somogyi anzix

megjelenésre érett?


  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A nagyar nyelv napja, november 13.

Kedves Olvasó,
sokan méltatták már a magyar nyelv különlegességét, kifejezőerejét, mi is idézünk gondolatokat, Kedves Barátom tollából, azzal, hogy a megszólaló vélemények nem fejezik ki a teljességet, nem nyelvészeti és tudományos megközelítések, mindazonáltal állásfoglalásra késztet. ( a szerk.)



A MAGYAR NYELV NAPJÁRA<O:p</O:p

2011. november 13.
Dr. Buda Bálint<O:p</O:p


<O:p</O:p

ARATÓ ISTVÁN<O:p</O:p
<O:p</O:p


Magyarul beszélni, írni, művészkedni, gondolkodni és alkotni a leghatékonyabb a világon! A magyar nyelvet nemcsak világörökség részének kell tartani, de a jövő évezred legrugalmasabb, leghajlékonyabb, leghatékonyabb, legfejleszthetőbb és egyik legszebb nyelvének. S mint ilyen, alkalmas akár világnyelv szerepének betöltésére is! Ráadásul a magyar az idegen szavakat is könnyedén befogadja. Ragozza, képezi, összetételeket alkot velük. A magyar nyelv tartalmazza mindazokat az idegen szavakat, amelyeket az emberiség a tudományokban használ.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p


BARTÓK BÉLA<O:p</O:p
<O:p</O:p

Halljátok a tételt, mely minden magyarnak szól: csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre feltétlenül szükség van. <O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p


BERZSENYI DÁNIEL<O:p</O:p
<O:p</O:p

Régóta gyanús lévén előttem az a régi előítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink amelyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, a nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. - Vizsgálataimnak első tárgyai valának azon fizikai dolgoknak nevei, melyek természet szerint az embernek és beszédnek legelső, legszükségesebb objektumai voltanak, mint : föld, víz, tűz, nap, stb, melyeknek hihetőképpen legelsőbben adának nevezeteket az első emberek. - Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általláttam azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveink gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyaknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

BÍRÓ LAJOS<O:p</O:p
<O:p</O:p

Nem lehet magasabbra jutni a kutatásban annál, mint megfejteni a nyelvünkbe rejtett tudás időtlen titkát, a Logosz isteni üzenetét. Minden más filozófia csak ehhez fűzött magyarázat, lábjegyzet lehet - Úgy tűnik a magyar nyelv a többi nyelv kulcsa, mintha általa lenne leolvasható a nyelvekbe szétszóródott égi szavak eredeti értelme. Nyelvünk minden jel szerint a „mindentudás könyve”, amelyet maga Isten alkotott meg és nyilatkoztatott ki.
<O:p</O:p
<O:p</O:p<O:p</O:p

CSŐKE SÁNDOR <O:p</O:p
<O:p</O:p

A magyar nyelv magyar eredetű. A magyar nyelvet az idők végtelensége szülte. A magyar nyelv szókincsének kilencvenöt százaléka magyar eredetű. Transzcendentális mélységekből - önmagából - eredő nyelv…szerkezeti rendszerében is.<O:p</O:p
A magyar nyelv olyan látomásféle…évezredek története egy szóban. Mintha az egész magyar szókincs egy bokor volna: egy virágbokor, dalos madarakkal teli, mint valami búgó, zengő varázserdő. Számomra csengő-bongó világ a magyar szókincs összessége; olyan balladaféle amelynek kezdete valahol a Teremtés pillanatában rejlik. Szomjasan, ittasan hallgatom a dallamot, a muzsikát, a szavak csengését, ami úgy hangzik, mint a madár szárnycsapása. Mint valami csodálatos dallam. Soha ki nem mondott titok a magyar nyelv szókincse, annak szerkezete; maga a kézzelfoghatóvá vált Isteni Gondviselés, amely összetartja ezt a csengő-bongó dallamot, ezt a tündérmesét, a magyar nyelvet.


<O:p</O:p
<O:p</O:p
GÁRDONYI GÉZA<O:p</O:p
<O:p</O:p

A nemzet lelke, meg a nyelv lelke egy. Aki hibásan beszéli a nyelvet, a lélek ellen vét.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

GOSZTONYI KÁLMÁN<O:p</O:p
<O:p</O:p

A szumír nyelv 53 legfontosabb nyelvtani sajátosságát hasonlította össze a többi nyelv sajátosságaiva. 53-ból 52 nyelvtani sajátosság megtalálható a magyar nyelvben, 29 az őstörökben, 27 az úgynevezett finnugor nyelvekben.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

JÓKAI MÓR <O:p</O:p
<O:p</O:p

Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű etnográfiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma bámulattal tekintek úgy a finnugor mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de mindenesetre csak azt mondom, hogy a magyarok nyelve mindig csak magyar volt. Szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt, ha a csalhatatlan tudományos világ egy csoportba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom hogy a magyar és finnugor nyelvek közt azonos eredet nincs és nem is volt soha. Nem fitymáló büszkélkedés indít a megtagadásra. A finn népnek egész nemzeti jellege, szokásai és hajlamai annyira elütnek a magyarokétól, hogy ezt az eltérést már csak a nyelvének különbözősége múlja felül. A világirodalomban is számottevő naív néphős regéje, a Kalevala pedig annyira idegenszerű ránk nézve, hogy azt képtelenek vagyunk átérteni.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

JÓZSEF ATTILA<O:p</O:p
<O:p</O:p

Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak.A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők és költők népe.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

KEMÉNY FERENC<O:p</O:p
<O:p</O:p
..Magyar nyelvünk nem ugyan az elvileg lehetséges, de a ténylegesen létező legtökéletesebb emberi nyelv.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

KISS DÉNES<O:p</O:p
<O:p</O:p

A magyarság számára nemcsak a közlés eszköze a nyelv, hanem múltját, történelmét őrző rendszer és kincstár, valamint - különlegessége folytán - nemzetmegőrző erő! A magyar nyelvben eszmék rejtőznek, ősi találmányok tárháza; magyarán:a mi nyelvünkben biológiai, földrajzi, társadalmi, számtani <O:p</O:p
tudás rejtőzik és mindez ma is kimutatható.<O:p</O:p
A magyar embereknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen nyelven beszélnek. És ez korántsem „kulturális” gond vagy érdek, hanem nagyonis gazdasági. Megmaradásunk és jólétünk, nemzetközi elismerésünk is függ ettől.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

KOLLÁNYI KÁROLY<O:p</O:p
<O:p</O:p

A párisi Sorbonne nyelvészei, hogy a nyelvek ősiségét megállapíthassák, összehasonlításokat végeztek elektronikus számítógépek segítségével. Megvizsgálták a világ kis és nagy, élő és holt nyelveit abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelvelemeiből, az ősetimonokból, alapszavakból. Az eredmény a következő volt: a mai angol nyelv 4% etimont, a latin 5%, a tibeti szanszkrit 12%, az őstörök 26%, a mai magyar nyelv pedig 68% ősetimont tartalmaz.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ<O:p</O:p
<O:p</O:p

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyenge. Mélyen bennem van, a vérem cseppjeiben idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

LANGE IRÉN<O:p</O:p
<O:p</O:p

Érzi az ember, hogy van valami sajátos gondolatvilága a magyarnak, ami megkülönbözteti őt a környező népektől, ha nem is tudja elmondani, miért is, mennyiben…Rácsodálkoztam, miért nem tudok néha „kongeniálisan” kommunikálni az engem körülvevő nyugati emberekkel, annak ellenére, hogy nem észlelik hogy külföldi vagyok. Hamarosan észrevettem, hogy bizonyos nyelvi tényezőink….kézzelfoghatóvá teszik a nyelv észjárásának fogalmát <O:p</O:p
- azét, amit anyanyelvünk diktál belénk és ami azt elválasztja az idegen nyelvekétől, olyannyira, hogy azokban soha nem tudunk igazán érzelmileg meghonosodni, bármilyen jól beszéljük is azokat, vagy vagyunk hajlamosak beleilleszkedni kultúrájukba.<O:p</O:p
Milyen szerintem a magyar nyelv embere? A nyelv alapján nyert mai magyar ember: szerény, gyakorlatias, nagyon ésszerű,alapvetően békés, messzemenően becsületes és megbízható - mert idealista és szélsőségesen következetes, önmagát naív őszinteséggel kiszolgáltató,szinte krisztusian példás és bölcs.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

MAGYAR ADORJÁN<O:p</O:p
<O:p</O:p

A magyar nyelv az agyvelőtől nagyobb teljesítményt követel, mint bármely árja nyelv. A magyar ember agyvelejének e nagyobb teljesítőképessége megvan mát ősidők óta. Ha nem lenne meg, nem lett volna képes ilyen nehéz, de tökéletes nyelvet megalkotni és használni. …..Szónok a beszédét csaknem feleannyi idő alatt mondhatja el magyarul, mint más nyelven. Magyar szöveget megírni, nyomtatni is csaknem feleannyi idő alatt lehet. A magyar könyv csaknem feleolyan vastag lesz mint az árja nyelvű…
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

MOLNÁR FERENC<O:p</O:p
<O:p</O:p

Édesanyám (Wallfisch Jozefa) volt az, akit életemben valaha is a legzengőbb magyarsággal hallottam beszélni és ilyen igazi, a mindennapiságában is tökéletes és pompázó magyarságot sem azelőtt, sem azóta nem hallottam senki mástól.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

MÓRICZ ZSIGMOND<O:p</O:p
<O:p</O:p

A nemzet nyelvében él. A nemzet egy emberi közösség: valóban nyelvében él. A faji közösségek nem tartják össze az egyféle embereket. S ha valamely állam a jövőjét meg akarja erősíteni, szilárdítani s népét homogénné tenni, akkor gondolnia kell arra, hogy a nyelv ép egészséges és tiszta legyen. Közvetlen hasznot nem hoznak ezek a dolgok, tehát nem költenek pénzt rá: de onnan kell kiindulnia a nyelv újjászületésének, az iskolából.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

NEMESKÜRTY ISTVÁN<O:p</O:p
<O:p</O:p

Anyanyelvünk a hazánk is. Az új évezredbe lépő magyarság egyik legfontosabb feladata magyar nyelv építése, sőt, nyelvünk fennmaradásának biztosítása. Baljós jelek mutatják, hogy nyelvünk mintha lassan, fokozatosan kopna. Ez nem a magyar bűne, ez a mi bűnünk. Már most felfigyelhetünk arra, hogy néhány száz szóból álló, amerikai szavakkal kevert, primitív beszéd jellemez sok embert. Mivel a magyar állam a múlt évszázadban területileg törpévé zsugorodott és ezáltal a magyarul beszélő nemzet más nyelvű államok részévé vált, a magyar beszéd a nemzethez tartozás legfőbb biztosítéka lett és maradt. Anyanyelvünk egyszersmind a hazánk is.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

NOVOTNY ELEMÉR <O:p</O:p
<O:p</O:p

A szumír nyelv a magyarnak nem rokona, hanem a XX. századbeli fokán a szumír nyelv maga.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

ORBÁN ÁRPÁD<O:p</O:p
<O:p</O:p

A 200 szavas sokszöges szótár szavai közül 99 szót mond finnugornak a „finnugor nyelvészet”.A 99 szó közül 90 szónak megtaláljuk a szumít rokonítását is. Ez azt jelenti, hogy belsőséges nyelvfejlődési közössége van a magyar (finnugor) nyelvnek a szumírral.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

PÉCHY BLANKA<O:p</O:p
<O:p</O:p

írja, hogy fiatalkori németországi tartózkodásai után haza-hazatérve, a határon elfogott és kicserélt az öröm. Egyszer ilyen kicserélt állapotban találkoztam össze SZÉP ERNŐVEL…- ’Lerí magáról, hogy fülig szerelmes, mert a nőnek csak friss szerelemtől sugárzik így a bőre, a szeme, egész lénye’. - Csakugyan, olyan boldogságfélét érzek , amilyet a szerelem vált ki - válaszoltam - csak nem tudom mitől? Megmámorosodom valahányszor átlépem idefelé a határt! Úgy érzem magam mint hal a vízben. –’Mint hal a vízben?...akkor már tudom. A közös szótár teszi, az anyanyelv’.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

RAVASZ LÁSZLÓ<O:p</O:p
<O:p</O:p

Igen, nekünk magyaroknak a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a miénk. Nagyobb mint a történelmünk, mert a történelem a nyelvben elfér, de a nyelv nem fér el a történelemben. Ezt az élő, zengő testet, ezt az óriási és közös műalkotást, kibeszélhetetlen szépségű lélekparkot, maga az Alkotó teremtette, sok ezer év finomította, fejlesztette, ápolta. Dolgozott rajta au idő, az évszakok járása, a természeti és történelmi erők. Lángelmék alkotásaikkal gazdagították, felfedezők kincseiket ide rejtették el, győzelmeikkel ezt szentelték meg. Igazán közös kincsünk, egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is éppen annyi jut, mint a hercegnek, vagy mint a grófnak. És csak annak nincs belőle semmi sem, aki maga dobta el magától. Titkos jel, amelyből minden bábeli zűrzavarban egymásra ismerünk. . Címer, amelyet büszkén hordozunk az emberi szellem mérkőző porondján. Leghűbb képünk, mert nem nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk. Bástyánk, lélekgyepűnk, védelmi rendszerünk hódító hadseregünk, szent kapunk, amely kizár és befogad, menedéket nyújt és otthonunkat jelzi. Nincs nemzeti vallásunk. Művészetünk, tudományunk és jogrendünk éppúgy Európáé, mint a mienk. Egyedül a nyelvünk, ami külön sajátunk és senki másé. Ezt beszélni és mívelni az igazi ars hungarica.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

REMÉNYIK SÁNDOR<O:p</O:p
<O:p</O:p

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek<O:p</O:p
És áhítattal ejtsétek a szót,<O:p</O:p
A nyelv ma néktek végső menedéktek ,<O:p</O:p
A nyelv ma tündérvár és katakomba,<O:p</O:p
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER<O:p</O:p
<O:p</O:p

A magyar nyelv nem pusztán nyelv, hanem világlátás és logika. A magyar nemzet egyetlen és elorozhatatlan, elprivatizálhatatlan tulajdona.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p


SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓF<O:p</O:p
<O:p</O:p

Ezen ereje nyelvünknek - amelynek törzsökös eredetét Ázsia négy vize közé állítani korántsem balgaság, mint azt állítják - tartá fenn létünket s azon nagy csoda, hogy a magyar annyi tenger viszontagság közepedte nem olvadt össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint a legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen elgázolni nem képes.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

SZŐCS ISTVÁN


<O:p</O:p<O:p</O:p
A magyar nyelv nagyon érdekes lehetőséget kínál a gondolkodás tanulmányozására. Aki megtanulja a magyar szóalkotási rendszert, gondolkodni is megtanul…A magyar nyelv gondolkodásra kényszerítő jellegű. Magyarul a legnehezebb „hantázni”. Magyarul nevén kell nevezni a dolgokat. Azt mondjuk: „ezt a dolgot valaki finanszírozta”.Mi mindent jelenthet ez? Fizette, lefizette, megfizette, pénzelte ezeket? – ha magyarul mondanánk, tisztázni kellene mit is csinált, aki finanszírozott? Alamizsnát adott, kiszúrta a szemét valamivel, vagy pl. betömte a száját? – ez mind a szponzorálás szóval van elködösítve.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

TÁNCSICS MIHÁLY<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

A legrégibb nyelv a magyar.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

TELLER EDE

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, akkor aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál. <O:p</O:p<O:p</O:p
Felfedezéseim közül arra a felfedezésemre vagyok a legbüszkébb, hogy csak egy nyelv van, a magyar nyelv.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

TÖRÖK SOPHIE<O:p</O:p
<O:p</O:p

Anyanyelvem (tehát) német volt. Ha most lehiggadtan kutatom van e még gyökér, ami német fajtámmal összeköt, alig találok magamban egy foszlányt is…Egyetlen német vers emléke sincs bennem legfejjebb olyan, amit már magyar füllel hallgattam az iskolában. Serdülőkorom óta nagy lírai élmény, gyönyörű szavak bódulata mind magyar szavakkal áradt szívembe. Én magyarul írok például és semmi más nyelven nem tudnék írni , akármilyen jól bírhatnék idegen nyelveket…A költő egész költészetével mélyen és misztikusan van nyelvéhez hozzákötve. Szellemi közhelyeket több nyelven is lehet írni, de azt a mondanivalót, amit senki rejtunk kívül elmondani nem tudna, azt csak egyetlen nyelven, hazánk nyelvén mondhatjuk el Nem magyarságom mellett akarok itt hitvallást tenni. Mondhatnám röviden: itt születtem és minden más országban idegennek érezném magam. A faj, ha van is faj, ami úr az ember fölött, átváltozik. Magyar vizet ittam, magyar levegőt szívtam és magyar kenyeret ettem. Mi közöm a sötétséghez, ami előttem volt!
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

VARGA CSABA

<O:p</O:p
<O:p</O:p
A ma magyarnak nevezett nyelv nem egyike a kőkor nyelve által „megérintett” nyelveknek, hanem éppen hogy egyenes ági leszármazottja az ősi világnyelvnek, mi több, Európában - legalábbis itt - az utolsó még élő kőkori nyelv. Ezalatt első lépésben természetesen csak ennyit kell érteni:kőkori emberek gondolkodása nagy tisztasággal megőrződött a magyar nyelvben. <O:p</O:pNem különös e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák:nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll. (A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)


<O:p</O:p
<O:p</O:p
VÁMOS TÓTH BÁTOR

<O:p</O:pA magyar nyelv egymillióháromszázezer szavával a világ élenjáró gazdag nyelve, dúsgazdag milliomos beszéde; ilyen hatalmas nyelv soksokezer éves múltat, gyökér ősgazdag pompát feltételez.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

- o -

[FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold]Miben különbözik nyelvünk a többitől[/FONT][/FONT]?

ŐSNYELV. A Biblia szerint kezdetben „Az egész Földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai” (Ter 11.1). Ez a nyelv az ősidők ködéből előtűnve harminc-harmincötezer évvel ezelőtt már bizonyíthatóan jelen van a fölgolyón, és ez a nyelv a Kárpát-medence nyelve is egyúttal, melynek egyenes ági leszármazottja a mai magyar nyelv. Ezzel szemben pl. az angol vagy francia nyelv csak ezeréves, a latin háromezer, a görög pedig ötezer, és ezek mind az ősnyelvnek már hígított, rövidített, rontott változatai.
[FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold]AGOZÓ NYELV [/FONT][/FONT][/FONT]
RAGOZÓ NYELV. A ragozás a nyelvet tökéletesíti, ragjaival, képzőivel, jeleivel hihetetlen változatossággal és tömörséggel tudja a gondolatokat kifejezni és azokat rövidebben, kevesebb szóval kifejezhetővé tenni, ugyanakkor az agyvelőtől nagyobb teljesítőképességet követel — szemben az úgynevezett hajlító (flektáló) nyelvekkel. A ragozó nyelvek kialakulásához igen hosszú idő, még talán nem is ismert, esetleg igen különleges feltételek kellettek, pl. háborítatlan egyhelybenlakás, jó természeti adottságok, béke, jólét, kultúra (Kárpát-medence!).
[FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold]YÖKRENDSZER [/FONT][/FONT][/FONT]
GYÖKRENDSZER. Szavaink gyökerei értelmesek. A bennük rejlő alak mindig valamely [FONT=Times New Roman,BoldItalic]kép[/FONT]. [FONT=Times New Roman,Italic]Régen mindent a kép, vagyis a látvány alapján neveztek meg[/FONT]. A magyar szókincsnek egyszótagú, ősi gyökerei vannak, és a gyökökbe rejtett őskép végtelenül maradandó. A gyökhöz tartozó írásjelek alakjai is a gyök lényegét fejezték ki. Pl. = gur, a világegyetemben minden, ami görbére hajol, = ro, a világegyetemben minden, ami az ép állapotot megrontja, V = ho-r = a világegyetemben minden, ami csökken, besüpped.
Ma is kb. 364 olyan szógyökünk van, amelyek még most is úgy hangzanak, mint hatezer évvel ezelőtt. A rokon szógyökökből szófüzérek, szóbokrok állnak össze, amelyek összegyűjtik a hasonló alakú és jelentésű szógyököket. Pl. a K-R mássalhangzókkal határolt – ún. „teremtő szógyökkel” kapcsolatos – szóbokor: kar, kard, kurd, karika, karám, karom, karing, kerek, kerül, kerít, kering, kéreg, kor, korong, karéj, kormány, körte, korona, kert, korc, korlát, kör, körös, köröz, környez, körül, kurkál, gurul, Kárpátok —, latin: cor, hortus, német: Garten, Stuttgart, angol: court, sumír: kur (görbít), stb., stb. Ezek a szavak hangzásilag összefüggnek pontosan úgy, ahogy az általuk jelzett dolgok is a valóságban összefüggnek, kerek dolgok, [FONT=Times New Roman,Italic]bekerítés [/FONT]értelműek. A nyugati nyelvekben ismeretlen e „teremtő gyök” elve, minden egyes szó magára hagyatott, minden jelentésnek külön-külön hangalakú szó felel meg. Pl. a németben: kar = Arm, karika = Ring, karima = Rand, karám = Pferch, kering = kreisen, kerít = umgeben stb. A közös tulajdonságot, hogy kerek, bekerít, nem jelzik.[FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold]ET [/FONT][/FONT][/FONT]

BETÜKÉSZLET. Tizenkét ejtett magánhangzónkkal szemben a többi európai nyelvekben átlag csak hét van.

SZÓKÉSZLET. Szavaink számát a kutatók ma legalább egymillió-hatszázezerre teszik, de egyes becslések szerint ez tízmillió is lehet, hisz szavainkat eddig senkinek sem sikerült összeszámolnia. A szoftveresek azt mondják, hogy nyelvhelyességet ellenőrző, szótár-, ill. fordítóprogram írásakor jöttek rá arra, hogy nyelvünk összes szavát nem lehet nyelvtani okok miatt sem – ugyanúgy tárolni, ill. megírni, mint pl. az angol esetében tehették. A képzett alakoknak ugyanis oly nagy a száma, hogy az már tárolási, elérési nehézségeket okozna, lehetetlenné tenné a fordítóprogram megírását. Ezért csak a szótöveket és a lehetséges képzési algoritmust tárolják a gépben. Munka közben végzett becslések szerint két-három milliárd szavunk is lehet és ebben még nincsenek benne azok a szószörnyetegek, mint pl.:megszentségtelenítettségeskedéseitekért. Szavaink fele semmilyen szótárban nem szerepel. Ilyen szóbőséggel egyetlen más nyelv sem rendelkezik. Arany János harmincezer magyar szóval fordította le a Hamletet, amit Shakespeare tízezer angol szóval írt meg!

MONDATSZERKEZET is eltérő. Ez egyébként meghatározója világképünknek, észjárásunknak: ugyanis mondatszerkesztésünk [FONT=Times New Roman,Italic]mellérendelő[/FONT], szemben az idegen népek [FONT=Times New Roman,Italic]alárendelő [/FONT]szemléletével.

NYELVTANI KÜLÖNLEGESSÉGEK,
melyek – talán egyedül a sumír nyelv kivételével – minden más nyelvből hiányoznak:

- a k[FONT=Times New Roman,Italic]ettős igeragozás: vár[/FONT]-lak – vár-sz = vár-téged-én – vár-te-engem

[FONT=Times New Roman,Italic]- az igei cselekvés hátráltatása [/FONT]az AG (OG, EG) hátráltató segédige alkalmazásával: nyit-ogat, hal-ogat. Stb., stb.

[FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold][FONT=Times New Roman,Bold]NGSÚLY [/FONT][/FONT][/FONT]

HANGSÚLY a beszédben mindig az első szótagon van, ami az idegenek füleinek igencsak szokatlan.



- O -


Ma, a[FONT=Times New Roman,Italic][FONT=Times New Roman,Italic]mikor a szó lassan elszakad a gondolattól, a gondolat az [/FONT][/FONT]i[FONT=Times New Roman,Italic][FONT=Times New Roman,Italic]gazságtól[/FONT][/FONT], [FONT=Times New Roman,Italic][FONT=Times New Roman,Italic]és ezek mind együtt elszakadnak az Örök Igétől, különös fontossága van a magyar [/FONT][/FONT]nyelvnek, ahol [FONT=Times New Roman,Italic][FONT=Times New Roman,Italic]is a szóképzés elválaszthatatlanul hordo[/FONT][/FONT]zza a gondolati tartalmat, amely v[FONT=Times New Roman,Italic][FONT=Times New Roman,Italic]alósághű, igazsághű.[/FONT][/FONT]



[FONT=Times New Roman,Italic]Dr. Buda Bálint, Kaposvár[/FONT]
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Terror

Kedves Olvasó,
Idén, 1956 októberét a politika elhanyagolta, de nem csak 56' ünnepét, de a november 4.i megemlékezést is elfeledte kormányunk. Hiába, szóltak az üres szavak, Biszku érinthetetlen...de a vers emlékeztet az áldozatokra...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A nagyar nyelv napja, november 13. II. rész

Kedves Olvasók,

Íme, itt olvashatjuk anyanyelvünkkel kapcsolatos vélemények sorának folytatását, amelyre felhívja figyelmünket Kedves Barátunk Dr Buda Bálint. Megköszönöm fáradozását, hogy összegyűjtötte és elhozta nekünk az elismerő véleményeket, hogy megismerjük kincses anyanyelvünk méltatásait.




I D E G E NE K
<O:p</O:p<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
BOWRING, Sir John<O:p</O:p

A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül
különleges módon fejlődött és szerkezete visszanyúlik arra az időre,
amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan
nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai
logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos erős hangzatokkal. Az
angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és
múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen,
különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.
Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai a
legcsekélyebb karcolást sem hagytak. Nem olyan, mint egy naptár, mely a
korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza,
nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a
legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi
függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt mellőzik, mind
a nyelvkutatásban, mind a régészetben. A régi egyiptomi templomok
mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan.
Senki sem tudja, honnan származik, melyik hegységből vágták ki ezt a
furcsa, bámulatos tömeget. Hogyan szállították és emelték fel a templom
tetejére. A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb tünet. Aki
megfejti, isteni titkot kutat, és a titok első tétele ez:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
<O:p</O:p
--- O ---
<O:p</O:p
A magyar szótövei többnyire meglehetősen egyszerűek és egytagúak. Nem ismerek olyan nyelvet, ami az elemi állóképesség ilyen változataival rendelkezne, sem olyant, ami ennyire könnyen és kecsesen kínálná magát az egyszerű alapokon nyugvó módosításokhoz…..Az analógia a szavak és a fogalmak között nagyon megrázó, és nemcsak azokra a fogalmakra terjed ki amikhez hang tartozik, hanem gyakran olyanokra is, amik szemmel láthatóak… …..Egyetlen nyelvben sincs nyolc olyan egytagú szó, ami a rettegésnek annyira a teljes érzetét nyújtaná, mint Kisfaludy a versében: Mars mord dühe a’ mit ér, vág. Bont, tör, ront, dúl, sujt, öl…..Az a nyelv, amit a magyarok Európába behoztak, a szomszédaikkal való kölcsönhatás révén bármilyen változáson is ment volna át, szerkezete csak kevéssé változott, megtartotta ázsiai formáját. Az új szavak többnyire a magyar szerint változtak meg, és a végül is a nyelv a latin fölött fölényes győzelmet aratott, ami pedig évszázadokig a törvény és irodalom nyelve volt…..A született magyar képtelen két mássalhangzót egyesíteni azonos szótagban. Azok a szavak, amelyek ilyen összetételűek, idegenek…..Csak egyféle ragozás van és a birtokos névmások a főnevek és egyben az igék ragjai is egységesen módosítván azokat…..A magyar ritmikussága figyelemre méltó. Nincs olyan görög vagy latin ritmus, ami ne adná önmagát…..A magyarban a dialektusok nem nagyon elterjedtek, nincs az országnak olyan területe, ahol a magyart beszélik és azt ne értenék meg más részeken. <O:p</O:p


BERRIS, Chevalier de<O:p</O:p

Egészen különös ez a nyelv, és talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni.
<O:p</O:p
Brockhaus Lexikon<O:p</O:p

A magán- és mássalhangzók szép aránya, a hangok finom árnyalása, minden
szótag egyenletes és tökéletes képzése és a magánhangzó-illeszkedés harmóniája pompássá és férfiassá teszik ezt a nyelvet.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
BURGLAND, Ove<O:p</O:p
<O:p</O:p

Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsteljesítménye.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

<O:p</O:p
CAMILLE, Julien<O:p</O:p
<O:p</O:p

szerint az egységes európai nyelvet százmillió ember beszélte. Ez pedig a magyar volt.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
CLEMENT, Edgar<O:p</O:p
<O:p</O:p

A magyar nyelv szinte megdöbbentően mágikus, mély lelkiséget tükröz és csak a legmagasabb rendű - különösen a régi klasszikus – nyelvek foghatók hozzá. <O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
COLLINDER, Björn<O:p</O:p
<O:p</O:p

A finnugor hangkészletből hiányoznak a következő magyar fonémák: á, é, cs, gy, í, ly, ny, ó, ő, sz, ty, ú, ű, zs - összesen 14 hang és ezekben a nyelvekben nincs igekötő és határozott névelőt sem használnak.
<O:p</O:p
<O:p</O:p


DAVE, Barry<O:p</O:p

A számítógép-világnak sajátságos nyelve van, akárcsak Magyarországnak. A
különbség az, hogy ha elég sok ideig tartózkodik az ember magyarok
között, előbb-utóbb kezdi megérteni miről is beszélnek.

<O:p</O:p<O:p</O:p<O:p</O:p
GRIMM, Jacob
<O:p</O:p
<O:p</O:p
A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.

<O:p</O:p<O:p</O:p<O:p</O:p
GSCHNITZER, Osvald
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Amikor német barátaim meghallják, hogy megtanultam magyarul,
csodálkozni szoktak. Hiszen ők úgy tudják, hogy ez egy rettenetesen nehéz
nyelv. Semmi köze a némethez, és több mint harminc főnévesete van! (Itt
nyilván egy túlbuzgó nyelvész összeszámolta a főnévi ragokat, a
ládába-tól egészen a pávává-ig.) Megnyugtatom őket, hogy ezekben a
„főnévesetekben” már az elöljáró is benne van. Melyiket nehezebb
megtanulni, a -ba, -bet vagy az in + accusativot? Ami pedig a rokonságot
illeti, az igaz, hogy a magyar és a német szavak, néhány kivételtől
eltekintve, nem hasonlítanak egymásra. De az összetett szavak és az
állandó kifejezések igen! Aki valaha próbálta megértetni magát Angliában
a német Sackgasse szó szerinti fordításával: sack alley, az igazán
értékelni fogja a magyar zsákutca szót. Hasonlóan kézenfekvő a német auf
der Hand liegend (kézenfekvő) fordítása. Egyébként, szoktam folytatni, a
magyarban csak három igeidő van, nincsenek nemek - a feministák
paradicsoma! -, és a helyesírás fantasztikusan egyszerű.

Ennyit a reklámból! Magunk között bevallom, hogy magyarul tanulni mégsem
fenékig tejföl. Például igaz-e, hogy csak három igeidő van? Ha lovastul
és karácsonykor külön főnévesetek, akkor kotorászik, olvasgat, zuhog mind
külön igeidők! Hiszen hasonló szemléleteket fejez ki így a magyar, mint a
francia a híres-hirhedt imparfait-jával (befejezetlen cselekmény) és az
angol az I will have been, having been, having had-féle dadogásával!

A magyarul tanulónak különös ínyencfalatok a hangulatfestő szavak.
Megszámolhatatlan seregük keresztülballag, -baktat, sőt -hömpölyög a
magyar nyelv birodalmán. (Kevésbé finomkodva azt is mondhatnám:
nyüzsögnek benne.) Magyar-német szótáramban ezek nagyrészt nem találhatók
meg, nyilván azért, mert túl sokan vannak. Hát forduljunk segítségért a
Magyar Értelmező Kéziszótárhoz! Az például a retyerutya szót a
következőképpen magyarázza: cókmók, motyó. Már a menni, járni hangfestő
rokonai, barátai és üzletfelei önmagukban véve megtöltenének egy egész
szótárt. Így fölszerelkezve, egyetlen szóban le tudjuk írni valakinek a
járásmódját, és ezzel együtt elmesélhetünk sok érdekes dolgot az illető
életkoráról, testi- és lelkiállapotáról, jelenlegi kedvéről és annak
okáról. Sőt, egy kis nyelvérzékkel és némi rosszindulattal még hitvese
hűségére is tehetünk célzást.
Hasonló kifejezőerejük van az úgynevezett ikerszavaknak. Ilyen például a
retyerutya és cókmók mellett a huzavona. Nézzük csak meg ezt a szót fönt
említett forrásunkban: "Valaminek az elintézésében ellentétes szempontok
érvényesülése miatti halogatás." Persze csodálatos, hogy a magyar egy-egy
Grimm-mesét el tud mondani egyetlen szóban, ám a magyarul tanulóknak a
feladatát ezzel aligha könnyíti meg.
Remélem, az aligha szót jól használtam. Az efféle szavakkal mindig bajban
vagyok. Írjunk csak föl egy kis szótárt: de = igen, dehogy = nem,
dehogynem = igen. Tulajdonképpen egyszerű: mínusszor mínusz az plusz.
Csak beszéd közben egy kissé nehéz mindezt végiggondolni: Nemde? -
Hogyisne! - mondja most alighanem megvetően az Olvasó.
Az szokták mondani, hogy a magyarok túl kevesen vannak. A magyar
igekötőkről viszont ezt nem állíthatnám. Vegyük például a mosni ige
nagycsaládját: mosni, megmosni, elmosni, felmosni, lemosni, kimosni,
bemosni... és ez még csak a vérszerinti rokonság; csatlakozik hozzá a
beházasodott mosogatni, és mosdatni is, az összes rokonukkal együtt.
Főleg az el/meg ikerpárt tévesztem el gyakran, bár szerintem inkább ők
tévesztenek meg engem. Durva tréfa ez, mert például megpatkolni és
elpatkolni mégsem ugyanaz.
És ha végre elhatározta (vagy meghatározta) az ember, melyik igekötő kell
neki, még azt is el kell döntenie, hová rakja: el kell dönteni, eldönteni
kell, vagy kell eldönteni?
Döntse el a kedves Olvasó! És ezzel máris rábukkantunk a soron következő nehézségre.
A magyar nyelv legszigorúbban őrzött titka a szórend. Még a saját
feleségem sem árulta el. Ő azt mondta, hogy a magyar szórend szabad. A
tankönyvemben olvastam egyetlenegy egyszerű szabályt. Csak az a furcsa,
hogy azzal nem találtam el többször a helyes szórendet, mintha nem
olvastam volna. A kivételek ugyanis nem voltak benne a könyvben, mert túl
bonyolultak. A magyar nyelvművelő irodalomban meg azért nem találhatók
meg, mert egy magyarnak úgysem okoz nehézséget a szórend.
Aztán egy könyvtárban végre kezembe akadt egy magyar nyelvtan németek
(persze még a keletnémetek) számára. A könyv vége felé, két oldalon -
kiemelés nélkül összezsúfolva - ott voltak a kivételek. Azóta nem láttam
a könyvet. Nyilván a magyar titkosszolgálat rájött az árulásra és
eltávolította...
Kis híján elfelejtettem a kiejtésről panaszkodni. Az indogermán beszélő
minden szónak csak a hangsúlyos szótagját ejti hosszan, a többit
többé-kevésbé elnyeli. Ezért persze idegesíti: a magyar ragaszkodik
ahhoz, hogy minden szótagot tisztán ki kell ejteni. Néha még éppen a
hangsúlyos első szótag rövid, a többi pedig hosszú. Ezeket fordított
szavaknak nevezném, például fehér, kerék. Aztán vannak még a gépfegyver
szavak, mint az elengedhetetlen, a fékező szavak, mint hólapátolás.
Persze akad még sok más kemény dió, például a tárgyas igeragozás, az
egyes szám használata a számok után, az ny és a ty kiejtése, és így
tovább. És ez jól is van így, mert ami olyan érdekessé és vonzóvá teszi a
magyar nyelvet, az éppen a gazdagsága és az egzotikussága, egyszóval: a
nehézsége.
<O:p</O:p

EBERSBERG, N

<O:p</O:pOlyan ennek a nyelvnek a szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meg legyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság és emellett szorgosan került volna minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot. <O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p


KRANTZ, Grover S.
<O:p</O:p
A magyar nyelv ősisége Magyarországon meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkor kezdetét…..az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégibb….. Európa legrégibb nyelve és népe a magyar. <O:p</O:p
<O:p</O:p


MEZZOFANTI, Giuseppe
:
Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában.
<O:p</O:p
ooo
<O:p</O:p
Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar...(1836)


MACHIK a zágrábi egyetem magyarbarát tanára, <O:p</O:p
1842-ben zenének mondta a magyar nyelvet: "Bizonyára, ki csak hallja, ha nem is érti, lágy hömpölygését, fenséges zengését, erőteljes hangját, vágyat érez, hogy megértse..”


PALMERSTON, Henry, John, Temple

A Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni. Sir Boyle azt is tudni vélte, hogy népi nyelvük rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél.


ROMAINS, Jules

Mivel a magyar nyelvet nem értettem, minden erőmmel azon iparkodtam,
hogy megérezzem. A színházban, ahol két estét töltöttem, az idegen szavak
áradatát nemcsak közönyös zajként engedtem magamra hatni. Tőlem
telhetőleg figyeltem, amint zenét hallgatunk, vagy helyesebben, amint a
vakember végigtapogat egy érmet, hogy legfinomabb körvonalait is
megkülönböztesse. Aztán, mivel jól tudtam, hogy nyelvészeti atyafiság
fűzi össze a finn meg a magyar nyelvet, emlékezetembe idéztem egyik
hasonló kísérletemet, melyet Helsinkiben tettem, s próbáltam rájönni,
vajon ez a nyelvészeti rokonság megnyilatkozik-e az én fülemnek érezhető
hasonlóság által. Be kell vallanom, hogy ilyesmit nem észleltem. A két
nyelv zenéje külsőleg merőben másnak tetszett. A finn nyelvnek van valami
sajátos varázsa: állandóan cseng, mint a drágakőfüzér, melyet egy kéz
mozgat a mellen, vagy a fürge csermely, mely kavicsokat görget.
Csilingelésében van valami semmihez hasonlítható frissesség. Minden nyelv
közül, melyet hallottam, a finn nyelv érzékelteti meg leginkább a
gyermekkor kellemét, egy ősi tavaszi ünnep vidámságát. Ezzel ellentétben
úgy éreztem, hogy a magyar nyelv csupa erő. Nem ismerek ehhez fogható
férfias nyelvet. Szenvedelmesen férfias. Az önök szótagjaiban van valami
az izmok kemény nekiduzzadásából, néha rekedt és rövid lihegés emeli fel
őket, amint a szilaj indulat felemeli a mellkast. Hát én legalábbis ezt
éreztem, amit egy másik kísérletem is megerősített, mikor meghitt
társaságban elszavaltattam magamnak a klasszikus és jelenkori költészet
néhány darabját.


<O:p</O:pSCHOTT Vilmos

Olyan sok szép lágy mássalhangzója van, például bizonyos hangok oly
jóleső jésítése (ny). Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német.
Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyújtottságra, szóval
a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei... és zengő
hangjai kiválóan alkalmassá teszik... a költészet minden ágára.


SHAW, George, Bernard<O:p</O:p
. .. Már régen tisztáztam egy egész sor kitűnő íróval azt a furcsa tényt, hogy egy igazán tehetséges angol nyelvű írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabba lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)


WANDER, Steve<O:p</O:p
<O:p</O:p
Vak énekes, zeneszerző; gyakran kérte őrző-védőjét (Dóra János cselgáncsost), hogy beszéljen neki magyarul, mert olyan dallamos, annyira szereti hallani.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Mai politikusoknak

Kedves Olvasó!

<O:p</O:pIdőnként kezembe akad a sors kiszámíthatatlan akaratából egy dokumentum, amely a trianoni trauma utáni élni akarás olvasó könyve.<O:p</O:p
Windischgraetz Lajos herceg naplójegyzetei, kordokumentumok. Jelenlegi válságunk hasonlóságokat mutat a bemutatott a korábbiakkal, ezért időszerű és bizonyosan tanulságos lesz olvasgatni.<O:p</O:p
A KÜZDELMEIM című naplót folytatásokban közlöm, részleteket kiemelve, hiszen a teljes terjedelem meghaladja a rovat lehetőségeit, mindazonáltal e szöveghű dokumentum ritka csemege lesz érdeklődő olvasóimnak.<O:p</O:p
<O:p</O:p
KÜZDELMEIM<O:p</O:p
Windischgraetz Lajos herceg naplójegyzetei<O:p</O:p
<O:p</O:p

ELŐSZÓ<O:p</O:p
<O:p</O:p
Egy évig volam távol hazulról. Amikor elmentem és Károlyi hívei megkezdték ellenem hajtóvadászatukat, ugynevezett barátaim és híveim legtöbbje rövidesen az új hatalmasok táborához csatlakozott. Hisz most onnan remélhettek mindent és nincs könnyebb, mint az, hogy “hazafias kötelességből kell rendelkezésre állani…”<O:p</O:p
Később, amikor politikám, amelyet annak idején folytattam, fájdalom…oly véresen igazolódott, - amikor a tanácsrendszer összeomlása után fölmerült az újjászervezés lehetősége, ugyanazok az emberek, akik oly gyorsan vedlettek át Tisza bámulóiból, Károlyi uszályhordozóivá, félni kezdtek, hogy ha hazajövök, kellemetlen igazságok kerülnének napfényre.<O:p</O:p
Jelen sorokban elmondom az üsszeomlásnak szomorú történetét, elmondom azon beállításban, amelyet magma tapasztalhattam közvetlen közelségben.<O:p</O:p
Sokan, igen sokan óvtak attól, hogy az összeomlás részleteit – ahogy azokat egész valójukban és közelségükben láttam – nyilvánosságra hozzam. Óvtak azért, mert állitólag a csúfos összeomlás okainak köztudomásra hozása a mai zavaros politikai helyzetben “nyugtalanítóan hatnának.”<O:p</O:p
Mégis elhatároztam e szerény soroknak a nyilvánosság részére való átadását. Mindig az volt a nézetem, hogy egészséges politikát, hasznavehető munkát, csak a való helyzet teljes és leplezetlen értékelése mellett lehet folytatni.<O:p</O:p
A forradalmat nem a népnek tömegei csinálták.<O:p</O:p
Károlyiék és Kun Béláék zártkörű érdekszövetkezete könnyen csalhatta meg és vezethette félre Magyarország népét, mert éppen az úgynevezett “vezető osztályok”gyávasága, egyenetlensége és utolsó esetben minden alkalommal megnyilvánult behódolása, megalkuvása meghiúsított egy egységes, céltudatos Magyar nemzeti politikát.<O:p</O:p
Azon súlyos krízisnek, amelybe hazánk a háború elvesztése után került, korántsincs vége…Ma Magyarország egyedül áll és egyedül kell, hogy létjogosultságát kivívja. Ma is, mint a jelen sorokban leírt időkben, párt- és személyes érdekek dominálnak a napi politikában. Ma is jelszavak mérvadók az egyesek és partok politikai állásfoglalásaiban…oly jelszavak, melyek a kérdések megoldásának egy részére vonatkozhatnak, a nemzeti érdekeknek legmagasabb szempontjait szem elől tévesztik.<O:p</O:p
Szerény soraimat azon hő óhajjal adom át a nyilvánosságnak, hogy felismerve a múlt súlyos hibáit, mindazok, akik hazánk szomorú helyzetén őszintén segíteni akarnak, osztály-, párt- és felekezeti különbség nélkül fogjanak össze a jelenleg egyedül mérvadó, egyedül megmentő Magyar nemzeti eszme megvalósításának munkájában.<O:p</O:p
Feljegyzéseimet ama sokaknak szántam, akiket megcsaltak, félrevezettek, akik kűzdöttek és szenvdtek, és akik ma is készek minden</ST1:p áldozatot meghozni a Magyar hazáért. Ők a multak tiszta képét ismerik meg tapasztalataimból – a gyalázatos összeomlás képét, s azt az utat, azt a tüskés, nehéz utat, amelyet meg kell tenni, amelyet meg is fogunk tenni: csak azért is, újra fel!



I.



1918 november 3-án érkeztem meg Bernbe. A borzalmas tragédia lejátszódott, a hábarút elvesztettük, a régi nagy monarchia rombadőlt. Viribusi unitis...igen,<SUB> </SUB>egyesült erővel döntötték le.
De<SUP> </SUP>az entente az utolsó pillanatban hajlandóságot mutatott, hogy velünk - helyesebben a közös külügyminisztériummal, vagy még inkább gróf Andrássy Gyula külügyminiszterrel - béketárgyalásokba bocsátkozzon és engem, aki akkoriban osztályfőnök voltam a cs. és kir. külügyminisztériumban, azért küldtek Bernbe, hagy ezt a tovalebbenó, halvány szálat megragadjam.
A következő napon azt olvasom az újságban, hogy én Ausztriába menekültem, majd egy nappal később, hogy milliókat hoztam magammal, - az osztrák császár rnagánvagyonát. Amikor aztán a magyar lapok megérkeztek, azt is megtudtam, hogy Magyarország összeomlása engem terhel, hogy a földkerekség minden bajának kútfeje Windischgaetz; én hosszabbítottam meg a hábarút, én voltam ármányos szelleme az utolsó hónapok eseényeinek.

A budapesti lapok félrevert harangjai mind nevemét kongatták, reggel; délben és este. Folyt a hajtóvadászat, harsogtak a kürtök, nagyok és kicsik. Közben, az összeomlás teljes lett és néhány nap alatt hivatalom is megsemmisült. Az entente azonban még sem gondolt arra, hagy mással is tárgyaljon, mint a cs. és kir. külügyminiszériummal. Amin aztán lehet panaszkodni, de így volt. Misszióm azonban végét ért s én mint magánember maradtam Svájcban.

Eltelt néhány nap és én észrevettem, hogy valahányszor a szálló előcsarnokába lépek, már ott áll egy férfi, mindig ugyanaz és bárhova megyek, tiszteletteljes távolból mindenütt nyomon követ. Egy napon végre megszólitom: ,Mit kíván tőlem? Mit jelentsenek e párhuzamos séták?" „Uram", válaszolt az udvarias svájci, „én az áJlamrondőrség detektivje vagyok:" Nagyon örülök, mondtam és megráztam a derék férfiu kezét. Beszédbe ereszkedtem vele és csakhamar barátok lettünk. Csak teljesítse köteleességét -
,,Vigyázok Önre, szólt ő, hogy semmi baja ne történjen." Néhány nappal azután új barátom figyelmessé tett, hogy még két ur vigyáz rám állandóan - az előcsarnokban és általában minden utamat mcgfigyelik. Megfordulok - igaza volt; a két ismeretlen ott állt a közelemben. Beszédbe ereszkedtem valakivel; feltünés nélkül közelembe lépnek, ugy tettek, mintha roppantul e1 lennének mélyedve Bédeckerükbe és hegyezik a fülüket, belépek egy üzletbe mögöttem teremnek, helyet foglalok egy vendéglőben, csakhámar megüti fülemet az a sajátságos, jellemző susogás, SlemiI Péter is megirigyelhetett volna: négy árnyékom volt egyszerre, egyik a saját magamé, aztán az, amelyet a svájci szövetséges kormány bocsátott dijtalanul rendelkezésemre és ez a másik kettő. De ezeket ki fizeti? És<SUP> </SUP>ki küldte őket?

November 30-án,budapesti ujságiróknak egy csapata érkezett Bernbe, hogy itt gróf Károlyi Mihály kormányának propagandáját szolgálják. Sok volt közöttük, akiket sohasem láttam, másik részüket azonban ismertem, nagyon is jól ismertem. Hiszen, én miniszter voltam valaha, és ezek az urak, akik Budapest különböző szerkesztőségeiben tevékenykedtek, mindig tettre készen voltak, hogy miniszteriumomat, vagy akármely más minisztériumot támogassák. Most valamennyien lángoló köztársaságiak, a Bellevue Palace hotelben táboroztak és szórták a pénzt, amely - természetesen a Magyar Államkincstárból ömlött.
Nagyon fájlaltam, hogy e társaságban ott volt Ignotus - Veigelsberg Hugó is, a Magyar Hirlap tehetséges vezércikk irója. Megszólitom, hogy tájékozódjam a hazai viszonyok felől; láthatólag zavarba jön, aggodalmaskodva tekint hátra, vajjon figyelik-e kartársai, végre azonban önérzetesen kijelenti, hogy kormányánál, kiküldetése előtt kikötötte, hogy Svájcban szabadon érntkezhetik mindenkivel, tekintet nélkül politikai felfogásra. Szerencsét kivántam neki a valóban demokratikus szellemhez, amely most Magyarországon uralkodik, a szabadságnak e tündöklő tüneményéhez, amely még azt is megengedi, hogy egy publicista szóba álljotr valakivel, aki más politikai hiten van. Meg kell még jegyeznem, hogy Ignotus esztendőkön át gróf Andrássy Gyula íródeákja volt, hűségesen szolgálta 67-es politikáját. Andrássynak, aki a Magyar Hírlapot szubvencionálta; most Károlyi Mi'hály lobogója alatt küzdött Svájcban, hogy itt az uj, szabad Magyarország számára a francia sajtóban hangulatot csináljon.
A magyar lapokban csakhamar elterjedt, hogy én Svájcban ellenforradalmat készitek elő és általában monarchista prapagandát űzök. Egy szép napon aztán az történt, hogy „Schweizerhof"-beli szobámat ,,tolvajkulccsal" felnyitották és mikor én szobámba léptem, a szekrényeket, böröndöket,<SUB>,</SUB> mindent feltörve találtam, kompromittáló dokumentumot azonban nem találtak.
Kiköltözködtem a szállodából és egy magánházban béreltem fakást. Amint egyszer, késő éjszaka a Bellevue Palaceból hazafelé tartottam, észrevettem, hogy két suhanc követ. Meggyorsitottam lépteimet, ők is. Hátranéztem. - az utcai lámpák fényénél megállapitottam, hogy nem az én két megszokott detektivem kisér. Csak az egyik arc bukkant föl ismerősnek, mintha valahol egyszer már láttam volna, talán a Váci-utcában. A hidnál egyszerre rámrohannak, a magas hidról a vizbe akarnak dobni. Éjszaka volt ás kőrös-körül senki. Fegyvertelenül álltam velük szemben, de még sem kiáltottam segitségért. Kiszakitottam magam kőzűlök, az egyiknek arcába csapok az öklömmel, a másikat lábammal lóditom meg, hogy elbukik. Részegek voltak. Nem is tettek több kisérletet, hogy ujból reám rohanjanak és én gyorsan tovább mentem utamon. Harminchat hónapig voltam a fronton és sulyosabb támadásokat vertem vissza. Elbeszéltem az esetet barátaimnak, igy aztán a rendőrségnek is tudomására jutott a dolog, amely jegyzökönyvet vett fel.
Hogy eltegyenek láb a1ól, ez meghiusult. Most kezdetét veszi a második kisérlet: erkölcsileg akarnak tönkretenni! És megindult az ugynnevezett burganyacampagne.
Január első napjaiban tudomásomra jutott, hogy a hudapesti burgonyaközpontban állitólag nagyobb visszaélések és hamisitások történtek és a magyar korrnány arra gondolt, hagy ezekért engem vonjon felelősségre, aki, akkoriban felelős miniszter voltam. Á vád ugy hangzott, hogy én elnöki osztályom főnökével kifizettem a burgonyaközponrt pénzeit és ugy rendelkeztem, hogy ezeket az összegeket hamis cimek alatt könyveljék el. Azonnal táviratoztam Károlyi Mihály elnöknek. Nem válaszolt. Ehelyett megtudtam, hogy az elnöki osztály főnökét, valamint a burganyaközpont igazgatóját 3,900.000 korona hütlen kezelésének vádja miatt 1etartóztatták. Lakásomon megjelent a svájci államrendőrségnek egy bizottsága és – a budapesti rendőrfőkapitányság felhivására - felkért, hogy tegyek vallomást. Kijelentettem a bizottság előtt, hogy mint miniszter, csak illetékes biróságom előtt tartozom számot adni, ennek dacára azonban jegyzőkönyvbe kivánom vétetni nyilatkozatomat. Ugyanakkor táviratot küldtem a magyar kormánynak, amelyben az összes vádakat megcáfoltam és kijelentettem, hogy vállalom a teljes erkölcsi és anyagi felelősséget; kijelentettem azt is, hogy önvédelmemben nemzetközi nyilvánossághoz fordulok. Helyreigazitásokat küldtem a lapokhoz - mindhiába, csak a„Neue Freie Presse" közölte; a budapesti ujságok csak azt irták, hogy vanakodom bíróság előtt megjelenni. A Károlyi-kormány emberei az egész svájci sajtót ellenem izgatták és akciójukat avval a hazugsággal fátyolozták, hogy magyar állami pénzeket vagy monarchista propaganda céljaira, vagy pedig egyszerüen magáncélokra hoztam magammal Svájcba. Az egyik svájci ujság azt a hirt kőzölte, hogy a magyar kormány kérte kiadatásomat, hogy mint kőzönséges bűn tettest fognak hazámba toloncoltatni.
Tiltakozást intéztem a svájci szövetségi tanácshoz, amelyben megjegyeztem, hogy velem szemben minden ilyen vád már csak azért is tarthatatlan, mert miniszterségembeli rendelkezési alap felhasznált pénzéért az első pillanattól teljes anyagi felelősséget vállaltam, másodszor pedig Magyarországon 20 millióra becsült vagyonom van, amely talán mégis elegendő garancia. Svájc az akták áttekintése után természetesen scmmiféle alapot nem látott arra, hogy ellernem valamiIyes lépést tegyen. Eközben Károlyi Mihály kormánya Szilassy Gyulát nevezte ki teljhatalmu képviselőjévé Bernbe. Azonnal jeJentkeztem nála, hogy a köztársaság kormányának mindazokat a felvilágositásakat megadhassam, melyekre a burgonyaügyben szűksége volt. A követ ugyan hőbb izben irt és táviratozott fehatalmazásért, hogy kihallgathasson: nem kapott választ. Mint később értesültem, a szóban forgó összegek elszámolása egyébként még a mai esztendő októberében megtörtént, s az egész hajsza egyszerűen manőver volt, hogy engem ártalmaltlanná – a világban lehetetlenné tegyenek, mint különféle dolgukban kellemetlen tanút. Károlyiék a legszívesebben elsülyesztettek volna.
De nem csak a volt monarchia lapjaiban, hanem az egész külföldi sajtóban is folyt ellenem a vádaskodás, amerikai és francia lapokban olvashattam, hogy mllyen gazember vagyok; a „Morning Post" és a „Daily Tenlegraph" „Hungarien Scandals"-al foglalkoztak ilyen címmel: „Prince and Potatoes" s minden, amit rólam írtak, Genfen keresztül beleömlött a nagyvilág sajtójába. Egy előttem ismeretlen bécsi lapban, amely csak a katasztrófa után indult meg és lobogójára a szabadság jelszavát tűzte, ezt olvashattam: „Windischgraetz Lajos herceget, a hirhedt sehonnait, akit Svájcban Habsburgok érdekében indított aknamlunkájáról ismernek, üldözik és a magyar hatósások kiadatását kérik."
Miért izgattak ellenem ilyen hallatlan lelkiismeretlenséggeI, ilyen gyalázatos eszközükkel? Miért választottak éppen engem bűnbaknak? Miért voltam én az összes ugynevezett népkormányok előtt az a közveszélyes egyén, akit minden eszközzel ártalmatlanná kellett tenni?
A magyar kormány Szilassy kineveztetése előtt cgyidejüleg több teljhatalmu megbizottat küldött Svájcba. Valamennyinek, de különösen Schwimmer Rózsa „követünknek" az volt a megbízatása, hogy engem külföldön diszkredntáljanak és megfigyeltessenek; de emellett a német-osztrák külügyi hívatal is személyemnek tiszteletteljes megfigyelésével bízta meg berni bizalmi embereit. Amint egy napon, Genfire utaztam, hogy francia barátaimmal, akiket a háboru kitörése óta nem láttam, találkozzam, a német-osztrák kormány megrettent: úgy érezték, hogy „a hercegi reakcionáriusnak" ez az utja sulyosan veszélyezteti exisztenciáját. Távirat vágtatott távirat utián és valamennyi azt az utasítást hozta, hogy Genfben minden lépésemet ellenőrizzék. Mikor aztán visszatértem Bernbe, egyik barátom megmutatta azt a táviratot, amelyben a genfi osztrák főkonzuláftus ott tartózkodásormról Bécsnek jelentést tett. A távirat lényegileg válasz volt arra a kérdésre, hogy politikai tárgyalásokat folytattam-e és így hangzott: „Windischgraetz herceg féktelen „élvhajhászatának" hódolt és a Cercle du Léman-ban játszik". A távitat küldője a cs. és kir. külügyminisztérrium sajtóosztályának volt főnöke, Mentlomig udvari tanácsos, az Ausztriában és Magyarországon is jól ismert férfiú, akit a delegációban ismételten támadtam, mint a régi rendszer oszlopát; az oszlop most tüzes republilkánus volt s fekete-sárga színe lángoló vörössel átmázolva.
A budapesti terror végül családom ellen fordult. Feneségem és gyermekeim, akik Bécsbe utaztak, a szabad Ausztria területén; Károlyi-féle emissionariusok inzultusainak lettek áldozatai és megtörténhetett Bécsben az, hogy feleségemtől a szabályszerüen kiállított utleveleket elvették.
Velem történt ez, aki mint magyar közélelmezési miniszter, szemben a legerőteljesebb magyar áramlatokkal, hat teljes hónapon át éjt és napot egybefoglaló, keserves munkában fáradoztam azon, hogy hazám érdekeinek szem előtt tartása mellett még Bécsnek,valamint az osztrák hegyi tartományoknak teljesen elerőtlenedett népét is megmentsem az éhhaláltól. Kétségtelen, hogy a hajtóvadászat budapesti ellenfeleim taktikája szerint folyt és az osztrák szocialisták, mint ellenforradalmárt, monarchistát ítéltek meg. Mégis a hajszának, az izgatásnak ez a mértéktelensége meglepett, engem is mieglepett, aki előtt pedig nem ismeretlenek a politikai küzdelem gyalázatos módszerei. Politikai pályám kezdetétől vörösnek, antidinasztikus forradalmárnak hírdetnek társadalmi körökben. Ferenc Ferdinánd a legsértőbb módon bánt velem; a háboru alatt én voltam a hadsereg-főparancsnbkság korifeusai előtt a leggyűlöltebb tiszt, engem gyülöltek leghevesebben a régi rendszer aszlopai; a főhercegeket alig ismertem, fiatalságomban az udvarban nem voltam, méltóságokat, kitüntetéseket mindig visszautasitottam...Hogyan van mégis, hogy a népkormányok bennem csak a feketét, a reakcionáriust, a hírhedt nagyapának hirhedt unokáját látták? Miért röpitettek világgá például olyan híreket, hogy én voltam az, akí a bajor királyi házzal egyetértésben - így állt az ujságban - rnegőlettem Eisner Kurjot; hogy mint közönséges tolvaj: milliókat loptam; hogy hazám romjai az én lelkiismeretemre nehezednek; mert minden felelöség az én vállamon van, hogy mindent összevéve: egyakasztófára való csavargó vagyok?
Ilyen hidrával álltam szemben, meghökkenve ugyan, de töretlen erővel és jó fegyverekkcl a kezemben. A hidra egyik fejét a másik után ütöttem le, mindhiába, új fejek nőttek a régiek helyére és én megkérdem magamtól: hogyan van az, hogy épp ellenem folyik a hajsza minden oldalról, hogyan van, hogy mint valami szentnek éppen nem mondható Sebestyén ellen, mindeünnen felém röpítik a nyilakat?
A választ csakhamar megtaláltam.A hidra neve: a RENDSZER. A régi osztrák-magyar rendszer ez, amelynek nem tört ki a nyaka, amely bár most republikánus kokárdát hordoz homlokán, ott bujkál a poros hivatali szobákban, meghúzódik a fascikulusok mögött...Új hordókban a régi bor, az összeomlás ledöntötte a trónt, de nem döntötte le a RENDSZER legbensőbb támaszait.
A forradalom egy bukfenc volt, ami erő és lendület lett volna, bizonytalanul, szárnyaszegetten bukdácsolt a földön.
Hosszabb habozás után elhatároztam ekkor, hogy bár jobb szeretek karddal, mint tollal kezemben viaskodni – megírom emlékirataimat, elbeszélem, milyen kisérleteket tettem Ausztria-Magyarországnak és a monarchia trónjának megmentésére. Dehogyis azért, hogy magamat védjem, hanem azért, hogy megmutassam a katasztrófa valódi okát, útját és azt a súlyos, de elmaradhatatlan utat, melyet meg kell járnunk ismét a régi magaslatok felé – csak azért is! Megírom emlékirataimat: okulásra az új nemzedéknek, mely talán érettebb lesz, mint ami most letűnt.

folyt köv.


<O:p</O:p</O:p<O:p</O:p<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Küzdelmeim

II.




Nagyatyám Windischgraetz Alfréd tábornagy volt.
Atyám is tábornok volt és 1848 óta minden hadjáratban részt vett. Egyike volt a régi hadsereg utolsó katonáinak és mint hadsereg-felűgyelő, akkor a legmagasabb katonai poziciót töltötte be. Most lezajlott nagy háborunknak csaknem összes hadvezérei az ő iskolájából kerültek ki, többek között Conrád, Boroevics, Böhm-Ermolli, Frigyes és Jenő főhercegek.
Anyám Dessewffy Grófnő volt, az ő atyja alapította Széchenyi Istvánnal együtt a Magyar Tudományos Akadémiát, egyébként egyik vezére a magyar ókonzervativ pártnak. Magam tengerész-pályára akartam lépni, atyám nem engedett. Kedvetlenül, elkényszeredve lépiem a katonai akadémiába, hogy majdan aktív tiszt legyek. Születési helyemen, Krakkóban - 1883 október 30.-án - szolgáltam három évig, mínt tűzérhadnagy. Mikor az orosz-japán háború kitört, Hübner tábornok, Port-Artur ostromának tanulmányozására ment és én, mint segédje - saját költségemre – veleutaztam. Pekingben két hónapot töltöttem. Hogy Port-Artur elesett, missziónk végetért és én azt kértem, hogy mint katonai attasét az orosz hadsereghez osszanak be. Ez megtörtént, avval a föltétellel, hogy saját kockázatomra kerülök az oroszokhoz. Az orosz hadsereg akkor már visszavonulóban volt Mukden felé, és nekem át kellett magam küzdenem a japán vonalakon, hogy az első orosz parancsnokságot elérjem.

Mint egy angol bor-cég ügynöke siklottam át kitűnő bizonyitványokkal felszerelve – Hsinmiethin-nál a japán vonalakon, Fakumennél végre, Mukden közelében, a harcnak utolsó fázisában elfogtak. A japánok rendesen bántak velem és szabadon bocsátottak. Egy norvég szállító gőzösön aztán Japánba utaztam. A tengeren vad taifun lepett meg, a kapitánnyal együtt a parancsnoki hidra köttettem magam. Togo tengernagy flottája tartóztatott fel bennünket, amely néhány órával azután a csuzimai csatát vívta.
Japánból Honojulun át Amerikába utaztam és itt alaposan bepillantottam Amerika belső életébe. - Mielőtt hazámba visszatértern volna, Afrikát is bejártam, ahol ismételten oroszlánvadászatban vettem részt, - ott találkoztam Szlatin pasávál, aki hamisítatlan bécsi tájszólással beszélt arabul.
Végül visszatértem Magyarországba. A tüzérségtől áthelyeztettem magam a 16-os huszárokhoz. Feleségül vettem Széchenyi Máriát s hozzáláttam birtokaim igazgatásához. Részvénytársaságot alapitottam, értékesítettem külföldi tapasztalataimat, serényen munkálkodtam, mint sajátmagam bor-utazója - az én birtokomon terem a tokaji, - és visszanyertem vagyonamat.
Utazásaim során élő földrajzot, világföldrajzot tanultam és megtanultam azt, hogy a nagypolitika valójában: földrajz. A gazdaságpolitika a szociológia és a közgazdaságtan gyökerei valójában a földrajzba nyúlnak. E nézéteket Sir Robert Harth oltotta belém Kinában, aki a maga irónikus modorában világította meg Anglia diplomáciai tevékenységét Kínával és Japánnal szemben. A diplomáciának intrikapolitikáját mélyen megvetette és figyelmessé tett arra, hogy hatásos európai politika csak olyan óriási terület szemmel tartásávál folytatható, amely Wladivosztoktól a Rajnáig terjed. Úgy vélekedett akkoriban, hogy Anglia világpolilitikájának földrajzi alapon kell ujjáorientálódnia és hogy a jövőben csak az abszolut nyugati hatalmi és keleti hatalmi politika érvnyesülhet. Hogy a mi helyünk Oroszország oldalán van, előttem tisztán állt és teljesen megértettem a sokat ócsárolt Goluchowsky koncepcióját, aki az Oroszországgal való megegyezést nem valami rokonszenv alapján, hanem tisztán mint geográfiai követelményt propagálta.
Amikor hazaérkeztem, azt tapasztaltam, hogy az osztrák államférfiak most is a cseh kiegyezésen fáradoznak, mint azelőtt; a magyarok pedig a 48-as párttal veszekednek.
Világpolitikai ideákat, terveket, tanulmányokat hordoztam a fejemben és égyszerre belezuhantam a magyar vármegye-politika kellő közepébe.
Akkoriban a magyar hadsereg-szervezés kérdése forralta a kedélyeket és ez volt az az idő, mikor mindenki; aki a magyar nemzeti hadseregért szállt síkra, antidinasztikusnak bélyegeztetett meg. A magyar vármegye, amely ellentétben a német birodalom, „Kreis"-ával, nem állami intézmény, ősi önkormányzata következtében hatalmas bástyája volt a magyar önrendelkezési jognak, és ezt itt dúsan hasznosítottam. Emellett ismételten felszólaltam a főrendiházban, melynek örökös tágja vagyok, valamint a delegációban is, s mindig a nemzeti követelések mellett törtem lándzsát. A magyar címerről, a magyar zászlóról, a magyar vezényszóról volt mindig szó, de mindig csak külsőségekről és sohasem a dolgok magváról. Bécsben mindenesetre úgy tettek, mintha képtelenek volnának belátni, hogy amint megengedik, hogy a hadseregben, a zászló, a cimer és a vezényleti nyelv kérdésében kidomborodjék a magyar nemzeti állam eszméje, Magyarországot a hadsereg minden fejlesztésének megnyehetik; nem látták be, hogy minden piros-fehér-zöld kokárda egy új zászlóaljjal gyarapitotta volna a véderőt. Akkor még aktiv katona voltam és folyton katonát, katonát, új, és erős zászlóaljakat sürgettem.
Csakhamar megtudtam, hogy piros-fehér-zöld agitációm kegyvesztetté tett a trónörökösnél, Ferenc Ferdinándnál. A főherceg atyám legbensőbb barátja volt, és ez a barátság még mélyebb lett, amikor bizonyos körök a főherceg megrendült egészségi állapotát arra használták fel<SUB>,</SUB> hogy őt teljesen
kikapcsolják az állami ügyekből. Ferenc Ferdinánd látta, hogy itt sürgős temetési előkészületeket tesznek és elhatározta, hogy az intrikának ezt a hallatlan szövevényét azzal keresztezi, hogy azért is életben marad. Egyiptomba ment, felgyógyult. De betegségének ebből a korából maradt vissza kedélyvilágában az örökös bizalmatlanság és később bizalmatlan volt ott [FONT=Arial, sans-serif]is, [/FONT]ahol bizalmatlanságra semmi oka sem volt. Atyám volt az, aki a kamarilla aknamunkájával szemben melléje [FONT=Arial, sans-serif]ál[/FONT]lt és az öreg királynál keresztülvitte, hogy a trónörökös a hozzá méltó helyet foglalja el, mint a király helyettese, az összes, katonai dologban. Ferenc Feldinánd soha sem felejtette el atyámnak ezt a szolgálatát és amikor atyám meghalt, ő volt az első, aki a halálos ágyánáI megjelent. Hálájának egy fellobbanásában engem is biztositott barátságáról és felszólított, forduljak hozzá, ha bármikor is szükségem lesz rá.
Sohasem fordultam hozzá.
Másfél évvel ezután tartottam első beszédemet a főrendi házban, kevéssel azután jelent meg dús statisztikai adatokkal felszerelt tanulmányom az osztrrák-magyar monarchia fegyverkezési politikájáról, amely világosan kimondta; hogy a tömegek lelkesedése nélkül egy modern néphadsereget mozgósítani nem lehet, - nemzeti lelkesedés nélkül tűzbe küldeni népet nem lehet; végződött pedig [FONT=Arial, sans-serif]a [/FONT]tanulmány azzal [FONT=Arial, sans-serif]a [/FONT]megállapitással, hogyha magyar sovinizmus nem lenne, akkor azt a monarchia érdekében ki kellett volna találni. A monarchia mindkét államában valóban mestermunkát végeztek a tekintetben, hogy minden mozgalmat, amely a tömegek lelkét hevitette, mint az összmonarchiával szembeni ellenséget bélyegeztek meg, pedig épp a tömeglélektan, a tömegek lelkesedése az, amelyre a védelmi-rendszernek legesleginkább szüksége van...
Mind e nézetek, amelyeket egyébként vagy ötven politikai beszédemben is kifejtettem, a trónörökös fekete listájára vésették nevemet, és a nagyúr azóta engesztelhetetlen gyülőlettel üldözött.
Rendkívül jellemző volt e tekintetben az a mód, ahogy velem a „Tegethof" vizrebocsátása alkalmával Triestben bánt. Ama négy ur közt, akiknek a trónörökös fogadtatására a monarchia parlamenti képviselőiként meg kellett jelenniök, én is ott voltam. Ferenc Ferdinánd a ceremónia alatt az összes rneghivottakat megszólította, de amikor reám került volna a sor, hátat fordított és továbbment. Miként a többi urakat, engem is meghivtak a déjeuner-re, de öt perccel az ünnepi lakoma előtt megjelent nálam a trónörökös főudvarmestere és kijelentette, hogy meghivásomat visszavonják. Csak azért hivtak meg, hogy megalázzanak...
1908-ban elhatároztam, hogy a tényleges szolgálatból kilépek. Akkoriban zajlott le az annexiós-válság, György herceg a legvadabbul uszitott s nyilvánvaló volt, hogy a monarchia könnyen kerülhet abba a kényszerhelyzetbe, hogy a Balkánon rendet teremtsen. Evégből rendkivül fontos volt, hagy Szerbia belső közállapotának valódi képét megismerjem. Engedélyt kértem, hogy mint kém, Szerbiába menjek. Konstantinápolyban megszereztem egy lengyel munkás útlevelét, aztán Szalonikin át, mint géplakatos, kerültem Szerbiába; s a géplakatos alaposan bepillantott Szerbia legalsóbb rétegeinek életébe, majd mint pincér szerepeltem és a belgrádi és nisi nagyobb kávéházakban különösen azt figyeltem meg, micsoda szerepet játszanak az orosz tisztek. Végül egy éjszaka, amikor már erősen a sarkamban voltak, hazai földre léptem és azonnal jelentést tettem tapasztalataimról Hötzendorfi Conrádnak.
Ősszel letettem a 16-os huszárok egyenruháját, és visszavonultam sárospataki birtokomra és jogot tanultam. Huszonnyolc éves voltam, egyik vezére a vármegyei közéletnek és vezetője a megyebeli gazdáknak. Magyar politikát csináltam, amely a vármegyeházból indult ki, beszédeket mondtam a delegációkban s a főrendiházban, ameiyekkel kellemetlenül hangzóvá tettem nevemet Bécsben.

*

1916 tavaszán a koalíció megbukott és kiírták a választásokat. Az eredmény: a nemzeti munkapárt vezérének, gróf Tisza Istvánnak teljes győzelme, a munkapárt hatalmas többségi táborral került a képviselőházba. Megkezdődik a második Tisza-rezsim. Magam, formahiba miatt nem lehettem akkor a képviselőház tagja, Kiderült ugyanis, hogy mint katona, nem voltam bent a választók névjegyzékében. De csatlakoztam gróf Andrássy Gyula 67-es alkotmány pártjához, amely a magyar politikában példátlan önzetlenséggel Tisza mellé áll a választási küzdelemben. A választás részben azon belső rendszer ellen rnent, amely a 48' lejáratott jelszavával dolgozott, és teljes tehetetlenségével általános elégedetlenséget keltett az országban, rnásrészt amaz osztrák centralista politika ellen, amely a magyar nemzeti törekvésekkel szemben az átalános titkos egyenlő választójogot játszotta ki. Ferenc József és Ferenc Ferdinánd propagálták ezt, és mi, mint magyar emberek, szálltunk síkra ellene. A választási küzdelem rendkívüli méretekben folyt, és én Tiszával ismételten bejártam a vidéket, ahol ujjongó lelkesedéssel fogadták mindenütt. Lábainál hevert az egész ország, mindenütt ünnepelték. A magas, vállas férfiú, valóban imponáló benyomást tett, bár épp a nagy államférfit, hanyag ruházkodása miatt nem sejthette, benne az ídegen. Nyers volt rninden szeretetreméltóság nélkül, keménynyaku kálvinista. És mégis áradt, tombolt körülötte a lelkesedés. Nyakassága imponált, és egy ponton, mindenki egynek érezte magát vele hajlithatatlan magyarságában...
El kell itt mondanom egy epizódot: valamelyik vidéki út előtt volt, a választási hadjárat során. A budapesti „Hungária" egy különtermében voltunk. Tisza itt vacsorázott néhány hivével, persze cigányzene mellett. Mikor beléptem, Tisza ott állt ingujjban a prímás előtt, a banda vadul húzta - és Tisza táncolt. Tisza táncolt. Nem volt asszony a teremben egy sem, néhányan voltunk csak férfiak és Tisza, az élemedett, ősz férfi, némán, magába mélyedve táncolt. Néha megfordult, a zene ritmusára emelte a lábait, egyedül, négy óra hosszat, megszakitás nélkül táncolt. Mi tőbbiek egy sarokban ültünk és ettünk és ittunk és diskuráltunk, Tisza táncolt, néha egy szempillantással intett a cigánynak, az megértette, más dalra gyújtottak, egyik dal a másik után zengett fel, de mindig csak magyar dal és Tisza táncolt.
Még egy budapesti bankettre emlékszem ugyanabból az időből. Úgy tudom, ott volt Tisza, Kossuth, Apponyi, -politikai életünk minden nagyja és tekintélye, akik kivétel nélkül állást foglaltunk a nemzetellenes tőrekvésekkel szemben. Tisza nagy beszédet mondott, mint egy éles hadüzenet, olyan volt. A választási küzdelemben, amely most tombol, mondta többek közt, rnindenkinek fel kell áldoznia magát a győzelemért. Ekkor felállott a Nemzeti Kaszinónak egy eddig ismeretlen tagja, dadogó hangon de lelkesen ünnepelte a nagy Tiszát és beszéde végén igy kiállott fel: „valamennyien feláldozhatjuk magunkat és fel is kell áldoznunk, csak Neked nem szabad ezt, mert Rád szüksége van a hazának." A szónok, aki oly lelkesen magasztalta Tiszát, gróf Károlyi Mihály volt.
Gróf Károlyi Mihállyal abban az időben jó barátságban voltam, amellett feleségem révén, rokonorn is. A magyar főnemességet különben is rokonsági kapcsok füzik össze, sógorság, komaság, jóformán egy atyafiság az egész arisztokrácia: nagyon is csak egymás között házasodunk, aminek olykor igen kedvezőtlen következményei vannak.
Gróf Károlyi Mihály súlyos beszédhibával született. Szájpadlása ezüstből van és bizonyos, hogy ifjúságában, amikor a szülőiház üvegházi légköréből az életbe lépett, beszédhibája miatt sok gúnyt és mellőzést kellett elszenvednie. Ez annál érzékenyebben érintette, mert szülei kevély mágnások: rendkívül elkényeztették, s a Károlyiak fölényének, büszkeségének érzését szinte beléje oltották. "Nincs még egy olyan família Magyarországon, mint a Károlyi”. Ezt hallotta már a gyermekszobában is és természetes, hogy ezek után mélyen bántotta érzékenységét minden, ami az életben közöny és bántalom. Mondják, hogy mint gyermek, egyszer egy megalázás után igy kiáltott fel: „Várjatok csak, valamennyien térdre fogtok hullni előttem, eljön még a nap, amikor megmutatom, hogy kicsoda Károlyi Mihály." Múltak az évek, de Károlyí Mihály nem mutatott meg semmit, inkább nevetségessé vált. Nyeglesége már túlzásba csapott, előrehajlott figurája, szemében az elmaradhatatlan monoklival, ismert alakja lett a pesti korzónak és ismert alakja a pesti éjszakának, - a boroknak, ahol folyton itta a cocktailt és közben legutolsórendü nőkkel szórakozott. Orgiáiról városszerte beszéltek, senki sem vette komolyan a furcsa, effiminált, valamelyest patologikus hajlású jellemet. Nagybátyja, Károlyi Sándor vezére volt a magyar gazdáknak, elnöke az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és az elnökséget örökségképpen vette át öccse is, Mihály. És ekkor hirtelen, látszólag minden átmenet nélkül, felébredt benne a becsvágy. Látta a korabeli fiatalembereket hazája politikai küzdelmében, ott akart ő is lenni; a hulIám elragadta és ő egész erejével belevetetté magát a közéletbe. Vezére volt a magyar gazdáknak, és kezdte vizsgálat tárgyává, tenni, hogy tulajdonképpen mi is az a magyar gazdasági egyesület és miért is van az a világon? S ami most történt, szinte romantikus tüneménye e szomorú pályafutásnak. Károlyi Mihály tanúlni kezdett. Egyzerre tanúlt közgazdaságot, történelmet, szociálpolitlkát, emellett lovagolni tanúlt, vívni tanúlt, sportolt és bújta a könyveket; valami csodálatos szivóssággal kínlódik, hogy urrá legyen <SUB>.</SUB>beszédhibáján. Ráveti magát a politikára és mindenütt siker kiséri. Valóban büszkén mondhatta magáról, hogy harminc éves korában újjászületett. De ugyanaz a vasakarat erején felül sarkalta és hiúsága, nagyravágyása, hatalmi vágya csakhamar mértéktelen, excentrikus, bizarr dolgokba kergette.


Sohasem volt jó automobilista és valami olyan vakmerőséggel vezette gépét, hogy emberben meghült a vér. Sohasem volt jó lovas és kápráztató bravúrral pólózott. Nem tudott beszélni és beszélt; egy súlyos nyelvhibával rétor volt, és beszédei csodálatot és tiszteletet keltettek.
Károlyi Mihály kezdte megmutatni, hogy kicsoda Károlyi Mihály.
E teljesítmény imponált nekem, barátsággal közeledtem felé, ő azonban egy párthoz sem csatlakozott és mint vad, 48-as ült a képviselőház egyik haloldali padjában, vezér nélkül és hivek nélkül...

Tisza István az erős kéz politikájához nyúlt.
Az új véderőjavaslat a békeállomány felemelése mellett a katonai hitel emelését kérte, s a 48-as ellenzék, amely a közös hadsereg minden megerősítésében a nemzetellenes hadsereg megerősitését látta, a javaslat ellen fordult. Teljes hat hónapon át tombolt az obstrukció, szavazásokat kértek a legnevetségesebb ügyekben, ehhez módot nyújtott a házszabály és Tisza azon volt, hogy a házszabályoknak ezt a rendszerét felforgassa. Új házszabályokat kreált, parlamenti őrséget teremtett és az obstrukciót fegyveres őrökkel lökte ki a teremből. Óriási botrány támadt erre, amelynek csatazaja az egész világot betöltötte.

Láttam a téboly tornyosulását mind a két oldalon! Az obstrukcióét és az erőszakét. A lejárt, 48-asok taktikája nevetséges volt; az erőszak taktikája, - Tisza István vaskeze, a politikának azon elemeit is a legélesebb ellenzékbe sodorta, amelyeknek elvi álláspontja nem is állt annyira távol Tiszának alapjában véve tősgyö&shy;keres magyar politikájától. Ez elemeket csak az erőszakos és megalkuvást nem ismerő irányzat hajtotta az akkori szélső pártok irányzatához, melyek a politikai fejlődés további folyamán az ország vesztét okozták...

Egyébként a nemzeti munkapárt Tisza István gróf vezetése alatt tényleg a legrövidebb időn belül a legtökéletesebb hatalmi szervezetre tett szert és ezáltal vált lehetővé, hogy az ország társadalmának csaknem minden rétegére döntő befolyást gyakoroljon. Valőban 1910-tő1 kezdve a hatalom a munkapárti kormányban összpontosuIt. Ha alaki, akkor<SUB> </SUB>Tisza István gróf volt nemcsak az ország<SUP> </SUP>polítikai vezére,<SUP> </SUP>de a közvétemény majdnem kizárólagos irányítója is. Tisza mniszterelnöksége alatt a többi miniszterek egyszerűen államtitkárokká sülyedtek. A miniszterelnök szankciója nélkül, az országban semmi; de semmi nem történhetett és egy magyar minisztertanács, amelyen Tisza István elnökölt, tulajdonképpen oktató-óra volt a jelenlevő miniszter urak számára.
Csodáltam Tisza erejét és férfiasságát - de láttam a tébolyt és elfordultam töle. E pillanattól, ellenségének tekintett, kiméletlenül üldözött mindenütt, ahol csak tehette és vármegyémet<SUP> </SUP>is felizgatta ellenem, és saját járásom közintézménye máris kiszorittatott. Andrássy is elfordult Tiszától. Pártjával együtt mindeddig hazafias áldozatkészséggel rendelkezésére állt, az alkotmánysértést azonban nem tűrte. Ez a 48-as párt felé hajlította és így lett lassanként ez egyesült ellenzék egyik vezére. A Házban akkor két nagy mező volt: a mukapárti, amelyet Tisza erőszaos ökle kovácsolt eggyé és az ellenzék Andrássy Gyulával és Apponyi Alberttel élén. Károlyi Mihály mint szerény független képviselő ült a baloldal egyik padjában.


A víz pedig folyik tovább, régi medrében, és egyre címerről, a vezényleti nyelvről, a Gotterhaltéről volt szó, „a császár daláról", amelyet az egész magyarság provokációnak tekintett. Saját hymnuszunkat akartuk a hadseregben is, de Bécs rnegmerevedett és hallani sem akart ilyenekről. Magam voltam az első aki egyik delegációs beszédemben rámutattam Bécs súlyos tévedésére, a hadsereg egységét egyszerüen külsőségekkel akarta megóvni. Rámutattam arra, hogy a legfőbb dolog a belső szervezet egysége, utaltam rá, hogy Nagybritannia hatalmát igazán nem veszélyeztette az, hogy az indus katonákat saját nyelvükön vezénylik és Németország katonai erejét sem ásta alá az, hogy például a bajorok saját lobogóik alatt küzdenek, - míndhiába, nem használt semmi sem, Bécsben rendületlenül meg voltak győzödve, hogy csak át kell mázolni mindent fekete-sárgára és az összes problémák megoldatnak. A zászló és címer-harcok csatazaja évtizedeken át a magyar politikai életet verte fel és ez megbénított minden munkaerőt.
Előttem pedig kétségtelen volt, hogy a monarchiának minden külpolitikai kérdésben már csak azért is a rövidebbet kell húznia; mert szövetségesei és barátai számára nem nyújt elegendő hatalmi biztosítékot, ellenségei pedig úgy látják, hogy akart hatalmi állása semmiképpen sincs egyensúlyban ellenálló erejével: "Kétségtelen volt előttem az is, hogy ennek oka a belső politika teljesen elhibázott rendszere. Hogy valami biztosító szelepet nyissak gondoIataimnak, amelyek gondolatvilágomat forralták, megállapodtam a bécsi „"Zeit”-tal; ahova aztán tőbb cikksorozatot irtam, -- valamennyi heves támadás a belpolitikai rendszer és gróf Berchthold Lipót külügyminiszter ellen. Természetes, hogy e hirlapirói<SUB>.</SUB> tevékénység nem szerzett, számomra új barátokat a Ballplatzon és hogy hírlapíró lettem: nem igen emelte télkintélyemet rokanságomban és általában az arisztokrácia körében.
*

Kitört a Balkán-háború. A delegációk épp akkor üléseztek és én interpelláltam Berchthold külügymisztert, a monarchia állásfoglalása felől. Berchthold expozéja csak általánosságokat tartalmazott és semiképp sem nyújtott tiszta képet a tekintetben, hogy mi a monarchia álláspontja? Törökországnak küszöbön álló megcsonkitása felől. Kitértem Olaszországhoz való viszonyunkra is, - vagy Conrád agresszív fegyverkezési politikája helyes, vagy a Ballplatz pacifizmusa, mondtam, ezt azonban teljesen lehetetlen megállapitani mindenkinek, aki a legbensőbb kulisszatitokba nincs beavatva és nekünk delegátusoknak épp az a feladatunk, hogy őrködjűnk azon, hogy<SUB>.</SUB>a külügyminisztérium és a katonai vezetőség ellentétes politikát ne folytasson, mert ez a legáldatlanabb következményekkel járhat.


Lezajlott az olasz-török háború, anélkül, hogy mi Olaszországgal becsületesen tisztáztuk voIna helyzetünket; afrikai törekvéseiben legmesszebbmenőbben, támogatnunk kellett volna szővetségeseinket - ezzel szemben szabadkezet kérni a Balkánon.
Ez nem jelenti azt, hogy Valonát meg kell hódítanunk és általában, valami gyerekes annexiós politikát űzzünk Albániában, ellenkezőleg, világosan ki kellett volna jelentenünk, hogy Valonát egyáltalán nem akarjuk hadikikötönek, de éppen úgy nem engedhetjük meg azt sem, hogy bármely más hatalom megvesse lábát az Adria keleti partján. A háborús annexiók kora lejárt, s minden modern politika végcélja csak egy pénétration pacifique lehet, gazdasági kultúrális hódítás. Mi történik azonban a valóságban? Aerenthal nem győzött kifejezést adni legbenső baráti érzületének, ugyanakkor pedig Conrád Olaszország ellen fegyverkezett és a legképtelenebb hadjárat-terveket kovácsolta. Politikánk a hármas szövetség talapzatára épült, amugy is igen mérsékelt katonai költségvetésünk minden fillérjének a szövetségi hűség politikáját kellett volna szolgálnia, nem pedig egyik vagy másik szövetséges ellen. Berchtold megjegyzéseimet igen bosszúsan, semmitmondó szavakkal intézte el, én válaszoltam és adatokkal, megcáfolhatatlan adatokkal viÍágitottam meg a monarchiának és Olaszországnak fegyverkezését. A cenzúra mindenképp el akarta nyomni beszédemet a sajtóban, erre interpellációt intéztem Berchtoldhoz a sajtó leigázásáról és ismét rnegtámadtam a cabinet noirt, amely zárt ajtók mögött folytatja politikáját...
s a vita közben megdördültek az ágyúk.

*
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Küzdelmeim...

A delegációk tovább tárgyaltak, én azonban nyomban reaktíváltattam magam. Ott akartam lenni - éreztem, sejtettem, remegtem, hogy a balkán-háború csak előjátéka a nagy háborúnak, és ezt az előjátékot közvetlen közelből akartam végignézni. Auffenberg hadügyminiszter és Schemua, a vezérkar akkorí főnöke lehetővé tették, hogy szófiai katonai attasénk mellé osztassam be. Ferenc Ferdinánd értesülvén erről, meg akarta hiusítani, a király azonban megadta hozzájárulását, s én Bulgáriába mentem Ferdinánd cárhoz, akit már régebbről szernélyesen ismertem.
A hármas szövetséghez tartozó, ősszes katonatisztek közül egyedül nekem engedték meg, hogy a hadmüveleteket egy csapat kőtelékében tanulmányozhassam, a többi uraknak a főhadiszálláshoz kellett csatlakozníuk, ahol nem láttak semmit.
Csakhamar észrevettem, hogy az egész ország politikai irányzata francia-angol befolyás szerint alakul, aminthogy általában az egész Balkán-szövetség nyugati patronátus alatt áll. E rendkivül jelentőségteljes körülményről vagy sejtelme sem volt külügymnisztériumunknak, vagy pedig nem találta érdemesnek, hogy a delegációkat és a közvéleményt erről megfelelően tájékoztassa. Mindenesetre figyelemreméltó volt, hogy külügyi vezetőségük semmi konzekvenciát ehhez nem fűzőtt és én egy igen éleshangu cikkben, - amely szintén a „Zeit"-bert jelet meg, - támadtam ismét a külügyi vezetőséget.
Az őszi vadászatok idején tőrtént ez, és mint utólag értesültem, hírlapi tudósításaimat feudális erdőkön és mezőkőn erős orrfintorgatással fogadták. E közben a harmadik bolgár lovasdandárhoz osztattam be; amely a Drinápolyt ostromló sereg kötelékébe tartozott. A dandár<SUP> </SUP>végcsinálta a Dedeagats elleni raidet.

E raid alkalmával vettem először részt ember-ember elleni kézigránát-tusában; a városból azonban kivertek bennünket. Ezzel szemben Taneff tábornok csapatai megverték és visszaszoritották Mehmed Jawer pasa hadtestét. Mi magunk, a balsikerű raid után a Marica völgyében tértünk pihenőre. Egy, felderitő lovaglás alkalmával oly világosan tekinthettem át a szemben fekvő ellenség állásait, hogy ostromolni kezdtem a
tábornokot: támadjuk meg azonnal a törököket mielőtt még idejük lehet átkelni a Maricán. Oly mélyen meg voltam győződve, hogy a rajtaütést meg lehet csinálni, hogy alig bírtam magammal és egyre izgattam a tábornokot, hogy csak gyorsan, gyorsan, cselekedjen! Végre makacs rábeszélés után elhatározták az operációt, az eredmény valóban bámulatos volt. A törököket, akik sokkalta erősebbek voltak, mint mi és bennünket könnyüszerrel leverhettek volna, vakmerő fellépésünk zavarba ejtette és parlamentairt küldtek hozzánk.
Tánácsomra Taneff tábornok föltétlen fegyverletételt követelt és fellépését újabb éjszakai támadás fenyegetésével erősítette meg. Este tíz óra tájt a szemben fekvő magaslatokon fény csillant meg, a török tábornok tisztjeivel együtt megjelent nálunk. Két óra hosszat folyt a tárgyalás, szőrnyü hidegben, vaksötétben: a nedves földön ülve írtam jegyzőkönyvem egyik lapján a fegyverletétel pontozatait franciául.
Az egész törők hadtest megadta magát. Bolgár részen ez volt az első eset, hogy ekkora fogolyszámmal dicsekedhettek. Taneff boldog volt, s én idegen tiszt létemre megkaptam a legnagyobb bolgár katonai kitüntetést,- a vitézségi érdemkeresztet.
Nyolc hónappal később Szófiában voltam, ahol alkalmam volt ottani követünkkel, gróf Tarnovskyval politikai kérdesekről beszélni. Olvasta „Zeít'-beli cikkeimet és egyizben megkérdezte, vajjon a diplomáciánkra vonatkozó kritikát rá is kiterjesztem-e? őszintén válaszolhattam nemmel, mert Tarnovsky valóban ügyes diplomata volt és bár Ferdlnánd cárral két esztendeje nem beszélt – nem álltak jólábon - mégis sikerült neki Bulgáriát a mi táborunkba hoznia. Akkoriban eminens volt a veszély, hogy a monarchiát beleránthatják a háborúba, - hadseregünk mozgósítva harcrakészen állott. Bécsbe utaztarn, hogy kimerítő jelentést tegyek a vezérkarnak. Jelentésem úgy látszik a király kezébe került, mert a hadi ékítményes katonai érdemkereszttel akart kitüntetni. Ferenc Ferdinánd azonban rneglátta az aktát és ráírta, hogy politikailag megbizhatatlan egyén s ilyen kitüntetésre nem méltó. Az öreg király maga hívott jelentéstételre, - ekkor meggyőződhettem milyen mesés munkás az öreg ur, aki pornpásan volt tájékozva a Balkán-háború legkisebb részletéről is. Másfél óra hosszat álltam előtte vigyázz állásban, (a katonai formákból egy hajszálnyit sem engedett) s végül személyesen tűzte mellemre a hadiékítményes signum laudist.
1913. őszén aláírták a bukaresti békét.
A delegációkban ismét megtámadtam Berchtoldot, fejtegetéseim fölvetették külpolitikánk<SUP>-</SUP>alapvető kérdéseit, melyek meggyőződésem szerint legszorosabb összefüggésben vannak északi és délszláv problémáinkkal: e problémák megoldása elválaszthatatlan egy belső ujjáorientálódástól, kivált délen.
Gróf Khuen-Héderváry, mint horvát bán elkövette azt a hibát, hogy a monarchihoz hű horvátokkak szemben a monarchián belül kijátszotta a szerbeket. Mindig hibáztattam a tyukszemrelépés politikáját, amely - talán azért, hogy egy magyar kormány életét megnyújtsa, - ellenszenves, kulturális és adópolitikai rendszabályokkal izgatja a nemzetiségek tömegeit. A Balkán-háborúban Európa minden bevonása nélkül alkalmunk adatott, hogy legfontosabb balkáni ellenségünket, amely egyuttal legfontosabb szomszédunk is, megnyerjük.
Ahelyett azonban, hogy Szerbia mellett léptünk volna fel, bolgár kalandokba bacsátkoztunk és azt a fényűzést, vagy rossz tréfát is megengedtük magunknak, hogy egy külön albán hercegséget alapítottunk.

Kérdést intéztem Berchtholdhoz, hogy tulajdonképpen. miért is mozgósíttatott? Kire támaszkodott a külügyminisztérium politikája? Milyen nagy koncepció segítségével akarta a Ballplatz mdnden időkre biztosítani számunkra közgazdaságunk egyetlen expanzív útját?


Berchthold, feleségemnek unokabátyja és talán az atyafiságos szeretet szemüvegén keresztül is birálhatom alakját. Személyileg igen kellemes világfi, akivel igen jól el lehet szórakozni. Valódi after dinner ember — szeretetreméltó pozőr, amíg gobelinekről, asszonyokról és lóról van szó. Gondolatvilága síma, mint az udvar parkettje, gondolkozásában könnyelmű, s szinte elképzelhetetlenül frivol, hogy 52 millió ember léte fűződik cselekvéseihez: "Elsőrangu szaktekintély a lóversenyen”.
Kellementen támadásaimra, kérdezősködéseime, csak egy fölényes mosolya volt. Áldozata volt ő is a magyar vármegyepolitika pókhálós szövevényeinek, ahol csak arról volt mindig szó: maradjon e a földművelésügyiminiszter, vagy menjen? engedtessék-e a szerb sertés behozatal vagy tíltassék meg...semmiségek, amiknek perspektívájából nem látják meg a legfontosabb problémákat. Mindamellett riasztgatták a német politikusok is, és rettegett a délszláv probléma felmerülésétől.

A tény pedig az volt,<SUB>,</SUB>hogy a szerb paraszt megdöbbenve kérdezte, hagy mért nem adhatja el most hirtelen Magyarországon a sertéseit, s természetesen volt elég, piszkos ügynök az országban, aki a maga módján magyarázta meg, hogy miért. Az orosz kormány a kereskedelmi szerződés Tisza-szerű tárgyalása fölött hallgatólagosan bizonyára legteljesebb megelégedését fejezte ki. Az orosz diplomácia meg volt elégedve.
*
De Franciaországban egyre növekedett az a kör, amely nem volt megelégedve az orosz diplomáciával. Caillauxnak és a radikális szocialistáknak befolyása alatt, akik vonakodtak a pétervári kormánynak további milliókat is rendelkezésére bocsátani, a Dóumergue-koirmány hivatalos kapcsolatokat keres Béccsel. A cél természetesen az volt, hogy a német birodalomnál tapogatóznak, minthogy azonban az ebbeli közvetlen tájékozódás lehetetlen volt. Ausztriához való közeledés útján kivánták a hármas szövetség élét letompítani. Még azt is megkisérelték, hogy Ferenc Ferdinánddal lépjenek érintkezésbe - a főherceg külpolitikai nézeteiben ugyanis az utóbbi időben jelentékeny ingadozás volt észlelhető; belátta, bogy Németország vontató kötelén sohasem fejthetünk ki önálló poIitikát. Kérdést intéztem Singer tanárhoz, a Zeit főszerkersztőjéhez, vajjon lapjában sikraszállna-e a Franciaországhoz való gazdasági közeledés mellett; csakhamar, nyilvánvaló volt, hogy Franciaországban hajlandóság mutatkozik a monarchia pénzügyi támagatására, kölcsön formájában. Stürgh miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseim után Singer tanár Párisba utazott, hogy megállapítsa<SUB> </SUB>mennyiben volna lehetséges egy osztrák kölcsönt az ottani tőzsdén elhelyezni. Én<SUB> </SUB>még budapesti tartózkodása idejéből ismertem Gaillauxt és azért csatlakoztam Singerhez, hogy Gaillauxt az osztrák és magyar pénzügyi kiküldöttekkel összehozzam. Dechanel és Pichon barátságosan fogadtak bennünket s azon a nézeten voltak, hogy az előterjesztett pénzügyi művelet megfelelő módon megvalósitható, természetesen olyan alapon, mely Franciaországnak főnálló szövetsége érintése nélkül teszi lehetővé, hogy a kölcsönt a párisi tőzsdén jegyeztesse; akkoriban arról volt szó, hogy Ausztriának egy milliárdnyi és Magyarországnak 500 milliónyi kőlcsönt nyújtanak.
Párisi tartózkodásom alatt feltünt, hogy a vezető államférfiak "Tisza erőskéz politikáját” bizalmatlanul nézik<SUB> </SUB>s mindaddig, amíg Tisza erőszakkal kormányoz Magyarországon, alig lehet szó<SUP> </SUP>magyar kőlcsönről. Abban az időben Szécsen volt a monarchia párisi nagykövete, s én két dolgot észleltem: Az egyik az volt, hogy a külügyminisztérium egyáltalában nem tájékoztatta a párisi követet utunk céljai felöl, másrészt azt tapasztaltam, hogy érdekeink képviselője csak a feudális<SUP> </SUP>diplomáciával és az arisztakráoiával érintkezett, - sem a francia sajtóval, sem pedig a pártpolitika vezetőköreivel semmiféle kapcsolata nem volt. A radiális szocialisták politikája: 1913-ban meglehetősen pacifista vizeken evezett; Oroszország fegyverkezését a további orosz kölcsőnök megtagadásával akarták meggátolni. Az 1914-iki választási küzdelemben, jórészt az Oroszországtól való eltávalodás politikájával léptek föl. Emellett Caillaux jelentékeny fényüzési adókat követelt, hogy ezzel is sújtsa azokat a köröket, amelyek a háborúból anyagi hasznot remélhettek, ha már folyik a háborus fegyverkezés, legalább a nehéz ípar, a bankok; a haute finance fejei fizessék a költségéket.
Követségünknek minderről halvány sejtelme sem volt!
Azonnal érintkezésbe léptem a Joirnallal, a Matinnal, Régniel-vet, az Agence Havas befolyásos igazgatóival, továbbá Letellier-vel, Tardieu-val; Philous-val és Bunot-Vairillé-val és kisérleteket tettem, hogy e hirlapírói köröket összehozzam követségünkkel. Mindeme fáradozásaim azonban hajótörést szenvedtek azon, hogy Szécsen vonakodott a párisi újságirókat fogadni.

1913 telét idehaza töltöttem.
1914 tavaszán párisi barátaim értesitettek. hogy a francia politikában nagy változás készül,- s ez már a választásokon érvényesülni fog. A jövő emberének általában Caillauxt tekintik, akinek programmja alig tér el lényegesen Pichonétól. Párisba utaztam és Caillaux-val hosszabb beszélgetést folytattam bel- és külpolitikai kérdésekről. A hanuté finance hegemóniája, mondta, többek közt, elviselhetetlen és gigantikus terveket kovácsol, hogy a nagytőkét a záloglevelek monopolizálása által megtörje, s a pénzgazdaságot kivegye kezéből. Ezzel a bankok biztos jövedelmét egy újonan alapítandó állami bank pénztárába vezetheti le és rákényszeritheti a pénzintézeteket, hogy keresikedelmi hitelek fölajánlásával egymással versenyezzenek, ami által a francia kereskedelem könnyebben juthat folyó tőkéhez.
Miközben Caillaux-val tárgyaltam, többízben volt alkalmam Jaurés-vel is beszélgetni; azt a szomorú tapasztalatot kellett azonban tennem, hogy fáradozásaimban a hivatalos, diplomáciának semmiféle támogatásával sem számíthatok. Jaurés tiszta közéleti tevékenységét mélyen csodáltam, s meg volt az az, elégtételem, hogy<SUP> </SUP>velem együtt ez az ideális szocialista is azon a véleményen volt, hogy háboruk nem lehetnek titkos diplomáciai megállapodások termékei.
Ekkor történtor Madame Caillaux merénylete Calmette ellen. A merénylet Gadllauxt is elsöpörte a politikai szintérről.

Hazautaztam.
Májúsban Budapestre hivták össze a delegációkat, és a napirenden leginkább a Balkán-háború liquiditása és az utóbbi sokat tárgyalt albán-kérdés volt. Párisi tapasztalataim, benyomásaim, amelyeket francia államférfiakka1 folytatott beszélgetéseimből merítettem, jogossá tették egy olyan öntudatos külpolitika elképzelését amely Franciaországhoz és Angliához kőzeledik; hiszen a trónörökős londoni látogatása alkalmával is milyen jóindulatu hangulat mutatkazott Londonban, Franciaországban, magam állapithattarn meg hogy nacionalista köröknek kimondott revanche-politdkájával szemben a szocialista pártok teljes ereje dolgozik, s a francia-orosz szövetség természetessége, 1914 tavaszán sok francia politikus előtt világos volt.
Ausztria-Magyarország külpolitikájából mindig hiányzott az öntudatos vezérlő gondolat, amely saját szükségességeit harmónikusan egyeztethette volna össze a világpolitikai helyzetteL Gróf Benchthold BaIkán-politikája nagyban és egészben minden egységes terv hijján volt, kicsinyes ide-oda próbálgatás és kisérletézés volt ez csak, amely az utóbbi hetekben teljes képtelenségben nyilvánult meg az albán-kérdésben..

A bukaresti béke nem volt alkalmas, hogy a monarchia tekintélyét a Balkánon megerősithesse. A hirhedt albán politika egyszerűen, a külügyminisztérium dilettáns kísérlete volt – így akart beleszólást nyerni a Balkán ügyeibe. Egyénileg oly szeretetreméltó sógorom, minden a jelenkor követelményeire vonatkozó kérdésben államférfiuhoz méltatlan, harsogó tudatlanságot tanusított. Tény az, hogy a monarchia kilátásai a Balkánon a mürzstegi egyezmény óta esztendőről-esztendőre sötétedtek el. Szerbiában az egész pánszláv agitáció csak Aeranthal ama érthetetlen politikája nyomán lágolt fel, amely ridegen visszautasította a Balkánon a megértés politikáját Oroszországgal, amelyre pedig Péterváron minden eszközzel törekedtek. Németország befolyása alatt, állítólag érdekében visszautasítottuk az érdekszférák felosztásának tervét Oroszország és Ausztria-Magyarország közt, viszont az annexió idején időszerűtlenül és alaptalanul megbántottuk Törökországot. Bámulatosan értettünk hozzá, hogy mikép tehetjük a monarchiának kiszolgáltatott közvetlen szoszédunkat, Szerbiát leghatásosabban ellenségünkké, anélkül, hogy a legalkalmasabb pillanatban kifejthetnénk azt az erőt, mely az elkeseredett ellenséget ártalmatlanná teheti. A delegációk külügyi bizottságának tárgyalása során alkalmam volt minderre rámutatni. Már az 1913-iki mozgósítás alkalmával több jel láttatta, hogy az osztrák Adriapart kérdésében Oroszország és Olaszország közt titkos megbeszélések folynak és miután vonakodtunk Oroszországgal megegyező Balkán-politikát folytatni, Oroszország minden eszközzel azon volt, hogy tűzbe borítsa ellenünk a Balkánt.


Csak szófiai követünknek, gróf Tarnovskynak ügyességén múlott , hogy a lényegegében ellenünk irányuló Balkán-szövetség felrobbant. Ebben az időben még lehető lett volnia egy céltudatos délszláv, és egy, céltudatos Balkán-politika megvalósitása. De hiába intéztem ez irányban kérdéseket Berchtholdhoz, nem válaszolt.
Ausztria-Magyarország fegyverkezési politikájáról írt röplapomban nyilvánvalóvá tettem, hogy fegyverkezésünk természete, részünkről nemcsak hogy ab ovo kizár minden, agresszív szándékot, de katonai erőnk mértéke jóformán saját határaink védelmére sem elegendő. Tanulmányom, vezérlő irányban utalt arra is, hogy katonai szervezetünk rendkivül drága és költséges, anélkül, hogy a költségeknek megfelelő katonai hatalmat jelentene. Pontos számokkal, statisztikai adatokkal mutattam ki, hogy egy európai konfliktus esetén, vagy az történik, hogy összeroppanunk, vagy pedig az, hogy szövetségesünk oltalmára leszünk utalva, (…)
Külpolitikai vezetésünk teljes szervezetlensége, az irányadó tényezők együttműködésének a hiánya, minden alkalommal megmutatkozott. A protekció töltötte be a legfőbb szerepet.
Az az egy következménye mindenesetre meg volt fáradozásaimnak, hogy szüntelen tiltakozásaimat hazafiatlanságnak mondták és csakhamar rosszindulatu forradalmár hírébe kerültem. Gróf Tisza és gróf Berchthold szinte versengtek egymással, hogy akcióimat, pártpolitikai szinezetüvé tegyék.


folyt köv.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Magyarságkutatás

Kedves Olvasó,
magyar nyelvünk kutatói között előkelő helyen tartjuk számon Magyar Adorjánt, és munkái mégsem közismertek. Szeretném e helyről felhívni rá a figyelmet, hogy megismerjék olvasóink a bőségnek és az igazságnak egy egy szeletét.
Igyekszem a rovat lehetőségeit a különféle értékek és érdeklődések közt úgy elosztani, hogy a lírától a nyelvtudományig terjedő hatalamas birodalmat a felfedezők izgalmával bejárjuk.



<!-- Plugins: BeforeDisplayContent --><!-- K2 Plugins: K2BeforeDisplayContent --><!-- Item introtext -->Magyar Adorján: Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Kézirat, megjelent Elméletem ősműveltségünkről címen 9-70. old.
Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1978

... Kérdésünk tehát soha ne az legyen, hogy ez, vagy az a nép, nyelv milyen fajhoz, vagy nyelvcsaládba tartozik, hanem az, hogy melyek az őstörzsi összetevői...


<!-- Item fulltext -->A mai emberiséget ősrégi időkben még félig a vízben, félig a szárazon élő, kétéltű, békaszerű emberiség előzte meg. Ez a mai Alföld területén volt tengerben és ennek partjain élt. A mai Dunántúl akkoriban még melegebb volt, mint ma, de a Nap még kevesebbet világított és kevesebb meleget is adott, volt ellenben olyan idő is, amelyben a Hold még tüzes volt és az is világított és melegített, de kisebb volta miatt már rég kihűlt. Ezen békaszerű embereknek három szemük volt. Harmadik szemük a mai "fejelágy" helyén volt, de ez nem a fényrezgések, hanem a villanyosságéivel látott. Erre azon időkben még szükség volt, mivel világosság kevesebb volt, mint ma, lévén a levegő állandóan vízpárával telített, ködös. Az Ég csak ritkán válott láthatóvá, a légkör azonban villanyossággal sokkal telítettebb volt, mint ma. Igen sok eső és vihar is volt, ami azonban a vízben élő lényeket keveset zavarta. A mainál sokkal kisebb földterületek sokkal nedvesebbek voltak, mint ma. A békaszerű emberek a még teljesen vízben élő ivadékukat közös medencében nevelték. Olyan közösülés, mint az emlős lényeknél akkor még nem létezett. A később létrejött emlős emberiség első műveltsége azonban főkép a kétéltű emberiség utolsó idejében itt-ott az egész Földön is el volt már terjedve. Az emlős emberiség keletkezése helye Európa volt, éspedig a Kárpát-medencében és a Csallóköz szigetein, amelyek akkoriban még a Duna deltáját képezték, mert az egész Alföld még tenger volt. Ez sóssá is lett, mert sóját a máramarosi sóhegyekből kapta. E tenger később a Vaskapu hasadékán át, amely egy nagy vulkánikus földindulás következtében támadott földrepedés, lefolyt ugyan, de azért az Alföld még igen sokáig óriási tó- és mocsárvilág maradott, illetve csak hosszú ezredévek alatt apadott mindinkább el, azáltal, hogy a Vaskapun át lefolyó víz e nyílást mind mélyebbre mosta ki, másrészt az Alföld szélhordta porból, korhadó növényi anyagból és a folyók hordta iszapból mindinkább föltöltődött. A Jégkorszak előtti időkben Földünk Északi-sarka a mai Magyarország területén volt és épen ezért, itt enyhe, örök tavaszi éghajlat uralkodott, holott egyébütt sokáig oly nagy volt a hőség, hogy a vízen kívül élet alig is volt lehetséges. Számos népmesénk ma is beszél arról, hogy "... régen egy nap volt egy esztendő", ami csak a Sarkokon van így. Itt természetesen nem ezredévekről hanem milliomodévekről van szó. Csak idővel lett a Föld éghajlata olyan, mint ma, közben azonban bekövetkeztek volt a Jégkorszakok is. Csakhogy Magyarország területén, a Magas-Kárpátokat kivéve, Jégkorszak sohasem volt, mert a föld akkor még nagyfokú vulkánossága és a sok hővízforrás, illetve a Föld önmelege, a hidegség és jég uralomrajutását nem engedte. Hőforrások Budán és a Dunántúl ma is vannak és az Alföldön, ha bárhol fúrnak ártézikutat: hővíz tör föl. Úgyhogy Magyarországon élet, sőt műveltségi élet, a Jégkorszak alatt is lehetséges maradott. Ezért fejlődött ki épen itt az emberiség legrégibb, legelső műveltsége, amit az ásatások tesznek kétségtelenné. E területeken kívül ennek határain, főkép a hegyek között, alakultak ki elvadulás, degeneráció által az állatszerű neandertaloid emberfajok és az ezekre sokban hasonlító úgynevezett "északi faj ", amely kimutathatólag, nemhogy felsőbbrendű volna, hanem alacsonyabbrendű, ami embertanilag koponyaalkatából és más testi sajátságaiból minden kétségen kívülien bizonyítható, amiértis ma kihalóban. E fajok hanyatlását (degenerálódását) a Kárpát-medencén kívüli és a jégkorszakok alatti rettentő nehéz megélhetési viszonyok folytán: húsevő, vadászó, öldöklő, gyilkoló életmódra való kényszerülés okozta. A Kárpát-medencén belőli, igazi ősemberiség eredetileg kizárólag növényi táplálékkal élt, ugyanúgy, mint az ember legközelebbi rokonai: az emberszabású majmok. Az interglaciális korokban valamint a Jégkorszakok megszűntével e ragadozó emberfajok aztán, ezredévek, százezredévek alatt az egész Földön elterjedtek, sokkal könnyebben, mint a fölsőbbrendű, gömbölyűfejű fajok, amelyek csak növényi táplálékkal élve, nem vadásztak és kevésbé voltak harciasak. Ezért találtak a később, főképp hajózás útján, mégis elterjedő fölsőbbrendű emberek majdnem mindenütt alacsonyabbrendű, hosszúkoponyájú, állatias vadembereket. Számos tudós megállapította már azt is, hogy az afrikai tulajdonképeni igazi szerecsenfajok (nem kámiták) vagyis bantu-szerecsenek, eltérő pigmentációjuk dacára, épen az "északi faj"-hoz igen közel állóak, úgy koponyaalkatúkat illetőleg, mint a vércsoportokat illetőleg is, úgyhogy egymásnak még vérrokonai is. Vagyis: A hosszúkoponyájú, barlanglakó vademberfajok: nem igazi ősemberek, hanem csak elvadult fajok. Ezek mind állatszerűen prognat (előreálló) arcúak, állatszerű megjelenésűek, igen szőrösek, vérengző természetűek: theromorphok = állatszerűek. Ellenben az igazi ősemberfajok nem előreálló arcúak (ortognatok) és gyermekszerű (infantilia) megjelenésűek. A még teljesen gyermekszerű megjelenésű, de már gömbölyűfejű kerekarcú, teljesen szőke (nem vöröshajú) ősfaj, amilyen az igazi magyar alföldi, csallóközi nép, amelyet ma tévesen "keletbalti"-nak neveznek, a Csallóköz szigetein keletkezett. Amely szigetek régen igen jól elzárt területet képeztek, folyóágakkal, mocsarakkal és egyik oldalukon tengerrel körülvéve, ahol ragadozó állatok nem éltek. Itt fejlődött e faj igen magas szellemi színvonalra, éspedig tisztán szerelmi kiválasztódás útján. Mindig a szebbnek, ügyesebbnek, okosabbnak volt több utóda, mivel a másik nemnek az ilyen tetszett jobban, de erőszak, véres harc még nem létezett. E kiválasztódás a faj folytonos testi és szellemi tökéletesedését hozta létre. Tisztán növényi táplálékkal élő fajként, harcot, gyilkolást, húsevést még nem ismert. Mindezzel szemben vadászó, húsevő fajoknál a tisztán szerelmi kiválasztódást a harc, az erőszak váltotta föl. Náluk nem a szellemileg kiválóbbnak, nem a szebbnek lett több utóda, hanem a durvábbnak, kegyetlenebbnek, a gyilkosnak, aki vetélytársát egyszerűn leütötte. Miután az utódok örökölik elődeik tulajdonságait, hajlamait: így a szellemi eldurvulás, hanyatlás, elállatiasodás kellett bekövetkezzen.
Eleinte csak egy kontinens létezett, amely megnövekedvén, részei utóbb egymástól el is válván, hozták létre a mai világrészeket. Az utóbb mégis terjedő gömbölyűfejű magyari faj a Földön többfelé nagy műveltségeket is alapított, amelyek azonban nem lévén technikai, hanem csak szellemi műveltségek, anyagi nyomokat, romokat, tárgyakat keveset hagytak hátra, a szellemiekben azonban minden mai műveltség alapjait képezik. Majd, mivel e faj idővel az ott talált alacsonyabbrendű fajokkal keveredett: e keveredés mindenütt züllést, hanyatlást és pusztulást vont maga után, így természetesen a műveltség leromlását is.
Amint Eickstedt, a mai embertudósok (antropológusok) egyik legnagyobbika is állítja: a világ legszőkébb faja a „keletbalti" (ő Kelet-európainak is nevezi), vagyis tehát az igazi ősmagyar faj, amely azonban nem a Balti-tenger mellett, hanem a Kárpát-medencében, e jól körülzárt területen keletkezett. Tagadja az „északi faj" régi voltát, amely nemis szőke, hanem vöröshajú, sőt gyakran barna is. Eickstedt szerint, ahol meleg éghajlat alatt, sötétbőrű fajok között szőkeség nyomaira akadunk, ez nem az északi faj maradványa, ahogy ezt némelyek vélték, hanem a keletbaltié. Az is ismeretes hogy Németország lakossága ma már alig 7-8 százalékig északi fajú, és tehát tényleg germán eredetű, holott a lakosság nagy többsége gömbölyűfejű keletbalti, alpesi és dinári fajú, vagyis tehát finnugor-magyar fajú ősnépek leszármazottja: nem germán, hanem csak a kereszténység fölvételével és azután, véres erőszakkal nyelvileg elgermánosított népesség. Német létére, de a tudományos igazságot tisztelve, azt is kimondja Eickstedt, hogy a keletbalti az emberiség ősfaja, amelyből a többi fajok különböző irányú specializálódás útján átalakulva, keletkeztek. (Mindez sokkal bővebben megtalálható Az ősműveltség 1000-1052 oldalain.)
E faj keletkezésekor tehát a Jégkorszak előtti időkben, valamint azok alatt is, és az úgynevezett Aranykorban, volt, amelyben az ember még más fémet, mint az aranyat nem ismert, de ennek nagy bőségében volt, mert a Duna homokja tele volt vele. E boldog korról, a csallóközi „Aranykert"-ről vagy Tündér Ilona kertjéről, illetve „Tündérországról" népi mondáink, regéink ma is beszélnek. A magyarság ázsiai eredetéről szóló tan tehát történelemhamisítás, amelyet azonban az osztrák császári államhatalomnak a legnagyobb részét zsidó kézben levő sajtó és iskolák által a leigázott magyarsággal magával is sikerült elhitetnie és így a világgal is. Árpád honfoglalói ellenben egy része voltak azon ősidőkben kivándorolt törzseinknek, amelyek kint eltörökösödtek és kiválóan harciasakká is lettek, de amely visszatérve s a Magyarországon akkoriban uralkodó idegeneket legyőzve, a földművelő ősmagyarsággal egyesülve, a mai magyar államot, de nem a nemzetet, alapította, de ezután az ősmagyarságba teljesen visszaolvadott, török nyelve pedig eltűnt, annál könnyebben, hogy nők, családok nélkül jöttek volt be, mert kint azelőtt a besenyők és egy bizánci had, mialatt férfiaik egy hadjáratukon voltak, földüket megrohanták, az ott talált hozzátartozóikat legyilkolták, lakaikat kirabolták és fölégették (Konstantinusz bizánci császár és a Fuldai Évkönyvek tanúsága szerint.) Ázsiáról azonban egyetlen krónika sem beszél semmit, még e harcias törzset illetőleg sem, hanem csak Szkítiáról, ami alatt a régiek a mai Dél-Oroszországot, vagyis a Fekete-tenger európai északi partvidéke táját értették.
Magorról és Hunorról szóló ősregénk pedig csak jelképezés. Ezen ikertestvérpár a Nap két személybeni megszemélyesítését jelentette. Magor vagy Magyar a Napból származó eröny (energia) alkotó erejét jelképezte, Hunor pedig ugyanezen eröny romboló hatalmát. Ezért Magor jelképe a gömb volt, Hunoré az ék.
Ο Δ
A gömb, vagyis a mag, meg az alkotás, teremtés jelképe volt, az ék ellenben a rombolásé, mert minden fegyver lényege is a behatoló, szétvető ék. A Héraklészről és ikertestvéréről Iphikleszről, Kasztor és Polluxról, Romulusz és Rémuszról szóló mondák mind a mi ősmondánk többé-kevésbé elromlott változatai, valamint más hasonló mondák is. De másrészt, amint Magor azonos a nagyerejű, de jóságos indulatú Héraklesszel, ugyanúgy Hunor is azonos a zord hadistennel: Arésszel vagy Marssal.
(1) Magyar
ke13.0401.jpg
Ezért a tulajdonképeni magyarok, Magor Napisten utódai, mindig békés, szorgalmas földművelők voltak, aminthogy a magyar nép óriási többsége ma is az. Az ugor, uhor, ungar, unger név ősidők óta mindig földművelőt jelentett. Magyaroknak neveztettek a tulajdonképeni magyarok, magyariaknak ellenben az ezen őstörzsből származott rokontörzsek, mint kunok, hunok, jászok, székelyek stb. Bár a régi krónikák rendesen Hunort említik előbb, mintha ő lett volna a nehány perccel idősebb, de ez téves, mert világos, hogy a rombolás későbbi az alkotásnál, illetve hogy rombolni csak ott lehet, ahol már van valami. Ősvallásunk szerint az istenségeket nem képzelték tényleges személyeknek. Őseinknél a Nagy és Örök Égisten is csak az örök Természet, az örök Mindenség költői megszemélyesítése volt, de amely Örökkévalóság emberi ésszel föl nem fogható. Ilyesmit azonban például a tudatlanságba süllyedt középkor nyugati népei fölfogni már nem voltak képesek, illetve mindent csak szószerint bírtak fölfogni.
Az igazi ősember, miként az emberszabású majmok, amelyek hiszen legközelebbi rokonai, csak növényi táplálékkal élt. A tulajdonképeni magyar törzs tehát az összes rokontörzseink közül a legrégibb, illetve a magyari törzsek számtalan ezredév alatt ez őstörzsből származtak és ezek közül csak némelyek lettek idővel harcias és állattenyésztő népekké. A magyar törzs nyelvében keletkezésekor csak g, gy, h és m, n mássalhangzók voltak, később, a műveltség fejlődésével természetesen az összes többi mássalhangzó is (valamint a magánhangzók is) nyelvében már megvoltak, de ezután is a kemény k helyett a lágy g hangot, a kemény t helyett a lágy d hangot szerették ejteni, de mindent ami vallásos fölfogásukkal, kultuszukkal közvetlenebbül összefüggésben volt, továbbra is az említett mássalhangzókból képezett szavakkal nevezték meg. Az m és n hang egymásnak bár nem közvetlen rokonai, mégis egymással gyakran fölcserélődnek. Ismeretes, hogy régibb nyelvünkben a szem szó gyakran szen is volt és hogy Erdélyben nesze, nevet, kan helyett ma is mondják, hogy mesze, mevet, kam. Ennek oka az, hogy kisebb távolságról is az e két hang közötti különbséget a hallás alig észleli, dacára annak, hogy az m tisztán ajakhang, az n pedig nyelvhang. A magyar őstörzs nyelve a legrégibb időkben tehát csak ilyen alakú szavakból állott, ma, na, an, ag, agy, ah, ag, gam, gem, meg, mag, mang stb., stb. és bármely magánhangzóval. Vallásos tiszteletben részesülő növényeik főképen a gömbölyű gyümölcsöt, magvakat termők voltak, illetve a törzs keletkezése helyén ezek termettek leginkább. Vallásos tiszteletben és szeretetben részesültek náluk ez állatok: A szarvas, a madarak, de nem a ragadozók, a gömbölyded alakú bogarak, főkép a katicabogárnak ma nevezett. Legszentebb gyümölcsfájuk volt a meggy, amelyet a Napisten fájaként tiszteltek. Viszont legszentebb viráguk meg a gyöngyvirág, a Földistennő, vagyis Tündér Ilona, virága. A meggy lombja zöld, virága fehér, bogyója piros. Tökéletesen ugyanígy van ez a gyöngyvirágnál is. És ezek voltak szent színeik is és, ezek a magyar nemzeti színek ma is. Számrendszerük az öt-tízes volt, ugyanaz, amely a mai általános számrendszer. A páros számokat nőneműeknek fogták föl, a páratlanokat hímneműekként. A meggy virága valóban ötszirmú, bogyója egymagú. A gyöngyvirág virága hatszirmú, bogyója hatmagú. A meggy bogyója gömbölyű, virágai gömbölyded csokrocskákban vannak együtt, bimbóik gömbölyűek, sőt a fa lombkoronája is, ha szabadon fejlődhet: gömbölyded. A gyöngyvirág virágai, különösen pedig bimbói gömbölyű gyöngyökhöz hasonlítanak, bogyói pedig szintén gömbölyűek. Vallásos alapjelkép pedig a magyaroknál: a gömb volt. Vallásos tiszteletben tartották az aranyat. A törzs keletkezése helye a Csallóköz szigetei voltak. Ezek területe szűk volta, valamint túlszaporodása miatt, rajokat bocsátott ki magából. Ilyen kivándorlottakból keletkeztek sok-sok ezredév alatt a különböző magyari törzsek.
(2) Fehér hun
ke13.0402.jpg
A kunok és hunok mindig harcias katonanemzetek voltak, akik magukról azt tartották, hogy ők a Természet Törvényei szerint mindig ott kell, megjelenjenek, ahol romlott, bűnös népek élnek, amelyek büntetésüket megérdemlik. Ezért nevezte magát még Atilla is „Isten ostorá"-nak, valamint „Isten pörölyé"-nek is (pöröly = kalapács). A kun törzsek eredetileg hegylakók voltak, de a Kárpátok, majd az Alpesek hegységeiben laktak. Ősidőkben egyetlen háziállatuk a kutya volt, éspedig a Kunságon ma is található nagyméretű, hosszúszőrű, fehér, de farkasalakú komondor. Feje hegyes, ékalakú. Az ék a kunok vallásos alapjelképe volt. A kunok nyelve eredetileg a magyarokéval teljesen azonos volt, később azonban a lágy g, gy, d hangok helyett a kemény k és t hangokat szokták ejteni. Számrendszerük azonban a három-hat-tizenkettes lett, amelynek mi életünkben már csak nyomai vannak: a tucat, a régebbi hatos pénzrendszer, a 12 óra és a 12 hónap. A kunok alapszavai ilyen alakúak voltak: ka, ku, kun, kat, tek, kund stb., stb. Szent növényeik voltak a fenyvek és a csillagalakú hatszirmú fehér virágok, nárciszfélék. A fenyvek koronája ékalakú, levelek helyett hegyes tűik vannak, ágaik a törzsből mindig hat-hat felé állanak, az egyes gallyak pedig hármasak. A kunok szent féme az ezüst volt, amelynek színe fehér és a természetben fenyőág szerű jegecekben fordul elő. E törzs volt az, amelyet fehér-kunnak neveztek. Vallásos színeik a fehér és kék voltak.
(3) Fekete hun
ke13.0403.jpg
De voltak fekete-kunok is. Ilyenek voltak a történelemből jól ismert hunok, vagyis Atilla kunjai. Ugyanis: míg a fehér kunok fehér és kék viseletben jártak, a fekete kunok vagy hunok, színei a fekete és piros lévén, ők fekete és piros viseletekben jártak, valamint sötétbarna színűekben is. E fekete-kunok főkép homokos síkságokon laktak. Vallásos alapjelképük már nem a hegyes, hanem a tompa ék volt, a mintegy lecsapott hegyű. Ezért legfőbb harci fegyvereik egy kalapácsszerű, valamint a buzogány is, voltak. Az éles, avagy hegyes fegyver által ejtett seb, ha nem halálos, sokkal könnyebben gyógyul, mint a tompa fegyver által ütött, mert az ilyen seb roncsolt és teljesen helyre sohasem jön többé. Ugyanígy roncsol a tűz és a méreg is. Mesterei voltak a mérgezett valamint a tüzet vivő nyilaknak is. Roncsol a korbács is. A feketekunok szent állata volt a tompapofájú, fekete-barna színű bulldog-kutya. Úgy a fehér, mint a fekete-kunoknál kőkultusz is volt és ebben különösen a kovának illetve tűzkőnek volt nagy szerepe. Egyik szent állatuk volt a fekete-kunoknál a vadkan is. Ez is barnás-fekete színű, feje pedig ékalakú, de mintegy lecsapott hegyű. A fehér-kunok szőkék voltak, hosszú hajat viseltek, a fekete kunok barnák vagy feketehajúak és rövidre nyírt hajat viseltek.
(4) Szemere
ke13.0404.jpg
Ősrégi időkben válott ki a magyar törzsből a szemere törzs. Ez, ellentétben a magyarokkal és kunokkal: nőelvi volt (matriarchális) vagyis anyajogi. Náluk családfő az asszony volt, a gyermekek az anya után neveztettek, csak a lányok örököltek. E törzs is a 3-6-12 számrendszer szerint számolt. Fában szegény, de termékeny síkságon laktak. Holott a tulajdonképeni magyarok inkább gyümölcstermelők voltak, a szemerék főkép gabonatermeléssel foglalkoztak. Vallásbeli szócsoportjuk az sz, s, z, c, cs és m, n mássalhangzókból állott. Legszentebb növényük a búza volt, de amelyet ők niza, miza, mizse néven neveztek. Vallásos alapjelképük szemalak volt, de szerepelt a búzakalász, továbbá még a vonal, de különösen a hullámvonal. Szent állatuk a szürke galamb volt, amelyet azonban ők szimi és szemere néven neveztek. Vallásos színeik voltak a sárga és világoskék, inkább a szürke, mint a zöldes felé hajló. Egy kivándorolt törzsük alapította Mezopotámiában a sumer műveltséget, de amelynek népe utóbb eltörökösödött majd végül a sémita asszírok pusztították el, de átvették egész műveltségüket, ha ezt nagyon eldurvítva is. Egyik szent növényük volt a datolyapálma is, de amely régen, a még melegebb éghajlat idején, Magyarországon is termett. Földistennőjüket, helyesebben szólva: a Föld költői megszemélyesítését Szemere, Szemira, Szemele néven nevezték, valamint törzsi nevük is ez volt, mivel nőelviek voltak. Ősnyelvük sok tekintetben mintegy ellentétes párhuzama volt a magyarokénak, amennyiben a g és h hangok helyett sz, s, z, zs hangokat szerettek ejteni. Vallásos kultuszukban különösen nagy szerepe volt még a méheknek. Utóbb e törzsünkből származtak az amazonok, akik harciasakká is lettek, holott eredeti szemerék békés, földművelők voltak, ugyanúgy, mint a tulajdonképeni magyarok.
(5) Besenyő
ke13.0405.jpg
Amilyen ellentétes párhuzam volt a magyarok és a szemerék között ugyanolyan volt a kunok és a besenyők között is. A besenyők is nőelviek voltak, szintén hatos számrendszer szerint számoltak. Ilyen értelemmel, habár nem ugyanezen szavakkal: Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hatonegy, hatonkettő, hatonhárom, hatonnégy, hatonöt, tucat, tucatonegy stb. Náluk víztisztelet volt, hajózó nép lévén, főkép halászattal foglalkoztak és époly harciasak, mint a kunok. Voltak kalózkodó törzseik is. Északi szabir nevű törzseiktől tanulták a hajóépítést és kalózkodást a már germán normannok is csakhogy ezek sokkal kegyetlenebb, vérengző nép voltak. A besenyők mindig vizek: folyók, tavak, tengerek mellett éltek, sőt mocsaras tájakon is, földműveléssel keveset foglalkoztak. Idővel, délebben barnabőrűekké, feketehajúakká lettek, mivel pedig a legújabb ásatások eredményei szerint az emberiség 10-14 millió éves, valószínű, hogy túlspecializálódás útján az afrikai fekete fajok is tőlük származtak. Vallási szócsoportjuk hasonlított a szemerékhez, de m és n hangok helyett inkább b, p, v, f hangokat ejtettek (Szep, pas, vasz, víz, besz, fes, szamb, zab stb., stb.) Vallási egyik legfőbb jelképük volt a csöppalak (csepp, csúp, csép), de a szív-alak, a vese-alak és a hullámvonal is szerepelt. A mai ismert "magyar" díszítmények tulajdonképen nem is magyar, hanem besenyő törzsektől származnak, de a kereszténység fölvétele után ezek jelképes értelmei feledésbe menvén, utóbb nagy szépségük miatt elterjedtek az egész magyarságnál, sőt nemmagyar szomszédainknál is. Vallásbeli szent állataik voltak a halak, a kagylók és a polipfélék, különösen a szépiafélék, csakhogy őseinknél "szent állat" alatt nem kell nevetségesig menő állattiszteletet érteni, amilyen például az egyiptomiaknál volt. Ilyen kultuszállatuk volt a bözön is, amelyet ma tévesen nevezünk bölénynek, de amely állat latin és német neve is bison, Wisent, ősidőkben pedig a mamut is, amelyet szintén bőz, bözönd, bozond, büzönd néven neveztek, de nevezték még zubor és földneheze néven is. Földünket ők vízgömbként fogták volt föl, ami egyezik azzal, hogy Földünknek ma is nagyobb felületét borítja víz, de ami ősidőkben még nagyon sokkal inkább így volt. Földistennő helyett tehát ők vízistennőt tiszteltek, akit Besenyő, Vizenyő, Vízanyó neveken neveztek, a Napistent ellenben Peszer, Beszer, Peter, Bátor, Petúr neveken. Kivándorolt besenyő törzseink voltak az Itáliában is szerepelt szabinok, valamint az Ázsiában is szerepelt szabir, szibir, más nevén tapar nagy nép is, amelyről ma már csak északi rokonnépeink regéi emlékeznek.
(6) Jász
ke13.0406.jpg
Más jellegzetesen hajós nép volt a jász őstörzsünk. Amint nevük maga is mutatja, kultuszbeli szócsoportjukban is a sziszegő hangok: s, sz, z, zs, c, cs szerepeltek, de a j hanggal; alapszavaik pedig ilyenek voltak: jász, jáz, jacs, megfordítva záj, zej, vagy csak egymássalhangósan: ász, isz, ze, stb., stb. De náluk a j hang néha h vagy g hanggá is változott, ami aztán átmenetet képezett a székely és kazár közelebbi rokonaik szócsoportjába. E törzs, bár jellegzetes halászó és hajózó nép volt, már az Alföld helyén volt tengeren is, de foglalkozott úgy állattenyésztéssel, mint földműveléssel is de leginkább a vízi sulyomfélék termelésével, amelynek magvai igen táplálóak. Szent állatuk volt az őskori óriásszarvas, amelynek némileg a mai dámszarvaséhoz hasonló lapátos szarvai voltak. Utóbb azonban az egyenes, de gúzsoltszarvú, nagytestű úgynevezett rackajuhfélét is tenyésztették. Ennek ma csak kisebb termetű válfajai élnek, de régen volt lónagyságú is, amelyet a jászok jázinú- nak neveztek.
Erről származtak az egyszarvúról szóló mondák. Szent állataik voltak a halak is, különösen pedig az óriásira megnövő tokhal, de amelyet ők jizéter-nek neveztek. Más szent állatuk volt a sün, továbbá a fecskefarkú pillangó (Papilio Machon), bizonyos törzseinknél pedig a denevér is. De ismételem: szent állat alatt őseinknél csak annyi értendő, hogy az illető állat náluk bizonyos szeretetben is részesült és hogy szimbolikájukban szerepelt, de amit sohasem vittek oly nevetséges túlzásba, mint például a hinduk a tehéntiszteletet, vagy imádatot! A jászok főszíne a fekete volt, de emellett szerepelt a sötétkék, a fehér és az ezüstszín is, amely utóbbi szent ércük volt. Szent növényeik voltak az iszalag, a jázminfélék, továbbá a jávor és a nemesgesztenye. Vallásukban nagy szerepe volt a csillagoknak, amelyeket mindenkor így ábrázoltak, vagypedig igen sokágúan.
ke13.0418.jpg
Tudták, hogy a Nap is a Mindenség egyik Csillaga. Négy-nyolcas számrendszer szerint számoltak. Egyik főbb vallásos jelképűk volt azon beszegett szélű négyzetalak, amelyet a fönti rajzon tüntettem föl, amelyet a négyszirmú iszalavirágok egymásmellé ábrázolása is magától képez. Más vallásos jelképük volt a kacskaringó (spirál) is.
(7) Székely
ke13.0407.jpg
A jászok közeli rokonai voltak a székelyek és a kazárok. Székely őstörzsünk más nevei voltak: szikul és szikel. Nőelvű törzseik szikánoknak neveztettek. A székelyek is főkép juhtenyésztők voltak. Vallásos szimbolikájukban szintén szerepelt a kacskaringó s azon örvényszerű jel, amelyet e rajzon is föltüntetek, de amely a jászoknál és kazároknál is szerepelt. Ez az ősköd, a Mindenség és a Kezdet jelképe volt. Neve: Kuza vagy Kusza. E szóból, pelazg, azaz palóc kiejtéssel, származott a görög kaosz szó is, azért mert ejtették Kósza-nak is. A székelyek szent növényei voltak a szőlő és a szekfű. De szerepelt szimbolikájukban az ékalak és ezzel kapcsolatban természetesen a zegzugvonal is. Továbbá egyik jelképük volt a fogazottélű sarló, de amelyet ők szike néven neveztek, amely szóból a német Siehel = sarló szó származott. Itáliába költözött egyik törzsük voltak a szicíliai szikulok, bár ezeket utóbb rómaiak ellatinosították. Akik azonban nem Erdélyből költöztek oda, hanem még a Dunántúlról, a mai Göcsej nevű őshazájukból. E szikulok régebben a mai Róma táján éltek és csak a rómaiak elől menekültek Délre majd Szicíliába. De tőlük származtak a római diadalívek és a rómaiak építészete és díszítményeik nagyrésze is. A római diadalívek ősei az udvarhelymegyei "székelykapuk" (nem a csíkmegyeiek).
(8) Kazár
ke13.0408.jpg
A kazárok is juhtenyésztők voltak, de harciasak is. Nem az említett egyenesszarvú juhfélét, hanem a csigavonalat képező szarvút tartották. Náluk is fő vallásos jelkép volt a kacskaringó, valamint a Kuza jel is, továbbá a gúzs (csavart kötélhez hasonló alakzat). Miként a besenyőknél és a jászoknál is, szent állat volt náluk a polip is.
(9) Kabar
ke13.0409.jpg
A kabarok szent állata volt a kecske. Miként a székelyek és kazárok vallási szócsoportja a k, g, gy és az sz, s, z, zs, c, cs mássalhangzókból állott, úgy viszont a kabaroké a p, b, v, f és a k, h, g, gy mássalhangzókból. A kabaroknál azon szavak, amelyekben a p, b állott elől (például: bak) mindig hímségi jelentésűek voltak, aminthogy például bika is hímségi, ugyanúgy, mint a német Bock (bokk), olasz becco (bekko), szláv bik = bika. Viszont megfordítva, azon szavak, amelyekben a k, g, h hangok állanak elől: mindig nőiségi jelentésűek voltak, például a régi magyar kapra = nösténykecske, kebel = emlő, köböl = befogadni képes edény (németül Kűbel), mivel őseinknél minden üreges edény nőiségként volt fölfogva. Itália fajunkbeli őslakóitól származott tehát a latin cupola (kupola) szó is. Hogy e szó őseredeti értelme hólyag volt (németül hohl (hól) = üres), kétségtelenné teszi a régi magyar hupolag és mai finn kupla = hólyag szó. Ez annyival kétségtelenebb, hogy e magyar és finn szavak még természeti ős-szavak, holott a latin szó igen késői műveltségi szó lévén, csak származék lehet.
A kabarok szimbolikájában az itt 1-es számmal jelölt vonal hímségi jelkép volt a 2-ős számmal jelölt alak pedig nőiségi s ezek voltak kabar őstörzseink vallásos alapjelképei is. Előbbi a kecskebak szarvai vonalával, utóbbi pedig az emlő alakjával azonos. (Megjegyzem itt, hogy kecske szavunk ez állat székely-kazár neve volt). Őseinknél az egység hímségként, a párosság, számosság, nőiségként volt fölfogva. A rajzon 3 szám alatt látjuk, hogy a 2-vel jelezett alak két, az 1 számmal jelezett vonal által képződik (Ld előző oldalon). Mind e dolgok mélyebb értelmét e rövid összefoglalásban nem mondhatom el, ugyanúgy, mintahogy például a jászok csillagtiszteletére sem térhettem ki. A kabarok szent érce a réz volt, aminek őskabar nevei is fönnmaradtak: Latin cuprum (kuprum), német Kupfer = réz. A kabarok szent gyümölcsfája volt a kajszibarack. Más egyik szent növényük volt a csicsereborsó, amelynek minden egyes magja olyan, mint a fönti rajzon a 2-vel jelzett alak, vagyis: csecs-alakú. De az olaszok nem tudják, hogy miért nevezik e borsófajt cece (csecse) néven, holott hiszen az olaszban az emlő neve: mamella. Világos tehát, hogy e borsófaj neve is az olaszban valamely itáliai ősnépünk nyelvéből való. A kabarok más szent növényei voltak a kabaktök, bizonyos sulyomféle növények, valamint a vízililiom, vagyis a lótusz. A sulyomféle vízinövények (a rajzon 4) termése náluk szintén táplálékul szolgált. A sulyomfélék stilizált ábrázolása népünk díszítményei között ma is megvan, különösen faragványokon és zsinórdíszítményeken (a rajzon 5), de gyönyörűen stilizálva igen általános a kereszténységelőtti sírjainkból előkerült dísztárgyakon is (a rajzon 6). E kabar díszítményeink képezték ezredévekkel ezelőtt a keleti, úgynevezett "arabeszk" ízlés díszítményei eredetét is, amely díszítményeket a Keleten különösen rézedényeken látjuk, ami azt bizonyítja, hogy a rézipar is kabar őstörzseinktől származott. A kecske a kabarok legfőbb szent állata volt, teste pedig minden vonalában a legtökéletesebben mutatja a kabar szimbolika vonalait (a rajzon 7). Mind, amely dolgokról meggyőződhetünk arról is, hogy őseink szimbolikája nem volt csak mondvacsinált, önkényesen kitalált valami, hanem hogy a Természet örök törvényei alapján, ezekkel összhangban, ezredévek alatt és e törvények ismeretével alakult ki. De minderről itt részletesen ismét nem szólhatok. Más szent állataik voltak a gepárd (egy párducféle) és a fülesbagoly. A gepárdról itt csak ennyit: Ez volt a ma általános "Csizmáskandur" mese eredete. A fülesbagoly ellenben náluk az Örök Égisten (Nagy Isten) egyik jelképe volt, míg a Napistent leggyakrabban vörös, rézszínű kecskebakkal szokták volt jelképezni. Náluk a Napisten neve is Bak, Bakota, Bakar volt. Innen származott a keleti eredetű Baccus (Bakkusz) istenség neve is, amely istenségnek úgy a görögöknél, mint a rómaiaknál is szent állata a bakkecske volt, csak azt nem tudták és nem tudja senki, hogy miért. Ez istenséggel szemben a nőiséget megszemélyesítő istennő szintén a keleti eredetű Kybele (Kübele) volt, amely névben kebel szavunkra ismerhetünk, amely istennőt úgy a görögök, mint a rómaiak számtalan emlővel ábrázoltak volt, de tudjuk azt is, hogy az ősrégi sumer nyelvben gab és kablu = emlő, azaz kebel. Itt említem meg azt is, hogy a múlt században Nagyszentmiklóson talált, de Bécsbe került aranylelet nagy aranykorsói, a rajtuk levő gepárd, fülesbagoly, és némely díszből következtetőleg: kabar eredetűek kellett legyenek, ha később bizánci majd török kézbe is kerülhettek, ami a rajtuk levő, de utóbb beléjük vert, illetve karcolt föliratokból következtethető. E kincsleletet "Atilla kincse"-nek is nevezik. Tény hogy a világ egyik legnagyobb aranylelete.
Nagy kultusza volt még a kabaroknál a nagy, fekete galacsinhajtó bogárnak is. Bogár szavunk is tisztán kabar kultusz-szó, de amelynek pontosan megfelel az olasz bogarazzo (bogarocco) = bogár. Az első szótag megfordításával kapjuk a bogár egyiptomi kepera nevét, amelynek meg a német Käfer (kéfer) = bogár szó felel meg. Úgy az őskabaroknál, mint tőlük származólag az egyiptomiaknál, e bogár: az éjjeli, az Alvilágban járó Napisten jelképe volt, azért mert földalatti, a maga által kapart lukban él és csak éjszaka repül. A kepera, kéfer neve is kapar, keper igénkből számazik. E bogár egyiptomi ábrázolatai a „szkarabeusz" név alatt ismeretesek.
(10) Török
ke13.0410.jpg
Török őstörzsünk régen még nem azon török nyelvet beszélte, mint ma, hanem a magyarhoz még sokkal közelebb állót. Szócsoportjuk a t, d és r, l mássalhangzókból állott, vagyis alapszavuk a tur szó volt. Szent állatuk a nagy fehér szarvasmarhaféle volt és ezt tenyészették is. Ősidőkben azonban ennek szerepét a ma kihalt óriástermetű őstulok töltötte be, mely a mai nagy, fehér magyar szarvasmarhához volt hasonlatos és rövidszőrű volt, nem bozontos, mint a bözön. Ennek latin neve urus, német neve Auerochs és Ur volt. Magyar neve palóc őstörzsünktől maradva, bölön is volt. Ez állatnak volt egy fajtája, amelynek szarvai gúzsoltak voltak, amelyet asszír ábrázolatokon még láthatjuk (fönti rajzon b-vel föltüntetve). Az őstörök egyik legfőbb vallásos jelképe azon gúzsolt vagy csavart alakzat volt, amelyet a rajzon a-val jelöltem, csakhogy míg a kazárok ezt gúzs-nak nevezték, de az őstörökök túr, tűr néven. Értelmét itt nem magyarázhatom. Túr-nak nevezték a bikát is és innen maradott az árja nyelvekben túr, taur, tór, tóro neve is, amely szót a németek ma egy elébe tett sz hanggal Stier (sztir vagy stir)-nek ejtenek. Ugyane szó kezdő t hang nélkül képezi úr szavunkat, amely őstörök törzsünknél a nagy Égisten neve is volt, míg Tor, Tur vagy Turuk, Török, Turopa volt náluk a Napisten neve. Viszont a Földanyát Turán, Terenna, Türenna néven nevezték. Az Égistent is nevezték még Urkán, Uruk és Örök néven is. Ősnyelvünkben ugyanis a kán szónak királyi, az uk vagy ük szónak pedig ős, ősapa értelme is volt. Ezen égi Ősapával szemben az égi Ősanya istennőjüket (ős-anyag) meg Urán, Uránna, Uranya (Urania) néven nevezték és a Tejút megszemélyesítésének tekintették, tartván a Tejútat a Napisten anyjának, ami egyezik a valósággal, amennyiben a Nap valóban a Tejút egyik Csillaga. Észre kell tehát vennünk a görög regékben a tévedést: A görögök az ősi nevek értelmét már nem tudván, ezeket összecserélték. Az Európa-monda röviden ez: Zeusz Égisten bika (azaz: úr = őstulok-bika) képében elrabolja az Európa nevű nőt, Kréta szigetére úszik vele, ahol szép ifjú képében, magáévá teszi. Világos azonban, hogy Eur-opa, azaz Ur-opa: a bika, vagyis az Égisten neve volt, míg a nő: a Tejút megszemélyesítése: Uránia volt, amely uránia szó a görög-római mythologiában valóban a csillagos Ég, azaz a Tejút neve is volt.
Ismeretes, hogy Mezopotámiában ősidők óta szokás volt olyan csavarodó tornyokat építeni amilyen a rajzon itt c-vel jelölve. Ezt cikurat-nak szokás nevezni ma is, csakhogy ez a tornyok kazár neve volt és csikart = csavart értelmű volt. Ugyanezek őstörök neve él azonban a nyelvekben ma is a torony, toron, turris, Turm = torony szóban, azt pedig tudjuk, hogy a csavarodás, fordulás, tekerés szava különböző nyelvekben (de az őstörökből származólag): túr, tor, azaz térni, visszatérni. Csak megemlítem itt, hogy turul = sas szavunk értelme sem más, mint túrol, azaz: kering, de ezt sem fejtegethetem itt tovább. Viszont ki kell emelnem, hogy népünk zsinórdíszítményeiben a rajzon itt d-vel jelezett dísz igen általános, és hogy ez a bika szarvai stilizálásából jött létre (Ld előző oldalon!). Ugyanúgy, mint ahogyan a fönti kabar díszítmények, meg a súlyom, valamint a kecske szarvai stilizált ábrázolásából. Ugyanígy a kazár zsinórdíszítmények kacskaringóvonalai, meg a kos szarvai stilizált ábrázolataiból. A kabarok, kazárok és őstörökök egymás közeli rokonai is voltak.
(11) Körös
ke13.0411.jpg
Volt egy őstörzsünk, amely a kőrös nevet viselte. Ennek szócsoportja a k, h, g, gy és r, l mássalhangzókból állott. Náluk a hímség jelképe a karó, kuró, kóró, l-es kiejtéssel kalló volt, vagyis a bot, a nőiségé ellenben a karika, a kör, vagyis a gyűrű, amely utóbbi neve régibb nyelvünkben győr is volt. E kör, karika szavunkból származtak az árja nyelvekben is meglévő krikosz, krug, Kreis, ó-német hiring (ma kopottan: Ring) szavak. De a mongol és a török nyelvekben is megvan küren, küria = kör. E törzsünk templomként szolgáló szent helyei kövekkel körülkerített kerek udvarok, azaz: kertek voltak. Innen származtak az árja nyelvekben meglévő kürkosz, kerke, Kirche és latin (azaz szabin-besenyő) kiejtéssel: circus (cirkusz) szavak, továbbá a korus szó is. E törzsünknél is szent állat volt a sas, de amelyet ők kurul, karol, Károly, kerecsen, karvaly neveken neveztek, azért mert a sasféle madarak néha óraszámra körökben keringenek a magasban, a földet így zsákmány után kémlelve (kem vagy kém szavunk a szemere szem szavunknak k hangos kun kiejtése), amelyre aztán lecsapnak. E madarak tehát a magasban körölnek, kurulnak. A nagy sast ma is nevezik „királysas"-nak és a sas ma is a királyság egyik jelképe, viszont király szavunk eredete sem volt más, mint: sas. De ugyanígy a Károly név eredeti értelme is sas, avagy király volt. Tévedés tehát a király szót szlávoktól a Károly nevet pedig germánoktól származtatni, mert egyik is, másik is ősnyelvünkből, éspedig kőrős őstörzsünktől származott és mindkettő sas értelmű volt.
De volt kör szavunknak l-es kiejtése is (az r és az l hang egymássali majdnem azonos volta minden nyelvész előtt ismeretes (és innen származik a szláv kolo = kerék, a török halka = karika valamint a latin halo = kőr. Viszont a hímség jelképeként szereplő karó szláv neve kolac, ami azonos a magyar kalló = bot szóval.
Ezen őstörzsünk jelképes díszítményeiből származnak a mai magyar, e rajzomon bemutatott, ezernyi változatban meglévő karikás díszítmények, amelyek jelképes értelmét azonban ma már feledtük, és ezt itt nem is magyarázhatom; ősműveltségünkről írott művemben azonban elmondottam.
A szláv kolo és a latin halo szó nem más, mint kör szavunk l-es kiejtése, de amely kör szavunknak régen kor alakja is volt, amely utóbbiból származott korong szavunk is, mivel a fazekasok korongja: sebesen kering, azaz: korong.
Kőrös őstörzsünk másik szent állata volt az oroszlán. E szavunk csak kezdő h-hangtalan kiejtése régi haruszlán, haraszlán szavunknak, amelynek tulajdonképeni értelme: harcos és erős, mély hangos kiejtéssel uros, volt, amely szó a régi szerbeknél királynévként szerepelt, de amely név értelmét ma már nem tudják, annak ellenére sem, hogy az oroszlán is a királyság egyik jelképe volt. Aranyszínű oroszlánnal őseink a Napistent harcos Hadistenként jelképezni szintén szokták volt. Görögöknél, rómaiaknál, föníciaiaknál, etruszkoknál Héraklész: Arkal, Erkel, finneknél, észteknél Kaleva, Kallervo. E nevek eredeti alakja, azaz értelme: Ér-kolos, Ar-kallós = Férfi-botos, férfi-dorongos volt, mert ősnyelvünkben és a törökben ma is, er, ar = férfi, és mert régibb nyelvünkben a jelző a jelzett után következett, mint például: hegymagas = magas hegy. Azt, hogy a botnak volt kalló neve is, már a szláv kolac = bot szóval kapcsolatban láttuk. Megvan e szó a latinban is, ahol clava (klava) = bot, dorong. Tudjuk, hogy Héraklész az erő isteneként volt fölfogva s az erőt személyesítette meg. Mindig oroszlánbőr-palásttal és kezében doronggal: kallóval ábrázolták. Népünk nyelvében ma is: kallani = erősen ütni, csapni, ütlegelni. Említem a finn Kaleva istenséget. E név teljesen azonos a latin clava = dorong szóval! Régi nyelvünkben közönséges volt az -ava, -eve képző, amiszerint kallava = kalló, ütő.
(12) Avar
ke13.0412.jpg
Avar őstörzsünk e neve az a névelőnk és a tüzet, forróságot jelentő var, bar ős-szavunk összetétele. Az, ami mai névelőnk, ősnyelvünkben mindig a szó végén állott ragként. Az avarok idegen hatás következtében, ezt a szó elé kezdték tenni, ami a ragozó nyelvek szellemével ellentétben, a magyarban is így lett. Avar törzseink tűztisztelők voltak. Napistenük, a törzs regebeli ősatyja, egyúttal tűzisten is volt. Neve náluk Bar, Barata, Parapa, Varuk, Barisa volt. A tűz jelképe náluk az egyenlőszárú kereszt volt (e rajzomon 1 számmal jelölve), míg a Nap jele kör, de amelybe egy ilyen keresztet ábrázoltak, ahogyan ezt a rajzon a 2 tünteti föl.
Szócsoportjuk a p, b, v, f és az r mássalhangzókból képezett volt. Legrégibb ősnépünk a ma barkó-nak nevezett magyarok voltak a Felvidéken, a palócok mellett. De ezektől származtak a Perzsiában sokáig uralkodott pártusok, valamint az Egyiptomban 250 évig hikszoszok is, akik szintén mind tűztisztelők voltak. Az avarok szent színei a piros és sárga voltak, a tűz színei. Szent ércük volt a réz, de ők voltak a bronz föltalálói is. Ezért található bronzkori tárgyakon gyakran a körbefoglalt kereszt jele (a rajzon 2). A bronz avar neve boron-oz volt, amely szó értelme: a tüzes, a vörös, mert eredetileg valószínűleg csak rezet jelentett, a réz pedig vörös színű s tűz segítségével nyerhető a réztartalmú ásványból. A tűz jelképe náluk azért volt a kereszt, mert ez az egymáshoz dörzsölt két száraz faágdarabot jelentette, amelyek segítségével az ősember először bírt tüzet gyújtani. Nagy kultusza volt az avaroknál a virágoknak is, különösen termelték pedig a répa-féle növényeket, amelyek virága is négyszirmú: keresztalakú (a rajzon 3), viráguk sárga. Maga a répa is pedig mind sárga vagy piros, némely fajtája pedig kívül piros, belül sárga.
Az avarok a tüzet bar, par, pür néven nevezték. Ez alapszóból úgy a magyarban, mint az árja nyelvekben is számtalan származékszó van, amelyek az, árja nyelvekben ős-avar törzsektől kerültek, még azon sok ezredév előtti időkben, amikor az árja nyelvek kialakultak. Csak nehány példa: piros, vörös, parázs, pörköl, forró szavaiknak megfelelnek: német Brand = égés, görög pür = tűz, olasz bragia (brádzsa) = parázs, szláv variti = forralni, forrasztani, przsiti = pörzsölni. Továbbá az avarok kultusznövényeivel össszefüggőleg: virág, répa és a német Rübe, olasz rapa = répa. Az avarok szent fái voltak szintén a fenyvek, különösen a boróka.
Az avarok is négy-nyolcas számrendszer szerint számoltak, amiszerint a Csillagokat is négy- vagy nyolcágúra szokták volt ábrázolni, de, nem úgy, ahogyan a jászok, hanem úgy ahogyan ezt a rajzon itt 4 és 5 mutatja.
A tűz szikráját az avarok tűzmagként fogták volt föl és kicsiny egyenlőszárú kereszttel ábrázolták, valamint szokták volt a napkorongot is keresztecskékkel kitöltve ábrázolni (a rajzon 6). Mivel pedig ők az életet, életerönyt is tűzként fogták föl, ezért az ilyen napkorong-ábrázolattal azt akarták jelképezni, hogy az életeröny a Napból származik, ami egyébként a valóságnak is megfelel. Szerintük, hogy: az életszikrák vagyis az életmagok a Napból származnak a Földre.
(13) Palóc
ke13.0413.jpg
Másik tűztisztelő őstörzsünk volt a palóc. Tőlük származtak ősrégi időkben a Görög félszigeten is szerepelt görögelőtti, titokzatos pelazgok, továbbá Északon a válok, a livek és a lengyelek nagyrésze. Utóbbiak egyrésze jász =jazving eredetű és csupán nyelvileg elszlávosított, ami főkép a kereszténység fölvételével történt, holott például a válok elgermánosodtak.
A palócok egykori kultusz-szócsoportja ugyanaz volt, mint avar rokonuké, csakhogy r helyett e szavaikban l-et ejtettek. Hímséget jelentő szavaikban a p, b, f hang állott elől: pál, bál, fál; nőiségi szavaikban pedig megfordítva az l hang: lap, lab, lav, laf, de a magánhangzók természetesen változhattak is. Mert ők a hímséget bottal, rúddal jelképezték (pálca, bálvány; népünk nyelvén ma is bálvány = gerenda), a nőiséget pedig lappal, főkép két lappal, mivel őseinknél az egység amúgy is hímségként volt fölfogva, számosság, párosság pedig nőiségként.
A Napisten nevei náluk Bál, Bél, Pál, Pelopa, Balisa alakúak voltak. Ismeretes, hogy a görög rege szerint is a pelazgok őse Pelopsz volt, akiről a Peloponészoszi félsziget is neveztetik. De nőistenségüket, vagyis a Földistennőt viszont Valona, Velenyő, Levenyő, Livona, Libonya, Lavnya néven nevezték, vagyis ha l-v szóalakkal is, de a nő, anya értelmű szócskával megtoldva. Náluk is nagy növénykultusz volt, mint az avaroknál, de szent fáik főképen a nyár, hárs és a jegenye voltak. Utóbbit pálma néven nevezték, miként palóc népünk még ma is. Fontos vallásos jelkép volt náluk a kétágú villaalak, amelyet népünk ma is nevez vellá-nak is. Ez is nőiségi jelképük volt. E szó közvetlen összefügg válik (szétválik, kettéválik) és fele szavainkkal, de különösen a völgy szavunkkal is, amely utóbbiból származott a latin-olasz vallis-valle = völgy szó is. Szent állataik voltak a gólya, a hattyú, a liba, továbbá a lepkék valamint a szentjánosbogár, de amelyet népünk ma is nevez villáncsó néven (amit még Brehm is megemlít), ami tisztán palóc szócsoportbeli szó. Tápnövényeik főkép a leveles káposzta- és labodafélék voltak. Levél, lapi, lapú, lapos mind palóc szavak.
(14) Pannon
ke13.0414.jpg
A pún vagy pannon, más nevén vend, venéd törzsünk is ősrégi hajós nép volt, már akkor is, amikor az Alföld helyén még tenger volt, amikor a Dunántúl még szigetvilág volt. E vidék még a rómaiak idejében is Pannonia-nak neveztetett. E nemzet a kereszténységgel, hagyományai nagyrészt feledve, magát részben egyszerűen magyarnak vallja, nagyrésze azonban nyelvileg elszlávosodott, de ma is vend-nek neveztetik, míg az Itália felé elterjedett része ma olasznak vallja magát, de a venét nevet ma is viseli. Velence, azaz Venetia, és környéke népessége tőlünk származik. Messze elhajózott törzseik voltak a punoknak is nevezett föníciaiak, vagy főnükek, akik azonban a terméketlen hegységek valamint az arábiai pusztaságokról mind nagyobb számmal közéjük szivárgó beduin-féle sémita néppel keveredve, végkép elsémisedtek, aminek dacára azonban műveltségük valamennyire fönnmaradott, mivel a hódítók ezt, amennyire erre képesek voltak, elsajátosították. Ezen pun vagy pannon nemzet ősidők óta főkép kereskedéssel foglalkozott, bár mestersége volt a halászat és hajózás is, aminthogy főkép hajózás útján is kereskedett, de már az Alföld helyén volt tengeren, majd az Adriai-tengeren és utóbb a más tengereken is. Vallásos alapjelképük volt a kissé domború, lencsealakú korong, amely aranyból készülve, a Nap jelképe volt.
E korong neve náluk pen, penéz, pún volt (a szóvégi -ez vagy -éz a mi névelőnk szerepét töltötte be). Pénz szavunkat a latin pensio szóból tévesen származtatják, mivel természeti ős-szó sohasem származhat műveltségi szóból, a milyen a latin pensio = bérlés, függés értelmű szó. Pénz szavunk népünk nyelvén ma is minden korongalakú dolgot jelenthet, még a hal pikkelyét is. Nem is lehetséges, hogy a germán penning, penni, Pfennig és még a kínai fen is, mind a latin pensio szóból származnának, amely szavak, hiszen mind pénzjelentésűek. A pannonok nyelvében nub, náp aranyat jelentett, amely szavakkal azonos Nap szavunk is. Napistenüket nevezték Nap, Napata, Ban, Bán, Pán, Főnük stb. neveken, míg Földistennőjük neve Panna, Panona, Vanna, Venussza volt. Szent- és főbb tápnövényeik a különböző hüvelyesek voltak (bab és lencsefélék), főkép természetesen épen a lencsealakúak és ezek között is leginkább a szokásos pénzek nagyságának megfelelő latinul lupinus nevű és aranysárga hüvelyes, amelyet Olaszországban ma is sokat termelnek. Amint már az említett szavakból is látható: a pannonok szócsoportja a p, b, v, f és az m, n mássalhangzókból képezett volt. Szent fájuk volt a fenyő, de főképen az ehető, igen tápláló és kellemes ízű magvakat termő, latin nevén Pinus pinea, melynek koronája óriási lencsealakú (a rajzon 1). Fenyő szavunk ugyanúgy tisztán pún szócsoportbeli szó, mint a latin pinus = fenyő szó is. Szent viráguk volt a piros pipacs. De van az Adria és a Földközi-tenger partjain termő gyönyörű aranysárga virágú pipacsfaj is. Minden őstörzsünknek voltak egyenlőmássalhangzós szavai is: ilyen a pip, pap, púp szó is. A pipacs latin neve papaver. De ugyanilyen szavunk a bab is; viszont a német Bohne (bone) = bab szó is a legtisztább pún szócsoportbeli szó.
Szent madaruk volt a mi népmeséink “Aranymadara", a görög és egyiptomi regék Főnix madara, amelynek pontosan megfelel a kínai regebeli Fung madár, amely nevek pedig szintén pún szócsoportbeliek. A pannonok, miként más törzseink ugyanis a szóvégi n hangot ng és nd -nek is szokták volt ejteni. Az Aranymadár, amelyet némely népmesénk Tűzmadárnak is nevez, egy ma kihalt nagy paradicsommadár-féle (hollófélék) volt, amelynek aranysárga és piros, fémesfényű, ragyogó tollazata volt (fény szavunk is pún szó), amely azonban farkát pávamódjára bírta kiterjeszteni. Magyarországon is ma élő rokona, de sokkal kisebb és nem oly szép babuka (egyenlőmássalhangzós pun szó ugyanúgy, mint a latin upupa = babukamadár). Ezen Aranymadár is tehát a Napisten jelképe volt. Nevéből származtak a páva (szintén egyenlőmássalhangzós pún szó, mivel p vagy v: mindegy) latin pavo, német Pfau, szláv paun = páva szavak is.
Mesterei voltak a pannonok vagy punok a vitorlás hajózásnak, kelmefestésnek, különösen piros színnel. A sárga és a piros voltak szent színeik. Finn és észt punane = piros. Mesterei voltak az üvegkészítésnek is. Ismeretes, hogy ugyanennek mesterei voltak a föníciaiak, vagyis a punok is, valamint máig is a velenceiek, azaz: venétek, de ugyanezek is mind hajós népek! Valamint kereskedők is. Hajóik vitorláit is mindig pirosra és sárgára festették, éspedig a pinia-fenyő piros levet adó kérgével! Amely festésnek azonban gyakorlati haszna is volt, mert a tannin anyag a szövetet rothadástól védi. Ismeretes, hogy a Velence környéki halászok még nemrégen is hajóik vitorláit pirosra és sárgára festették volt. Csakhogy ma a motorosítás miatt a vitorlák már eltűntek.
(15)
ke13.0415.jpg
A szolim vagy szarmata nevet viselt őstörzsünk a szemerének volt közeli rokona. Szócsoportja az s, sz, z, zs, c, cs és az l, r mássalhangzókból állott, de hozzá valószínűleg még az m és n járult. Egyik kivándorlott törzsünk a sémita kor előtt Palesztina területén is szerepelt. Szent növényük volt a szőlő, amely, amint láttuk, a székely törzsek kultuszában is szerepelt. Szent állatuk viszont a galamb volt, de amelyet ők szalamb, szallambó, szállam alakú szóval neveztek, amelyből azután a sémita nyelvek szelam, szálem = áldás, béke szavai származtak, de világos hogy úgy szelid, mind szellem szavunk is a galamb e nevével van összefüggésben, mivel úgy a galamb, mint a szellem: szálló valami s ennélfogva a szél szavunkkal is ugyanilyen közvetlenül összefügg. Tény, hogy a németben is Seele (szél) = szellem, lélek. A galamb ma is a béke valamint a szerető lélek és a szerelem jelképe. Jeruzsálem városát, amint ez följegyeztetett: a szolimek alapították, akiket a sémiták, mint békés népet, könnyen leigázták. Jeruzsálem régi neve Ur-Szolime volt. Az ur, or szónak (másként: örű) ősnyelvünkben kör, karika, kerítés és város értelme volt. Nevezték régen, amint az ismeretes, Jeruzsálemet “A galambok városa"-nak is. A jeruzsálemi nagy templomban, amelyet még a szolimek alapítottak volt, vagyis a galambok templomában, Szálloma istennő ünnepein galambokat árusítottak, amelyeket az istennő hívei kifizetvén, szabadon bocsátottak, a szerelem, szeretet és béke ez Istennője tiszteletére. Később, a vérengző természetű népeknél, habár e szokás még megmaradott, de szokás lett a szabadon bocsátott galambokra nyilazni, manapság pedig puskából lőni. A zsidók egyik királya, aki e templomot újjá építette és megnagyobbította, a Salamon vagy Szalamon szolim nevet vette föl és róla föl is jegyeztetett, hogy “békeszerető is volt". A szolimek Napistene Aba-Sallon (Absalon) nevet viselt, amely név értelme: fénylő-apa, ragyogó-férfi volt (említém, hogy ősnyelvünkben a jelző a jelzett után következett), de volt e sallon vagy zallon szónak arany értelme is és innen származik az orosz zoloto = arany szó is. (Másutt említem régi -on képzőnket, például: ugron = ugró.) Hogy Abasallonnak “nagy arany hajat" tulajdonít a bibliai elbeszélés is, tudjuk. Amely istenség nagy aranyhaja nem más, mint a Nap sugarai jelképezése. Abasallon regebeli üldöztetése értelmét itt nem magyarázhatom, csak annyit hozok föl, hogy ebből később Jézus üldöztetése ma is élő népi regéi lettek. A Bibliából tudjuk azonban azt is, hogy Kanaán földét a “nagy szőlőfürt" jelképezte, illetve ezzel jellemezték volt. Említém, hogy a szolimek egyik szent növénye a szőlő volt. Szőlő szavunk pedig tisztán szolim szócsoportbeli szó: sz-l. A szolimek egyik, épen szőlőtermeléséről híres városa neve Sziló volt. A moldovai csángó-magyarok nyelvében sziliú = szőlő. A Dunántúl híresek a “zalai borok". Ott van most is Zala, amelynek népi neve ma is Szala. De ennek helyén már a rómaiak korában is állott Sala (szala) városa (Kiepert: “Atlas antiquus.) Népünk egy bizonyos szőlőfajt ma is szala néven nevez. Zolna viszont egy solanumféle bogyós növény neve. (Vége-hossza az adatoknak nincsen, de ezeket itt mind föl nem sorolhatom.) Sallon szavunknak régen: fénylő, ragyogó értelme is volt. Népünk például ma is mondja “fénylő arany" helyett hogy “salgó arany" - avagy kopottan: “sajgó arany".
(16) Marmar
ke13.0416.jpg
Jelek szerint létezett régen még egy törzsünk, amelynek szócsoportja az m-l, m-r, n-l, n-r mássalhangzókból állott. Miután azonban az m hang a b-nek közvetlen rokona, régebben úgy véltem, hogy ezen alakú szavak is palóc szócsoportunkbeliek (b-l) míg az m-r vagy n-r alakúakra kevés figyelmet fordítottam. Mégis valószínű, hogy egy mal, malon avagy malaj, vagy maran, marata, ram, rom vagy marmar nevű őstörzsünk is létezett, amelynek e névből egyrészt az egyiptomiak saját romeszú, másrészt talán még a cigányok saját rom neve, de ugyanígy a rómaiaknál a Romulus és Remus nevek, valamint tehát Róma városa e neve is származott, de ugyanúgy mint a rómaiak Hadistene, bár megfordított, Mars régebbi Marmar neve is. Nekünk pedig Mármaros vagy Máramaros táj- és vármegyenevünk maradott fönn.
A maláj nemzetnevet ugyan vándor, vándorló és hajózó értelműnek tartják, de viszont ki tudom mutatni, hogy például a palóc, azaz pelazg, a pannon, azaz vend és a jász, azaz jón vagy ijon nemzetnévnek is volt bolyongó, vándorló illetve járó, járkáló értelme is. A z-r gyakori hangcsere minden nyelvész előtt ismeretes, úgyhogy a régi -on képzővel (mint például: Ugron = ugró) jázon = járó, járkáló, bolyongó. A görög mythologiában szereplő Jázon neve értelme sem volt tehát más, mint jázó, r-es kiejtéssel: járó, azaz utazó; aminthogy Jázon a görög mythologia szerint is valóban a messzire utazó, hajózó volt.
Csak fölhozom itt a méz szavunknak több nyelvben meglévő mel, mal, édesség és méz jelentésű párhuzamát, és amely megvan málna, valamint málé (csíráztatott és mállasztott gabonából készülő s így édesülő: csiramálé) ételnevünkben is. De jelent ugyane szó lágyságot, iszap-avagy kásaszerű kenős, ragadós anyagot is, amihez egyébként maga a méz is hasonlítható. Az olaszban melma jelent ilyen anyagot, de iszapot is, amely szónak pontos megfordítottja a német Lehm (lém) = iszap, Leim (lájm) = enyv, valamint az olasz limo = iszap. Fölhozható még itt a mai magyar, de romlott enyv, régen helyesen enyű = ragadós, kenős anyag és a lágyságot jelentő enyhe szó, amelyekben m helyett n hang áll. Miután a szómegfordítás törvénye a mi ősnyelvünk egyik nyelvtörvénye volt, de ami az árja nyelvekben nincsen meg, úgy ez már magában is arra mutat, hogy mindezen egymásnak megfordított alakját képező m-l és l-m alakú szavak is ősnyelvünkből kellett származzanak. E szavak a szóban levő őstörzsünknek valószínűleg nőiségi szavai voltak, ugyanúgy, mint például az n-es kiejtésű lány szavunk, amelynek megfelel a lánc szó is, mivel a lánc csupa karikából, azaz gyűrűből áll, a karika vagy gyűrű pedig nőiségi jelkép volt. De ide sorolandó lanyha szavunk is, amely utóbbiak tehát n-es kiejtésűek, holott viszont a finn laimea = lanyha ismét m-es kiejtésű. Mindezekkel szemben az l helyett r-es kiejtésű e szócsoportbeli szavak a hímségiek kellett legyenek. Amire mutat a Mars avagy Maramar hadistenség e neve. Fölhozhatók a következők: Mars istenség: marcona, mord istenségként tiszteltetett. A németben morden = gyilkolni, a latinban mors = halál, az olaszban mordere harapni. E szavak megfordítottja: rém, rémes. De ide sorolandó a félelmet jelentő remeg szavunk is, amely viszont azonos értelmű a reszket és rezeg szavainkkal. Úgy ezek pedig, mint a remeg: hullámszerű ide-oda mozgást is jelentenek, ami eszünkbe juttatja a Marmara-tenger nevét. Márványos, olasz marmorato: hullámos mintázatot jelent. A hullámzás: eröny (energia), tehát: hímség. Eszerint megokolt, hogy az említett r -hangos szavakat hímségieknek véljük. Ide tehető réz szavunk, habár ez más szócsoportbeli, de amely azonos a rezeg szavunkkal; márpedig jól tudjuk (és tehát őseink is igen jól tudták), hogy a réz igen jól rezgő, azaz igen jól hangrezgéseket adó anyag, amiértis a harangok, gongok mindig rézből készültek. A réz és rezgés szavaink pontos azonossága tehát még azt is mutatja, miszerint azt is tudták, hogy a hangok: rezgések. Említém, hogy a rezgés és remegés egymással azonos. És íme: az olaszban rame = réz, habár sejtelmünk sincsen arról, hogy mi köze e szavunknak a remegéshez, azaz rezgéshez és tehát a hanghoz.
Mindezek tehát az emberiség legrégibb műveltségéből vett parányi porszemek, minden bizonyítás nélkül, de amelyek logikus voltukkal így is megsejtethetik a nagyszerű egészet. Ám hol van még őseink gyönyörű szellemi műveltségében megvolt fenséges erkölcstana, költészete, művészete és társadalma leírása!? De láthatjuk, illetve föltűnhet nekünk már ennyiből is, hogy itt nincsen szó semmilyen technikáról, sem gépekről, hanem csak szellemi dolgokról. Ami azért van így, mert ősműveltségünk valóban szellemi volt. Az első gép viszont a két egymáshoz dörzsölt száraz faág volt, amellyel az ősember a tűzgyújtást kezdte volt.
*​
Kiegészítésként emlékeztetni szeretnék Az ősműveltség 449. oldalán hozott, a magyarság és őstörzsei összefüggéseinek származási rajzára:
ke13.0417.jpg
Itt hangsúlyoznom kell, hogy őstörzseink nem a mai, hasonnevű politikai egységek, hanem emberi elindulásunk és fejlődésünk tanúi, a fenti, őstörzsi részletezés szerint. Szógyökeik jelzik életterük minőségét (dombos, hegyes, vizenyős, stb.), életszükségleteiket szolgáló táplálék neveit, de mindenekelőtt az ezeket adó Isten nevüket is. A Mindenség Urának neve mindig egymássalhangzós volt, mint a magyar törzs Ég szava, a teremtésben résztvevő Fiú Istené a kétmássalhangzós Mag-úr. E két fogalom mind a tizenhat őstörzsnél más és más nevet hordozott, de mindegyik e nép szerves kapcsolatait tartalmazta, s a többiek számára tisztán érthető volt.
Őseink élete és nyelve letelepedési területük adottságai szerint alakult Kárpát-medencei emberré válásunk idején, s innen fejlődtek tovább. Éppen ezért egy-egy őstörzs később, a környezet hatására egy-egy foglalkozási ág tulajdonságait is magával hordozta, mely évszázadok művelése következtében DNS képének is részévé vált. Magyar Adorján ennek korai felismerését például Az ősműveltség 889. oldalán hozza, felismerve, hogy népművészetünkben a tulipán, illetve liliom természetellenesen csavart szára a kettős helix létét jelezte, mely már őseink ismeretének része volt, a tudományos világ eredményeit messze megelőzve. Megérteni viszont csak saját tudásunk határáig tudta, amikor egy 1973. évi cikk foglalkozott a DNS szerkezetével.
Éppen ezért, ha tudni akarjuk, hogy egy-egy nép milyen múltra tekint vissza, melyek a most is érvényesülő ősadottságai, meg kell vizsgálnunk őstörzsi hovatartozását. Ez viszont könnyen megtehető a Magyar Adorján által már vagy száz éve feltérképezett őstörzsi nyelvhasználat ismeretében. Kérdésünk tehát soha ne az legyen, hogy ez, vagy az a nép, nyelv milyen fajhoz, vagy nyelvcsaládba tartozik, hanem az, hogy melyek az őstörzsi összetevői.
Vándorlások során mindig csak néhány törzs indult egyszerre terjeszkedési szándékkal, vagy éghajlati viszonyok nyomására idegen területekre, ahol az új körülmények, keveredések során ősi szerves nyelvhasználata módosult, de emberré válása során megértett szellemi értékeit valamint testi és lelki tulajdonságait, adottságait mindenkor magával vitte, örökletes egységeibe ágyazva.
Az őstörzsi nyelvcsoportok nyelvi tulajdonságai bővebbek és mélyebbek az indoeurópai nyelvekben levőknél. Teljességre nem törekedve csak néhány lényeges különbséget hozok fel, melyek hiányoznak ezen nem magyar nyelvekben:
1. a szómegfordítás törvénye
2. figyelmen kívül hagyja nyelve származtatásánál a természeti ősszó és műveltségi szó szerepét, mely meghatározza az átvétel irányát.
3. a magánhangzók módosító és hímségi/nőiségi meghatározó szerepét
4. a gyök magában hordozza a kialakulás tájképét, a benne élő lehetőséget, hogy majd gyökeret eresztve szerves nyelvként kapcsolatot teremtsen környezetével
5. tükrözi foglalkozását e tájegységen belül
6. a táj megszabta társadalmi viszonyait:
a. mag-elvű társadalom, letelepedett, békés, teremtő életét
b. kun/hun elvű társadalom vándorló és harcos életét
c. szemere kétközpontú társadalmi fejlődés
Ezek az ősi kezdetek alakították és egyensúlyozták az örökletes egységekben (DNS-ben) található jellegzetességeket.
Ha egy-egy ország népét, vagy nyelvét akarjuk megismerni, tudnunk kell őstörzsi összetevőit szótára segítségével: mely őstörzsek vannak nyelvében képviselve, milyen mértékben, mely őstörzs hatása van túlsúlyban? Csak néhány példát hozok: az angolban található
<TABLE style="WIDTH: 100%" border=0 cellSpacing=0 cellPadding=0><COLGROUP><COL width="25%"><COL width="75%"><TBODY><TR><TD>szemere szavak</TD><TD>(sun, son, summer, stb.) - a fény szavai</TD></TR><TR><TD>palóc</TD><TD>(love, life, lip, liver, stb.) - a léleké, libbenésé, életé</TD></TR><TR><TD>avar</TD><TD>(bur, burgh, brown, stb.) - földi erősségeké</TD></TR><TR><TD>besenyő</TD><TD>(water, base, basket, beauty, stb.) - a vizes elindulásé és szépségé</TD></TR><TR><TD>kun</TD><TD>(cane, canal, candle, stb.) - előretörő hímségi fogalmaké</TD></TR></TBODY></TABLE>A különböző őstörzsek egy nyelven belül előforduló ősszavait összegezve megállapítható, hogy egy nép nyelvében megőrzött természetes adottságai, hajlamai milyen jövőt építhetnek. Tekintettel arra, hogy földműves társadalmak rendelkeznek a békés fejlődés alapjaival, s éppen ezért anyagfeleslegük is megengedi a vándorlásokat, új vidékek felfedezését, így talán leggyakrabban a békés, földművelő szemerék nyomaival találkozhatunk és az általuk alkotott új, békés birodalmakkal. A magyar mag életszemlélettel ellentétben a hosszúkás szemidom két gyújtópontú rendszere megengedi a Kárpát-medencei ősközpont mellett a távoli, de mindig szervesen az őshazához kapcsolódó, vissza-visszatérő társadalom kialakítását is.
Világunkban igen gyakori kérdés: mire születtem, mi a feladatom. Emberek és társadalmak vesződnek ezzel a kérdéssel. Az őstörzsi örökség segít kielégítő és boldogító választ adni az útkeresőknek. Ezen őseredet ismeretében minden nép bölcsebben rendezheti dolgait, örökletes egységébe zárt ősképek alapján. Így minden nép saját múltjában találhatja meg önmagát ősnyelvünk tükrében, s hasonló őstörzsi múlttal rendelkezők számára a testvériség alapfeltételei is biztosítottak.
A sok gúnyolódást kiváltó kétéltű emberiség valahai létezését tudományunk csak most pedzi. Például: Mitch Sogin a Massachusetts állam Woods Hole tengeri biológiai laboratóriumának biológusa a közelmúltban akkor döbbentette meg a tudományos világot, amikor génkutatásainak eredményei alátámasztották elméletét, mely szerint a szivacsok képezik az állatvilág alaprétegét. A szivacsok DNS kivonatában kutatta az állatvilágra egyöntetűen vonatkozó közös gént.
Megállapította, hogy “A szivacs volt az első állat, melynek génképlete magában foglalta a felfejlődő élet lehetőségét. Minden állat ugyanezen tervrajzot követi" - a legegyszerűbb szervezettől az emberig. (Ford.: T. Zs.)
*​
Kárpát-medencei ősi ittlétünk és műveltségalapító szerepünk egyik fő tanúja önálló írásbeliségünk, s használatának újraélesztésében az elsők között volt Magyar Adorján. Napjainkban a legbővebben Friedrich Klára és Szakács Gábor kutató tudósok és elkötelezett tanárok érnek el fényes eredményeket e téren. Magyar Adorján érdekes módon ősiségünk különösen döntő bizonyítéknak találta számrovásunk jeleit. Ezekkel bár nagyban megegyeznek az etruszk számjegyek, de már nem követik az ősi kéz/ujj-ra alapozott képet:


Forrás: Magyarságtudományi füzetek, Kisenciklopédia 13.


<!-- Item date modified -->Utolsó módosítás: 2011. november 08. kedd, 23:17 <!-- Plugins: AfterDisplayContent --><!-- K2 Plugins: K2AfterDisplayContent -->




<!-- Item Hits -->. hitünk
<!-- Item social links -->Oszd meg másokkal



<!-- Related items by tag -->Kapcsolódó elemek (címke szerint)

<!-- Item navigation -->A kategória további cikkei: A LELKIISMERET ARANYTÜKRE
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szentkorona

Kedves Olvasó,
a témaválasztás során igyekszem követni a változatosságot, az alkotók személyének és a témák jellegének vonatkozásában is. A többrészben szereplő alkotók folytatásai közé beiktatok rövidebb írásokat, hangosverseket, amelyek azonban valamiként mégis egybecsengenek reményeim szerint. Így szeretnék a többféle várakozásnak, érdeklődésnek megfelelni.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Magyar Adorján

Kedves Olvasó,
Magyar Adorján munkáinak és életének megismerését teljes körben nincs mód e rovat lapjain teljesíteni, mindazonáltal olvashatók itt meghatározó munkák, amelyek magyarságkutatásunk alapjait képezik.






<!-- Plugins: BeforeDisplayContent --><!-- K2 Plugins: K2BeforeDisplayContent --><!-- Item introtext -->A Történelem Hamisítások Egyik Legnagyobbikáról
Magyar Adorján
Manapság általános hiedelem, hogy a magyarok Ázsiából jöttek és hogy körülbelül 1000 évvel ezelőtt nomádokként vándoroltak Európába.
Ezt iskoláinkban is így tanítják. Ami azonban csak újabb kitalálás, amiről egyetlen régi feljegyzés sem tud semmit. Alapítója pedig, természetesen nem-magyar, vagyis Wamberger Hermann író és keleti utazó volt.

<!-- Item fulltext -->Miután azonban ez elmélet Ferenc József császár politikájának igen megfelelő volt, Wamberger nem csupán Bécsbe rendeltetett, hanem igen kedves vendégként, császári ebédhez is meg lett híva. Ami nem is történt hiába, mivel — holott ő ezelőtt inkább azon a véleményen volt, hogy Magyarország őslakossága finnugor fajú volt, de Árpád honfoglalói törökök voltak — bécsi tartózkodása után már másképen írt, vagyis mindinkább úgy, hogy a magyarság lényegét az Árpáddal bejöttek képezték, akikhez már azelőtt csatlakozott valami kevés finnugor elem. Valamint hangoztatta, hogy a magyarság „par excellence keveréknép” és hogy „a mai magyarság vérében az ősmagyarságénak már egy csöppje sincsen”. Amivel szemben embertanilag kimutatható, hogy a magyarság ma is 98%-ban egyöntetű faj; valamint nyelvészetileg is, hogy nyelve szintén egyöntetű európai ősnyelv, amelybe csak a kereszténység fölvételével, majd az osztrák uralom alá kerülés után keveredett kevés, de fölösleges, ki is küszöbölhető idegen elem.
Ámde Wamberger Bécsből nem csupán a legnagyobb dicséretekben részesült, hanem a császár magyar nemességet is adományozott neki, miután ő a magyarosan hangzó Vámbéry Ármin nevet vette föl.
Utóbb a császár titkos parancsai folytán — amelyeket a császár által kinevezett (többnyire magyarországi betelepített német) közoktatási miniszterek mindig készségesen teljesítettek — ezen elméletet a volt osztrák-magyar birodalom egész területe minden iskolájában tanították, a sajtóban is terjesztették, annak ellenére, hogy a komolyabb magyar tudósok ez elméletet sohasem fogadták el. Csakhogy Wamberger a maga elméletéről több könyvet írt, amelyek a császár és a „magyar”-nak nevezett, de a valóságban osztrák fiók-kormány által pártfogolva, lettek terjesztve, más nyelvekre lefordítva, amely könyvekben a magyarság ázsiai, sátoros eredetű, de eredeti jellegét már elveszített keveréknépként tüntetve föl, a magyarság és a történelmi igazság legnagyobb kárára. Így terjedett ez elmélet el, mesterséges úton, annak dacára is, hogy a komoly tudományban ismeretes, miszerint a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, hogy a magyar nép fajilag is e népek rokona és hogy az egész magyarság Európa egyik legjellegzetesebben szorgalmas földművelő népe.
Mi több, a németek utóbb már azzal sem elégedtek meg, hogy a magyarság török nomád eredetű legyen, hanem még iskolakönyveikben is azt kezdék tanítani, hogy a magyarság mongol eredetű. Amely egész elmélet ily nagy fölkarolása és terjesztése pedig azért történt, mert az osztrák császári hatalom ebben a magyarság kiirtását célzó politikájának legjobb megokolhatását látta.
Hogy viszont a magyarság ázsiai eredetéről egyetlen történelmi nyom, vagy följegyzés sincsen, ezt egyszerűen agyonhallgatták. A vége az lett, hogy idővel a magyarságnak a nyelvészetben és embertanban nem járatos része — vagyis nagy többsége — is e tévtant elfogadta, mivel minden oldalról ezt hallotta, iskola, sajtó útján is terjesztve, sokszor még tetszetős, romantikus színben is föltűntetve.
A tényállás azonban az, hogy a magyarság, ugyanúgy, mint a finnek, észtek és baszkok, Európa árjaelőtti lakosságának fönnmaradott része, ami történelmi, nyelvi, néprajzi és embertani adatokkal pontosan kimutatható. A magyarság tehát eredeti őshelyén, a nehezen járható hegységek által körülzárt, tehát jól védett Kárpát-medencében, mindennemű viszontagság és későbbi betelepítések ellenére is mindmáig fönnmaradott.
Hogy a magyar nyelv szókincse is az európai nyelvekkel közelebbi rokonságban van, mint a törökkel, ez is arra használtatott föl, hogy a magyar nyelv „keveréknyelv”-nek legyen föltűntetve, amelynek úgyszólván minden szava innen-onnan tevődött össze. Holott igen könnyen kimutatható egyrészt az, hogy a magyar nyelv szavai egymással a legokszerűbb (leglogikusabb) összefüggésben vannak — ami keveréknyelvben lehetetlen, mivel heterogén elemek között összefüggés nincs — másrészt az is, hogy ahol a magyar szó valamely árja szóra hasonlít, ott az illető szónak kimutathatólag mindig ősalakja él a magyarban, elváltozott alakjai, származékai találhatók másutt. E rövid cikkben ezt kimutató táblázatokat nem hozhatok, de elég is itt néhány példát fölhoznom :
Magyar : KŐ, régi magyar : KA, KE, KÚ, mai magyar tájszólásos : Kű
Magyar : KEMÉNY
Szláv : KAMEN=kő
Nos, igen régi ős-szavak mindig egytagúak.
A magyar <SMALL>KŐ, KA, KE, KÚ</SMALL> nem csupán egytagú, de csak két hangból álló. Az ősember számára a kő főtulajdonsága : <SMALL>KEMÉNYSÉGE</SMALL> volt, ami egyébként teljesen helyes is, mivel a legkeményebb, amit ismerünk, a gyémánt is KŐ. Ezért képezte a magyar ősnyelv a KŐ nevéből KEMÉNY szavunkat. Kétségtelen tehát, hogy a szláv kamen=kő szó, mivel már kéttagú és öt hangból álló szó; ezért csak későbbi fejlemény, illetve a <SMALL>KEMÉNY</SMALL> szó származéka lehet. Ezenkívül a magyar és kemény szó között okszerű hangzás- és jelentésbeli összefüggés van, holott a szláv kamen=kő és tvrdo=kemény szavak között a hangzásbeli összefüggés hiányzik, ami szerint tehát a két szó nem egymásból fejlődött, mint a magyarban. Ősnyelvünkben a szavak egymással hangtanilag is összefüggenek, keveréknyelvekben ellenben nem, mert ezekben a szavak véletlen folytán kerülnek egymás mellé, nem származnak egymásból.
A magyar VÍZ, finn vete, szláv voda, német Wasser= víz szavak egymás hangtani rokonai (<SMALL>V-Z, V-T, V-D, V-SZ</SMALL>), ámde itt is azt látjuk, hogy a magyar szó még egytagú, mind a többi pedig kéttagú, négy, avagy öt hangból álló, amiértis utóbbiak későbbi fejlemények kell legyenek.
Ezzel szemben a török nyelvekben úgy a víz, mint a kő neve egészen más alakú : szu és tas=víz és kő. Ha tehát a magyarok Ázsiából jöttek, miképen lehetséges, hogy a vizet, követ nem úgy nevezik, mint a törökök, hanem az európaiakhoz hasonlóan ?
Avagy ama "nomád" magyarok Ázsiában sem vizet, sem követ nem ismertek, ezeket csak itt, Európában ismerték meg és az egyik nevét a németektől, a másikat a szlávoktól vették át ??
Avagy talán az európaiak nem ismertek-e még vizet és követ és ezek nevét a nomádokként érkező magyaroktól vették át ??
Nem képtelenség-e az ilyesmi ??
Az ! — de elhallgatható !
Aminthogy el is hallgattatik !!
Pedig minden nyelvész előtt ismeretes dolog, hogy műveletlen nép, ha valamit más, műveltebb néptől átvett, annak egyúttal nevét is átvette.
Mi tehát a fönti dolog elhallgatott megfejtése ?
Az, hogy mind e szavak Európa őskorából származnak és az, hogy a magyarság európai ősnép lévén, épen náluk a víz és a kő még egytagú neve maradott fönn. Mindenesetre ez így teljesen okszerű, egyszerű következtetés, de természetesen elhallgatható.
Továbbá műveltségi szó csak természeti ős-szóból származhat, sohasem megfordítva. Például: a víz természti szó. Vízvezeték műveltségi szó. Lehetséges-e állítanunk, hogy a víz szó a vízvezeték szóból származhatott volna ? Ép ésszel nem bizonyára. És mégis, hogy a császári, wambergeri elméletet megmentsék, még ilyet is állítottak ! Birtokomban egy „tudományos” cikk, amely pontosan ugyanilyet állít, vagyis a magyar <SMALL>HÁRTYA</SMALL> szót a latin charta = papiros szóból származtatja. Pedig a magyar hártya szó vékony, bőrszerű valamit jelent, de emellett még specializálatlan természeti szó, mert jelenthet úgy állati, mint növényi, valamint mesterségesen előállított hártyát, mint például filmet is. Rokona a magyar <SMALL>KÉREG</SMALL> szó, amely szintén bőrszerű, de vastagabb dolgot jelent. Viszont kétségtelen, hogy a magyar hártya és a latin charta szó egymásnak úgy hangtani, mint jelentésbeli rokona is. Ámde a magyar hártya szónak a kéreg szó is közvetlen rokona (<SMALL>H-R, K-R</SMALL>). Sokan gondolkoztak már azon, miért nevezik Erdélyben a fából készülő vizeskorsót <SMALL>KÁRTYA</SMALL> néven. Pedig ez igen világos : azért mert régi nyelvünkben a <SMALL>KÁRTYA</SMALL> szavunknak <SMALL>KÉREG</SMALL> értelme volt és mert az ilyen korsó régen fakéregből készült, ugyanúgy, mint a <SMALL>KÁSZÚ</SMALL>, amely fakéregből ma is készülő edény. De hogy hártya szavunk nyelvünk ősrégi saját szava, ezt nemcsak az bizonyítja, hogy nyelvünkben számos hangtani és jelentésbeli rokona van — holott az idegen nyelvből átvett szavak a nyelvben egyedül állanak, rokontalanul — hanem még az is, hogy északi rokonnépeink nyelvében is kerta=kéreg, amellyel azonban pontosan egyezik az olasz corteccia (korteccsa) = kéreg. De ezenkívül a németben is Kork, a szlávban kora=kéreg, amely utóbbi kettő meg azonnal <SMALL>KORSÓ</SMALL> szavunkat kell eszünkbe juttassa, amely edény pedig, amint láttuk, régen valóban fakéregből készült. Holott Ázsiában a törökben a kéreg neve kabuk, tehát egészen más szóalakú. De más alakú a török gisa=hártya szó is. Viszont ez utóbbi török szót illetőleg a következő megjegyzést kell tennünk :
E török gisa szó hangtanilag azonos a magyar <SMALL>KÁSZÚ</SMALL> fakéregből való edényt jelentő szóval, amiszerint a magyar szó eredeti értelme <SMALL>KÉREG</SMALL> kellett legyen. Mindkét szó pedig hangtanilag azonos a szláv kozsa=bőr szóval (<SMALL>G-S, K-SZ, K-ZS</SMALL>). Miután pedig kétségtelen, hogy a törökség gisa szavát nem vehette a szlávból, eszerint kitűnik, hogy e szláv szó vagy a törökből származik, (miként számtalan más szláv szó is a törökből, vagy tatárból) vagy pedig közvetlenül a magyarból.
Ámde ismeretes az is, hogy a régi egyiptomiak a papirusz növény vékony hártyáját használták írópapirosként, amely növény nevéből a mai papiros szó is származik. Utóbb ugyanez anyagot a görögök, majd a rómaiak is használták írópapirosként. Ezt azonban a rómaiak charta, harta néven nevezték, a görögök pedig hartesz kartesz néven, amely nevek a legpontosabban a magyar hártya szóval, de meglehetősen a finnugor kerta szóval is egyeznek. Miután pedig a magyar és finnugor szó még ős-szó, amely természeti dolgot jelent, a görög és latin szó ellenben igen késői műveltségi szó, amely már az írástudást is föltételezi, eszerint tehát csakis a görög és latin szó származhatott a magyar hártya szóból. De hát miképen volna ez lehetséges, ha a magyarok csak 1000 évvel ezelőtt jöttek volna Európába ?!
Történelmi bizonyítékok ?
Hogy a magyarok Ázsiából jöttek ?
Hol van erről följegyzés ?
Hol van ennek egyetlen történelmi bizonyítéka ?
Ellenkezőleg : Constantinos Porhyrogenetos bizánci császár, aki igen tudományos ember volt, azt írja, hogy törökök, „turkok” voltak, akik Magyarországot elfoglalták volt. A bizánciak pedig igen jól tudták, hogy mi a török és mi nem az, mert hiszen a náluk számbajöhető nyelvek számára hivatalos tolmácsaik voltak. A császár is ezt igen jól tudta, mert a szóban lévő hódítóknak még szokásait és hadviselési módját is részletesen leírta.
Mondatik pedig még az is, hogy egyszer, mialatt e nép férfiai egy hadjáratukon távol voltak, ezalatt a besenyők és egy bizánci had otthonukat megrohanták, kirabolták, fölégették, hozzátartozóikat pedig legyilkolták. Ezután vonultak a harcosok, tehát egy csak férfiakból álló had, a mai Magyarország területére s alapították a mai magyar államot, de nem a nemzetet.
Más kérdés, hogy e törökül beszélő nép magyar származású volt-e s hogy Magyarországból régebben kivándorolván és kint nyelvileg eltörökösödött és kiválóan harciassá lett törzs volt-e ? De vajon nem teljes képtelenség-e, nem néptani (ethnologiai) lehetetlenség-e, hogy ezen, csak férfiakból álló sereg nyelve ezer évnél tovább Magyarországon máig fönnmaradhatott volna ? És, ha mégis, akkor hiszen ez török volna ! Holott a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Honnan került hát ? Világos, hogy a Kárpát-Medence Árpád honfoglalása előtti őslakosságától, amellyel egyesülve és amelynek segélyével e harcos férfiak a máig fönnálló államot alapították. Hogy e medence azon időkben is, rendkívül termékeny talaj lévén, mily sűrűn lakott terület volt, bizonyítja az azon időkből származó nagyszámú temetkezőhely és a sok százezer sír.
Hiszen tudjuk, hogy germánok egykor, családostul, Hispániába vonultak, az országot meghódították, ott uralkodtak, de hogy idővel mind spanyolokká lettek, Tudjuk azt is, hogy más germánok, a longobárdok, szintén családostul, Észak-Itáliába vonultak, ez országrészt meghódították, ott uralkodtak, de hogy idővel mind olaszokká lettek, habár ez országrész ma is a Lombardia nevet viseli.
Tudjuk, hogy egy török törzs, a bolgár, egykor Kelet felől érkezve, a Balkánra vonult szintén családostul, ott hatalmas államot alapított, uralkodott, mégis mivel a föld lakossága szláv volt, idővel szlávvá lett, habár az ország neve ma is Bolgárország, az ottani szláv nyelv pedig „bolgár” nyelvnek neveztetik. Igen jól tudjuk azt is, hogy a mandzsu-mongolok egykor, szintén családostul, Kínába vonultak, ott uralkodtak, az egész országot meghódították, de mivel az ország népe kínai volt, idővel ők is, úgy szokásaikban, mint nyelvükben kínaiakká lettek.
Mi több : hiszen Constantinos Porphyrogenetos szerint még a szóban lévő törökök, akik a magyar államot alapították, sem jöttek Ázsiából, hanem Szkitiából, vagyis a mai európai Dél-Oroszországból, vagyis tehát még ezek sem voltak ázsiaiak, hanem szintén európaiak ! Mindezeken kívül pedig ott vannak még a bár latinul írott, de német Fuldai Évkönyvek, amelyek körülbelül ugyanazt mondják el, amit Constantinos is megírt.
Miért lesz tehát mindez oly következetesen elhallgatva ?
Talán a ferenc-józsefi, császári és wambergeri tan megmentése kedvéért ??
Habár csak 100 év múlva is, a szóban lévő, csak férfiakból állott had török nyelve már rég eltűnt volt, mégis a bizánciak Magyarországot még mindig Turkia néven nevezték, annyira hogy az akkori bizánci császár, Ducas Michael, aki az akkori magyar uralkodónak, Gézának, díszes koronát ajándékozott, ebbe görög föliratot vésetett, amely Gézát is „Turkia királya”-nak nevezi.
De e fölirat is agyonhallgattatik. Miért ?
Embertani bizonyítékok ?
Heinrich Winckler német antropológus, a breslaui egyetem tanára, Magyarországon végzett tanulmányairól írja, hogy a magyarság embertani jellege ez : gömbölyű koponya (a nép 98%-a), kerek arc, teljesen világos, szőke hajzat, szürke vagy kék szem, kevés szakáll és bajusz. Kiemeli, hogy tévedhetése kizárt dolog, mivel száz meg száz személyről vett, különböző vidékeken, embertani fölvételeket és méréseket.
Miért tartja szükségesnek ezt kiemelni ?
Kétségtelenül azért, mert ő is kellett halljon azon császári elméletről, amely a magyarokat ázsiai török, nomád eredetűnek állítja ! Hozzáteszi, hogy a magyarság között legföljebb 8-10% barna egyén található, de ezek távolról sem feketehajúak, hanem csak barnák. (Holott hiszen az ázsiai nomád törökség szénfekete hajú és szemű.) Hozzáteszi még Winckler, hogy Kelet-Németországban sem, ahol pedig Németország legszőkébb lakossága él, még ott sem találta a szőkék oly magas arányszámát, mint a tiszta magyar nép között. (Mi pedig beszélünk parasztszőkeségről. Miért ? Azért, mert fekete hajú magyar csak a részben idegen eredetű magyar urak között van, vagy esetleg cigány eredetűek között.)
Egy másik német tudós, Kollmann azt írja, hogy a gömbölyűfejű, kerekarcú magyarság teljesen azonos az igazi finnekkel (nem a hosszúkoponyájú és vöröshajú svéd származásúakkal).
De mindez elhallgattatik és a regényekben a magyar mindig rettentő harcias és fekete, nagybajuszú ázsiai. Amivel szemben a valóság az, hogy a magyarság óriási többsége szőke, békés és szorgalmas földművelő nép, amely hősies is bír lenni, de csak akkor, ha hazája és családja védelméről van szó, ami után mindig visszatér a békés és szorgalmas munkához.
A tények előtt így omlik össze tehát egy bár sokszor tetszetős és regényes mezbe öltöztetett, de többnyire csak rosszindulatból avagy tájékozatlanságból terjesztett, minden alapot nélkülöző elmélet.
__________
A magyar <SMALL>FÖLD</SMALL> szót Vámbéry Ármin (Wamberger Hermann) is a német Feld szóból származtatta, mert nem gondolta meg, hogy természetes ős-szó nem származhat műveltségi szóból.
V<SMALL>ÍZ</SMALL> szavunk nem származhatott a vízvezeték szóból, Kő szavunk nem a kőműves szóból, hanem csakis megmegfordítva! De úgyszintén speciális jelentésű szavak is rendesen általános jeletésűekből származtak.
Márpedig a német Feld szó, mivel szántóföldet jelent, már műveltségi szó s emellett speciális jelentésű is. Igaz, jelent e szó még mezőt is, ami még ősjelentés, de így is specializálódottabb a magyar <SMALL>FÖLD</SMALL> szónál. Ezzel szemben a magyar <SMALL>FÖLD</SMALL> szó nemcsak természeti ős-szó, hanem még teljesen specializálódatlan is, mert jelent földet, mint anyagot, mint területet, mint szántóföldet és Földet, mint égitestet, vagyis a Nap egyik bolygóját. De megvan e szavunk északi rokonnépeinknél is, mert finn pelto, észt pöld, lapp päldo=szántóföld. De ezek is már mind speciálisan szántóföldet jelentenek, tehát csakis a magyar <SMALL>FÖLD</SMALL> szó származékai lehetnek, de ugyanúgy, mint a német Feld, hollandi pold, polder és a szláv polje = mező, rét, de nem általánosan <SMALL>FÖLD</SMALL>.
Ám Vámbéry eljárására jellemző a következő példa is : fölhozza, hogy a magyar <SMALL>FOLY, FOLYIK</SMALL> ige azonos a jakut-török buol=folyik szóval. De lehetetlenség, hogy nyelvész létére ne vette volna észre, hogy e magyar szó azonos a — bár kopott, vagyis magánhangzókihagyásos —, latin fluo, fluvius és a német fliessen, Fluss=folyik és folyó szavakkal.
Miért hallgatja hát ezt el ??
Nyilván azért, nehogy valaki észrevegye, hogy a magyar nyelv nem származhatott holmi „ázsiai nomádok”-tól és nem „par excellence keveréknyelv”, ahogy ő állította, hanem európai, árja előtti ősnyelv, amelyből nemcsak rokonnépeink, hanem az árja nyelvek is számtalan szót örököltek.
Viszont a magyar <SMALL>FÖLD</SMALL> általános jelentésű szónak inkább a német Erde=föld szó felel meg, de amely a régi germánban jord volt. De itt meg az a baj, hogy hiszen a vogulban is jord, a törökben is jer=föld !
E szót a törökök a régi germánoktól vették-e ?
Nem valószínűbb-e, hogy a dolog megfordítva történt ? Hiszen Németországban ma is ott van Turingia = Türingen és a régi írók említenek is ott egy turcilling nevű népet. Viszont Tacitus nemetes nevűt is említ (egyes számban : nemet.) Igaz, hogy a németeket a szlávok is nemec néven nevezik, de Tacitus nemet neve csak a magyarral egyezik betűszerint, úgyhogy valószínűnek tartható, hogy a szót a szlávok vették tőlünk és nem mi a szlávoktól.
Továbbá : ha a magyarok Ázsiából jöttek és törökféle nép voltak, — ahogyan ezt Vámbéry állította —, akkor a vizet miért nem nevezik úgy, mint a törökök : szu, vagy szuj néven, hanem úgy, mint a németek : víz, ami azonos a német Wasser szóval. Amaz „ázsiai nomád magyarak” Ázsiában a vizet nem ismerték-e s nevét is csak a németekről tanulták-e ? De hiszen nem lehet, mert a <SMALL>VÍZ</SMALL> szó még egytagú, ősegyszerű szó, miként a kő, fa, föld, kéz, láb, én, te, ő stb. Holott a német Wasser kéttagú, tehát csak származék lehet.
Viszont a víz neve a törökben egészen más alakú : szu, szuj=víz, míg csáj=lé. De ha a törökben ez így van, honnan akkor a német, angol See, sea (szé, szi)=tó, tenger ?
A törökök vették volna e szavaikat a germánoktól ? A törökök a teát is csáj, azaz <SMALL></SMALL>-nek nevezik. Viszont minden nyelvész tudja, hogy a sziszegő <SMALL>S, SZ, Z</SMALL> hangok milyen könnyen változnak <SMALL>T</SMALL> hanggá. Mi más tehát a ma nemzetközi tea, té szó, mint a csáj szó változata, mely utóbbi, hogy megvolt a magyarban is, bizonyítja a ma már csak tájszólásban élő <SMALL>SZEJKE</SMALL>=pocsolya szavunk. De mi más a <SMALL>TEJ</SMALL> — tájszólásban <SMALL></SMALL> — szavunk is, mint a tea, té, csáj szavak változata. Továbbá, hogy a <SMALL>LÉ, LŐRE</SMALL> (utóbbi tisztátalan, avagy rossz lé) is a <SMALL></SMALL> szónak párhuzamát képező szavak és bizonyos törzseink miért szoktak volt T hang helyett L hangot ejteni, itt nem fejtegethetem.
Csak még egyet hát : az ausztriai sóbányákban a só nem fordul elő tisztán, mint a máramarosiakban, hanem csak földdel elegyen. Ezért ott vizet eresztenek rá s e sós vizet elpárologtatván, nyerik a tiszta sót.
E sós vizet az ottani német bányászok Sole néven nevezik. Mi más ez, mint <SMALL>SÓLÉ</SMALL> ?
Stb., stb., mert akit érdekel, fölhozhatok ilyet százával is.
___________

<SMALL>SZERZŐ MEGJEGYZÉSEI :</SMALL>

M<SMALL>EGGY</SMALL>.
A könyvbe díszül azért rajzoltam meggyvirágos fejlécet, mert őseinknél a meggyfa Magyar (Másként: Megyer) Napisten kultusz-fája volt. A meggy termése gömbölyű, a gömb pedig alapjelképük volt. Levele zöld, virága fehér, gyümölcse piros. Ezek voltak magyar őseink kultusz színei s ezek nemzeti színeink ma is.
Viszont Tündér Ilona (másként: Magyar Ilona, Ilona = élet-anya) Földistennő kultusz-virága a gyöngyvirág volt. És ennek levele zöld, virága fehér, gömbölyű bogyója piros.
H<SMALL>IBA</SMALL>.
Az átrajzoló a magyar jelképek közötti meggyvirág porzói hegyén levő gömböcskéket túl nagyra rajzolta.
Az állítás, hogy a besenyők számrendszere is a hat-tizenkettes volt talán téves, mert a kereszténység előtti sírjainkból előkerülő némely besenyő jellegű díszek következetesen négyes beosztása amellett szól, hogy számrendszerük a négy-nyolcas volt.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsony

Kedves Olvasó,
Ádvent idején, nemzetünk régi hagyománya szerint, ünnepre készülünk. Erről a régi hagyományról olvashatunk Dr. Buda Bálint dolgozatában, amelyből megtudhatjuk milyen kapcsolódása van a magyaroknak Jézus születéséhez, Karácsonyhoz, a betlehemi három királyok legendájához. Mintha ma is fényesebben világítanának nálunk az adventi gyertyák - és valami titokzatos misztérium jelenlévő ereje által, a szeretet és fény karácsonyi ünnepén.




GURU-SUNY - KARÁCSONY.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Kelet, a „Tudás Szent Földje”, évezredek távolából őrizte és hagyományozta tovább a Megváltó világra jöttének titkát; valamiféle isteni küldöttet vártak , akinek szűztől kellett születnie. Krisztus születésének idejében ez a várakozás már szinte az egész akkor ismert világban jelen volt és egyre forróbbá, türelmetlenebbé vált. <O:p</O:p
Vergilius, a nagy római költő, például így ír erről:
<O:p</O:p
„Eljön a Szűz ismét, már jön Szaturnusz uralma,<O:p</O:p
már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt.<O:p</O:p
Óvd csak e most születő csecsemőt Lucina, ki majdan<O:p</O:p
Véget vetve a vaskornak, hoz a földre aranykort.”<O:p</O:p
/Negyedik eclogából/
<O:p</O:p
Jézus Krisztus megszületett Betlehemben! Még azon az éjszakán felkeresik őt a pásztorok és leborulva imádják. …Hamarosan aztán - hosszú, fáradságos út után - megérkeznek Keletről a „három királyok” is. Csillag vezeti őket…Tudják, hogy célba érkeztek. Azt valószínűleg nem gondolták, hogy az a nép, amely közé megérkezett, nem ismeri fel a Megváltót, a Szabadítót! A királyi palotában nem találják - ott nem is tudnak róla - de ők mégis megtalálják és a barlangistállóban is felismerik Őt. Pedig hát a körülmények igencsak szokatlanok: egyszerű emberek, szegénység és egy tehetetlen kisgyermek. Semmi földöntúli, semmi előkelő, semmi hatalmas. Ők mégis tudják ! Leborulnak a Kisded előtt. Arcra borulnak…ez a keleti szokások szerint nem egyszerű hódolatot, hanem imádást jelent! Ezzel és ajándékaikkal jelzik hogy tudatában vannak a gyermek isteni származásának. <O:p</O:p
Kik is lehettek ezek a „három királyok”? - Mainapság templomainkban a bájos diorámák nyugati divat szerinti, hosszú díszes tógákba öltözöttekenek - egyiküket gyakran fekete bőrűnek - ábrázolják őket.… Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven ismerjük őket. Ők - a szegény pásztorok hódolata után - Kelet hódolatát, mintegy az egész világ hatalmasainak és tudósainak hódolatát hozzák és azt jelképezik. <O:p</O:p
Régen nem is királyoknak, hanem mágusoknak mondták őket. Egy hatodik századi ravennai mozaikképen ma is látható a három mágus. Viseletük, öltözetük nagy pontossággal idézi a pártusok viseletét: csúcsos, királyi - „dózse” - sapka, hosszú, testhezálló harisnyanadrág / a nadrágviselet keletről származik!/ , lebbenő rövid köpenyek…- A pártus birodalom főpapjainak, papkirályainak jellegzetes öltözetét viselik! Követik a csillagot, amely nem más, mint a sumír „Istenanya” - a Nagyboldogasszony - nyolcágú csillaga. <O:p</O:p
A mágusok tulajdonképpen a világ legrégibbnek mondott népének, a szkítának - amelynek leszármazottai vagyunk mi, magyarok is! - magos nevű papi törzséből származnak. Ez a testület őrizte és örökítette át híven, nemzedékről nemzedékre, a történelem előtti időkből forrásozó ősi „tudást” – az egyisten hitet, erkölcsiséget, hagyományt. Ez volt a magja és katalizátora az ókor hatalmas kultúr-birodalmainak is: a sumírnak, egyiptominak, perzsának, pártusnak stb. <O:p</O:p
Krisztus korában a hatalmas és legyőzhetetlen Pártus birodalom volt , sok más néppel - pl. az elamitákkal, médekkel, káldeusokkal - egyetemben ennek az ősi tudásnak megőrzője és továbbadója, mágusaik pedig népük vallási és világi vezetői, „ Melkizedek rendjéből való” papjai, pap-királyai. <O:p</O:p
A három mágus innen, a Pártus birodalom szívéből, indult útjára. A hagyományból, a jelekből, a természeti kinyilatkoztatás segítségével - a csillagos ég útmutatása alapján - és talán valami titkos sugallat által is vezérelve, biztonsággal megállapították: a Szűztől megszületett a várva várt Megváltó, a Napatyának fia, az Örök Fény, az Örök Nap ! Rögtön átlátták, hogy régi hitük Napja és Fénye ebben a személyben, a most született Isteni Kisdedben öltött testet és nyert értelmet, ősi várakozásukat beteljesítvén. Tiszteletüknek és imádatuknak ezentúl egyedül csak Ő lehet és Ő lesz a tárgya. Ők és népeik habozás nélkül, a legnagyobb természetességgel hittek ebben. <O:p</O:p
Szokták mondani, hogy Egyházunk a régi pogány ünnepek idejére helyezte mindíg saját ünnepeit, „tudatátformálás” céljából. Az Újjászülető Fény ünnepe - népünk nyelvén:GURU-SUNY a téli napforduló ünnepe volt. ( GUR = lefordulni, meghalni; SUNY = /szúnyókálásból/ felragyogni, új fényre kelni; GURUSUNY = feltámadásra fordulni, új életre kelni ). - A Római Birodalomban ez az ünnep - Dies Soli Invictus - a Legyőzhetetlen Nap - néven szerepelt. Urunk születésének ünnepe tehát ennek az ünnepnek helyére került.<O:p</O:p
Gondolom, hogy a mágusok és népeik számára „tudatátformálásra” egyáltalán nem volt szükség, hisz ezek a keleti „pogányok” azonnal és teljes magától-értetődéssel lényegítették át naptiszteletüket Krisztus Jézus, az Örök Nap, tiszteletére. <O:p</O:p
Mindezek ismeretében mennyire titokzatosan találó az ősi hangulatú egyházi énekünk:
<O:p</O:p
Szép Kelet, szép Nap, nincs benne homály,
<O:p</O:pMert az ÖRÖK NAP benne a király.<O:p</O:p
Új esztendőben új szívekkel<O:p</O:p
Dícsérjük Jézust énekekkel. <O:p</O:p
<O:p</O:p
</O:p
Dr. Buda Bálint. 2005.</O:p<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsony

Kedves Olvasó,
Karácsony várakozásával szerkesztem most a rovatot és igyekszem minden korosztálynak a kedvében járni, de úgy, hogy e régi ünnep minden Olvasónak adjon információt is és bennsőséges hangulatokat is. Mert már a karácsony szónak is különféle magyarázatai vannak, van aki a kerecseny sólyom nevéből eredezteti, és van aki a Gurucsuny szóból, amely a régiek szerint fényfordulót jelent, de ideteszem a kara sunyt is amely a karák fényét jelenti. A kara szó a Föld minden földrajzi táján felbukkan, de a Honfoglalás egyik népét is így hívták. "Karakán legény" mondja a magyar, és mindenki tudja, hogy ez mit jelent.
Újabban a "fenyőünnep" is, és a karácsonfa is a mindennapi szóhasználat része lett a tegnapi, "a múltat végképp eltörölni" akaróknak köszönhetően, mintha valami fát ünnepelnénk?
De hagyományaink "Három Királyok" legendája sok értékes mozzanatot őrzött meg, és nincs kétségem, hogy tömör valóságot.
A három napkeleti mágus, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, vagy királyi küldött, amikor aranyat, tömjént és mirhát hozott hódolatként Jézusnak, azzal az égi földi gazdagság kincseit tették szimbolikusan jászolához. Micsoda kifejező kép ez. Valljuk meg hogy, ehhez képest szegényesek az egyházi istálló juhai és a szelid barmai. Erre képes a mai kor hites fantáziája. A betlehemes játékok, még száz éve kifejezték az emberiség várakozását, a Megváltóhoz fűződő reményét, ma betíltják a köztéri karácsonyfát, mondván ez vallási megkülönböztetés és sérti a hitetlenek és más vallásuak "érzékenységét". Újra fazonírozzák magukat a vaskori vallások, megfeledkezve a Jézushoz köthető szentségtörésről egy szájjal tüzet, vizet fújnak nagy igyekezetükben, hogy megfeleljenek a globális mammon isten elvárásainak. Ezzel bocsátom útjára Barátom aranykori, karácsonyi dolgozatát, nem titkolván, hogy én a tiszta forrásból oltom szomjamat.


SZENTBESZÉD HÁROMKIRÁLYOK ÜNNEPÉN.
<O:p</O:p
Jézus Krisztus megszületett Betlehemben! Még azon az éjszakán felkeresik őt a pásztorok és leborulva imádják….Hamarosan aztán - hosszú, fáradságos út után - megérkeznek keletről a „három királyok” is. Csillag vezeti őket…tudják, hogy célba érkeztek. Azt talán nem gondolták, hogy az a nép, mely közé megérkezett, nem ismeri fel őt! A királyi palotában nem találják, de ők aztán az istállóban is felismerik Őt, pedig hát a körülmények igencsak szokatlanok: egyszerű emberek, szegénység, és egy tehetetlen kisgyermek! Semmi földöntúli, semmi előkelő, semmi hatalmas! Ők mégis tudják! Az írások szerint „proszkünéziszt” tettek: térdükre és kezükre, ill. testük egész hosszában leborultak előtte - amely azt jelentette az akkori világban, hogy nem pusztán hódolnak előtte, hanem imádják. Ezzel és ajándékaikkal jelzik, hogy tudatában vannak isteni származásának.
Kik is lehettek ezek a „három királyok”? Mainapság templomainkban a bájos diorámák nyugati divat szerinti hosszú tógába öltözötteknek – egyiküket gyakran fekete bőrűnek – ábrázolják. …Úgy tartjuk, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a három király – a szegények pásztori hódolata után , az egész világ hatalmasainak és tudósainak hódolatát hozzák és jelképezik. <O:p</O:p
Több helyen azonban ma is, de főleg régebben, nem királyoknak nevezték őket, hanem mágusoknak. Egy hatodik századi ravennai mozaikképen ma is látható a három mágus. Viseletük, öltözetük, nagy pontossággal idézi fel a pártusok viseletét: csúcsos, királyi „dózse” sapka hosszú díszes nadrág (a nadrágviselet a keletiek találmánya!), lebbenő rövid köpenyek;…..a mágusok a pártus birodalom főpapjainak vagy papkirályainak jellegzetes öltözetét viseli.
A Krisztus korában hatalmas Pártus birodalom az ősrégi sumir kultúra örököse, egyisten-hitének, erkölcsiségének megőrzője és tovább folytatója volt - amint több más közel-keleti nép, többek közt a mi őseink, a szabir-magyarok is. -- A sumir nép Urunk születése előtti 4., 3., 2. évezredben, a Tigris és Eufrátesz folyók közti u.n. Folyamközben, addig soha nem látott hatalmas kultúrát hozott létre. Az ottani ásatásokkal és az ékírásos táblák megfejtésével foglalkozó régészek és tudósok szerint az emberiség történetének legszimpatikusabb népe volt ez a sumir! Városlakók voltak és uralkodóik, a papkirályok, nem mindenható kényuraknak t, hanem az egyetlen, láthatatlan és mindeneket teremtő Isten szolgáinak - úgy is mondhatnánk : Melkizedek rendjéből való papoknak - tartották magukat. – A csillagászatban a matematikában, irodalomban, államszervezésben szinte a mai, európai színvonalon álltak. – Erkölcseikben, törvényeikben, igazságszolgáltatásukban, vallásos hitükben és gyakorlataikban pedig - úgy tűnik - sokkal magasabban álltak mint mai világunk. <O:p</O:p
A pártusok – sok más néppel - pl. az elamitákkal, médekkel, káldeusokkal együtt ezt a sumir szellemiséget őrizték meg, „mágusaik” letéteményesei és tovább hagyományozói voltak az Istenről szóló ősi és igaz hagyományoknak. Nem csoda hát, hogy kezdetektől fogva vártak is valamiféle isteni küldött jöttére és a három mágus e hagyományok birtokában és talán valami titkos sugallat révén is, megállapította: Judeában emberként megszületett az, aki az Örök Fény, az Örök Nap. Rögtön felismerték, hogy ősi hitük napja és fénye ezentúl egyetlen személyben, a megszülető isteni küldöttben öltött testet és nyert értelmet, régi hitüknek betetőzéseképp. Tiszteletüknek és imádatuknak ezentúl egyedül csak Ő lehet és lesz a tárgya. Ők és népük a legnagyobb természetességgel hittek ebben! - Büszkék lehetünk mi magyarok is erre, hiszen mi is - mint a pártusok - ugyanannak a szimpatikus és a kereszténység előtti „ „legkeresztényibb„ nép kultúrájának távoli örökösei vagyunk. A mi bölcseinket is mágusoknak hívták valamikor, és ők is ezen fennkölt hagyományok tovább-örökítői voltak. A zavaros és homályos sámán-hithez nekünk vajmi kevés közünk volt!<O:p</O:p
Szokták mondani, hogy Egyházunk a régi pogány ünnepek idejére helyezte saját ünnepeit, tudatátformálás céljából. Így a karácsonyt is a megújuló és legyőzhetetlen nap (a római birodalomban: Sol Invictus!) régi ünnepének helyébe állította. Azt gondolom, hogy a mágusok és népeik számára ez magától értetődő is volt, mert hisz ezek a keleti „pogányok” azonnal és teljesen természetes módon l lényegítették át fény- és naptiszteletüket az Örök Nap tiszteletére. <O:p></O:p>
Keletről jöttek tehát a „három királyok”, keletről jött személyükben a legelső hódolat és imádás is az új korszak küszöbén, a földre született Isteni Személynek.<O:p</O:p
Mindezek ismeretében mennyire titokzatosan találó ősi hangulatú újévi énekünk:<O:p</O:p
Szép Kelet, szép Nap, nincs benne homály, Mert az ÖRÖK NAP benne a király.<O:p</O:p
Új esztendőben új szivekkel Dícsérjük Jézust énekekkel.
<O:p</O:p
Dr. Buda Bálint. <O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Jézus

SZENT ROKONSÁG: ÁRPÁD ÉS JÉZUS
<O:p</O:p
Horváth István keszthelyi plébános 1827-ben Villax zirci apáthoz írt levelében azt a kijelentést tette, hogy "Arra a soha nem képzelt meggyőződésre jutottam, hogy a Mindenható az első emberben magyart alkotott, de ne gondold, hogy megháborodtam, mert hála Istennek, eszem még ép és szigorú kritika szerint ítél."
Horváth István akkor már híres történész volt és<ST1:p</ST1:p kijelentésére felfigyeltek és - bár ezt csak bizalmas magánlevélben írta - az Apát úr úgy látszik, <ST1:p</ST1:prossz szándék nélkül megbeszélte barátaival. Aztán már semmi sem állíthatta meg a gúnyolódó és rosszindulatú pletykát, hogy: "Horváth mindenütt magyart lát és szerinte az Isten még Ádámmal is magyarul beszélt."
Habár Horváth nem ezt mondta, feltehetjük a kérdést: mennyiben lett volna igaza, ha ezt mondta volna? Mivel pap volt, a Bibliát behatóan tanulmányozta, mégpedig nemcsak szó szerint, hanem értelem szerint is. Nem volt neki nehéz megállapítani, hogy a bibliai "Teremtéstörténet" első könyvének első tizenegy fejezetében (Mózes L Könyve l -I1. rész) csak egy népről van szó, mégpedig Ádám nevében, a madai Mada nemzetről. Ádám nevét a Genezis írói az általuk legrégibbnek ismert MADA nép nevének visszafelé olvasásával képezték.
Ebben van a felelet Magyar Adorján történészünk részére, amikor azt, írja: "Nehéz lenne megállapítani, hogy mi indította Horváthot ennek az annyit hánytorgatott mondatának a megírására."<O:p</O:p
Az, ami Sir John Bowring, világhírű nyelvészt annak megírására, hogy "A magyar nyelv a messzi múltba megy vissza. Sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben nyúlik vissza, amikor a legtöbb, Európában beszélt nyelv még nem is létezett... Ez az a nyelv, amely állhatatosan és szilárdan, önmagában fejlődött... és a legrégibb, legdicsőbb műemléke a nemzeti önállóságnak és lelki függetlenségnek - eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény, és aki megfejti, az az Isteni titkokat fogja vizsgálni. Annak is az első tételét: 'Kezdetben vala az Ige. És az Ige vala az, Istennél. És Isten vala az Ige.'"
Sir John Bowringnak - Körösi Csoma Sándor barátjának - ezek az, 1832-ben kiadott, Poetry of the Magyars című antológiájában írt sorai bizony azt jelentik, hogy a magyar nyelvet ő az Ige nyelvének, Isten nyelvének tekinti. Ő a nyelvészettudomány alapján jutott ugyanarra a meggyőződésre, amire Horváth István a Biblia alapján jött rá. A Biblia egy mitologizált történelemkönyv, amelyben a földrajzi, népi és a személyneveket egymással összekeverve, felismerhetetlenné torzítva, a "szentírók" szerkesztettek egy zsidó mitológiát Alexandriában a Kr. e. második században, az általuk addig ismert népek történeteiből. Így alkották a suméri szittya népek nagy tanítójából, Oannesből Jónást, a Mada népnévből Ádámot, a görög Eon-ból Noét, a valóban magas termetű Bóriakból óriásokat, Hierosolymából Jeruzsálemet, avarból Javant, a mágusok vallását követő szkítákból Magógot, és így tovább.
Horváth István tehát - ha hivatalosan nem is merte kijelenteni - baráti levelében igazat mondott, amiért felettesei részéről megrovásban, kortársai részéről pedig gúnyolódásban részesült. Legutóbb a pár évvel ezelőtt elhunyt jeles író, Oláh György mártotta ellene vitriolba a tollát. Jekuda rabbi azonban a Talmud Sanhedrin 38. b. lapján Horváth Istvánnak és Sir Bowringnak ad igazat, mondván, hogy: "Az első ember arameus nyelven beszélt." Az arameus nyelv pedig a suméri szittya nyelvnek egyik nyelvjárása, tájnyelve volt, amelyet a Názáreti Jézus is beszélt, mint anyanyelvét.
<O:p</O:p
Az ótestamentumi Genezis (Mózes 1. Könyve 11. rész, 1. verse) szerint Nimród idejében még "Mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde vala." Tehát - ha a Bibliát szó szerint vesszük - Ádámmal az Isten csakis ezen az egy nyelven, vagyis a bibliai területen a "bábeli nyelvzavarig" egyedül létezett madai nyelven beszélhetett. Ábrahám, a zsidó nép ősapja még jóval ezután született (<ST1:p<?xml:namespace prefix = st2 ns = "urn:schemas:contacts" /><st2:Sn>Mózes</st2:Sn> <st2:Sn>I.</st2:Sn></ST1:pkönyve, 11. rész, 26 vers) - habár őt is csak kölcsön vették az átírók. Mondhatná valaki - és mondják is -, hogy mindez csak mítosz, legenda, tehát nem kell szó szerint venni. Ez igaz. De a történészek és régészek szerint a mítoszokat és legendákat komolyan kell tanulmányozni, mert mindegyiknek van valami történelmi háttere. A nagy régészeti leletek csaknem mind a mítoszok és legendák adatai alapján lettek felfedezve. Nagyon sok éppen a Biblia adatai alapján, mely szerint Európa, Dél-Szibéria (Turán), Elő-Ázsia és Észak-Afrika őslakói mind Ádám és unokája, Noé gyermekeinek leszármazottai, akiket hívhattak sokféle néven, de származásuk azonos, vagyis méd, mada, mert az ótestamentumi írók Ádám nevét az általuk akkor legrégebbinek ismert mada nép nevének visszafelé olvasásával alakították.
A mada nép etnikuma, nyelve pedig azonos volt a Hórita- Arámi- Suméri szittya nyelvvel, amelynek országonként lehetett más és más nyelvjárása, de az anyanyelv, a gyökér azonos. Ma már a legvaskalaposabb "szentírásolvasó" is tudja, hogy a bibliai Genézis nem teremtéstörténet, hanem az emberiség történelmének csak egy kis része, amely a szkíta- madai népnévből mitologizált Ádámmal kezdődik és Noén és fiain, valamint unokáján, Nimródon keresztül a "bábeli nyelvzavarig" egy magyar őstörténelem. Ugyanis a "Vízözön" is, akár a bibliai Noéra, akár a Krámer professzor szerinti Ziusudra soméri királyra, akár a Berossos káldeai történész által említett Ardatas király fiára, Xsisustrosra nézünk, mindegyik a mi kushita és sumér szkíta népünkkel kapcsolatos. Történelmi tény, de ellenkezik a krisztiánizmus alapjának, az Ótestamentumnak nevezett zsidó mitológia tendenciájával, az Úr "Ábrahámnak tett igéretével", miszerint a zsidóknak adja egész Elő-Ázsiát a Nílustól az Eufráteszig, és Kánaánt a Hitteusokkal és a Jebuzeusokkal együtt. (Móz. <ST1:pI.</ST1:pkönyve, 15. rész, 18-21. vers.)
A szentírót az nem zavarta, hogy Isten már párezer évvel előbb szövetséget kötött Noéval, mielőtt a bárkába küldte őt, de nem ígért neki semmit, hiszen <ST1:p</ST1:paz övé volt - csak életben maradást.
Ha egyszer az egész Bibliát a történelmi valóságnak megfelelően átírnák, az egy magyar őstörténelemkönyv lenne, amely a magyar nemzeti vallás alapja, Ótestamentuma lenne, és alapjaiból forgatná ki az egész "Judeo-Christiánizmust". Ezért nem akarják az illetékesek és illetéktelenek megreformálni a Bibliát.
<O:p</O:p
Még más nyomós okuk is van a misztifikációra, történelmi, nemzeti tudatunk elnyomására, nemzeti származástudatunknak kizárólagosan a "finnugorizmusnak" nevezett hipotézisbe való bezárására. Ez pedig az, hogy ne menjen át a köztudatba az a történelmi tény, hogy "utolsó honfoglalásunk" törzsszövetségének egy része, közöttük éppen az "Árpádi törzs" a Kaukázustól délre eső területeiről származott, mely terület Arméniát és Szíriát is magába foglalta, közepén Adiabene tartománnyal és a Van-tó központú tartománnyal. IV. Béla királyunk felesége: Laskarish Mária ide küldte Ottó frátert három társával, hogy keresse fel az ő itt élő rokonait. Ottó fráter a maradvány-magyarokat 1233-ban még itt találta és vélük magyarul beszélt. De misszióját nem teljesíthette, mert a tatárok betörése elől menekülnie kellett. (Dr. Fehér M. Jenő: Exodus Fratrum 97-101. oldal)
<ST1:pKristóf 1870-ben kiadott "A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei" című könyvében, örmény kútfők alapján, szintén a magyarok ittlétéről ír.
<O:p</O:p
Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja, hogy Örményországban és Kurdisztánban még a tizenhetedik században is voltak jelentős létszámmal magyarok. Egyik királyuknak, Patatuának sírját itt, a Kaukázustól délre, az Urmia tótól nem messze tárták fel a régészek, a Kr. e. hetedik századból. (Dr. Déry Zoltán: A magyarok elnevezés és azonosítása.)
Dr. Georges Rouw, francia történész: "Ancient Íraq" című könyvében a 382. oldalon azt írja, hogy az Arsacida uralkodók tehetséges arisztokratákkal kormányozták ezt a területet, megengedve vazallus királyságok kialakulását, mint például Osrhoene, Adiabene és Characene, és hogy az "Arszákok és vazallusaik gazdagok voltak, mert ellenőrzésük alatt tartották Ázsia és a görög-római világ közötti kereskedelmi utakat. Az AR-SAC név azonos a Saca-Szkíta népnévvel. Ez a terület a Kaukázustól délre tele van magyar helységnevekkel. Ami minket mai tárgyunk szempontjából leginkább érdekel, az az Adiabene királyság és kapcsolt részei: Arpadu, Emese, Hunor, Karsa<ST1:p</ST1:p, Van-tó, Arpachia és Nimrud </ST1:pvárosokkal. Erről a területről húzódtak fel az "Árpádi magyarok" a Kr. u. ezredközepén a Kaukázus északi oldalára, ahol a VIII. században már törzsszövetségben éltek a kazárokkal.
Dienes István A honfoglaló magyarok című finnugorista és szlávofil szellemben megírt könyvében (Corvina Kiadó; Budapest, 1972) közölt térképén, a "Honfoglalás" előtti időből még kénytelen kimutatni a szavárd magyarokat, de ő úgy állítja be, mintha azok a Kaukázus-hegység középső, legmagasabb részén keresztül húzódtak volna le délre. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz.
Az egyébként szépen illusztrált könyvnek értékét lerontja a 70. oldalon közölt térképével, amelyen "arab, normann és magyar kalandozások a IX-XI. században" címmel az ezer évvel későbbi "trianoni Csonka-Magyarországot" mutatja. Tápot adva ezzel az oláhok, szerbek, szlovákok és németek területrabló ösztönének.
Honszervező Árpád apánkban és családjában még élénken élhetett őseiknek szavárd múltja, mert Bulcsú és Tamás Árpád házi hercegek bizánci látogatásukkor a császár előtt "Szabartói Aszfaloi"-nak mondták magukat, ami körülbelül "Szavárdi Lovag" jelentésű. ("Szabír-tói ősföldi" is lehet.)
<O:p</O:pA Bécsi Képes Krónika, a Thuróczy Krónika és más eredetmondáink szerint is Árpád ősei (csak a jelesebbeket felsorolva) a következők voltak: Álmos, Előd, Ögyeg, Ed, Csaba, Atilla, Bendegúz, Torda, Szemeny, Ethei, Opos, Kadocsa, Berend, Zultán, majd Bulcsu, és akikről még Noéig meg kell emlékeznünk: Badli (Budli)... Kattar... Hunor... Nimród, <ST1:pKush</ST1:p, Jáfet és Noé, és tovább a Biblia szerint Lámekh, Mathusalem, és így tovább, még hat nemzetségen át, egészen Ádámig. A Biblia és krónikáink az itt fel nem soroltakkal együtt ötvenkét személyt mutatnak ki, melyeknek jelentős része nemzetségnév is, illetve dinasztia alapítói név. Tehát az Árpádi családfa gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza.
Árpád, népével a Kárpát-medencébe érkezve kijelentette, hogy az ő ősének, Atilla királynak hagyatékaként, örökség jogán vette birtokba a Pannon-Avar-Hun-Magyarok ősi földjét.
Iskoláinkban, amikor még magyar történelmet is tanítottak, azt mondták tanítóink, tanáraink, hogy Atilla származási helye nem ismeretes. Pedig ha ő Nimródi leszármazott, akkor legokosabb, ha Nimród földjén, Sineárban, Sumérban keressük szülőföldjét. Kálti Márk Képes Krónikája erről a következőket írja: "Atilla, Isten kegyelméből Bendegúz, fia, a nagy Magor unokája, ki ENGADI-ban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dákok királya", stb. A Kézai Krónika pedig azt írja, hogy Atilla és népe a médek módján ruházkodott. Tehát akár nevelkedési helyét, akár viseletét tekintjük, mindkettő az Árpádi nép ősi lakhelyére, a Kaukázustól és a Káspi-tengertől délre eső területre, Nimród birodalmára mutat.
<ST1:p<?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:pImre a Pannon nép eredetéről írt értekezésében szintén azt írja, hogy Árpád törzse az <ST1:pOrontes</ST1:p és Eufrates felső folyása közötti Arpaduból jött. Ettől délnyugatra volt Emese (Ma Homs?) városa. Árpád nagyanyjának neve szintén Emese volt. Az csak természetes, hogy az Árpádi nép északra húzódása nem egyszerre történt, hanem kisebb-nagyobb csoportokban, és évszázadokat vehetett igénybe.
Itt most vissza kell térnem a központi fekvésű Adiabene kiskirályságra. Miért? Azért, mert nemcsak Árpád családjának vannak adiabenei vonatkozásai, hanem a Nimródiak másik nagy egyéniségének, az "Isten Fiának" a Názáreti Jézusnak is.
Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar, Genannt Jesus Christus című, 1966-ban írt művében bőven kitér Jézus származására is. Frey tulajdonképpen a Mamrejov testvérek apjuktól örökölt kutatási
eredményeit - miután azokat Dr. O. Z. A. Hanish zend főpap átnézte, véleményezte és angolra fordította - dolgozta fel. Mamrejov atya, aki a pravoszláv egyház megbízásából végzett vallástörténelmi kutatásokat és éveken át gyűjtötte az anyagot Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban, végül feleségével együtt a Szentföldön telepedett le és gyermekei is ott születtek. Kompetenciája tehát úgy őneki, mint Dr. Hanishnak - aki a teheráni orosz nagykövet fia és főrangú zarathustrián pap volt - kétségtelen.
<O:p</O:p
A hatalmas, kétkötetes műből minket most csak Jézus származása érdekel, miszerint Jézus anyja Mária: Nakeb adiabanei királyi herceg és Grapte charaxi hercegnő leánya volt, kikről az apokrif iratok Joaquim és Anna néven emlékeznek meg. Azonban mindketten Pártos birodalmi hercegek voltak, erős zsidó kapcsolatokkal és szoros összeköttetésben Nagy Heródessel, aki szintén
nem volt zsidó, hanem a rómaiak által Júdea királyának kinevezett prozelita, idumeai hórita. A Smith's Bible Dictionary szerint Charax azonos a Jeruzsálemtől nyugatra eső Charasim nevű völgy által uralt területtel. Így tehát Jézus anyjának, Máriának ott örökölt érdekeltsége, birtoka volt.
Az Evangéliumok és egyéb kutatási eredmények szerint Jézus Mária fia volt. Az a kérdés, hogy apja a "Szentlélek", vagy Jusef Pandan, vagy a nagy Heródes egyik fia, akit már Mária állapotos korában kivégeztek, most nem tárgya értekezésünknek.
Jézus a keresztrefeszítés után, felgyógyulva Galileába ment, bizonyára édesanyjához. De itt sem érezhette magát biztonságban, és elindult észak felé. Pál apostol már Damaszkuszban érte utol, ahol ő Jézus híve lett. De mit keresett Jézus északon? Bizonyára adiabenei királyi rokonait. És, hogy oda el is érkezett, azt bizonyítja Dr. E H. Hassnain; a srinagari egyetem történész-professzora, három japán egyetemnek díszdoktora, és a chicagói Anthropológiai Kutató Konferencia tagja, aki szerint Jézus a keresztrefeszítést túlélve és sebeiből felgyógyulva, a kashmíri fehér hunok földjére, Srinagarba, Indiába vándorolt. De először egy nagy kitérővel felment Arméniába, a professzor térképvázlata szerint először Nusaybinba, ami megfelel Adiabenének, majd onnan még északabbra, körülbelül a mai Jereván környékére és mindenütt elkezdett prédikálni. De milyen nyelven? - kérdezheti valaki. Arméniában természetesen arameus nyelven, ami származása révén neki anyanyelve volt. De itt sem maradhatott, mert prédikációit a hatalmasok lázításnak vették. Innen tehát elvándorolt Srinagarba. Útjára elkísérte őt Tamás apostol és egy Mária nevű asszony, aki útközben Ravalpindiben meghalt. A továbbiakra most nincs helyünk kitérni. <O:p</O:p
Vessük fel inkább a kérdést, hogy milyen nyelven beszélt a magyar történelem másik nagy alakja: Árpád és az Árpádi törzs?<O:p</O:p
Egyes történészek azt mondják, hogy bizonyára valami türk nyelven. Van, aki azt mondja, hogy hun nyelven. Csak éppen azt nem akarják mondani, hogy arameus nyelven. Jézus anyanyelvén. Pedig ez volna evidens, hiszen Árpád nagyanyja, Emese egy adiabenei hercegnő volt.<O:p</O:p
Amikor Anonymus: Gesta Hungarorumában azt írja, hogy "Anno Dominice in carnationis DCCXVIIII-o Ugek ... longo post tempore de genere Magog regis erat quidam nobilissimus dux Scithie, qui duxit sibi uxorem in Dentumoger, filiam Eunedubeliani ducis nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus... " A fordítók nem tudják értelmét adni az<O:p</O:p
"Eunedubeliani" szónak, mert azt személynévnek veszik, holott az egy hibásan írt helyhatározó és jelentése: "adiabene-beli". A mondat helyes értelme tehát a következő: "Urunk megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, Szhkítiának ... Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Abiabene-beli vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki Álmusnak neveztetett..."<O:p</O:p
Mindezekből az is következik, hogy az "Árpád-ház" és az adiabenei királyi "ház" között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két királyfi, Jézus és Árpád vérrokonok voltak és mindketten az arameus nyelvet, "Az Ige nyelvét" beszélték, amelyen Isten is beszélt Ádámmal.
<O:p</O:pIde tartozna még a kaukázusi Árpádovics család története, akik Árpád egyik Badeli nevű fia leszármazottainak tartják magukat. De arra itt most nincs hely. Legközelebb majd foglalkozom vele, Dr Medricky Andor 1927-ben írt, de csak 1941-ben közölt tudósítása alapján, kiegészítve azt más forrásbeli adatokkal. <O:p</O:pMindezek után, érthető, hogy miért kellett az Árpádok családfájának "utolsó aranyágacskáját" is letörni. Az akkori hatalmasak nem bírták volna elviselni azt az igazságot, hogy Jézus királyfi és Árpád király ugyanazon családfának "aranyágacskái" voltak.
<O:p</O:p
VAJON A MAÍ HATALMASOK ELBIRJÁK~E?<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Az igazi Jézus

Akinek van füle hozzá - hallja,
Akinek van szeme - lássa, hiszen minden előtted van ezer évek óta...az Istenember igazsága...

…oly időket élünk, amikor az embernek létfontosságú lesz az igazság. Természetesen régebben is az volt. Az idő mindig közel van mondta ezt az Úr Jézus. Ez pedig nem ma volt, hanem több mint 2000 éve. A cselekvés elodázása nem biztos, hogy nyereséget hoz. A Mi esetünkben, mármint a magyar népek hatalmas nagy családjában ez mára teljesen megmutatkozik. Ugyanis lassan elfogyunk. Őseink hiába mondták meg mit kell cselekedni. A cselekvés meg nem történésének oka nem másban, mint a gyávaságban keresendő. Valaki emlékeztet is erre és fel is hívja a figyelmet arra, hogy akinek ,,drágább rongy élete, mint a Haza Becsülete”. Mit is mondott még e nemes és láng lelkű költő?
Az igazi JÉZUS.

Abban a korban, mikor Jézus urunkat megölték már ott tobzódott mindenkiben a félelem. Egyedül csak Ő nem félt. Jézus Urunk jó sokszor elmondott egy-két dolgot. Nevezetesen azt, hogy: Nem békét kötni jöttem ide a földre, hanem kardot hozok apa és fia közé… Honnan tudom? Hát onnan, hogy mind a mai napig fennmaradt. Valahogy rögzült. Na meg egy másik is. Aki félelemből enged, elveszti a csatát.

Részletek egy könyvből. Érdekes, hogy egy könyv fennmaradt és ezzel szinte egyenes arányban egy Nép elfogyott. És ez a Nép mi vagyunk. Ezt a könyvet sokszor átírták. Mára már elértünk arra a pontra, hogy amit most közölni fogok elképzelhető, hogy közfelháborodást okoz. Hála e könyvnek. Természetesen ez nem baj. Pedig nem így kellene reagálni, hanem úgy, hogy öröm legyen ez ffice:smarttags" /><?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:place>minden</ST1:place></st1:City> magyar szívében és lelkében. Amennyiben ez Nálad nem így lenne, akkor rá kell hogy jöjj arra, nem Jézus népéből való vagy. Mivel ez Benned kétséget ébreszt, ülj le, nyugodj meg és fordulj befelé a szívedbe. Nézz bele és merj látni. Ne légy türelmetlen. Jól tudom, hogy az iskolában mást tanultál. Természetesen nem okollak Téged. Egész egyszerűen valakiknek nem volt és nincs is érdekükben az, hogy Te tudj. Gondold csak el, mi van akkor ha ráébredsz arra, hogy Jézus egyenesági leszármazottja vagy. Kérlek ne toldd el ezt a gondolatot magadtól, hanem ízlelgesd, éld meg. Arra kérlek nehogy egy egyház hamis tanítása lebegjen a szemed előtt. Még ha Jézusi dolgokra hivatkozik is. Tudnod kell, hogy őseid is rengeteget szenvedtek ettől az egyháztól.

Én úgymond pogány vagyok izzig-vérig. Ne is keresse ebben a könyvben senki a kereszténység szeretetét, mert azt ebben nem találja. Ellenben mindenki aki hozzám fordul, megtalálja az Igaz Isten szeretetét és az egységbe hívás szavát.

Gondolj csak arra, mi a címe annak amit most olvasol. Az igazi Jézus. Tudod, nem tolakszom bele az életedbe hanem Te kerestél meg. Akkor pedig most légyszíves elégítsd ki kíváncsiságod.

Van egy nép, egy másik fajú, akire rákenték azt, hogy Jézus az Ő népe közül való. Küzd is ellene rendesen, még szent könyvében a Talmudban is így ír Róla. Jesu, azaz Jézus annak az átkozott Nimródnak a fia. Mit is jelent mindez? Nem mást, mint azt, hogy nem az Övé. Egyenes, korrekt dolog. Természetesen az egész könyv korrekt. Semmit sem lehet benne félreérteni. Javaslom feltétlen elolvasásra! Sok mindenre rá fogsz döbbeni. Arra, hogy mi az igazság. Ugyanakkor már kaptunk is egy nagyon jó és pontos információt. Nevezetesen azt, hogy az Úr Jézus Nimród király családjából származik és nem egy szemita nemzetségből. Bizonyára hallottad már ezt a közhelyet. - Nagy vadász az Úr előtt. E kijelentés nem másra, mint a Földkerekség első királyára, Nimródra vonatkozik. Azonban az sem lenne baj ha ismernéd még a másik két nevét is. Az egyik Ménrót, a másik pedig Ninkurság, ki annak az EN-LIL-nek a fia, (Élő-Lélek) kit a sumér testvéreink imádtak. Nem volt Ő más, mint az a lény, akit később az Öreg Istennek neveznek a Magyarok. Na akkor most egy kicsit visszaugrok Nimródhoz, mert azt még nem közöltem, hogy az Ő édesapja nem más, mint Kám, akit más néven, hogy egyszerű legyen a dolog még Kusnak is neveznek. Na tehát most épp ott tartunk, hogy lassan észre kell venni azt, hogy az a Nimród, akit Kám nemzett, lett a földkerekség első királya, kiről a bibliai Mózes azt tanította, hogy: Ő kezdett először hatalmassá lenni a földön.

Ugyanakkor Mózes azt is hitelesen tanítja a szentírásban, hogy Kus magzatja Agyptom őskirályának Kámnak, holott a keleti nyelvek legtöbbjében Kám=király.

Minélfogva a földkerekség mindegyik uralkodó fejedelme hálával adós az emberiség őskirályának, a legelső államalkotónak. Vagy talán tévedek?

A helytelen dolog ebben az, hogy Mózes, mert olyan, nem a pontosat írja az őt érintő kérdésről, hisz nem az általa ismertetett Asszíriát, hanem Sineárt alapította meg. Más néven Sumért.
<O:p</O:pAzt, hogy ki Nimród, ezt a székely írású Régi Magyar Énekek határozottan így hirdetik: hogy KÁM magva a Hungár. Most pedig szenteljünk egy kis figyelmet nagyhírű krónikásunknak, Kézai Simon mesternek, kinek Ménrótja, egyúttal Thúróczi Némrótja, ki Assyriában, Hevilát földjén telepedett meg, ugyancsak Kámföldről, azaz Agyptomból költözködött ki. Igen, Egyiptom. Érdekes ugye? Jó. Szóval ott tartunk, hogy az assyr irodalom végre fennen hirdeti, hogy assyria minden dicsősége a Kamita vagy Kusita avagy Saka nemzetet illeti. Mindezekből okszerűen meggyőződhetünk, hogy az igazság az, miszerint HUNGÁR az emberiség őskirálya. A helyzet az, hogy nem egyszerű dolog ez az írás. Mármint amit most írok. Miért is? Hát azért, mert szinte minden egyes pillanatban valami idetartozó információ jut eszembe és mind ezt szeretném is rögtön közre adni. Ez viszont egy kicsit nehézzé teszi a dolgot. Persze nem tudom most miért sírok, hisz inkább dicsekednem kellene, hogy nincs szinte egyetlen olyan pont sem a messzi történelmi távlatokban, ahol nem az én, a Mi népünkről szólnának az írások. Az, hogy most mi jutott az eszembe? Nem más, mint hogy a sumer történelmet már akkoriban elkezdték meghamisítani. Sumer másik neve, mármint ahogy a bibliában írják, Sineár. Mivel itt ebben az írásban semmi sincs véletlenül, leírom hát, hogy itt található az a Babilon, amit a zsidó Jehova rettenetesen utál, hisz kiadja az utasítást, hogy ,,nosza zavarjuk össze e nép nyelvét, hisz ennek nyelve egy és így ezek megértik egymást. Ezt mondja, ,,nosza szálljunk le és zavarjuk össze”.

Most pedig már itt megragadom az alkalmat arra, hogy felhívjam a tisztelt olvasó figyelmét, hogy már ennyi információ után is vegye észre azt, hogy mi már akkor egy nyelvet beszéltünk és értettük egymást. Ezt pedig a héberek (zsidók) istene nem tűrte, tűrhette. Vajon miért? - Talán a Talmud megadja a választ. - Össze kellett zavarnia népünk nyelvét. Meg is tette. Egy ilyen cselekedet után azt hiszem és én tudom is hogy hitelt kell adnom a biblia szerkesztőinek, íróinak akik benne hagyták az Úr Jézus szavait a Könyvek Könyvébe, miszerint a Sátán atya és Jehova egy és ugyanaz. Nem rossz ezek szerint hány isten is van a könyvek könyvében? Szerintem egy csomó. Nem én mondom hanem a könyv! Mellesleg megjegyzem, ez az isten nem szeret minket. Mint ahogy Noé sem szeretett, bár ennek ellenére mi magyarok adjuk a földkerekség első királyát. Azt azonban meg nem állom, hogy meg ne jegyezzem. Noé jól megátkoz minket. Mondván: átkozott Kánaán szolgák szolgája… Ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Ez átok. Miért? Mert látta Kám, hogy apja részeg? Erre mondják ma. Na ebből nem jössz ki. Na jó, ez most csak egy kis közbevetés volt.

Tehát folytatom. Ugyanis a legmagasabb, tehát az Öreg Isten EN-LIL volt és egy huncut csellel az asszír nép lelökte trónjáról és helyébe Mardukot ültette az első helyre. Az akkori időben a 60-as számrendszert használták és értelemszerűen ez EN-LIL-t illette. Marduk száma pedig a 10-es volt és ezt a kettőt cserélték fel. Szép? Természetesen mindenki tudta, hogy hazudtak és a tényeken ez nem változtatott, ennek ellenére a mai napig fennmaradt. Már akkor is trükköztek. Azonban ez a pár ezer éve történt dolog mégis csak minket gyengített. Tudom, hogy és-sel nem kezdünk mondatot ezért hát arra kérlek mostantól még jobban figyelj. Ezt meg csak azért írtam, mert tényleg azzal akartam kezdeni. Ugye itt vagy még? Akkor jó!

Ezek után ezt is meg kell, hogy tudd! Jézus Urunk, figyeled amit írok? Jézus Urunk tehát nem lehet zsidó, hanem Magyar. Amikor megölték, népét Pártusnak nevezték. Mármint azt a magyar birodalmat, amelyben élt és halt. Tehát a pártusok is a magyar család, faj tagjai. Mivel igazából nem tudom hallottad-e hírét ennek a hatalmas nagy birodalomnak, mely az ókor oly nagy és hatalmas birodalma volt, hogy még a római birodalom sem merte megtámadni.

Már engedtessék meg de ha van szemita faj és azt a nevén lehet nevezni, akkor mi is nevezzük meg fajunkat, amely Magyar.
Most pedig vizsgáljuk meg Jézus Urunk személyiségét. Az Ő személyiségénél alapvetően két dolgot kell megkülönböztetni. Egyik az Ő fajisága, másik pedig az Ő vallása. Akkor most idézzünk egy kicsit abból a könyvből, amely magyarokkal való elfogadtatása sok-sok millió emberéletbe került. Nem csak Magyarországon. Ez egy olyan rész lesz, hogy mindenki rá fog jönni, mi az igazság. Nem az a fő, hogy mit mond egyik-másik öntelt lélek, a maga nevében, hanem az, hogy mit mondanak a régi írások, mit a szent szövegek és mit a kristálytiszta, jéghideg ok-okozati összefüggések láncolata.

Jézus sem nem zsidó, sem nem szkyta vagy árja és nem is magyar. Csak a Pártus Birodalomba születik le, mert minket, magyarokat választott. Most persze gondolom nem lenne baj ha valami információt szolgáltatnék a Pártus Birodalomról. Aztán az sem lenne baj ha elmondanám mettől meddig állott fenn. Jó. Kezdem.
A Pártus Birodalom i.e. 235- i.u 430-ig létezik. Ez a Birodalom az akkori világ egyik leghatalmasabb birodalma az ókori Róma után. Arról, hogy ez valóban létezett, mert akár ez a kérdés is felmerülhet. Erre azonban vannak írásos bizonyítékok is. Lehet, hogy ,,véletlen”. Miért is, mert már megszoktuk, hogy ami minket erősít, azt mindig elpusztították. Na persze azért amúgy általában sem olyan siralmas a helyzetünk de a mi oktatási rendszerünkben nem az a normális, hogy amolyan erőt és hitet adó információkat közöljenek velünk. Mivel azonban más népeknek nem vagyunk olyan ellenségesek, mint az olyan magyarnak, aki csak annak vallja magát, a történelmi események feljegyzései ha ugyan hiányosan is de fenn maradnak.<O:p></O:p>
Ez, amit most közlök, az örmény nemzet krónikáiban maradt meg. Mégpedig azért, mert egy bizonyos Mar Ibas Katina nevű örmény író bebocsátást nyert a nagy Arsak ninivei könyvtárába, hol a nevezett tudós szorgalmas kutatás után egy görög fordítással ellátott chaldeus kódexet talált. Mindezt azért engedte meg a király, mert kíváncsi volt ő is arra, hogy népe miatt szégyenkezzen-e vagy esetleg büszke lehet. Azt hiszem gondolhatni, hogy a király kezébe csak a leghitelesebb adatok kerülhettek. Így született az első örmény történetírás ie. 150-ben. Ezt a könyvet aztán minő érdekesség elvitték az edessai könyvtárba. Agabar király, ki Jézusal egy időben élt, folytatta a történetírást, amit utódai az V. századig vittek tovább. - Egyébként Edesszában arámiul, azaz Jézus nyelvén beszéltek. - Mar Ibas Katina számunkra még azért is rendkívül fontos, mert Ő az első, aki a Chusokról emlékezik és azokat a Parthusokkal azonosnak nevezi és tudja. Létezett azonban ezen tudóson kívül egy másik is, kit Agathangelosnak neveznek, ki számunkra egy kicsit pontosabb adatokkal is szolgál számunkra. Számunkra nagy jelentőségű az a rész, ami az Arsacida királyi család eredetéről szól. Ennek az uralkodó családnak volt első tagja Valarsak. Ugyanis ő ennek a királyi családnak az eredetéről azt mondja hogy a nevezett dynastia alapítója, euthalita hun királyfi, miről az örmény kútfők hallgatnak, jóllehet a parthus Arsacidáknak a Chus-Hunokkali azonosságról és a királyi házak rokonságáról eléggé tanúskodnak az írások.

Strabótól is jelentős feljegyzések maradtak. A párthusok, írják a chus népcsaládnak egy másik csoportja, akik természetesen szkyták, egyazon ajkú és nemzetiségű népfajt képeznek. A párthusok az ariai vagy chus népfajnak egyik ágát képezték és az örményektől hol chusoknak, hol párthusoknak neveztettek. ,,Az ariai vagy chus népfaj pedig az örmény írók tanútétele szerint ugyanaz, mint az V. századig a görög kútfőkben általában scytha, név szerint saka, daha, massagetha-scyta, azután pedig hun, euthalita, cidarita, hunmagyar néven jelenik meg.” (Lukácsi Kristóf) Azért az is jó, ha tudjuk, hogy a párthus népcsoportunk emlékével tele van örményország. A Pártus Birodalomnak, az örményeknek és a perzsáknak közös királyaik voltak. Erről például a világtörténelem az 1800-as évek végéig mit sem tudott. Nevezetesen az Arsaciada-házból voltak a közös királyok. (Lukácsi, A magyarok őselei, II. rész, 233.lap). Mondhatni hát, hogy atyafiság van köztünk és az örmények között. Nézzük csak meg mit mond erről a Byzanti Faust, Örmények története, 3. könyv, 6-7 fejezet. ,,Mert a massagetak és örmények királyai – mondja az író – azon egy Arsacida nemzetségből veszik eredetöket.” És midőn az örmények és hunok közt történt ütközetben elesett Massageta királynak levágott fejét Chosrov örmény király elébe hozzák, felkiálta: ,,Rokonom volt ez és születésre Arsacida, mint én.”

Ugye Istennél, a Legfelsőbb Személynél kizárhatjuk a véletlen leszületés esetét. Ugyanakkor bátran felejtsük el azt, hogy fogantatott a Szent Lélektől. Gondold csak el, milyen isten az, akinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megnyilvánítsa Önmagát. Na meg azért szép dolog ám az is hogy egy magyar testben levő nőnemű élőlényt, történetesen Máriát lezsidózzák. Amikor is nem más Ő, mint az Adiabenei hercegi család tagja. Persze megértem Őket, hisz ki ne szeretné ha Isten ha rövid ideig is, de az ő népe közé születik le.
Az arab apokrif evangélium szerint már Zarathustra megjövendölte, hogy eljön a Messiás. Ezen arab ev. VII. része így írja: Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Júdea Betlehemében Heródes király idejében, megszületett, íme mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondta Zarathustra. Az a Zarathustra, ki megalkotta, létrehozta a Zend (Aveszta) jelentése: törvény című, nevű legrégibb Szent Írást. A Zoroasztrianizmus Szent Könyve. Ez a legelső Szent Könyv és ez az emberiség történelmének leggazdagabb Enciklopédia az emberiség történelmében. Ugyanakkor nem más ez, mint a Hun népcsoportunk ősi vallása. Ebben a vallásban a Legfelsőbb Személy neve Ahura Mazda. Régibb, mint az ókori india Védái, a Csing Könyv az ókori Kínában, vagy az ,,Amen Hotep” szentenciái az ókori Egyiptomban. Ez a mienk. Egyik magyar ősvallásunk.

Jézus családfáját olvasva arra a szomorú tényre kell rádöbbennünk, hogy az Ő családfájához semmi köze nevelő apjának, Józsefnek! Bármily tisztelettel is legyek József iránt, ki kell jelentenem, Jézushoz csak Máriának volt köze és senki másnak. Ezt az apostolok is tudták s épp ezért fájó, hogy nem erről az oldalról, hanem a Józsefiről hozták le családfáját. Most pedig meg kellene vizsgálni, hogy Szűz Máriának ki volt az őse, noha anya után nem szoktak. Az egyházi iratok szerint Szűz Mária rokona volt Józsefnek s mint ilyent vette el József feleségül. A József féle családfa tehát igazolja, hogy József ki volt, s így ebből kifolyólag következtethető, hogy rokona, Mária is – az volt, mármint zsidó. Ez pedig egyszerűen nem igaz! Mit mond a Könyv? Mt. I. 16. Jakab pedig nemzé Józsefet, Mária férjét, kitől született Jézus, ki Krisztusnak neveztetik. Azért ez így egy kicsit fura! Na mindegy. Némely ember számára már két negatív dolog bizonyos.

1. Meg tudom érteni némely zsidó író fájdalmát, hogy nem tudja Jézus Urunkat vér szerinti zsidóként bemutatni Nekünk.
2. Jézus Urunk apai származását nem tudjuk emberi módon kimutatni. Ugyanakkor van két pozitív információnk is. 1. Máté ev. Szerint a Szentlélektől származik. 2. János ev. Szerint viszont Ő maga Isten megtestesülése. Jézus Urunk kerek perec megtagadja azt, hogy Ő zsidó, illetve, hogy Őt fajilag mérjék fel Dávid utódjának vagy fiának vagy vérének. Hogy is történik mind ez? ,,Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia? Mondák néki: A Dávidé” Mert a zsidók a fajt, a vért látták csak, s a Messiásban a fiát látták Dávidnak, de az Úr finoman oda szól: ,,Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben urának, mondván: Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeid lábad zsámolyává teszem.” Ha tehát Dávid őt Urának szólítja, hogyan lehet a fia? Ekkor szól Jézus: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, a vérségimádástól mert a ,,szellem az ami megelevenít, a test nem használ semmit”! Mondta Ő, az Úr. (Máté ev.23. r. Lukács ev.20.)

Sok olyan evangélium van, amelyet apokrifnek nyilvánítottak. Az apokrif görög szó, melynek jelentése: rejtett, ,,nem nyilvánosságnak való. Tehát miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy az ami a 325-ös niceai zsinaton nem került be a Bibliába, azt mind apokrifnak tekintették és tekintik is. Ugyanakkor megjegyezném, hogy erről a zsinatról érdekes módon nem maradt fenn semmi eredeti dokumentum. Most kérdezhetném és kérdezem is vajon miért? Trehányság, gondatlanság? Ki tudja? Egyáltalán miért kell nekem, nekünk elhinni még azt is, hogy volt? Ezeknek az apokrifoknak, ahogy magának a Bibliának is két csoportja van. Az egyik az ó-szövetségi, a másik az újszövetségi apokrif. Ó-szövetségi híresebbek: Salamon levelei, Szibilla könyvek, Mózes mennybevitele, a szír Baruk apokalipszis stb. Újszövetségi híresebbek: Arab evangélium, Ál-Máté evangélium, Nikodémus evangélium, Héber evangélium, Péter evangélium, Tamás evangélium. Amíg a kanonizált evangéliumok hívése kötelező, addig ezeké nem.
Akkor most nézzük, mit ír a Tamás evangélium. Ez nekem evangélium, igazi örömhír. A Bibliai azonban nekem nem. Annak én nem tudok örülni. Tehát Tamás értekezése a következőket írja.

,,XI. Jézus nyolc esztendős lett. József ekét és jármot készítő ács volt. Egy gazdag ember mondá Józsefnek, hogy csináljon neki egy szép és díszes ágyat. József készen lévő fája, ehhez a munkához rövid volt, amiért is némi zavarban volt József. De Jézus azt mondta neki, hogy:

,,Ne búsulj, fogd meg ezt a fát egyik végén, én pedig a másikon és kinyújtjuk”.
Ez meg is történt s a fa olyan lett, mint kellett.

,,XII. Látván, József minő kegyelem birtokában van, továbbá hogy testileg is növekedik, elhatározta, hogy a betűk tanulására adja. Át is adta az egyik tanítónak, aki azt mondta Józsefnek:
- Miféle betűkre kívánod a gyermeket tanítani?
- Előbb a hazai, azután a zsidó betűkre, felelé József”.
Hazai? Hova sorozza, hova értelmezi magát József, ha a hazai és a zsidó között különbséget tesz? Egy biztos, zsidónak nem nevezi, nem számítja magát.

Nikodémus evangélium II. fejezete szerint mikor az Úr Pilátus előtt állt, Annás és Kajafás ezeket mondá Pilátusnak:
,,Mi azt mondjuk az egész néppel együtt és nem hiszünk neki, mert paráznaságból származott. Ezek különben prozeliták és az ő tanítványai.
Pilátus magához hívta Annást és Kajafást és azt kérdezte:
- Kik azok a prozeliták?
- Akik görögöknek születtek, de aztán zsidókká lettek.”


Abban az időben a görögöt és a szkytát egynek vették. Tehát megint egy fontos információ. Nem zsidó, hanem szkyta. Nem én mondom, hanem Ők.
Az arab evangélium 46. r. szerint midőn a gyermek Jézus sarat készítve játszott, ,,Odament a zsidó Hanán fia” stb. és szétrontá azt. Miért emeli ki, hogy a zsidó?... A többi gyermek nem volt zsidó?
Az arab evangélium 40. fejezete szerint ezt mondta a gyermek Jézus, hogy ,,Izrael fiai a népek között olyanok, mint a szerecsenek.
Az is köztudomású, hogy Jézus arameus nyelven beszélt. - Megjegyzem, az akkori szamariaiak lakosság egy részének szent könyve a tóra is arameus nyelven van írva nem pedig zsidóul. - Már pedig ha zsidó lett volna, akkor nem arameus nyelven beszélt volna. Az evangéliumokban sem egy cáfolata volt arra vonatkozólag, hogy nem volt zsidó. Tehát nem lehet átzsidósítani, mint ahogy a zsidók a Babilóniában tanult bölcs dolgokat átzsidósították és úgy írták be könyveikbe, mintha azok zsidó szellemi termékek lettek volna és nem Babilonból, a suméroktól plagizált idegen dolgok. Akkor most lássunk egy párat a hivatalos evangéliumok sorai közül.
Szt. János ev. VIII.
,,47. Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől vagytok.
48. Felelének azért a zsidók és mondák neki:
Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy te és ördögöd van?
49. Felelé Jézus: Énnékem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat és ti tiszteletlenséggel illettek engem.”
Ezekben a sorokban benne van Jézus urunk nem zsidó léte, lévén Ő szamáriai. Nem tudom tudjátok-e, hogy szamária a rómaiakkal való háború során került a zsidókhoz. Ezt úgy kell érteni, hogy amiért Trianonban elcsatolták, elvették tőlünk a felvidéket és Erdélyt, az ott lakók nem lettek szlovákká és románná. A zsidók tudják is, hisz mondják. Jézus nem is tiltakozik ellene. Miért is tenné, hisz ebben a kérdésben igazuk volt. Ő csak az ördöggel való kapcsolat ellen tiltakozik.
Szt. János ev. VIII. 17. ,,A ti törvényeitekben pedig az van írva, hogy két ember bizonysága igaz”.
A ti törvényetekben…Ti? Kiket kell ez alatt értenünk? A zsidókat vagy a farizeusokat? De mivel a törvény vagy tóra nem farizeusi, hanem zsidó törvény, tehát a zsidó értendő alatta. Ti és nem mi. Miért? Mert semmiképp sem vállal velük közösséget. Azt hiszem elég egyértelmű.
Szt. János XIII. 33. ,,Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondottam, hogy: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek, úgy mondom nektek is.”
Ha zsidó lett volna, vagy ha tanítványai zsidók lettek volna, akkor azt mondta volna, hogy mondtam nektek. Miért választja ketté a tanítványokat és a zsidókat? Nagyon egyszerű. A tanítványok ugyanis nem zsidók, hanem galileaiak. Még Szent Péter apostolt is megismerték beszédéről. Máté XXVI. 73. szerint galileai tájszólásáról. A színzsidónak ugyanúgy nem volt tájszólása, mint a szín szamariainak a saját nyelvén.
Szt. János ev. XVIII. 36. szerint pedig így szól Pilátusnál az Úr: ,,Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, szolgáim bizonyára harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek” mit is mondd? Megint elkülöníti magát. Ezt mondja - a zsidók kezébe ne kerüljek. Magyarán goj volt. A mienk, és mi az övéi vagyunk.
Nem semmi információ a következő sem. Nézzük csak meg mit is hagytak benne a Biblia Szent János ev. VIII. 41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek…
42. Monda azért nekik Jézus: Ha Isten volna a ti Atyátok.
44. Ti az ördög atyától valók vagytok és az ő kívánságait akarjátok cselekedni. (Másik fordítás szerint: A ti atyátok az ördög és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni.) Az gyilkos volt kezdettől fogva és nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.
Nem tudom, tudod-e, hogy a zsidónak mindene volt a szombat. Ezt többszörösen megtörte. Emiatt is üldözték halálra. Másik fontos dolog volt a véráldozat. Ezt nem csak lekicsinyelte Jézus Urunk, hanem később törölték is. A harmadik nagy zsidó specialitás volt a szentély. Kimondja, hogy Istent szellemben és igazságban való imádása az igazi áldozat és ima, nem pedig a jeruzsálemi szentély vagy véráldozat… Forradalmi újítás, mintegy megtagadása a zsidó szellemnek! Bezárult vele a templom szentélye örökre. Negyedik a körülmetélkedés, a zsidók elengedhetetlen jele. Ezt is lekicsinyli és elveti. Ötödik a kézmosás. Elhagyják, mint értéktelen formaságot. Hatodik a kóserkoszt. Elveti, mondván: ,,nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy - hanem ami kijön…” Hetedik a fajszeretet, amit – mint a gojjal szemben való zsidó önimádásnak morálját elveti s helyette az egyetemes emberszeretetet állítja be. S így van ez végig. Azt hiszem ennyi már elegendő ahhoz, hogy aki nem tudta, hogy nem zsidó, meggyőződhessen róla. Az, aki a zsidó vallás szinte minden fő pontját elveti vagy átnemesíti azt nem mondhatjuk zsidónak. Vegyük hát tudomásul, hogy a zsidó emberek egymást mindig felismerték és ne akarjuk a nyakába akasztani azt a Jézust, aki nem az, hanem fogadjuk vissza magunk közé. ÉRTÉKELJÜK AZ Ő SZERETETÉT ÉS CSELEKEDJÜNK ÚGY, AHOGY AZ IGAZI JÉZUS ELVÁRJA TŐLÜNK. Emlékezz arra, szerintem azt még tanultad, hogy őseink a hegytetőkön a Nap felé fordulva imádkoztak Istenhez és nem sötét templomokban. Szerintem nem lenne baj ismét így cselekednünk.<O:p</O:p
Arra kérlek, ne higyj azon egyház tanításának, amely Jézus saját nemzetségét, népét pusztítja folyamatosan. Jézus Urunk egy rendkívüli lény volt. Nem volt Ő más, mint Isten részleges inkarnációja. Ugye most megint egy újabb információ. Most pedig rögtön jöhetnének a kérdések de sajnos nem tudnak, mert most csak olvasol. Ha érted a szót, hogy inkarnáció, akkor tudod, hogy az egy testetöltési folyamat. Azt viszont nem biztos, hogy tudod kinek az inkarnációja. Megmondom. Nem másé, mint magáé az Öreg Istené, akit más néven így nevezünk. A Magyarok Istene. Azt hiszem ez egy kicsit érdekes. Több szempontból is. Ugyanakkor több is, mert rávilágít arra, hogy a keresztény bibliában nem ez áll. Mellesleg megjegyzem, hogy a keresztény vallás,-ok, mind térítő vallások és természetesen egyházai is. Mire alapozom? Egyszerű. Mióta csak léteznek, egyik kezükbe kard, a másikba Biblia. Abban az esetben ha nem térsz meg, mármint hozzájuk, biztos lehetsz abban, hogy megölnek. Mindig meg is tették. Van egy szó, ami igazából minket illet, mifelénk kellene végrehajtani azt, amit jelent. Ki nem fogod találni mi ez. A szó pedig nem más, mint Holocaust. Ugye hallottad már? Azt is tudod mit jelent vagy annyira azért nem érdekelt. Na jó, nem csigázlak. A szó jelentése: engesztelő áldozat. Tehát nekünk magyaroknak, mindenki felé de két irányba biztos gyakorolnunk kell. Ugyanis hallottam már róla. Két népnek biztos. Az egyik a cigány, a másik a zsidó. Jó. Rendben de akkor minekünk tessék már mondani miért nem jár? Az én véleményem az, hogy nekünk jár csak igazán az engesztelő áldozat. Nincs még egy ilyen ,,szerencsétlen” népe a világnak, akit már a Biblia ószövetségi fejezete óta állandóan pusztítanak. Minket már Noé is megátkozott, Jehova folytatta, amikor eljött hozzánk az Úr Jézus, én úgy hívom Apu, azt elvették Tőlünk, a mi nemzetünktől, aztán kaptunk egy István nevű szentet, aki folytatta a folyamatos gyilkolásunkat. - Véleményem szerint nem más Ő, mint Jehova újbóli megtestesülése… - Tessék mondani, nekünk miért nem jár?
Országunk ugyanakkor mégis, állítólag (statisztikai adat) egy bizonyos judeo-krisztianista egyházhoz tartozónak vallja magát. Nekünk Magyaroknak észre kell vennünk, hogy amit a Könyvek Könyvének neveznek, abban az Ő tanításaik szerint 2 db Isten van. Mit gondoltok, melyik a mienk? Persze akad abban több is de ahhoz nagyon kell, hogy figyelj. - Én viszont azt mondom hagyd békén és olvasd helyette inkább a Káldeus Bibliát. Az a Mienk.
Az egyik Isten az Ószövetségben néven neveztetik, nevezetesen a héberek Istene. Kinek neve Jehova. Az Új szövetségben pedig valaki más, akire azt mondják, hogy azért ölték meg, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte. Vagy pedig egyszerűen átjött Jehova. Tehát kinek a fiának tudják be a mi Szerető Jézus Urunkat? A zsidó Jehováénak. Jézus ezt már elég korán i.u. 25-30 táján visszautasította, amikor is így fogalmaz, a Ti atyátok a… Ugyanakkor folyamatosan olyan cselekedeteket hajt végre, amit a zsidók nem szeretnek, pl. a szombaton való munkavégzést. De ez most a mi szempontunkból teljesen mindegy.
Nekünk az kell, hogy erőt kapjunk, amit mindig elloptak tőlünk. Mit is? Nevezetesen azt, hogy az Úr Jézus népe a választott nép és nem más! Azt szokták mondani, merj nagyot álmodni és abból valami megvalósul. Neked viszont nem álmodni kell, hanem el kell fogadnod, hogy Te, igen, Te vagy Isten választottja. A választott nép, aki a messzi északról jön, mint amit még az ószövetség is említ. Ezt egy kicsit később majd kifejtem. Meg fogsz lepődni. Sok mindent kell még megtudnod, például azt, hogy az Úr Jézus a szkíta nemzettségből, közülük is a kutai szkíták családjából származik. A múlt században még nem volt kérdés az, hogy a szkíta népesség a magyart takarja.
Most, hogy megemlítettem ezt a Népet, tudnod kell, hogy a mi Népünk, akiket ma 2006-ban Magyaroknak hívnak, nincs egyedül széles e nagy világban. Sok testvérünk van. Direkt nem rokonokat mondok, mert az más. Amikor Magyarországról beszélek nem veszem figyelembe a Trianoni határokat. Azok számomra nem létező határok.<O:p</O:p
Rokonoknak nevezzük azokat, akik két külön család egyesülése által kapcsolódnak össze és szaporodni kezdenek. A ma itt élő szkyta, hun, turk, jász, székely, sumer és mindezekkel egytestvér magyar nép csak része (mikrokozmosz!) annak a hatalmas népegységnek, amelynek zöme ie. 6000-től folyamatosan lakja a Kínától a történelmi Magyarország határait. A szkytaságot ie. 2500-tól ismeri az Indiai történelem, amikor is ők lettek India újabbkori kultur-őstelepülői. Az erről az időszakról levő információkról az indiai ,,Puránák”- szent könyvek – adatai szerint a szkytaság ősei az indiai özönvíz előtt 35 000 éve, a Kaspi-tó keleti vidékeiről kiindulva szerte szóródtak India, Kína területére, a Tigris és Eufrátesz folyók közé és Közép-Amerika partvidékeire. A Puránák, az ősi szent könyvek adatai az indiai ,,nagy özönvíz” idejéig nyúlnak vissza. A mai tudomány ezt a geológiai eseményt 50-30000 évre teszik. Ekkoriban a Kárpát-medencét még tenger borította. 12 000 évvel ezelőtt az ősi szkyták a Kaspi-tenger túloldalán, az Aral tó körül építenek hatalmas városokat. Az 1900-as év elején napvilágot látott a sok épület maradványa. Az 5000 éves indiai Mohensodaro és Harappa városok kultúrája, ugyanúgy, mint a sumir és ó-egyiptomi kultúra ezekhez képest már egy közeli korszak eseménye. A nagynevű angol W. W Hunter: Az indiai birodalom c. munkájában a skytha kérdésre vonatkozóan a következő fontos adatokat közli. ,,A turániak legősibb vándorlásai kétségtelenül még a történelemelőtti időkben történtek, az induktív történelem még távolról sem vizsgálta meg a turáni őskort ahhoz hasonló sikerrel, mint amilyent végzett az árja népek eredetére vonatkozólag. Mostanra már bizonyos tény, hogy még az árják (mitanni-, méd-, ős-perzsa települők) előtt, India őstelepülői a turáni skythák, ie. 2500-tól kezdve a mai magyar honterületéről Indiába került skythák voltak azok a népek, akik megalkották India tulajdonképpeni ősi kultúráját, nagyszerű építészetét és India hatalmas vallásos megmozdulásait. Buddha, Zarathustra és Krsna, a maguk faja szerint ezekhez a turániakhoz tartozóak. Turáni volt az elgondolás alapeszméje, - építészetének, művészetének, irodalmának és filozófiájának gazdag megjelenítési formája, - s ugyanúgy vallásos elmélyüléséhez szükséges lelkisége is a magyarral rokon-fajták bensőséges lényének a kitermelődése. A mai napok történetírói a Hunok 4 csoportját ismerik. Ezek pedig 1. az Atila-féle Hunok, 2. a fehér Hunok, 3. a magyarokat, akiket a fehér Hunokkal és 4. az indiai Hunokkal akiket a fehér Hunokkal, így a magyar fajtával azonosítanak. E népcsoport kaukázusi-ágának vezetőjévé választják ,,Magyart” fejedelemül. – Ők India 40 állama felett uralkodtak, utódul hagyva többek között India ma is jelentős szerepet vivő ,,rádzsaput” népcsoportját. A magyarokat a skytha, illetve hun ephtalita (fehér-hun) alapfajból eredeztetik az ősi magyar krónikák is.
Miért is mondom mindezt? Nevezetesen azért, mert állandóan azzal a hazug információval fertőznek minket, hogy kis Nép vagyunk. Ezt én személy szerint kategorikusan visszautasítom. Természetesen bizonyítani is tudom állításomat. Az, hogy ezt a Magyar Tudományos Akadémia nem fogadja el, az számomra semmit sem jelent. Mégpedig azért, de ez csak egy a sok közül, mert országunk népességét lefertőzte a finn-ugor elmélettel, ami hatalmas csapást okozott a Magyar Nép, a Magyar Nemzetcsalád számára. Ez az alakulat szinte egyenes ágon folytatja azt a ,,szent Istvános” irányvonalat, mely számunkra hatalmas tragédiát okozott és okoz mind a mai napig. A mai Magyarságban már nincs meg az ősök tisztelete és szeretete. Nincs meg az önbecsülése sem. Ugyanakkor nem veszi észre ez a nép, hogy a gyökér, és az identitás tudat nélkül nem létezhet.
Az, hogy néha egy-egy gondolat erejéig a Bibliából idézek, az nem azért van, mert számomra oly szeretetre méltóak, hanem azért, mert az azt írók és vazallusaik pusztították és pusztítják el ma is kincseinket és bizony van egy-két olyan dolog benne, ami számunkra használható. A Bibliáról azt mondják szent könyv. Kérdem én, miért? Mitől szent egy olyan könyv, amit emberek írtak, szerkesztettek? Istent ebbe nem kellene belekeverni. Neki még egy pici kis evangéliumot sem hagytak. Nem tudom hány ember van ma itthon, Magyarországon, aki tényleg elolvasta ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy nem sok. Volt egy időszak az életemben, amikor teológira jártam és ott hallottam a következőt. Azt hittem, megüt a guta, amikor a tanár úr azt mondta Jézus urunk születésével kapcsolatban, sőt bizonygatta, hogy Jézus spermából lett. Nesze neked szeplőtelen fogantatás. Na mindegy…. Mellesleg nagy tisztelettel megjegyezném azt az érdekességet is, hogy Jézus Urunk tanítványai mind szkyták voltak. Természetesen Péter is. Egyetlen egy zsidó volt közöttük, ez pedig az az iskarióti Júdás, aki el is árulta. Ezzel azonban ennek még nincs vége, mert idő közben kiderült az is, hogy az a bizonyos Pál apostol ennek a Júdásnak az édestestvére. Tudnotok kell azt is ha már ennyire benne vagyunk a témában, hogy a Római Katolikus Egyházat nem Péter, hanem Pál alapította. Szerintem Pál apostol nem szorul védelmemre de azt azért el kell mondanom, hogy ez a mai judeo-krisztianista kereszténység sem az, amit Ő megálmodott. - Még pedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy Pétert, mint szkytát megölték volna a római birodalomban na meg aztán a nyelvüket sem beszélte. E helyett Jézus halála után ellenkező irányba indult, mégpedig Indiába a testvéreink közé.
Természetesen igyekeztek mindent, ami a mienk elpusztítani - Hogy mit pusztítottak el? Ilyen például az írásunkkal - a rovásírással – feljegyzett krónikáink és szent könyveink, mágusaink és táltosaink feljegyzései királyaink elpusztításának kódexei. Elpusztították nemzetségtábláinkat, ami a Bibliában szereplő Noé ideéig visz vissza. Azonban minő pech még is megvan. Úgy látszik nem tudtak ,,rendes” munkát végezni. Pedig nagyon akartak. Az inkvizíciós peranyagokat, azt, hogy hogy szereztek vagyonokat tőlünk, stb. Erre szokták mondani megér egy misét.
Nekünk, magyaroknak tudomásul kell vennünk, hogy nincs okunk lehajtott fejjel kullognunk és sóváran nézni a többi népet. Gondolj csak bele, hol az a nép, aki mindig képes önmagából megújulni. Az 1925-ben J. J. Módi a Bombay Parszi Egyetem professzora a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásain a következőket mondotta. ,,Áldottak legyetek magyarok, Attila népének egyetlen örökösei. Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a Hunok a Magyarok testvérei, s így a magyarság az ősi-skytha-hun népek leszármazottja, mely magyarságának a történelme a ma élő ősi népek, legősibb történelme.”
Most pedig tekintsük meg azt, amiért mindig gyilkoltak minket. Ennek eltüntetéséért gyilkoltak, pusztítottak. Ám mint látni, <st1:City><ST1:pminden </ST1:p</st1:City>hiába.


A nemzettségtáblát, amit szerettek volna elpusztítani, ezennel most közreadom

1. Noé 2. Ham 3. Chus 4. Nimroth 5. Hunor 6. Bor 7. Dama 8. Keleed 9. Keure 10. Kear 11. Beller 12. Radar 13. Othmar 14. Farkas 15. Bondofard 16. Buken 17. Csanad 18. Rudli 19. Bejtur 20. Mike 21. Miske 22. Ompud 23.Kulcje 24. Leuente 25.Leel 26. Zamur 27. Zambur 28. Bolug 29. Bocju 30. Zoltan 31. Berend 32. Kadicja 33 Opos 34. Ethei 35. Sjemein 36. Turda 37. Bendeguz 38. Atila 39. Chaba 40. Ed 41. Vgec 42. Eleud 43. Almos 44. Arpad 45. Zoltan 46. Toxus 47. Geijz.

A többit pedig már tanultátok. Igaz sok-sok félrevezetéssel.

Tudnunk kellene néhány olyan dologról is, mint hogy pl. Attila a nagy HUN (magyar) király önmagát Jézusházi királynak nevezte és tudta is, hogy az. Ugyanakkor nem egyszerű király, hanem papkirály volt. Horkai minőségben. Olyan, mint a későbbi papkirályunk, Árpád. Szakrális!
Árpádról pedig azért nem árt tudni, hogy hol születik. Figyelem! Kievben. Mégpedig Álmos fiaként 840-ben. Ezek szerint, akkor meddig is értek határaink? És akkor most pedig nézzük meg, hogy István korában, illetve utána folyamatosan hogy zsugorodunk. Hála a katolikus egyháznak! Úgy látszik, valami olyan fertőzési folyamat indult el akkoriban, aminek egyszerre két tünete biztos van. Az egyik az ország területi fogyása, valamint az ország lélekszámáé is. Találós kérdés? Na miért? Most pedig még azt is meg kell említenem ha már őseinkről van szó, akikre minden körülmények között büszkék vagyunk én legalább is az, hogy ez a név, mármint az Attila szó eredetileg nem mást jelent sumérul, mit UTU-LU. Ez a szó pedig nem mást, mint - nap-ember - vagyis a Nap-Isten fia. Szép? Nem tudom tudod-e, hogy a Sumér nép nekünk nem rokonunk hanem Testvérünk! Óriási különbség. Na meg aztán, épp most jut eszembe, hogy szerintem nagyon sokan azt sem tudják, hogy ki volt Attila édesapja. Ugye? Na akkor most épp itt az ideje, hogy megmondjam. Nem más Ő mint Bendegúz. Nem ismerős ez a név? Na ugye, azért valami rémlik, feldereng. Hogy is van ez? …Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére! Csak azért teszek felkiáltó jelet, mert szerintem megint felbukkant egy ősünk, akit a mai magyarnak nevezett történelemoktatás egyszerűen lesöpör az asztalról. - Természetesen nem Ő az egyetlen.- Helyesebben szólva agyonhallgat és ezzel megint gyengít minket. Pedig ezek nélkül az ősök nélkül mi nem léteznénk és a szép még az egészben az, hogy talán európa sem. Az ő uniójával együtt. Ja, még adós vagyok a születési évszámmal és hellyel. Tehát 391-ben. Testvére Buda, pedig 389-ben.

Tessék már nekem megmagyarázni, miért van az, hogy mi mindent eltűrünk!? Minket nyugodtan szembe lehet köpni. Meg is teszi mindenki. Hogy miért? Azért, mert biztos lehet abban, hogy büntetlenül megteheti. Azzal a néppel, fajjal szemben, akinek mindig mindent csak köszönhet. Visszaéltek a szeretetünkkel és szép lassan, ahogy belénk nevelték azt az idióta dolgot, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltetethess, meg azt a másik förmedvényt, hogy ha megütnek, ha arcul csapnak, fordítsd oda a másik orcád is. Vajon hol tanulták a kihasználóink ezt? Személy szerint én arra gondolok, hogy magától az ördögtől! Na, hogy tetszik? Ezzel pedig azt merem állítani, hogy ellenfeleink a negatív cselekedetek uralkodójának iskoláját járják és ott kapják azt a képesítést, tanítást, hogy Jézus Népét hogy lehet tönkretenni. Jómagam nem szeretem a Krisztus nevet használni, mert ez azt jelentené, hogy Jézus Urunk kereszthalála valami olyan dolog, ami azt a felfogást éltetheti, hogy ha Jézus fel is támadt és elment, akkor helyette a még mindig itt élő népét kell pusztítani, s avval ugyan azt lehet elérni, mint Jézussal. Akiből Krisztust csináltak. Most pedig lassan már azt nem értem, hogy ha Jézus elvitte az Ő meggyilkolásával az emberiség bűnét, szemetét, akkor hogy lehet, hogy mégis ennyi utálatosság van szerte a világban? Tartok tőle, valahol valami nem gömbölyű. Amennyiben elvitte a bűnt, akkor hogy lehet, hogy még mindig itt van és egyre burjánzik? Ügyetlen volt? Mármint Jézus. Nem. Az történt, hogy mindenkit átvertek. Szerinted ki ezért a felelős? Alapjáraton azt kell mondanom, hogy nem más, mint a mindenkori politikai ,,elit”. Azok, akik sosem engedték meg a magyarnak, hogy erőt merítsen, hogy megújuljon. Egyszerűen nem értem, miért, mi módon lehetett a magyarságot lefolytatni? Nálunk mindig valahogy az alja került felülre. Ha pedig nem, akkor azt egész biztos megölték. Azonban szerintem ez még mindig nem ok arra, hogy valaki gyáva legyen. Már pedig a magyar azzá vált. Ennek a gyávaságnak a kezdete pedig arra a bizonyos szentistvános időtől indul. Egész biztos vagyok benne ha Koppány lett volna a király, akkor ma itt nem idegenek uralkodnak és nincs ebben a hazában egy gyilkos egyház úgymondd piedesztára emelve. Nem tudom tudod-e, hogy ahhoz, hogy István király legyen, többszöri gyilkosságot kellet elkövetnie. Először megölte, megölette apja testvérét Gyulát, majd pedig a királyságra jogosult Koppányt. Szerinted milyen királyság az, amely vérben születik, a testvérek vérében? Hát ilyen, mint amilyen. Látod és érzed. Nem? Később pedig majd elmondom azt is, hogy az akkori magyarok az országot gyepűrendszerrel lakták. Ez egyúttal védelem is volt. Ide nem lehetett csak úgy bejönni. Ehhez egy valami kellett. Áruló. Ennek az árulónak pedig nem más a neve, mint a római katolikus István király. Az ügy pikantériája pedig még az is, hogy akkoriban egy olyan nemzetbeli pápa volt uralmon, mint akinek TRIANON-t köszönhetjük. Neve Gerbert. Igaz XII. Pius néven.

Mi, pedig ebben a mára már szétrablott, kifosztott hazában élünk, gyökértelenül tengődünk és máról holnapra élünk, mint apátlan és anyátlan árva. Mindezt miért? Megmondom. Azért, mert mára a magyar egy önbecsülés nélküli, a fizikai életét féltő valamivé lett. Kapott egy vallást, amit félelméből felvett és közben teljesen tudatlanná vált.
Őseink nem félték a halált. Jézus sem. És mi van ma? Hát szégyen. Jó lenne ha visszatérne szívedbe az igazi Jézus szeretete és merd Őt Apádnak nevezni. Ne higy Elohimnak, ne higy Adonáinak és a többieknek. Nem azért, mert ilyen vagy olyan, egyszerűen azért, mert nekünk idegenek. Ugyanakkor ne említsd úgy se, mint Krisztust, aki elvette a Te bűnöd. Szemenszedett hazugság. Szeresd úgy és kövesd néped erkölcsiségét és ne engedj az idegeneknek. Ne hidd, hogy Jézus Népe kapta a 10 parancsolatot! Ahhoz Nekünk, magyaroknak semmi közünk. Nekünk ez a szívünkbe volt és van írva, ha néhányunknál ez kissé meg is kopott. A vér azonban nem válik vízzé.<O:p</O:p
Biztosan tudod, hogy Jézus Urunk-Apánk, a Legfelsőbb Személy kiterjedése, (inkarnációja) sem csak úgy a semmiből került elő. Már csak azért sem, mert olyan egyszerűen nincs is. Ne higyj azoknak, akik az ellenkezőjét bizonygatják. Hagyd őket békén. Ne győzködj. Aki éretlen valamire azt nem tudod meggyőzni. Aki pedig nem az, annak pedig csak elég az is ha az információt át adod. Neki nem fog idegennek tűnni. Pusztán csak olyannak, hogy mily érdekes, hogy ez eddig nem jutott az eszembe.

Nos nézzük csak mi az, ami biztosan nem jut az emberek esszébe. Nevezetesen az, hogy nincs véletlen. Ez olyan fogalom, mint mikor valaki azt mondja, hogy ok nélküli okozat. Ezt még egy materialista ember sem képes elfogadni. Na jó, hát akkor innen folytatom. Tehát ki gondolná, hogy létezik egy olyan valami, hogy Isten, mint a Legfelsőbb Személy eleve egy meghatározott helyre, egy meghatározott nemzet közé születik meg? Pedig ez így van. És mit gondolsz neki tényleg teljesen mindegy, hogy ki az édesanyja? Elárulom, hogy nem. Azonban elárulom azt is, hogy az embereknek fogalmuk sincs Istenről. Sajnos nem érzik és nem is látják. Azok pedig akik tényleg találkoztak Vele sosem írnak olyan fura könyveket, hogy mit keresett Isten a fürdőszobámban? – Na jó. Menjünk tovább. Tehát ott tartunk, hogy Jézus Urunk, miután pontosan tudta, hogy hová születik le, a dolog megtörtént. Most pedig vizsgáljuk meg ezt a bizonyos szentlelkes fogantatást. Mi ez egyáltalán? Érdekes, hogy pont most megyek bele egy ilyen dologba, ami enyhén szólva is magas, nehezen érthető, de ez van. Nem mindig én nyomkodom a billentyűket.

Azért közlöm, közöljük ezeket a tényeket, hogy értéken tudd magad és nemzeted kezelni. No meg azért, hogy milyen kincs birtokába kerülsz most, miközben olvasod e sorokat Most már úgymond teljesen idő van. Csöngettek! Tehát vagy felébred Jézus Népe vagy lassan teljesen eltűnik a Föld nevű bolygóról, ami egyébként egy hozzád hasonló lény, csak Ő sokkal tudatosabb és türelmesebb, mint Mi emberek vagyunk. A lényeg azonban az, hogy az Igazi Jézus a Mi Nemzetünk testébe született le. Mégpedig azért, mert mi, a Tudás Őrzői ,,érdemeltük ki” azt a kegyet, hogy akkor és ott Nekünk szülessen le. Pontosabban az akkori világ második legnagyobb birodalmába, a Pártus Birodalomba. - Mellesleg nem is tudom miért teszem a másodikra. Lehet, hogy az első. - Édesanyja is természetesen hasonló volt hozzá. Mármint az, aki képes volt méhében hordozni a Legfelsőbb Személyt. Gondolj csak bele milyen tiszta lelkű, őszinte, szerető lény volt Mária. Remélem azért tudod, hogy Ő sem ahhoz a másfajú néphez tartozik, akihez Jézus Urunkat szerették volna bizonyos egyházak besorolni. Tehát nincs semmiféle Mirjam! Mária van. Mária, akit akkor így neveztek akkor nem más, mint a pár ezer évvel azelőtt testet öltött Anahyta Istenanya. Nagyon kérlek figyelj mindenre amit ide írok. A Talmud róla is megemlékezik, mármint Máriáról ha nem is a szeretet hangján. Ne is csodálkozzunk ezen. Máriát, az Istent szíve alatt hordó asszonyt egyszerűen ganajnak nevezi. Ez van. Ezzel most nem kell foglalkozni. Az Ő szempontjukból ez teljesen normális, hisz nekik ott van Jehova, akivel ők szövetséget kötöttek egy fitymadarabkával megszentelve, megpecsételve. Mi ezt nem így szoktuk. Mi a szívünkkel, szeretetünkkel pecsételünk meg valamit és oda örökre bezárunk és ha hibázik is szerettünk ismerjük a megbocsátást. Ez viszont Istenre természetesen nem vonatkozik, hisz Benne nincs sosem változás. Lehet, Neked úgy tűnik, hogy egy kicsit elkalandozunk de nem. Mivel az Úr Jézus nem más, mint az Öreg Isten nem is tudunk elkalandozni Tőle.

Azt hiszem az utóbbi időben valahogy előtérbe kerül, legalább is nálam Petőfi Sándor, aki ezt kiáltotta a Magyar Nemzet nevében, a Szabadságharc idején, hogy A Magyarok Istenére Esküszünk! Most ebben a pillanatban ötlött fel bennem valami. Nem lehet, hogy a Te nevedben is? Ha úgy érzed nem, gondold át és tedd le most az esküt. Jó? Most meglepődtél? Gondolom, most már lassan látod miért akarják elvenni tőlünk Jézust. Féltékenyek és irigyek Ránk. Ehhez viszont Te kellesz, mármint ahhoz, hogy elvehessék. Nélküled ez nem megy. Írva is vagyon, hogy amíg csak egy is van népe közül, addig nekünk sosem lehet nyugodalmunk. Amennyiben nem adod, akkor mi, az igazi Jézust szeretők - most rondát mondok – fogjuk uralni a világot. Magyarán szólva a mi szavunk lesz az, ami érték. Ne törődj a politikusok hazugságaival, ígérgetéseivel.

Te csak egyszerűen fogd meg testvéred kezét és haladj az igaz Jézusi Szeretet útján. Neked, mint Magyarnak, feltétlenül tudnod kell, hogy Jézus sosem volt zsidó! A zsidók tudják! Ne higyj a földi egyházaknak. Azt azonban jó ha tudod, hogy Nekünk Az Öreg Istent kell legjobban szeretnünk, A Magyarok Istenét Azt az Öreg Istent, aki eredeti formájában még sosem jelent meg egyetlen anyagi világban sem.

Ezért mondják azt, hogy Jézus a Fiú. Az emberek ma képtelenek felfogni Isten hatalmát és szeretetét. Azt azonban elárulom, elmondom Neked, hogy Isten úgymond 6 fenséggel teljes. És most szép sorjában elmondom, leírom, hogy tudd. Tehát mivel is teljes? Azt azért elmondom már meg ne haragudj, hogy a teljesség az, amihez már nem lehet hozzátenni. No, akkor kezdem. A sorrend természetesen mindegy. Hírnévvel, erővel, gazdagsággal, szépséggel, szeretettel, lemondással. Azt hiszem most már elmondhatod, hogy tudod, hogy ismerd fel Istent. Ezek után el tudod dönteni legalább azt, hogy ki nem lehet az.

Ezek után mit gondolsz tudsz Neki valamit adni? Annak, akinek mindene megvan? Igen. Tudsz. Tudod mit? A SZERETETEDET. Ennyi? Kérdezhetnéd. Igen, ennyi. Azonban ne gondold, hogy mindenkinek egyszerű lesz, hisz mostantól kezdve Ő kell legyen életedben a legelső. Nem a szüleid nem a kedvesed nem a gyermeked, hanem Ő. Apánk. Most pedig, hogy egy kicsit megkönnyítsem a helyzeted, adok Neked egy formulát. Direkt nem mondok imát és mantrát sem. Ennek a formulának, hangvibrációnak hihetetlen ereje van. Általa közvetlen kapcsolatba kerülsz Vele, Apáddal.

Tehát így szól a szöveg, a formula:

Én az Öreg Isten gyermeke vagyok és Szeretettel fordulok Hozzád, mert Te vagy az Apám. Mikor ezt a szöveget mondod magadban esetleg barátaiddal közösen, akkor jelenítsd meg csukott szemed mögött Jézust, az Öreg Istent és egymás után folyamatosan mondjátok. Ha lehetne ilyent kérni, legalább 10 percig folyamatosan. A többi ilyen formulát később kapod meg. Egyelőre most ennyi. Gondolom, még sosem mondták ki Neked ilyen nyíltan, hogy Isten gyermeke vagy.

Nagyon szépen kérlek, verd ki a fejedből azt a tömény hazugságot, hogy Jézus, az Apánk miattad halt meg. Mit miattad halt meg, simán meggyilkolták. Ugyanakkor azt se hidd el, hogy tényleg meghalt. Amennyiben meghalt volna, akkor abban a pillanatban össze kellett volna omlania az egész világmindenségnek. De nem történt. Tehát meg sem halt. Az a bizonyos keresztre feszítés csak azért történhetett meg, mert valami olyan célja volt Vele, amit a sok buta ember nem értett meg. Azt azonban megmutatta, hogy a szeretet önmagában csak úgymond majomszeretet szintű ha nem cselekvő szeretet. Miről is beszélek, nevezetesen arról, hogy ha abban az időben ez a cselekvő szereteterő meg lett volna, nem jött volna létre ez a helyzet. Jézus Urunk akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy szeressük egymást. Mellesleg itt most megjegyzem, ha Jézus zsidó lett volna sosem feszíthették volna meg. Ugyanis arra törvény volt, hogy tilos. Azonban ez nem valósult meg. Nekem nem célom a zsidóság elmarasztalása cselekedetéért, azért mindenki úgy is meg kapja a bérét, a járandóságát. Egyébként pedig a szlogen, amit mondanak, ne ítélj, nem mást mond, mint fogd be a szád. Illetlenség a véleményalkotás. Szép? Ez azonban most nem érdekes. Megyünk tovább.
Ez az írás, esetleg könyv, még nem eldöntött, már belefutott az inkarnáció kérdéskörébe. Most pedig kénytelen vagyok belemenni ebbe a kérdésbe, holott a mi kultúránkba ez egy eléggé homályos terület. Nem másért, mert a régi iratainkat elégette az az egyház, mely Jézust is elvette Tőlünk. Én pedig most visszaadom Neked, Nektek. Egyszerre adom vissza Isten megértésének és megszeretetésének kulcsát. Ennél nagyobb cél embert nem vezérelhet. Mostantól pedig már csak rajtatok múlik, hogy mertek e szabadok és boldogok lenni vagy a szánalmas szolgaságot választjátok.

Mielőtt tovább folytatom az írást, meg kell érteni azt, hogy mit is takar az a szó, hogy magyar. Ennek hiányában a körülöttünk levő népek és nemzetek kirekesztettnek érezhetnék Magukat. Ezt viszont szeretném, mit szeretném, el akarom kerülni. A Magyar szó nem mást jelent, mint Mag-ot. Valamint Tudást. A Tudás Népét. Azt azonban mindenképp észre kell venni, hogy ez egy faj. Egyre bonyolultabb a helyzetem, mert most már a kezdetek kezdeténél járunk. Ezek nélkül az ismeretek nélkül azonban érthetetlen az egész.

Tehát most már az anyagi világok teremtésénél tartok. Egész egyszerűen azokat az emberi lényeket nevezzük magyaroknak, akik a legelsőként jelentek meg az anyagi világokban. Ez volt az a bizonyos aranykor. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ez az idő nem nagyon mérhető a mai ember léptékeivel. Azonban azért, hogy megértsd, hogy viszonyítási alapod legyen, meg kell mondanom, hogy ez az idő több százezer évvel ezelőtt történt. Ennek az első kiáradásnak a lényei a magyarok. Tehát függetlenül attól, hogy ma a politikusok milyen térképet rajzolgatnak és milyen nevet adnak az ott élőknek. Arról tudod őket egész biztosan felismerni, hogy őket mindig pusztítják. Ugyanakkor ők azok, akik mindig a fejlődést hozták és a kultúrát terjesztették, alakították.

Érdekességként még megemlítem, hogy jellemző rájuk a pentatonikus zene, valamint a ragozó nyelv. Most megnevezek egy pár ismertet, bár elpusztítottat. Atlantisziak, Inkák, Sumérok, Egyiptomiak, Pártusok, Etruszkok, Kelták, Avarok. A Mexikóiak, Írek, <ST1:p<st1:City>Peruiak</st1:City>, <st1:country-region>India</st1:country-region></ST1:p egyes népcsoportjai, Baszkok, Szkíták, Magyarok, Hunok, Bolgárok. Mi még itt vagyunk! Meg kívánom említeni, hogy semmi esetre sem szabad elhinni azon állítást, miszerint ma már nincsenek magyarok, mert a keveredések hatására nincs tiszta mi tiszta, most csak itt vacakolok, mert ki akarok kerülni egy szót, amit szerintem nem lehet de mindegy. Ámbár megjegyzem elég jól körül fogom írni. Aztán akinek nem inge ne vegye magára. Azonban most valahogy nem értem ezt az egész vacakolást. Eddig sem voltam egy nagy mesemondó, szerintem most sem leszek, legalább valamit megint a helyére teszek. Amúgy jó magyarosan. Az aki pedig ettől megsértődik, tudom sajnálni. Miről is próbálok itt most magyarázni, hát nem másról, mint a rasszokról. Tehát lehet, hogy mostantól rasszista leszek de akkor legalább nézzük meg mit is takar ez a fogalom. A rassz nem más, mint egy antropológiai fogalom. Azt hiszem ezen kár vacakolni, mert ez tény. Lefordítom. Vannak az állatok. Például a kutyák. Ezek között vannak a vadász kutyák, a kotorék ebek, a juhász kutyák, az őrző védők stb. Ez azt hiszem ugye teljesen világos. Szinte nem is érdemes magyarázni. Mindegyik tökéletes. Mind addig, amíg egy másik tökéletes, ámbár másik fajúval nem keveredik. Mi is történik ekkor? Hát nem más, mint hogy ebben a pillanatban megkezdődik az a lebomló folyamat, amely után már semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt. Elkezdődik egy degenerálódási folyamat. Olyan dolgok történnek, mint amilyenről a Bibliai is ír, amikor is a Föld lányai keverednek az Óriásokkal. Örülök, hogy most eszembe jutott ez az ismeret. Miért is, mert már az Ószövetségi időkben is ellenezték ezt a folyamatot. Igaz, mára már sok olyat elvetettek, ami akkor jó volt. Megjegyezni kívánom Ezsdrás és Nehémiás próféták már abban az időben nemtetszésüket nyilvánították a más fajú népekkel való keveredést a zsidók, mert hogy most róluk van szó. Fel is bontották a másokkal történő házasságokat. Akinek most a Bibliai igehely kell, javaslom keresse ki. Nem fog csalódni. Ámbár lehet én is megadom. Benne van. Izraelben ma sem engedik a vegyes házasságokat.

Most, hogy már idáig jutottunk, elmondom, hogy a magyarok az ún. turanoid rasszhoz tartozik. Mellesleg megjegyzem, ezt nevezik áriannak. Ha megfigyeljük Jézus Urunk torinói lepel ábrázolását, akkor felismerjük a fajta jellegzetességét.<O:p</O:p

Bodor Ernő <O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi Stigma

Kedves Olvasó,
2O11 a válságok éve,
a manipuláció és az erőszak éve -
mélyén a káini, eredendő bűn, amely Jeruzsálemben, az ártatalan Jézus halálával manifesztálódott. Ez a vaskor haláltánca...


A VILÁG URAI: G. S.<O:p</O:p
halálos arab tavasz
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Amit Kolombusz egykor nem vélhetett, -<O:p</O:p
ama, szomorú-bátor kezdeteket,<O:p</O:p
indián halál-kárral jelöltek meg -<O:p</O:p
s most, csillagos-sávos lobogók alatt,<O:p</O:p
mohó seregek életet oltanak.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Beszélni akarok veled Jerikó,<O:p</O:p
távol az égi, arabus légió, <O:p</O:p
keresztúti bomba robban a porban:<O:p</O:p
omajják népe fut sorsa veszetten,<O:p</O:p
hazudós fényt hoz a lőporos reggel.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Fogytán már ideje régi szavaknak,<O:p</O:p
csókoljuk a kezét mai uraknak,<O:p</O:p
erejük a pénz, a fegyver, erőszak -<O:p</O:p
halálos csapda a múló pillanat:<O:p</O:p
maga az élet a bűn és cáfolat.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Hiábavaló fájdalmak születnek -<O:p</O:p
júdás seregek szitává lövetnek -<O:p</O:p
jogszerű a hasadt beteg elme:<O:p</O:p
holokausztot fest a tömegeknek:<O:p</O:p
feni fogát a ferde - ejnye-ejnye!<O:p</O:p
<O:p</O:p
Manipulálják az emberiséget -<O:p</O:p
ahol Te élsz? már démoni az ember,<O:p</O:p
kamat-kufárok mérgezik a népet, <O:p</O:p
media játék a halálos fegyver,<O:p</O:p
árad a pénz, a vér, miként a tenger.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Országúti krisztus sír a kereszten,<O:p</O:p
Mammon helytartója kényszeredetten,<O:p</O:p
e szörnyű véghez nem falazhatott, - most:<O:p</O:p
fejünkre gyújtva a júdási aklot,<O:p</O:p
mossa kezeit Pilátus – láthatod?!<O:p</O:p
<O:p</O:p
Olaj profitért tombol az erőszak,<O:p</O:p
Golden Sax háborút szül a sivatag,<O:p</O:p
a tegnapi tolvaj gépfegyvert ragad -<O:p</O:p
táncol a nap az arab jázminokkal:<O:p</O:p
aranyat lájmol a bűn a pokolban. <O:p</O:p
<O:p</O:p
Már tudjuk, ki hozza ránk az erőszakot -<O:p</O:p
jeruzsálemi menórák tövében,<O:p</O:p
az örökös hatalom fegyverével,<O:p</O:p
Kajafás…Heródes fajvédő vádja<O:p</O:p
szegezte fel Jézust a keresztfára.<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsony

KARÁCSONY

Emlékszel?...
omló fények, szitáló ragyogás,
kalácsmeleg mosoly, gyermektiszta béke,
gyertyák, feny&otilde;illat, barmok szelíd szeme,
bukdosó vágyaink mezítelensége.

Nézd!...
a félelem szeget ütött tenyerembe,
fogadj el mégis oltalmazó társnak,
s ha nem hiszed, amit szívem kidobol,
szeg&otilde;dj el te is messiásnak!


***

ANYÁM KARÁCSONYA

Elveszejt&otilde;en szép volt
ami mögöttem
a vattás hóhullásban szárnyra kelt
és elzsongít
ami burrogva felviharzik
a megnyugvásos fehérségekig;
mert minden bilincs
és minden parázsló tilalom
felizzó ellenszegülésén
átvetettem lázadó szándékaimat;
nézd
aki már elhamvadtál a t&ucirc;zön
halld
aki zománc urnába zárva porladsz
hogy semmi sem volt hiábavaló!
tudnod kell
hogy az átkaidból és fohászaidból
felcsapódó szenvedély tüze
meggyújtotta szárnyas álmaidat;
megváltottad a szegényeket
megengesztelted a gyanakvókat
megmérted a messzeségeket
és szabadon útra engedted
botladozó gyermekeidet;
ó karácsonyi öröm
hasadjon meg
fejünk fölött az ég
és allelujázzon
minden messzeség!

Dr Szirmay Endre
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
karácsony fényei

Kedves Olvasó,
tündérek látogattak meg, és ajándékaikat most megosztom a rovat lapjain...


Mint Lilly ruhája
fekete éjben
Száguld varázsa
Úgy pilleg a hó
Fénylő fenyőre
tűzdelve lelkem
Hűt immár bús való.
A föld forróbb
mint testem
Fekete markoló
mélyen a szemeim
Huginn s a Muninn
Egymást ölelőn
húsába karmoló.

(T. Délczeg Adrien)
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Harangszó

Kedves Olvasó,
elkészült Bach zenéjével a Harangszó hív hangosversem, amelyet felhők közti repüléssel képszerkesztettem, az ember aki repülni képes címmel...sajnos a szerver nem hajlandó feltölteni ide, de majd a You Tube megoldja a dolgot az új évben, nem igaz?
 

Csatolások

  • harangszó hív[1].pdf
    845.6 KB · Olvasás: 0
Oldal tetejére