Sci-fi világa
- Téma inditó setni
- Kezdés dátuma
Sziasztok! Először írok ide, "lécci" legyetek velem kíméletesek...
Amit ajánlanék
Csak a linket csatolom, sajnos máshol nem találtam meg, a minőség "retró" 1981.
m.ok.ru
Amit ajánlanék
William W. Stuart : Csillagűzőtt szerető novellájának 1981-es magyar filmváltozatát Bartha Attila rendezésében.
Szerintem szenzációsra sikerült fantasztikus film. A történet dióhéjban a "főhős" (Kern András) egy kirúgott újságíró, aki letartóztatása után elmeséli az őt faggató rendőrnek (Inke László) annak a nyolc női holttestnek a történetét, melyeket házának garázsa mellett ásott el. Vajon igazat mond vagy hazudik?Csak a linket csatolom, sajnos máshol nem találtam meg, a minőség "retró" 1981.
Видео Csillagűzött szerető 1979 | OK.RU
A Csillagűzött szerető című film főhőse egy kirúgott újságíró, aki letartóztatása után elmeséli az őt faggató rendőröknek annak a nyolc női holttestnek a történetét, melyeket házának garázsa mellett ásott el. Vajon igazat mond vagy hazudik? Rendező: Bartha Attila Szereplők: Kern András...
m.ok.ru
Utoljára módosítva:
1988. május 8-án hunyt el Robert Heinlein (Robert Anson Heinlein) amerikai sci-fi-író, a hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia. Mindezekre utal az is, hogy Heinleint, Isaac Asimovot és Arthur C. Clarke-ot a science fiction „nagy hármasaként” tartják számon.
Első novellája, az Életvonal 1939-ben jelent meg, az Astounding magazin hasábjain. Rövid időn belül a „társadalmi” sci-fi irányvonalát követő új mozgalom egyik vezéralakjává vált. A második világháború alatt repülési mérnökként dolgozott a haditengerészetnél, ő toborozta Isaac Asimovot és L. Sprague de Campet is, hogy a philadephiai hadihajógyárban dolgozzanak.
az 1959-es Csillagközi inváziót azonban a Scribner kiadó szerkesztőbizottsága visszadobta a regény ellentmondásosságára hivatkozva. Ezek után Heinlein úgy érezte, felszabadult a gyermekírói skatulyából, s elkezdte írni a „saját dolgom, a saját módomon”, publikálva egy sor könyvet – beleértve leghíresebb műveit, az Angyali üdvözletet („Stranger in a Strange Land”, 1961) és a A Hold börtönébent („The Moon Is a Harsh Mistress”, 1966) is –, melyekkel újrafestette a sci-fi határait.
(számomra elég felejthetőek a művei, túl írtaknak érzem)
Első novellája, az Életvonal 1939-ben jelent meg, az Astounding magazin hasábjain. Rövid időn belül a „társadalmi” sci-fi irányvonalát követő új mozgalom egyik vezéralakjává vált. A második világháború alatt repülési mérnökként dolgozott a haditengerészetnél, ő toborozta Isaac Asimovot és L. Sprague de Campet is, hogy a philadephiai hadihajógyárban dolgozzanak.
az 1959-es Csillagközi inváziót azonban a Scribner kiadó szerkesztőbizottsága visszadobta a regény ellentmondásosságára hivatkozva. Ezek után Heinlein úgy érezte, felszabadult a gyermekírói skatulyából, s elkezdte írni a „saját dolgom, a saját módomon”, publikálva egy sor könyvet – beleértve leghíresebb műveit, az Angyali üdvözletet („Stranger in a Strange Land”, 1961) és a A Hold börtönébent („The Moon Is a Harsh Mistress”, 1966) is –, melyekkel újrafestette a sci-fi határait.
(számomra elég felejthetőek a művei, túl írtaknak érzem)
Ismételten egy 1975-s retro magyar gyártású fantasztikus filmet mutatnék be, ami szerintem minden sci-fi rajongó számára nagyszerű élmény. Zsoldos Péter "A feladat" című regényének filmváltozata 3 részben, az író részt vett a forgatókönyv írásban is. Gyerekfejjel imádtam a sorozatot és kitűnő zenéje is volt (Pink Floyd - Shine you crazy diamond part VI-IX.)
Spoiler!!! A történet: A vélt jövőben egy, a Földhöz hasonló bolygón expedíciót teljesít a Galathea nevű űrhajó és legénysége. Azonban felrobban az egyik reaktor, és a hat tagú legénységből négyen meghalnak a sugárfertőzés miatt. Norman és Gill - a hajó kapitánya ill. orvosa - is halálos sugárzást kap. Norman utasítja Gillt, hogy mentse el számítógépre az eddigi adatokat a bolygóról és őslakosairól, hiszen ez a legfontosabb, ez a feladatuk. Gillnek az az ötlete támad, hogy az ő tudását és szemmélyiségét átmenti számítógépre, s a kihelyezett készülékek a sugárfertőzés elmúltával az űrhajóba csalnak egy őslakost abból a célból, hogy átprogramozzák az agyát, átadva Gill agyának a tartalmát, hogy teljesítsék a feladatot: visszavigyék a Földre a Galatheát. 200 év telik el, s az egyik őslakost, Umut programozza át a gép Gillé, majd egy másik őslakost, Tiakot az egykori navigátorrá, Sidé. Azonban az egykori és jelenlegi személyiségek közötti konfliktusok miatt vita támad Umu és Tiak között.
Ajánlom mindenkinek a film technikai megoldásain semmi szégyelni való nincs szerintem felülmúlják az akkori filmek technikai minőségét is.
Nem írok linket a filmhez akit érdekel a neten utána tud nézni a Videán fent van minden rész.
Spoiler!!! A történet: A vélt jövőben egy, a Földhöz hasonló bolygón expedíciót teljesít a Galathea nevű űrhajó és legénysége. Azonban felrobban az egyik reaktor, és a hat tagú legénységből négyen meghalnak a sugárfertőzés miatt. Norman és Gill - a hajó kapitánya ill. orvosa - is halálos sugárzást kap. Norman utasítja Gillt, hogy mentse el számítógépre az eddigi adatokat a bolygóról és őslakosairól, hiszen ez a legfontosabb, ez a feladatuk. Gillnek az az ötlete támad, hogy az ő tudását és szemmélyiségét átmenti számítógépre, s a kihelyezett készülékek a sugárfertőzés elmúltával az űrhajóba csalnak egy őslakost abból a célból, hogy átprogramozzák az agyát, átadva Gill agyának a tartalmát, hogy teljesítsék a feladatot: visszavigyék a Földre a Galatheát. 200 év telik el, s az egyik őslakost, Umut programozza át a gép Gillé, majd egy másik őslakost, Tiakot az egykori navigátorrá, Sidé. Azonban az egykori és jelenlegi személyiségek közötti konfliktusok miatt vita támad Umu és Tiak között.
Ajánlom mindenkinek a film technikai megoldásain semmi szégyelni való nincs szerintem felülmúlják az akkori filmek technikai minőségét is.
Nem írok linket a filmhez akit érdekel a neten utána tud nézni a Videán fent van minden rész.
Csatolások
-
Feladat.png
Utoljára módosítva:
Egyre jobban terjed a könyvek borítójának a megtervezésekor az AI-technológia
Most egy kiadó reagált erre .
A Multiverzum kiadó ...a legújabb könyvük kapcsán alakult ki egy polémia.
A könyv a Metropolisz.
Közzé is teszem a kiadó véleményét elejétől a végéig.
Manapság sok fórumon (külföldieken is) nagy a felhajtás, hogy könyvekben, könyvborítókon AI-generált képekkel lehet találkozni. A minap egy fórumon valaki felrakott egy fantasyhősről egy képet, amelyet kedvcsinálónak szánt posztja mellé, s amikor rengeteg dühös és elutasító kommentet kapott, hogy ez milyen borzasztó, művi, jellegtelen stb., felrakta ugyanarról a hősről készített, néhány vonalból álló, egyszerű tollrajzát, s kissé ironikusan azt kérdezte: „Most jobb?” És láss csodát, a válaszok hol őszintén (Igen, ez jobb!), hol szintén ironikusan (Még ez is jobb…) helyeselték „önkorrekcióját”. Ez volt az az eset, amely sok mindent megvilágított számomra, és ami végső soron gondolataim itteni közzétételéhez vezetett.
Úgy vélem, a fenti példa jól szemlélteti, hogy a mesterséges intelligencia által készített képek „státusza” az igazi probléma. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy akik a különböző fórumokon az AI-generált képek ellen emelnek szót, egyszerűen nem tekintik a művészet részének vagy éppen a művészetet fenyegető dolognak tartják azt. Nem művészet, mert hiányzik belőle a lélek, a szellem! Nem művészet, mert nem szükséges hozzá alkotója mesterségbeli (rajzolói, festői) tudása! Nem művészet, mert ilyet mindenki csinálhat! Gyakori felvetések ezek a művészet egész történetében, különösen, ha a modern képzőművészet történetét tekintjük. Andy Warhol Shot Marilynscímű képe nem művészet, mert csak négy portrét rakott egymás mellé! Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzete egy idióta poén! Jackson Pollock Number 31 című alkotása csak vászonra folyatott festék! Bezzeg Canaletto velencei képei! Rembrandt mesteri portréi! Boris Vallejo vászonról lelépő szuperhősei! Ez a szemlélet a rajz- és festeni tudást állítja annak középpontjába, hogy mi művészet és mi nem az. Baj lenne ez? Egyáltalán nem. Nem baj, ha ebből mindössze csak annyi következik, hogy az illető azt mondja egy képre (ami akár lehet AI-készített is): „Ez a kép nem tetszik nekem. Ez nem az én ízlésem.”
Ezzel nem vitatkozhatunk, hiszen ízlésekről nincs is értelme. Azt már inkább bajnak tartom, ha valaki így fogalmaz: ez rossz, mert AI készítette! Ízléstelen, mert AI segítette! Ebben a megállapításban nem az adott mű esztétikai értékéről mond véleményt az illető, bár úgy tűnik. Valójában művészetfelfogásából rekeszti ki az adott alkotást, a technológiáról mond véleményt, s ezzel el is vágja a műről való beszélgetés további útját. Hiszen ha ab ovo rossz, akkor már nincs is miről tovább beszélni! Sőt olykor egyéb negatív konnotációk is kapcsolódnak az így felvezetett ítélethez: rossz, mert „olcsó”, „igénytelen (mert olcsó)”, kapzsiság munkál mögötte (spórolós kiadók), elveszi a grafikus munkáját stb.
Minthogy az ember véleménye és értékítéletei folyamatosan formálódnak, könnyű letesztelni, hogy AI-ügyben ki melyik állásponthoz áll közelebb. Végy egy AI-képet (akár a Metropoliszból), s tedd fel a kérdést: akkor sem tetszene, ha tudnám, hogy grafikusművész készítette? Ha a válaszod kategorikus nem, akkor a kép nem találkozott az ízléseddel, hát istenem, van ilyen. Ha a válaszod akár csak egy halvány „Hm… Nem is tudom…”, akkor a fő kérdés, hogy hol van az a pont, ahol egy AI-alkotás be tud kerülni művészetfelfogásodba. Közelebb visz hozzá, ha tudod, hogy egy ilyen alkotás vagy könyvillusztráció létrehozásához nem elegendő „három mondatos prompt”, hogy komoly Photoshop vagy egyéb utómunkát is igényel, hogy egy illusztráció létrehozásakor tekintettel kell lenni a mű stílusára is, s amit a tisztelt nagyérdemű esetleg egyszerű AI-bénaságnak gondol (torz fejek, furcsa mozdulatok, elnagyolt hátterek) azok gyakran szándékosan kikísérlezetett motívumok? Hajlandó vagy a képet kontextusában (jelen esetben egy könyv illusztrációjaként) kritizálni, s nem azért, mert AI készítette? Hiszem, hogy ebből izgalmas párbeszéd kerekedhet ki.
Végül egy apróság, kérem, meg ne sértődjék senki. Számomra kicsit furcsa a science fiction művek olvasóinak viszolygása az AI-generált képektől (és most hangsúlyozottan nem a képek esztétikai értékéről és az ízlésről van szó). Az AI fantasztikus technológia, ami az életünk minden területén gyökeres változást fog hozni, akárcsak a számítógépek negyven évvel korábban, vagy a gőzgépek pár száz évvel korábban. Az ilyen társadalmi átalakulásnak áldozatai is vannak, és ez persze fájdalmas. De a science fiction szeretete a nézőpontot is formálhatja: nem minden robot gonosz, nem minden találmány okozza az emberiség pusztulását, nem minden változás káros és szükségtelen. Számomra a science fiction (és egyébként a Metropolisz is) erről is szól.
Tarcsa Zoltán, kiadóvezető
Most egy kiadó reagált erre .
A Multiverzum kiadó ...a legújabb könyvük kapcsán alakult ki egy polémia.
A könyv a Metropolisz.
Közzé is teszem a kiadó véleményét elejétől a végéig.
Manapság sok fórumon (külföldieken is) nagy a felhajtás, hogy könyvekben, könyvborítókon AI-generált képekkel lehet találkozni. A minap egy fórumon valaki felrakott egy fantasyhősről egy képet, amelyet kedvcsinálónak szánt posztja mellé, s amikor rengeteg dühös és elutasító kommentet kapott, hogy ez milyen borzasztó, művi, jellegtelen stb., felrakta ugyanarról a hősről készített, néhány vonalból álló, egyszerű tollrajzát, s kissé ironikusan azt kérdezte: „Most jobb?” És láss csodát, a válaszok hol őszintén (Igen, ez jobb!), hol szintén ironikusan (Még ez is jobb…) helyeselték „önkorrekcióját”. Ez volt az az eset, amely sok mindent megvilágított számomra, és ami végső soron gondolataim itteni közzétételéhez vezetett.
Úgy vélem, a fenti példa jól szemlélteti, hogy a mesterséges intelligencia által készített képek „státusza” az igazi probléma. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy akik a különböző fórumokon az AI-generált képek ellen emelnek szót, egyszerűen nem tekintik a művészet részének vagy éppen a művészetet fenyegető dolognak tartják azt. Nem művészet, mert hiányzik belőle a lélek, a szellem! Nem művészet, mert nem szükséges hozzá alkotója mesterségbeli (rajzolói, festői) tudása! Nem művészet, mert ilyet mindenki csinálhat! Gyakori felvetések ezek a művészet egész történetében, különösen, ha a modern képzőművészet történetét tekintjük. Andy Warhol Shot Marilynscímű képe nem művészet, mert csak négy portrét rakott egymás mellé! Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzete egy idióta poén! Jackson Pollock Number 31 című alkotása csak vászonra folyatott festék! Bezzeg Canaletto velencei képei! Rembrandt mesteri portréi! Boris Vallejo vászonról lelépő szuperhősei! Ez a szemlélet a rajz- és festeni tudást állítja annak középpontjába, hogy mi művészet és mi nem az. Baj lenne ez? Egyáltalán nem. Nem baj, ha ebből mindössze csak annyi következik, hogy az illető azt mondja egy képre (ami akár lehet AI-készített is): „Ez a kép nem tetszik nekem. Ez nem az én ízlésem.”
Ezzel nem vitatkozhatunk, hiszen ízlésekről nincs is értelme. Azt már inkább bajnak tartom, ha valaki így fogalmaz: ez rossz, mert AI készítette! Ízléstelen, mert AI segítette! Ebben a megállapításban nem az adott mű esztétikai értékéről mond véleményt az illető, bár úgy tűnik. Valójában művészetfelfogásából rekeszti ki az adott alkotást, a technológiáról mond véleményt, s ezzel el is vágja a műről való beszélgetés további útját. Hiszen ha ab ovo rossz, akkor már nincs is miről tovább beszélni! Sőt olykor egyéb negatív konnotációk is kapcsolódnak az így felvezetett ítélethez: rossz, mert „olcsó”, „igénytelen (mert olcsó)”, kapzsiság munkál mögötte (spórolós kiadók), elveszi a grafikus munkáját stb.
Minthogy az ember véleménye és értékítéletei folyamatosan formálódnak, könnyű letesztelni, hogy AI-ügyben ki melyik állásponthoz áll közelebb. Végy egy AI-képet (akár a Metropoliszból), s tedd fel a kérdést: akkor sem tetszene, ha tudnám, hogy grafikusművész készítette? Ha a válaszod kategorikus nem, akkor a kép nem találkozott az ízléseddel, hát istenem, van ilyen. Ha a válaszod akár csak egy halvány „Hm… Nem is tudom…”, akkor a fő kérdés, hogy hol van az a pont, ahol egy AI-alkotás be tud kerülni művészetfelfogásodba. Közelebb visz hozzá, ha tudod, hogy egy ilyen alkotás vagy könyvillusztráció létrehozásához nem elegendő „három mondatos prompt”, hogy komoly Photoshop vagy egyéb utómunkát is igényel, hogy egy illusztráció létrehozásakor tekintettel kell lenni a mű stílusára is, s amit a tisztelt nagyérdemű esetleg egyszerű AI-bénaságnak gondol (torz fejek, furcsa mozdulatok, elnagyolt hátterek) azok gyakran szándékosan kikísérlezetett motívumok? Hajlandó vagy a képet kontextusában (jelen esetben egy könyv illusztrációjaként) kritizálni, s nem azért, mert AI készítette? Hiszem, hogy ebből izgalmas párbeszéd kerekedhet ki.
Végül egy apróság, kérem, meg ne sértődjék senki. Számomra kicsit furcsa a science fiction művek olvasóinak viszolygása az AI-generált képektől (és most hangsúlyozottan nem a képek esztétikai értékéről és az ízlésről van szó). Az AI fantasztikus technológia, ami az életünk minden területén gyökeres változást fog hozni, akárcsak a számítógépek negyven évvel korábban, vagy a gőzgépek pár száz évvel korábban. Az ilyen társadalmi átalakulásnak áldozatai is vannak, és ez persze fájdalmas. De a science fiction szeretete a nézőpontot is formálhatja: nem minden robot gonosz, nem minden találmány okozza az emberiség pusztulását, nem minden változás káros és szükségtelen. Számomra a science fiction (és egyébként a Metropolisz is) erről is szól.
Tarcsa Zoltán, kiadóvezető
Meghalt Peter David.
Köztudottan az egyik kedvenc íróm volt, és nem csak képregény. Az írás minden területét kente-vágta, a kisujjában volt az egész szakma. Kevesen tudtak hosszú távon olyan karaktereket kitalálni, érdekessé tenni, mint ő. Olyan címek fűződnek a nevéhez, amiket huzamosabb ideig írt, mint a Hulk, az X-Faktor, a Supergirl, vagy a Pókember. A Pókember: Jean DeWolff halálával lett ismert a képregényes körökben, és sokan még ma is azt tartják a legjobb írásának, de saját bevallása szerint azóta már írt jobbakat. Azok közül is kiemelkedik a szerzőiként jegyzett Fallen Angel sorozata. Annyira értette, amit csinált, hogy ha megkapott egy sorozatot, bármeddig képes volt úgy írni, hogy végig érdekes maradjon.
De nem csak képregényeket írt: sci-fi sorozatokhoz epizódokat, és rengeteg könyvet is. Oktató könyveket is, az írásról. Én magam is többet olvastam tőle, és rendkívül sokat lehetett tőle tanulni nem csak a képregényekkel, de magával az írással kapcsolatban is. Adott tanácsokat például a kezdő JMS-nek is,.
Mi is kiadtunk tőle talán már több száz képregényt is, és folyamatosan adunk még ki újabbakat is, amik mindig népszerűek.
Sajnos az utóbbi években többször volt súlyos beteg, és nem ez volt az első alkalom, hogy kórházba is került - elsőként pont az X-Faktor sorozata legvégén. Az általa vezetett blogot addig átvette a felesége és az egyik lánya, akik mindig tájékoztattak minket, hogy éppen milyen az állapota - tartották nem csak benne, hanem bennünk is a lelket. Eddig mindig sikeresen felépült a betegségből - sajnos ezzel most nem bírt el.
Nagyon fog hiányozni.
(Kingpin kiadó)
Köztudottan az egyik kedvenc íróm volt, és nem csak képregény. Az írás minden területét kente-vágta, a kisujjában volt az egész szakma. Kevesen tudtak hosszú távon olyan karaktereket kitalálni, érdekessé tenni, mint ő. Olyan címek fűződnek a nevéhez, amiket huzamosabb ideig írt, mint a Hulk, az X-Faktor, a Supergirl, vagy a Pókember. A Pókember: Jean DeWolff halálával lett ismert a képregényes körökben, és sokan még ma is azt tartják a legjobb írásának, de saját bevallása szerint azóta már írt jobbakat. Azok közül is kiemelkedik a szerzőiként jegyzett Fallen Angel sorozata. Annyira értette, amit csinált, hogy ha megkapott egy sorozatot, bármeddig képes volt úgy írni, hogy végig érdekes maradjon.
De nem csak képregényeket írt: sci-fi sorozatokhoz epizódokat, és rengeteg könyvet is. Oktató könyveket is, az írásról. Én magam is többet olvastam tőle, és rendkívül sokat lehetett tőle tanulni nem csak a képregényekkel, de magával az írással kapcsolatban is. Adott tanácsokat például a kezdő JMS-nek is,.
Mi is kiadtunk tőle talán már több száz képregényt is, és folyamatosan adunk még ki újabbakat is, amik mindig népszerűek.
Sajnos az utóbbi években többször volt súlyos beteg, és nem ez volt az első alkalom, hogy kórházba is került - elsőként pont az X-Faktor sorozata legvégén. Az általa vezetett blogot addig átvette a felesége és az egyik lánya, akik mindig tájékoztattak minket, hogy éppen milyen az állapota - tartották nem csak benne, hanem bennünk is a lelket. Eddig mindig sikeresen felépült a betegségből - sajnos ezzel most nem bírt el.
Nagyon fog hiányozni.
(Kingpin kiadó)
Ilyen az ha dolgozni kell még a hétvégén is ...összefolynak a napok.
Most jött be hogy a hétvégén volt május 25.
Május 25-én tartják a törülközőnapot, így ma azon se lepődj meg, ha a városban járva olyan emberekkel találkoztál, akik törülközővel a kezükben – vagy akár a fejükön –, járkáltak.
A törülközőnap biztosan ismerős lehet a Douglas Adams-rajongók számára. Ugyanis a népszerű angol sci-fi író szerint a „törülköző a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos.” Az idézet a szerző egyik legismertebb művére utal, az öt részből álló Galaxis útikalauz stopposoknak című alkotásra,
(ami persze trilógia!! )
Most jött be hogy a hétvégén volt május 25.
Május 25-én tartják a törülközőnapot, így ma azon se lepődj meg, ha a városban járva olyan emberekkel találkoztál, akik törülközővel a kezükben – vagy akár a fejükön –, járkáltak.
A törülközőnap biztosan ismerős lehet a Douglas Adams-rajongók számára. Ugyanis a népszerű angol sci-fi író szerint a „törülköző a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos.” Az idézet a szerző egyik legismertebb művére utal, az öt részből álló Galaxis útikalauz stopposoknak című alkotásra,
(ami persze trilógia!! )
Hamill azt mondta, hogy többé nem akar a Star Wars-ban szerepelni - még szellemként sem fog visszatérni.
Soha többé nem tér vissza Luke Skywalker szerepében Mark Hamill, jelentette be a 73 éves színész. Arról beszélt: elképesztően hálás azért, amit a legendás sorozattól kapott, ám úgy érzi, hogy az ő ideje lejárt, a frencsájznak pedig új arcokra, fiatalabb szereplőkre kell fókuszálnia.
Azt mondta: „Sosem számítottunk arra, hogy ilyen sokáig tart majd a frencsájz, és hogy így beépül a popkultúrába. De én úgy érzem, megvolt az én időm, amelyért nagyon hálás vagyok. De úgy gondolom, hogy a jövőre kell koncentrálniuk, és az új karakterekre."
Hozzátette:
Soha többé nem tér vissza Luke Skywalker szerepében Mark Hamill, jelentette be a 73 éves színész. Arról beszélt: elképesztően hálás azért, amit a legendás sorozattól kapott, ám úgy érzi, hogy az ő ideje lejárt, a frencsájznak pedig új arcokra, fiatalabb szereplőkre kell fókuszálnia.
Azt mondta: „Sosem számítottunk arra, hogy ilyen sokáig tart majd a frencsájz, és hogy így beépül a popkultúrába. De én úgy érzem, megvolt az én időm, amelyért nagyon hálás vagyok. De úgy gondolom, hogy a jövőre kell koncentrálniuk, és az új karakterekre."
Hozzátette:
Jelenleg úgy tudni, hogy a Disney a folytatástrilógia után 15 évvel játszódó filmen dolgozik, amelyben Rey (Daisy Ridley) építi újra a Jedi rendet. És ha hihetünk Hamillnek, ezt ő már Luke hathatós segítsége nélkül fogja elvégezni.
Hasonló témák
