somogyi anzix

ARVISURA hangosvers

KEDVES OLVASÓ,

elkészült az Arvisura hosszúvers, hangos változata 4sávval, és az audio buch változatával elhelyezem a rovatban, csatolt fájlként.
üdvözlettel, alex

KEDVES OLVASÓ,
Elkészült az Igéző, amely az Arvisura párja.

Mindig együtt

KEDVES OLVASÓIM,

Elkészítettem augusztus 2o.-i, ünnepi, alkalmi versem hangos változatát, Lame extreme Quality MP3 formában alkalmassá téve a csatolásra...
üdvözlettel:

A kommunizmus fekete könyve

KEDVES OLVASÓ!

Az alábbi írás Rózsás János tollából, amint Ő mondja, jegyzet: A KOMMUNIZMUS FEKETE KÖNYVÉHEZ.
Hiteles és avatott beszámolóját a személyesség teszi különösen értékessé, hiszen köztudottan elszenvedője volt a szovjet GULÁGOK embertelen körülményeinek és mint Szolzsenyicin rabtársa, a világhírű orosz író életének és küzdelmeinek közeli ismerője, baráti tanúja - az utolsó nagy túlélők egyike. Nem kevéssé értékesek magyar vonatkozású kutatásai és ténymegállapításai akkor, amikor folyamatosan elhallgatják és meghamisítják az igazságot nemzetidegen hatalmi és kultúrális körök.

Ez a dolgozat megjelent a VÁLOGATOTT ÍRÁSOK kötetben, a 2008. évi A MAGYAR MŰVELTSÉG KINCSESTÁRA kiadó gondozásában. és a Szent György könyvek sorozatában, FOGSÁGOM NAPLÓJA, 2011. évi, A BALATON AKADÉMIA kiadásában. Most megszakítás nélkül közöljük az unikális Jegyzetet.







Hat, Franciaországban élő történész a fenti műben a kommunizmus emberiség ellen elkövetett vétkeit vette számba, a kommunista rendszerek és pártok politikája, rémuralma nyomán elpusztult, megnyomorított, hallatlanul nagy számú áldozatok tragédiáját foglalta össze. Számszerű mérleget állítottak fel az áldozatokról:
Szovjetunió 20 millió halott,
Kína 65 millió halott,
Vietnam 1 millió halott,
Észak-Korea 2 millió halott,
Kambodzsa 2 millió halott,
Kelet-Európa 1 millió halott,
Afganisztán 1,5 millió halott,
Afrika 1,7 millió halott,
Latin-Amerikában 150.000 halott, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és hatalmon nem lévő kommunista pártok áldozatainak száma körülbelül 10.000 halott. Ez összesen megközelíti a százmillió halottat.

A fenti vaskos kötet magyar fordítása 2000. májusában jelent meg Budapesten a Nagyvilág Kiadónál, összesen 855 oldalon, Benyhe János kitűnő fordításában. Figyelmesen áttanulmányoztam a cseh történész, Karol Bartosek által összeállított fejezetet Közép- és Délkelet-Európáról, a 401. oldaltól a 468. oldalig. Ebben a részben, - a különböző szempontok, témák és események szerint csoportosított szövegekben - a magyarországi kommunista uralomról is, itt-ott szó esik, - az 1945 és az 1989 közötti időszakra vonatkozóan.
Mivel szemmel láthatóan szórványosan és néha szinte csak utalásszerűen történik említés a magyarországi dolgokról, a Kelet-Európára vonatkozó fejezetből kivonatoltam a hazánkra vonatkozó bekezdéseket, netán, csupán sorokat (kivastagítva a magyar szerkesztő történész, Zinner Tibor lábjegyzeteit). Az így kigyűjtött szöveg tüzetes elemzése után megállapítottam, hogy bizonyos események, történések rendkívül elnagyoltan, hézagosan szerepelnek benne. Más jelenségekről, folyamatokról pedig említés sem történik, pedig mindaz a megpróbáltatás, szenvedés, mely nemzetünket sújtotta, valamint a társadalmi életben és az emberi kapcsolatokban bekövetkezett torzulások, melyek a XX. századi Magyarországon bekövetkeztek, - a hazai kommunista uralom dil;tatúrájánalc, nemzetrontó hatásának a következményei.



<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=428><COLGROUP><COL width=304><COL width=80><COL width=45><TBODY><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=24 width=304>Magyar vonatkozású téma sorai

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>


</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=17 width=304>Francia
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>Magyar
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>Összes
</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=38 width=304>szerz[FONT=Times New Roman, serif]őktől[/FONT]
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>lábjegyzet
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>26

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=304>1946-os zsidóellenes pogrom 6
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>2
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>8

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=304>A német kisebbség kitelepítései

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>1

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=38 width=304>A kommunista diktatúra kialakulása,
Az [FONT=Verdana, sans-serif]ÁVH [/FONT]megszervezése 6
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>4
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>10

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=40 width=304>A Rákosi-féle szalámi taktika, az
egy párt Rendszer kiépítése 1948-ig 33
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>21
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>54

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=16 width=304>A történelmi egyházalc tönkretétele 17
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=80>12
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=45>29

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=428><COLGROUP><COL width=307><COL width=96><COL width=26><TBODY><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=21 width=307>A baloldali blokk 1946-os tüntetése 5

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>1
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>6

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>Kitelepítések 1950-1953 8

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>9
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>17

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>Büntet[FONT=Times New Roman, serif]őtáborok [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]14[/FONT]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>6
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>20

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>Demény Pál és társai 1945-ös sorsa 8

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>7
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>15

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=18 width=307>Rajk-per 17

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>34
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>51

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>Osztályharc a párton belül 18

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>13
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>31

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>1956-os szabadságharc eseményei 27

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>27

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=29 width=307>Nagy Imre és társainak pere 36

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>36

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=45 width=307>Az 1956-os szabadságharc megtorlása,
Majd részleges kegyelem gyakorlása 14

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>14

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=21 width=307>Nagy Imre és kivégzett társai holttestének

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>21

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=18 width=307>Megtalálása 21

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>


</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>


</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=19 width=307>„Többrét[FONT=Times New Roman, serif]ű múltszemlélet" [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]12[/FONT]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>12

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=18 width=307>A sort[FONT=Times New Roman, serif]űzperek [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]7[/FONT]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>7
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>14

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=20 width=307>Az összes sor a könyvben 288

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>104
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>392

</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" height=22 width=307>Egy könyvoldal = 45 sor 6,4

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=96>2,3
</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width=26>8,7

</TD></TR></TBODY></TABLE>


A táblázat eredeti szerkesztésén nem változtattam (HS)

Amíg a francia szerkesztők által 1997-ben összeállított és Párizsban megjelent eredeti könyvben Lengyelország a fejezetek közé betagozódva 30 oldalt kap Andrzej Paczkowslki tollából: „Lengyelország „az ellenséges nemzet" címmel, addig Magyarország csak alig több mint hatoldalnyi széttördelt szövegrészt kap itt-ott a könyvben.

A KOMMUNIZMUS FEKETE KÖNYVE német nyelvű 1998-as müncheni kiadása Joachim Gauck és Ehrhart Neubert német történészek „ A szocializmus feldolgozása az NDK-ban" című tanulmányával, egy 65 oldal terjedelmű külön függelékkel bővülten jelent meg, ahol a kötet végén két fejezetben taglalják az NDK bűneinek sorozatát. Nyilván a német történészek már eleve szükségesnek tartották a hazai kiadásban pótolni azt, amit a fejezet cseh szerzője országukkal kapcsolatban csak szűkszavúan vett figyelembe.
Sajnos ez a magyarországi kiadásnál, az illetékes történészek kiegészítő függeléke elmaradt, és így, az egyéb, a vasfüggöny mögé került államok között a kommunizmus magyarországi tobzódása, töredékesen megemlítve, csak alig kilenc oldalt érdemelt a kötetben, a szerény lábjegyzetekkel együtt.

Karel Bartosek úr szabadkozását elfogadva, mielőtt a budapesti kiadású kötetben szereplő szövegek, témák terjedelmi és lényegi értékeléséről szólnék, reményemet fejezem ki, hogy a párizsi szerzők vaskos kötetének magyar vonatkozású hiányosságai miatt, - felismerve a mulasztást és kihagyott lehetőséget, a közeljövőben az erre illetékes és tárgyilagos szemléletű magyar történészeink átfogó módon, - az egyes tényeket a súlyuknak megfelelő terjedelemben - a közeljövőben megírják a KOMMUNIZMUS MAGYARORSZÁGI FEKETE KÖNYVÉT. A téma feldolgozása során több lényeges szempontról nem szabad megfeledkezniük.
A bolsevizmus magyarországi rémtetteinek történelmi feldolgozását feltétlenül 1919-től, a Tanácsköztársaság véres 133 napos rémuralmának ismertetésével kell kezdeni, - a XX. századi magyar tragédia egymást követő eseményeinek megörökítése során. Hiszen az akkori üldözöttek, megkínzottak és kivégzettek sorsa is a bolsevizmus kezdeti történetének szerves és feledhetetlen részét képezi, mely a későbbi szörnyűségek nyitánya volt.
Szabad-e megfeledkezni a Szamuelly Tibor halált osztó vonatáról, mely helyszínről helyszínre vágtatott, halált osztogatva, ahol megállt és megkezdte az embervadászatot? Alti hallott a Cserni József által irányított Lenin-fiúk különítményeinek, kivégző osztagainak kegyetlenkedéseiről, amikor az országban szerteszét kószálva dühük a köztiszteletnek örvendő, hiteles szavú emberek ellen fordult, elfeledhető-e akár száz év múltán is? Tudjuk, hogy a nemzeti hadsereg demoralizálását Linder Béla szavai indítják el, amikor 1918. november harmadikán szó szerint ezt mondja a budapesti helyőrség úgynevezett katonatanácsa előtt: ,,... Nem kell hadsereg többé. Soha többé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység." Ez szinte jeladás volt a Kisantant országai számára. A román és szerb csapatok, a cseh légiók haladéktalanul átlépték Magyarország határát, és akadálytalanul szállták meg a színmagyar városokat és falvakat, rabolva és kegyetlenkedve. A megalázó román megszállás elérte az ország fővárosát, Budapestet is, és a kommunisták szervezetlen és fejetlen ország vezetése előkészítette a tragikusan előnytelen katonai, gazdasági és politikai helyzetet, amellyel a Trianoni békediktátum tárgyalásai felé közeledtünk. Az országot szomszédaink kénye-kedvének kiszolgáltatva vált a vörös uralom, az úgynevezett proletárdiktatúra a végzetes nemzeti tragédiánk szálláscsinálójává, előkészítőjévé.(Tormay Cécile: Bújdosó könyv I-II. Budapest. 1922.)
A két világháború között bármilyen szórványosan is érkeztek a hírek Szovjet-Oroszországból, értesülni lehetett az ott kialakult bolsevista rémuralomról, a terror tobzódásáról, a magántulajdon felszámolásával együtt járó nyomorúságról, a kegyetlen egyházüldözésről, amelyeket az 1919-et átélt, megszenvedett magyarság nagyon is jól meg tudott érteni, de valahogy azért mégis olyan távol volt tőlünk. Megvolt az országnak a maga gondja, baja, a talpra állási kísérlet a Trianon után, a gazdasági világválság éveivel a háta mögött. Hihetetlen volt, hogy ez a vad ázsiai kegyetlenséggel zsarnokoskodó vörös pokol valaha minket is megperzselhet.
Ahogy 1944-ben közeledett a háború vihara a Kárpátok gerince felé, egyre dermesztőbb sejtelmek gyötörték a magyar népet. Sajnos a bekövetkezett események hamarosan minden félelmetes várakozást felülmúltak. Abból az időszakból, amikor a Vörös Hadsereg elözönlötte a Kárpát-medencét, majd a front szakadatlanul ide-odahullámzó utóvédharcok közepette átvonult országunkon, maga mögött hagyva a megszálló katonai egységeket - bőven ismeretesek a rémtettek azok előtt, akik átélték a leírhatatlan szörnyűségeket. A kegyetlen leigázással járó szabadrablás, fosztogatás, alkoholgőzben és féktelen győzelmi mámorban, háborús propaganda által felajzottan elkövetett mészárlások. A védtelen nők megbecstelenítése során halálhörgés és velőtrázó női sikolyok jelezték a „dicsőséges" felszabadítók vonulási útját.
Nem feledhetjük el a megalázás és legyőzöttség gazdasági oldalát sem: háborús jóvátétel gyanánt elhurcolt a Vörös Hadsereg mindent, ami csak elmozdítható volt az országban. A műkincsektől elkezdve a gyárak leszereléséig, a lábasjószág elhajtásáig mindenre sor került. A szovjet ter&shy;ror a maga teljes kegyetlenségében bemutatkozott, igazolva a vörös áradatot megelőző riasztó híreket. Erről egyetlen szóval sem emlékezik meg a feketekönyv; a tanácsadó magyar történészek pedig - a jelek szerint - nem tartották említésre méltónak.
És ebben a teljesség látszatát kelteni igyekvő - terjedelmes könyvben a második világháborút követően a Szovjetunióba, jóvátételi kényszermunkára hurcolt, javakorbeli magyarok százezrei az 5 soros lábjegyzettel együtt csupán 26 soros <SUP>említést</SUP> érdemeltek a fejezetet összeállító szerzőtől, - a név szerint sehol nem említett magyar ?történészek szűkszavú tájékoztatása alapján.
A saját népeit 1918-tól kezdve rabszolgasorsra kárhoztató, bolsevizálódott Szovjetunió az egész birodalmat behálózó munkatáboraiban, a szovjet állampolgárokkal együtt (a GULAG, vagyis a Lágerek Főhatósága szervezeteiben nyilvántartva és dolgoztatva), a második világháború befejeződése után, kegyetlen körülmények között körülbelül összesen 870 ezer magyar jóvátételi kényszermunkás sínylődött.
A magyar történészek által valószínűsíthető adatok szerint a második világháborút idején, 1941 és 1945 között körülbelül hatszázötvenezer magyar katona és polgári személy került harci cselekményelv illetve elhurcolás folytán szovjet hadifogságba. Ezzel szemben V P. Galickij szovjet katonai történész adatai szerint viszont összesen csupán 513.767 magyar állampolgár járta meg a szovjet hadifogolytáborokat. ( Az ugyancsak hivatalos szovjet adatok szerint közülük 54.753-an haltak meg a táborokban.) A magyar hadifoglyok létszámát teleintve a magyar történészek és a szovjet katonai történész számadatai közötti különbségnek egy tragikusan hangzó indoklása tűnik <SUP>elfogadhatónak.</SUP> A körülbelül 650 ezer hadifogságba került személy közül közel 136 ezren pusztultak el, - még mielőtt valaki megkérdezte volna a nevüket; - a fogságba esést követő, szinte leírhatatlanul embertelen viszonyok között. A gyűjtőtáborokban kitölt a tífuszjárvány télvíz idején a szabad ég alatt, nyílt terepen <SUB>vagy </SUB>erdőkben töltöttek napokat, heteket. Az élelmezésük még az állati takarmányozás szintjét sem érte el. Aztán a távoli keletre deportálásuk során, a zsúfolt tehervagonokban uralkodó állapotok további áldozatokat követeltek.
Joszif V. Sztálin szovjet diktátor és Rákosi Mátyás, a magyar vazallusa között 1945 nyarán megállapodás született, miszerint a világháború alatt és a fegyverszüneti megállapodást követő hetekben szovjet fogságba esett katonákat illetve hadifogolyként válogatás nélkül összeszedett polgári foglyokat nem engedik haza, a nemzetközi egyezményeknek megfelelő módon, hanem a Szovjetuniónak joga van „jóvátételi kényszermunkásként" visszatartani további évekre. Így 1945. augusztus elseje után már nem volt hadifogoly a szovjetunióban, csak „jóvátételi kényszermunkás". A visszatartott százezrekből időnként egy-egy kontingenst hazaengedtek, propagandisztikus célokat követve, főként választások előtt. Az életben maradt hadifoglyok zöme 1948-1949-ben térhetett haza, de a legutolsó hadifoglyok 1951 decemberében kerültek vissza Magyarországra. A történészek körülbelül kétszázezerre teszik a szovjet hadifogolytáborokban elpusztultak számát. Mivel a fent idézett szovjet történész a táborokban meghalt hadifoglyok számát 54.753 főben adja meg, - ha hozzá vesszük az eltűnt 136.000-et - nagyjából megkapjuk a 190-200 ezres veszteséget halottakban.
Az elhurcolt magyar állampolgárok másik kategóriáját azok a német származású vagy német nevű nők és férfiak tették ki, akiket 1944 decembere és 1945 márciusa között vagonokba raktak és ugyancsak „jóvátételi kényszermunkára" deportálták őket a doni szénmedence bányáiba. Őket nevezik "malenki robotra" elhurcoltaknak, mert összeszedésük alkalmával csak néhány napos, közelben végzendő „kis közmunkáról" beszéltek a toborzást szervező helybeli községi vagy városi vezetők, elhallgatva, hogy ez a Szovjetunióba való deportálást jelenti. A számítások szerint a Don menti szénbányákba körülbelül százhúszezer munkaképes fiatal nőt és férfit hurcoltak el, akiknek legalább a fele odaveszett a mostoha életkörülmények, valamint az elhanyagolt bányákban uralkodó középkori munkakörülmények között.
Következőkben a jóvátételi kényszermunkára elhurcoltak harmadik kategóriájáról szólnék bővebben: azokról a magyar állampolgárokról, akiket a szovjet katonai törvényszékek koncepciós perek sorozatában ártatlanul háborús bűnösként halálra vagy hosszú években számolt gyötrelmes kényszermunkára ítéltek.
Magyarországon, 1944 kora őszén, amikor a szovjet front fokozatosan közeledett a két tűz közé került országunk felé, majd délkelet felől megkezdődött a benyomulásuk. - az idősebb korosztályoknak nem voltak illúzióik a vörös felszabadítókat illetően. Mint már utaltam rá: a magyar nép számára az 1919-es kommunista Tanácsköztársaság borzalmas és vérgőzös 133 napja adott ízelítőt abból, - mire kell számítani, ha a Szovjet Hadsereg letiporja a háborútól amúgy is megtépázott hazánkat, és a bolsevisták, - ahogy a moszkvai rádió magyar nyelvű adása már előre jelezte, - berendezkednek tartós megszállásra.
Az 1944-1945-ös háborús események - amikor a Vörös Hadsereg alakulatai elözönlötték a Kárpát-medencét, majd a front a szakadatlanul ide-odahullámzó utóvédharcok közepette átvonult országunkon, - minden félelmetes várakozást felülmúltak.
A front első vonala mögött tevékenykedő szovjet politikai és katonai elhárítás szervei megkezdték a magyar katonai és polgári személyek - nők és férfiak - összefogdosását, letartóztatását, különböző hamis vádak, megalapozatlan gyanú és feltételezés alapján, vagy egyszerűen a lakosság megfélemlítése céljából. A razziaszerű emberszedés a szovjet lágerek rabszolga utánpótlását is növelte. Így ismertették meg közelebbről és már nem hallomásból a magyar lakossággal - a saját birodalmában már több mint két évtizede berendezkedett, megszervezett bolsevista hatalom igazi arcát.
Az utcai razzia során elfogott, az otthonából elhurcolt, netán félórás kihallgatás céljából a szovjet katonai parancsnokságra beidézett, majd azonnal letartóztatott, börtönbe vetett, a vizsgálati fogság embertelen körülményei között gyötrődő áldozatok a gyatra nyelvtudású, idegen nemzetiségű, - se oroszul, se magyarul igazán nem tudó - tolmácsokon keresztül semmit nem értettek a terhükre felhozott vádakból. Körülbelül sejteni lehetett, hogy a fasiszta németekkel való együttműködés, szovjetellenes kémkedés, el nem követett terrorcselekmény volt a vád, bizonyítatlan, de cáfolhatatlan alapja. A vizsgálóbírák fantáziájából kipattant, - a saját népükön már évtizedek óta jól begyakorolt sablonos vádak lényege: a kémkedés, terror, diverzió, szovjetellenes propaganda volt. A serényen körmölt vizsgálati, kihallgatási jegyzőkönyvben leírt hamis vádak szinte teljesen ismeretlenek maradtak a teljesen kiszolgáltatott, minden jogvédelemtől megfosztott, - a valóságban jogtalanul perbefogott magyar állampolgárok előtt.
Végül következett a végzetes bírósági színjáték: a vádlottak számára teljesen érthetetlen orosz nyelven elhadart vádirat után, az ugyancsak érthetetlen és ésszel fel nem fogható ítélethirdetés csupán percekig tartott, a tolmács hasztalan erőlködésétől kísérve, az előre elkészült forgatókönyv alapján. Az, hogy a csoportosan elítélt magyarok közül kit ítélnek golyó általi halálra, kiket hosszú évekig - 10-25 évig tartó - kényszermunkára, az többnyire a véletlen műve volt, aszerint, hogy mit írtak bele a kihallgatási jegyzőkönyvébe, amit szó nélkül aláírt a vádlott, nem is sejtve, milyen bűntetteket vállal magára.
A halálra ítélteket másnap, kint a határban vagy agyonlőtték vagy a többi elitéltekkel együtt tehervagonokba zsúfolva a Szovjetunióba deportálták, és aztán Odessza, Kisinyov, Konstanca, Lemberg, Dnyepropetrovszk, Kijev vagy Moszkva valamelyik börtönének párnázott ajtajú pincéjében lőtték tarkón. A kényszermunkára ítélt magyarokat a börtönben letöltött egészségügyi zárlat (karantén) után a birodalom távoli, rendszerint északi tájain lévő lágerekbe deportálták, hogy a Szovjetunió rabságra ítélt szerencsétlen polgárai között elvegyülve megkezdjék a végtelen és testet&shy; lelket felőrlő rabszolgasorsot.
A magyar állampolgárok politikai vádakkal történt elítélése nem zárult le közvetlenül a háború végét követő időszakban. Az ártatlanul perbefogott embereket még 1946-1948 között is egymást követő vagonszerelvények szállították a szovjet munkatáborokba. Nem szűnt meg az elrablás, eltüntetés és a Szovjetunióba való deportálás az ötvenes évek elején sem. A magyar Katonapolitikai Osztály, majd az Államvédelmi Hatóság folyamatosan adta át a magyar moszkoviták számára nemkívánatos személyiségeket az ausztriai Baden bei Wienben egészen 1951-ig működő szovjet állambiztonsági szervek, ahonnan 25-25 évre elítélten deportálták őket Keletre.
Most röviden szeretném vázolni, hogy a háborús bűnösként elítélt magyar állampolgárokat milyen körülmények fogadták a szovjet GULAG munkatáboraiban, hogyan hányódtak az idegen és ellenséges környezetben hosszú éveken át, míg végre a közel százezer főre tehető, rabként elhurcoltak csekély töredéke - alig négyezer nő és férfi - a Sztálin halálát követő évek folyamán kisebb-nagyobb csoportokban hazatérhetett Magyarországra.
Az ítélethirdetéskor, a Szovjetunióba történt deportálás után nem volt semmi megkülönböztetés nemzetiség szerint. A magyarok is belezuhantak az arctalan rabok szürke tömegébe, aztán sodródtak a többiekkel együtt lágerről lágerre, szédületes földrajzi távolságok között, a birodalom egyik végétől a másikig. Sokaknak tömegsír lett végső nyughelye.
A magyarok első és legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudtak oroszul. Kezdetben nem tudtak eligazodni a körülöttük, velük történt dolgokban, a szokatlan környezetben. Mivel a politikai elítéltek együtt raboskodtak a köztörvényes bűnözőkkel, teljesen kiszolgáltatottak voltak az alvilág gyilkos banditáival, a mindenre elszánt rablóival szemben. Nem értették, hogy sem a börtöncellában, sem a munkatábor barakkjaiban nem védi meg őket senki, amikor rájuk támadnak a bűnözők, és lecibálták róluk a nekik tetsző ruhadarabokat. Honnét tudhatták volna, hogy a banditák a parancsnokság jóváhagyásával, egyetértésével garázdálkodtak.
(A bűnözők a szovjetrendszer szemében szociálisan közelállónak számítottak, hiszen csak raboltak, öltek, nem veszélyeztették a fennálló „rendet", míg a politikai elítéltek potenciális veszélyforrást jelentettek az épülő kommunista társadalom számára.)
A munkatáborok rabjai érc- és szénbányákban, út- és vasútépítésen dolgoztak, fakitermelésen és különböző építkezési munkáknál, nagyon magas munkanorma elvárásával. Az élelmezés kalória értéke messze elmaradt a megkövetelt erőkifejtéstől, a ruházat is elégtelen volt a zord éghajlati viszonyok között, amellett, hogy a szabad ég alatt teljesítendő napi l 2 órás munkavégzésre mínusz 42 Celsius fokig volt kötelező kivonulni.
A munkatáborok rendszerint zsúfoltan-lakott fabarakkokból állottak, ahol a gyengén fütött termekben a koszos, emeletes fapriccsekről hiányzott az ágynemű. A csupasz, deres deszkákon fetrengve töltötték a rabok az éjszakát, vattás kabátjukat összehúzva magukon, hogy testük langyos melegét őrizzék a korai ébresztőig.
A rabok szenvedését fokozta a tisztálkodás hiánya, - a mosatlan fehérneműben, szakadozott gönceik között megbújt tetvek, a priccsek deszkái közül kirajzó poloskák kínzó rohamai közepette.
A sok testi-lelki kínlódás mellett, a magyarok számára súlyosbító körülményt jelentett, hogy mint külföldieket - megfosztották őket levelezési joguktól. Nem vehették fel a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Nem tudhatták meg, hogyan ért véget a háború a család számára, nem adhattak életjelet, hogy nyomtalan eltűnésük, hosszú hallgatásuk ellenére még élnek és emészti őket a perzselő honvágy, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is pislákol bennük a viszontlátás reménye.
A rab magyarok hiába morzsolták büntetésük gyötrelmes éveit a szovjet polgárokkal együtt, - az egyre fogyó, még életben lévő rabok a büntetésidő letöltése után sem számíthattak hazatérésre családjukhoz. A Sztálin életében érvényben lévő törvények szerint, aki politikai elítélt volt, szabadulása után nem kerülhetett a birodalom európai tájaira, hanem az örökös száműzetés évei következtek, valahol a Távol-Keleten, csekély mozgási lehetőséggel, állandó rendőri felügyelet mellett. Így a magyarok sem ábrándozhattak arról, hogy valaha is hazatérhetnek hazájukba...
Azonban a megtört a gonosz varázslat, megtörtént a csodás fordulat: 1953 márciusában meghalt Sztálin. A politikai események lassan, de biztosan más mederben kezdtek csörgedezni. A zsarnok utódai soron kívül (Adenauer nyugatnémet kancellár hathatós diplomáciai nyomására) kegyet gyakoroltak a még életben maradt külföldi állampolgárok esetében.
Az arnnesztiában részesült volt magyar rabok első nagyobb csoportja - körülbelül 1500 személy - 1953. november végén hazatérhetett Magyarországra. Aztán 1955 novemberében hazaengedtek egy további, körülbelül 1200 fős csoportot, majd egészen a hatvanas évek elejéig érkeztek még haza volt rabok és száműzöttek, mindösszesen alig négyezren...
Említésre méltó az a tény, hogy a magyar igazságügyi szervek a hazatért volt szovjet rabokat idehaza is büntetett előéletűként kezelték. Erkölcsi bizonyítványt csak a szovjet ítélet bejegyzésével kaphatták meg, és ez kirek<SUP>e</SUP>sztette őket az érvényesülési lehetőségből. 1961 után, a szovjet XXII. Pártkongresszust követő enyhülési időszakban a Moszkvába, a Legfelsőbb Bírósághoz intézett egyéni kérelmekre lassankint elkezdték küldeni a rehabilitációs igazolásokat a következő szöveggel<SUP>-</SUP> a hadbíróság korábban hozott ítéletét felülvizsgálták, azt bűncselekmény hiányában visszavonták, az adott ügyet megszüntették, az érintett személyt rehabilitálták.
Bármilyen különös: az állítólag független magyar állam polgárainak esetében csak a szovjet felmentés után törölték a priuszt a bűnügyi nyilvántartásból, csak azután nyíltak meg a szerény lehetőségek, (a saját hazájukban), a sokat szenvedett magyarok számára.
A KOMMUNIZMUS FEKETE KÖNYVE további magyar vonatkozású szövegrészeire térek rá, illetve megemlítem azokat a tényeket, melyet teljesen kimaradtak a nagy műből.
Amíg, a ki tudja mi okból kipattant 1946-os, szórványos és állítólagos - eddig soha és sehol nem emlegetett - pogromkísérlet 8 sort kapott a tanulmányban, addig a Szovjetunió nyomására, határozott követelésére végrehajtott művelet: a magyarországi német kisebbség (a svábok) kiűzése hazájukból csak egy, - egyéb szövegkörnyezetben odavetett, - számadatot érdemelt. Pedig ez a tragikus és kegyetlen hajsza 1945 decemberétől 1947 októberéig összesen 213.196 főt érintett, minden fájdalmas gyötrelmével, emberáldozatával , a szétszakított családok keserű könnyeivel együtt. Százezreket tettek koldussá és földönfutóvá. Semmiben nem vétkes családok tízezreit taszították a bizonytalanságba, kizárólag csak azért, mert német származásúak voltak. (A kitelepítések elsőszámú indokaként az 1941&shy;es népszámlálás adatai szolgáltak: a német nemzetiség bevallása, több helyen pedig az anyanyelv bevallása.) Ezért sújtotta őket a „bűnös népeket" illető kollektív, - erkölcsileg és politikailag igazolhatatlan - bosszúhadjárat.
A kommunista diktatúra politikai rendőri szerveinek a kialakulása, az állambiztonsági szervek fokozatos térhódítása, rémuralmuk kiteljesedése a Katonapolitikai Osztály, majd az Államvédelmi Hivatal előrenyomulásával, - összesen csupán tíz sort kapott a könyv magyar vonatkozású részében. Holott ezeknek a szovjet mintára megszervezett erőszakszervezeteknek a közreműködésével történt az 1946-1948 között lezajlott totális államosítás, a társadalom minden rétegében a kifosztása a magántulajdon felszámolásával. Emlékezzünk csak vissza arra, milyen módszeresen került sor egymás után a magyar ipar minden ágának bolsevista módon történt tönkretételére. Rögtön 1945-ben államosították a bányákat, 1946-ban a tíz legnagyobb iparvállalatot, 1947. novemberében a nagybankokat. 1948 márciusában volt a legnagyobb szabású ipari államosítás. A tulajdonosoktól egyik percről a másikra elvették a gyárakat, üzemeket, az értékes szakembereket, valamint közgazdaságilag tapasztalt, volt tulajdonosokat földönfutóvá tették, a képzetlen, de számukra megbízható embereket felelős posztokba juttatva. Az állambiztonsági szervek vörös öklével a rendszer az állampolgárokat jobbággyá, bérrabszolgává tette, a termelőeszközölt gazdátlanná válásával.
Ez volt mind a vezető osztály, mind pedig az értékes középosztály megsemmi<SUP>s</SUP>ítésének módszere, a nemzetgazdaságot a tervgazdálkodásnak nevezett anarchiába süllyeszteni. Az ország addig egészséges pénzügyi rendszerét, a jól szervezett ipari termelését mélypontra süllyesztették. Erre a tipikusan szovjet példát követő kommunista módszerre, folyamatra vonatkozóan sem a szerző, sem a magyar tanácsadói, de még a lábjegyzet írója se vesztegetett egyetlen sort sem.
Egyetlen szó sem esik a könyvben a csehszlovákiai, közelebbről szlovákiai magyarokkal szembeni atrocitásokról. A Kassai - úgy nevezett - Benesi Kormányprogramról sem szóltak, melynek következtében az 1945. augusztus 2-án kibocsátott dekrétummal a szlovákiai magyarságot megfosztották a csehszlovák állampolgárságáról. 1945 októberében minden magyart minden vagyonától megfosztottak. A magyar iskolák 1945-1949 között nem működhettek az ország egész területén. És arról sem történik említés, hogy a magyar kisebbség csak 1948 őszén, Benesnek a hatalomból történt távozása után kapta vissza a csehszlovák állampolgárságot, mint megtűrt, üldözött és másodrendű nemzetiség. Aztán az se érdemel egyetlen szót sem, hogy 1946. november közepétől 1947. február végéig (télvíz idején!) 44129 magyart hurcoltak Csehországba munkaszolgálatra, mezőgazdasági üzemekbe, cselédeknél is kiszolgáltatottabb sorsra kárhoztatva. Lakosságcsere egyezmény ürügyén 1946 novemberétől kezdve 1948 közepéig összesen 73187 magyart üldöztek át a Csonka&shy; Magyarországba, a létbizonytalanságba. Ugyancsak azzal az indoklással, hogy a „bűnös magyar nép" megérdemli azt a kegyetlen és lelketlen eljárást, ahogyan a kitoloncolást a teljes vagyonelkobzással súlyosbítva végrehajtották. És bizony ez is felróható a kommunizmus bűnéül, ez a markizmus-leninizmus eszméinek sugallatára történt népüldözés, a szovjet módszerek alkalmazásával. (Janics Kálmán: A hontalanság évei. Budapest, 1989/)
A Kárpátaljáról a Szovjetunióba 1944 végén elhurcolt negyvenezer magyar származású személyről említés történt ugyan, de a szolyvai tábor borzalmairól, a tífuszjárvány, éhezés, embertelen bánásmód következtében bekövetkezett iszonyú halandóságról egyetlen szót sem szólnak. Hallgatnak a történészek a dermesztő hidegről és a deportálás égbekiáltóan kegyetlen körülményeiről. Talán a magyar történészek nem bukkantak olyan dokumentumokra, hogy az NKVD szervezésében a 4. Ukrán Front vezérkara 1944 novemberében elrendelte a katonaköteles korú magyar férfiaknak a lágerbe hurcolását? A végeredmény: az elhurcoltak hetven százaléka soha sem láthatta viszont a szülőföldjét. Jeltelen sírokban nyugszanak több tízezren Szibéria földjében. Aztán „malenki robotra" hurcolták a java korban lévő férfiakat és nőket a Donyec medencei szénbányákba, szörnyű sorsra, kínhalálra kárhoztatva őket. A különböző politikai koncepciós perek során ezrek és ezrek tűntek el örökre. A vallásüldözés során 20 református lelkészt, 19 római katolikus papot, 129 görög katolikus papot hurcoltak el a szovjet GULAG táboraiba. A határontúlra került Kárpátalja magyar lakosságának szenvedéseiről kellett volna szólni ebben az esetben is, az ateista bolseviki terror bosszúhadjáratáról. (Dupka György: „A „malenki robot" dokumentumokban" Budapest, 1997/
Azoknak a magyar történészeknek, akik szaktanácsaikkal segítették az adott fejezet megíróját, nem jutott eszébe szót vesztegetni azokra az eseményekre, milyen kegyetlen kínzások között rendeztek vérfürdőt a székelyek között Erdélyben, 1944. októberében a román nacionalisták, a Maniu-gárdisták.
Nem esik egyetlen szó sem arról, hogyan kínozták halálra az újvidéki hideg napok miatt a tízszeresen bosszúálló szerbek Bácskában az ártatlan magyarok tízezreit, egyes adatok szerint negyven ezret, ugyancsak 1944. őszén. (Cseres Tibor: „Vérbosszú Bácskában" / Budapest, /.)
A Rákosi-féle szalámi taktikáról, a polgári pártok felszámolásáról lábjegyzettel együtt 54 sor szól, meglehetősen visszafogottan, csak a legfőbb politikai szereplők említésével. A sok tízezer földönfutóvá tett, létfenntartásától megfosztott családokról nem szól a történet, akiknek egyetlen bűne volt, hogy az előző rendszerben köztisztviselőit, tisztségviselőit, tiszteletben álló személyiségek, netán katonatisztek voltak.
Nem járt jobban a magyar szociáldemokrata párt sem, a történelmi visszatekintés során. A halálos fojtogatásról és megsemmisítésről csupán ennyi olvasható a könyvben: „1948 februárjában ugyancsak Magyarországon folytatódott a szociáldemokraták üldözése, Kelemen Gyula akkori iparügyi minisztériumi államtitkár letartóztatásával."
A történelmi egyházak tönkretétele lábjegyzetekkel együtt 29 sort érdemelt csupán. A katolikus egyház elleni üldöztetés megkezdődése, az iskoláinak államosítása csak ennyinek említésére ösztönzött: ,,... 1948 nyarán kezdődött a heves összecsapás a katolikus egyház és a hatalom között, az igen sok egyházi iskola államosításával". Pedig a nemzet gerincének megtörése, az erkölcsi romlás, a tömegek agymosása ekkor kezdődött, aminek máig ható züllesztő hatása sajnos továbbra is veszélyezteti a nemzet jövőjét, az egészséges megújulást. Ezt a tényt sem ártott volna mélyrehatóbban elemezni, hiszen ez napjaink időszerűsége is: ha nem ébredünk fel időben - a bolsevisták célkitűzése látszik beérni, - és a bársonyos rendszerváltás „demokratikus sokszínűségének" örvén továbbra, napjainkban is jelentős befolyást gyakorol az elbukott kommunista eszme a hitétől, lelkiismeretétől megfosztott, agymosott tömegek gondolkodására.
A „megbízhatatlan elemek" budapesti és a határsávból történt kitelepítése az ötvenes évek elején - összesen 17 sor erejéig tartatott méltónak megemlítésre. A ,,csengőfrászként" ismertjelenség, mely milliókat tartott dermedt rémületben, az összekötött batyuk és bőröndök készenlétben tartásával, - e néhány szóban, számadatban nem tükröződik teljes mélységében. Az ÁVH kegyetlen tobzódása, a hortobágyi birkaaklokba zsúfolt ezrek és ezrek kiszolgáltatott sorsa bővebben ismertetést igényelne. A kitelepítést és áttelepítést jogerős bírói ítélet nélkül hajtották végre, kizárólag az állambiztonsági szervek, a politikai rendőrség szempontjai alapján.
Vidéken ez főként az osztályidegennek minősített személyekre vonatkozott, elsősorban a jugoszláviai határt akarták a veszélyes elemektől megtisztítani. Aztán a kuláknak minősített családokat vette célba, a módos, szorgalmas és önálló parasztságra mérendő megsemmisítő csapás gyanánt, teljes vagyonelkobzással. Szórványosan már 1949-ben megkezdődött az elszállítás, néhány órát vagy akár csak perceket hagyva az útra készülődésre. A legnagyobb kitelepítési hullám 1951 nyarára esett, mely aztán 1952 nyaráig kapta az utánpótlást a fővárosból és az ország minden részéből a Hortobágy környékén kialakított táborokban. (Gulyás Gyula- Gulyás János:,,Törvénysértés nélkül" /Debrecen, 1989/.)
A városi, mindenek előtt a budapesti kitelepítések (főként a volt „uralkodó osztály" tagjait, csoportjait vette célba, természetesen ezt a fogalmat igen tágan értelmezve, az engesztelhetetlen gyűlölettől vezérelve. Erre a (fővárosi és vidéki akcióra 1951 május 21-től került sor, és két hónap alatt lebonyolították ez több, mint hétezer családra vonatkozott. A kitelepítettek lakásait mindenütt, - a benne lévő berendezésekkel, vagyontárgyakkal e<SUB>g</SUB>yütt, - zárolták, államosították, és az arra „érdemes" elvtársaknak juttatták.
A magyarországi büntetőtáborok összesen 20 sort kaptak. Pedig ugyancsak részletesen lehetett volna szólni Recskről, Vácról, Kistárcsáról, Várpalotáról, Márianosztráról, a budapesti börtönökről. Az Andrássy út 60 is megérdemelt volna talán némi említést. Különös, hogy az akkoriban nagy nyilvánosságot kapott iparperek sem voltak méltóak említésre ebben a történelem idézésben, például a Standard-per, a MAORT-per.. .
Néhány szót talán nem árt vesztegetni a terror és törvénysértés elemzése során az internálás intézményére, hivatalos nevén a „rendőrhatósági őrizet alá helyezésről", mely már 1945-től fogva létezett. De munkatáborokként, szélesebb körül alkalmazására, 1949 után került sor. A leghírhedtebb Recsk volt, ahová 1950k júliusától kezdték szállítani a rabokat. Az utánpótlás még 1953-ban is egyre érkezett, és körülbelül általában egy időben 1300 személy raboskodott ott, mint minden ítélet nélkül internált, osztályidegen elem.
Ha talán csak egy mondat erejéig - említeni kell e felsorolásban, gondolatébresztő felvetés gyanánt, - azoknak a fiataloknak a sorsát, akiket az „osztályidegen" családokból katonai szolgálatra besoroztak. Ők rendes katonai kiképzésben nem részesültek, mint származásuknál fogva eleve gyanús elemek: például a volt uralkodó osztály utódai, horthysta katonatisztek fiai, valamint a kulákcsemeték. A Néphadsereg nem tartotta őket méltónak arra, hogy fegyverforgatásra olttassa, inkább selejtes katonai gúnyába öltöztetve őket, lapátot nyomott a kezükbe. Szigorú felügyelet mellett, hajcsárok keze alatt építkezéseken dolgoztatta a fiúkat, munkaszolgálatosokként. MUSZ-osoknak nevezték őket, megalázóan bántak velük, azonosképpen, mint a kiszolgáltatott rabokkal.
A könyvben nem történik említés arról: hogyan is zajlott le a magyar mezőgazdaság úgynevezett „szocialista átalakítása"? A mindenható Párt aktivistái miként igyekeztek rávenni a falusi lakosságot önálló gazdálkodásának, több évszázados tapasztalatokra épülő életmódjának feladására, munkaeszközeinek, állatállományának közösbe adására, egy erőszakkal kikényszerített lemondó aláírással? Pedig néhány oldalas tanulmányt megérdemelne a kommunista utópia átültetése a gyakorlatba, mely máig ható tragikus következményekkel járt. Hiszen a fiatalság elhagyta szülőföldjét, igyekezett felszívódni az ipari városok arctalan tömegében, gyökértelenné válva szinte önkéntes száműzetésbe ment. Az otthon maradt idősebb korosztály egymásra uszítva kénytelen-kelletlen viselte el a kívülről rájuk erőltetett, semmihez nem értő, de párthű személyek irányítását az úgynevezett nagyüzemi termelésben. Jól tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság mind a mai napig ezer sebből vérzik. Csak kevesen hajlandók vonakodva bevallani, hogy mindez a kommunista kolhozosításnak a következménye.
Ha a fentiekben közölt statisztikát figyelmesen kiértékeljük, rögtön szembetűnik, hogy az általánosan csekély terjedelem ellenére átlagon felüli figyelmet kapott a kommunista vezérek egymás közötti leszámolása. Az egyes témák szinte érintőleges említése mellett magyar vonatkozásban a Rajk-per és a párton belüli osztályharc, - együttesen 82 sort kapott! (Itt említem meg mindjárt Romániában a Lucretiu Pastrascanu, Bulgáriában TrajcsoKosztov, Csehszlovákiában Rudolf Slánsky párton belüli kirakat- illetve koncepciós perét.) Még jól emlékszünk arra, hogy a Szovjetunióban, a sztálini idők rémtetteinek első elítélése során, az 1956-os XX. Pártkongresszuson - drámai hangvétellel kimondva a részigazságot, csak a mindenható Párt veszteségeit ecsetelte Hruscsov, abban a bizonyos titkos beszédében. A szovjet népek bolsevista terrornak áldozatul esett több tízmilliós veszteségei valahogy háttérbe szorultak, csak az 1961-es XXII. Kongresszuson szóltak először róla. De hát egy ilyen leleplező könyv is követi ezt a pártos módszert, - a vasfüggöny mögé szorult nemzetek esetében az emberáldozatoknál a Párt veszteségei előbbre valók, és csak azokat kell hangsúlyosan számba venni, méltatni? A nemzet megnyomorítása közben életét vesztett tízezrek, akik persze nem mind hivatalosan kivégzettek - szót sem érdemelnek?
Az 1956-os események belefértek 27 sorba, és egyetlen sor lábjegyzettel sem egészültek ki a magyar szerkesztő részéről. Ugyanez tapasztalható a Nagy Imre per leírásánál, valamint az 1956-os szabadságharc megtorlásáról szóló szűkszavú beszámolónál, - úgy látszik Zinner Tibor, a lábjegyzet írója elegendőnek tartotta azt az értesülést, amit a tanulmány cseh származású írója bizonyos hazai forrásokból megkapott.
Az értesülés, tájékoztatás, mely az 1956-os magyarországi események leírásakor eljutott a fejezet cseh származású szerzőjéhez, nagyon különös vélemény összegzéséhez vezetett. Kommentár nélkül idézem a sommás kiértékelést:,... Néhány hétre a mindennapi magyar élet része lett a terror lényege, az erőszakos halál és a halálos fenyegetés. Körülbelül 3000 embert öltek meg a harcokban, kétharmadukat Budapesten. Mintegy 15000-en sebesültek meg. A magyar történészek az elnyomók emberveszteségeit is megállapíthatták, a levéltárak megnyitása jóvoltából: eszerint a politikai rendőrség (az ÁVH), a szovjet és a magyar hadsereg és a belügyminisztérium egységei 350 fő veszteséget tartottak nyilván október 23-a és december 12-e között. Az ÁVH, a rendőrség vagy a hadsereg 37 tagját végezték ki rövid úton, agyonlőtték vagy meglincselték. Így- ez a történészek kifejezése -,bemocskolták" a forradalom becsületét".
Sajnos, amikor a fentiekben a magyar vonatkozású részek aránytalanságaira, hiányosságaira vonatkozó megjegyzéseimet tettem, döbbenten értem ehhez, az imént idézett szöveghez. Hát valóban ez lett volna a magyar 1956, az a tizenkét nap, amely megrengette az egész világot? A zsarnokok uralmával szemben, a szabadságáért felkelt nép mocskoltavolna be a forradalom becsületét? Nem a forradalom kegyetlen leverői ontották az ártatlan magyar vért?
Tagadhatatlan történelmi tény a XX. századi ínagyar szabadságharc hősei és vértanúi kiheverhetetlen sebet ejtettek a szovjetrendszerű, bolsevista ideológián alapuló önkényuralom tekintélyén. A kis magyar nép tanúságtétele megmutatta, milyen gyenge alapokon áll a kommunista diktatúra ember ellenes ideológiája, a megvalósíthatatlan gazdasági utópiája. Az addig legyőzhetetlennek hitt Szovjetunió akis magyar néptől olyan sebet kapott, mely hosszú távon halálosnak bizonyult. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bolsevista utópiára épült szocializmus megreformálhatatlan, és összeomlott a szovjetrendszer, darabjaira hullott a féktelen terror birodalma, és ezt a feltartóztathatatlan folyamatot Budapesten indították el.
Mivel a kommunizmus magyarországi története, miként a bevezetőben már említettem, az 1919 és 1989 között hetven évet hidal át, a fenti - szinte jelzésszerű és nem teljes - hivatkozásom csupán arra jó, hogy felhívja a tényekre a KOMMUNIZMUS MAGYARORSZÁGI FEKETE KÖNYVE leendő megíróit, összeállítóit. Nem is fűzöm tovább a szót. Rövid tanulmányomat tiszta szívvel ajánlom tovább gondolásra mindazoknak, akiknek kezébe kerül, de legfőképpen a megírására illetékes történészeknek.
A magyar vonatkozású és hazai tényekről összeállítandó FEKETE KÖNYV illusztrálására bőven akadnak majd korabeli fényképfelvételek, kortársi visszaemlékezések, irodalmi forrásmunkák. A levéltárak mélyén lapuló, eddig még meg nem semmisített dokumentumok is segítenek a történelmi igazság kiderítésében és megörökítésében.
Talán nem kell végezetül nyomatékosan kihangsúlyozni, mindannyian érezzük azt, hogy haladéktalanul szükség volna erre a tényfeltáró könyvre, hogy az iskolai történelemkönyvek írói számára is hiteles alapot nyújtson, vezérfonalul szolgáljon. Elengedhetetlenül fontos, hogy a jövő ifjúsága már tárgyilagos és valósághű módon ismerhesse meg a magyar régmúlt és közelmúlt eseményeit.

A kommunizmus fekete könyve

Kedves Olvasó,
csatolok Rózsás János dolgozatához illő, hangos verset:

Októberi levelek

OKTÓBERI EMLÉKEZÉSEK

<O</OSzirmay Endre költeményeivel emlékezzünk három tételben, a következő lapokon októberre és azokra az alkotótársakra, akiket megjelölt az idő, mert az egység tudat univerzumában helyet foglaltak az emberi kultúra örök panteonjában. (szerk.)<O</O
<O</O


OKTÓBERI ET&Ucirc;DÖK<O</O
<O</O

1. Arcodon halk, &otilde;szi fények<O</O
kései bíbora leng,<O</O
szemednek szitáló árnyán<O</O
bukdosó bánat dereng.<O</O
Pedig még fölötted szálló<O</O
villogó felh&otilde;csapat<O</O
örömök biztató hírét<O</O
hirdeti: nincs alkonyat!<O</O
Várjuk, hogy kongató csöndek<O</O
elmondják, mi még a hír,<O</O
aranyló lombkoronáján<O</O
új reményt lángol a nyír.<O</O
<O</O

2. Vacog a harmatok gyöngye,<O</O
zörög a száraz levél,<O</O
homlokod eresze alján<O</O
fázósan dünnyög a szél.<O</O
Költöz&otilde; évek csapatja<O</O
tavasszal visszajöhet,<O</O
szavaid vaskalapácsa<O</O
megtöri még a követ.<O</O
Kopogva kihull a rostán<O</O
ami már értéktelen,<O</O
&otilde;rzöm a vágyaid: hisz még<O</O
reményed itt van velem.<O</O
<O</O

3. Ködfátyol-zászló az ágon,<O</O
borzong a kopasz bokor,<O</O
mit vegyen sorsod magára,<O</O
mit&otilde;l lett arcod komor?<O</O
Az id&otilde; száradó kérgén<O</O
gy&ucirc;rötten zsizseg a múlt,<O</O
kutató szemed parazsán<O</O
reményed tüzeket gyújt.<O</O
Biztass még! Ágaid árnyán<O</O
szándékod rejtekez&otilde;,<O</O
aranylik október arca,<O</O
megérett már az id&otilde;.<O</O
<O</O
<O</O
<O</O


NEM SZÁLL LE TÖBBÉ...<O</O
(Váci Mihály halálára)<O</O
<O</O

Neked a szó már jeges valóság,<O</O
nekünk még vajúdó gyötrelem,<O</O
tudom és hiszem, amit eddig mondtál,<O</O
id&otilde;n és halálon túllép&otilde; jelen;<O</O
itt feszül, itt lebeg fényes igazával<O</O
a villogó, lüktet&otilde; pillanatban,<O</O
most is mondod tovább konok némasággal,<O</O
hallgatásodban zeng a kimondhatatlan.<O</O
A szegénység gyapjas felh&otilde;i elszállnak,<O</O
jegenyék hárfáznak, zsong az egész határ,<O</O
zuhog a fény – mégse száll le többé,<O</O
hogy új dalt daloljon a zsezse-madár.<O</O
<O</O



ÁLDOZÓK<O</O
(Illyés Gyulának)<O</O
<O</O

boldogok, akik szárnyalni tudnak,<O</O
de boldogabbak, akik a földön járnak<O</O
ragyognak, akik fennszóval énekelnek,<O</O
de méginkább, akik hallgatni er&otilde;sek<O</O
igazak mind, akik a harcban forgolódnak,<O</O
de igazabbak, akik békében élnek<O</O
tiszták, akik a szépségért lelkesednek,<O</O
de tisztábbak, akik áldoznak is érte<O</O
<O</O
<O</O



ADY<O</O
<O</O

Szó vagy nekünk<O</O
amely igaz<O</O
szenvedély, mely<O</O
mindig vigasz<O</O
tett vagy bennünk,<O</O
amely lángol -<O</O
készül&otilde;dés<O</O
mely varázsol<O</O
sors vagy, konok,<O</O
amely végzet<O</O
józanság, mely<O</O
megigézett<O</O
tiszta szándék<O</O
amely marad<O</O
mérhetetlen –<O</O
a pillanat<O</O
amelyben, ha<O</O
el is égünk<O</O
meg&otilde;rizzük<O</O
emberségünk.<O</O
<O</O



VARÁZSLÓ<O</O
Mottó helyett:<O</O
Régi történet egy kínai fest&otilde;r&otilde;l...<O</O
<O</O
A mester – hogy közeledett a százhoz,<O</O
szelíden hajolt az elmúláshoz;<O</O
ecsetjét a csönd fehér habjába mártva<O</O
úgy álmodott, hogy feszül&otilde; vászna<O</O
kilengett a tér h&ucirc;vös peremére,<O</O
hegyeket gy&ucirc;rt a g&otilde;gös messzeségre,<O</O
folyót kígyóztatott méltósággal<O</O
szembe az id&otilde; pezsdítette árral,<O</O
s a távlatok szárnyakat bontva,<O</O
vonalat húztak a horizontra;<O</O
zengett a csönd – fejét lehajtva,<O</O
eltöprengett egy pillanatra:<O</O
hol a közel s a messzi tájék,<O</O
mely a szívünk varázsára vár még,<O</O
és honnan távolodik a pillanat,<O</O
amely a vásznán nekünk itt maradt?<O</O
Tudta a titkot a mester már régen;<O</O
és hangtalanul<O</O
belépett a maga alkotta képbe,<O</O
s elszállt az ezüst messzeségbe.<O</O
<O</O



VIGYÁZÓ SZÉPSÉG<O</O
(Nagy László halálára)<O</O
<O</O

Siratjuk a tüzek<O</O
kormoló hunyását<O</O
fekete csillagok<O</O
parázsló hullását<O</O
zöld csikók patáin<O</O
a kopogó nincset<O</O
halál-osztogatta<O</O
végleges bilincset<O</O
siratjuk jaj-szavunk<O</O
kongó visszhangjával<O</O
sorsunk sápadását<O</O
sárba hullásával<O</O
tép&otilde; fájdalmaink<O</O
fekete fényével<O</O
p&otilde;rén perbe szállunk<O</O
a hunyorgó éggel<O</O
siratunk, hogy nem vagy<O</O
a csukódó szárnyak<O</O
zúgnak fejünk fölött<O</O
mert te már csak árny vagy<O</O
de minden </ST1szavaddal<O</O
amit eldaloltál<O</O
szívünk szerelméhez<O</O
oly emberül szóltál<O</O
hogy amíg a vizek<O</O
a tengerig érnek<O</O
te maradsz meg nekünk<O</O
vigyázó szépségnek!<O</O
<O</O

(1978. január 31.)<O</O

Kaleidoszkóp

Kedves Olvasó!
Nagy sürgás-forgás van az Ezotériában manapság. De a VÍZÖNTŐ kor beköszöntével, az elméletek, mintha új lendületet vettek volna. Csak néhány nevet említenék, amely érdemes a figyelemre: Balogh László Imre: A MAGYAR VÍZÖNTŐ KÖNYV, Az Istentudás Újszövetsége c. könyv szerzője, Szűcs Károly az EzVan Kiadó tulajdonosa, a máskéntgondolkodás nagymestere, Dienes István mérnök-kutató, dimenzió betyár, Jakab István a Vitál tv, ezo-terefere műsorvezetője.
A későbbiekben egy-egy részt szentelek bemutatásuknak, mert mintha a világválság árnyékában, ismét megmozdultak volna a magyar alkotó elmék, keresve a kibontakozás útját.
Ezt az elképzelést, amolyan bevezetésként, szellemi alapvetésként taglalja a következő írás.
<!-- end breadcrumb --><!-- endif $breadcrumbs --><!-- messages --><!-- endif $messages --><!-- section top -->
<!-- endif $section_top -->
<!-- end section top --><!-- endif $sidebar_left --><!-- sidebar right --><!-- endif $right --><!-- content --><!-- content top --><!-- endif $content_top --><!-- help --><!-- endif help --><!-- site mission --><!-- endif $mission --><!-- title -->Egy magonc elmélkedései II. És mit szólnak mindehhez a magyarok?


Közzétéve: június 28, 2011, 5:38 pm | admin
http://www.magvallas.hu/magonc/node/60

Egy magonc elmélkedései II. És mit szólnak mindehhez a magyarok?

Kik azok a magyarok?
Amennyiben az ember Isten nyomát kutatja, és nem bízhat földönkívüli segítségben, ki máshoz fordulhatna, mint az őseihez.

A magyarság érdekes ága az Életfájának, más nációktól eltérően akkor igazán magyar, ha nem tartozik sehova. A nemzetek döntő többségénél nem jelent különösebb problémát az eredet, a származás meghatározása. Általában könnyedén eldönthető a különböző rasszokhoz, etnikai csoportokhoz való tartozás kérdése.

Nem úgy nálunk, valami oknál fogva nem tudunk azonosulni a mai nyugattal, és nem érezzük magunkénak a mai keletet sem. Ám, mihelyt a múltba révedünk, olyan érzésünk van, hogy mindenki hozzánk tartozik.

Magunkat látjuk az ősi sumérekben, az egyiptomiakban, édesnek, ismerősnek tűnnek a dél-amerikai, közép-ázsiai kultúrák gyümölcsei, együtt száguldozunk a szkíta, hun, türk törzsek szilaj lovasaival, s mi vezetjük a föníciai és etruszk írástudók kezét.

Mindemellett egyre több magyar emlékező érzi úgy, hogy dolgunk, küldetésünk van a világban. A konkrét célt zavaros megnyilatkozások homályos szófüggönyei takarják ugyan, de egy dolog közös bennük, hogy valamiféle elfeledett, rég elhagyott, igazkincs felfedezése vár ránk.

Mindennek tudtával még inkább érdekesek számunkra, a kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk kérdései. A leginkább köztudott két tantétel a szkíta-hun és a finnugor származáselmélet. Melyekből a szkíta-hun keletkezett korábban, már amennyiben egy evidencia esetében beszélhetünk keletkezésről. Mindennek és a korabeli idegen historikusoknak ellenében egyesek (természetesen a másikoldal képviselői) a középkori magyar krónikásoktól eredeztetik a fenti rokonságok téziseit.

Lehetőségek híján nem vállalhatjuk fel a kérdéskör kimerítő ismertetését, de annyit azért megállapíthatunk, hogy az idő, a tér, és a körülmények mindenképpen adottak voltak a szkíta-, hun-magyar azonosságtudat kialakulásához. És éppen ez a nemes elődökből, dicső múltból táplálkozó nemzeti öntudat jött rosszul a totális hatalomra törekvő Habsburgoknak, akik a növekvő ellenállás letörésének érdekében idegen kutatókból verbuvált csapattal láttak neki a magyar nyelv és történelem „tudományos” revíziójának.
(Hundorfer, Bundenz, Schlözer, Riedl, Heinrich, Bleyer, Borovszky, Pauler, Petz, Kaindl, Matthaei, micsoda magyar kutatógárda!)

A magyar nyelvet alig-alig ismerő akadémikusok (Bundenz és Hundorfer akadémiai tagként kezdi tanulni a nyelvünket) tudósokhoz méltatlan módon csak a finnugor irányvonal bizonyítékait vették figyelembe. Például az ősi kultúrák emlékét hordozó rovásírásunkat, mint „pásztorok ákombákomját” tartották nyilván. De nem riadtak vissza eredeti dokumentumok megsemmisítésétől sem.
(Hundorferként született Hunfalvy a rovásírásos emlékek tűzre vetése miatt kapta az „égető” gúnynevet.)

Ennek megfelelően a pusztán nyelvi, nyelvtani rokonságra alapozó finnugor vonal vált a hivatalos tudomány származáselméletévé. A kiépített hierarchiával, tekintélyes támogatókkal bíró „finnugoristáknak” pedig minden eszköze megadatott az antropológiai, érzelmi, kulturális és szótani érvekre támaszkodó ellenfeleiket az álmodozó, szent őrültek karanténjában tartani.

Mivel jelenleg a rokonság ténye hitelt érdemlően nem bizonyítható – finnugor részről egyenesen kizárt -, a nyelvi kapcsolat pedig mindkét irányból valószínűsíthető, a két tábor közötti vita időközben parttalanná vált.

A fennálló anomáliákat némileg oldja az egyre inkább terjedő nézet, miszerint: „Belső-Ázsia nagy pusztaságaiban a hódítások, népvándorlások mellékhatásaként tucatjával fordulhattak elő nyelvcserék. Erős, dinamikus népek telepedtek rá a területen élő kisebb etnikumokra, vagy nemegyszer a szállásterületen védtelenül maradt fehérnépek, gyerekek csoportjaira. Amely állapot huzamosabb együttélés esetén törvényszerűen a domináns csoport nyelvének átvételével járt.”
„Esetünkben is hasonló történhetett, a szkíta, hun áramlatok, birodalmak területén elszórtan élő finnugor népcsoportok idővel a hun-magyar nyelvet kezdték használni.”

A fenti megállapítás alátámasztásaként álljon itt egy jellegzetes példa:
A magyar „hal” szó finnül „kal”, a hunoknál „kala”, míg sumér nyelven „ha”.

Hogyan kerül ide a sumer nyelv? – kérdezhetnénk joggal.
Mivel a sumér, a szkíta, és a hun nép bizonyítottan kapcsolatban volt egymással, közel sem tértünk el annyira az eredeti nyomvonaltól, amint az első olvasatra tűnik. Ennek megfelelően több neves, magyar kutató, például Badiny Joós Ferenc és Zakar András szentelte életét a sumer nyelv kutatásának, a sumer és magyar nyelv összehasonlításának.

Zakar kimutatásai szerint 100 magyar alapszóból 63 a sumér nyelvben, 12 pedig az akkád nyelvben (a sumérokat „felváltó”, kultúrájukat átvevő nép) található meg. Az ilyen, és hasonló adatokat írják a véletlen számlájára az egyik, még ezekből kiindulva alkotnak ellentmondást nem tűrő származáselméleteket a másik oldalon. Az igazság nyilván nem „odaát”, hanem valahol középen keresendő. Reméljük, egyszer eljutunk oda, hogy szakembereink hajlandóak lesznek partnerként tekinteni egymásra.

Addig is vegyünk sorra néhány érdekesebb sumér-magyar szóegyezést, összefüggést.

EMES = főpapnő, EME = anya (lásd Turul monda), MÁS-MÁS = ikrek, PÚ = fú, SZÁ = batyu, szák, zsák, SÁ = bel-tartalom (béltartalom, sár), KI = terület, föld, (ki, kikinda, külterület), GUR = kör, (gurul), IGI = szem, IZI = izzó, IZ = isteni lélek, MUL = pislákol, múlik, TIR = tér.

Persze, más ősnyelvekkel is léteznek közös szavaink, ilyen az ógörög, etruszk, türk, alán, bolgár, mongol, perzsa, és a kínai. Cserép József professzor publikálásai alapján, 6500 ógörög (a hellénkor előtti időkről van szó) szóból 4000 megtalálható a magyarban.

Nemkülönben érdekesek a következő ujgur alapszavak; apa, test, száj, ló, nap, szív, szem, fej, rossz, anya, jó, vagy a lánka, szoba, béka, szabla, pataka, pata (mint út) szanszkrít kifejezések. S ha már Indiánál tartunk, lássunk egypár földrajzi elnevezést is, úgymint a Barna, Kókai, Tura, Tisza, Buda stb.

Szinte az egész világon (kivéve Ausztrália) fellelhetőek olyan elnevezések, melyek a helyi nyelvekben gyökértelenek, ellenben magyarul értelmezhetőek. És még nem szóltunk Móricz Jánosról, aki állítólag magyarul kommunikált bizonyos dél-amerikai indián törzsek tagjaival.

Most már meg sem lepődünk azon, hogy néhány, a Magyar Tudományos Akadémiától független őstörténet kutató, például Baráth Tibor számos egyiptomi írást fejtett már meg a magyar nyelv és rovásbeliség szabályait alkalmazván.

Forrai Sándor rovásszakértő a székely-magyar rovásírást alaki és hangtani szempontból vizsgálva 50%-ban föníciai, 43,4%-ban etruszk, 28,6%-ban török (türk) kapcsolatot mutatott ki. Mindehhez kapcsolódnak Varga Csaba magyar, és Angela Marcatonio, Mario Alinei, Michelangelo Naddeo olasz kutatók munkái, melyekben bebizonyítják az ősi írások, ABC-k közös tőről származását, és ami a leglényegesebb, megállapították a székely-magyar ABC elsődleges voltát.

Igen, elleneink legnagyobb bánatára a pásztorok „ákombákomáról” lassan kiderül, hogy a világ egyik ősi, ha nem a legrégebbi írása. Márpedig, ha az egy hang, egy betű szabályát őrző, a magyar nyelvre szabott írásunk ilyen régmúltban gyökerezik, akkor ennek igaznak kall lennie a nyelvünkre is.

Eszerint még sincs igaza a „mindent csak kaptunk, innen-onnan átvettünk” hangoztatóinak. Pláne nem lehet igaz egy viszonylag kevés szógyökből kihajtó, szóbokrokból összeálló színpompás, és mégis egységes csokor, az édesanyanyelvünk esetében. Már csak azért sem, mert a szokásos forrásként megjelölt idegen nyelvek többsége nyelvünk keletkezésének idejében egyszerűen nem létezhetett.

De térjünk át a „tények” világába, az antropológia, a genetika területére.
Az embertani szakemberek szerint a korabeli magyar temetők csontanyagai annyira eltérőek a finnugor, osztyák-vogul leletektől, hogy egyetlen „épeszű antropológus sem feltételezné a magyarság finnugor eredetét”. Mindezzel ellentétben szemmel látható a hasonlóság a hun-szkíta és honfoglalásbeli magyar leletek viszonylatában.

Akkor, kik is vagyunk valójában?
Hideo Matsumoto oszakai orvosprofesszor 1988-ban bemutatta az egész világot lefedő, úgynevezett gamma marker vizsgálatának eredményeit. (A marker-térkép alapja egy fehérje és immunológiai vizsgálat, ami egy közös ősmolekulából kiinduló, az immunglobinokat alkotó fehérjeláncok kombinációira épül. Az említett fehérjeláncok variációi segítségével akár egymillió év elteltével is kimutathatóak a rasszok, csoportok egyezőségei, különbözőségei.)

Nos, az egyik jellemző fehérjekombináció csak Japánban, Koreában, Belső-Ázsiában, a dél-amerikai indiánoknál, és Európában egyedül a magyaroknál mutatható ki. Ráadásul a népzenei egyezőségek szinte egy az egyben lefedik a marker vizsgálat megállapításait.

Az eredmény meglehetősen elgondolkodtató, de jobb, ha nem vonunk le végkövetkeztetéseket. Ugyanis, a magyar lakosság esetében az európai genetikai változatok a dominánsak.

Az úgynevezett Semino-féle, genetikai vizsgálatok szerint az Eu19 haplotípus (genetikai marker) legmarkánsabban a magyar népességben van jelen, azaz a magyarság bizonyítottan Európa őslakója. Ennek megfelelően, az említett kutatások alapján a magyarok legközelebbi rokonai a lengyelek, horvátok, illetve az ukrán lakosság egy része.

És, hogy tovább fokozzuk az elgondolkodtató adatok során, el kell mondanunk, hogy Európában vannak a székely-magyar rovásjeleket rejtő, 34 ezer évesre becsült „bosnyák” piramisok, az erdélyi Tatárlakán pedig a legmodernebb kormeghatározások szerint az úgynevezett folyóközi kultúrákat, mintegy másfélezer évvel megelőző, írásjeleket is tartalmazó agyagkorongokat találtak. Sőt a Tordason lelt bronzfokost 7 ezer évesre taksálják.

Európa közepén pedig 30-40 ezer éve él egy nép, akinek sumer, egyiptomi, dél-amerikai, közép-ázsiai, szkíta, hun, föníciai, etruszk, török, finnugor kötődései vannak.

A nemzeti érzelmű kutatók újabb információkra adandó válaszát legtömörebben Tomory Zsuzsa foglalja össze a „Magyarság helye e világban” című írásában.
„Hazánk Isten kegyelméből az emberiség ősanyja, az emberiség Aranykorának hordozója. Innen vándoroltak ki egyedeink a világ minden tájára, s éppen ezért nyelvünk valamennyi utódnyelvben fellelhető. Nem azért, mert ezeken a helyeken ringott a bölcsőnk. Ezen utódnyelvekben a teremtés menetének szerkezeti egysége nincsen jelen, csak a magyarban.”

Igen, lassacskán kiderül, hogy a hivatalos magyar állásfoglalás szerint gyéren lakott „puszta”, a Kárpát-medence valójában őskortól kezdődően Európa legsűrűbben lakott területe. Itt voltak Európa első bányái, nemesített gabonái, ércfeldolgozó üzemei, stb., stb..

Tomory Zsuzsa következtetését elfogadván joggal merül fel a kérdés, miért gondolták úgy őseink, hogy ki kell vándorolniuk a világ minden tájára?

„Isten nyelvünkbe, nyelvünk szerkezetébe rejtette a teremtés rendjét.”

„Nyelvünk a teremtésben gyökerező, abból fejlődő, lombosodó ősnyelv. Aki ismeri nyelvünket, otthon van a teremtés rendjében, mely nyílt titok mindaddig, amíg él magyarja a földön.”

„Hagyományainkból épített magának vallást az ótestamentumi nép, s századokkal később ennek kinövése, a Római Egyház anélkül, hogy magyar hitvilágunk lelki lényegét keresték, vagy megértették volna.”

„A világnak meg kell tanulnia hinni abban, hogy az Isten szeretet, s a közötte és közöttünk levő szer (szerződés) a szeretet, mely szerez (teremt).”

Adja meg a választ Tomory Zsuzsa.

Végre, a sok-sok homályos, különböző tekintélyeknek (Pió atya, japán történészek, tibeti lámák stb.) tulajdonított kijelentés, jóslat után kimondatott, hogy a magyarság feladata vallási természetű, és nem más, mint az emberiség igaz hitre való visszatérítése.

A valódi, világokon átívelő ősvallást pedig nem a sámánhitben, az arvisurákban, a pálosok titkaiban, a sumer, vagy a tibeti vallásban, hanem sokkal mélyebben, a nyelvünkben, vagy még inkább a lelkünkben kell keresnünk.

Szirmay Endre


VELÜNK VILÁGÍT<O</O
(150 éve halt meg Kazinczy)<O</O
<O</O

A ,,Jót s jól” véres igazát<O</O
t&otilde;led tanultam; szeretni a hazát<O</O
veled és általad tudom,<O</O
szent lobogásodat most is áhítom,<O</O
újra teremtem hitedet,<O</O
eszméket gyújtó, okos énekedet,<O</O
forradalmadat, hogy az ember<O</O
szabadító szavával védekezzen<O</O
a gyávaság sötétje ellen,<O</O
amely sorsot, jövend&otilde;t temetett el,<O</O
de most újra szárnyal az ének,<O</O
hogy új hazát teremtsen jó-hitének,<O</O
mert az igaz bennünk terem meg,<O</O
velünk világít a történelemnek.<O</O
<O</O
<O</O

VERGILIUS<O</O
(kétezer éve halott)<O</O
<O</O

Praeclarissimus omnium – hirdette rólad a mester<O</O
bár már kétezer éve, hogy ajkadon néma az ének<O</O
gyémánt szavaid pengéje most is villog a harcon;<O</O
Silenus mez&otilde;in pásztori béke &otilde;rzi a csöndet<O</O
Aeneas csatáin gy&otilde;ztesen lángol a régi dics&otilde;ség<O</O
s betöltve sorsa parancsát honol a büszke vezér;<O</O
jövend&otilde; gyermekr&otilde;l nekünk is szólott egykor az ének<O</O
s most, hogy az úton Dantéval némán ballag egy férfi<O</O
ámulva látom: Brindisib&otilde;l jövet csak te lehetsz.<O</O
<O</O
<O</O


AZ ÉLET IGAZSÁGA<O</O
– Gyergyai Albert halálára –<O</O
<O</O

Le kellett hajolnod a tükröz&otilde;d&otilde; vízhez,<O</O
mikor üdít&otilde; forrásból akartál inni;<O</O
a tudományt kellett vallatóra fognod,<O</O
ha az éltet&otilde; szépséget akartad hinni.<O</O
Mikor meghal egy okos öregember,<O</O
borzong a vigyázó jegenyék kopasz ága;<O</O
csönd ezüstözi az id&otilde; tüskés tornyát,<O</O
hogy tisztán ragyogjon az élet igazsága.<O</O
<O</O
<O</O

BIZTATÁS<O</O
(Válasz Bertók Lászlónak)<O</O
<O</O

Ne félj! H&ucirc; emberként szeress,<O</O
hogy a köveknél több lehess.<O</O
Ne tör&otilde;dj bombával, késsel,<O</O
közönyös rádköszönéssel.<O</O
Minden</ST1 fa majd erd&otilde; lehet,<O</O
te is dalold az éneked!<O</O
Oszd ki magad mindenkinek,<O</O
különben farkas enne meg.<O</O
Szavaid árja ránk zuhog,<O</O
nem vagy magad, te is tudod.<O</O
Érted mozdulunk és veled,<O</O
ha halljuk tiszta éneked.<O</O
A történelem – ha rabul ejt,<O</O
testvéred akkor sem felejt.<O</O
Puszta tárgyak és elemek<O</O
emberként meg nem védenek.<O</O
Tudnod kell, nem hiába vársz,<O</O
ha hozzánk jössz, hazatalálsz.<O</O
<O</O
<O</O

ÉSZ ÉS IGAZSÁG<O</O
Berzsenyire emlékezve<O</O
<O</O

Újra csak hallom, hallom a muzsikát,<O</O
zúg a viharban gránit szikla-szavad,<O</O
de nem zeng vissza senkit&otilde;l, sehonnan<O</O
válasz a csöndb&otilde;l.<O</O
Ithaka partja – hazaérkezésünk,<O</O
&ucirc;zött hajónk majd ringatózva pihen,<O</O
és lázadásod sorsunkban megbékél<O</O
szelíd hullámon.<O</O
Értelem, erkölcs tiszta ragyogása<O</O
hívja népünket most is Nikla fel&otilde;l;<O</O
förgeteg múltán eszményünk újra csak<O</O
Ész és Igazság.<O</O
<O</O
<O</O

MOST IS FÖLFÉNYLENEK<O</O
/100 éve született Kosztolányi/<O</O
<O</O

Szabadka most is visszahív még<O</O
mint a vén Üll&otilde;i úti fák<O</O
szemed kíváncsi pipacsvirág<O</O
sejtéseidnek mért ne hinnél<O</O
A szegény kisgyermek-panaszból<O</O
bús férfi panasza zengett<O</O
az eszterlánc körtánca mellett<O</O
Esti Kornél tündért varázsolt.<O</O
Versed boldog, szomorú ének<O</O
a vágyott kincs ragyog az égnek<O</O
a színes tinták szétömlenek...<O</O
a lelkek béklyóit leoldva<O</O
a föld porában botladozva<O</O
rímeid most is fölfénylenek.<O</O
<O</O
<O</O

BÉKE ÉS HÁBORÚ KÖZT<O</O
Babits Mihály emlékére<O</O
<O</O

Mint Jónás – a gazda rest szolgája – hajdan<O</O
hirdetted: a soha-meg-nem elégedés,<O</O
az élet és az ész hatalma még kevés<O</O
ahhoz, hogy elrejt&otilde;zz bujkálva a halban.<O</O
Hisz tudtad: a m&ucirc; fölnyitja a világot;<O</O
védted a szent harcot, a testvériséget,<O</O
a lélek igazát és a bölcsességet,<O</O
a békét, a sorsunkkal nyíló virágot.<O</O
Ami szép, az nehéz. Alázattal hitted,<O</O
Ninivén túl szólni volt igazi tiszted,<O</O
hogy szavad a véres csöndet megszaggassa;<O</O
a harc és pusztulás prófétája lettél,<O</O
s fuldokló szíveddel gy&otilde;ztes próbát tettél,<O</O
hogy Jónás imáját népünk meghallgassa.<O</O
<O</O
<O</O

CSODÁKON MERENGSZ
<O</O
Tiszteletadás Tóth Árpádnak<O</O
<O</O
Halk szépségek míves mesterének<O</O
tiszteleg ím a megkésett utód,<O</O
a hideg csönd már elvásta a szót,<O</O
de ajkadról most is száll az ének.<O</O
Véres tajtékok békés hajósa<O</O
új, ismeretlen csodákon merengsz,<O</O
szemünk fényében biztatásra lelsz,<O</O
bár a titkoknak van még adósa.<O</O
Az árnyból sz&otilde;tt lelkek összetörtek,<O</O
illanó örömök meggyötörtek,<O</O
de az utódok még gy&otilde;ztesen hordják<O</O
a dédelgetett remények hitét,<O</O
az Orionnal szálló esti fényt,<O</O
,,utolsó álmod: boldog Magyarország!”<O</O
<O</O
<O</O
<O</O


ZÚGNAK A JEGENYÉK<O</O
üzenet Kerék Imrének<O</O
<O</O

Vagyuk és várunk rád szüntelen<O</O
zord id&otilde;k parazsa h&ucirc;telen<O</O
fiának fölgyújt egy csillagot<O</O
jázmin és bodzaág itt hagyott<O</O
titkokat – májusok illatát<O</O
teríti arcodra – &otilde;z nyomát<O</O
vizslató szemed már nem leli<O</O
csikorgó ezüst hó ellepi<O</O
kék tavak tükrével múltadat<O</O
sikolt az elmetszett pillanat<O</O
sorsod az otthonod a hazád<O</O
zsongató éveid dallamát<O</O
ölel&otilde; h&ucirc;ségünk védi meg<O</O
– párálló szemekkel kérditek<O</O
vár-e majd valaki haza még?<O</O
zúgnak csak zúgnak a jegenyék.<O</O
<O</O

Kaposvár, 1988 &otilde;szén<O</O
<O</O
<O</O

A F&Ucirc; LEHAJLIK<O</O
Süt&otilde; Andrásnak<O</O
<O</O

Az id&otilde; – igazodás a rendben<O</O
a történelem csak egy pillanat<O</O
a remény úgy lángol a szemedben<O</O
hogyne hinnéd megcsúfolt igazad<O</O
az árulók zászlókat kötöznek<O</O
a józanokat ki vértezi fel?<O</O
az áldozat megbocsájt a földnek<O</O
szegény a koldusét sosem veszi el...<O</O
a vak viharok egymást követik<O</O
se vigasz, se bölcs engesztel&otilde;dés<O</O
a sodrást biztos hidak át nem kötik<O</O
jöv&otilde; sorsunk örökös gyötr&otilde;dés.<O</O
Tudnod kell, hogy nincs más lehet&otilde;ség<O</O
akár néped, akár árva magad<O</O
mérk&otilde;ztök – csak hited az er&otilde;sség<O</O
,,a f&ucirc; lehajlik a szélben<O</O
és megmarad”.<O</O
<O</O
<O</O

VAKVEZETÉS<O</O

Már ismerem az éltet&otilde; világot<O</O
a magam sorsát<O</O
meg mások árnyékba bukó arcát<O</O
s a viruló, fekete virágot;<O</O
Már behunyt szemmel<O</O
el&otilde;re nyújtott keres&otilde; kezek nélkül<O</O
biztonságosan lépkedek benne<O</O
bizakodással, türelemmel;<O</O
Már tudom<O</O
mi vár rám legvégén az útnak<O</O
ahol a fények a fákkal összefutnak<O</O
és hazajutok...<O</O
Az évek okosan megtanítottak<O</O
biztonsággal lépkedni át a gödrökön<O</O
örvendezni sápadt örömökön<O</O
– s még nem is sejtettem<O</O
mennyi szépet láthat meg az ember<O</O
ha egyedül bandukol az úton<O</O
végképp lehunyt szemmel.<O</O
<O</O

<O</O
A VÉGS&Otilde; LEHELETIG
<O</O
Békéltessetek meg magammal<O</O
a fülledt, fuldokló pillanattal<O</O
a szíven ütött csönd szavával<O</O
a nyelvünkre esett parázzsal<O</O
hogy mindig csak az igazat mondjuk<O</O
s ha rongyos zászlónkat kibontjuk<O</O
még tudjuk, mi emeli magasba<O</O
az értelmet – befogván rozsdába, vasba<O</O
és ha feltör fojtott, szilánkos szavunk<O</O
sebeinkr&otilde;l gyógyuló fohászt mondhatunk<O</O
mert itt <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comminden</ST1</st1:City> törött emlék a hazánk<O</O
ezt szidja és ezt védelmezi szánk<O</O
és ha megzúgatjuk a zeng&otilde; harangot<O</O
az id&otilde; kongatta, szívverte hangot<O</O
valljuk és vállaljuk<O</O
hogy amíg er&otilde;nkb&otilde;l telik<O</O
mondjuk, csak mondjuk szüntelenül<O</O
szándékainkat<O</O
a végs&otilde; leheletig.<O</O
<O</O
<O</O


HULLÓ CSILLAG<O</O
– az emlékezet koromszemcséi –<O</O
<O</O

Megannyi ránc az emlékezet arcán<O</O
megannyi buktató, báva hit, remény<O</O
a hideg sár hulló csillagot idéz<O</O
dalos tündérek táncát a televény;<O</O
fátyolos mosoly pihen a gödrökben<O</O
fátyolos csönd lobog néma sírokon<O</O
aki itt élt, itt járta sorsunk táncát<O</O
<st1:City><ST1minden </ST1</st1:City>könnyével, sóhajával rokon;<O</O
megannyi vágy az örvényl&otilde; id&otilde;ben<O</O
megannyi áldozat emészt&otilde;n-kevés<O</O
még hallom puha lépésed a porban<O</O
elvillan a csillag, bong a feledés.

<O</O

Hangosvers

Kedves Olvasoim,
igyekezetem eredmenye a Tou Tubra feltett hangosvers, ime,

http://www.youtube.com/watch?v=CFz7Nu23YJw

szeretettel, alex

Antológia

Kedves Olvasóink.


Örömmel adok hírt a ferrarai O.L.F.A. Osservatorio Letterario, olasz-magyar nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat ünnepi kiadványáról, amely a 15. évforduló alkalmából megjelent művek antológiája.
A 634 oldalas ünnepi szám B. Tamás-Tarr Melinda tulajdonos- és főszerkesztőnő gondozásában jött létre, amelynek gazdag anyagából szeretnék visszatérően szerepeltetni alkotásokat, úgy is, mint szerzők és olvasók, Szirmay Endre alkotótársammal, képviselve Kaposvárt, szűkebb pátriánkat, és a somogyi anzix alkotógárdáját.


http://www.osservatorioletterario.net/Altro_non%20faccio_antologia_giubilare2011_kivonat.pdf






















[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]- o -[/FONT][/FONT]


[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]SZIRMAY ENDRE (1920) [/FONT]
- [FONT=Calibri, Calibri, sans-serif][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]Kaposvár (H) -[/FONT][/FONT]

[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]La poesia [/FONT]

















[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]- o -[/FONT][/FONT]



[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]H[/FONT][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]orváth Sándor [/FONT][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]1940.[/FONT][/FONT]
[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]- [/FONT][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]Kaposvár [/FONT][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif](H) [/FONT][FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]-[/FONT][/FONT]


[FONT=Calibri, Calibri, sans-serif]Költőlélektársak[/FONT]

Rózsás János: 56' forradalma

Tisztelt Olvasóink!

Október 23 ünnepének hetébe léptünk. A szerkesztést is ennek rendeljük alá, megemlékezvén Rózsás Jánossal - majd a történelmi visszaemlékezések különféle előadásait hallgathatjuk, olvashatjuk a rovat lapjain az űnnep sokszínű reflexióival.





Ezerkilencszázötvenhat emlékezete


Minden évben, az ezerkilencszázötvenhatos év október 23-án, a Budapesten kitört forradalom és szabadságharc évfordulóján megtartott ünnepségeken, megemlékezéseken a szónokok lelkesen beszélnek a nemzet szabadság küzdelméről, az aléltságából való feltámadásának varázslatos és igézően felemelő tizenkét napjáról, a szabadságérzet lelkeket felizzító, hevületbe ejtő fuvallatáról. Végezetül drámai szavakkal ecsetelik az érthetetlenül kegyetlen bosszú és az engesztelhetetlen gyűlölet tobzódását a hatalomba visszatért elnyomóink részéről, mely a nemzeti fellángolás kegyetlen eltiprását követte.
A magyar népfelkelés - a lelkek mélyében forrongó dacos indulatok hamu alatt izzó parazsából - olyan váratlanul és oly magas hőfokon tört ki, mint valami hosszasan alvó; megdermedt lávával lefojtott vulkánhegy, morajló földrengésektől kísért, egekbe törő láng-és füstoszlopa.
Ezen a napon, Budapest utcáin hömpölygő hatalmas tömeg elemi erővel nyilvánította ki a nemzet túláradó szabadságvágyát. Óráról órára terjedt a forradalmi hangulat, mely minden gátat elsöpört az útjából, szó sem lehetett karhatalmi megfékezéséről Aztán egy-két nap alatt az egész országot, a társadalom minden rétegét magával ragadó szabadságmozgalommá szélesedett. A forradalom hősei a főváros utcáin fortélyos küzdelemben szálltak szembe a szovjet páncélosok dübörgő rohamával. A kis Dávid a Góliáttal küzdött, és a Dávidot pesti srácnak nevezték.
Ezerkilencszázötvenhat nyarának meglehetősen forrongó, politikai vitákban vibráló légköre valami sorsdöntő eseményeknek a bekövetkezését vetítette előre, de ilyen mindent elsöprő nemzeti indulatra, végső elszántságra - senki sem számított. Robbanásszerűen következett be az a történelmi pillanat, mely teljesen váratlanul, földrengésszerűen, szinte órák alatt romba döntötte a mindenhatónak hitt kommunista pártot, elsöpörte annak erőszakszerveit, - de nem minden előzmény nélkül.
Sokszor szóba került a szabadságharc előzményeinek kiértékelése során az értelmiség forrongása, az írók és költők bátor megnyilatkozásai, a Petőfi-kör, ahol ötvenhat nyarán, kora őszén először fogalmazták meg és mondták ki az igazságot a szovjet megszálló hatalom nyomasztó jelenlétéről. Nyíltan beszéltek, Moszkva hazai vazallusainak, Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Révai Józsefnek és társaiknak mind szellemi, mind fizikai értelemben vett terrorisztikus, nemzetromboló diktatúrájáról - a porig alázott, „bűnös népnek" nevezett magyarok országában.. A szónokok a világ szabadon élő népeitől való kulturális és gazdasági elszigeteltségről szóltak, melynek jelenségei az ország egészséges fejlődésének a gátját jelentették, és egyúttal a második világháború után hátráltatták a nemzet sebeinek begyógyulását, sőt újabb sebeket ejtettek nemzetünk minden rendű és rangú polgárának lelkében.
A rádióadók és az újságok sejtelmesen, mondatok és sorok közé rejtett üzenetekkel érzékeltették a kialakult néphangulatot, az egyre jobban kialakuló kritikus hangvételt. Azonban Moszkva parancsait lesve, az önkényuralomra berendezkedett kommunista párt vezetői sehogy sem akarták megérteni a változó idők szavát. A növekvő belső elégedetlenség ellenére nem voltak hajlandók még látszat reformokra sem. A megkövesedett, életidegen marxista dogmákhoz ragaszkodtak az ország kormányzásában, a hatalom kizárólagos gyakorlásával, a munkásosztály soha nem létezett vezető szerepére hivatkozva.
Természetesen a közvetlen előzmények tárgyalása során említést érdemel a baloldali értelmiségnek az a csoportja, mely az éppen belső száműzetésben élő Nagy Imre köré csoportosult, és nemzetmentő program kidolgozásával próbálta elemezni a marxi gazdasági utópia zsákutcáit, a szocialista eszme csődjét, a nemzet kiábrándultságba torkollott csüggedtségét, a politikai elnyomás bénító következményeit. Most már tudjuk: naiv terveket szőttek azzal a jobbító törekvésükkel: megreformálni a megreformálhatatlant.
A magyarországi forrongó hangulatot fokozták a Lengyelországból érkező hírek: Poznanban munkáslázadás tört ki. Kenyeret és szabad választást követeltek. A katonaság belelőtt a tömegbe. Halottak és sebesültek maradtak az utcaköveken.
Ezt látva, a szovjet vezetők úgy akarták a nyugtalankodó Magyarországon megelőzni a bajt, hogy 1956 júliusában lemondatták és kivitték az országról Rákosi Mátyást és helyébe a párt főtitkáraként Gerő Ernőt ültették. Ez egy súlyosan elhibázott intézkedés volt. Az utód szintén szélsőbaloldali, moszkovita volt. A magyar közvélemény előtt semmivel sem volt szalonképesebb személy a forgalomból kivont elődjénél.
1956. október hatodikán megrendezték - a véres múlttal való leszámolás látszatának keltése érdekében - a saját soraikból, hatalmi harcok során kitaszított négy kommunista vezéregyéniségnek, Rajk Lászlónak és társainak újratemetését, mártírokká magasztosítva őket. A Szabad Nép "Soha többé" címszóval közölt vezércikket az első oldalon. A temetésre összegyűlt százötven ezres tömeg néma jelenléte tüntetés és tiltakozás volt a diktatúrával szemben, üzenet az elnyomóknak, melyet azok ismét nem értettek meg.
Az egyetemi ifjúság mozgolódott Szegeden, Budapesten és a többi egyetemi városokban. 1848 példáját követve, az akkori követelések időszerű pontjait átvéve szövegezték meg időszerű kiáltványukat, tizenkét-tizenhat pontban, a hatalom bitorlóihoz intézve. Az ifjúság a nemzet nevében október 23-án délutánra tüntetést szervezett a fővárosban, melyet először betiltottak, majd rémülten engedélyezték a megzavarodott helytartók. Budapest népe hatalmasa tömeggé duzzadva, lelkes felszabadultság érzésével vonult az utcákon helyszínről helyszínre. Este a rádiónál gyűlt össze a tüntető tömeg, a tizenkét pont beolvasását követelve. Az egyre forrósodó hangulatban az Államvédelmi Hatóság katonái által leadott géppisztolysorozat volt az a szikra, mely kirobbantotta a felkelést, amikor a nép azt mondta: elég volt! A tűrhetetlen elnyomás és létbizonytalanság, a kifosztottság miatti elégedetlenség hamu alatt izzó parazsa lobbant lángra, és nem volt gátja az elszabadult indulatoknak. Futótűzként követték egymást a forradalmi események, majd a nemzetet egységbe forrasztó és vidékre is kiterjedő hősies és önfeláldozó szabadságküzdelem.
Jelen visszaemlékezésemben, helyzetelemzésemben az előzményeket szeretném időrendben felidézni: mi is történt hazánkban az 1945-1956 közötti tizenegy évben? Micsoda égbekiáltó bűnöket követtek el a magyar néppel szemben, hogy csak egy eldördülő lövés kellett ahhoz, hogy egy emberként keljen fel a magyarság, és szembeszálljon egy harmincszoros túlerőben lévő nagyhatalommal, a bolsevista zsarnoksággal szemben?
Minden az 1944-1945-ös kegyetlen szovjet megszállással kezdődött. A szovjet bolsevista terror már a Kárpát-medence elözönlésének a kezdetén bemutatkozott a maga teljes kegyetlenségében, beigazolva a vörös áradatot megelőző riasztó híreket. Pokoli erők szabadultak hazánkra, amikor a bosszúszomjas, háborús propagandával megvadított szovjet katonák a front előrenyomulásával fosztogatták és gyilkolták a védtelen lakosságot a lerohant városokban, falvakban és a végképpen kiszolgáltatott tanyavilágban. Halálhörgés, velőtrázó női sikolyok vegyültek a fegyverropogás, lánctalpak csikorgásának hangjaival, és nem volt kegyelem a legyőzöttekkel szemben. Ezt követően a nyakunkra ültetett moszkovita helytartók buzgó közreműködésével hosszú éveken keresztül szipolyozták és gyötörték a magyar népet a bolsevista megszállók, népek börtönévé változtatva az országot, miközben fogcsikorgatva kellett ünnepelni rabtartóinkat, megalázottan görnyedezve hálálkodni a nagylelkű és hősies „felszabadítóink" előtt.
Nem feledhetjük el a megalázás és legyőzöttség nemzetgazdasági oldalát sem. Nem volt elég, hogy a Vörös Hadsereg a harci cselekményekkel egy időben elhurcolt mindent, ami csak mozdítható volt az országban: a műkincsek célzott összegyűjtésével, a gyárak leszerelésével és elszállításával a nyersanyagraktárak készletével egyetemben. Majd következett a hajópark elvontatása, a lábasjószág elhajtása. Mindezeken túl a győzelemittas nagyhatalmak a párizsi békediktátumban háborús jóvátétel gyanánt hatalmas sarcot vetettek ki az országra, melyet aztán a Szovjetunió kíméletlenül és többszörösen behajtott rajtunk.
Az anyagi javaktól, nemzetgazdasági termelőerőinktől való megfosztáson túl égbekiáltóan fájdalmas veszteség volt az, hogy a foglyokkal zsúfolt tehervonat szerelvények - már a világháború befejeződése után - egymásután hagyták el a Kárpát-medencét, hogy valahol a Szovjetunióban rakodják ki félholtra gyötört, még életben megérkezett szállítmányukat: a magyar nép minden rendű és rangú fiait és leányait. Rabszolgasorsra kárhoztatva hajszolták őket kényszermunkára, szinte kibírhatatlan éghajlati viszonyok között dolgoztatva őket a végkimerülésig. Ez volt a sorsa a jogtalanul visszatartott hadifoglyoknak, a jóvátételi kényszermunkára elhurcolt sváboknak, és a háborús bűnösként ártatlanul elítélt áldozatoknak. A hírhedt GULAG munkatáboraiban legalább nyolcszázezer honfitársunk sínylődött gyötrelmes haláláig, a túlélők pedig sokévi szenvedés után térhettek haza, fasisztaként megbélyegezve, mély hallgatásra kényszerítve.
Azonban más módon is veszítettünk el honfitársainkat a háború utáni üldöztetések során. Az egyik kegyetlen intézkedés volt, hogy a Szovjetunió nyomására, határozott követelésére a magyarországi német kisebbség nagy részét, több mint kétszázezer svábot kiűztek otthonaikból, vagonokba rakták, és a háború által füstölgő romhalmazzá vált Németországba száműzték, a nagy bizonytalanságba. A velejéig hazug, álnok indoklás szerint kiterjesztették rájuk a „bűnös népeket" megillető kollektív felelősséget.
Itt kell megemlékezni a szlovákiai magyarokkal szembeni atrocitásokról. Mert ez is a bolsevik észjárás szerinti leszámolásnak a megnyilvánulása, a háborús bűnös magyar kisebbségnek a példás megbüntetésével. 1945 augusztusában a Kassai (úgynevezett Benesi) Dekrétummal megfosztották a szlovákiai magyarságot állampolgárságától. Minden joguktól való megfosztás, az ingó- és ingatlanvagyon elkobzása után még kegyetlen deportálásokra is sor került. Sok ezer magyart hurcoltak el Csehországba, kiszolgáltatott cselédként munkaszolgálatra. Lakosságcsere egyezmény ürügyén 1946 novemberétől kezdve 1948 közepéig több mint hetvenezer magyart üldöztek, zavartak át a két országot elválasztó határon az újra megcsonkított Magyarországba, az ismeretlen körülmények közé.
Egy-egy utalás erejéig szólni kell a szovjet megszállás további, vérfagyasztó jelenségeiről is. Kárpátalján 1944 novemberében több mint negyvenezer férfit szedtek össze Szolyván, hogy aztán a tífuszjárvány, az embertelen szenvedések által megtizedelt maradékot szovjet kényszermunkára deportálják. A szovjet szervek egyetértésével kínoztak halálra a szerbek Bácskában, ugyancsak 1944 őszén sok tízezer magyart. Székelyföldön büntetőexpedíciók rendeztek kegyetlen vérfürdőt a védtelen és ártatlan székelyek között.
És ki feledheti el a háború után, a szovjet szuronyok fenyegető árnyékában felállított népbíróságok önkényes, gyűlölettől vezérelt ítélkezéseit, amikor a néhány tényleges háborús bűnös mellett a nemzet volt vezetőrétegét, a honvédség tisztikarát, a társadalom szellemi kiválóságait mind-mind bitófára küldték vagy börtönbe zárták, a hazug és bosszúszomjas, a véget nem érő, sorozatos kirakatperek során.
És mégis, és mégis - az ország lakossága a világháború utáni években - minden kifosztottság, megaláztatás és baljósjelek ellenére - igyekezett romjaiból felépíteni jövőjét, normalizálni az életet. A demokratikus polgári pártok kezdeti túlsúlyával a parlamenti képviselők a szabad magyar társadalom felépítésén fáradoztak, a társadalmi és gazdasági élet újraindításával.
Ezzel szemben a Magyar Kommunista Párt - a szovjet megszállók erejére és fenyegető jelenlétére támaszkodva - minden erővel igyekezett az úgynevezett Rákosi-féle szalámi taktikával megbontani a polgári pártok belső egységét, a gondolkodó emberfőket hamis vádakkal börtönbe vetni, külföldre kényszeríteni vagy a szovjet nemzetbiztonsági szervek kénye-kedvére átadni. A kommunisták magukhoz ragadták a Belügyminisztérium feletti rendelkezés jogát, a belügyi szervek keretén belül kialakították az állambiztonsági hatóságot, először a Katonapolitikai osztályt, majd az Államvédelmi Hivatalt. Az 1947-es, hírhedt és sokat emlegetett kékcédulás szavazással, a megroppantott demokratikus pártok háttérbe szorításával fokozatosan korlátlan hatalomra tettek szert.
Az úgynevezett „fordulat évében" - 1948-ban - miután a testvéri Szociáldemokrata Pártot felszámolták, a megegyezésre hajlamos, magyarán a nemzetáruló szociáldemokratákat bevették a Magyar Kommunista Pártba, aztán a kommunista jelzőt álnokul elhagyva, felvették a Magyar Dolgozók Pártja nevet, és ez által megvalósították az egypártrendszert. Ledobták az álarcukat, az eddiginél is keményebb hangra váltottak át a társadalommal szemben, és kezdetét vette a kendőzetlen diktatúra.
A nagybetűs PÁRT - vagyis most már a kizárólagos kommunista államhatalom - amikor arra elérkezettnek látta az időt, - megkezdte a magyar történelmi egyházak jogainak a megnyirbálását. Az egyházak, - és azzal együtt a családok kezéből, - igyekezett teljes egészében kivenni az ifjúság nevelését. Államosította az egyházak vagyonát, és az általuk fenntartott intézmények működtetését az egyik napról a másikra anyagilag lehetetlenné tette. A párt Központi Bizottsága egy tollvonással megfosztotta a történelmi egyházakat iskoláiktól, a paptanárokat szélnek eresztették. A szociális gondozóhálózatot állami kezelésbe vették, az egyházak háttérbe szorításával.
A történelmi egyházaknak az ateista propaganda általi alattomos és közvetett lejáratása, a lelkipásztorok működésének burkolt akadályoztatása most már nyílt támadássá lendült, életveszélyes fenyegetésekkel és a törvényesség látszatát keltő akciókkal. A mindenható PÁRT a katolikus egyháznál elsősorban Mindszenty József bíboros hercegprímást vette célba. 1948 karácsonyának másnapján letartóztatták, rágalmakkal vád alá helyezték, és ezzel kezdődött meg a nyílt vallásüldözés.
E közben a PÁRT-nak gondja volt a protestáns egyházak ellenállásának a megtörésére is. Ordas Lajos evangélikus püspököt bebörtönözték, Ravasz László református püspököt belső puccsal eltávolították az egyház éléről. A püspöki karban új vezetőséget választottak, amely zokszó nélkül, engedelmesen aláírta az állam és egyház közötti megegyezést, és ez által mind a két protestáns egyház elvesztette önrendelkezését és függetlenségét.
A PÁRT, mindeközben, 1948 februárjában a sajtón keresztül hirdetni kezdte a szocializmusba vezető utat a mezőgazdasági termelés területén is, melyet a parasztságnak a termelőszövetkezetekbe való tömörítésével lehet sikeresen megvalósítani. Az elhatározást tett követte, gyors ütemű kolhozosításba kezdtek. A gátló körülmények elhárítására, a vonakodók észhez térítésére - szovjet mintára - osztályharcot hirdettek a gazdag, jómódú parasztok, az úgynevezett „kulákok" ellen. A megbélyegző és egyenesen életveszélyesnek számító kulák jelzőt ragasztották mindazokra, akiknek a földtulajdona az átlagosnál nagyobb és jövedelmezőbb volt, vagy netán napszámosokat alkalmaztak a gazdaságukban. A kulákká minősített gazdákkal mértéken felüli és ismételt adókat fizettettek be. Miután az egyre fokozódó követelést képtelenség volt teljesíteni, elkobozták ingó és ingatlan vagyonukat és a földjeiket közös használatba vették. A dolgos paraszti réteget családjával együtt földönfutóvá tették, a nép ellenségévé nyilvánították. Nagyon sok esetben ez sem volt elég: a családfőt koholt vádak alapján börtönbe vetették.
A kommunisták hibás és életképtelen marxista ideológiától vezérelt mezőgazdasági politikája, a kuláküldözés, a szegény- és középparasztság beverése a termelőszövetkezetekbe, majd a szakszerűtlen gazdálkodás, a munkaerkölcsök visszaesése, a kötelező és súlyos beszolgáltatási rendszer bevezetése fokozatosan csődbe vitte a tönkrevert magyar mezőgazdaságot, mely jóformán csak veszteséget termelt, és nőtt a parlagon hagyott földterületek nagysága. A fiatalság tömegesen hagyta el a falut, a szülőföldjét. Igyekezett felszívódni az ipari városok arctalan tömegében, fokozatosan gyökértelenné vált a munkásszállókon hányódva. Az otthon maradt idősebb korosztály kénytelen-kelletlen elviselte a kívülről ráerőltetett, városból kiküldött munkáskádert - a közös gazdaság elnöke gyanánt. A mezőgazdasághoz semmit nem értő, de az elvakultan párthű személyek irányították az úgynevezett nagyüzemi termelést a földeken. Mind ezeknek a következménye az lett, hogy az ország lakosságának élelmiszer ellátása akadozott, elégtelen volt. A kommunisták persze a bűnbakot nem a saját soraikban keresték, hanem meglelték - az élelmiszerrejtegetőket. Feljelentés után végrehajtott házkutatás alkalmával megtalált két kiló cukorért, öt kiló lisztért megszégyenítés és börtön járt.
Nagyon jól tudjuk és tapasztaljuk, hogy a magyar mezőgazdaság a negyvenes évek végétől kezdve mind a mai napig ezer sebből vérzik. Eredetileg az erőszakolt kommunista kolhozosításnak a máig ható romboló hatásáról beszélhetünk, és ehhez járul az utolsó másfél évtizedben bekövetkezett tulajdonosi átrendeződés, a családi gazdaságok cserbenhagyása. De még ne kalandozzunk el a mába, inkább térjünk vissza időben az ötvenhatos októberi eseményeket megelőző egyéb fejleményekhez.
Fokozatosan megtörtént a második világháborúban amúgy is megtépázott, majd részlegesen kifosztott kis- és nagyipar végleges tönkretétele, méghozzá hamarosan a háború után. 1945-ben az első intézkedések között, sietve államosították a bányákat, természeti kincsek forrását. 1946-ban a tíz legnagyobb iparvállalat került sorra, majd 1947 novemberében a nagybankokat államosították. 1948 márciusában került sor a legnagyobb szabásíj, mindent átfogó államosításra, az ipari és kereskedelmi vállalkozások területén. A tulajdonosoktól elvették a gyárakat, üzemeket, manufaktúrákat. A kisiparosokat beterelték szövetkezetekbe, vagyis őket is kolhozosították. A kis-és nagykereskedőket - kapitalistaként, spekulánsként megbélyegezve - kidobták, a szó szoros értelmében kipenderítették üzleteikből, raktáraikból. Az utolsó szegig államosították az esetenként több nemzedék munkájával megalapozott, fenntartott magáncégeket. Az aztán a gazdasági élet külön tragédiája volt, hogy a PÁRT a hozzá feltétlenül hű és számára megbízható, de képzetlen embereket felelős posztoltba juttatta, e közben az értékes szakembereket, valamint a tapasztalt volt tulajdonosokat földönfutóvá tette.
Csupán a könnyűipar maradt egyelőre magánkézben, de aztán az is az államosítás áldozata lett. 1949 decemberéig szinte mindenütt teljesen felszámolták a magántulajdonú tevékenységet, a tíznél több munkást foglalkoztató kisüzemeket is állami tulajdonba vették.
Sajnos az ipari munkásságot egy időre félrevezette a kommunista pro&shy;paganda. Senki nem látta előtte, - hová vezet a totális államosítás, mi lesz a munkásság sorsa, <SUP>amikor</SUP> majd a kontroll nélküli államhatalom az egészséges piaci versengésre nem ösztönző, de egyben rendőri hatalommal is korlátlanul rendelkező állam lesz mindenkinek a munkaadója, a totális diktatúrára berendezkedett állam. „Tiéd a gyár, magadnak dolgozol!" - mondták. Ebből a későbbiekben az lett: „Tiéd a gyár, magadnak lopkodod!" Így változott a lopás erénnyé, megélhetési forrássá, a mind a mai napig ható erkölcsi züllés forrásává.
A földosztás végrehajtásával a nagybirtokosokat, az egyházüldözéssel a nevelőintézményeket, a közös gazdálkodásra való kényszerítéssel a parasztságot, a totális államosítással a munkásságot, a kereskedelem és a kisipar felszámolásával a polgári középosztályt tették tönkre. Hazánk állampolgárai teljesen gyökértelenné váltak, a kommunista államvezetés mindenkit lefokozott a pártbürokráciának kiszolgáltatott, úgynevezett „dolgozóvá". És ehhez jött egy további jogfosztás: felszámoltak minden társadalmi szervezetet a cserkészettől a kulturális egyesületekig, az utolsó falusi olvasókörökig, nehogy a társaságba tömörülő, függetlenül gondolkodó emberek netán rendszerellenes összeesküvést kovácsoljanak maguk között. Az amúgy is megosztott, sőt megfélemlített társadalom így atomjaira esett szét, még jobban kiszolgáltatva a központi akaratnak.
A kommunista kormányzat bevezette a tervgazdálkodást, először a három, majd az öt éves terveket. A lakosság életszínvonala vészesen zuhant, de ezt még fokozta az is, hogy az ötvenes évek elejétől bevezették a békekölcsönök kötelező jegyzését, a létminimum határán ingadozó személyi jövedelmekből.
A szinte elviselhetetlen lélektani présen az elvtársak tudtak még egyet&shy; kettőt csavarni: 1951 májusában megkezdődött egy kegyetlen kényszerintézkedés. Elkezdődött az értelmiség, a középosztály, a polgárság soraiból való gyomlálás, a kényszerlakhelyre történő deportálás Budapest székesfővárosból, vagyis a számukra megbízhatatlannak, kényelmetlennek tartott elemeknek, főként a volt uralkodó vagy vezető osztály tagjainak családostól való elűzetése. A kitelepítést jogerős bírósági határozat nélkül hajtották végre, kizárólag a PÁRT belső irányelvei alapján, az állambiztonsági szervek közreműködésével. A kitelepítetteknek csak néhány percet adtak, hogy a legszükségesebb használati tárgyakat összekapkodják, amennyit elbírnak Az elüldözött száműzöttek lakásait (a benne lévő berendezésekkel, vagyontárgyakkal együtt) azonnal lepecsételték, államosították, majd örökös érvénnyel az „arra érdemes elvtársaltnak" juttatták.
A nyugati határszélen a kitelepítési rendelkezés főként az osztályidegennek minősített személyekre és családtagjaikra vonatkozott, elsősorban a jugoszláv határt akarták a veszélyes elemektől megtisztítani. Azután a kuláknak minősített családokat vették célba, a módos, szorgalmas és önállóan gazdálkodó parasztságra mérendő megsemmisítő csapás gyanánt, teljes vagyonelkobzással. A hortobágyi pusztaságba száműzték őket, embertelen élet- és munkakörülmények közé. Lakásul birkaaklokat, szellős pajtákat jelöltek meg, ahol kényszerű összezsúfoltságban kellett a kilátástalan helyzetben túlélésre berendezkedni, kegyetlen őreik durvaságait tűrve.
Így kezdődött meg az úgynevezett „csengőfrász" korszaka, amikor mindenki - falun és városon egyaránt - rettegett az éjszakáktól és a teherautók motorzajától, az összekötözött batyuk és bőröndök készenlétben tartásával. Elképzelhető-e az a dermedt félelem és az iszonyat, mely az egész társadalomra rátelepedett?
Az 1956-os felkeléshez vezető események, jelenségek felidézése során meg kell említeni az Államvédelmi Hatóságot, mely állam volt az államban, - miként ezt a politikai rendőrség önmagát a legszívesebben nevezte: a demokratikus diktatúra ökle. Az Államvédelmi Hatóság létrehozta, fenntartotta, működtette a politikai börtönök, internáló táborok és kényszermunkatáborok hálózatát az országban. A magyar GULÁG-ot, ahogy manapság a lakosságnak terrorral történő megfélemlítést célzó, az ötvenes évek elején szovjet mintára szervezett hazai rabszolgatartó intézményrendszert nevezzük. Minden újságolvasó ember előtt jól ismert ma már az Államvédelmi Hatóság Budapest szívében, az Andrássy út 60. szám alatti központja, majd a kényszermunkatáborok: Recsk, Kistarcsa, Várpalota, Tiszalök, Kazincbarcika neve. De ugyanakkor a váci vagy márianosztrai börtön, a budapesti Kozma-utcai Gyűjtőfogház neve is mind a mai napig fájdalmas emlékeket idéz sok ezer magyar családban. Sokan tűntek el nyomtalanul környezetükből, és senki nem merészelte keresni az eltűnteket. Száz- és százezrek járták meg valamely büntetőintézmény celláit, barakkjait, sok ezren szenvedték el a szigorított zárka kínvallatásokkal súlyosbított gyötrelmeit.
Nem szabad említés nélkül hagyni azoknak a fiataloknak a sorsát, akiket az „osztályidegennek" bélyegzett családokból katonai szolgálatra besoroztak, bevonultattak. Ezek az újoncok nem részesültek katonai kiképzésben, nem adtak fegyvert a kezükbe, a Magyar Néphadsereg nem tartott igényt rájuk. Származásuknál fogva gyanús elemeknek számítottak, mint a volt uralkodó és vagyonos osztály leszármazottai, a horthysta katonatisztek fiai vagy az úgynevezett kulákcsemeték. Selejtes katonai gúnyákba öltöztetve, lapátot nyomtak a kezükbe, kényszermunkára hajszolták őket. Szigorú felügyelet mellett, munkahajcsárok keze alatt bányában, jobb esetben építkezéseken dolgoztatták a jobb sorsra érdemes fiatalokat. Munkaszolgálatosoknak, rövidítve MUSZ-osoknak nevezték őket, megalázóan bántak velük, a kiszolgáltatott rabokhoz hasonló körülmények között. Sokan közülük egy életre szóló betegséget szereztek eme furcsa katonáskodás ideje alatt.
Az 1945 és 1956 között eltelt, megszenvedett tizenegy esztendő magyarországi fejleményeinek rövid felidézése után talán nem is szükséges külön kihangsúlyoznom: miért fogadta olyan kitörő lelkesedéssel, felszabadultsággal a lakosság minden rétege országszerte az október huszonharmadikai, majd az azt követő napok eseményeit? Az első napok elkeseredett harcokban kibontakozó szabadságharca ígéretes kezdeményezés volt ahhoz, hogyan készült szinte mindenki a szabadabb életre, ahol nem a mindenható PÁRT brosúrája határozza meg - nem csupán a cselekedeteinket, viselkedésünket, - de még a gondolkodásunkat is! Ezen túl talán nem a feszített norma és a kivételező prémiumrendszer - a korbács és kenyér - módszere motiválja a teljesítményeket, hanem a becsületes munka, az egyéni képesség és az egészséges anyagi érdekeltség ösztönzi a munkást, az alkalmazottat. Nem kell majd a párttitkároktól rettegni, és mindenki vállalhatja hitvallását és meggyőződését. Kimondhatja a véleményét a nélkül, hogy mérlegelné: kivel áll szemben és körülnézne, vajon ki hallhatja szavait?
Ama felejthetetlen két hét során azt hittük, azt szerettük volna hinni, hogy győz a nemzet akarata, sikerül a zsarnokokat lerázni az ország nyakáról, megszabadulunk a megszállóktól. Olyan elemi erővel tört fel a szabadság és öröm érzése, hogy naivságunkban nem sejtettük, hogy az úgynevezett „szabad világ" minden biztatása, hitegetése ellenére magunkra hagy, elárul bennünket, és milyen keserves böjtje lesz a szabadság illúziójának!


A következőkben szeretném néhány mozzanatban felfrissíteni annak a tizenkét napnak a legfontosabb eseményeit, ahogy azt az én - akkor már felnőtt - nemzedékem megérte, és emlékezetében megőrizte mind a mai napig, - Budapesten és az egész országban, és természetesen városunkban, Nagykanizsán is.
Minden az egyetemi ifjúság mozgolódásával kezdődött. A budapesti Műegyetemen megfogalmazták - az 1848-as ifjúság példájára - a magyarság követelésének a tizenhat pontját. A legelső feltételként határozták meg a szovjet katonai megszállók kivonulását Hazánkból, és ez által az ország tényleges függetlenségének a helyreállítását. Aztán szabad választásokat, nemzeti kormányt, sajtószabadságot követeltek. A gazdasági élet megreformálását, a szólásszabadságot, a magyar jelképek, a magyar katonai egyenruha visszaállítását és ehhez hasonlókat.
Az ifjúság által október 23-ára, kedd délutánra tervezett tüntetést a fejveszetten kapkodó kormány hol betiltotta, hol engedélyezte. Azonban az egyre növekvő hatalmas tömeg már ment a maga útján. Fiatalok és idősek, munkások és értelmiségiek kart karba öltve meneteltek Pest és Buda utcáin. Beszédek hangzottak el mind a Petőfi szobornál, majd Budára átvonulva Bem tábornok szobránál. Aztán az egyesült emberfolyam a Parlament elé vonult, a korán leszálló esti órákban. Nagy Imrét követelték, aki néhány együtt érző, megnyugtató szavakat mondott az országház erkélyéről. A tömeg aztán a Magyar Rádió épülete elé vonult, hogy ott beolvastassák követeléseiket. E helyett azonban, ott belül, 20,00 órai kezdettel Gerő Ernő üres szólamokkal, sőt fenyegetésekkel tűzdelt beszédét kezdték sugározni. Emiatt csak fokozódott a hatalmas tömeg felháborodása. A tüntetés küldötteinek az épületbe való behatolásának kísérlete közben lövések dördültek el belülről, azonnal halált és sebesülést okozva a kint levők között. Erre aztán kívülről is tűzzel válaszoltak, és így kezdődött meg a fegyveres harc, és a kibontakozott forradalmi események egymást követték. A tűntetők a katonáktól, a fegyverraktárakból szerzett kézifegyverekkel tűzharcba bonyolódtak az Államvédelmi Hatóság katonai egységeivel szemben.
A tűntetők másik tömege eközben a Városliget szélén, a valamikori, kommunisták által felrobbantott Regnum Marianum székesegyház helyére felállított hatalmas méretű Sztalin szobor köré gyülekezett, a felvonulási tribün környékét elözönölve. Elhatározták a bronzszobor, a bolsevista bálvány ledöntését. Többszöri próbálkozás, a monstrum csizmás lábának a hegesztő pisztolyokkal való átfűrészelése után végre megadta magát a kolosszus: a csizmáit hátrahagyva a kövezetre zuhant, a nézősereg diadalkiáltásai közepette.
Október 24-én Budapest utcáin elkeseredett harcok lángoltak fel, hiába fenyegetett a tehetetlen minisztertanács statáriummal. Hazánkban a különböző helyőrségeken állomásozó szovjet páncélos egységeket felrendelték a fővárosba, a felkelés elfojtására. A házak emeleti ablakaiból benzines palackokat, ügynevezett Molotov-koktélokat dobáltak rájuk halált megvető bátorsággal a harca indult, bátor fiúk és lányok. A páncélosok tehetetlen dühükben vaktában lövöldözték az épületek homlokzatát.
Október 25-én átmenetileg elcsitultak a harcok. Moszkvából megérkezett Mikojan és Szuszlov, a bolsevik párt központi bizottságának a tagjai, valamint Szerov tábornok, az állambiztonsági szervek hírhedt vezetője. Miközben odabent a Parlamentben tárgyaltak a magyar kormány tagjaival és katonai vezetőivel, békés tűntetők kezdtek gyülekezni az Országház előtti téren. A nyugodtan beszélgető, a téren felsorakozott szovjet páncélosok legénységével barátkozó tömegre a Földművelésügyi Minisztérium padlásáról, vagy talán egyéb épületek tetejéről, - teljesen váratlanul hatalmas golyószóró tűzet zúdítottak az ÁVH-sok. Pánik tört ki, a békés, fegyvertelenül néma demonstrációra összegyűlt embertömeg fejveszetten menekült, fedezéket keresve a gyilkos golyózáporban. A fegyvertűz elcsendesedését követően közel háromszáz holttest és ezernyi sebesült maradt a véráztatta kövezeten. Ezen a napon vette fel a Corvin-közben harcoló fegyveres felkelőkkel a kapcsolatot az Üllői-úti Kilián laktanya parancsnoka, Maléter Pál ezredes. A magyar katonák a felkelőkkel egyesülve, közösen folytatták a küzdelmet a szovjet támadókkal szemben.
Október 26-án kiújultak az utcai harcok. A gyárakban végleg leállt a munka, a vállalati önkormányzat kézbe vételére megalakították a munkástanácsokat. Eközben a vidék is megmozdult, rokonszenv tüntetések kezdődtek a Budapesten harcolókkal egyetértve. A mosonmagyaróvári és a miskolci békés tüntetést kegyetlen sortűzzel fojtották vérbe, a párthű tisztek parancsának vakon engedelmeskedő katonák. Az egész ország területére kiterjedtek a tűntetések, és sok helyen vetettek véget tűzparanccsal a nemzet szabadságvágyát kinyilvánító tűntetéseknek.
Október 27-én lanyhult a harcok hevessége, csak szórványos lövöldözések voltak hallhatók a főváros több pontján. De nem volt nyugalom a lelkekben: mind erősebb és sürgetőbb követelések hangzottak el, hogy a szovjet katonai egységeket vonják ki Budapestről, aztán végleg hagyják el a szovjet megszállók az egész országot. E napon alakult meg a Nagy Imre kormány.
Október 28-án, vasárnap nagyobb katonai akcióra sehol sem került sor, de hol itt, hol ott dördültek el a kézifegyverek, lobbantottak lángra ben&shy;zines üvegekkel szovjet katonai járműveket. A Nagy Imre kormány ülésezett. Tárgyalták az egyetemisták által összeállított követelések lehetséges gyakorlati megvalósítását, a legsürgősebb reformintézkedéseket.
Október 29-én viszonylag csendes nap volt. Mindenütt az új élet, a normális, emberi léptékű társadalmi berendezkedés megszervezésén fáradoztak, az élet követelményeinek megfelelő politikai és gazdasági körülmények megalapozásán. A szovjet csapatokat a kulcsfontosságú katonai támaszpontokon magyar csapategységekkel váltották fel a fővárosban. A hírhedt Államvédelmi Hatóságot rendelettel feloszlatták.
Október 30-án helyreállt a viszonylagos nyugalom az országban. Több nagyüzemben újra beindították a munkát. A nap tragikus eseménye volt, hogy a Köztársaság-téri pártszékház védői és az épületet körülvevő felkelők között tűzharc robbant ki. A pártszékház megsegítésére odaküldött magyar páncélosok átálltak a felkelők oldalára, és lőtték az épületet. Az ostromlott épületből fehér zászlókkal vonultak ki a pártvezetők, de a feldühödött tömeg rájuk lőtt, elkezdődött a lincselés.
Október 31-én folytatódott a rend helyreállítása. A <SUP>szovjet</SUP> csapategységek kivonulása is szemmel látható volt. A kormány rendeletével megszüntették a begyűjtési rendszert, a község súlyos terményadóját. A szovjet vezetők úgy nyilatkoztak, hogy nem ellenzik nálunk a több párt rendszert, de a kapitalista rendszer újjáélesztésétől óvták a magyarokat. A miskolci rádió a kora délutáni órákban jelentette: érthetetlen okból a kivonuló szovjet egységek irányt változtattak, és újra megkezdték a bevonulásukat hazánk teriiletére, Záhony és Nyíregyháza térségében. Nagy Imre nem adott hitelt ezeknek a híreknek. Táviratilag javasolta Hruscsovnak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a szovjet csapatok teljes kivonulásának a menetrendjéről.
November 1-én újjáalakult a Szociáldemokrata, a Kisgazda és a Parasztpárt, A kommunista Magyar Dolgozók Pártja feloszlott, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven, - megújulást ígérve, - alakult újra. Nagy Imre a Budapesten állomásozó Andropov szovjet nagykövetnél kifogást emelt a szovjet csapatok állítólagos bevonulása, nem tisztázott csapatmozdulatai ellen. A nagykövet megígérte, hogy utánajár a tényeknek. Nagy Imre rádióbeszédében nyilvánította ki Magyarország semlegességét, és egyúttal kilépését a Varsói Katonai Szervezetből.
November 2-án és 3-án mindenki a hétfőn, november 5-én kezdődő munkafelvételre készült, a körülményekhez képest igyekeztek megszervezni az elkövetkezendő békés napokat, a nemzet ügyeinek intézését, a jogi keretek tisztázását a kormányzó politikusokra hagyva. Csak a szovjet csapatok fokozott újra beözönléséről szóló hírek nyugtalanították a közvéleményt. A szovjet illetékesek makacsuk cáfolták ezt a tényt. No&shy;vember 3-án, szombaton este a Kossuth Rádióban Mindszenty József bíboros békülékeny hangvételű beszédet mondott, az ország újjáépítésére hívott fel, biztatott minden jó szándékú embert. A Nagy Imre kormányt átalakították: több rosszcsengésű kommunista név maradt ki, és hiteles emberek foglalták el a helyüket. Napközben a magyar és a szovjet hadsereg parancsnokai összeültek a Parlamentben, hogy a csapatkivonás technikai részleteit megtárgyalják. A tárgyalás eredménye az lett, hogy az egyezmény már csak aláírásra várt, és Moszkvától kértek engedélyt erre. A magyar tárgyaló küldöttséget meghívták este 22,00 órára a tököli szovjet parancsnokságra. Közben híre érkezett, hogy a napokban Budapestről eltűnt Kádár János elnökletével megalakult Szolnokon a ForradalmiMunkás-Paraszt kormány, éppen a napokban menesztett kommunista kormánytagok részvételével. Az ellentmondásos helyzet ellenére Tökölőn éjfélig tárgyaltak a katonai bizottságok a szovjet hadsereg tervszerű kivonulásáról. A magyar küldöttséget Maléter Pál honvédelmi miniszter vezette. Ekkor, a Szerov tábornok vezette <SUP>szovjet</SUP> állambiztonsági tisztekkel tárgyaló magyar küldöttséget rajtaütésszerűen egy szálig váratlanul letartóztatták. A magyar Parlamenttel hirtelen megszakadt a telefon összeköttetés, és a fővárosban senki nem tudott semmit a tököli fejleményekről, a hitszegő és álnok akcióról.
November 4-én, vasárnap korahajnalban Budapest lakói ágyúdörgésre ébredtek. Megindult a szovjet csapatok támadása fővárosban minden irányból, a páncélos egységek a belváros, a Parlament irányába dübörögtek Pest utcáin. 5,30-kor megszólalt Nagy Imre miniszterelnök a Szabad Kossuth Rádióban. Tudatta a magyar néppel, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak a főváros ellen, hogy megdöntsék a törvényes, demokratikusan megalakult magyar kormányt. Utána a Magyar Írószövetség segélykérő szavai hangzottak el a rádióban, a világ íróihoz, állami és szellemi vezetőihez intézve. A kormány számos tagja a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket. Mindszenty József bíboros hercegprímás az USA nagykövetségére menekült. Kiújultak az utcai harcok Budapesten. Szolnokról rádión Münnich Ferenc szólt az állampolgárokhoz, az új forradalmi kommunista kormány nevében: vegyék fel a ,,hazafiak" a harcot az ellenforradalmárokkal, a reakciós elemekkel szemben! Aztán Kádár János beszélt: a szocialista vívmányok megmentése céljából szocialista kormányt alakítottak, mely átveszi az ország vezetését.
Ezzel a magyar népnek a szabadságba, a jobb jövőbe vetett hite és reménysége véresen megtört a szovjet tankok csikorgó lánctalpai alatt. A szocializmusnak hazudott bolsevizmus diktatúrája meghosszabbította uralmát az újólag leigázott magyar nép felett, további hosszú évtizedekre kiszolgáltatva Moszkva érdekelnek, és ezzel elárulva a magyarság létérdekeit, elveszejtve mindenjogát az önrendelkezésre, megakadályozva a gazdasági élet talpra állását.
A nyugati nagyhatalmak, melyek eladtak minket Teheránban, Jaltában, de Potsdamban is, - ismét cserben hagyták a magyar népet. Nem volt érdekük ezért a kicsiny, - már Trianonban porig alázott, kisemmizett - Magyarországért kockára tenni politikai és gazdasági érdekeiket. Múló felháborodás, néhány napra félárbocra eresztett zászlók, egy-két üzleti tárgyalás ideiglenes elhalasztása jelezte a színlelt együttérzés, álnok módon megjátszott kifejezését.
Hazánkban a forradalmi bizottságok, a nemzeti bizottságok még egy-két hétig működtek, de aztán újra átvette a helyüket a pártbizottság, az államapparátusban pedig a végrehajtó bizottság. Megindult a kétségbeesett, mindenben csalódott, reményt vesztett menekülők áradata nyugatra. Megkezdődött a kegyetlen megtorlás időszaka az itthon maradt hazafiakkal, forradalmárokkal szemben.


1956 dicső és tragikus tizenkét napjának a története a budapesti és országos eseményeket illetően közismert. Legendás történeteket hallottunk az utcai harcokban részt vevő szabadságharcosok halált megvető bátorságáról, a benzines palackokat dobáló pesti srácokról, akiktől rettegett a szovjet páncélosok legénysége. Hősök vére festette pirosra a főváros utcáit. De talán érdeklődésre tarthat számot, hogy itt Nagykanizsán, az ország távoli, délnyugati sarkában - hogyan zajlottak le azok a történelmi napok?
A méltóságteljes, klasszikus zeneszámok sugárzásának szüneteiben megszólaló Kossuth Rádióból, az alkalmi rádióadók közvetítéseiből, magánjellegű telefonbeszélgetésekből, a Szabad Európa Rádió nyugatról szünet nélkül sugárzott riportjaiból értesültünk az eseményekről. Akkor még nem volt televízió, így csupán csak az állandóan bekapcsolt rádióra figyelhettünk. A hírforrások nem voltak teljesen hitelesek, hiszen az egyidejű történések szövevényét azokban a felforrósodott napokban senki át nem láthatta.
1956. október 23-án Nagykanizsán a vihar előtti csend izgalmában telt el a nap. A rádió déli híradásának hallgatói hozták el ebédszünet után a munkahelyekre az újabb és újabb fejlemények kósza híreit: a belügyminisztérium betiltotta a budapesti egyetemisták tervezett tűntetését. Aztán délután hirtelen mégis engedélyezték. Hallottuk, hogy megmozdult egész Budapest, tömegek hömpölyögnek az utcákon, visszhangozzák a magyar nép követeléseit.
Este nyolc órakor körbe ültük a rádiót a családdal, és lélegzet visszafojtva hallgattuk Gerő Ernőnek, a párt első titkárának előre beharangozott beszédét: fenyegetett, kommunista szólamokat hangoztatott. Semmit sem tudtunk, de éreztük, hogy ez egy teljesen elhibázott beszéd, csalt olaj a tűzre. Vajon tisztában van-e, hogy mit beszél?- néztünk egymásra. A beszéd hirtelen megszakadt. A rádióból különböző zörejek hallatszottak. Fejveszett kapkodást éreztünk, majd nem sokára lövöldözés zaja törte meg a sercegő csöndet. Rögtön tudtuk, hogy valami nagy baj van, de azzal feküdtünk le, hogy majd holnap reggel kiderül minden.
Október 24-én, szerdán, Nagykanizsán még zavartalanul folyt a munka a gyárakban és az egyéb munkahelyeken. Mindenki a rádió adásait leste: vártuk a híreket a fővárosból. A művészlemezekről változatlanul áradt a zene, meg-megszakítva rendszertelen, szűkszavú hírekkel, közleményekkel, felhívásokkal. Az ellentmondásos állásfoglalások, a rend helyreállítására vonatkozó felhívások nem adtak eligazítást. Tudtuk, hogy Budapesten lőnek, ezt a telefonhívások is megerősítették, de hogy kik a felkelők, és a hatalom milyen erőket vetett be velük szembe, és egyáltalán: kik testesítik meg a hatalmat? -nem tudhattuk meg.
Október 25-én, csütörtökön, kora délután a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár munkásainak szervezésében, nemzeti színű zászlók alatt vonultak a város utcáin a különböző munkahelyekről összesereglett emberek ( a kommunizmus éveiben „átmenetileg" Szabadság-térnek nevezett) Erzsébet térre. A tér sarkán álló, első világháborús emlékmű környékén gyülekezett az egyre sokasodó tömeg. A magasra emelt zászlókat vivő munkások után, rendezett sorokban elindult a tűntető menet, és bekanyarodott az Ady Endre utcába.
A városháza előtt megtorpant az eleje, és kiabáltak: Kitűzni a nemzeti zászlót! A hivatalsegéd sebtében megjelent az erkélyen, de a lobogó közepében ott volt a vörös csillagos állami címer. Hurrogni kezdtek az emberek, a hivatalsegéd zavartan tétovázott. Kilépett utána a felesége, kezében a nagy irodai ollóval. Egyszerre felzúgott a tapsvihar. Egy szempillantás alatt az erkély rácsához erősítették a lyukas zászlót, és a menet megindult tovább, de rögtön újra megállt. A Tiszti Klub épületén sem volt kitéve a nemzeti zászló! A tömeg elözönlötte a posta előtti kiszélesedett utcarészt, és kórusban kiabáltak zászlóért. Csak amikor végre megjelent a címertelenített lobogó az épület homlokzatán, akkor hömpölygött tovább az emberáradat. A Kossuth-nótát, a Klapka-indulót énekelték utca hosszat. Itt-ott jelszavak is felhangzottak, (főként: Ruszkik-haza!)Az utca végén, a vasutas házaknál az aluljáró mellett felnyitották a sorompókat, és a tömeg a dombtetőn lévő határőr laktanyához vonult fel. A laktanya parancsnoka és a többi tisztek a kapuőrség lapos tetejéről biztosították a tűntetőket az együttérzésükről, a bejáratnál pedig már lengett a magyar zászló. Akkor a felvonulók, a katonákat éltetve vonultak le a Csengery útra, <SUP>- </SUP>a Főúton lekanyarodva visszatértek az Erzsébet-térre. A magyar Himnusz eléneklése után a tömeg békésen feloszlott. Ez után a fiatal gyári munkások végigjárták a várost. Mindenütt leszedték, leverték a vörös csillagokat, a kommunista címeres hivatali és cégtáblákat.
Este, a korai sötétedés után újra összeverődött a néptömeg az Erzsébet téren. Lelkes közbekiabálásokkal, fel-felcsattanó tapssal buzdították a munkásokat, akik a szovjet háborús győzelmi emlékmű tetejéről próbálták acél sodronykötelekkel, munkagépekkel lehúzatni az ott álló, betonból kiöntött szovjet katona szobrát. A talapzatba beépített betonvasrudak ellenálltak a kötélhúzásnak, inkább a munkagép ágaskodott fel a hátsó kerekeire. Valaki közbekiáltott: - Mutasd meg az Ivánnak az órádat, akkor majd lejön érte! Végre erősebb munkagépek, kalapácsokkal letördelt betondarabok után meglett az eredmény: lerántották a szoboralakot a magasból. Ujjongó kiabálás, tapsvihar követte a fáradságos, vesződséges művelet sikeres végrehajtását.
Október 26-án, pénteken reggel a gimnázium diákjai nyitották meg a tűntető felvonulást, ezúttal a Petőfi-szobortól. A diákokhoz csatlakozott a MÁV, a Posta, a MÁVAUT dolgozó gárdája, majd ismét a gépgyáriak érkeztek a helyszínre. A Himnusz eléneklése után a Dózsa honvédlaktanyához vonultak a tüntetés résztvevői. Azt követelték, hogy a honvédek is vegyenek részt a felvonulásban, jelezve, hogy a néppel tartanak. A parancsnok ott is józan volt, és engedélyezte egy szakasz katona csatlakozását a felvonuláshoz. A tűntetők így tértek vissza a Deák-téri Petőfi szoborhoz, és záróaktusként ismét elénekelték a Himnuszt, és ki-ki visszament a munkahelyére, a diákok az iskolába. Napközben fiatalokkal megrakott teherautók száguldoztak az utcákon, melyeken nemzeti színű zászlókat lobogtatott a szél, jelezve a forradalmi hangulatot. Az utcasarkokon alkalmi rikkancsok árusították, osztották a helyi és megyei újság rendkívüli számait. Budapesti lapok nem jutottak el a városba.
Estefelé a Fő utcán csoportosuló, a pesti híreket izgatottan tárgyaló járókelők között valaki kiadta a jelszót: Vigyünk fegyvert Budapestnek! Csatlakozzunk a szabadságharcosokhoz! A tüzérek Gábor Áron laktanyájához ment egy nagy csapat fiatal, akikkel barátságosan, nyugodtan beszéltek a kapu elé kijött tisztek. Meggyőzték a követelődzőket, hogy ők felsőbb utasítás nélkül fegyvert, lőszert nem oszthatnak! Ezt megértve a fiatalok visszajöttek a városközpontba, és a pártbizottság épülete elé vonultak Azt követelték, hogy adják ki a megbújt államvédelmistákat, ha vannak foglyaik a pincében, bocsássák szabadon. Bent az épületben nagy lehetett a pánik, mert valakik vaktában kilövöldöztek az ablakokból, a tömeg feje fölött. A mozi, kert előtti járdáján, a volt Ipartestületi Székház sarkánál, munkából hazafelé tartott egy középkorú asszony, Skerlák szabómester felesége. Az egyik leadott lövés eltalálta, és azonnal holtan rogyott össze. Ma már tisztázhatatlan körülmények között folyt a lövöldözés, holott a tömeg fegyvertelen volt. Több sebesült maradt az útesten, az egyik párnap múlva belehalt sérüléseibe. A tűntetők erre elmenekültek a helyszínről, a sebesülteket magukkal vonszolva. A véres események után (amire minden jelen volt másképpen emlékszik vissza, a helyi újságok is ellentmondó híradásokat közöltek)a városban már nem történt semmiféle tüntetés, sem zavargás nem tört ki a történtek miatt.
Mint mindenütt az országban, megalakultak az ipari vállalatoknál a forradalmi tanácsok, munkástanácsok, és nemzeti tanácsok, a mindennapi élet normalizálására, a város életének nyugodt és szabályozott mederbe terelésének érdekében. A környező falvakban is ez történt, minden kilengés nélkül. A falusi lakosság gyűjtötte az élelmiszert a fővárosiak számára. A vállalatok által biztosított teherautókon szállították Budapestre, és eközben friss, első kézből származó hírekkel tértek vissza.
Az ellentmondásos helyzetre tekintettel, a városban egymás után szüntették be a munkát a gyáralt, hivatalok és intézmények. Eközben jöttek az aggasztóan rossz hírek: a szovjet csapatok kivonulása az országból rendkívül vontatottan történik, sőt egyes források szerint még el sem kezdődött, hanem vonulgatnak egyik vidékről a másikra, mintha nem találnák a kivezető utat.
November elseje, a Mindenszentek napja, abban az évben magától értetődően ünnepnapnak számított, hiszen egyébként sem folyt termelő munka sehol sem, a közlekedést és a közműveket kivéve. Csendes, ködös nap volt, mindenki igyekezett leróni a kegyeletét az elhunyt hozzátartozói sírjánál. Egy általános felhívásra, este az egész országban mindenütt égő gyertyákat tettek ki az ablakokba, - az elmúlt napok hősi halottairól való megemlékezésül. Nem gondolta senki, hogy a forradalom és szabadságharc áldozatainak, hősi halottainak száma napokon belül megsokszorozódik. November 3-án, szombaton Nagykanizsán, - miként szerte az országban, - mindenütt üléseztek a munkástanácsok, nemzeti bizottságok. A hétfői munkakezdésről tárgyaltak, a gyakorlati tennivalókról, amelyek a leállás utáni munkakezdéshez szükségesek. Az akadálymentes közellátás megszervezése, a gyárakban a nyersanyag utánpótlás biztosítása, a mezőgazdaságban a még elvégzendő termény betakarítások, az őszi talaj előkészítés szerepelt napirenden. Aztán mindenki azzal a tudattal tért nyugovóra, hogy egy csendesnek ígérkező vasárnap után, hétfőn a lehetőségekhez képest helyreáll az élet megszokott rendje. Az ország vezetésének gondja már majd a kormányra, a politikusokra tartozik.
November 4-én, vasárnap hajnalban , amikor bekapcsoltuk a rádiót, és hallottuk Nagy Imre több nyelven elhangzó segélykiáltását a világ vezető államai felé, - a Parlament felé tartó, a fővárosba beözönlő szovjet páncélosok dübörgő hangja is beszűrődött a rádióba az éter hullámain keresztül, - rádöbbentünk arra, hogy elveszett minden, vége a magyar szabadságharc sarjadásnak indult vívmányainak, és a békés újrakezdés lehetőségének.
A nyugati nagyhatalmak közömbössége, taktikázása, önző óvatossága és politikai érdekeinek előtérbe helyezése lehetőséget adott Moszkva bolsevista urainak arra, hogy kiteljesítsék határtalan bosszújukat a kiszolgáltatott kis magyar népen, csírájában fojtsák el a magyar szabadságharc áldozatai árán kivívni látszott nemzeti talpra állásunkat.
A bolsevista birodalom hazai vazallusa, az addig megbújt kommunista pártvezérek, és az általuk létrehozott, szabadjára engedett karhatalmi osztagok büntető expedícióik során szolgai engedelmességgel, szadista indulataik kiélésével kegyetlenül vérbe fojtották a nemzeti törekvéseket.
A forradalmi bizottságok még nem adták fel törekvéseiket a közjó érdekében, még néhány hétig működtek, és az adott körülmények között próbálták normalizálni az életet, - de az addig megszeppenten bujkáló párttitkárok, pártbizottsági főnökök vérszemet kaptak, és az újra éledő diktatórikus módszereket alkalmazva, magukhoz ragadták a korlátlan hatalmat, a szovjet szuronyok és páncélosok árnyékában.
Megkezdődött Nagykanizsán is a leszámolás, a bűnbakok keresése, az irgalmatlan megtorlás, holott városunkban az októberi napok viszonylag békésen és fegyelmezetten zajlottak le, minden bántódás, leszámolás nélkül. Akik a lelkesedés, a szabadságvágy napjaiban a tömegek élére álltak, a békesség és a nyugalom minden áron való megőrzésén fáradoztak, hogy ne legyen népítélet, el ne ragadtasson senkit sem az indulat, - éppen azokkal számoltak le az elvtársak haladéktalanul, kíméletlenül.
Az októberi. magasztosan emelkedett napok vezetőinek éppen népszerűségük miatt kellett bűnhődniük, mert a mindenható PÁRT nem tűrt vetélytársat az emberek lelke feletti hatalomban és befolyásolásban. Nem viselhette el az önállóan gondolkodó, cselekvő képes embereket a mindennapi élet megszervezésében, irányításában.


November első napjaiban a védtelen országhatáron át beözönlő szovjet páncélosok csikorgó lánctalpa minden akadály nélkül eltaposta a magyarság szabadságvágyát, a nyugati hatalmak hallgatólagos távolságtartása mellett. A szovjet szuronyok nyomasztó árnyékában a börtönök dohos, elhasznált levegője, a megszoruló kötél, hajnali géppisztolysorozat torolta meg a hősi fellángolást. Tíz és tízezreket vertek nyomorékká a pufajkás karhatalmisták, és a társadalomban visszatért a félelem korszaka hosszú-hosszú időre, évtizedekre.
Azonban az 1956-os hősök és vértanúk áldozata mégsem volt hiábavaló. Kiheverhetetlen sebet ejtett a kis magyar nép tanúságtétele a szovjetrendszerű, bolsevista módszerekre épülő önkényuralom tekintélyén. Megmutatta milyen gyenge alapokon áll a dintatúra ember ellenes ideológiája és megvalósíthatatlan gazdasági utópiája.
Az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtották, de a kegyetlen megtorlás évei után az eszmélés, a társadalmi erjedés és a népgazdaság reformtörekvése - habár kis lépésekben, olykor visszafojtva - mégis 1956 után indult meg. A hatalomban lévőknek lépésről lépésre engedniük kellett az idők követelményeinek. Az 1960-as évek vége felé így lett Magyarország a szovjet megszállás alatt sínylődő kelet-európai államok között a „legvidámabb barakk" és a ,,gulyás kommunizmus" kirakat-országa, természetesen csak látszatra. A maga ellentmondásos és valóságban azért messze nem olyan ideális népgazdasági rendszerével, a visszavont, de azért valamennyire mégis hatásos új gazdasági mechanizmusával valami kis előrelépést hozott magával, lehetőséget a tervgazdálkodás merev kereteinek némi fellazítására. Magától értetődően nem úgy, mint ahogyan a propa&shy;ganda ködfüggönyén keresztül látszott, és láttatni igyekeztek azok, akik azt sugallták a közvélemény felé, hogy a szocializmus megreformálható, és létezik az úgynevezett „emberarcú szocializmus".1956 további jelentősége, hogy az addig legyőzhetetlennek hitt Szovjetunió a kis magyar néptől olyan sebet kapott, mely hosszú távon halálosnak bizonyult. Nem csupán a nyugati kommunista pártok kijózanodása, a világméretű kiábrándulás tépázta meg a tekintélyét. A birodalom elnyomott népei öntudatra ébredtek, elkerülhetetlen volt a bolsevista birodalomban is a reformkísérletek útjára lépni. Kiderült, hogy az életképtelen marxista utópiára épült diktatúra szocializmusnak álcázott rendszere megreformálhatatlan volt, összeomlott a szovjetrendszer. A széthullott birodalom népei, nagyon sok visszahúzó erővel küszködve, próbálják - szinte a nulláról elindulva - önálló nemzeti létüket gazdaságilag megalapozni, független nemzeti politikát folytatni, a még mindig nyomasztó orosz politikai törekvések árnyékában.
Hazánkban a fokozottabb politikai erjedés, a gyökeres változtatás igényének korszaka az 1980-as évek második felében kezdődött. Az első nyilvános kifejezésre 1989. június tizenhatodikán, az 1956-os forradalmat követő leszámolás során kivégzett Nagy Imrének és társainak, valamint 1956 névtelen hőseinek újratemetésekor jutott. Ezt követően a kormánypárti és ellenzéki csoportok, pártkezdeményezések és irányzatok kerek asztal konferencián készítették elő a tervezett „rendszerváltozást", az első több párt rendszerű parlamenti választások megvalósítását.
Most már az írott történelem része az a hallatlan erőfeszítés, melyeket 1990 tavaszától kezdődően az első demokratikus kormány tett, hogy a megszületőben lévő nemzeti önállóságunk, függetlenségünk lehetőségét kihasználva, felzárkózzunk a szabad országokhoz. Azt hittük, hogy a szabadság reményében, a kommunizmus diktatúrájának végleges eltörléses érdekében leadott többségi szavazatunk egy új élet hajnalát jelenthetik, az igazi rendszerváltozást. Hittük, az akartuk hinni, hogy a gazdasági élet reményteli, kedvező átalakulásával egyidejűleg egy megtisztult társadalomban élhetünk. Azok a fogalmak, hogy „becsület, tisztesség" azon túl nem az élhetetlenség jelzői lesznek az emberek felfogásában. Azt reméltük, hogy az utánunk következő nemzedékek a dolgos hétköznapjaik láncolatában valóban megérik majd a régtől áhított szebb ínagyar jövendőt, a nagyvilág minden egyéb zavaró körülményei és háborús forrongásai ellenére.
Sajnos az utóbbi - lassan több mint másfél évtized - eseményeinek tükrében be kell ismernünk, hogy döbbenetesen nagyot tévedtünk mi, hiszékeny és naiv, - nemzeti érzelmű - választópolgárok Azt tételeztük fel, hogy a rendszerváltás varázsszava jóakaró és általános tudatváltást hoz magával, és tiszta lappal indulva, az ország minden rendű és rangú polgára vállvetve a nemzet üdvéért fáradozik majd, ki-ki a maga helyén és lehetőségeivel.
Nem sejtettük, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy a kommunista nomenklatúra, a háttérben meghúzódó gazdasági oligarchia, hatalmának utolsó éveiben - 1988-1989-ben - jól átgondolt, színfalak mögötti osztozkodás során az állami tulajdonból milliárdos vagyonokat halmoz fel, megőrizve karmai között a kizárólagos gazdasági hatalmat, a pénzügyi és bankvilág minden összefűggéseiben. Ezen kívül, amikor 1994-ben - a megtévesztett választók akaratából - a liberálbolsevista politikusok visszatértek a kormányzati hatalomba, hatalmas mértékű privatizációs akciókkal hazaáruló módon külföldi kezekbe juttatták a nemzet vagyonának jelentős részét, beleértve a teljes gáz- és elektromos energiagazdálkodási szektort is, sérülékennyé és kiszolgáltatottá téve népgazdaságunkat, az alapvető nemzetbiztonsági érdekeinket teljesen figyelmen kívül hagyva. Ma már abba a tragikus helyzetbe sodródtunk, hogy az állami vagyonnak több mint kilencven százaléka felett külföldi, nem egy esetben idegen állami cégek rendelkeznek, diktálják a feltételeket.
Külön nemzeti sorstragédiánk, hogy a négy esztendei, 1998-2002 közötti talpra állási kísérlet megszakadt, és 2002-ben újra a nomenklatúra jutott hatalomra - és a milliárdosok és a nemzetközi tőke érdekeinek megfelelően - roppant összegű hitelfelvételekkel tette tönkre a nemzet gazdasági egyensúlyát, pénzügyi csőd felé sodorva az egész országot. Megtörte a polgárság fejlődését, a középosztályt felemelni szándékozó gazdasági és társadalmi fejlődés kibontakoztatását, a szakmai kamarák, érdekszervezetek félresöprésével. Fájdalmas tapasztalat, hogy a liberálbolsevista beállítottságú kormány külpolitikája erőtlenül vagy egyáltalán nem képviselte az ország érdekeit, sem az Európai Unión belül, sem pedig egyéb külügyi kapcsolatrendszerekben. Megbocsáthatatlan, hogy milyen áruló módon taszította el magától a trianoni és párizsi békediktátummal idegen országba, kisebbségi létbe kényszerített honfitársainkat. Döbbenetes érzés szembesülni azzal ténnyel, ahogy a 2004. december 5.-i népszavazás alkalmával a kormányzat szívtelenül, hazug módon, elutasítóan foglalt állást a kisebbségben senyvedő magyarok kettős állampolgárságának megadásával szemben, vérig sértve mind a határon túl élő, mind a nemzeti érzelmű anyaországi honfitársainkat. Sajnos, a csalárd és szemérmetlenül hazug választási kampány következtében 2006. tavaszától az MSZP és az SZDSZ koalíciója, érdekszövetsége tovább folytathatja a bűnös, minden kormányzást nélkülöző, sorsrontó tevékenységét ugyan úgy, ahogy eddig is tette.
És mit mondhatok most az össznépi tiltakozások napjaiban? Ott kezdődött minden, amikor rögtön a választások másnapján kiderült, hogy a szocialisták és liberálisok által dübörgő gazdaságról, soha nem látott jólét víziójáról szóló reklám kampánya hazugságra épült, és hideg zuhanyként életbe lépett az életkörülményeinket megnehezítő, sőt ellehetetlenítő megszorítások sorozata, a Gyurcsány-csomag képében? A valósággal való szembesülést döbbenetesebbé tette, amikor a régi-új kormány megalakulás előtt elmondott, titkos öszödi miniszterelnöki helyzetelemzés a múlt hónapban napvilágra került. Az a gorombán őszinte vallomás még azokat is kijózanította, akik hinni akartak a messzi távolban megcsillantott igazi jólét kibontakozásának lehetőségben.
Sajnos a népi felkelés és rövid, de dicsőséges szabadságharc ötvenedik évfordulóját a liberálbolsevista kormány és a mögötte felsorakozott pártok, a kommunista MSZP és a kozmopolita SZDSZ minden erővel igyekszik kiüresíteni, meghamisítani, sőt megcsúfolni. Azt mondják, hogy a reform kommunisták érdeme 56 előkészítése, jobban mondva elkerülhetetlen volt az ellenforradalom kitörése. Képesek azt is bizonygatni, hogy a barikád mind a két oldalán ugyanazokért a célokért, a nemzet fűggetlenségéért küzdöttek a harcoló felek, mellesleg a mindent eltipró, romba döntő szovjet páncélosok dübörgésének zajában. Aztán a budapesti Felvonulási téren egy rendkívül költséges, de a nemzeti érzelmeket semmiképpen nem kifejező, ék alakban felállított rozsdás oszlopsorokkal állítottak emléket az évfordulónak.
Az évforduló előtti napokban szüntelenül folyik a tüntetés a miniszterelnök lemondását, a nemzeti érdekeket eláruló kormány menesztését követelve. Itt nincs, és nem lehet közös ünneplés, a Parlamentben nem folyhat értelmes kompromisszumok alapján történő törvényalkotás, a nemzet problémáinak megoldása. Zsákutcába jutottunk, az ország gazdasági csőd előtt áll.
Nem kell különösebben kitérni arra, hogy a múlt évben megért ötvenedik évforduló nemzeti megemlékezését miként verették szét kegyetlen és brutális rendőrterrorral, gumilövedékek, füstgránátok, vízágyúk és lovasroham bevetésével, több száz maradandó sebesülést okozva a védtelen ünneplők, megemlékezők szétkergetése során. Nem akarom a húszadik század egyik magyar tragédiáját, az 1956 emlékét, a hősök és áldozatok tanúságtételét felidéző szavaimat az égetően nyomasztó, kiábrándító belpolitikai helyzet időszerű elemzésével folytatni, de elkerülhetetlenül meg kell említeni néhány szóban a mai helyzet kiábrándítóan fájdalmas fejleményeit.
Most folyik az egészségügy, az oktatásügy rosszindulatú szétverése a reformoknak nevezett, előkészítetlen és hatástanulmányokkal egyáltalán alá nem támasztott, ötletszerű intézkedéseivel. A nemzeti oldal által kezdeményezett népszavazás minden áron való elszabotálásának kísérlete szegül szembe a nemzetnek, népnek azzal a demokratikus jogával, hogy kinyilvánítsa véleményét a bűnös kormányzat sorsrontó politikájának megítélésével, netán a kormány lemondatásával és új választások kiírásával, a nemzet többségi akaratának érvényesítésére.
Zárszó gyanánt inkább teljes hittel és törhetetlen reménységgel annak szeretnék hangot adni: hiszem azt, hogy 1956 vívmányainak tükrében, a jelenlegi társadalmi küzdelem következtében, a nem távoli jövőben Hazánk felett kitisztul az ég. Előbb-utóbb ki kell szorítani az ország kormányzásából a nemzet érdekei iránt érzéketlen milliárdosokat, a gazdasági életünkből pedig a rabló kapitalista kalandorokat. Hiszem azt, hogy akkor az Európai Unióba tömörült államok közösségében elfoglaljuk méltó helyünket, a magyarság szorgalmának és rátermettségének következtében, - ahogy történelmi léptékkel mérve, mérhetetlen áldozatokat és veszteségeket elviselve, az eddigi évszázadok megpróbáltatásait túléltük, - lerázzuk a nyakunkról a vérszívókat, és túléljük a mostani mélypontot! Adja Isten, hogy úgy legyen!

Dr Buda Bálint: 1956

HÖLGYEIM ÉS URAIM!<O</O
<O</O
Mostanában egyre gyakrabban hangoztatom a családban és baráti beszélgetések során, hogy én már élő történelem vagyok , már csak koromnál fogva is. Nem volt tehát számomra nagyon meglepő, hogy Csillag Guszti barátom - a többi idős úr mellett - engem is felkért az emlékezésre.
<O</O
Engedtessék meg nekem, hogy az 1956-os forradalom eseményeit tágabb szemszögből, nemcsak a magam, de akkori, egész családom élményei alapján - láttassam, mondjam el, mert érzékeltetni szeretném a történések előzményeit és a családokon belül uralkodó reményeket, kétségeket és a forradalmi hangulatot is.
<O</O
1953-ban, frissen végzett orvosként kerültem Budapestről a Kaposvári Kórházba, "központi orvosgyakornoknak”, két éves gyakorlatra, mely után kötelezően, csak vidéki körzeti orvosi állást pályázhattam meg – osztályidegen létemre.

1955 áprilisában ki is neveztek Kaposfüredre, körorvosnak.
<O</O
Göbl Dezső volt akkor a járási főorvos, aki kinevezésemkor irodájának ablakmélyedésébe vont be engem és előmondta nekem az akkor szokásos eskü-szöveget, amit én utána mondtam, majd hozzám hajolva halkan a fülembe súgta: most aztán elmehetsz ezt meggyónni!…Nem emlékszem rá már, hogy hogyan is hangzott az a vastagon párthűséget követelő szöveg.
Főorvos úrral, újdonsült főnökömmel azután az ősz folyamán többször is bizalmasan elbeszélgethettem, és emlékszem, bizakodó hangon mondogatta, az egyre forrósodó forradalmi hangulatot észlelvén: itt a szüret, érik a noha, forr az új bor és majd ez is indítást ad az eseményeknek.
(A forradalom után állásából rövidesen elmozdították. Ugyan, még egy darabig Nagyberkiben volt körzeti orvos, ám itt hamarosan felfedezték a párt-pribékek, ki-kijártak hozzá Kaposvárról és ütötték verték ; egyszer annyira megverték, hogy arcvonásait se lehetett felismerni a sebek és véraláfutások miatt - aztán persze állásából is elüldözték.)
<O</O
Kaposfüreden lettem hát körzeti orvos. Az országban érzékelhetően nőtt az elégedetlenség, a forradalmi hangulat.

<O</OOktóber 23-án a budai dunaparton, éppen lakásunk Dunára néző, első emeleti ablakai alatt vonult el a műegyetemi fiatalság a Bem tér felé, az útközben hozzájuk csatlakozott, egyre növekvő, óriási tömeggel egyetemben. – Ott lakó Emese húgom meséli, hogy éppen aznap érkeztek haza nászútjukról, sógorommal, Tiborral. Tibor nagy örömmel és bizakodással látta az eseményeket és mondta újdonsült feleségének: fiúnk már szabadságban fog születni!
A további napok lobogó lelkesedése és boldog bizakodása ellenére Édesapánk mindvégig kételkedett az események kedvező kimenetelét illetően. - Napok múltán történt aztán, ablakainkból jól láthatóan, hatalmas tömeg gyülekezett a túlparton a Parlament előtt, le egészen a folyó partjáig. Át is hallatszott a tömeg skandálása: vesszen Piros!…vesszen Piros! Piros volt a belügyminiszter. Nagy tömeg gyűlt össze alattunk, a budai dunaparton is, szemben az Országházzal és figyelte a túloldalt. …Egyszerre csak - húgom szerint mintha vezényszóra történt volna - mindenki hasravágta magát a budai oldalon, odaátról pedig sortűz és borzalmas ordítás majd jajveszékelés hangjaival jött át a vízen….a parlamenti sortűz! Édesapánk akkor - megintcsak úgy, mint valamikor a háború alatt - az ablakokból hátra, védett helyre, a konyhai traktusba parancsolta az egész családot. (...)
Bulcsú öcsém akkoriban Sáriban tanított. Az események hírére motorján elindult haza, Budapestre, de a város körül a forradalmárok szoros gyűrűjén semmiképp se tudott átjutni, így aztán úgy határozott, hogy hozzám jön Kaposfüredre. El is jutott Kaposvárig - benzin mindenütt bőven volt - de a nemzetőrök a város határánál, este már nem engedték tovább. Vasúti bakterház volt épp a közelben, oda kéredzkedett be, ahonnan először a bakter elutasította ugyan, de aztán a felesége mégis utánaszólt és beengedték, vacsorát is kapott és ágyaztak neki. Másnap tovább jöhetett Kaposfüredre. Innen aztán alkalmi teherautóval ment fel Budára…motorját én adtam fel vasúton.
<O</O
Kaposvárra október 30.án ért el a forradalom szele. Magam, Pannonia motorkerékpárommal, rendeléseim után, rendszeresen befutottam Kaposfüredről a városba és nagy örömmel, lelkesedéssel és bizakodással figyeltem az eseményeket. Ott voltam a tömegben, mikor a Megyeház erkélyéről a forradalmi bizottság tagjai lelkesítő beszédeiket mondták…..Ott voltam , mikor a tömeg - a mostani Széchenyi tér környékén - egy menekülő Ávóst üldözött…
<O</O
De talán csak azt mondanám el részletesebben, hogy egyik nap a Pártbizottság épülete előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, körülvéve és ostromolva azt, ahová a helyi párt- és állami vezetők menekültek és zárkóztak be. …A szemben lévő parkban is hatalmas tömeg állt. Én - Füredről megérkezvén - motoromat a parki halastó mellett állítottam le és előre furakodtam a tömegben egész a Pártbizottság elé - A tömeg ütemesen kiabált : gyertek ki, gyertek ki! A felforrósodott, szinte lincselési hangulatban aztán valaki alacsony embert tuszkolt fel - láthatólag akarata ellenére - az épület lépcsőjére és a körülállók egyre sürgetőbben kérték: Tanár Úr! - beszéljen!…Tanár Úr, beszéljen! Hamvas József volt a „tanár úr”. Én akkor láttam őt először, később aztán, nősülésem után jól megismertem. Valamikor Apósom tanítványa volt a tanítóképzőben, majd magyar-német tanár lett Pécsett. - „Tanár úr szóljon!”….sürgette a tömeg. És a tanár úr szólott. Nyugalomra intette a tömeget és elmondta, hogy ne ragadtassuk magunkat tettlegességre, nem szabad, hogy vér folyjon. Ne a tömeg büntessen, a bíróság majd dönt sorsukról. A kapu előtt álló fegyveres forradalmároknak sikerült elérniük, hogy végre kinyílt az ajtó és onnan egyenként kényszerítették ki a párt-főkorifeusokat. A tömeg keskeny folyosót nyitott nekik, amelyen át a megyei börtönbe kellett átmenniük. Ma is előttem vannak azok a hamuszürke, rémült arcok és szemek…A tömeg háborgott, fújolt…”gyilkosok, gazemberek” - kiáltozták, elvétve még köptek is rájuk, de senki kisujjal se nyúlt hozzájuk. -
Hamvas tanár urat a megtorlás idején persze elítélték, bebörtönözték, majd még a Szovjetunióba is elhurcolták; - rengeteg szenvedés után, csodálatosan életben maradván, az NSZK-ba disszidált. 1981-ben, családommal együtt, crailsheimi lakásában meg is látogattuk őt és ott sokat beszélgettünk a forradalom eseményeiről. Ő akkor emlékiratait írta és megígérte nekem, hogy befejezvén és kinyomtattatván majd nekem is juttat belőle tiszteletpéldányt. 1990-ben meghalt. Magyarországon, szülőfalujában temették el. Úgy tudom, hogy valameddig elkészült emlékezéseinek kéziratát családja a kaposvári levéltárnak ajándékozta.
<O</O
November 4.-én az oroszok elözönlötték az országot. Budapestről rettenetes hírek jöttek. Nagyon aggódtam enyéimért, vajon életben vannak e egyáltalán?! Élelemmel rakott teherautók indultak az ország minden részéből, a szorongatott Budapestnek. November 10-én sikerült felkéredzkedtem a Megyetanács elől induló teherautó-konvoj egyikére. Aznap estig csak Martonvásárig jutottunk el. Ott az iskola zsibongójában ücsörögve éjszakáztunk. Másnap aztán Budára érkeztünk. Rémültem figyeltem a jól ismert környéket. A Széll Kálmán-, ma Moszkva tér- gyermekkorom szeretett és minden zugában ismert vidékét alig ismertem fel: romos házak, leszakadt vezetékek, felszedett kövezet, feldőlt villamosok…kiégett gépkocsik, kilőtt tankok…Vajon mi lehet a dunaparton, szüleim házánál?! Torkomban dobogott a szívem, mikor a Fő utcára bekanyarodtunk De lám, a ház teljes épségben van!…Lakói is, szüleim és családom is, hála Istennek!
<O</O
Jöttek aztán a megtorlás hónapjai a terror sötét évei. Jobb jövőt remélő fiatalságunk félelemmel telt gyászba borult.<O</O
<O</O
Ma újra forradalmi a hangulat. Ismét felemeli szavát és tüntet a nép…jobb jövőt remél , bár most távolról sincs olyan jó helyzetben, mint volt 1956 októberében. – Akkor ugyan az egész világ, kelet és nyugat is, ellenünk volt, de népünk, idebenn, nagyjából egységes akarattal és erővel kívánta visszaállítani a régi-új rendet. Ma nehezebb helyzetben vagyunk, mert országunkon belül idegenszívűek és megtévesztettek tömegei szinte ellenségként dolgoznak nemzetünk érdekei ellen, hazánk létét is veszélyeztetvén.

<O</OSokszor eszembe jut mostanában Édesapám - a kiváló újságíró és politikus - aki azokban a csodás, reményt keltő napokban, a szabadság, a túláradó boldogság és a megindult nemzeti talpraállás idején sem bízott soha a forradalom és a hőn áhított átalakulás sikerében. Tehetetlenségünket és a - mindig is álnok és értetlen - Európa szorítását érezvén, ma én is - Édesapámhoz hasonlóan - nagyon borúlátó vagyok. …Mégis: kiolthatatlan bennem a remény - hisz elhangzott a biztatás: ”kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik”!
<O</O
CSANÁD BÉLA papköltőnk könyörgését idézem hát:
<O</O
„Hol vagy István király?…Hol vagy királyi nemzet?… - Bár létezel, csak belső bujdosásban, keseredett szívekben, s bátortalanul. Te Isten népe vagy, nem játékszer, se fegyver. …Kelj fel, ki Boldogasszony népe vagy!….Hol vagytok költők, égi látnokok?<O</O
Keljetek fel csillagai az égnek. Ti magyar szentek, hősök s boldogok. Keljetek fel ügyünkért, életünkért s hazátokért ti küzdjetek velünk!….- Mert nem lehet, hogy annyi szent erő és szenvedés és drága áldozat hiába legyen és semmit se érjen! Támadj fel bennünk újra Krisztusunk, kinek országát százszor megtagadták.”. <O</O
<O</O

Dr Buda Bálint. 2006. október

Október reménysége

Csanád Béla papköltőnk reménysége szólal meg e székely mesében is, amelyre oly nagy szükségünk van a megpróbáltatás idején és az ünnepvárás csöndjében egyaránt.


Székely mese Csíksomlyóról

A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között.
Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött.
Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre.
Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet.
Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig a jóság energiája.
Tódultak a nemzetek minden felől.
Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken.
Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.
Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé.
Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.
Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést.
Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között és a következő intelemmel engedte útjukra őket: "Szaporodjatok és sokasodjatok.
Népesítsétek be a földet amely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött.
Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!"
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák.
Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.
Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok, ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia.
Íme egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé.
Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú és ismeretlen nyelven dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!
- Kik vagytok ti? - kérdezte a gyerekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.
A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogatta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! - Csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? - faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. - szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg anyát is? - kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak - mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek.
Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának és szeretett fiamnak anyját!
Ő legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig őhozzá, kiáltsatok!

Csodálatos szépségű asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben.
Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!

Azóta hosszú idő eltelt, sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan: Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben, és reményben, mert itt valóban közöttünk van nemzetünk anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető anyaként keblére ölel bennünket.

Üzenet

Kedves Olvasóink,

Unokaöcsémnek, Kontra Gergelynek köszönhetően az ÜZENET TESTVÉREIMNEK c. hangosverset képanyag szerkesztésével videóvá alakította és feltöltötte a You Tubera. A zenei anyagot Dobos Attila szerezte és Magyarok Világhimnusza néven vált ismertté. Az alábbi link, file open-megnyitásba bemásolásával, vagy a címsorba beirásával, vagy egyszerű rákattintással indul:

http://www.youtube.com/results?search_query=Horváth+Sándor:+Üzenet+Testvéreimnek&aq=f
http://www.youtube.com/watch?v=CFz7Nu23YJw


ÜZENET TESTVÉREIMNEK
Motto:
Mit mondhat még nekünk orosz, angol s francia,
Ha általuk lettünk a népek koldusa, -

Mikor a pokol a földre leköltözött,
Gúny tárgya lettél a koldus népek között.

Szakadt bőrcafatra vertek ólmos bottal,
Bosszúért lihegve, vicsorító foggal, -

Ötvenhatos rabként vörös poklok mélyén, -
Megtagadva bérenc rabtartók szeszélyén -

Ahol minden hazafinak bitó volt a bére,
Gyilkolt a gyűlölet beteg szenvedélye -

Mementó voltál a világ szégyenére,
Mégsem kiáltottál igazságot kérve -

Ott, ahol most erény a pokoli gazság,
Ott nincsen számodra, és nem lesz szabadság.

Magyarnak maradni, bármi legyen sorsod,
Ha hontalan életed könnyezve hordod, -

Magyarnak maradni, ha támadnak orvúl,
Ha sebzett szívedből a vér is kicsordul -

Magyarnak maradni, bölcsőtől a sírig,
Add meg Uram nékünk a Béke igéit -

E hazától távol, elhagyottan, árván,
Balsorsos tört végzet sötét éjszakáján,

Ha guruló arannyal kísért is a sátán,
Maradj meg magyarnak - magyar múltad árán!

Magyarnak maradni - ezer éves jussal!
Ország tolvajok közt, kínnal, könnyel, jajjal -

Felírjuk sebeink a lángoló égre,
És esküszünk pártus Istenünk sebére:

Magyarnak maradni - akkor is megérte,
Ha hűségünknek, most, koldusbot a bére -

Magyarnak maradni - isteni küldetés!
De ha áruló vagy, kísérjen megvetés.

SZABÓ LAJOS 56-os veterán

Személyes emlékeim az 1956-os forradalomról.<O</O
<O</O


Az 5O-es években, szülőhelyemen, Alsópáhokon éltem, és szüleim földjén gazdálkodtam. Itt ért a forradalom.<O</O
1956. október 24-én, keddi napon Keszthelyre mentünk lovaskocsival, terményt eladni. Útközben magyar katonák átvizsgálták a rakományt és közölték, hogy kitört a forradalom Budapesten – leváltották a Gerő-kormányt és Nagy Imre lett a miniszterelnök.<O</O
A város házain mindenütt lyukas zászlók váltották fel a sarló-kalapácsos lobogókat. A következő napon, Alsópáhokon a 9 órás mise után ünnepséget rendeztek a diákok, Szabó Pál tanító és jómagam szervezésében. A felvonulás az egyútcás faluvégétől, a hősök emlékszobráig tartott. Az ünneplőbe öltözött diákokhoz csatlakozott a falu népessége és az egykori leventék, és így már 5OO főre növekedett a tömeg. Az egybegyültek katonanótákat énekelve vonultak a templom-térre, ahol a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség, majd egy volt levente, elszavalta, Szabolcska Mihály: Magyar vagyok című versét:
<O</O
<O</O

„Magyar vagyok, magyarnak születtem,<O</O
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,<O</O
Magyarul tanított imádkozni Anyám,<O</O
Szeretni téged, gyönyörű szép hazám...
<O</O
<O</O

Az ünnepi bezédet én mondtam, az alábbi gondolatokkal:<O</O
A sokat tűrt nép megfélemlítésének, megaláztatásának, az állandó terrornak, és a nemzettudat züllesztésének vége.<O</O
Budapest népe irányt mutatott, követjük öket, de gondolnunk kell arra is, hogy harcunk kimenetele a Szovjetúnió és Amerika viszonyának függvénye marad.<O</O
Megmaradásunkhoz erős hitre, töretlen reményre és egymást segítő szeretetre van szükség. Csak az igazságosság, a munka becsülete, a tiszta erkölcsiség, a család biztonsága és a rend emelhet fel bennünket. Ragaszkodni kell a törvényességhez.<O</O
A beszéd után Pálcás Ferenc szavalta el a Nemzeti Dalt.<O</O
Befejezésként a Dalárda együtt énekelte el a tömeggel a Szózatot.<O</O
A falu népének ujjongása mellett koszorút helyeztünk el az I. Világháborús Emlékmű előtt, a falu esperese Dr Kovács István celebrációjával.<O</O
Az ünnepség után új testületet választottunk a kommunista községvezetés helyére. A választási gyülésre, a 2O éven felüli férfilakosságból 55-6o személy jelent meg. Titkos szavazással az alábbi forradalmi bizottság alakult.
<O</O
Elnök: Szabó Lajos agrármérnök, helyi gazdálkodó –<O</O
Tagok: Szabó Pál tanító,<O</O
Id. Ruzsa Ferenc kádármester,<O</O
Id. Hegyi Ftórián cipész,<O</O
Pálcás Ferenc kertész,<O</O
Bertók Boldizsár kisgazda,<O</O
Lázár Jeromos gazdálkodó,<O</O
Dr Horváth József, a volt tanácstitkár – jegyző lett.
<O</O
A Bizottság az alábbi döntéseket hozta:<O</O
1. Senkinek nem lehet bántódása a múltban viselt tisztsége miatt.<O</O
2. A közbiztonságra a falu lakói ügyelnek, 2fő éjjeli őr váltásban naponta végez szolgálatot.<O</O
3. Működjenek újra a háború előtti közbirtokossági testületek.<O</O
4. Mindenki köteles jógazda gondossággal művelni birtokát.<O</O
5. Az iskolában kiemelt szerepet kapjon a hazafias nevelés, a hittantanítással kiegészítve.<O</O
6. A középületekre a címernélküli, lyukas, nemzeti zászló kerüljön.<O</O
7. A vallásgyakorlást, templombajárást nem érheti hátrányos megkülönböztetés.<O</O
8. A Főváros lakosságát élelmiszer szállítmányokkal kell segíteni.<O</O
9. Szabad a vélemény- és szolásszabadság.<O</O
1O. A jegyző biztosítja a falu életének törvényi folyamatosságát.<O</O
11. Ebben az évben a Jegyzőn és a Tanítón kívül nem kaphat senki fizetést.<O</O
<O</O

A falu, önkéntes adakozással gyűjtött élelmiszer szállítmányt küldött Szabó Lajos és Tóth László kíséretével a budapesti Rókus kórházba és a Petőfi laktanyába.<O</O
<O</O

1956. október 24 és november 5 között a faluban, csak mosolygós embert lehetett látni.<O</O
<O</O

A forradalom leverése után, félelem és hallgatagság lett úrrá az embereken.<O</O
Barátaim tanácsára, 1957 végén Budapestre költöztem és alkalmi munkákból éltem 1958 tavaszáig. Azuán Édesapám haláláig Alsópáhokon gazdálkodtunk.<O</O
1963-ban Kaposvárra kerültem, ahol állandó munkahelyem lett, de 1989-ig rendőri felügyelet alatt (ÁBO) álltam.<O</O
<O</O

A rendszerváltás után rehabilitáltak, kárpótlást kaptam és több kitüntetésben is részesültem: 56-os Emlékérem, a Magyar Köztársaség lovagkeresztje, az 5O. Jubileumra a Szabadság hőse, 56-os vitézi cím és jelvény birtokosa lettem.
<O</O
<O</O

Kaposvár, 2o11.okt.2o.<O</O
<O</O



Szabó lajos<O</O
Vas-díszokleveles agrármérnök, <O</O
gazdasági tanár<O</O

Szabó Lajos 91éves

KEDVES OLVASÓK,

Október fordulóján Halottak napját és Mindenszenteket ülünk. Régi szokás ilyenkor meglátogatni a Család távoli rokonait és virágot vinni az eltávozottak sírjára. A kegyetlen sors, azonban még ezt a kegyeleti hagyományt sem engedi meg a távoli és ismeretlen földben nyugovónak. A 91éves Szabó Lajos emlékező írásának ez a központi magja. Az emlékezés roppant gyötrelme a háborúk és 56 hőseinek méltatlanul elfeledett áldozata és a lelkiismeret néma számonkérése miatt.



KORRAJZ - és EMLÉKEZÉS
(szigorú látlelet)



Hosszú ideje gyermekkorom szép emlékei aranyozzák be álmaimat, de lassú- és fájdalmas az ébredés. Tisztán láttam, beszéltem, játszottam a szomszéd és utcabeli gyermekekkel, amikor felébredtem a döbbenet fájdalma szorítja össze torkomat, mert e játszótársak több, mint 50 éve (1 évszázada) hősi halottak. Egy kegyetlen kor áldozatai 18-30 éves korukban. E fiatal legények, családapák, gyermekek, testvérek, rövid, de áldozatos élete a szellő fuvallata volt csupán...
90évesen kényszerítő erőt, lelkiismeret furdalást, gyötrődést érzek, hogy még egyszer, tán utoljára Hozzájuk szóljak. Hogyan készültek fiatalon az életre, mennyit dolgoztak, mily eszme lelkesítette őket, hogyan szerették hivatásukat, mily szerelmes öleléssel csüngtek választottjaikon, mennyire szerették családjukat, mennyire rendszerető, tisztességes és dolgos szülőföldhöz ragaszkodó honvédek voltak.


Szólhatnék Hegyi Gyula - István testvérekről, Kiss Máté -Ferenc szomszédaimról, Balogh Miklós barátomról, Mózer Gyula legényegyleti elnökről, a cselédsorsú három Nagy testvérről, Kovács Gyula Gazdakör elnökről, Kurverger Ágoston községi csordásról, Lázár Józsiról , az öreg szülők egyetlen támaszáról, a velem egykorú legényekről, családapákról... Tudniillik, mind-mind áldozatai a szülőföldnek, e Hazának.


Álmaimban mindig visszatér a küzdelmes, a régi, mánál lényegesen szegényebb, de ma már csak boldognak látszó világ. A tiszta, becsületes öregek, falunk tisztasága, rendje, a becsület-tisztesség-tekintély, a jobbak, a különbek megbecsülése. A foglalkozás hivatásszerű szeretete, a munka minősége, a család, a közösség egybekötő ereje, a szülőföldhöz ragaszkodás, a segítőkészség, a hazaszeretet. Akkor (60-70 éve) a maga egyszerűségében szép, zaklatás-, idegességmentes volt a falusi élet. Összejártak a szomszédok, a barátok, a családok, a komák, a közeli-távoli rokonok, ismerősök. Bizalmas barátság, őszinteség, ünnepek-búcsúk megtartása lélekben is összefűzte az embereket.


Az emlékművön felirt hősi halottak a szülőföld, a haza szeretetében nevelődtek. Hitték és tudták „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell". Mert mi a haza? Az a hajlék, hol születtünk, ahol beszélni tanított anyánk, hol az élet első örömeit észleltük. Az a hely, ahol iskolába jártunk, ahol anyanyelvünkön szabadon beszélhettünk. Az a föld, melynek termése táplált, ahol szüleink, testvéreink, barátaink élnek, ahol őseink dolgoztak, ahol nyugszanak hamvaik. A Haza fennmaradásának záloga a nép, a család, a nemzet múltjának tisztelete, hőseinek méltatása, az elesettek gyászolása, az áldozatok vállalása.


Múltunkra emlékezés a gyökér, mely a jelenben táplál, de a nemzet jövőjét építi. Ha a gyökeret kitépik, vagy feledve pusztulni hagyják, a növény élete megszakad és csak pár percig éli túl virága.




Hősök napjára a háború óta Alsópáhokon most először emlékezünk. Emlékezünk minden elhalt hős szülőföldire, akiket sokáig elfelejtett a Haza. Az itt jeleztek nagyobbrészt névtelenül, idegen földben nyugszanak, akiket tisztességgel sohasem temettek el, vagy akiket nem gyászolhat már szülő, hitves, gyermek, unoka. Emlékezünk azokra, akiknek sírjára sohasem visznek virágot. Akiknek sírjánál sohasem mondanak könnyezve imát, akikért nem száll az Égbe sóhajtás.
Közülük nagyon sokan - hisz fiatalok voltak - talán semmi jót sem kaptak a Hazától, mégis mindenüket, az egyetlen, legnagyobb értéket, az életüket adták a Hazáért!


Ezeregyszáz évünknek a kereszténység volt a megtartó ereje. Tanítása nemcsak a tízparancsolat, a szeretet hirdetése, hanem a dolgozzál és imádkozzál jelmondat is. A jól végzett munka öröme, ad belső nyugalmat, hisz minden ember élete megismételhetetlen, de a társadalomé is. Boldog csak az a nemzet, amely a kiművelt fők sokaságára és polgárainak munkát - termelést - alkotást biztosít, a szorgalmára épít - vallotta gr. Széchenyi István, a legnagyobb magyar. A halottak helytállásra figyelmeztetnek, a lelkiismeret szavára, a bűntudatra és a kötelességérzetre, nem pedig a joghézag ismeretek hazugságaival a vagyon és pénzszerzésre, a szabadrablásra, vagy a léha élet céltalanságára. A nemzet számára új évszázadokat a magyar nép tehetsége, alkotó szorgalma, becsületessége, megbízhatósága és az igazi értékek megbecsülése hozhat.
A hazugságokkal, becsapásokkal elért érvényesülés, a gátlástalanság, a hitványság, a kiölt nemzettudat, a nemzetirtás folyamata, a kontraszelekció, az erkölcsi züllesztés, másságot védő felelőtlen államvezetés csak a jövőnk sírját ássa.




A nagy nemzetek az év bizonyos napját a hősök emlékének szentelik -fegyveres erők napja, az oroszoknak, május 27. USA-ban gondoskodnak az elesettek hozzátartozóiról, kiemelt juttatásokkal látja el az Állam a hadiözvegyeket, hadiárvákat. Nálunk félévszázadig a hősökről hallgatni kellett. Még ma is közöny takarja emléküket, megfeledkeztetünk róluk. Az ifjúság eddig alig hallhatott életáldozatokról. A kormány a másságról beszél kozmopolita szemlélettel, erkölcsi nihilizmust sulykolnak az ifjúságba. Addig a zsidó Holokauszt fájdalma, anyagi megtéríttetése hónapokon át naponta árad TV-n, és rádión, újságokon át. Bűnös nemzet hirdetése, elhitetése ma is cáfolhatatlan..


Most itt azokra emlékezhetünk, akik előtt még szent volt a Haza fogalma, a szülőföld szeretete, a kötelességteljesítés, a bajtársiasság, az áldozat vállalása, az emberi lelkiismeret, a nemzet érdekazonosság, a jövőnkért hozott áldozat.


A Ma világából eltűntek a belső boldogságot, melegséget, emberi értékeket jelentő tulajdonságok. Nincs többé becsület, csak tülekedés, csak a PÉNZ mindenhatóságának imádata. Mit értünk el vele? Negatív elsőséget a világban, iszákosság, öngyilkosság, szétesett családok, betegségek áradata, felelőtlenség, abortuszok - 8 millió felett - csökkenő magyarság, szétzilált hadsereggel hazánk teljes védtelensége és a világ legjobban eladósodott állama - fejenként millió adósságteher.


Ugyancsak a Vezérek Nyugat szolgálatában, akik a szovjetek szolgálatát képviselték, kiesett vajon minden önérzet a magyarságból? A kis népek talpra álltak Nagy nemzeti öntudattal „mi pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk".


Ma hazánk a világ szemétdombja: ERKÖLCSI, GAZDASÁGI, KULTURÁLIS, OKTATÁSI, EGÉSZSÉGÜGYI, POLITIKAI ÉRTELEMBEN IS. Ma szabad prédája kormányunkkal a világ bűnözőinek e kis ország. Törvényesített a felelőtlenség, a hazugság, a sikkasztás, a gyilkolások, korrupció, a nagyok összefonódása, büntetlensége.


Sorsunkba lassan beleszólásunk sincs. Ézsau helyett a Sátánt választottuk. Hogyan adjuk át őseinktől ránkhagyott örökséget az utódainknak. Ezért haltak meg katonáink, apáink, barátaink?


Vessük el a szolgavágyat, keressük meg őseink jellemét. S amíg lehet, fogjuk meg egymás kezét felbonthatatlan együvétartozással - amit a honfoglaló Árpád és a hét vezér vérszerződéssel megkötött - hogy megígérhessük: a hősök emlékét átültetjük az ifjú nemzedékbe, mert nem győzhet a Hazugság felettünk. Hősök emlékezete buzdítsa tettre az utódokat, míg magyar él e faluban. Könnyes szemmel fogadjuk, hogy életáldozatuk nem volt hiábavaló. Ne kelljen szégyenkeznünk az elesettek előtt, hogy mi a megalkuvást, nem a megmaradást választottuk.

Ünnepi köszöntő


<O</O
<O</O

ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ<O</O
VASS ALBERT EMLÉKEZETÉRE<O</O
1956. OKT. 23.

Lelkemben zendülés,harangszó<O</O
És fényes kürtök riadóznak,<O</O
Oltárnál megáldott szavakból,<O</O
Himnusz szól: Pro Patria Nostra!<O</O
Szabadság: ’56 reménye!<O</O
A legjobbak meghaltak érte,<O</O
De emberségük csillagfénye,<O</O
Fáklyát gyújt szívünk ünnepére.<O</O
Távoli csillagként derengő,<O</O
Most visszatérő, égi fények,<O</O
„Ötvenhat” vérfoltos egéről,<O</O
Visszahozzák régi reményed!<O</O
A jövő fátyolát szaggató,<O</O
Fényes, égen-járt, hunyadi szél,<O</O
Mesél erényről, igazságról –<O</O
Új honfoglalásra ösztökél!<O</O
Hazát! Hol szüretkor bor dalol -<O</O
Asszonyok, édes mosolyáért,<O</O
Kacagás kél a hegyoldalon –<O</O
Ahol az élet? – ember játék.<O</O
Hol, bölcsőt ringat a szerelem<O</O
És a szép, hajnali szabadság<O</O
Hagyja, hogy megértés szülessen:<O</O
Ott legyen szabad – édes hazánk!

és itt meghallgatható a hangosvers változat...<O</O

1956

Kedves Olvasóim,

Az imént készült el az 1956 című hangosvers videóváltozata, íme:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=1cTr2BSLhhs

Terror háza

Terror háza<O</O
<O</O

Miért tűrjem el pogányok hatalmát felettem?
Lelkem bolyong, vallató szobáról szobára -
Gyermek arcot látok, a félt homályba zárva -
Megrettent asszonyok a reményt rejtik előlem. <O</O
<O</O

Oly sötét e múlt, mint a világvégi éjszaka -
Félelmet dobol a szív, a vér - könnyem pereg,
Szakadt itt csont, ín, - az ész, a tébolyt érti meg,
De nem lehet a bűnnek soha magyarázata. <O</O
<O</O

Minden arc halálos mementó - iszonyú vád!
Mert e házban vert a gonosz kétszer is tanyát!
Soha többé nem lehet béke, megnyugvás vétke -
Bármely nyüves eszme újra éledése -
<O</O
<O</O
Ez a hely, maga a sátán nemtelen temploma -
Az örök stigma, amely árnyat vet napjainkra - <O</O
<O</O

In memoriam

A TERROR HÁZA HOMLOKÁRA

S megöl a mammon maffia.
Üveg-beton silók között
Kufár az ész sikátora
És napra-nap kamatra nő​

Ébredj a létedre törnek!