palko írta:Judith!
Akkor hiába kínálgatom az unikumom?
Hé srácok!
Vissza az egész! :shock:
Előbb garanciát akarok, hogy nem leszek a következő életemben csiga egy autópálya tövében, vagy WC papír...
:roll:
Teljes mértékben mert ez a dévájú-érzet és ezzel már tudományos alapon is foglalkoztak. De van olyan is pl. hogy jársz egy idegen tájon, városban és egyszer csak úgy érzed, itt már jártam... És tudod, hogy a következő sarkon milyen épület jön, pedig még sosem jártál itt.az ember élteében (legalábbis az enyémben) szokott olyan pillanat lenni amit úgyérez már átélt
egyesek azzal magyarázzák hogy az előző életük ből pillanat képek
mennyire értetek ezzel egyet?
Részemről én nem hiszem, hogy van jutalom, mivel a bűnben és a büntetésben sem hiszek. A Földre születést tanulásnak tartom, és mi választjuk. Csak most erre nem emlékszünk. Amikor eljutunk arra a szintre, hogy már nem kell karmikus okból leszületni, addigra már szívesen visszaszületünk majd ide bármikor - ha akarunk - , mert már tudjuk, hogy ez játék, és segíthetünk másoknak is játszani.
Lehet, hogy ez a baj! Mármint a felejtés. Amíg nem emlékszünk előző életeinkre, addig csapdában vagyunk. Ez a szamszára csapdája. Így a sorsunk is ,,lutri". Lehet hogy egész mást csinálunk, mint amit kellene egész életünkben. Nem beszélve az előző életekbeli tudásról, tapasztalatról. Így minden születéskor újra kell tanulnunk azt, amiért már sokszor megdolgoztunk. Ez emlékeztet a mitológia Sziszifuszára, aki feleslegesen erőlködik az idők végezetéig. Talán régen emlékeztünk és ezt veszítettük el? Akkor mi van? A köztes létben hiába világosodunk meg és jut eszünkbe, itt nem értünk vele semmit. Akkor nem az lenne a cél, hogy visszanyerjük az elvesztett memóriát? Lehet, ezt szimbolizálja az elveszett paradicsomkert bibliai története?Ha mindent elfelejtünk amikor leszületünk, nem tudhatjuk, hogy játszani, segíteni jöttünk. Ugyanúgy elronthatjuk és akkor kezdődik minden előlről? Nem rizikós ez egy kicsit? Vagy ez az élet célja?