Rinka sajátos humora

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Én és a sport


Valahogy úgy alakult az életem, hogy mindig férfiak neveltek, próbáltak nevelni több-kevesebb sikerrel. Duci kislány voltam, esetlen, topa. Anyai nagyapám sehogy sem tudott ebbe beletörődni. Elhatározta, majd ő sportembert farag belőlem. Na, sok szerencsét és kitartást kívántam én magam is neki ehhez az elhatározáshoz. De Papa konok ember volt, hallatlan türelmes (vagy legalább az elején annak hitte magát).
- Kezdjük talán a távolugrással. Itt a homokozó, nekifutsz szépen, aztán elrugaszkodsz. Érted?
Hát érteni éppen értettem, de ennél azután nem is telt tőlem sokkal több. Nekicammogtam, majd pont a vonal előtt csekély lendületem nullára redukálódott. Papa állt a homokozó túloldalán a mérőszalaggal, arcán előbb a várakozás izgalma, később a tehetetlenség dühe tündökölt.
- Az isten áldjon meg, hát miért nem rugaszkodsz el! Legalább próbáld meg!
Amikor végre elszántam magam, hatalmas repülés után fenéken landoltam a homokban. Papa kicsit bőszült tekintettel jött a centivel:
- Fél méter, most nézd, meg, ez csak egy fél méter! Egy valamire való veréb is nagyobbat ugrik nálad!
Azt hiszem, ez egyedül Papát lepte meg, mert a szüleim is csak somolyogtak a panasz hallatán. Azért Papa nem adta fel könnyen:
- Akkor próbáljuk a magasugrást! Hátha?!
Én meg azt gondoltam, tényleg hátha: hát ha a távolugrás nem ment, ugyan mitől menne a magasugrás? Mivel nagyapám ügyes, barkács-kezű ember volt, komoly magasugró alkalmatosságot készített nekem, a házbeli gyerekek nagy derültségére és örömére.
Itt is a nekifutásig jutottunk el. Valamilyen gát megállított, hogy a levegőbe emelkedjem. Végül azért a harminc centiig elküzdöttem magam Ez kb. az akkori térdmagasságom, ahogy emlékszem. Nagyon büszke voltam magamra. Papa már nem annyira.
Közben hál' istennek, jött a tél, téli tárolásra a pincébe kerültek a sporteszközök. De akkor újabb ötlettel állt elő: mi lenne, ha korcsolyáznék. Az Ifúsági- tó befagyott, minden gyerek korcsolyázni jár. Szerintem már el is képzelte hurkás lábaimat, ahogy aprócska tüllszoknyában forgolódom a jégen. Hát mit mondjak, fura ötlet. De a Papát szerettem, és végül is, semmi sem lehetetlen...
A szüleim azt mondták, először csak csúszkáljak, azután ha tetszik a dolog, vesznek korcsolyát is. Valószínűleg elég jól ismertek ahhoz, hogy ne siessék el a korcsolyavásárlást. És lássatok csodát! A csúszkálás tényleg ment! Elsőre mindjárt meg is csináltam a spárgát, azután a csapatnyi gyerek összekanalazott a jégről. Papa a fejét fogta, és még nem engedett le a síkos kínzóeszközről. Na jó. Kis, óvatos tipegés után egy szédületes piruettből olyan hátasba mentem át, hogy már a gyerekek sem bírtak összekanalazni. Papa ezek után feladta a téli sportokat is. Apám javasolta ugyan, hogy nem volt még kipróbálva a balett és a légtornász sem, de Papa csak legyintett, és lemondott rólam. Az én szívem sajgott a csalódása miatt, de hiába, az adottságaimon nem tudtam változtatni. Amikor hét éves koromban iskolába kerültem, azért megvigasztalódott, mert legalább a fejemmel nem volt semmi baj (legalább is akkor még). Végső vigasza az volt, amikor megtanultam kártyázni, volt kit legyőzzön. Igaz, csak az elején, mert később sorra felfedeztem apró kis csalásait, amivel a győzelemre tört. Akkor magam is megnyugodtam, legalább a fejem rendben, ha már éltornász nem lesz belőlem sohasem.
Kicsit későbbi emlék a kerékpár. Apám fogta hátul, és tartotta. Azután, amikor már úgy gondolta, elég biztosan tartom magam, elengedett. Egy darabig haladtam is, majd hátranéztem, ott van-e Apám. Úgy fordultam hátra természetesem, hogy közben a kormányt is elfordítottam. Ekkor ismerkedtem meg közelebbről egy villanyoszloppal, amit azután szerető ölelésembe fogtam, mindaddig, míg le nem hámoztak róla. Egy törött kerékpár, egy törött szemüveg, és örök félelem az egyensúlyozást igénylő eszközöktől, ez volt a végső mérleg.
Ügyesebb nem lettem felnőtt koromra sem, de született bennem egy dac: csak azért is megcsinálom. Így néha, hajmeresztő látvány közepette produkáltam valami meglepőt.
Főleg olyankor, ha azt mondták, te oda se menj, neked ez nem megy...Ilyenkor jött a csakazértis
Később kiderült, azért van még adottságom: jó volt a kézügyességem szinte mindenben. Nagyapa is beletörődött, van ember, aki topa és kész. Talált rajtam fejleszteni valót kézügyesség terén. Az irkafirkáló hajlamomat is tőle örököltem: vastag füzeteket írt tele a történeteivel, igaz történetek voltak kiszínezve kicsit a vidámság krétájával.
Azután elment a felhők fölé az angyalokat tanítani magasugrani.
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Rinka

Egy olyan pillanatban kapaszkodok ,,beléd,, amikor szilárd elhatározásomban ingattál meg. Semmi körülmények közt nem akartam visszalépni ide. Bár korábban is felkaptam a fejem reagálásaid szinvonalát illetően. De most, hogy elolvastam pár okfejtésedet - nem az összest - úgy érzem rokoni szálak fűznek ahhoz a logikátlan logikus világhoz amelyet kreálsz és mondandód ágya olyan szatira, ami csak ajándékként lehet valakié. Gondolom a Teremtő ajándéka.
Kellér Dezső irta valaha, hogy a humorban nem ismerek tréfát. Nos itt tartok most Veled. Mint egy kisfiú a szines golyónak, úgy örültem meg Neked. Egyuttal engedélyt kérnék arra, hogy lapomban leközöljek párat és ahhoz majd priviben kérek egy nevet. Valódit vagy irói ,,álnevet,, mindegy.
Őszinte tisztelettel gratulálok:)
Pufi
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy olyan pillanatban kapaszkodok ,,beléd,, amikor szilárd elhatározásomban ingattál meg. Semmi körülmények közt nem akartam visszalépni ide. Bár korábban is felkaptam a fejem reagálásaid szinvonalát illetően. De most, hogy elolvastam pár okfejtésedet - nem az összest - úgy érzem rokoni szálak fűznek ahhoz a logikátlan logikus világhoz amelyet kreálsz és mondandód ágya olyan szatira, ami csak ajándékként lehet valakié. Gondolom a Teremtő ajándéka.
Kellér Dezső irta valaha, hogy a humorban nem ismerek tréfát. Nos itt tartok most Veled. Mint egy kisfiú a szines golyónak, úgy örültem meg Neked. Egyuttal engedélyt kérnék arra, hogy lapomban leközöljek párat és ahhoz majd priviben kérek egy nevet. Valódit vagy irói ,,álnevet,, mindegy.
Őszinte tisztelettel gratulálok:)
Pufi
Pufi!
Most olyan örömet szereztél nekem, amit fel sem tudok hirtelenében fogni. Úgy érzem, valami ajándékot kaptam a teremtőtől, ami könnyebbé teszi cseppet sem könnyű életemet. Ha ez másokat is segít, szívesen adom, amit én is kaptam. Bátran tegyed, ha közlésre méltónak találod. A nevem priviben megírom.
A dícséretet köszönöm. Ti itt mindnyájat adtatok most nekem egyfajta önbizalmat az írással kapcsolatban, mert eddig mindig azt hittem, csak saját magam nevetek saját humoromon.
 

Fokifriss

Kitiltott (BANned)
Tisztelt Pufi!
Bocsesz, senkinek nem akarom elvenni a jókedvét, kötözködni sem szeretnék de azért ez eléggé fontos.
"Lelkiismeretes humorista a humorban nem ismer tréfát" - Karinthy Frigyes
Üdv, Fokifriss
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
aa

Igaz Fokifriss. Nagy marha vagyok de éppen Kellér Leltár cimű konferanszié gyüjteményét olvastam, valószinű az zavart meg. Elnézést kérek. Bár erre nincs mentség. Fúj...
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Az biztos hogyha sok helyen fog megjeleni Rinka irasa elobb utobb meg is fog tudni elni belole.

Rinkanak nem kell "ugyved" en inkabb arra biztatnam sokat irjon mindenfele, idovel megismerik,es a muveit kiadni akkor mar nem nehez.
 
T

Táltos

Vendég
Az biztos hogyha sok helyen fog megjeleni Rinka irasa elobb utobb meg is fog tudni elni belole.

Rinkanak nem kell "ugyved" en inkabb arra biztatnam sokat irjon mindenfele, idovel megismerik,es a muveit kiadni akkor mar nem nehez.

Úgy legyen!:D Tiszta szívből kívánom.:D
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Az biztos hogyha sok helyen fog megjeleni Rinka irasa elobb utobb meg is fog tudni elni belole.

Rinkanak nem kell "ugyved" en inkabb arra biztatnam sokat irjon mindenfele, idovel megismerik,es a muveit kiadni akkor mar nem nehez.

Köszönöm, Melitta.
Eddig et tényleg nem jutott eszembe, és most ne gondolj álszerénynek. A történetek viccesek, de a fogalmazás döcög. Sok a szóismétlés, sok a kötőszó.Talán a gyakorlat segít ezen.
 

Fokifriss

Kitiltott (BANned)
Igaz Fokifriss. Nagy marha vagyok de éppen Kellér Leltár cimű konferanszié gyüjteményét olvastam, valószinű az zavart meg. Elnézést kérek. Bár erre nincs mentség. Fúj...

Ne kérj elnézést Kedves Pufi, igazán ritkaság hogy valaki kapásból belátja a tévedését, ez bölcsességre vall és tiszteletet érdemel, minden jót Neked!
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis rendet, ha lehetne kérnem.

Hát ez borzalmas! Látszik, itt egy magányos férfi él. A rendetlenség egy dolog, de semmi lakályosság, semmi cicoma. Na, majd én. De először is tegyünk rendet. Talán a konyhánál fogom kezdeni. Atya világ, mekkora pókhálók lógnak itt! Akkor most szépen egy rongyot tekerünk a hosszú nyelű partvisra, és megszabadulunk ezektől az ocsmány állatoktól. Remélem, nem mászik rám, mert akkor….. huh, a büdös dög, rám akarta vetni magát.
Ezt itt a sarokban nem érem fel a partvissal sem. Felállok a konyhaszékre. Jézusom! Hát ez bizony kitört. Nem én voltam a hibás, a partvis nyele….na meg a pók; aki erőszakos módon, a nyélen akart kimászni szorult helyzetéből. Ez még nem lenne baj, de a nyél vége az én kezemben volt. Persze hogy elhajítottam. Az csak egy tervezési hiba, hogy pont ide kellett helyezni az ablakot. Most már mindegy, majd pótoljuk valamivel a hiányzó üveget. Még hasznos is, így legalább ablakot nem kell pucolnom. Szerintem függöny sem kell, ha nincs ablak.
Itt van például ez a csinos kartonpapír, még szép minták is vannak rajta. Ez jól fog itt mutatni.
Kivágjuk szépen megfelelő méretűre, négy szeggel odaerősítjük az ablakkerethez. Nagyszerű, így éppen jó is. Itt kicsit ugyan befúj a szél, de legalább biztosítva lesz a természetes szellőzés.
Nézzük tovább a tennivalókat. A lámpaburát sem ártana letörölgetni, csupa légypiszok. Ide létra kell. Remélem, nem dől fel velem. Azt a….! Ez nem igaz, miért billeg a létra. Valamiben meg kell kapaszkodnom. Segítséééég! Gondolhattam volna! Ebben a házban minden rossz….Szó se róla, így könnyebb letörölgetni a burát az ölemben, de sajnos az izzóval, vezetékkel együtt jött le. Hát… Megvan a megoldás! Úgyis divat a hangulatvilágítás, itt ez a szép kis petróleumlámpa, még örül is Faterka, ha gondoskodom neki a jó hangulatról. Csak megtöltjük szépen petróleummal és kész. Vajon melyik üvegben van a petróleum? Szerintem ez az. Ki is próbálom, milyen lesz az új hangulatvilágítás. Már csak egy gyufa kell és akkor meg is vagyunk. Mi a csuda……..? Hogy az a……… Hát erről beszélek! Ez a rendetlenség! Ki az az őrült, aki benzint tart a lakásában! Huh, ekkorát még nem repültem! Nézzük, mi maradt a konyhából? Jó, a falak még állnak, ablaküveg meg már az előbb sem volt. Tudtam előre, hogy nem lesz rá szükség, nyilván valami belső ösztöntől vezérelve ütöttem ki a partvis nyelével. Nagyon jó dolog, ha az emberrel nem csak történnek a dolgok, hanem tudatosan irányítja önnön életét.
Hát a falak kicsit feketék lettek, de majd valami dekorációval eltereljük róluk a figyelmet. Itt vannak ezek a régi fehér cserépköcsögök. Ha ezeket felakasztanám, egész lakályossá tennék a konyhát. Akkor keressünk szögeket, a kalapács itt van. Szeg sehol, elfogyott a kartonpapírhoz. Ez mi ez az izé? A feje olyan, mint egy csavar, érdekes szögletes feje van; csak nem hegyes a vége, és egy kis valami van ide a másik végére rácsavarva. Ha ezt az izét, anyát vagy mit –hogy miért hívják ezt anyának - letekerem róla, jó lesz szeg helyett. Ez a vacak nem akar befúródni a falba, hiába ütöm a kalapáccsal. Hozok egy nagyobb kalapácsot. Na ez jó nehéz, ezt két kézzel kell fognom. Csak odasuhintok egyet és…..kukucs! Egész jól belátni a szobába. Most láttam egy Lakáskultúrában, milyen praktikus egy tálalóablak a konyha és az ebédlő között. Hát mostantól majd a szobában eszik a Faterka, és itt adja be magának az ebédet. Csak kicsit nagyobbra kell bontani. Bár, ahogy látom, magától is nagyobbodik…….
Kár, hogy nincs egy ablakkeret, be is illeszteném neki szépen.
Erre most nincs idő, törődjünk a tejes köcsögökkel. Itt egy nagy szeg. Ezzel előbb kifúrom a falat, azután kihúzom, a helyére pedig bedugom ezt a csavarféleséget. Lássuk csak. Ugye, hogy belemegy a falba. Akár kés a forró vajba, De most meg nem tudom kihúzni a szöget.
Hogy az a …..Keressünk egy vésőt. Ha kivésem a szög körül a falat, könnyen ki fog jönni. Ugye mondtam. Hát ez a lyuk túl nagy az én csavaromnak. Nincs más hátra, be kell gipszelni, láttam már ezerszer, hogy csinálják. Bekeverik a gipszet…Ez túl hamar köt, ez így nem jó. Több vizet bele, még több vizet. Na mi van, kötsz már végre? Csak folyik, egyre csak folyik. Teszek hozzá egy kis gipszet. Az előbb jobb volt, ez megint sűrű. De víz van még. Csak az edény kicsi. Talán behozom az üstöt, abba könnyebb keverni is. Hiába, rossz ez a gipsz, hol folyik, hol sűrű. Ha öntenék egy kicsit egy pohárba és megpróbálnám valahogy odalöttyenteni a lyukhoz, talán sikerülne. Ez kicsit mellé ment. Meg ez is. De nem is baj, legalább elfed valamit a fal fekete színéből, hátha Faterka nem szereti annyira a feketét. Bár divatos szín, az igaz. Na végre, eltaláltam. De mi a csudáért nem marad ott? Folyton lefolyik.
Na végre, ez lesz a jó megoldás. Odatömök egy kicsit ebből a sűrűből, addig locsolom a hígabbal, amíg ott nem marad. Na ugye! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Végre a helyén a csavar, jó erős, legalább olyan vastag, mint az ujjam. Ez megbírja a köcsögöt.
Na, akkor most kötünk a köcsög fülére egy madzagot. Hol a bánatban van ennek a köcsögnek a füle? Nem is volt? Ennyi munka, és hiába az egész! Csupa selejtet gyártanak mostanában. Lehet hogy ez nem is köcsög? Keressünk valami mást, amit ide lehetne akasztani. Az üstöt esetleg? De abban van a gipsz maradéka. Na mindegy, ezt az örömet meghagyom Faterkának, Ő választhatja ki, mit is szeretne oda akasztani. Bár nincs valami nagy véleményem a férfiak szépérzékéről. Képesek fületlen köcsögöt, billegő létrát vásárolni.
Most még elpakolok a konyhaszekrényben, és kész is vagyok. Hát ez a sok törött edény? Biztosan akkor történt, amikor a magát petróleumnak álcázó benzin átment Molotov-koktélba.
Erre bizony ki kell találni valamit, hova lehet tűntetni egy konyhaszekrénnyi törött edényt.
De mint már mondtam, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ohó, már meg is van a megoldás!
Sokat hallunk mostanában a szemét újrahasznosításáról. Ezt a sok kis mindent beleöntöm a gipszbe és betömöm vele az új tálalóablak helyét a falban. Hátha Faterka mégsem szeretne ablakot a konyha és a szoba közé. Talán egyáltalán nem is akarna a szobában vacsorázni. Nem szeretném, ha nem tetszene neki az új rend, ami lett a rendetlen konyhájában.
- Halihó, megjöttél? Csináltam neked egy kis rendet. Azért, mielőtt még bemennél a konyhába, meg kell kérdeznem tőled valamit. De előbb ígérd meg, nem leszel ideges. Mire használhatók azok a fületlen köcsögök ott a kamrában? Hogy azok nem köcsögök, hanem a mama éjjeliedényei voltak? De hát hol van a fülük? Hogy tavaly letörtem őket, amikor virágvázát akartam készíteni belőlük? Érdekes, nem is emlékszem. Figyu, ugye Te szoktad mondani, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel? Nem idegesítelek, mindjárt bemehetsz, csak előbb mondd meg, szereted-e a feketét? Igen? Na, akkor ma este lesz benne részed bőven. Parancsolj befáradni…..Vacsora? Az nincs, nekem is csak két kezem van. Tegnapról maradt egy kis töltött káposzta a hűtőben, de ha enni szeretnél, kérjél egy tányért a szomszédban, mert a tányérok, poharak és egyebek éppen most estek át az újrahasznosításon. De hát most mondtad, hogy szereted a feketét. Meg egyébként van benne fehér is bőven. Tévedsz, azt a csavart a falban nem neked szántam! Egy köcsögöt akartam ráakasztani, de……..Tudod mit, ez egy hosszú történet, majd inkább holnap mesélem el, ha kicsit lehiggadtál. Talán inkább menjél aludni, az ágyad megvan, csak le kell seperni róla a faltörmeléket.

[FONT=&quot] [/FONT]
 
Oldal tetejére