Patrick Gaspard, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnökének aláírásával jelent meg egy cikk a csütörtöki Népszavában, amiből kiderült, hogy Soros György alapítványa 360 millió forintot adományoz „a Summa Artiumnak, egy művészettámogató szervezetnek, amely 2003-ban, Budapesten jött létre azzal a céllal, hogy a független művészek számára elérhetővé tegye a vállalati és magánszektorból érkező támogatásokat”.
Az Európa többi országában és az Egyesült Államokban található, anyagi gondokkal küzdő kulturális intézmények számára ez irigylésre méltónak tűnhet. Azonban semmi sincs ingyen, amikor a kormány úgy dönt, hogy maga határozza meg, mit tekint nemzeti kultúrának. Budapesten és a fővároson kívül minden kulturális intézmény, amelyet a kormány támogat tudja, hogy melyek azok a témák, amelyeket nem szabad feszegetni
– írja a magyar helyzetről az elnök. Az adományozással szerinte megvalósulhatnak „azok a művészeti és kulturális projektek, amelyek a Magyarországon uralkodó körülmények között nem reménykedhetnek állami támogatásban”. Gaspard szerint – aki az USA dél-afrikai nagykövete is volt 2013 és 2016 között – „Magyarország sötétebb időszakait idéző körülmények” teremtették meg a támogatás igényét.
Azt reméltük, hogy azok az idők már elmúltak. Mindannyian tudjuk, hogy manapság Magyarországon a kormányzati ellenőrzés árnya mindent beborít, a kultúrát és a művészetet is
– hasonlította az amerikai Gaspard az államszocialista időhöz Magyarország jelenét.
„Ilyen időkben a művészek jelenítik meg függetlenségükkel és a sokféleségükkel a társadalom kollektív lelkiismeretét” – írta Gaspard, majd azzal fejezte be gondolatmenetét, hogy Orbán Viktor ehhez képest nagyon mást vár el a kurzus művészeitől az állami pénzekért cserébe:
A miniszterelnök a művészet segítségével kívánja megerősíteni a monolit nemzeti mítoszokat és politikailag hasznosnak ítélt téveszméket. Talán elég sokat fizet ezért, de a gyűlölködő politikai megrendelés nem hozhat létre művészi értékeket.
Kálmán Attila
Az Európa többi országában és az Egyesült Államokban található, anyagi gondokkal küzdő kulturális intézmények számára ez irigylésre méltónak tűnhet. Azonban semmi sincs ingyen, amikor a kormány úgy dönt, hogy maga határozza meg, mit tekint nemzeti kultúrának. Budapesten és a fővároson kívül minden kulturális intézmény, amelyet a kormány támogat tudja, hogy melyek azok a témák, amelyeket nem szabad feszegetni
– írja a magyar helyzetről az elnök. Az adományozással szerinte megvalósulhatnak „azok a művészeti és kulturális projektek, amelyek a Magyarországon uralkodó körülmények között nem reménykedhetnek állami támogatásban”. Gaspard szerint – aki az USA dél-afrikai nagykövete is volt 2013 és 2016 között – „Magyarország sötétebb időszakait idéző körülmények” teremtették meg a támogatás igényét.
Azt reméltük, hogy azok az idők már elmúltak. Mindannyian tudjuk, hogy manapság Magyarországon a kormányzati ellenőrzés árnya mindent beborít, a kultúrát és a művészetet is
– hasonlította az amerikai Gaspard az államszocialista időhöz Magyarország jelenét.
„Ilyen időkben a művészek jelenítik meg függetlenségükkel és a sokféleségükkel a társadalom kollektív lelkiismeretét” – írta Gaspard, majd azzal fejezte be gondolatmenetét, hogy Orbán Viktor ehhez képest nagyon mást vár el a kurzus művészeitől az állami pénzekért cserébe:
A miniszterelnök a művészet segítségével kívánja megerősíteni a monolit nemzeti mítoszokat és politikailag hasznosnak ítélt téveszméket. Talán elég sokat fizet ezért, de a gyűlölködő politikai megrendelés nem hozhat létre művészi értékeket.
Kálmán Attila
