Az örök probléma kerül elő megint - vajon a sajátos nevelési igényű tanuló oktatása-nevelése annyiból áll-e, hogy nyomjuk neki a tananyagot ezerrel, majd heti x órában "fejlesztjük".
A jelenlegi oktatási kormányzat, s az összes általuk létrehozott jogszabály és oktatási-nevelési helyzet ezt mutatja, s erre mondom én, hogy ez a hozzánemértés magasiskolája H.Rózsától Kásler Miklósig.
A CXC törvény így szól:
"(9) A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben
a) * a c) és d) pontban, valamint a 3. mellékletben foglalt kivétellel a sajátos nevelési igény típusának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása kell, ha
aa) az óvodai foglalkozás vagy a tanórai foglalkozás
elsődleges célja a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése,
ab) az óvodai foglalkozás vagy a tanórai foglalkozás
elsődleges célja az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció, valamint ..."
Sokadszor kérdezem, ismeri-e ezeket a tanulókat, s a tanítási-nevelési helyzetet az, aki ezt így megfogalmazta. Biztosan tudom, hogy nem.
Már írtam példának: mindehol megtanítjuk a Toldit. A "normál" suli is, ép gyerekeknek, a hallássérült, értelmi sérült, látássérült, mozgássérült gyerekeknek is a spec. intézmények, hiszen "általános iskolák". Azonban a tananyagot csak speciális előírások szerint, ehhez szakosodott képzettséggel rendelkezők tudják jól elsajátíttatni.
Vagy át kell alakítani a teljes pedagógusképzést, mert ez így nem jó.
Ha én nem tanultam azt, hogy milyen módon sérül egy "fogyatékos" gyermek megismerési folyamata (s itt lehet sorolni a hallási ingerek hiányát, a vizualitás részleges vagy teljes kiesését, a nem beszélő vagy részlegesen beszélő gyereket, stb., s
az akadályozottság miatti fogalmi-struktúra mássá alakulását), ha nem számítok rá, hogy be KELL vinnem a folyamatba a fogyatékosság típusának megfelelő többletet, ki kell alakítanom esetleg hiányzó (ép gyereknél az életkori fejlődéssel kialakuló) rendszereket, fogalmakat, akkor a gyerek nem kapta meg azt, amit a "felzárkóztatásához" meg kell kapnia.
Írtam már a csillagszemű juhászról, amit értesz te, meg ő, meg mi, de egy olyan gyerek, aki vakon született, nem. Taníthatjuk a hangutánzó szavak fogalmát, nyilván leesik mindenkinek, kivéve annak, aki nem hall. Számára a "csörgedezik", a "roppan", a "kattog", a "klikkel" verbális fogalmak maradnak (ha nem kap ezek megértéséhez külön segítséget).
Tehát meri-e bárki, az oktatási vezetésen kívül, azt állítani, hogy az SNI-s gyereknek, legyen bármely életkorú, nincs szüksége "csak" néhány óra fejlesztésre.
Persze a jó és még jobb képességű fogyatékos gyerek tud kompenzálni, figyel, tanul, megfelelő módon használ szavakat, s utánamegy, ha a szó értelme még sincs a helyén. De ez nem az átlag! Nálunk is végzett gyerek 8.-ban úgy, hogy "csak" középfokú nyelvvizsgát akart csinálni, de annyira jó eredményei lettek, hogy megkapta a felsőfokút 14 évesen. De ő nem az átlag. A hiányosságok fokozottan jelentkeznek, ezekre rá kell jönni, lemenni egyéni szintig, és korrigálni is tudni kell. Legalábbis meg kell próbálni.
Ezért az általános iskolai szaktanári végzettség előírása felső tagozatra erősen hibádzik, de ez senkit nem izgat. Talán csak azt a kollégát, aki nem érti, miért nem értik a gyerekek, amit mond, aki nem érti tesisként, miért kapcsolgatja hosszú percekig egy gyerek a villanykapcsolót le és föl, s miért nem lehet ezért rendszeresen későnek beírni, s milyen módszerekkel kell rávenni arra, hogy befáradjon végre a tornaterembe, stb.
Tehát ez akkor lesz a helyén, ha a pedagógusok képzésében nagyobb hangsúlyt kap ez a terület is. Addig is, ki kellene venni ezt a bugyutaságot a törvényből, de gyorsan, mert már így is nagyon sok baj okozója.