somogyi anzix

megjelenésre érett?


  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
ÉLETFOGYTIG A SEHOLBAN

Minden nap új kihívás!
Járszalagra vesz mammon-
És megront az embertelen entitás.
Amit látsz laokoon-haláltánc.
Nincs kezdete, se vége.

A polip karjaiban,
Semmi sem végleges,
Elpusztul minden: élet- szépség becsület...
Hit nélkül az út végéheze érve, nincs tovább,-
Életfogytig halálraszán a kamuflágos, kamatpántos pénzvilág.

Lehetsz kretén, vagy piromán,
Amit elismer a korszellem:
Sikerrel, pénzzel éred el.
Isten helyére lépve -
Bűn és hatalom mindent egybeprésel...

***
ISTEN TENYERÉN

E világ még nem tudja
Isten földje halott már -
Hallgat s nézi a vértengert-
Partján, elhiszi bűntelen-

De hatalmasabb az ember
Aki megmérgezve álmát
Régi-új féltékenységgel
Most már maga játssza Istent.

Ádám gyermeke
Akit a sors szeszélye
Itt partra vetett -

Ne bántsd az embert
Mert megöl a gyűlölet!
Hidd el, Isten is felejt...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szilágyi Domokos egyike a keveseknek, akit úgy őrzök, amint megismertem...nem szorul megértésünkre...
nem volt megvallhatatlan rejtett élete.


SZISZ EMLÉKÉRE

dübörög a változás
"minden jó mi gondolatot ébreszt"
akkor hát: hadd fájjon az igazság!
Garabonciás diák!
Mondjunk el hamar érte egy imát!
(mielőtt a szó elolvad, mint a hó)

de ne a voltért
ünnepeljük a tegnapi változást,
nem kell, mit a feledés
már kétszer is átszitált!
hanem mi itt dadog, dobol
fáj az ajtó mögött valahol
ám az mégsem a makacs pokol
csak a kiskakas kukorékol harmadszor

okos szemében száz új dolog
a küszöb felett rád nevet
beszól jövőd az ablakon
öledbe ejtve a harmatos holnapot
harmadnapon...

ásó-kapa nagyharang - mondja
ismeretlen ismerősöm - neki nincs gondja
állok ünnep-arccal hideglelősen
kagylós éj tűnik tova
hova fut sietősen ismerősöm - ki tudja?

pokol-harang üt fejemre
az évek négynegyedében: tél, nyár
és a gazdag ősz is jön már - tavasz
fiak négyszelű kottáira zenél a szenvedély
nem rég csókba-tört asszonyszeszély
harapta ajakamat éjeken át
és most fiam áll előttem dalra fakadva -
torkomat szorítják holt énekek -
mindig van közöttünk egy
kinek pénz hatalom üzlet
másnak a tövises sorsa... egyre megy

lüktetéstől teli érkupát ürítek
szívem olvas a sötét jajvetésben
vak ábránd a céltalan remény
tipródva járok a barna víz színén
nem tagadom meg vádló szemetek
nem tagadom a szivárvány könnyeket
némán állok anyám sírja mellett -
élete kudarc - a sors fintora
hiába szenvedtem volna?

akárhány sorsa-zúzott költőember
igéit vesztve
hever a porban haldokolva

szívem olvas a véres jajvetésben
könnyezve járok a vízen lázadozva
torkom szorítják halott énekek
a talp alatti csendben felzokognak
kárpótolatlan sorstörött életek...

magára hagyott halvaszületett remények
az utolsó forradalom után -
hamis szelek jártak ott a téli vár fokán
ki hallgatta mit beszélnek?
már üresek a ketrecek cellák barakkok
egy sem volt igaz, ki hangosan szólhatott -
áruló mind, akit idegen érdekek vezetnek!

ivoir szemű szellemek
(ma) iszamós emlék-hullámverésben
tajtéktúró fövenyen temetnek
az ollóvágott nád alatti csendben a rák
fénytől-, reménytől magtalan magának rág

zúzós kagyló éj süvít
fából rótt ladikok felett
vízlepte halotti földeken üröm és jaj!
káka, hínár, békalencse - ingovány
a szerencse, ahol mindig közel a baj...

a mocsarak alján elkésett finánc a nyár
örömtelen megrontott életekre megfájt
hervadt tiszavirág évek
számtalan sokasága vár -

körülvesz az árva, árva-
árva napraforgók sárga szomorúsága
de ha jön a változás
majd kitakar a sás
és a sárból a magtisztító
ifjúi lobogás talpra ránt!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Isten földjén

kicsit félek a haláltól
mert az élettől is félek
egyre rosszabb látni
és hallani a haldokló hamis igéket
megálmodtam Kartagót, Tróját
Hirosímát, -
és minden kataklizmát...

tükörből van a szívem,
benne zavaros vágy bölcsője a világ -
dicsértessék hát a Szerelem!
nincs más édesebb hazugság
mióta Éva él a földön -
rajta áll, miként bukik el ember
vagy születik újjá örök szerelemben...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A VILÁG ÖRÖMÉRE

A semmi képe tovább rajzolódik
Oly arcon, melyről azt hittem a való
Él frissen -, emléke csirázik bennem:
Királyi palást lett - jezsuita misszió
A habsburg ágytakaró.

Még én is cipeltem a vélt keresztet,
Ám vak fal lett azóta minden ideál,
Kit a történelem szélnek eresztett?
Nem lesz király, az utolsó után -
Elsöpörte Őt a démosz fecsegése:
Betelt az Átok, feldőlt a pohár.

Most Gellért árnya hull a holdvilágra
Mint sebzett madár égi röpte - száll
Repesve, egymagában ágról-ágra -
Szárnya véres, áruló kéz sebezte
S lökte a gyanútlant éj-verembe

Egy ifjú pap állt házunk udvarában,
Száján oly édesen szólt a lélek,
Hisz rabja volt az idő pusztaságban
A lángoló hit igézetének.

Ki nem Isten országát látta nőni
Felhőként égő erdőnk fái felett,
Hanem magát, és egyháza romjait,
S mert zörögtek ott a csontok szüntelen
Keresni indult múltunk árnyait...

És ez az Egyház ad erőt,
Rabló, új vandálok ellen -
Minden elpusztul: zeném, virágaim, hitem,
Mint kékje vesztett ég, ha megfakul
Minden érték, szépség, már a porba hull.

Az újvilág vandáljai ante portas!
És jön majd maga a részeg halál,
Újra jön az Antikrisztus rémuralma?
És a Kereszt, milyen megoldást talál?

Pusztult Mozart, Shelley, Jeanne d Arc,
Radnóti, Petőfi és annyi más...
Ám, hiába volt a szenvedés, halál?
Ha nem javult meg mégsem a világ...

Hol a trubadúr?
Aki látta Róma pusztulását...
A vakító szégyen tetanusz lázait?
Ahol az ember-lét pokol
Esztelen kárhozat és vad szadisztikum.

Kereszttől keresztig árad a lélek:
Apró vércsepp kövek kövesednek
Jelet róva, kálvárián fel a hegynek
És lám az infernóban új ember született
Amint megismerte Jézust
És a megváltó keresztet...

Azóta együtt él bennünk minden,
Isten áldás, és bűnös ember,
A mea culpa és a kegyelem.
Rajtunk is múlik, ki jön fel a fényre,
Kinek lesz erénye, reménye, újjászületése,
És végül eljön közénk a Fény
A feltámadás tavasz-ünnepén.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Isten földjén

kicsit félek a haláltól
mert az élettől is félek
egyre rosszabb vallatni
a haldokló hamis igéket -
megálmodtam Karthágót, Tróját
Hirosímát, -
és most várom
a végső kataklizmát...

tükörből van a szívem,
benne vágy tövise a világ -
dicsértessék hát a Szerelem!
nincs más édesebb hazugság -
mióta Éva él a földön
vágy születik -szerelmes ember!
dicsérjétek hát Évát, ha elbukom -
balgán -, boldog szerelemben...
 
Kedves Sándor! Örülök, hogy tanúja lehetek az alkotás születésének. Dicséretes az a munka, melyet ez a rovat is jól példáz. Köszönöm, hogy olvashatom műveidet.
Zs
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
ISTENI SZEREPOSZTÁS
(Csíksomlyó nyergén...Bartis Ferencnek)

Kék bolygónk labdája fölött
Vitorláz a Hold, a Nap
Így kísérik útján csillagrepülők
És arany-kék sugarak.
Örökzöld életünk ajándék
És mégis merő kárhozat
Fekete űr ásít felénk,
Árpád Magor fiainak
Piros-fehér jövőt tartogat.


Hová megyünk? kiszolgáltatottan?
Honnan? Merre? Miért?
Kérdezzük halálmagányban, hasztalan -
Nem tudja azt a csorba, ember-ész
Választ sem kap, ha égre néz
Az igazságot csak a szív sejti meg,
Amint átleng az Idő a Tejút felett:


Nincs a világon az embernél
Mostohább, kegyetlenebb szerep
De int a hívás: jöjjetek!
Újjászületett a szeretet, -
S lám a nagy időn át, az örök éjben,
Csíksomlyó hegye felett
A Fénybe-öltözött Boldog-asszony
Hajnal csillaga vezet.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Digit-foto

Felettem a kék fedél;
Majd azt mondtam a szent;
Mint valami óriási szem
Vallat némán - szüntelen

Sugárzik a zománc kupola
Felhő neszek születnek
Tágas életemmel- elvadulva -
Emlékek közt játszom- szertelen...

Szavak, fény az ég szemén
Felettem a kék fedél -
Sugárzik a zománc kaloda
Élek istentől, magamtól elvakulva.

Valaki megölte a mesét -
Ádám, Éva ne keressék!
Rossz szörnyszülöttek démona
Megront és lehúz a mocsokba*

Reklám-álmok zakatolnak
...rossz...igékkel telt fazék...
A csasztuskázott ég alatt
...egy szeletke kék........

*Jefferson, a Függetlenségi nyilatkozat szerzője (-) nem engedem, hogy a rossz maga mellé rántson a mocsokba (-)
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A SZÍV VIRÁGA
(ÜNNEP UTÁN)

Így szeretem Őket, amint szótlan szerényen, mosollyal szemükben, csak várnak csendesen.
Ők már tudják, mindenüket odaadták, nekik az idő már ajándék; másokért fáradoztak, feláldozták szívük erejét, - valakinek valamikor szívük melege volt az utolsó menedék, - de a maradék élet ma, vajh mire volna elég?
Oly nyugodtak, mint bekerített frontkatonák; befelé hallgatnak, mert ők már tudják, mindegy, ma vagy holnap, mikor lesz vége a harcnak? Ítéletre várva, tanúnak maradtak.
Így szeretem Őket. Velük érzek, mert a világ szemében Ők az igazi vesztesek. Azt gondolják: Ők a leírható felesleg; sajgó teher mindenkinek.

Így szeretem Őket; szomorú, törékeny virágok. Minden idegennek előre köszönnek, sápadtan bólogatnak, számolják a szívdobbanásokat; tudják Ők: már a műtét előtt a fele elmegy! Szemük előtt lebeg, ez az utolsó esély,- de talán mégis van remény, - nem csak sodródik szegény az ismeretlen távoli part felé;
Majd megfogják kezét, mert amint remélte: megérkezett a Gyógyító egy Örököse és visszakapja életét! Akit megillet ez az üzenet; köszönet érte, köszönet, örökre szívünkbe zárjuk nevedet!

Így szeretem Őket! Szelíd szájuk nem fodroz haragos szavakat, már mindent kioltott a szédítő tudás, nem viselnek el még egy rohamot, szívükre szállt a megbocsátás. Nincs öröm-bánat fellángolás, lázadás, mint a frontkatonák már ezerszer megfizettek - életük minden percét megváltották!
Ahol szívértelem és bölcselet vezet- a szív útján nincs félelem, kétségbeesés, minden lételem, már alig elviselhető teher - de meggyógyulhat még az a sebesülés, hisz kétezer éve árad a segítség!

Így szeretem Őket, amint lassan, óvatosan élnek, őrzik a törékeny létet. A közönyös világban, mint halovány árnyak, oly halkan kérnek, néznek, hogy talán az Úr majd itt feledi Őket...

Ismerik Uram törvényedet, nem lázadoznak, mindenre készen várnak, és ha eljön az a nap, majd egy rövid pillanat alatt valaki közelít, megáll a szív útján - másnál tisztábban lép eléd, mert ez az út Hozzád vezet és Ő megérkezett.
Talán valahol még legördül egy könnycsepp, de ki hibáztatja magát érte, ha nem vállalt felelősséget sem helyette?
Ne feledd Uram - reád bízták, amikor kezét elengedték:
Uram ítéletedre vár a világ!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Digit-foto

Felettem a kék fedél;
Majd azt mondtam a szent;
Mint valami óriási szem
Vallat némán - szüntelen

Sugárzik a zománc kupola
Felhő neszek születnek
Tágas életem- elvakulva -
E kékkel játszik- szertelen...

Szavak, fény az ég szemén
Felettem a kék fedél -
Sugárzik a zománc kaloda
Élek magamtól elvadulva.

Valaki megölte a kék-mesét -
Ádám, Éva ne keressék!
Torz szülöttek démona
Megront s lehúz a bűz-mocsokba*

Reklám-árnya sző falat
...rossz...igékkel telt fazék...
A csasztuskázott ég alatt
...a vérszalag szeletke kék...

*Jefferson, a Függetlenségi nyilatkozat szerzője (-) nem engedem, hogy a rossz maga mellé rántson a mocsokba (-)[/quote]
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldogan élek, vígan betelten...

már nem zavar érdek
számító tekintet -

felettem az ég nap tüze éget -
miért hullatnék a világért könnyet?
szánalmas igéket?

szeretni kell! Kedvesem...!
és ha felzúg a tömeg: feszítsd meg!
csak a végzet lép hozzánk közelebb (?)

se la vie - Mon Amur...
nincs mit tenni
ha hívnak - mindig korán -
az áldozatnak el kell menni...

de addig boldogan élek,
vigan, betelten,
míg nem szól közbe Isten -
nem ronthatja el senki ember fia -
szerelmes kedvem...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A VÁROS

Ó Budapest! Hová soroljalak?
Bibliai vizek, népek felett,
Pannónia szellemén felemelt
Napkeleti népek büszke fala -
Ahol piruló felhők hullanak
A lenyugvó nap rőt parazsába.
Itt múlott el annyi szépség álma...
Százévenként fényes főnix hadak
Égtek el a magyar éjszakába.
Ezer éve még szabad szél látta
Szkíta táncot jártak a vár alatt -
Büszke győzelmes énekük dobbant -
S ha eljő - felnyög a múlt a dalban -
Óh Budapest! Hová soroljalak?
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
EMLÉKKÖNYVBE

Szeretem, amikor egy fecskepár
Hajlékom ereszén táncra kel -
Szeretem, ha fény dajkálja szívem
S nem riasztja kedvem félelem.

Szeretem, ha hétágon süt a Nap
Borongó, barna fejem felett
S őzszemű könnyes kedvesem fest
Sugaras lényéből kék eget -

Szeretem, amikor egy szép leány
Egyszervolt titkokról énekel -
Szeretem, ha megérinti szívem
S elandalít e hű szerelem.

Óh Szépség! Szórd csak kedved aranyát
Ifjan, míg tenyerén hord a világ!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
PSZEUDO

A semmiből jött ember
Kicsit bolond
Szeme sarka mohón lobog
Lyukas szemében lidérc
Sárga lángja forr -

Bolydult baljós értelemmel
Ajkain elpazarolt szó virágzik
Vizek fakadnak
És bemocskolt hó olvad
A havas hasadt sziklák alatt -

Az árulás lapjain
Keserű vendégszeretet
Vérfoltos névsora világít
Névtelenek gyökereznek
A holt tenger partjain -

Ketyeg a világvégi éjszaka
Erőszak rombol
A szűzi vetésben
Elkészítve fűszeresen
Roncsolt tagok, velő, vér vegyesen

Izzó pír a nap
Csikorognak a csillagok
A betlehemi olajfák alatt -
Kíméletlen bibliai harc
Fegyver és meztelen ember

Szemben
Az őrület lángja lobog fényesen
Minden hamis a négyszelű világban
Ortodox embernek hinni most
Amikor sír a hold?

Nehezedjék szavam a múló éjszakára
Nyíljon mosolyok ajtaja
Szólok a mindennapok küszöbén
Töröld el a sötétség fiait
Múljon el rólunk a rontás ethosza!

Hulljon le a lepel
Nem sokáig hazudnak már a látszatok
Édes jövő vár reátok
Roncsolt idegek, tört tagok -
A semmiből jöttnek bűnhődnie kell!

Átkot szültek a gyermek könnyek
Lehullt a lepel -
Látjuk mily hazug, hamis
És embertelen
A messziről jött ember -
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
TEREMTŐ AKARAT

Bazalt, márvány, mészkő - vas elporlad, -

Ám amit tünékeny szavak alkotnak:
Gondolatok, szállóigék, népmesék
És gyermekdalok, velünk maradnak
Az emlékezés őrzi őket - halvány emlék
És valami örök hullámverés...

Aki az öröklét mezsgyéjén halad?


Körülfogják igaz igék
És sugárzó, szárnyas szavak.
Mindig elől egy maroknyi csapat:
Keresi az élet titkát
És törvényeit vérükkel írják -

Múló idő nem árthat szellemüknek!

Melengetik a csillag éjet, hitet adva,
Hogy szeressenek, és ne féljenek -
Szívekbe oltják az emberséget:
Elűzve a sötétséget, így őrzik meg
A betlehemi örökséget.

.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
ÚTRAVALÓ A XXI. SZÁZADHOZ
NOSTRADAMUS JÖVENDÖLÉSE

Most, hogy minden élet kezdőponthoz ért

Mint egykor áradások kezdetén
Minden úton elmúlás az életbér
És egyik sem volt jobb a többinél
Mégis mind, már útrakelni kész
És mégis, mind a noé útra lép!

Most, már minden út, új metszésponthoz ért

Mint tegnap, új csapások kezdetén
Vad csaták között csak megpihent a vér
Gyepünk előtt a hősök mezején:
Hullott vér és könny a nemzetért
A Száva, Maros, Tisza szegletén.

Mert a Végzet már a szakadékhoz ért

És minden végső számadást ígér
Fenn csak az marad az idő mérlegén
Ki fordít majd balsorsa tengelyén
S bátor lelke változásra kész:
Jobbá lenni! Csak ez a menedék!

Most, hogy minden jövő mérleg-pontra ér(?)

Most, hogy minden balsors, - életbért igér
Széttörött az ember küldetés
Vad meghasonlott szívek közepén
Kihunyt a régi fény - sok semmiért...
Hát, -gyújts tüzet, az új reményekért!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A VÁNDOR

Most mégis elhagyom e tájat, - tán örökre
Lantot pengetek majd, ha felhevít a nap
És a parton a füzek alatt Chloé szeret
Ám a fűben, hű kezem utánad kutat.

Szemed volt a föld, melyet megleltem hirtelen
És fürtös nyarad, - a vízparti fövenyen
Játékban és szerelemben
Szíved várt rám türelmesen -
S kéklő szemedben egy büszke nagy hajó
Szállt felém fényesen.

Micsoda szabad jó szagú szél
Tépte a dagadó vitorlát!
Hosszú eső csókolta tejfehér arcodat -
Amint kibomlott az éj
A csókból meztelen virágok születtek -
Játékkal és szerelemmel
Nevetett fejünk felett a Hold
És a vízparti fűzfák közt
Ajkunkról csókot lopott -

Elhagyom mégis e tájat most örökre
Gitárt pengetek majd, ha szívemben dal fakad
És a parton a füzek alatt álmot kergetek
Amíg könnyező szemem a felhők között
A tűnő sugárözönben verseket kutat.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
FÉNY A SZEMEDBEN

Nem elég csak a dal. A szívemben
Nem elég lobogó ez a Nyár.
Nem a Nap heve szítja a kedvem
Ha álmaim szépasszonya vár...

Nem elég ez a dal a szívemben -
Nem elég ragyogó ez a Fény
Vágy dübörög, száguld ereimben
S merevíti fölém delejét...

Ma a vér szava zúg a fülemben
Csak azé ez a dal igazán
Gyere már, gyere ülj az ölembe!
Ne habozz! Tovaszáll a varázs!

Gyere járd el a nap tüzes táncát!
De siess amíg olvad a lánc
Már didereg szívemben az izzás -
Csupa láz - elemészti magát!

Amíg szól ez a dal a szívemben
Nem elég csak a vágy - a varázs
Is kell - meg csillagfény a szemedben
Csupa csók vár - álomutazás!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
MINDIG

Mind mind
egészre rész
és ha félrenéz az ész
vagy érte nyúl a kéz
(megrövidít a csibész)

Ha félve élsz? éber nyúl a kéz
már félig sem élsz
semmit el nem érsz
mert rossz szomszéd a félsz
ne tudd meg mi a vész!

Ne kérj bért szeretetért
mert ami jön betegség -
hamisch-lány esküvés -
és ki ne mondd mire kész
az ember egy petákért!

-és még mindig mindig
egészre semmi
a macska hiába egerész
félre kell igazán nem félve tenni
vagy egészen tönkre fog agyilak lenni -

a tanulság semmi?
legfeljebb momentán,
ősöket balgán mennyit kell feledni...
a nemzetből annyi
mennyiért lehet most eladni?

Mindig mindig suttog a késztetés
ne késs ne késs
ha eső esik és szakad
nyakadra tapad a csillagos sisera-csapat...
tán lencséért ezüstökért elaltatnak

és nincs ernyő esernyő kalap
zeng az ég: Juhé! szaladj!
nyakunkon a zuhé!
ajjé... ajjé!
az adósság csalfa balcsapda patak...

haragos és hideg a szeles ég
nem semmi!
mindig nekünk kell a jajt kibírni
és jézussal a hegyen keresztre-menni -
mégsem lehet soha eleget fizetni
pedig hogy ez most még nem is a téli
hanem hogy igazszív agresszív erdélyi
hol hideg a kék a kín harmat
ha kőből a fehérlő foltos hó kiszakad
no már csakugyan elég szeles a lét
csak fúj a jeges Nemere - a vad
és erre ?
elrepül a szép
rojtos-szélű szalmakalap...
 
Oldal tetejére