Tisztelt Uram,
A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi -- remélem kielégítő -- leírást áll módomban közölni.
Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az epület oldalára szerelt (teherszállításra szolgaló) csigával eresztem le. A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan le- eresszem a 110 kg-nyi téglát.
A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben -- amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről -- elveszitettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az epület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zuzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amig jobbkezem ujjai két izület melységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelelétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egyidőben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az utődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.. Hagy emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az epület fala mentén. Korülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan íteloképességemet és elengedtem a kötelet. Azok a falécek és szálkák tehát, melyeket utólag a tüdombol és a gyomromból operáltak ki, tulajdonkeppen a rám zuhanó láda maradványai voltak. Tisztelettel: Malter Elemér, kőműves
A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi -- remélem kielégítő -- leírást áll módomban közölni.
Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az epület oldalára szerelt (teherszállításra szolgaló) csigával eresztem le. A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan le- eresszem a 110 kg-nyi téglát.
A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben -- amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről -- elveszitettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az epület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zuzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amig jobbkezem ujjai két izület melységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelelétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egyidőben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az utődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.. Hagy emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az epület fala mentén. Korülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan íteloképességemet és elengedtem a kötelet. Azok a falécek és szálkák tehát, melyeket utólag a tüdombol és a gyomromból operáltak ki, tulajdonkeppen a rám zuhanó láda maradványai voltak. Tisztelettel: Malter Elemér, kőműves
