Amióta megnyitottad ezt a topikot tudathasadásos állapotban leledzem. A vízről, a folyékony állapotban levő vízben lejátszódó folyamatokról, egyensűlyokról, a kristályosodás folyamatáról, a kristályok felépítéséről, a bennük ható erőkről régesrégen, de alapos kiképzést kaptam. Masaru Emoto képeivel már találkoztam és a régi tanulmányok tükrében enyhén szólva is gyanúsnak találtam őket.
A topikod hatására kezdtem el gondolkodni azon, hogy esetleg mégis lehetséges, hogy a dolgok úgy igazak, ahogyan Masaru Emoto leírta. Hiszen magam is dolgozom energiával, aminek isteni eredetet (kozmikus eredetet) tulajdonítok, miért lenne lehetetlen ezzel az energiával a viz kristályosodását is befolyásolni? Meggyőzve mégsem érzem magam.
Nem igazán világos, hogy Masaru Emoto szerint a víznek, mint folyadéknak milyen tulajdonságát jellemzi a kristályforma, amiben megfagy. Az élet, az élőlények szempontjából pedig a folyékony víz tulajdonságai a mérvadók.
Nem világos, hogy a desztillált vízzel végzett kísérletek egy az egyben átvihetők-e az élőlények testében levő vízre. Az utóbbi ugyanis számtalan oldott anyagot tartalmaz, ami jelentősen megváltoztatja az őket oldatban tartó víz szerkezetét és ezzel a kristályosodási tulajdonságait is.
Nos a téma gerincét a megfigyelések és az azok közti összefüggések adják.
A víz kristályosodási szerkezete normális körülmények között a 6 szög. Természetesen rengeteg az amorf avagy nem egyenletesen kialakult kristály is, de összességében mindegyik többé kevésbé követi ezt az irányelvet.
Vannak azonban extrém amorf esetek ahol a szerveződés semmilyen szinten nem kimutatható.
Ha eltekintünk a víztől és figyelembe vesszük az élőlényeken végzett kísérleteket így példának okáért a rízs palántákat, akkor a folyamat valamilyen szinten alátámasztást nyer.
Akárhányszor is végezzük el a kísérletet azok az élőlények amiket negatív behatásokkal kezelünk alapvetően rosszul reagálnak és az életképességük is romlik. Ez néha olyan szinten is képes megnyilvánulni hogy az adott élőlény meghal.
Halál, pedig egy újjal sem értünk hozzá, tápláltuk, gondoztuk, csak éppen úgy gyűlöltük ahogy azt gyűlölni lehet.
Az elmélet ez mögött a következő: Minden élőlény egy makro kozmoszt képvisel. A bennünk lejátszódó szellemi folyamatok nagyban hasonlítanak a fizika törvényeire. Amikor valaki akire felnézünk vagy akitől függünk gyűlölettel tekint ránk akkor átvesszük ezt az érzést és magunkban tovább erősítjük.
A legjobb példa erre a gyerek amelynek még nincs önálló értékrendje.
Pszichológiai tény hogy ha egy gyereket személyiség bomlasztóan erős negatív hatások érnek, így például szülők elválása, ok nélküli verés, fizikai/szellemi terror stb... az magában fogja keresni a kiváltó okot. Anyu/apu nem szeret mert [...]. Figyeld meg hogy nem külső indokot fog megjelölni hanem belsőt. Anyu nem szeret mert buta vagyok stb. Az önértékelés folyamatosan csökken.
Ez depresszióba és egyéb mentális betegségekbe torkollik amely meglepő módon még szaknyelven is úgy van jelölve hogy a szellemi egyensúly felborulása. Akkor tehát absztrakt, kaotikus módon fejlődik előre a személyiség akár a negatív hatásoknak kitett vízben a kristály?
Az élettani hatásokkal pedig mindenki tisztában lehet bármilyen a témába vágó orvosi szakkönyvből. Az egészséget már a stressz is rontja, a mániákus depresszió és a hasonló finomságok pedig már az élet és halál közti határt feszegetik mert az önellátásra, az önértékelésre képtelenné teszik az embert.
Visszatérve a témára, egyáltalán nem bizonyított hogy a víznek bármilyen intelligenciája lenne. A tény csupán egy kölcsönhatás létezése. A konklúziókat mindenki le tudja vonni saját maga.
