeztem, nem agresszívből lett szelíd a fickó, hanem fordítva. Találtam róla anyagot a neten, idemásolom, hogy lásd mire gondolok.

The story of Phineas Gage illustrates a dramatic instance of personality change. Gage was the foreman of a railway construction team in the mid-19^th century. On Sept. 13, 1848, an accidental explosion blew a 20-pound metal rod all the way through Gage's head, from below his left cheekbone to just behind his right temple (Figure 13 ). Amazingly, Gage never lost consciousness. However, the injuries he sustained resulted in a complete reversal of his personality. Before the accident, his calm, collected demeanor and level-headedness made him one of the best foremen on his team. After the accident, his demeanor was characterized by rage, impatience, and gross profanity. Though physically capable of work after a few months of recovery, he was not the same man mentally. He never worked as a foreman again. He spent his remaining days as a farmhand until he died while having a seizure in 1921. Gage's case was the first to draw attention to the effect of brain injuries on personality, and it remains one of the most dramatic cases of personality change due to TBI.

Jaszladany írta:

A kontrát arra értettem, hogy az agy szoros kölcsönhatása a lélekkel számomra azt mutatja, hogy a test a lélektől nem különválasztható.

Kattints a kibontásához...

Ne kodosiccs Jaszladany, nem vagy te Ernoe. Azt mondtad, hogy a kulonvalaszthatosagra van pro es kontra. En kertem, hogy sorold a kontrat.
Itt tartunk.

Jaszladany írta:

De Karesz, az agy nem vak vagy inaktív x napig! Az agy azonnal működésbe lép, amint kifejlődik, még az anyaméhben. A születés után pedig tovább kell fejlődnie, de azokra a funkciókra már akkor alkalmas, amire a babának szüksége van, amikor a baba megszületik. Tehát az agy azonnal első pillanattól végzi a maga feladatait, és ahogy egyre jobban kifejlődik, egyre bonyolultabb funkciókra alkalmas. Ezzel együtt pedig a személyiség is kibontakozik.

Kattints a kibontásához...

Attól tartok a macskáknál jobb hasonlatot nem tudok. Hiába van szeme, attól még nem fog látni X napos koráig. Egy ember gyerek esetében is ugyan ez a helyzet, mert hiába sorolod hogy milye van meg annak a gyereknek ha egyszer a születése pillanatában képtelen ellátni ugyan azt a feladatot mint 30 évre rá.

Igen, a gyerek sír, üvölt, de ennek kb annyi információ tartalma van mintha valaki leszólítana az utcán hogy k*** anyád, te meg néznél hogy mi van, mert odáig oké hogy haragszik rád, de aztán ennyi is mert nem tudod hogy miért.
A gyerek pedig a szülei nélkül így is úgy is életképtelen.

Hali!
Tehát akkor van, vagy nincs reinkarnáció? (Inkarnáció ezek szerint van.) Szerintem a vélemények különbségének nagy része abból adódhat, hogy azonos szavakon mást és mást értünk. A lélek inkább vallási fogalom, a személyiség pszichológiai, s az egó meg valami más. Van ahol ezeket akár egymás helyett is használják, de szerintem mind a három létezik. A lélek valamilyen szinten Istentől származhat, de nem hinném, hogy egy földi fizikai megtestesülés (születés és élet, s halál) során fejlődik, majd a halállal el is tűnik akár vissza Istenhez (vagy nevezhetjük kinek hite szerint). A személyiség inkább egy a környezet hatásai és válaszreakciói alapján, egy "tanulási" folyamat alapján valamikor a kb max 20 éves korig kifejlődött valami. Az egó pedig a "hitrendszerünk" a mindennapokban, mindennel kapcsolatosan ami körülvesz minket, hat ránk. A vélt hatásoknak valós következményei lesznek, s főleg egy kívülálló láthatja egy másik személy tekintetében, hogy az ego "hiedelmei" mennyire nem egyeznek a "valósággal". A reakciók milyensége függ a személyiségtől, s szerintem ahogyan az egó egyre jobban átveszi az irányítást a test, a megélt élet fölött annál jobban lesz strukturált, organizálódik, s ezáltal bonyolódik is, s a valóságtól távolodik. de mivel az emberek nagyjából azonos körülményekre reagálnak az egók fent jelzett tulajdonságaik is hasonlóak, de nem a megvalósulásai. S az egó előretörésével a lélek egyre inkább háttérbe szorul, s fejlődése (már ha van neki) meg is rekedhet. Szerintem az emberek zömének a lélek, vagy az emberi eszenciájuk fejlődése megrekedt, mert az egók a vélt dolgokra reagálnak melynek hatásai valóságosak lesznek a számukra, s azt elemezve megint reagálnak stb. stb. S mikor egyszer-egyszer a lélek megvillan, akkor nem értjük, hogy most mi is van, de az biztos, hogy a kettő nincs köszönőviszonyba egymással. A "lélek-megtalálók" ilyenkor kezdik felfedezni lelkeiket, s megtalálni azt, hogy mi a nem valós magunkban. Gondolom azért mondja sok tanítás, hagyomány, hogy az Önmagunk megtalálásához (gondolom lélek) fel kell számolni az egot. Az ego, meg a személyiség szinte mechanikusan működik, ugyanazt a hibát képes többször is elkövetni, míg rá nem jön, hogy nem kéne, s talán ez már a lélek tapasztalata lesz. Ha ezt a mechanikusságot fel tudnánk számolni, gondolom fejlődhetne a lélek, s nem lenne szükség az egóra. Bár nincs szükség rá, csak azt hisszük, s ragaszkodunk is ehhez a hiedelmünkhöz, mint minden máshoz is. S talán a halál közvetlen közelébe tudatosul az emberbe, hogy ezt az életet is csak a vélt hiedelmeinek tükörszobájába élte le, távol a valóságtól, s csak egy kis létezés-teret engedett önvalójának, a lelkének. De ha ilyen "fejletlen" lelkek kerülnének vissza Istenbe, az elég gáz lenne, úgyhogy tovább, hajrá a tökélesedés útján. Tehát vissza tapasztalni, tökélyesedni ergó reinkarnálódni.
Kezdetben a kisgyerek is fordítva lát, s egy idő után fordítja meg a képet az agy.
Egy hasonló történetet én is olvastam, mikor egy fószer üldözési mániában szenvedett, s emiatt lett (volna) öngyilkos, de a lövedék éppen azt a részt távolította el az agyból, ahol ez a téveszme székelt. Szerintem ez abszolút az agy organikus felépítését és a személyiség attól való függését, kialakulását bizonyítja, legalábbis azon a szinten, hogy annak alig 10%-át használjuk ki.

Én 50 évesen álmodtam vissza, hogy anyám 3 hónapos magzat koromban majdnem elvetélt. Láttam anyámat, ahogy a sezlonyon feküdt, ami akkor keresztben volt a konyhánkban. Fehér flanel, apró virágos hálóingben, és körben állták magas fehérfénnyel világító magas nők, és férfiak. Megkérdeztem tőlük, hogy akkor meghaltam? Erre az egyik nő közülük azt válaszolta, hogy nem, anyád eljött érted, és visszahozott. Én jobbra fent lebegtem a plafon alatt közvetlenül. Test nélkül voltam, mert én az a lélek vagyok, aki ott lebegett, és a test csak a ruha rajtam. Akkor tapasztaltam. Nem gondoltam volna, hogy egy magzatnak is lehetnek klinikai halál állapota.

Kicsi Fecske írta:

Én 50 évesen álmodtam vissza, hogy anyám 3 hónapos magzat koromban majdnem elvetélt. Láttam anyámat, ahogy a sezlonyon feküdt, ami akkor keresztben volt a konyhánkban. Fehér flanel, apró virágos hálóingben, és körben állták magas fehérfénnyel világító magas nők, és férfiak. Megkérdeztem tőlük, hogy akkor meghaltam? Erre az egyik nő közülük azt válaszolta, hogy nem, anyád eljött érted, és visszahozott. Én jobbra fent lebegtem a plafon alatt közvetlenül. Test nélkül voltam, mert én az a lélek vagyok, aki ott lebegett, és a test csak a ruha rajtam. Akkor tapasztaltam. Nem gondoltam volna, hogy egy magzatnak is lehetnek klinikai halál állapota.

Kattints a kibontásához...

Ha ezt az Ernoe megtuggya akkor bajod is lehet belole.:mrgreen:

pitti írta:

Ha ezt az Ernoe megtuggya akkor bajod is lehet belole.:mrgreen:

Kattints a kibontásához...

Hú de meg is ijedtem!:``:

Amíg valaki meg nem tapasztalja, addig bizonyítani sem hagyja, ha mereven elzárkózik még a gondolatától is.

pitti írta:

Ne kodosiccs Jaszladany, nem vagy te Ernoe. Azt mondtad, hogy a kulonvalaszthatosagra van pro es kontra. En kertem, hogy sorold a kontrat.
Itt tartunk.

Kattints a kibontásához...

Ha ködösítek, az csak azért van, mert már kezdek belezavarodni a fogalmakba.

Na szóval...
A különválaszthatósággal szemben hoztam fel azt az érvet, hogy az agy fizikai állapota meghatározza a lelket, azaz az ember személyiségét.
Ha az agy ilyen hatással van a személyiségre, hogyan létezhet a személyiség tovább lélek formájában test, tehát agy nélkül? Tehát ez arra utal, hogy a test és a lélek nem különválasztható.

Viszont a különválaszthatóság mellett szól, hogy az ember öregen is csak ugyanannak a személyiségnek érzi magát, mint fiatalon, legfeljebb jó néhány tapasztalattal és ismerettel gazdagabban. De amikor 80 évesen belenéz a tükörbe, nehezen hiszi el, hogy abban az öreg testben ő van.
Ebből meg úgy tűnik, mégis csak van a léleknek testtől függetlenül is valamiféle öntudata.

Na, remélem, most nem kutyultam el.
A lényeg, hogy én nem török lándzsát egyik felfogás mellett sem, de nem is ellenkezem velük.

Karesz28 írta:

Attól tartok a macskáknál jobb hasonlatot nem tudok. Hiába van szeme, attól még nem fog látni X napos koráig. Egy ember gyerek esetében is ugyan ez a helyzet, mert hiába sorolod hogy milye van meg annak a gyereknek ha egyszer a születése pillanatában képtelen ellátni ugyan azt a feladatot mint 30 évre rá.

Kattints a kibontásához...

Jó, akkor szerinted mikortól van a gyereknek lelke? 1 éves, két éves, tíz éves korától?

Karesz28 írta:

Igen, a gyerek sír, üvölt, de ennek kb annyi információ tartalma van mintha valaki leszólítana az utcán hogy k*** anyád, te meg néznél hogy mi van, mert odáig oké hogy haragszik rád, de aztán ennyi is mert nem tudod hogy miért.
A gyerek pedig a szülei nélkül így is úgy is életképtelen.

Kattints a kibontásához...

Stephen Hawking is életképtelen, mégsem hülye. Az, hogy valaki mennyire szorul rá a környezetére, semmit sem árul el a lelke fejlettségéről.

Jaszladany írta:

Na szóval...
A különválaszthatósággal szemben hoztam fel azt az érvet, hogy az agy fizikai állapota meghatározza a lelket, azaz az ember személyiségét.

Kattints a kibontásához...

OK Jaszladany, ez csak velemeny (ha igen akkor kie?) vagy evidencia van ra azert irod?

Ez a resze a beszelgetesunknek ugy kezdodott, hogy en azt mondtam hogy bizonyitva latom a reinkarnacio tenyet, es presentaltam az evidenciat (en bizonyiteknak latom de elfogadom a skepticizmust is ezert irtam evidenciat bizonyitek helyett).
Azt kertem, hogy ha van hozzal fel evidenciat az ellenkezojere aminek en boldogan utanna nezek, es ha erosebb mint az amit en tudok akkor felul kell vizsgalnom az allaspontomat.

Az "ugy gondolom", "velemnyem szerint" es mas hasonlo kijelentesek csak akkor kepezik beszelgetes targyat, ha egyikunk sem tud evidenciat produkalni.

A lényeg, hogy én nem török lándzsát egyik felfogás mellett sem, de nem is ellenkezem velük.

Kattints a kibontásához...

Jaszladany írta:

Jó, akkor szerinted mikortól van a gyereknek lelke? 1 éves, két éves, tíz éves korától?

Kattints a kibontásához...

Nem Jászladány.
Azt mondom hogy egója van 2-3 éves korától, mert az egóhoz nagyon sok olyan dolog szükséges amivel egy újszülött semmilyen szinten nem rendelkezik.

Pontossan ennek okán mondom én azt, hogy a léleknek vajmi kevés köze van az egóhoz.
Én nem vitatom, hogy ok-okozati összefüggés van közöttük, de az tény hogy egy gyereknek bár van lelke, egója nincsen, mert az csak a későbbi tapasztalataival/tapasztalatai által tud testet ölteni.

Jaszladany írta:

Stephen Hawking is életképtelen, mégsem hülye. Az, hogy valaki mennyire szorul rá a környezetére, semmit sem árul el a lelke fejlettségéről.

Kattints a kibontásához...

Az lehet, de Stephen Hawkins 68 éves. Úgy érzem hogy 68 év alatt azért egy kicsivel több tapasztalatra tett szert mint az 5 másodperces gyerek.

pitti írta:

OK Jaszladany, ez csak velemeny (ha igen akkor kie?) vagy evidencia van ra azert irod?

Kattints a kibontásához...

Hát a saját véleményem. Erre a következtetésre jutottam az olyan esetek hallatán, mint Phineas Gage esete.
De én a lelket azonosítom a személyiséggel. És mint Phineas Gage esete is mutatja, az agy állapota meghatározza a személyiséget. Tehát a lelket is.

pitti írta:

Ez a resze a beszelgetesunknek ugy kezdodott, hogy en azt mondtam hogy bizonyitva latom a reinkarnacio tenyet, es presentaltam az evidenciat (en bizonyiteknak latom de elfogadom a skepticizmust is ezert irtam evidenciat bizonyitek helyett).
Azt kertem, hogy ha van hozzal fel evidenciat az ellenkezojere aminek en boldogan utanna nezek, es ha erosebb mint az amit en tudok akkor felul kell vizsgalnom az allaspontomat.

Kattints a kibontásához...

Ezen még gondolkodnom kell. Én eddig egyáltalán nem foglalkoztam a reinkarnációval.
Szerinted a kisgyerekek beszámolója halott emberek életéről evidens bizonyítékok a reinkarnációra?

pitti írta:

Az "ugy gondolom", "velemnyem szerint" es mas hasonlo kijelentesek csak akkor kepezik beszelgetes targyat, ha egyikunk sem tud evidenciat produkalni.

Kattints a kibontásához...

Ez így van. De kérdés, hogy létezik-e ebben a témában evidencia.

Karesz28 írta:

Nem Jászladány.
Azt mondom hogy egója van 2-3 éves korától, mert az egóhoz nagyon sok olyan dolog szükséges amivel egy újszülött semmilyen szinten nem rendelkezik.

Kattints a kibontásához...

És minek alapján határozod meg ezt a 2-3 éves kort?

Karesz28 írta:

Pontossan ennek okán mondom én azt, hogy a léleknek vajmi kevés köze van az egóhoz.

Kattints a kibontásához...

Jó, de akkor mi a lélek?

Karesz28 írta:

Az lehet, de Stephen Hawkins 68 éves. Úgy érzem hogy 68 év alatt azért egy kicsivel több tapasztalatra tett szert mint az 5 másodperces gyerek.

Kattints a kibontásához...

Az ő példáját arra hoztam fel, hogy immár többedszerre hozod fel azt az érvet, hogy a gyerek nem tud magáról gondoskodni, tehát még nem személyiség. Pedig szerintem az első pillanattól az, akár tud magáról gondoskodni, akár nem.

Akkor fogalom pontosítás kellene.

Kinek mit jelent a lélek ?

Kinek mit jelent a reinkarnáció?:-D

Nálam a lélek = atma, karma, belső én, "szellemünk" Nálatok mit jelent a lélek?

elke írta:

Akkor fogalom pontosítás kellene.

Kinek mit jelent a lélek ?

Kinek mit jelent a reinkarnáció?:-D

Kattints a kibontásához...

lélek: ösztönző, lelkesítő erő(hatás),
állandó változásnak alávetett,(nem az lelkesít 10 évesen, mint 50 évesen), ezért nem is halhatatlan

reinkarnáció: újra testetöltés,
(re: vissza,újbóli,újra,ismételt;
in: -ba,-be,-ban,-ben;
carnis: hús
reincarnation: vissza a húsba)

Jaszladany írta:

És minek alapján határozod meg ezt a 2-3 éves kort?

Kattints a kibontásához...

Talán arra gondol, hogy addig nem azonosítja magát a testével? (azonosulni az egó szokott)
Nem is sok időt bír benne elviselni...(állandóan alvásra van szüksége)

Nekem a lélek az a közpönti lény, aki leküldi inkarnálódni a kis részeit a fizikai világba, fizikai testben. Ezek a szellemi részek. Mivel a magyar nyelv nem azt mondja, hogy ittrekedt lelkeket láttunk, hanem, hogy ittrekedt szellemeket. A karma pedig az, hogy mit akarunk kipróbálni, megtanulni, és mennyire járunk ezirányú céljaink elérésében. Annyiszor születünk vissza, ahányszor marad még a cél eléréséből, teljesítéséből.

Kicsi Fecske írta:

Nekem a lélek az a közpönti lény, aki leküldi inkarnálódni a kis részeit a fizikai világba, fizikai testben. Ezek a szellemi részek. Mivel a magyar nyelv nem azt mondja, hogy ittrekedt lelkeket láttunk, hanem, hogy ittrekedt szellemeket. A karma pedig az, hogy mit akarunk kipróbálni, megtanulni, és mennyire járunk ezirányú céljaink elérésében. Annyiszor születünk vissza, ahányszor marad még a cél eléréséből, teljesítéséből.

Kattints a kibontásához...

... és azt is mondja, hogy visszajáró lelkek, túlvilági lelkek :wink:

De miért nem kérdeztek rá meditációban?