sbalazs

Egy angyalt szeretni

Nem hiszek szememnek, ébren állmodok
Az ég megnyílt, s egy angyal tüzet okádott.
Szeme az ég teste a föld, hirtelen felém tör.
Csak most láttom, mily csodás teremtmény
Haját kalászok ölelik át, ahogy rám tekint.

Oh az ajka csábos felhő, piros csikos vidám pezsgő
Rám hajól, szemembe néz. oh Istenem mily teremtmény.
Oly tüzes akkár egy vulkán, megsüt szemmel mint pulykát
S szava a csendben úgy hatól, mint a vajba tüzes golyó.

Karja mint csapda megöleltek szorosan
Vigyázva, hogy lelkem ki ne szoritsa.
Forró ajkát, számhoz lehelte
Ó ez igaz, vagy lehetetlen?

S az égen hirtelen rózsák teremtek
Finoman minket körül öleltek
Ott egy orra alatt, velle egy felhőn,
Itt a földön Ezer esztendő.