<O:razz:</O:razz: Uram! 1993 okt. 31-én Kecskemét városában egy fakír, Kónya István keresztre fogja feszíttetni magát, s legalább egy perccel tovább akar maradni a kereszten, mint Te voltál. Mi erről a véleményed?<O:razz:</O:razz: HANG:" Barátom! Ez az elhatározás nem az Én, hanem a ti életetek következménye. <O:razz:</O:razz: Sajnos, az ilyen vállalkozásoktól nem lesznek jobbak az emberek. Hogy is gondolhatná valaki azt, hogy ami Nekem nem sikerült, az neki sikerülni fog. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy kereszthalálom nem választható el a halálom előtti életemtől. Kereszthalálom koronája volt életemnek. Az előzőkből nőtt ki!<O:razz:</O:razz: Tehát semmiben nem azonos senkinek a keresztre szegezése azzal, amit Én vállaltam. Nem is hasonlít hozzá!<O:razz:</O:razz: Aki igazán utánam akar jönni, aki igazán utánozni akar Engem, annak nem a keresztre feszíttetéssel kell kezdenie, és nem is azt kell megcéloznia. E téren nemcsak felülmúlni, de utolérni sem lehet Engem.<O:razz:</O:razz: A ti életetek külső látványosságokban nem szenved hiányt. A hiány az önzetlen, a másért élő, másokat nagylelkűen szolgálni akaró magatartásokban van. <O:razz:</O:razz: Amint megvalósul ez az esemény, ez nem Engem, hanem azt állítja az emberek érdeklődésének középpontjába, aki ilyesmire vállalkozott.<O:razz:</O:razz: Most rátérek az általános elvekről erre a konkrét eseményre.<O:razz:</O:razz: Feltétlenül javára válik ennek az embernek vállalkozása, aki keresztre feszítteti magát. Igen, mert lelke mélyén valóban a jó szándék vezérli. Eddigi életének heroikus megnyilvánulásai azt igazolták, hogy nem képes átlagember maradni. Ez nemcsak a felszínen valóság. Ez az ő karmája. Tehát már a születése előtt vállalt olyan törvényszerűség, mely hívatva van arra, hogy saját örökéletére éppen úgy, mint embertársainak az életére pozitív hatást gyakoroljon.<O:razz:</O:razz: Ez természetesen ebben az esetben is csak saját örökéletét teszi tökéletesebbé. Mások életére csak annyiban képes ilyen hatást gyakorolni, amennyiben benső szemekkel is szemléli valaki e vállalkozását.<O:razz:</O:razz: Azért lesz ilyen is. De meg kell mondjam, itt is, mint sok más esetben, a külső keret igyekszik háttérbe szorítani a lényeget, vagyis Engem.<O:razz:</O:razz: Te mindenképpen gondolkodjál el azon, hogy mennyire tudod vállalni Értem a mindennapi keresztjeid súlyát! Tehát azokat az áldozatokat, melyek a benned lévő SZERETETEM megnyilvánulásának természetes következményei.<O:razz:</O:razz: És ezt mindazoktól kérem, akik e sorokat olvassák. Én, Jézus Krisztus kérem ezt!<O:razz:</O:razz: Nagyon súlyos prédikációt szeretnék belecsomagolni ennek az embernek vállalkozásába. Nem kevesebbet, azt akarom világgá kiáltani ezzel, hogy nem a keret, hanem a tartalom a fontos, és ez kicsiben, nagyban egyaránt érvényes." <O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: Jézusom! Egyik testvérem súlyos lelki problémákkal küzd. Kérlek, segíts rajta!<O:razz:</O:razz: Problémáinak egyik gyötrő kérdése így hangzik: Miért kell ragaszkodnunk a katolikus Egyházhoz?<O:razz:</O:razz: HANG:" Senkinek, semmiféle egyházhoz nem kell ragaszkodnia. HOZZÁM kell ragaszkodni. Aki Hozzám ragaszkodik, abban élni tudok azzal a szeretetemmel, mely képes minden áldozatot és szenvedést vállalni azért, hogy szebb legyen a föld, hogy tisztultabbá váljék a jó szándékú emberekben az az önismeret, amely feltétele annak, hogy Engem jobban megismerjen valaki.<O:razz:</O:razz: E szenvedésnek kettő összetevője van. Az egyik: szenvedéssel, lelki gyötrődéssel jár annak tudomásul vétele, hogy nem szabad átlépnetek szabadságotok határait. A másik, mely tán még nagyobb szenvedést hoz magával, az, ha másoknak tudomására hozzátok, hogy véget ér szabadságuk ott, ahol a tiétek kezdődik. Annak lelkében, akit erre figyelmeztettek, bizony támadásba lendül ellenetek az illetőben lévő uralomvágy.<O:razz:</O:razz: E két szenvedés-összetevőnek vállalásához nagy bátorság kell. Nekem volt bátorságom ehhez egészen a vérrel verejtékezésig. E bátorságom mindenkinek rendelkezésére áll, aki engedi, hogy benne éljek, aki engedi, hogy általa szeressek. Nem vagyok, nem lehetek független bátorságomtól. Ezt jelenti az, hogy az enyéim közül senkit sem engedek erején felüli nehézségekbe bonyolódni. Soha senkinek nem kell elhagynia Egyházamat. Szeretni mindenütt lehet, és kell is.<O:razz:</O:razz: Gyermekem! Ne keverd össze Egyházamat, - melyben szívvel-lélekkel jelen vagyok, - azokkal az egyháziakkal, akik téged bántanak. Ezek éppen e magatartásukkal igazolják azt, hogy nincsen közük Hozzám.<O:razz:</O:razz: Te egy tömény babonával megfertőzött népcsoportban élsz. E népcsoportban legtöbben azt hiszik, hogy vallási érzékük, mely nem más, mint egy metafizikai érzék, azonos a Hozzám tartozás lényegével. Nem azonos.<O:razz:</O:razz: Afrikában, Ázsia egyes népcsoportjainál még jobban megmutatkozik az, hogy a vallásos érzület mennyire nem tartozik a Velem való kapcsolat lényegéhez. Ha ott ezt kifejtenéd, hát hamarosan véget vetnének földi életednek. Kicsit itt is így jársz most, ahol jelenleg élsz, csak némileg kulturáltabb formában.<O:razz:</O:razz: Amikor emberként jártam a földön, akkor sem volt azonos a VÁLASZTOTT NÉP azokkal, akik a VÁLASZTOTT NÉP-hez tartoztak. Így van ez most is. Egyházam, és az egyháziak nem árulnak egy gyékényen.<O:razz:</O:razz: Egyházamnak természetesen van külső rendje is. De ez csak olyan, mint egy kép KERETE. Nem a keret a lényeg, hanem a kép, mely azonos Velem, akit az evangéliumaimból megismerhetnél. Ne foglalkozz képkeret cserével. Más keret sem méltóbb Hozzám, mint a katolikus keret. A földön nem lehetek meg keret nélkül. Nem miattam, hanem miattatok.<O:razz:</O:razz: Azt semmiképpen sem szabad vállalnod, hogy a keret hatására elhomályosuljon benned a KÉP, a tartalom, vagyis a Velem való személyes kapcsolat.<O:razz:</O:razz: Ott, ahol a templomba járás, mint keret, akadályozza kapcsolatunk elmélyítését, ott feltétlenül csökkenteni kell a templomba járást. Ez akkor van így, ha helyette valami mással jobban, gyümölcsözőbben tudod eltölteni Velem az idődet. Különben az egész csak kísértés lenne.<O:razz:</O:razz: Sajnos, országotokban is van olyan katolikus templom, ahol kifejezetten bántják enyéimet, akár azok, akik templomba járók, akár azok, akik ott lelkipásztornak nevezik magukat. Ilyen helyre kár elmenni, mert csak botránkoztatásnak teszitek ki magatokat.<O:razz:</O:razz: Nyilván te is tudod, hogy a földön nincs egyetlen keresztény ország, egyetlen keresztény város, egyetlen keresztény falu sem. Tehát a földön nincs sehol mennyország.<O:razz:</O:razz: Attól még senki nem lett keresztény, hogy megkeresztelkedett. Keresztény mindenki csak a Mellettem hozott döntése következtében lehet. Az jó, ha e döntését lepecsételi valaki egy szertartással, de maga a szertartás, a pecsételés önmagában nem hordoz értéket, ha a semmit pecsételi, ha látszatot pecsétel.<O:razz:</O:razz: Még az sem elég, ha valaki vállalja a gondolkodás- átalakítást. Ez szinte minden gyónásban megtörténik. Még elkezdeni sem elég a gondolkodás-átalakítást. Bár ez megtörténik minden igazi megtéréskor. Döntően fontos az, hogy ezt sohase hagyja abba az, aki vállalta. Fontos az, hogy állapotszerűen akarjon tanítványom lenni az, aki elfogadott Engem urának, megszabadítójának. E téren sokkal fontosabb a tanulás, mint az imádság.<O:razz:</O:razz: Az imádság a Rólam szerzett ismeretek éltetője, szolgálója. Sohasem szabad engedni, hogy a szív az értelem rovására legyen. Amelyik jócselekedetből hiányzik az értelem bölcsessége, az már nem jó, hanem rosszcselekedet. Mikor azt mondtam: 'Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.", akkor a hangsúly számotokra mégis csak azon volt, hogy tanuljatok Tőlem.<O:razz:</O:razz: Aki nem akar Tőlem tanulni, annak valóban ópium a vallásossága, s ezek tudnak a legszeretetlenebbek lenni. De ez nem jogosít fel senkit enyéim közül szeretetlenségre.<O:razz:</O:razz: Gyermekem! Számodra biztosan elég, ha néha elmégy templomba. Még a látnok Vicka Medjugorjében is azt mondta az őt kérdezőknek, hogy akkor megy templomba, ha szükségét érzi, és nem tette hozzá, hogy kivéve a vasárnapot.<O:razz:</O:razz: Ne feledd: a szívedben lakom! Te magad vagy az Én igazi, élő templomom, ahol tényleg otthon érzem Magamat.<O:razz:</O:razz: Neked ki kell korrigálnod mindazt a helytelenséget, melyet mások gyermekeid lelkébe beleszórtak. Reám, Egyházamra, gyónásra, szentáldozásra hivatkozva, már sok nyomorúságot követtek el Ellenem azok, akik azt hitték, hogy Nekem tesznek ezzel szolgálatot.<O:razz:</O:razz: Ha pedig valaki többre tartja a pénzt, mint egy lelki-csokrot, hát attól igazán nem lehet elvárni, hogy Engem képviseljen. E téren bizony vállalnod kellene a lelki-csokor melletti helytállást, ennek minden negatív következményével együtt.<O:razz:</O:razz: Minden vallási ceremónia, minden külső szentelmény, csak akkor és annyiban fog lelked javára válni, amennyiben Felém fordított belső szemeidet, füleidet.<O:razz:</O:razz: Függetlenülnöd kell mások véleményének súlyától. Ezt csak egy úton érheted el. Jobban ki kell nyílnod Felém. Minden más ennek legyen következménye. <O:razz:</O:razz: Tehát Felőlem kell érdeklődnöd. Anyóstól, apóstól, rokontól, baráttól, paptól, nem-paptól meg kell kérdezned: mi a véleményük Rólam, mennyire ismernek, hogyan értelmezik tanításomat, mit jelent jelenlétem hétköznapjaikban, stb. Ezt jelenti tehát az, hogy jobban kinyílsz Felém.<O:razz:</O:razz: Gyermekem! Neked is sokszor el kell mondanod: "Mi ez az örökkévalósághoz képest!?", "Jézus szeret engem, és nekem ez mindennél többet ér!"<O:razz:</O:razz: Valóban nagyon szeretlek, és mindenkor veled vagyok." <O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: Jézusom! Ismét álmot hozok Eléd. Eddig is mindig vállaltad, hogy adsz magyarázatot. Kérlek most is erre.<O:razz:</O:razz: HANG:" Barátom! Természetes számomra, hogy válaszoljak, hogy magyarázatot adjak, mivel azt, akinek álmát magyarázni fogom, nem akárki számomra. Halld hát magyarázatom:<O:razz:</O:razz: Testvéred álmában társasjátékot játszott. E játék valójában küzdelem volt. Ott, ahol felvetődik e kérdés: ki nyer, ott bizony az álom-játék küzdelmet takar.<O:razz:</O:razz: Testvéredet negatív érzés járta át.- Ebben az esetben ez az érzés olyan önsajnálatot jelenített meg, melynek semmi létjogosultsága sincsen testvéred életében.<O:razz:</O:razz: Az áram alatt lévő fürdőszoba és a szabadban lévő katonasereg azt jelezte, hogy sem rejtettség, sem nyilvánosság nem ad biztonságot annak, amit meg kell semmisítenie testvérednek önmagában.<O:razz:</O:razz: Barátom! Ehhez az álomhoz is részben azért szóltam, mert tanítást akarok adni ezzel kapcsolatban mindenkinek, aki e sorokat olvassa.<O:razz:</O:razz: Mikor a földön jártam, sokszor és sokféleképpen hangsúlyoztam, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem.<O:razz:</O:razz: Az elmúlt két évezred olyan önmegtagadásokat állított be Nevemben életetekbe, melyekhez Nekem nem sok közöm van. Azt nyilván nem tehették meg vezetőitek, hogy letagadják szavaimat. Hát le nem tagadták, csupán megmásították. Ezzel rosszabbat tettek, mintha letagadták volna azokat. Rosszabbul jár az, aki téves úton halad, mint az, aki el sem indul. Egy elrontott jót nehezebb korrigálni, mint egy jót létrehozni.<O:razz:</O:razz: Földi életetek olyan küzdőtér, ahol az önmegtagadást a napi problémák kínálják fel, és a különböző kapcsolataitokban kell megvalósítanotok abból a célból, hogy jobban érvényre jusson az Általam szívetekbe oltott irgalom.<O:razz:</O:razz: E szavaim: 'Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.', ez azt jelenti, hogy az irgalmasságot kell megcélozni, és nem az áldozatvállalást. <O:razz:</O:razz: Az Én szándékom szerint az él önmegtagadó életet, aki az Általam bemutatott élet megéléséért vállal minden áldozatot.<O:razz:</O:razz: Az jár a helyes úton, aki naponta többször is fölteszi magának a kérdést: Jézus most ezt gondolná, ezt mondaná, ezt tenné? Akinek ez vérévé tud válni, az olyan állapotszerű önmegtagadásban él, olyan életét elvesztést valósít meg, mely magatartásnak tettem ezt az ígéretet: ' Aki elveszíti életét, megnyeri azt.'<O:razz:</O:razz: Tegyetek nagyobb hangsúlyt a lelkiismeretvizsgálatra! Legalább naponta kétszer, de inkább többször. Ennek pedig tartalma az legyen, hogy Hozzám méritek eddigi gondolataitokat, szavaitokat és cselekedeteiteket. De főleg gondolataitokat! Vegyétek tudomásul, hogy minden GONDOLATBÓL van. Az igazi fegyelem nem a külső cselekedeteket regulázza elsősorban. Azok a hivatalosan előírt önmegtagadások, melyek böjtölésre szólítanak fel, nem hiábavalóak, csupán nem elegendőek, és nem is érintik általában a lényeget. Bár bizonyos erkölcsi tőkét ezekből is lehet kovácsolni, vagyis ezekre hivatkozva lehet némi lelkiismeret-megnyugtatást produkálni, de csak olyankor, ha nagyon következetes ebben valaki.<O:razz:</O:razz: Azt viszont feltétlenül tudnotok kell, hogy az ilyen hivatalosan előírt böjtök, önmegtagadások, sohasem helyettesíthetik a napi problémák által felkínált szükséges önfegyelmezéseket. Sohasem ezek helyett vannak, hanem ezek mellett.<O:razz:</O:razz: Bennetek élek Lelkemmel. Ha ezt komolyan veszitek, akkor rá fogtok hallani Lelkem hangjára, mikor önmegtagadásra szólít fel titeket. A hivatalosan előírt böjtöknél sokkal fontosabb az a szubjektív döntésetek, melyet Lelkem hangjára tesztek ebben az irányban. Akinek csak "objektív" böjtjei vannak, tehát csak a hivatalosak, annak még nagyon be vannak dugulva belső fülei Lelkem hangjára.<O:razz:</O:razz: Ahol a Lélek, ott a SZABADSÁG! /2. Kor. 3.17 / Ennek a szabadságnak valósága éppen akkor nyilvánul meg bennetek, amikor Lelkem hangjára figyelve vállaltok önfegyelmező gyakorlatokat. Az ilyen gyakorlatok mindig fölfrissítik bennetek azt a szellemi életet, mely tanulni és tanítani akar. A Tőlem, Lelkemtől megkívánt böjt képes olyan szárnyakat adni, melyek által el tudtok rugaszkodni a napi gondok lehúzó béklyóiból, a helytelen megkötözöttségek elgyengítése által. Így igaz az, hogy nincs Általam helyeselt misztika, aszkétika nélkül, és az Általam sugallt aszkétika mindig misztikus élményekre nyitja lelketeket."<O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: Uram! Ma a két főparancsról szól az evangélium. Reggel furcsa gondolatot adtál. Kérlek, fejtsd ki jobban!<O:razz:</O:razz: HANG:" Sajnos furcsa gondolatnak tartjátok még ma is, kétezer év után, azt a főparancsot, mely párja az első főparancsnak. Ez így hangzott akkor, és így hangzik most is: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."<O:razz:</O:razz: Számodra az volt furcsa, hogy eszedbe juttattam azt a példámat, melyet gyakran el szoktál mondani esküvők alkalmával, s melyről úgy tudod, hogy egy keleti házassági szertartás szerves része. Íme a példa: <O:razz:</O:razz: A menyasszony bezárkózik egy szobába, s a vőlegény kopog a zárt ajtón. Belülről hangzik a kérdés: 'Ki az?' Vőlegény válasza :'Én vagyok.' Az ajtó nem nyílik. Ismét kopog a vőlegény, s megismétlődik az előző jelenet. Majd harmadszor is kopog a vőlegény, s akkor a kérdésre: 'Ki az?', ezt válaszolja:' TE vagyok!' És ekkor kinyílik az ajtó.<O:razz:</O:razz: Ami számodra furcsa volt reggel, az az, hogy ezt mondtam neked: 'Az előbb említett, gyakran elmondott esküvői példád nemcsak menyasszony-vőlegény kapcsolatára áll, hanem minden emberi kapcsolatra.' Igen, ezt mondtam, s ezt mondom most is. Ezt jelenti az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat.<O:razz:</O:razz: Sokkal jobban meg kell tanulnotok másokba beleérezni. Empátiának mondjátok ezt a képességet. Amennyire sikerül ezt erősíteni magatokban, annyira lesztek képesek arra, hogy erőltetés nélkül le tudjatok mondani minden ítélkezésről.<O:razz:</O:razz: Sajnos van bennetek egy furcsa félelem. Ez abból áll, hogy azért nem meritek megérteni egymást, mert úgy gondoljátok, hogy akkor helyeselnetek is kell azt, amit a másik mond, vagy tesz.<O:razz:</O:razz: Nyilvánvaló, hogy egészen más megérteni valakit, és egészen más helyeselni valakinek magatartását. A megértésre mindig törekedni kell. A megértés képes kihúzni szívetekből a gyűlölet méregfogát. A megértés lehet csak egyedüli alapja minden együttélésnek. Csak az mondhatja, hogy minden ember az ő felebarátja, aki képes mindenkit megérteni. - Aki nem képes erre, az nem képes felebarátként sem kezelni mindenkit.<O:razz:</O:razz: Nem az a fontos, hogy téged megértsenek. De igenis nélkülözhetetlen számodra, hogy másokat minden körülményben meg tudjál érteni, ha itt a földön meg akarod valósítani a második főparancsot, mely nélkül az elsőt sem valósíthatod meg.<O:razz:</O:razz: De tovább megyek. Meg kell tanulnotok, hogy meg tudjátok érteni önmagatokat is. Itt sem szabad azonosságot látni a megértés és a helyeslés között. Gyökerében csak az képes igazi megtérésre, aki az önmaga által sem helyeselt magatartását meg tudja érteni. Csak így lesz képes valaki arra, hogy a magatartás-rugókat korrigálja, s valóban az önmaga által is helyeselt irányt fel tudja venni." <O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: Jézusom! 1993. október hónapja van. Kérlek szeretettel, beszélj nekem a Szűzanyáról! Októbert az ő hónapjának mondjuk.<O:razz:</O:razz: HANG:" Barátom! Anyám valóban Értem élt, és él most is. Neki nagyon fontos minden megjelenési formám. Ő tudja, hogy különböző ruhákban is, Én ugyanaz vagyok.<O:razz:</O:razz: E könyvben még nem soroltad fel azokat a megjelenési formáimat, melyeket már elmondtam neked. Sorold hát most fel! "<O:razz:</O:razz: Igen, Uram! Hat módot mondtál nekem.<O:razz:</O:razz: 1. EMBERI MÓDON. Ez történt megtestesülésed által, ahogy most az Atya jobbján vagy. <O:razz:</O:razz: 2. SUGALMAZOTT MÓDON. Így vagy jelen a Szentírásban, mivel az IGE lett TESTTÉ. <O:razz:</O:razz: 3. SZENTSÉGI MÓDON. Mivel egy szentség felvétele nem más, mint találkozás Jézussal egy speciális cél érdekében. <O:razz:></O:razz:> 4. KEGYELMI MÓDON. Te Uram azt mondottad, hogy aki Téged szeret, azt Te is szereted, hozzá mész Atyáddal együtt és lakóhelyet veszel nála. <O:razz:</O:razz: 5. TITOKZATOS MÓDON. Valójában ez Egyházad jelenléte. Te ezt így fejezted ki:' Ahol ketten-hárman összejönnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük.'<O:razz:</O:razz: 6. RÁSZORULÓ MÓDON. Ezt így fejezted ki: 'Amit egynek tettetek a legkisebbeknek, azt Nekem tettétek.' <O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: HANG: "Most folytatom gondolataimat Édesanyámról.<O:razz:</O:razz: Amikor azt mondom, hogy Értem él, akkor azt kell érteni ezalatt, hogy szándékommal és célommal teljesen azonosul. Éppen ezért a Mária-tisztelet, ha nem irányul valaki ellen, akkor Engem akar másokkal elfogadtatni. Sajnos irányulhat mások ellen. Igen. Még az Engem imádás is irányulhat mások ellen.<O:razz:</O:razz: A körmenetek általában nem mások ellen irányulnak, csupán mások ellenében lehetnek. Nem Engem szoktak mutogatni a körmeneteken, hanem tanúságot tesznek általában mellettem. Legalábbis ez kellene, hogy történjék.<O:razz:</O:razz: A Mária-tisztelet sem Engem akar árnyékba helyezni, hanem Miattam örülnek Anyámnak. Minden józan ember tudja, s Anyám legjobban, hogy csak Miattam az, aki. <O:razz:</O:razz: Aki Anyámat le akarja járatni, az Engem sért meg. Aki Engem akar lejáratni, az nem érti meg Máriát.<O:razz:</O:razz: Kétségtelen, hogy vannak, akik nem igénylik a Mária-tiszteletet. Anyám sem igényli. De aki igényli, az ezzel nem árt Nekem.<O:razz:</O:razz: Minden tisztelet jó. A Mária-tisztelet is. Ami jó, az ne bántson senkit. Ha valaki nem érzi szükségét e tiszteletnek, az nem baj. Nem baj addig, míg nem haragszik másokra emiatt. Legfontosabb a Velem való közvetlen kapcsolat? NEM! A legfontosabb a SZERETET.<O:razz:</O:razz: Az mindenképpen fonák dolog, ha a Mária-tisztelet nyújt alkalmat valakinek arra, hogy szeretetlen, tapintatlan legyen bárkivel is.<O:razz:</O:razz: Ne csináljatok mozgalmat a Mária-tiszteletből. Belőlem se. Min­den mozgalom hordoz valami kirekesztő vonást. Kirekesztésnek csak ott van létjogosultsága, ahol a ROSSZNAK kell ellene mondani. - A Mária-tisztelet nem rossz, s az sem rossz, ha valaki nem igényli a Mária-tiszteletet, mivel önmagában nem értékelhető." <O:razz:</O:razz:
<O:razz:</O:razz: Istenem! Minden héten van egy bűnbánati nap. Tudom, hogy Te nem akarod, hogy kesergés legyen életünk.<O:razz:</O:razz: HANG:" Barátom! A bűnbánati napot mondd inkább gondolkodás, - szemléletváltozási napnak. Földi életem tartalma az volt, hogy erre hívjam föl figyelmeteket.<O:razz:</O:razz: Sokszor használjátok a bűnbánattal kapcsolatban a lelki mosakodás kifejezést. Ez csak nagyon kismértékben adja vissza azt, amit Én bűnbánati napjaitokban szeretnék megvalósítva látni.<O:razz:</O:razz: A szemléletváltozás természetesen a megtisztulás irányában történik, de nem azonos azzal. Sokkal több ennél. Tehát itt nem ugyanarról van szó, csak tisztult formában. Itt egy MÁSSÁGOT kell megteremtenetek magatokban. <O:razz:</O:razz: A testi mosakodás nem teszi mássá a testet, csupán eltávolítja róla azt, ami nem tartozik, nem illik hozzá. Az igazi bűnbánat megvalósulása nem csak ezt eredményezi. Persze ezt is. Eltávolítja a lélekről azt, ami nem való hozzá. De a gondolatváltásnál szükséges egy radikális nekirugaszkodás is a lelki fejlődésnek abba az irányába, melyet Én ÚTnak neveztem, s mely lényegében azonos Velem. Ezért nem lehet termékeny bűnbánati nap anélkül, hogy ne foglalkoznátok Velem a többi napokon is. Itt ismét meg kell magyaráznom valamit.<O:razz:</O:razz: Mit jelent Velem foglalkozni? Természetesen a napi ima is hozzátartozik. Az imádkozik, aki lelkét Hozzám emeli. Tehát, aki imádsága közben találkozni akar Velem. E nélkül nincs igazi imádság. De ettől még nem történik szemléletváltozás. <O:razz:</O:razz: A szemléletváltozás kettő dolgot feltételez. Egy világos megfogalmazását olyan benső elégedetlenségnek, melynek megszüntetésére tudatos döntéssel vállalkozik az imádkozó. Tehát megszüntetésére, és nem szőnyeg alá söprésére.<O:razz:</O:razz: De feltételez mást is. Azt, hogy e döntésének végrehajtása Velem feltétlenül lehetséges.<O:razz:</O:razz: Ti, sajnos, gyakran az erdőtől nem látjátok a fákat. Gyermekszáj tette fel neked a napokban a tréfás kérdést: "Minek megy a vak az erdőben? Válasza ez volt: "Fának!". Ha folytatnám a tréfát, azt mondanám: ' Attól még vak marad.'<O:razz:</O:razz: Ti azért kaptatok felhívást bűnbánati nap tartására, hogy kinyissátok szemeiteket, s lássátok meg lelketekben azt a további irányt, mely irány pályamódosítást kíván tőletek, s ti tudjátok, hogy erre Velem képesek is vagytok. Igen. Képesek vagytok Velem továbbmenni abban az ÉLETERDŐBEN, mely bár tele van fákkal, de nem azért hogy nekimenjetek, hanem hogy rendre vállaljátok Velem azt a szemléletváltozást, melyet lelki fejlődésnek nevezhettek.<O:razz:</O:razz: A földbe hullott mag képes fává nőni, gyümölcsöt teremni Általam. Ti ne tudnátok?!<O:razz:</O:razz: Nem titok, hogy mit kell tennetek. A befelé figyelő lélek rálát elégedetlenségeire, és szükségszerűen, radikálisan dönteni fog az ÚT vállalása érdekében. Természetes, hogy Én is szükségszerűen döntök mellette, s minden segítséget megadok, amire szüksége van. Ez lényegem!<O:razz:</O:razz: Legyen hát minden bűnbánati napnak velejárója egy olyan radikális döntés, mely elégedetlenséged ellen irányul. Ez egységet biztosít Velem. Én megszűnni nem tudok, de megszüntetni tudok!"<O:razz:</O:razz:
<O</O Uram! A Vízöntő csillagképbe fordult a világunk. Figyellek, Uram!<O</O HANG:" Barátom! A világmindenség méretei számotokra fölfoghatatlanok. Az emberi kapacitás még egy fényév távolsággal sem tud mit kezdeni. Miért mondom ezeket? - Két okból:<O</O 1. Az általatok érzékelhető és nem érzékelhető anyagi világotok szinte üres. Azok az általatok fölfoghatatlan méretek, melyek az égitestek egymástól való távolságát jelentik, arról tanúskodnak, hogy világmindenségetek szinte ÜRES. De nem mondható el ugyanez a szellemvilágról. <O</O 2. A világmindenség nagyon is be van népesítve azokkal a szellemi lényekkel, akikkel bár kapcsolatba kerülhettek, de érzékszerveitek nem erre vannak hangolva.<O</O Ez a szinte anyagban szegény, de szellemekben óriási módon gazdag világmindenség éppen a Vízöntő jegyében fordul rá különös módon e szellemvilágra, amely gondolatainak töredéke sűrűsödött egykor anyaggá. - Mit jelent ez?<O</O Az elmúlt időszakban éppen azoknak kellett legtöbb üldözést elszenvedni, akik korukat megelőzve olyan lelki-szellemi energiákat hordoztak, melyek számára túl lezárt és merev volt a világmindenség anyaghoz rögzült szerkezete. Most ennek föllazulása várható.<O</O Annak a lelki-szellemi kibontakozásnak, amely előtt áll a világmindenség, előszelét érezni lehetett már a hatvanas évek vége felé. A világ különböző pontjain e korban gyulladtak ki olyan lelki-szellemi fények, melyek különböző karizmatikus csoportosulásokba tömörültek. Ez a lelki-szellemi ébredés éppen a Vízöntővel folyammá duzzad, s bizony, a fölkínált lehetőségek veszélyt is hordoznak magukban. A veszély pedig a parttalanság. Ha egy folyam parttalanná válik, akkor bizony értékeket is képes magával sodorni.<O</O Számítsatok hát több lehetőségre és nagyobb nyitottságra társadalmatokban, de készüljetek fel nagyobb összefogásra és összedolgozásra a közösen meglátott jó érdekében. Soha nem lehet semmi fontosabb, mint az Általam felkínált SZERETET elfogadása, megértése, és terjesztése. Tudnotok kell, hogy Én csak belülről vagyok képes fényesíteni. A Vízöntő éppen azt teszi jobban lehetővé számotokra, hogy a látszat mögé lássatok, s jobban át tudjátok élni azokat a mélységeket, melyek az Én békémet, örömömet hordozzák.<O</O A Vízöntő tehát nagyobb lehetőséget kínál fel arra, hogy Velem és egymással kifelé is hatékony, vonzó kapcsolatokat tudjatok kiépíteni. De csupán a lehetőséget adja. Helyettetek nem, csak értetek, miattatok. Az nem érdekes, hogy ki, mikor és hogyan járatott le Engem önmagában és mások előtt a múltban. Az fontos, hogy vonzókká váljatok a jó szándékú emberek felé.<O</O Megmarad tehát a döntésetek és az ezzel járó felelősségetek is. A Vízöntő csillagkép nagyon felfokozza a világmindenséget benépesítő szellemvilág felétek irányuló hatékonyságát, s így tisztultabb szemekkel, sőt LÁTÓ szemekkel láthatjátok meg, hogy milyen irányt kell vennetek. De az igazi vezérlő kalauz, kell, hogy Lelkem maradjon.<O</O Lelkem ott tud működni, ahol engedik, tehát ahol a szabadságot biztosítják számára. Szabadság pedig ott van, ahol külső és belső kényszer ellenére képes valaki tenni a meglátott jót.<O</O A Vízöntőben nemcsak SZEMEK fognak rendelkezésetekre állni a látásra, hanem nagyobb ERŐ is, hogy valóban képesek legyetek a meglátott jó megtételére. De erre kényszerítve nem lesztek. Az előny a múlttal szemben e téren az, hogy kevésbé lesztek akadályozva a jó megtételére. Ilyen értelemben igaz, hogy a Vízöntőben nemcsak látásotok tisztul, hanem csökken az Engem elhomályosítani akaró külső és belső kényszer ereje is, s így könnyebben tudtok dönteni Mellettem.<O</O Adjatok hálát mennyei Atyátoknak, hogy ebben a korban élhettek. Köszönjétek meg, hogy így dönthettetek. Köszönjétek meg azt a szerepet, melyet vállalhattatok, s mely szerephez minden kelléket megkaptatok, hogy tökéletesen átélhessétek saját örömötökre, és az egész szellemvilág örömére."<O</O
<O</O Jézusom! Te azt kéred tőlünk, hogy szeressük ellenségeinket. Sőt azt kéred, hogy INKÁBB ellenségeinket szeressük. Nem értem hogyan lehet, sőt hogyan KELL szeretnünk azokat, akik nem Tieid, hanem a Te szavad szerint az ördög-atyától vannak.<O</O HANG:" Barátom! Az ellenség-szeretés kívánalma nem azt célozza meg, hogy ne legyen ellenség, hanem azt, hogy felismerhető legyen az, hogy ki igazán önzetlen. Tehát ez nem az ellenség érdekét szolgálja csupán, hanem mindenki érdekét. <O</O Hogyan mondtam? 'Ha csak azokat szeretitek, akik titeket, szeretnek, akkor micsoda érdemetek van?' Éppen az Én jelenlétem igazolása tűnik ki abban, akiben van ellenség iránti szeretet.<O</O A katonaság olyan intézmény, ahol az ellenség legyőzése, megsemmisítése érdekében képezik ki azokat, akik beleálltak ebbe az intézménybe. - Aki NEM-et mond egy ilyen behívónak, az szembetalálja magát azokkal, akik már hivatalból az ő ellenségei, mivel a katonaságnál nem ismerik el a lelkiismereti szabadságot. Valójában az egyházakban sem. Van mégis különbség.<O</O Az egyházakban az történik, hogy az egyházi személyek nem fogadják el egyházukhoz tartozónak azt, aki lelkiismeretére hivatkozva makacsul ellenáll kívánságaiknak. A katonaságnál pedig az ilyen viselkedésért büntetés jár.<O</O Akik büntetnek, azok nem mindig gonoszok. Legtöbb esetben gyávák, néha pedig tudatlanok. Az eredmény ugyanaz. Számukra elviselhetetlen az, aki ellentmond nekik.<O</O Az alternatív szolgálat csupán megtűrt állapot a gyávák és a gonoszok részéről. A tudatlanok részéről nem az. A tudatlanok úgy gondoljátok, - persze sok gonosz is, - hogy megfelelő fölvilágosító munkával rá lehet majd venni a lelkiismeretes embereket arra, hogy az ellenség-szeretet helyébe az ellenség-gyűlöletnek, az ellenség legyőzésének, megijesztésének vagy megsemmisítésének az eszméjét tegyék.<O</O Ez azért szokott legtöbbször sikerülni, mert a katonajelöltekben a közelebbi önérdek kiabálóbban van jelen, mint a távolabbi önérdek.<O</O Magam részéről mindenkinél a szabad döntést csak annyiban befolyásolhatom, hogy kijelentem: "Szeressétek inkább ellenségeiteket!" A többi a ti dolgotok. Mindenkinek lehetővé teszem, hogy olvasni tudjon a történelemből, ha már az evangéliumomat nem akarja olvasni.<O</O Ellenségeim ezt mondták: "Másokat megmentett. Önmagát nem tudja megmenteni." - Ez kettős valótlanságot hordoz. Másokat sem mentettem meg olyan értelemben, ahogy Magamat sem. Másokat is megmentek olyan értelemben, ahogyan Magamat megmentettem Atyám dicsőségére. Magam megmentését így fejeztem ki: "Hát nem ezeket kellett elszenvedni a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?!" /Lk. 24.26./"<O</O
PÁRBESZÉD AZ ÁLLAMI ÉS AZ EGYHÁZI <O</O TÖRVÉNYEKRŐL
<O</O Uram! Ahányszor feszületre néz az ember, mindig a Te szenvedésed emléke merül fel bennünk. De vajon elég ennyi? Elég csupán emlékezni arra, hogy kettőezer évvel ezelőtt gyilkosság áldozata lettél? Mégpedig törvényes gyilkosságé!<O</O HANG:" Barátom! A törvény, melyet beteljesíteni jöttem, csak akkor kapcsolódik életemhez, ha beteljesítése haszonnal jár.<O</O Ha egy törvény nem szolgálja az embert, akkor az nem érdemli meg, hogy figyelembe vegyétek. Egyetlen olyan törvény van, mely biztosan és mindig hasznos. Ez az embereket szolgáló szeretet törvénye.<O</O Bizony, sok rendelet és előírás nem való arra, hogy közvetlenül és gyorsan mindenki jól járjon vele, hanem arra való, hogy a szeretetlen embereknek is elviselhetővé tegye az életet. A törvény tehát nem a szeretet köteléke, hanem annak szolgája. Ha erre nem képes a ti hozzáállásotok miatt, akkor arra való, hogy keretül szolgáljon az együtt-élés elviselésére.<O</O A JOG itt a földön nagyon is jogos. A Mennyországban nincs jog. Itt a földön a szeretetben élő ember aránylag könnyen tudja vállalni azt az áldozatot, mely a jézustalan ember számára mérgelődést, sőt lázadást vált ki. De akiben Én szabadon élhetek, annak minden törvényt nagyobb mélységben kell értékelni, mint amit a felszín mutat. A TÖRVÉNYKÖNYV nem arra való, hogy a szeretetet korlátozza, hanem arra, hogy a rosszat ne engedje kibontakozni. Fontos ezt tudni, mert csak így érthető meg, hogy amikor törvény-beteljesítésről beszélek, ez azoknak, akik nem az enyéim, azoknak inkább pedagógia, mint valóság-kifejezés. Igazuk van. Mert ők nem értenek mást a törvény beteljesítésén, mint azt, amit e szavak a felszínen kifejezésre juttatnak. Vagyis: a törvény megtartását.<O</O Csak annak érthető az Általam megfogalmazott törvénybeteljesítés, aki tudja, hogy egyetlen erkölcsi törvény létezik. Ez pedig az, hogy szeretnetek kell egymást, függetlenül attól, hogy az a másik ember milyen. Ez az egyetlen magatartás, melynek birtokában van az a fény, mely által minden más törvény megkapja az Általam valódinak tartott sajátos színét. Aki szeret, az bár mérlegelő ember, de nem paragrafus-ember.<O</O Pár szót az Egyházam törvényeiről:<O</O Mióta intézményesült, azóta kell, hogy törvények, rendeletek abroncsa fogja össze, nehogy szétessen. De itt is áll: Egyházam törvényei az Engem szeretők számára csak a szeretetet szolgáló törvények lehetnek.<O</O A nem-enyéim számára, mivel Egyházamban a földön nagyon sok ilyen van, - gondoljatok csak arra a hasonlatomra, melyben Egyházamat olyan hálóhoz hasonlítottam, mely háló értékes és hitvány halakat egyaránt magában hord, - tehát a hitvány halak számára a törvény bizony komoly szempont. Ne azokra gondoljatok, akiket egyáltalán nem érdekelnek Egyházam törvényei. Halottakkal nem foglalkozom. Akit viszont Lelkem, tehát Szeretetem irányít, annak nincs, nem lehet gondja a törvénnyel. Fölötte áll a törvénynek. Éppen a törvény mélyebb megismerése teszi lehetővé, hogy a törvény felszíne semmit ne jelentsen számára." <O</O
E kötet tartalmazza a HANG válaszait azokra a levelekre, melyeket a szerző az előző kötet gondolataira kapott.<O></O> Mivel senki sem külön sziget, hanem mindenki szerves része a NAGY EGÉSZNEK, ezért mindenki csírájában magában hordja minden ember örömét, bánatát, gondját, problémáit, sike­reit és kudarcait. Így a HANG válasza többé-kevésbé minden ember lelké­nek gyökerét érintheti.<O</O E kötetnek célja tehát az, hogy azok az egyéni problé­mák, melyekre a kérdezők külön-külön postán megkapták a HANG válaszát, e válaszok minden olvasót lelkileg gyümölcsö­zően érintsenek. Ha e kötetnek is olyan sikere lesz, mint az előzőnek, akkor a HANG tovább igyekszik építeni, buzdítani és vi­gasztalni a harmadik kötetben bennünket, a fáradt, agyonhaj­szolt, sok-sok kétséggel küzdő földi vándorait. <O</O <O</O <O</O
<O</O Kérdező:<O</O Uram! Mondj véleményt a cölebsz állapotról! <O</O HANG:" Barátom! A cölebsz állapot nem az Én találmá­nyom. Isten olyan közösségre teremtette az embert, amilyen Ő maga. Ha egyszer világossá válik számotokra az, hogy Istenre teremtett lények vagytok, akkor maga a cölibátus olyan fehér holló lesz köreitekben, melyet nagyon erős égi jelekkel kell tudni alátámasztania annak, aki Rám akar e téren hivatkozni.<O</O A ti egyházaitok csak annyiban az Én Egyházam is, amennyiben semmiképpen sem kerül főszerephez az, amit Én csak úgy mellékesen jegyeztem meg, vagyis a cölibátus vállalása.<O</O Mondtam már neked, hogy Én nem hívok senkit ma olyan értelemben papnak, amint ti gondoljátok. Aki ma vállalja azt, hogy pappá szenteljék, az vagy törtető, vagy beteg, vagy naiv. Senkit sem hívok olyan intézménybe, ahol olyasmire kötelezik a belépőt, amelynél van jobb is. Márpedig a cölibátusnál van jobb e kategóriá­ban. Igaz, hogy nem mindenkinek jobb, de aki a legjobbnak tartja magára nézve azt, amit Én objektíve nem tartok a legértékesebbnek e téren, az ezt nem az Én kifejezett kívánságomra teszi, hanem azért, mert úgy gondolja, így tesz legjobbat önmaga számára. Ilyenkor nyilván ezt is kell tennie. Ugyanez áll a remetékre is.<O</O Ha tehát valaki jó szándékúan úgy gondolja, hogy általatok elgondolt papi hivatása Tőlem van, hát Én rendelkezésére állok, s ő, ha van benne megfelelő tanulékonyság és nyitottság, bizony nem fogja a cölibátust bálványozni.<O</O Aki Ellenemre, még ha jó szándékúan is, de nem akaratom meghallása következtében vállalta a cölibátust, annak később sem adom meg, hogy problémamentesen éljen cölibátusban. Soha nem tehetem meg, hogy bárkinek is átadjam helyemet. Soha nem tehetem meg, hogy ne az legyen a legjobb, amit Én akarok. Az Én legjobb akaratom helyébe ti tehetitek a saját jóakaratotokat, de azt ti teszitek és nem Én. Sohasem lehet jobb a ti akaratotok, mint az Enyém! Ilyesmit megtenni képtelen vagyok.<O</O Sajnos lehet olyan körülmény és lelki beállítottság, hogy jó szándékkal nem látjátok be, mennyivel jobb az Én akaratom, mint a tiétek. Ez főleg olyankor van, mikor már nagyon megideologizáltátok magatokban, hogy amit mások (elöljárók) mondanak, az inkább Tőlem van, mint amit ti gondoltok saját életetekkel kapcsolatban, még ha Én mondom is közvetlenül nektek. Bizony ilyenkor a mindenható Isten tehetetlenné válik. Sajnos sokszor van ez így!<O</O A cölebsz életnek bizony lényegéhez tartozik a szexualitás. Éppen ezért nem kötelezhető erre senki. Csak annak szabadna vállalni, aki belülről lát rá arra, hogy Istennek szándéka benne ezt a szexualitást perifériára helyezni. Ember erre csak akkor képes, ha mély benső meggyőződés vezeti, növeszti lelkének szárnyait olyan régiók felé, ahonnan nem bűn hozza le az illetőt a földre, hanem egy áldozattá válni akaró szeretetvágy, mely képes irgalmasságot bemutatni abban a világotokban, ahol az igazság rendjét, ha nem is építik, de hirdetik a bűn miatt földi életet vállalt emberek. <O</O A magány nem tartozik a cölebsz élet lényegéhez. Nem, mert mindenkinek szükséges saját maga számára biztosítani olyan időt, mikor magányban, csak lelkiismerete fóruma előtt, tehát Velem beszélget arról, amit más meg sem értene.<O</O Ne feledjétek, Isten mindenkit önmagára teremtett, s ember nem képes életetekben Isten szerepét magára vállalni úgy, hogy az számotokra megnyugtató lehetne. Csak a magány képes egyénné formálni személyiségeteket, mint ahogy csak kapcsolatok által érlelődhet ki személyiségetek.<O</O A kötelező cölibátus eltorzult személyiségeket alakít, mivel nem erre teremtett benneteket a Teremtő. Eltorzult személyiségek pedig csak tekintélyelv alapján, csak parancsuralmi rendszerben képesek egzisztálni. Önértékük helyett nélkülözhetetlen számukra egy háttér értékrend, mely személyes kapcsolatok helyett hivatali kapcsolatok értékét hangoztatja.<O</O Magad is keservesen meg fogod tapasztalni, hogy mennyi támadás ér majd azért, mert vetted magadnak a bátorságot, s merted nyilvánosságra hozni a Velem közvetlen kapcsolatban megbeszélt gondolatokat. Nyilván nagyon sok helyen bele lehet kötni az elmondottakba. Erősítsen és bátorítson az a tudat, hogy annak idején nemcsak hibát találtak Bennem, hanem csak hibát!<O</O Az igaz, hogy sokkal jobban ki lehet fejteni minden gondolatot, mint ahogy eddig történt. E második kötetnek éppen az legyen a feladata, hogy az első kötet reagálásaira úgy válaszoljak általad, ahogy jobban megértethetem Magam. <O</O Kérd angyalaimat, hogy minél több olyan levelet kapjál első könyvedre, melyek alkalmasak további gondolatok, témák kibontására."<O</O
<O</O Uram! Ma ketten is voltak nálam, s mindkettőjüknek lényegében azonos problémái voltak. E problémák abból adódtak, hogy mindegyik a másik megváltoztatását szeretné.<O</O HANG:" Barátom! Ilyen problémákkal van tele világotok. Elindulásnak nem tudok jobbat ajánlani, mint azt, hogy induljatok ki ebből a sugallt mondatomból: 'AZ ISTENT SZERETŐKNEK MINDEN JAVUKRA VÁLIK!'<O</O Azért tartom fontosnak ezt kiindulásnak, mert ez képes bárkit rádöbbenteni arra, hogy legalább önmaga előtt döntse el: Istent szerető, vagy sem?!<O</O Az életnek problémáit nem lehet megoldani annak, aki még odáig sem jutott el, hogy Engem valóságnak fogadjon el. A pszichológusok zsonglőrködésébe nem szabad belemenned.<O</O Mihelyt valaki eljutott már oda, hogy hisz az Én jelenben is működő, és mindenki számára rendelkezésre álló szereteterőmben, akkor már el tud indulni bármilyen probléma megoldásának útján. Mert minden emberi kapcsolatból eredő probléma gyökere az, hogy megoldható az enyéim javára. Ennek magyarázata egyszerű: <O</O A lényeg nem az, ami van, hanem az, ahogyan hozzááll valaki ahhoz, ami van. Nem azt kell keresni, hogy hogyan jutott valaki bajba, hanem azt, hogy ez miért nem baj! Amint egy orvosságnál sem azt kell kutatni, hogy az miért keserű, hanem azt, hogy mennyire használ.<O</O Önismeretből eredő bűnbánatra szükség van ugyan, s az sem baj, ha könnyeitekkel próbáljátok megpuhítani gyakran megkeményedett szíveteket, de tudnotok kell, hogy ÉN olyan ÚT vagyok, aki egyben KIÚT is minden nehézségből. Nincs is más kiút Rajtam kívül. Erre is gondoltam, mikor azt mondtam:' Nélkülem semmit sem tehettek.'.<O</O Amikor tehát bárki azzal fordul hozzád, hogy emberi kapcsolatai által eredő problémáira adj tanácsot, akkor arra vezesd rá, hogy ne a másik ember megjavítása által akarja megtalálni szíve nyugalmát, hanem azáltal, hogy megkeresi a kapott keserű orvosság gyógyító mivoltát.<O</O Senki nem spórolhatja meg magának azt a szenvedést, mely életének boldogulására szükséges. És nem is kell, hogy ezzel kísérletezzen bárki is. Az emberi kapcsolatokban nagyon fontos, hogy ne elégedjetek meg tüneti kezeléssel, látszat-megoldásokkal. Mindig gyökeres megoldásra kell törekedni. Ez pedig csak bölcsességgel és elszántsággal átitatott szeretet által lehetséges. Ez nagyon is szentháromság. Csak ez segíti elő azt az egészséges egységet ember és ember között, mely az Én áldásomat hordozza, s mely képes tartós szívbékét biztosítani annak, aki ezt elfogadja. Függetlenül attól, hogy milyen a másik ember!"<O</O
MEGENYHÍTI AZ ÚR AZOKAT, AKIK HOZZÁ <O</O JÖN­NEK. <O</O Uram! Te felszólítottál bennünket, hogy jöjjünk Hozzád, ha fáradtnak érezzük magunkat, és ígéretet tettél, hogy segítesz nekünk.<O</O HANG:" Barátom! Döbbenetes, hogy milyen kevés ember hiszi el azt, amit mondtam. Döbbenetes, hogy jobban bíztok önmagatokban, sőt még ellenségeiteknek is jobban elhiszitek, amit mondanak, mint Nekem, amit mondtam.<O</O Csak azt tudom mondani erre, hogy nyomorúsá­gotoknak ez is egyik komoly forrása.<O</O Ahhoz, hogy Hozzám jöjjetek, ahhoz egy komoly akadályt kellene legyőznötök. Ez az akadály pedig nem más, mint őszinteségetek hiánya. Bizony nem vagytok, nem akartok őszinték lenni Hozzám. Márpedig enélkül nem tudok mit kezdeni veletek.<O</O Az őszinteség az az ajtó, melyen be tudok lépni ahhoz, aki ezt az ajtót Nekem feltárja. :'Az ajtónál állok és kopogtatok'./ Jel: 3;20./<O</O Miért nem akartok őszinték lenni? Megmondom. Először is nem hiszitek el, hogy ez szinte mindennél fontosabb a Velem való kapcsolatban. Azért mondom, hogy szinte, mert ez önma­gában nem elég. De enélkül nem megy semmi.<O</O Aztán azért sem vagytok őszinték Hozzám, mert önma­gatokhoz sem vagytok azok."<O</O
EGY KIEVI NŐ, AKI KERESZTRE FESZÍTTETI<O</O MAGÁT. <O</O Uram! Most hallottam a hírt, hogy egy kievi nő istennek képzeli magát, és állítólag keresztre akarja magát feszíttetni.<O</O HANG: "Barátom! Ne hidd, hogy ez és az ehhez hasonló események véletlenek korotokban. Sajnos annyira lejárattátok az Én életemet, hogy halálom, melyet lejáratni nem lehet, tud olyan hatást kiváltani valami nagyot tenni vágyók beteges pszichéjéből, mely így is megnyilvánulhat.<O</O Sajnos, nem értik, mert honnan is értenék a jó szándékú emberek, hogy nem az Én halálom, hanem az életem a fontos ennek a ti világotoknak, ha valóban élni akar.<O</O Nyilván azért nem disszidálhattam kivégzésem elől akkor sem, mert a földön mindenhol hasonló sors várt volna Rám. Ott, ahol éltem, ott éppen az életemet kellene jobban szemlélnetek, mely tanításomban fogalmazódott meg. Ez, és csak ez képes mindenkinek szebbé tenni életét. Nem a halálom, hanem az életem! <O</O Sajnos, halálomat mindenütt mutogatjátok, de életemet nem lehet könnyen meglátni ott, ahol éltek. Pedig ezt kellene bemutatnotok. Azok, akik az enyéimnek tudják magukat, azok sem gondolják végig, hogy szeretetem, melynek a vissza nem bántás a lényege, mely az igazság rendjét egyszerűen nem veszi tudomásul, hanem ehelyett az irgalmasságot mutatja be, ez a szeretetem éppen elég keresztet ácsol azok számára, akik vállalják az irgalom rendjének bemutatását. Az ilyen keresztekre kellenének vállalkozók közületek.<O</O Amint a kecskeméti fakír szándékvilága, éppen úgy ez az említett nő, elszántságban képesek példát mutatni. Ezeket nem megmosolyogni kell és nem is bolondnak tartani, hanem elgon­dolkodni kéne afölött, hogy ti hogyan álltok az elszántság dolgában akkor, mikor áldozatválla­lásról van szó.<O</O Azok a hivatalos megnyilvánulások, melyek ebben az esetben is, és a másik esetben is elhangzottak, mind arról tesznek tanúságot, hogy az ilyen szerveknek fogalmuk sincs a lényegről, vagyis az életemről.<O</O Életem lényege éppen az, hogy a legnagyobb elszántságot igénylem enyéimtől. Ez a legnagyobb pedig kétségtelenül mindenkinek a saját tudatállapota alapján fogalmaz­ható meg.<O</O Ne azt ellenezzétek, amit ez a magát isteni lénynek képzelt személy vállal, hanem amiatt legyetek fájó gondban, hogy nem akartok elszántan isteni lények lenni. <O</O Nektek most országotokban megadatott megtudni, hogy mire kellene elszántan vállalkoznia annak, aki Engem, mint UTAT elfogadni merészel. Nektek van lehetőségetek megismer­ni a vissza nem bántásnak azt az erkölcsi súlyát, melyet a különböző hatalom megszállottai elviselni képtelenek.<O</O Senki nem kerülheti ki a lemérettetést. Mindenki ma­gában hordja azt a bírói fórumot, amely elé előbb-utóbb tudatosan odaállítja önszántából önmagát, mert az állandó menekülés önnönmaga elől bárki számára zsákutcába torkol, s értelemmel bíró lény nem úszhatja meg azt a szembesülést önmagával, melyre tüneti kezeléssel nem le­het véglegesen pontot tenni.<O</O Az előbb említett gondolat, melyet elég nehezen érthető bővített mondatba foglaltál bele, ez egy olyan Samu-kalapács, mely könnyedén töri össze azokat a pszichikai búvóhelyeket, melyeket pillanatnyi előnyökért tákoltok össze magatoknak.<O</O A fakíroknak és megszállottaknak fizikai keresztre feszítési szándékai tehát azt hozzák nyilvános­ságra, hogy senkinek sem lehet megúszni a keresztre feszítésnek valamilyen formáját, ha egyszer fejlődésre te­remtett lények vagytok." <O</O
<O</O Uram! Mitévő legyek olyan emberekkel, akik legfőbb gondjuknak azt tartják, hogy nem kapnak elég fizetést?<O</O HANG: "Barátom! Először is nem kevés ember gondolja ezt. Másodszor pedig nem is olyan biztos, hogy ez a legfőbb gondjuk. Tehát:<O</O Aki ilyen kijelenést tesz, attól meg kell kérdezned, hogy valóban ez-e a legfőbb gondja. Aki azt mondja, hogy minden embernek ez, az nem mond igazat. Két ok miatt sem. Az egyik: <O</O Nem szabad általánosítanotok olyankor, mikor emberről van szó. Ahol a szabad döntés lehetősége fönnáll, ott nem szabad általánosítani. Mint ahogy úgy sem szabad általánosságokban beszélni, hogy abból mindenki kiérthesse azt, ami neki tetszik, illetve az ellenkezőjét is.<O</O A másik ok pedig az, hogy a pénzemberek is tele vannak gondokkal. Sőt, még csak ők igazán! De térjünk vissza a témához. <O</O Ha valakinek elég, vagy nem elég a fizetése, akkor fogalmazza meg konkrétan, hogy mire elég és mire nem elég a pénze. Szeretésre mindig mindenkinek van elég pénze, mivel szeretni nem más, mint jót akarni. Tehát egy belül jó irányban meghozott döntés. Ami tehát a boldog­ságot illeti, azt nem érinti a pénzprobléma.<O</O Aki azt mondja, hogy ő olyan boldog lenne, ha sok pénze lenne, az félrebeszél. Igen, mert egyetlen gazdag ember sem boldog attól, hogy sok pénze van. Sőt! E kijelentés, hogy a sok pénz boldogít, ez az egyik legelter­jedtebb, s legördögibb narkotikum. A narkotikumokat pedig még azok is bódító hatású méregnek ismerik el, akik ilyenekkel élnek. Tehát ezekről mindenki tudja, hogy nemcsak bódítanak, de mérgek is, vagyis az emberi szervezetet tönkretevő anyagot juttatnak abba, aki használja őket.<O</O Így van ez a pénzzel is. A gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, és még sorolhatnám a kéjvágy, bírvágy, uralom­vágy legkülönbözőbb fajtáit, melyeket mind magukban hordanak a pénzéhes emberek. De kétségtelen, hogy a mérgező hatása mellett van bódító hatása is.<O</O Annak idején, amikor jónak láttam, akkor félreért­hetetlenül elmondtam, hogy ne legyetek gondban amiatt, ami pénzen megvásárolható. De sohasem mondtam, hogy éljetek gondtalanul! E kijelentésed: 'Van Gondviselőm, tehát nem lehetek gondban,' ez csak részben igaz. Étel, ital, ruházkodás-gondokban tényleg nem lehetnek az enyéim. De gondban kell lennetek abban, ami az Én gondom is.<O</O Gondban kell lennetek szívetek szeretetének megőr­zésében, ápolásában. Csak annyiban lehetek Gond­viselőtök, amen­nyiben ti az Én gondviselőim vagytok.<O</O Tehát nemcsak az igaz, hogy semmit sem tehettek Nélkülem, hanem az is, hogy semmit sem tehetek nélkületek értetek, boldogságotokért. Én sokkal előbb bíztam Magamat rátok, mint ti magatokat Énreám. <O</O Aki megtanult vigyázni Engem, annak nincsenek anyagi gondjai, sőt még ő tud másokat anyagilag is támogatni. Bár ez nem oldja meg a rászorulók lelkében a Hozzám tartozni akarás lényegét, vagyis saját boldogságuk ettől még meg nem valósul. A gazdag ifjúnak sem azért mondtam, hogy adja el amije van, és ossza szét vagyonát a szegények között, hogy a szegények ne nélkülözzenek tovább. Nem! Azért mondtam el, mert ezt az ifjút gazdagsága akadályoz­ta abban, hogy Engem kövessen. És kit nem akadályoz a gazdagság? <O</O Itt ismét ki kell tisztáznom valamit. Amikor azt mondom, hogy a gazdag ifjút gazdagsága akadályozta abban, ami tökéletességének formálását illette, akkor bizony nem a pénznek számszerűségére gondoltam, hanem megkötözöttségére, vagyis arra a lelkületre, mely a sok pénzének megszerzésében és megőrzésében kialakult benne. <O</O Tehát nem az tartozik Hozzám teljes bizonyos­sággal, aki szegény. De az nem tartozik Hozzám, aki kérésemre sem vállalja, hogy szegény legyen. Tehát a döntő az, hogy szíved Nálam, vagy javaidnál van.<O</O Legyetek emberibb emberek. E kijelentésetek: 'Adtam-e ma többet, mint tegnap?', ez nagyon egysíkúvá silányítja a Velem való kapcsolat lényegét. Nem azt kell kérdezned, hogy mit adtál, és mit nem adtál, hanem a kérdést így kell feltenned: 'Törekedtem-e ma is minden erőmmel figyelni a bennem élő, és általam is mindig adományozni akaró Lélekre?' Ez a kérdés mindig helyén van. E kérdés megment attól az egysíkú gondolkodástól, mely elembertele­níthet, s Belőlem nem boldogító, számotokra is mindig adományozó, hanem szadizmus és mazochizmus közt ingázó Lényre torzítja képemet abban, aki pedig lelke mélyén fenntartás nélkül követőm akar lenni.<O</O Legyetek emberségesek! Magatokkal szemben is! Ez nem az a banánhéj, melyen elcsúszhattok. A banánhéj sokkal inkább abban a versengésben van, mely olyan követelmény-centrikus­ságot produkál, mely már régen meg­feledkezett a FORRÁSRÓL. Jaj annak a gyümölcs­nek, mely ha egyszer öntudattal bír, megfeledkezik fájának gyökereiről, melyek nemcsak tartották a fát, de biztosítot­ták is a fán keresztül a gyümölcs érlelését.<O</O Mindenkinek mondom: Ne feledd el, honnan hoztalak ki! Ne feledd múltadat! Ne feledd múltadban végzett kegyelmi munkámat! Ne feledd, amit Nekem köszönhetsz eddigi életed folyamán! Ha nem feleded, akkor a jövőben is remélheted meglátni azt, ami Tőle van, tehát ami nem a te erőlködéseidtől, hanem az Én szeretetemtől tett téged és másokat is szebbé, jobbá, boldogítóbbá!<O</O Megköszönöm, hogy végighallgattál. Köszönöm és értékelem, mert csinálhattál volna mást is ez idő alatt, s Nekem azt is tudomásul kellett volna vennem, s szeretetem nem csökkent volna akkor sem irányodban." <O</O
TÖRVÉNYSZERŰ, HOGY ELLENSÉGE AZ EMBERNEK <O</O SAJÁT HÁZANÉPE. <O</O Jézusom! Van abban törvényszerűség, hogy az embernek ellensége lesz saját házanépe?<O</O HANG: "Barátom! Van! Nagyon is van. Mint ahogy az is törvényszerű, hogy a prófétának sehol sincs oly kevés becsülete, mint sajátjai körében. Miből ered ez a törvényszerűség? Hát abból, hogy a megsérült emberi természet tele van allergiás pontokkal. Sorolom őket.<O</O Presztízs-kérdést csinál, szinte mindenki abból, hogy miben különb testvéreinél, barátainál. Mint tudod, Én nem törekedtem arra, hogy ezt belőletek kiirtsam. Nem. Igenis legyen bennetek törtető vágy. De ez a törtetés ne olyan legyen, mint a vadak törtetése az őserdőkben, hanem olyan, mint az elvetett mag törtetése a napfény felé.<O</O Abban kell elsőnek lennetek, amiben a világ fiai szívesen átadják az elsőséget. Tehát nem más emberekkel kell küzdenetek, hanem magatokkal. Oly ár ellen kell erőt kifejtenetek, mely bennetek viharzik. Abban legyél első, amibe környezetedben mindenki szívesen beleegyezik. Sőt, besegít neked. Az üresen hagyott, a legutolsó helyet akard elfoglalni. Ez sohasem foglalt. Ez törvényszerű! Az első helyért mindig nagy a tülekedés, és e tülekedésben könnyen elvérzik a becsület, tisztesség, és főleg a szív tisztasága és békéje. Óriási hordereje van hajdani kijelentésem­nek: 'Ne álljatok ellen a gonosznak!'<O</O Törvényszerű az, hogy erőszakot szenved az Isten-országa! A bennetek lévő Isten-országa. E törvényszerűség ellen nem küzdeni kell, hanem elfogadni azt. Ezért kell küzdeni! El kell tudnotok fogadni azt, hogy ami a világ fiai szemében természetellenes, az számotokra a természetes, és ami a világ fiai szemében magától értetődő, az számotokra természetellenes, erkölcsi szinten. Természetes kell legyen számotokra az, hogy ne másokkal legyetek harcban, hanem magatokkal, és természetel­lenes ennek az ellenkezője.<O</O A világ, melyben éltek, csak annyiban hódítható meg általatok, amennyiben magatok urai tudtok lenni.(Önuralom!) <O</O Nem vágható ketté a világ meghódí­tásra és annak megvalósítására, hogy szeretnetek kell egymást. Ez olyan, mint a két főparancs. Nem kettő az, hanem EGY PÁR. Úgy van itt is. Hajtsátok uralmatok alá a földet és szeressétek egymást, ez nem két különálló követelmény Részemről felétek. Nem. Ez EGY PÁR! Nem lehet meg az egyik a másik nélkül. Aki ezzel nem számol, az keservesen tapasztalhatja önmagán e törvényszerűség következményeit. Aki pedig számol vele, az bár szenvedé­sek közepette, de boldogan, benső békével találkozik e törvényszerű­ség következményeivel.<O</O Az nem baj, ha ellensége van valakinek. Akkor sem baj, ha ez az ellenség a házanépe az illetőnek. Ez törvényszerű. De csak itt a földön. <O</O A mennyek országának, mely szívetekben van, ez a sorsa. Sorsa, hogy erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják meg azt. Éppen azért kell erőszakot alkalmazni, mert a földön ellen­ség veszi közre. Külső és belső ellenség. A külső ellenség nem érdekes. De kemény erőszakot kell alkalmaznotok a belső ellen­ség ellen, melyet magatokban hordotok. Ez az ára a mennyek országának. Sem megszerezni, sem megtartani nem lehet mások elleni harc által.<O</O És sem megszerezni, sem megtartani nem vagytok képesek önma­gatok elleni harc nélkül.<O</O De nemcsak azért lesz ellensége az enyéimnek saját háza­népe, mert törtetés van bennetek, s e törtetés gyakran célt té­veszt. Van egy másik ok is, mely biztosítja, hogy ellenséggel legyetek körül véve ott, ahol éltek. Ez az ok pedig az, hogy tük­rök vagytok, ha az enyéim vagytok.<O</O Hozzám tartozni nem lehet úgy, hogy valaki rendszeresen bűnrészességet vállal azokkal, akiket úgy hívtok: MÁSKÉNT GONDOLKODÓK. Ezek a másként gondolkodók azt még csak elviselik, hogy ti, akik mások vagytok, szeretitek őket. De csak egy ideig viselik el. Ha tükrök vagytok, akkor kénytelenek önismeretre jutni azok, akikkel együtt éltek, ha ti Engem képviseltek. Az olyan önismeret pedig, mely nem alázatra épül, az bizony össze akarja törni azt a tükröt, melyben megismerte önmagát.<O</O Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy egy idő után kifogy­nak azokból az érvekből, melyekkel önmagukat próbálták megi­deologizálni, s akkor nem marad más hátra, erőszakkal próbálják megszüntetni jelenléteteket. Ez számukra természetes, mivel nem az ellen kell harcolniuk, amit mondotok, - ez ellen különben így-úgy mindig lehet érveket találni annak, aki akar, - de létetek jelent immár problémát.<O</O Ez viszont számotokra óriási lehetőséget ad annak a szeretetnek tanúsítására, melyet Én tőletek megkívánok."<O</O
<O</O Uram! Egyik testvérem azt álmodta, hogy édesanyja levágta testvérem mindkét kezét. Mi ennek az álomnak a monda­nivalója?<O</O HANG:" Barátom! Fontos ehhez az álomhoz hozzátenni még azt is, hogy testvéred nem tragédiának, hanem természe­tesnek vette, amit édesanyja tett vele. Azért fontos ez, mert ez adja meg ennek a szimbólumnak a kulcsát.<O</O Ez az álom arra figyelmezteti testvéredet, hogy nem érez elég felelősséget önmagáért. Nem érzi eléggé súlyát annak a mun­kának, melyet kezei szimbolizálnak.<O</O Testvérednek és mindenkinek tudnia kell, hogy nem jó az, ha valaki nem ragaszkodik ahhoz a munkához, ahhoz a szerephez, mely életéhez tartozik.<O</O Szeretettel kérlek benneteket, ne legyetek könnyel­műek. Nem szabad, hogy a "mindenki ezt csinálja" meg­nyugtassa enyé­im lelkiismeretét. Valami nagyon nagy az, ami különbségként a világ fiai és Isten gyermekei között kell, hogy legyen. Ennek nem a külső megnyilvánulása érdekes, hanem a lélekben lejátszódó napi elhatározás afelé, ami lelkileg épít, buzdít és vigasztal.<O</O Sajnos sokan vagytok, akik külsőleg, talán éppen körül­ményeitek folytán másoknak tűntök, mint a világ fiai, de ne csap­játok be önmagatokat külső látszattal. Csak az különbözik e világ fiaitól, aki ezt egyértelműen tudja is önmagáról, s nemcsak má­sok mondják róla. Ez utóbbi természetes.<O</O
Visszatérve tehát az álomhoz. Testvéredet figyel­mezteti az álom nagykorúságára. Nem természetes az, ha valaki nem rendelkezik saját kezével. A természetes az, ha valaki támasz­kodhat testvéred kezére, munkájára. - Ez hát az álom üzenete."
<O</O Uram! Egy édesanya amiatt panaszkodik, hogy leánya nem akarja meglátni férjének kicsapongásait, hazugságait.<O</O HANG:" Barátom! Szomorú dolog, hogy ilyesmire Tő­lem várjátok a választ.<O</O Egy olyan anya, aki meg van kötözve gyermekével, az sohasem lesz megbékélve önmagával. Nem is lehet. Senki sem találja meg szíve békéjét, aki mások megváltoztatásától vagy megváltozásától várja azt. A szív békéje következmény. Következménye egy megjárt útnak. Ennek az útnak a másik neve: szabadságra törekvés.<O</O Nem törekszik szabaddá válásra az, aki mások megjavítását tűzi ki célul. Csak az jut el a szívbékéhez, a Tőlem kapott szívbékéhez, aki semmi mást nem akar úgy, mint ezt. Tehát e szándék, vágy, kívánság nem állítható más kívánságokkal egy sorba, s ott az első helyre. Nem. E kívánságnak nem mege­lőzni, hanem átjárni kell minden más kívánságot. Tehát nem legelsőnek, hanem a legfonto­sabbnak kell lennie.<O</O Az említett anyának hálát kéne adni azért, hogy leánya nem akarja látni azt, ami rossz. Neki kellene takargatnia és mentegetnie vejét leánya előtt!, és nem leleplezni! Ennek az anyá­nak már régen el kellett volna indulnia Felém, aki irgalmas­ságot hirdettem, kértem, valósítottam és nem bíráskodást. Ennek az anyának örülnie kellene azért, ami miatt kesereg. Igen, még vejének viselkedése is örömforrás lehetne számára. Üzenetem végén majd elmondom, hogy miért.<O</O Ez az anya saját maga felett mond ítéletet, és emiatt szenved. Szenvedi megkötözöttségét. Sajnos még nagyobb bajt is okoz. Szenvedését meg akarja osztani azzal a leányával, akit valójában nem szeret úgy, ahogy szeretni kell valakit.<O</O Ez az anya csak akkor és annyiban lesz édesanya, amennyiben Engem, mint fölszabadítót befogad életébe. Neki nem veje megváltoztatása miatt kell gondban lennie. E gond nem az ő asztala. LEÁNYÁÉ SEM! Neki saját gondolkodásának megváltoztatása miatt kellene gondban lennie. Amíg ezt el nem kezdi, addig Én teljesen tehetetlen vagyok problémáját illetően.<O</O Most közvetlenül neki szólok:<O</O Édes Gyermekem! Bizony, nem szereted helyesen leányodat. Még annyira sem szereted, mint vejedet. Ezt nem azért merem így mondani, mintha vejedet szeretnéd. Nem. De legalább szeretetlen­séged vele szemben tehetetlen. Míg leányod felé szeretetlenséged sajnos nagyon is aktív. Ez azért van így, mert az általad meglátott rosszat szeretnéd vele is láttatni. Pedig jobb volna, ha te sem látnád. Mindennek forrása pedig benned egy kesze-kusza önzés, mely vallásos színezetben kelleti magát.<O</O Én nagyon szeretlek téged is, leányodat is, és vejedet is. Ez Nekem nagyon-nagyon jó. Ettől vagyok boldog. Pedig hidd el, sem te, sem leányod, sem vejed nem szeretetre méltó olyan értelemben, hogy ez Engem boldo­gíthatna<O</O Ha majd engeded, hogy úgy éljek benned, amilyen vagyok, vagyis a gonosznak ellen nem állóként, irgalmasságot, ha­tárt nem ismerően élőként, akkor kezded majd érezni a szabadságnak azt az ízét, mely lényemmel azonos, s mely Lelkem jelenlétének biztos jele.<O</O Szemléletednek, látásodnak megváltoztatása az a feladat, melyet más el nem végezhet helyetted. Bármilyen szentté is válna leányod, vejed, te akkor is boldogtalan maradsz mindaddig, míg meg nem változik gondolkodás­módod.<O</O Örülök, hogy olyan leányod és vejed van, akik magatar­tásukkal leleplezik a benned lévő rossz szemléletet. Ez kellene, hogy örömet okozzon neked is. Erre utaltam föntebb.<O</O Persze, ez a szemlélet a leleplezés által meg nem változik, de legalább besegíthet neked, ha kellőképpen nyitott és jó szándékú benned az az elhatározás, hogy benned éljek. <O</O Várom megfordulásodat." <O</O
<O</O Uram! Advent kezdődött ebben az 1993-dik évben. Adventi szokásokról beszélt a rádió. Hozzád fordulok.<O</O HANG:" Barátom! Amit számotokra jelent az advent, az nem azonos azzal, amit jelentenie kellene. Mert számotokra nem jelent mást, mint ezt: közeledik karácsony. Mit kapok másoktól, mit veszek másoknak és kiknek kell karácsonyi lapot küldenem. Igen, ezt jelenti. És mit kellene, hogy jelentsen?<O</O Az egyházi évetek időszakai arra hívják föl figyelmeteket, hogy gondoljátok végig: milyen is volt a világ viszonyulása Hoz­zám eddig, és milyennek kell lennie ezután!<O</O Az Én viszonyulásom hozzátok mindig ugyanaz volt. Szeretet- viszonyulás. Ebben sem a múltban, sem a jövőben válto­zás nem volt és nem lesz. Nem is lehet.<O</O Bár kétségtelen, hogy amint a Nap sugara különböző közegeken különböző színekben törik meg és verődik vissza, úgy az Én szeretetemnek is annyi megnyilvánulási módja van, ahány ország, ahány társadalom, ahány ember.<O</O Részemről mindig boldogítás. Részetekről sok más. Bizony igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Igaz, hogy szeretetem sugarai torzítva is tudnak visszaverődni. Ilyenkor nem a sugár a hibás. De éppen azért, mert az Én szeretetem sugarai azok, melyek mindenütt ott vannak, éppen ezért igaz az is, hogy bárhol, bármikor és bárki számára, ha szeret engem, akkor ezek a sugarak melegítenek, világítanak, s nem égetnek, és nem kormoz­nak. Vagyis, az Istent-szeretőknek minden javukra válik. Senkivel szemben nem alkalmazok erőszakot. Ez azt jelenti, hogy senkivel szemben sem tudom megtenni, hogy ha rosszat akar, az számára jó legyen. A boldogságba bele kell nőni. Nem lehet belecsöppenni. Úton kell maradni hozzá. Advent is ÚT. Valójában nem karácsony ünnepléséhez, hanem ÚT Felém!<O</O Mi a kettő között a különbség? Aki ünneplésre készül, az kikapcsolódni akar. Kell ez is. De aki Felém közelít, az bekap­csolódásra készül. Annak nem az ünneplés, hanem a start, az elindulás a cél.<O</O Amint a futóversenyző, mielőtt elindul a versenyen, előtte sok edzést vállal, úgy az advent is edzési idő azoknak, akik születésnapomon azzal akarnak meglepni, hogy a Velem való találkozásban jobban nekilóduljanak az Általam véremmel kipon­tozott Útnak. Tehát adventben egy igen komoly találkozás átélésére kell felkészülnötök. Úgy kell találkoznotok Velem, ahogy Én kívánom ezt a találkozást!<O</O Kétségtelen, hogy Én mindig veletek vagyok, de kará­csony nem csupán erre akar emlékeztetni. Az elmúlt évezredek sajnos nagyon finoman kidolgozták karácsony ünneplésének vonzerejét, vagyis egy olyan menekülési módot, mely képessé tesz benneteket jó lelkiismerettel arra, hogy ne kelljen szembe­sülnötök a Velem való reális kapcsolattal. Pedig e kapcsolat kiépítésére és ápolására van hívatva minden ember itt a földi életben. Ez a földi élet értelme.<O</O Advent tehát egy óriási felhívás és lehetőség arra, hogy ébredjetek rá, mire teremtett benneteket az Isten.<O</O Valójában az egész történelem egy advent. Aki ezt nem látja, az azért nem látja, mert nem akar távlatban gondolkodni. Aki pedig nem akar távlatban gondolkodni, az a lelke mélyén nem is akar gondolkodni.<O</O Többször hallani e találó kijelentést, hogy a szavak gyakran arra valók, hogy eltakarják a gondolatot. Hát ezt kell mondjam sok ember életéről is. Azért élnek, arra törekszenek egy életen át, hogy életük értelmét ne kelljen tudomásul venni. Ezt nevezem Én menekülésnek a valóság elől. Az elől a valóság elől, melyet életemmel bemutattam nektek, és melyre adventben készülnötök kellene."<O</O
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
</O
