Siberia tragikomikus kálváriája a nőkkel

Siberia témája a 'Nő és férfi' fórumban , 2013 Október 16.

  1. Siberia

    Siberia Új tag

    Kedves Fórumozók!
    Kedves Hölgyek!
    Tisztelt Urak!

    Kíváncsi vagyok mindenki véleményére, ezért írom meg röviden felnőtt életem történetét. Hátha még tanulhatok a visszajelzésekből...


    Üdvözlettel: Siberia

    Elnézést kérek mindenkitől, de a rendszer automatikusan törölte az összes levelemet. Pedig csak egyszerűsíteni akartam...
     
    Utoljára módosítva: 2013 Október 17
  2. Siberia

    Siberia Új tag

    1972-ben nősültem a szibériai Novoszibirszkben. Székesfehérváron gyerekként kezdtem levelezni a leendő nejemmel, 1.000 levelet váltottunk, mielőtt találkoztunk. Jutalomból kaptam a címét, mert jól tanultam az oroszt. A nejem pedig kifejezetten egy fehérvári jólelkű kisfiúval akart levelezni, mert a a Komszomolszkaja Pravdában olvasta, hogy fehérvári diákok és tanárok villanyvonattal megajándékoztak egy Andreotti nevű milánói kisfiút, aki levelet írt a Jézuskának, hogy küldjön neki ajándékot, a családja ugyanis nagyon szegény. Ezt a levelet egy léggömbre erősítették és fehérvári kiránduló diákok találták meg. Én ennek az iskolának voltam a tanulója. 15 éves korunkban már szerettük egymást...fényképek alapján. 21 évesen vettem feleségül a szeretett lányt, pont a születésnapomon volt az esküvő. A lakodalom 3 napig tartott, orosz szokások szerint. A nászútunk a vadregényes tajgán volt a nagyi faházában. Nagy volt a boldogság...Az orosz hatóságok 3 hónapra engedték el a feleségemet Magyarországra. Még téli ruhaneműt sem hozhatott magával.

    Itthon persze "újabb" lagzi volt, ugyanis Szibériába az apámon kívül - aki orosz hadifogságban volt a II. világháborúban - senki nem mert eljönni, sem anyám, sem a testvéreim...Azt még megjegyzem, hogy a szibériai eskűvöre meg a nejem nagypapája nem jött el, mert ő meg magyar fogságban volt az I. világháborúban és gyűlölte a magyarokat.

    A következő részekben sorra "jönnek-mennek" a feleségeim...Most mégis egyedül élek.

    Üdvözlettel: Siberia
     
  3. Siberia

    Siberia Új tag

    Az 1. feleségem orosz kommunista volt és a Vörös Hadsereg örmestere, bár orosz nyelv-és irodalom valamint matekszakos tanár volt

    A 2. feleségem magyar református templomi orgonista volt, a pap nem akart összeadni bennünket, mert én meg katolikus vagyok.

    A 3. feleségem szakmai szerelem volt, a beosztott hölgy elcsábította a férfi főnökét, mármint engem.

    Az első házasságom 7 évig tartott
    A második házasságom 7 napig
    A harmadik pedig 3 évig

    Mindegyik házassággomból született egy kislányom. Az első és a harmadik lányommal én voltam otthon gyes-en...Egyik feleségemnél sem alakult ki az anyai érzés. Tehát három éves korukig én neveltem a lányokat, két nejemnél...

     
  4. Siberia

    Siberia Új tag

    Visszakanyarodva az első nejemhez...

    Az orosz és a magyar lakodalom után néhány napig anyáméknál laktunk, aztán elmentünk albérletbe. A két nő ugyanis nem jött ki egymással, egyik sem értette a másik nyelvét és egyikőjük sem dolgozott. Apám és én viszont, igen.

    A nejem nem kapta meg a letelepedési engedélyt, így munkát sem vállalhatott. Talpraesett menyecske volt az orosz nejem...Leveleket írt mindenhová, még a Kádár elvtársnak is. Így aztán egy év múlva magyar lett, sőt a hatalom kiutalt egy szövetkezeti lakást is. Nagy volt a boldogság...De aztán jött a behívóm...Erre a nejem elment a honvédelmi miniszterhez felmentésért, amit meg is kaptam...De a hadkiegészítő parancsnokság 3 évre 12%-os honvédelmi hozzájárulásra kötelezett. A fizetésem 1.300 ft volt, ebből az albérlet 750 Ft. A lakás ára meg 225 e Ft volt, igaz hitelre vettük. A nejem megfellebbezte az adókivetést és mérsékelték is 3%-ra...Így sínen voltunk...

    Szépen éltük az életünket, persze teljesíteni kellett a banknak a szerződésben vállalt kötelezettségünket, hogy 6 éven belül két gyerek születési anyakönyvi kivonatát bemutatjuk. Mivel hat év alatt nem született meg a második gyerekünk, ezért az OTP megbüntetett bennünket 60 e Ft-ra...

    Sajnos későn vettem észre, hogy a nejem nem házias, annak ellenére sem, hogy sokat segítettem a házimunkában, ami a végén teljesen rámszakadt. Ha nem akartam szégyenben maradni anyámék előtt, akik gyakran jöttek látogatóba hozzánk, és váratlanul, akkor nem hagyhattam a mosogatóban a háromhete büdösödő edényeket. Egyszer mérgemben - még az albérletben - kidobáltam az udvarra az edényeket. Amikor felelősségre vontam a nejemet, hogy miért nem látja el a házimunkát, hisz dolgoznia sem kellett, azt válaszolta, hogy nem tanították a főiskolán a mosást és a mosogatást...meg egyébként is nem fogja tönkretenni a szépen kifestett és lakkozott hosszú körmeit.

    A későbbiekben aztán az is kiderült, hogy a gyereknevelést, a gyerek gondozását sem tanították. Teljesen elhanyagolta a gyereket, mindig az orosz kolóniákba járt. De annyira szerettem őt, hogy eljött értem 6.000 km-ről, otthagyta a szüleit, a barátait..így megértettem, hogy hiányérzete van.

    De azért a lányunkat szoptathatta volna, hiszen rengeteg teje volt. Nyíltan megmondta nekem a nejem, hogy azért nem szoptatja a kislányt, mert eldeformálódnak a mellei...

    Nehezen, de elfogadtam. De, nem is fejte ki a melléből a tejet...erre azt mondta, hogy megfájdul a csuklója...ezért aztán én személyesen fejtem ki az ennivalót a kislányunknak és én etettem meg nagy szeretettel cumisüvegből. Ő még ezt sem várta meg, azonnal rohant a laktanyákba Fehérváron...

     
  5. Siberia

    Siberia Új tag

    ...Hiába volt az automata mosógép, a kedves szibériai nagysága csak tárolásra használta, mégpedig úgy, hogy az ingjeimet összekeverte és megérlelte a kakis pelenkákkal, persze a kakit nem dobta ki a wc-be, mert mi is lett volna a körmeivel...Sajnos egyszer anyám észrevette, hogy valami nagyon bűzlik az összkomfortos lakásban...hamar rájött és én nagyon elszégyelltem magamat. Akkor bevallottam mindent, hogy a gyerekkel sem törődik. Ebben az időben még nem mehettek a férfiak gyesre, így különleges engedélyeket kellett beszereznem a hatóságoktól, hogy én lehessek a gyerekkel otthon hivatalosan is.

    Attól kezdve a gyerek mindig mosolygós volt, foglalkoztam vele, nemcsak pelenkáztam, etettem, itattam, hanem beszélgettem is vele, két nyelven meséltem neki...meg is lett az eredménye hiszen az első szav ez volt: PÁPOCSKÁ. De boldog voltam. Én egyébként is azt vallom, hogy egy férfi életének legeslegszebb és legmegrázóbb pillanata, amikor a kezébe veheti első gyermekét. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de az átlagnál jobban kötöődtem a kislányunkhoz. Ennek később viszont nagy kárát láttam, testileg-lelkileg egyaránt.

    (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a nejemet a szibériai tajgán - még 15 éves korában - egy részeg ember meg akarta erőszakolni, ő nem hagyta magát és erre a férfi 50 helyen megsebesítette egy késsel...Utólag így már értem öreg emberként, hogy miért is húzódozott az együttlétektől, és előszőr mindig a pattanásos hátát vakartatta fésűvel...amit egyszer aztán kivágtam a 10. emeletről, mert én mást szerettem volna. Így aztán fokozatosan meg is romlott a kapcsolatunk)

    Aztán jöttek a börtönök...a lányom elrablása miatt, ugyanis erőszakkal szovjet állampolgárt akartak csinálni a gyerekből, én meg harcoltam ez ellen...a hatalom ellen...

    És most mégis egyedül vagyok.
     

Megosztás