Saját versek

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor: Arad



Szomorú szó magyarnak az, hogy Arad,

tizenhárom vesztőhely felé halad.

Tegnap hős kellett a hazának ma mártír,

bánattól igaz magyar lelke felsír.



Büszkeséget nem tud semmi letörni,

csak népünket szüntelenül gyötörni.

Fittyet hány nemzetünk a sok csapásra,

tán vet még árnyékot Turul hazánkra.

FB_IMG_1633507532626.jpg
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor :Varázsköpönyeg



Ma a padláson fent jártam,

egy köpönyeget találtam.

Padláson azért hempereg,

mert ez egy varázsköpönyeg.



Felveszed a köpönyeget

eltakarja a lényeget.

Most már bátran ehetsz sokat,

elrejti a pocakodat.



Hogyha leeszed a ruhád

nem fog megszidni a mamád,

mert észre sem fogja venni.

Bátran lehet csúnyán enni.



Egy hibája mégis csak van.

Megegyezhetünk mi abban,

hogyha leveszed magadról

lepel lehull a titkokról.

depositphotos_249475226-stock-illustration-funny-cartoon-wizard-magician-character.jpg
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Október 23 margójára.

Erdős Sándor : Szabadság

Elnyomó ölelésben élni
sohasem tudott e büszke nép.
Gyáva a süllyesztőben végzi,
lebegett felette a jövő kép.

Ifjak serege erőt merít
szeretett haza sóhajából.
Szívet hazaszeretet hevít,
nem hajol meg gyávaságból,

Döngő léptű idegen sereg
tapossa hazánk dús földjeit.
Szemben velük hazafi tömeg
vívja élet – halál harcait.

Ha összefog az egész ország,
hazaszeretet húz rá vértet.
Megtanulja az egész világ,
nem igázhatja le e népet.
 

Csatolások

  • 1956oktober23.jpg
    1956oktober23.jpg
    127.2 KB · Olvasás: 0

LadyEsther666

Állandó Tag
Állandó Tag
Mohácsi Eszter: LMBTQIA - Az elfogadás jegyében




Egyedülálló minden ember, egyedi és szép,
Mégis vannak, akik szárnyakat tépnek szét.
Ahogy a szivárványnak is vannak árnyalatai,
Úgy a szerelemnek is vannak áldozatai.
El kellene fogadni mindenkit,
S lemosni a szerelem bűneit.
Hisz mióta bűn az, ha szeret a szív?
Mióta gyalázat, ha valaki felpezsdít?
A szivárvány alatt élünk mindnyájan,
Találjunk békét egymásban.
A szerelem sosem lehet bűn, vagy rossz dolog,
Az egy kincs, ha a szíved fellobog.
Mindegy, hogy heteró, meleg, transz vagy bi,
Engedni kell a szívet szárnyalni!
Egyformák vagyunk mind, hisz emberek vagyunk,
Ha összefogunk, csak akkor haladunk!
Ne gyűlöld hát a másikat, csak mert szeretni mer,
A homofóbia ellen ez a legjobb ellenszer.
Legyél kedves, és jó mindenkihez,
Ne legyél az, ki megbélyegez.
Ha eljön az idő, ugyanolyan földbe kerülünk,
Ha gyűlölünk, az a mi szégyenünk.
Szeress, ölelj, csókolj vágyban,
Jogod van szeretni, tedd azt bátran!
Te, ki ezen sorokat olvasod!
Itt vagyok, leszek a támaszod!
Gyönyörű vagy, értékes, és szerethető,
Légy boldog örökké, s hulljon rád virágeső!
Minden LMBTQIA tag és heteró éljen békében,
Találjon szeretetet a másik ember szíve tükrében!

240825241_1019371162235935_7811510009604610806_n.jpg
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor: Béla a béka



Eső esik, ki nem állom

esernyő a jóbarátom.

Béla a béka kesereg,

a fránya eső csepereg.



Arra gondolt Béla béka

lapulevél jó e célra.

Nekem ez így nagyon fura.

Hogyan lehet víziszonya?
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor: Két kis kecske



Két kis kecske sétált a hegyen

lent alattuk a nagy mélység,

csak ámult- bámult mindkét kecske

milyen sok ott lenn a szépség.



Odalenn gyönyörű szép a táj

az egész egy dús legelő,

sziklás hegyormuk csupán kopár

a napsugár is perzselő.



Hej, de jó lenne ott lent élni

az élet ott biztosan jó,

búzaföldön készülne ágyuk

szénából lenne takaró.



Gyorsan döntött a két kis buta

elindulnak ők a rétre,

belevágnak a nagy kalandba

nem gondolva a veszélyre.



A fűben lapult lent a farkas

nyál csorgatva nézte őket,

régen várta hogy megehesse

vacsorára érkezőket.



A hegyre nem tudott felmászni

ott nem érte el a kecskét,

most jönnek hát látogatóba

velük tölti így az estét.



Jöttök vissza ti kis buták!

Öreg bak kiállt a hegyről.

Farkas farka látszik a fűben

két kis kecske rohan egyből.



Bár van a világon sokkal szebb,

mint ahol éled életed,

becsüld meg jól az otthonodat

jobb nem lehet máshol neked.
depositphotos_110123992-stock-photo-two-white-kids.jpg
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor: Indiánok



Tűz fénye pislákol a prérin

mellette ül két indián.

-Hogy éljem életem? szól ifjú.

Kérlek mond el nekem apám.



Utunk csak egy, ne járj mögöttem,

sem előttem nem követlek,

járj mellettem, hogy egyek legyünk

csak szavaimmal vezetlek.



Két kutya lakik benned fiam

az egyik gonosz a másik jó,

folyton egymás ellen harcolnak,

mint két fekete kiscsikó.



Te döntöd el mit teszel fiam,

hogy melyik kutyát eteted,

az győz melyik többet kap enni,

így éljed le az életed.
20211215_185544.jpg
 

Róbert Ortú

Kitiltott (BANned)
Sámándob

A csillagképek alig változtak azóta
hogy az első ember felnézett az égre
elődünk az ősi ég alatt nem tudta,
de élte - mi már csak sejtjük milyen a béke

Ha néha elhal az éjben
a távoli város örökös zúgása
távoli tűz fényét látom és
fülembe hangzik a sámándob kongása

Sorra halnak el a kérdések szánkon
sorra zárulnak be az ablakok
falak emelkednek fel az égre
köztük a magány én vagyok

Jeltelen sírban forog a béke
a rendet a félelem tartja fenn
agyarak, s karmok törvénye
gombafelhő árnyékában élem életem

Árnyékban felnövő virág csak sejti,
hogy valahol van, s kék az ég
új, és új Krisztust feszít keresztre
nap-mint nap az emberiség

Nemsokára itt a hajnal
a város zúgása feléled
elnyeli a sámándob hangjait és
börtönébe megint bezár téged
 

Róbert Ortú

Kitiltott (BANned)
Bűneimben, s bűneidben
Meggyötörve, s felemelve
Múlt és jövő ölelkezik
Általad, és általam lesz
Örök éltű szép szerelme
Szép szerelme teremtésnek
Szép szerelme elmúlásnak
Égessen, vagy megfagyasszon
De soha se langyosítson
És hamuvá sose váljon
Lelkünk űzze égi szikra
Fel egész a csillagokba
És onnan le sose hulljék
De ha mégis, legyen az szép
Ég és föld közt tiszta tűz ég
Tiszta lángból font koszorút
Fejünk köré magunk fonjunk
Ne csak egyet, fonjunk százat
Mutassuk meg a világnak
Nem fakít minket a bánat
Úgy szerettem, úgy szerettél
Rám fonódva melengettél
Sarkamtól az ajkamig
Elgyengülve karjaimban
Nem is egyszer, nem is kétszer
Hajnalig, de hajnalig
 

Róbert Ortú

Kitiltott (BANned)
XX. század

Vas árnyékok
Vas fények
Sivatagi vas lények
Vas pofákban vas fogak
Vas szívekben vas szavak
Vas világban vas béke
Vas mezőkön vas kéve
Vas szobában vas ember
Vas falak közt ébred fel
Vas körmömet vas éjben
Vas húsodba bevésem
Vas korszaki szerelem
Vas szívnek vas gyötrelem
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor: A vadász és a ravaszdi



Róka koma gyorsan szalad

félti vörös bundáját,

mindenképpen le kell hagyni

mérges vadász kutyáját.



Rosszul tette, hogy egy tyúkot

ellopott a tyúkólból,

jobbra – balra ugrándozva

menekül a golyóktól.



Vadász, kutya már lemaradt

megmenekült a ravasz.

Holnap nem megy ő már tyúkért

jó lesz helyette kakas.

depositphotos_6247210-stock-illustration-fox-and-cock-a-case.jpg
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem verd. Egy vidám írásom szilveszterre. Jó szórakozást hozzá! :)

 

sukiaki

Állandó Tag
Állandó Tag
Luellen Birch: Kamaszterápia

A fenti az író nevem.
Kamaszkoromban, ahogy sokan mások, én is lázadó voltam, tele indulatokkal, világfájdalommal, szerelemvággyal, de amikor valami feldühített, nem bulizni mentem, nem az italhoz, drogokhoz, szexhez fordultam, hanem fogtam egy papírt és egy tollat, és kiírtam magamból a dühömet, elkeseredésemet.

Így születtek meg ezek a versek, amelyeknek egy része később megjelent néhány diáklapban és munkahelyi újságban is.

Jó terápia volt, másoknak is ajánlom.

ADY BŰVÖLETÉBEN
HALÁLTÁNC

Két táncoló ördögfiók
fekete éjfél, sötét halál
piros nyelvük, rubintos vérük
egymásra öltik – kezdődik a bál.
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
csörög a dob, dobban a tánc!
Életet, halált kacagva űznek,
táncolnak, könnyet élvvel egybeojtva,
tündérek szívén dobognak egyre,
törnek a szívek, összetaposva.
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
Csörög a dob, dobban a tánc!
Életet, halált gyűlölve ölnek,
szülnek, izzadnak, s gyilkolnak újra,
tépnek, bömbölnek, süvítnek, hörögnek,
köhögve nyöszörög a hegedű húrja.
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
csörög a dob, dobban a tánc!
Süvölt a zongora, üvölt a pikoló,
Szép és Csúf táncba fog, s fújja, egyre fújja…
Két ördögfiók, nőnek, növekednek,
táncolva élve, halottan dalolva.
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
csörög a dob, dobban a tánc!
Élnek és halnak, vesznek és visznek,
Jó és Rossz között eltűnik a határ.
Táncolj, vigadj, boldogtalan Hajnal,
éjtelen Nappal, élettelen Halál!
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
csörög a dob, dobban a tánc!
Körbe és körbe, álljatok sorba,
mind, mind, kik vagytok, lesztek, voltatok!
Mi is daloljunk, mi is vigadjunk,
Nem ellenkezhetünk;
visz, ragad magával a két ördögfiók.
Lánc, eszterlánc, lánc, eszterlánc,
csörög a dob, dobban a tánc!

FÉLÁLOMBAN

Vígság illan, fény kigyúl,
kígyófej az ágyon,
lampionból zene hull,
didereg az álom.
Ha a szúnyog hegedül,
a kályha a házra ül,
s távoli, zöld füttyszó cikkan,
míg az óra halkan tikkan,
messze kurta lépés dobban,
zúzmarázva várom:
Bosch világa, agyunk léke,
fejemből a ma emléke
küszködőn kiváljon.
Összeolvad zöld és szürke,
szó a füstben szétlebeg,
haragomnak nincs, csak üszke,
cseng a csend, s belém remeg.

Vígság villan, s a sötétben
mindhiába látom,
polipkarját rám csavarva,
elringat az álom.

ELBARIKÁDOZVA

Elbarikádozva a kétségbeeséssel,
félni, remegni minden éjjel,
reszketve ébredni álmodból reggel,
a napot fogadni örök kétségekkel,
választ keresni a lehetetlenre,
haladékot kérni torz életedre.
Menekülni mindig, minden szeretettől,
remélni, s irtózni az új szerelemtől.
Rácsok mögött élni
Halálra eszmélni
 

sukiaki

Állandó Tag
Állandó Tag
Luellen Birch: Kamaszterápia

Szerelmes versek

OTT MESSZE

Fehér homok pergett lábunk alatt
Szemünkben tárta ki kelyhét a világ
Sirály csókolta a hullámokat
S ott messze egy bús vitorlás
felborult.

Csend lett.
A tenger némán lüktetett.
Tépett torokkal vijjogott a szél.
Ketten voltunk.
A föld teste dúltan remegett,
s a vitorla
ott messze felragyogott.

Ott messze újra kigyúlt a nap,
s táncoltak tovább a fényes habok.
Mentünk lassan, egymás kezét fogva,
Szemünkben égtek rideg csillagok.

FÁJDALOM

Szúrós szagú szél száll szét a szirteken,
vad, viharos vész ver végig a vízen.
Robban az élet, rebben a lég,
villám cikázik, a Föld szíve ég.
Paskolja folyó, messzi óceán
-- aludni oly jó rút élet után.
Csurog a csatornacsövön le a víz
-- csak halni vágy az, ki semmiben sem hisz.

NYITOTT SZEMMEL

Én nyitott szemmel álmodom,
és érzem is azt, amit látok.
Hallom, hogy messziről hív dalom,
s tudom, hogy eltűnt az átok,
hajdan, mely magamhoz kötözött,
s belém álsebeket rágott,
hogy versbe csak ezt foglalhattam én,
s nem a zajra feszült világot.
Most hinni kell, hogy lesz tovább,
érdemes küzdeni érte,
s ha nem, én mégis azt mondom:
próba volt csak, de megérte!

SZERELEM

Fényre születtem, táncra, zenére,
nem homályra, és nem szenvedésre,
De most életem ködbe borult
jövőm égboltja bealkonyult.
A színek eltűntek, szürke minden itt.
Pedig
csak hangulat voltál,
túl messzire vitt.
Tagadni kéne, s nem tudom,
arcod keresem arcomon.
Kezünk vonalát követve
nézek a jövőbe, remegve,
hullok a holnapba akaratlan,
nehéz így élni, ezer alakban.
Menekülnék tőled, szüntelen,
s utánad dobog a szívem.

HOL VAGY?

Trágár dalok, kocsmanép,
bűzös, keskeny folyosó,
utcalány, az ajka szép,
szeme tompán ragyogó,
s a kikötő ezer fénye,
zöld víz és fehér habok…
Hol vagy, és én hol vagyok?

Feketén csillogó utca,
mord házak, vak ablakok,
hajladozó fák a szélben,
elsüllyedt hold ég tükrében,
kapzsi, fukar csillagok…
Hol vagy, és én hol vagyok?

Tenger mező, sivár puszta,
száraz fű, arany homok
ős örök álmát alussza…
Hol vagy, és én hol vagyok?
Merre menjek, hol talállak?
És a szél halkan susog:
Hol vagy, és én hol vagyok?
 

sukiaki

Állandó Tag
Állandó Tag
Luellen Birch: Kamaszterápia

egy tinilány bölcselkedései

PILLANAT

Most nincs, de volt.
Most sincs, de lesz.
Meg nem foghatod, mert nincs mit,
és mégis volt, mert elmúlt,
elszállt egy pillanat alatt,
maga a pillanat.
Vissza soha nem hozható,
Mégis való, való, való…
Most nincs, de lesz.
Most sincs, de volt…

FÉL-VERS

Csend
Homály
Villanás
Félelem
Félhomályban
Félpercnyi hallgatás
Félmosoly
Egy félig sikerült
Félsimogatás
Csend, homály, villanás.


SZOMORÚ RAGOZÁS

Sírok én,
sírj te is,
sírjunk együtt!
S míg a sós könnyeket nyeljük,
hogy miért sírunk, elfelejtjük.

CÍM NÉLKÜL

Ez az én életem,
ne szedd szét,
mert nekem kell összeraknom,
és lehet, hogy valamit kifelejtek,
és akkor nem ér semmit az Egész!

ÚTKERESŐ

Keresem utamat, de nem találom,
s hogyha meglelem,
még akkor is keresem,
míg észre nem veszem,
hogy már régóta
rajta járok.

KÉRDÉS

Te te vagy,
én én vagyok.
Miért akarsz hát te lenni én,
s én te lenni
miért akarok?

PRIZMA

Két ember ment az úton,
elváltak, majd ismét találkoztak.
Két ember ment az úton,
mikor találkoztak,
már mások voltak.
 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem vers, hanem egy folytatásos krimi, amt szeretnék megosztani veletek.
Nagyon közeli ismerősöm írása. :)

 

Erdős Sándor Hun

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Sándor

Az imádkozó sáska

Még ilyent, világ csodája,
templomba ment ma a sáska.
Istent dicsőíti talán?
Freskót néz a templom falán?

Á, dehogy, csak megéhezett,
a templomban talál legyet,
mert ott hűsölnek őkelmék,
megtűri őket a Szentszék.

Legyek mellé ostyát eszik,
abból is talált egy picit.
Leesett a szószék mellé,
hogyha bírná tovább enné.

Nem ehet már ennél többet,
fogyókúra immár sikk lett.
Nem lesz keskeny a dereka,
kövéren nem mehet haza.

Ami maradt elvihetné,
útközben, majd csak megenné.
Karjába zárja az ostyát,
azzal boldogítva útját.

Jaj, az ajtót hogy nyitja ki?
Senki sem segít most neki.
Keze tele az ostyával,
egyedül maradt bajával.

Egye fene, mind megeszem,
sikkes alak nem kell nekem.
Hang szólalt. Ne egyél többet!
Ne töltsd tovább a bendődet!

Égre vetette a szemét,
imára kulcsolva kezét.
Óh, Uram, hát add meg nekem,
ne legyen tele a kezem.

Ejtsd el hitvány a jussodat!
Az majd az egérnek marad.
Igen Uram szót fogadok,
én inkább éhes maradok.

El is futott gyorsan onnan,
sajnálta, hogy ilyen baj van.
Bár, ha volna nála táska,
útközben is jót zabálna. FB_IMG_1654334565543.jpg
 
Oldal tetejére