Riport egy hajléktalannal

buda

Új tag
Riport egy hajléktalannal
<o:p> </o:p>
Drága apukám igencsak megijedt, mikor megtudta, hogy riportot kell készíteni egy hajléktalannal. Azonnal felajánlotta kaszkadőr tehetségét és megígérte, hogy behugyozik majd ő otthon, mert félt engem olyan helyekre engedni, ahol a hajléktalanok „laknak”. Persze próbáltam megnyugtatni, hogy a riport kitalált, fiktív is lehet. Nem nyugodott meg, mert amit megígért, ő találta ki
Nem igazán tudom elképzelni, hogyan kezdhetném a beszélgetést egy ilyen szerencsétlen emberrel, akinek semmije nincs és biztos elkeseredett. Az ilyen ember agresszív is lehet. Nincs veszteni valója. Büdös, és piszkos, mert nem tud megfürödni. Sajnos taszít engem a külsejük, és ez megnehezítené a találkozást. Rengeteg oka lehet annak, hogy miért nincs otthonuk. Van, aki bűnöző volt és a sok év börtönből szabadulva öregen, már nem tud dolgozni. Családja elhagyta. Ők biztosan az utcán maradnak, mert semmi esélyük a „normális életre”. Lehet közöttük olyan, aki nem önhibájából került ilyen helyzetbe. Olvasni lehet néha az újságokban lakás maffiáról, akik elcsalják a beteg, gyenge, hiszékeny, megfélemlített emberek lakását. Tehát sokféle „ok” és sokféle ember található közöttük. Emberi érzéseik vannak. Lehetnek szerelmesek. A rongyok alatt szeretet, vágy, düh, fájdalom ugyan úgy megtalálható, mint nálunk „coccolinós”, vasaltruhásoknál. Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Ha, például apukámat kirúgná a „hetiHenrikhetes” , mert Magyar Nemzetet olvas és nem tudna dolgozni és nem tudná fizetni a lakást, akkor mi is az utcán laknánk. Nem fürödnénk, piszkos lenne a ruhánk, nem szívesen csinálnának velünk riportot, apa neon színű bort inna, és persze behugyozna….
Mi nagyon szeretjük egymást, és akármilyen ruha van rajtunk, szeretet van alatta.
Reménykedem benne, hogy így is marad és ezt a dolgozatot, elfogadja a Tanár úr!
 
Oldal tetejére