Messziről jött….Haza!
- Szia! De régen láttalak?! Hol, merre jártál!
- Szia! Hát nem olyan régen jöttem haza. Tudod ki kellett várnom, míg lejár a az idő a büntethetőségre!
- Akkor azért tűntetek el olyan hirtelen.
- Igen ezért. Menni kellett, mert nem akartam börtönbe menni. Sokat voltunk abban az időben mellékesre, hiszen biztosan tudtad.
- Valamit hallottam róla, de nem tudta senki biztosan, hogy mi is történt. Azóta meg sok víz lefolyt a Dunán és az emberek már el mis felejtették az egészet. Sokat jártak erre a rendőrök akkoriban, de senki nem tudott konkrétumot az „eltűnésetekről”.
- A sürgősség az annyira nem volt igaz, mert két héttel előtte megvettük a repülőjegyet, csak nem vertük nagydobra.
- Aztán tényleg Kanadában jártatok?
- Igen ott voltam egészen idáig, de majd elmesélem, mert most sietek.
- Oké Laci, menjél, csak intézd a dolgaidat! Szia.
- Szia, majd elmegyek Hozzád is.
Erre nem számítottam! Mikor is volt az a dolog? Talán már van vagy 10 éve, hogy annyira felbolydították a falut. Kicsi kis település a miénk és hamar híre megy, ha valami olyan történik, pláne, ha egyszerre hárman is eltűnnek és ráadásul mind a három cigány fiatalember. Volt sok szóbeszéd akkortájt, de igazat senki sem tudott. Sokszor megfordultak a rendőrök, de ők sem tudtak kideríteni semmit. Aztán egyszer a boltban hallottam, hogy az egyik gyereknek az anyja mondta a boltosnak, hogy telefonált a fia. Ők voltak azok aki családdal együtt ment el és sokan azt hitték, hogy már nem is élnek. Most viszont, hogy az anyja beszélt vele telefonon teljesen más lesz a megítélés. Persze az nem derült ki, hogy honnan hívták és miért, de hívták és valószínűleg külföldön élnek.
Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy ha ezek leléptek, akkor ennek nagy oka lehet. Akkortájt ha emlékezetem nem csal, sokat autókáztak ezek éjszakákon át és sokszor láttam őket magam is pakolni, mert az egyikük szemben lakott Velem. Mindig órákon át hordták a cuccot és nagyon vigyázva hordták be a lakásba. Aztán ugyanolyan vigyázva pakolták be egy másik autóba másnap, vagy harmadnap. Furcsa volt, de ne szólj szám, nem fáj fejem. Természetesen tudtam, hogy mi lehet mögötte, de úgy éreztem, nem az Én dolgom. El is mondtam volna a rendőröknek, ha kérdezik, de egyrészt nem kérdezték, másrészt nem voltam biztos a dolgomban és bizonyítékom meg aztán végképp nem volt. Most viszont, hogy az egyikük itt van, akkor már másképp gondolom a történteket. Persze, időközben az emberrel sok minden történt és sok volt a gond, probléma. Minden csoda három napig tart, ezért a rendőrök elvonulása után mindenki elkönyvelte, hogy a fiatalok leléptek az Ő dolguk, és ha úgy gondolják, majd hazajönnek. Azért annak örülök, hogy legalább Laci hazajött, mert a gyereke, akit eddig az anyja nevelt egyedül, már elég nagy gyerek és biztosan elkallódna, ha nem lenne most mellette egy erős férfi, aki jó irányba terelgeti.
Folytatása következik!
- Szia! De régen láttalak?! Hol, merre jártál!
- Szia! Hát nem olyan régen jöttem haza. Tudod ki kellett várnom, míg lejár a az idő a büntethetőségre!
- Akkor azért tűntetek el olyan hirtelen.
- Igen ezért. Menni kellett, mert nem akartam börtönbe menni. Sokat voltunk abban az időben mellékesre, hiszen biztosan tudtad.
- Valamit hallottam róla, de nem tudta senki biztosan, hogy mi is történt. Azóta meg sok víz lefolyt a Dunán és az emberek már el mis felejtették az egészet. Sokat jártak erre a rendőrök akkoriban, de senki nem tudott konkrétumot az „eltűnésetekről”.
- A sürgősség az annyira nem volt igaz, mert két héttel előtte megvettük a repülőjegyet, csak nem vertük nagydobra.
- Aztán tényleg Kanadában jártatok?
- Igen ott voltam egészen idáig, de majd elmesélem, mert most sietek.
- Oké Laci, menjél, csak intézd a dolgaidat! Szia.
- Szia, majd elmegyek Hozzád is.
Erre nem számítottam! Mikor is volt az a dolog? Talán már van vagy 10 éve, hogy annyira felbolydították a falut. Kicsi kis település a miénk és hamar híre megy, ha valami olyan történik, pláne, ha egyszerre hárman is eltűnnek és ráadásul mind a három cigány fiatalember. Volt sok szóbeszéd akkortájt, de igazat senki sem tudott. Sokszor megfordultak a rendőrök, de ők sem tudtak kideríteni semmit. Aztán egyszer a boltban hallottam, hogy az egyik gyereknek az anyja mondta a boltosnak, hogy telefonált a fia. Ők voltak azok aki családdal együtt ment el és sokan azt hitték, hogy már nem is élnek. Most viszont, hogy az anyja beszélt vele telefonon teljesen más lesz a megítélés. Persze az nem derült ki, hogy honnan hívták és miért, de hívták és valószínűleg külföldön élnek.
Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy ha ezek leléptek, akkor ennek nagy oka lehet. Akkortájt ha emlékezetem nem csal, sokat autókáztak ezek éjszakákon át és sokszor láttam őket magam is pakolni, mert az egyikük szemben lakott Velem. Mindig órákon át hordták a cuccot és nagyon vigyázva hordták be a lakásba. Aztán ugyanolyan vigyázva pakolták be egy másik autóba másnap, vagy harmadnap. Furcsa volt, de ne szólj szám, nem fáj fejem. Természetesen tudtam, hogy mi lehet mögötte, de úgy éreztem, nem az Én dolgom. El is mondtam volna a rendőröknek, ha kérdezik, de egyrészt nem kérdezték, másrészt nem voltam biztos a dolgomban és bizonyítékom meg aztán végképp nem volt. Most viszont, hogy az egyikük itt van, akkor már másképp gondolom a történteket. Persze, időközben az emberrel sok minden történt és sok volt a gond, probléma. Minden csoda három napig tart, ezért a rendőrök elvonulása után mindenki elkönyvelte, hogy a fiatalok leléptek az Ő dolguk, és ha úgy gondolják, majd hazajönnek. Azért annak örülök, hogy legalább Laci hazajött, mert a gyereke, akit eddig az anyja nevelt egyedül, már elég nagy gyerek és biztosan elkallódna, ha nem lenne most mellette egy erős férfi, aki jó irányba terelgeti.
Folytatása következik!
Utoljára módosítva:
