Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
Isten1.png


A tizenegyedik parancsolat


Rám villan egy villám,
mikor söröm innám,
talán fenn az égben
kész van a fényképem?

Mély hang dörren fentről,
figyelmezés lehet;
"Tilos az alkohol,
ha járművet vezetsz!"

Zeusz atya látja,
ki szabályt sért itt lent,
azt ajánlom neked,
ne kísértsd az istent!

A tíz parancsolat
megfejelve eggyel,
Mars isten azt vallja:
ne dacolj a Kresszel!

Gyorslábú Hermész már
nem lép ki kanyarban,
én sem teszem meg, bár
előzni akartam.

Add fel a Kressz-tusát,
megtiltotta Zeusz
hogy vezess ha ittál,
ott a metró s a busz!

Debrecen, 2013. 01. 28.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


A pókmama családja

Volt egy duci pókmama,
tele volt a potroha,
fialt harminc pókocskát,
nagy náluk a boldogság!

Virgoncok a kis pókok,
mindnek ad ő pókcsókot.
S mit eszik egy pókgyerek?
légylisztből sült kenyeret!

Tej helyett meg vért iszik,
ha a szúnyog bakizik,
s beragad a hálóba,
amelyik megcsípett ma!

Debrecen, 2013. április 19.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images
Csárdás kisangyalom
Csárdás kisangyalom,
édes kis galambom,
Gyere, ropjuk ketten,
padló megrepedjen!

Hangos már a csárda,
jár a babám lába,
repked szőke copfja,
hogyha velem ropja.

Azt mondja az írás,
húzzad öreg prímás,
sírva vigad lelkem,
nem fér e kebelben!

Csárdás kisangyalom,
sokat italozom,
homályos a látás,
mégis megy a csárdás!

Debrecen, 2013. 06. 12.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images
Házasság az anyóssal

Az anyósod ha zavar,
szabadulj tőle hamar!
Nejed helyett, meglátod,
jobb ha ő lesz a párod!

Legyen anyósod arád,
nagy boldogság vár ma rád!
Lányod lesz az ex-nejed,
magad leszel ex-vejed.

Anyósod lesz nejed anyja,
ex-nejednek a nagyanyja,
vedd azt is el, te mafla,
ő az ördög öreganyja!

Debrecen, 2013. 06. 10.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
01.jpg
Menny és pokol
Kénköves pokol,
ördögi akol,
zúg a heavy-metál,
az eszem is megáll.
Bőrszerkó ördögön,
diszkó a börtönöm,
dögös csaj rámkacsint:
''Szeretnél valamit?''
Cigivel kínálnak,
koktélt is csinálnak,
chilis étel vár ott,
s szép, bulizós lányok.
A mennyben pojácák,
szentfazék apácák,
kikben vér nem lüktet,
faarcú aggszüzek.
Puritán-prűd ruhák,
nem villanhat ki láb.
Sanszgallér a nyakon,
mennyei ez nagyon?
Hófehér a ruhám,
sorakozik a nyáj,
pálmaágat lenget,
pásztor el nem enged!
Terelgetnek kutyák,
kilóg már a lóláb!
Ördögi a rend itt,
hát a mennyről ennyit...
Debrecen, 2013. 06. 08.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images
Álomsziget
Ez a sziget álomsziget,​
nincsen vége, s kezdete,​
átöleli a meséknek​
mérhetetlen tengere.​
Kis földdarab, csak nyúlfarknyi,​
fontos az, hogy létezik,​
kik szeretik a meséket,​
itt mindet átélhetik!​
Bármelyiket választhatod,​
kiveti a tengerár,​
hullámoknak taraján jő,​
mint egy kívánságkosár.​
Ez a sziget álomsziget,​
a történet ismerős,​
te leszel a kis királyfi,​
vagy bármelyik mesehős.​
Hófehérke minden kislány,​
Csipkerózsi, Piroska,​
vár rá álmai honában​
egy mosolygós nagymama.​
Hamupipőke lábára​
üvegcipőt illeszt fel​
a királyfi szerelmesen,​
csillogása égi jel.​
Halkan cseng-bong a cipellő,​
könnyű álmot hoz reád,​
aludj édes kis gyermekem,​
kívánok jó éjszakát!​
Debrecen, 2013. 06. 14.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2013-7-16_2-17-32.jpeg

Július, áldott a neved!


Július fényruhát öltő,
pennát fog érted a költő.
Jó híred magasan szárnyal,
keringőt jársz te a nyárral.

Létedben lüktet az élet,
Július köszöntlek téged!
Pipacsba öltöző mezőn,
lepkeszárny libben delelőn.

Békákat kórusban zengetsz,
nálad oly forrók az estek.
Július, ébrenlét s álom,
ragyogsz, mint ékszer a lányon.

Királynő hónapok között,
mint aki napba öltözött.
Szerelmes éjvarázs heved,
július, áldott a neved!

Debrecen, 2013. 07. 16.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Szuhanics Albert

A temető zarándokai

Minden út a sírba vezet,
temetőbe, nem Rómába,
mindhiába borulunk rá
szeretteink sírhalmára.

Tengerré vált könnyek árja,
mécsek lángja élő vigasz,
holtak napján lágyul szívünk,
mint eleven, égő viasz.

Ma mi vagyunk látogatók,
zarándokai sok sírnak,
holnap testünk gödör mélyén,
s szeretteink értünk sírnak.

Krizantémok, őszi rózsák,
vigasztaljatok meg minket,
hadd emeljük csillagokhoz
gyászoló, szép szíveinket!

Emlékezés virágai,
segítsetek múltba látni,
eltávozott szeretteink
hűs mosolyát megtalálni!

Mert múltba hullt közös sorsunk,
s kit a halál elragadott,
ott vár minket az út végén,
ahol léptünk mind elfogyott...

Debrecen, 2013. 10. 28.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Gyertyákat gyújtsatok!

Temető e bolygó,
tömegsír a földünk,
időtlen időket
rideg sírban töltünk.

Temető e bolygó,
röpke perc az élet,
ám Halottak napján,
visszatér a lélek.

Gyertyákat gyújtsatok,
sok-sok kicsi mécsest,
táncoló lángokban
viruljon az élet!

A lelkünk lobogjon,
mint friss gyertyák lángja,
leheljünk életet
a dermedt világba!

Üde legyen szívünk,
mint az őszirózsa,
s ki már nincs közöttünk,
emlékezzünk róla!

Akit nem felednek,
az életben marad,
hálatelt szívekben
megér ezer tavaszt!

Temető e bolygó,
tömegsír a földünk,
Mégis feltámadunk
és örökké élünk!

Debrecen, 2013, 10. 29.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Megtelt a temető fénnyel

Eljött a halottak napja,
vetkeznek gyászoló ágak,
seprűt, s kis gereblyét fogok,
indul a temető-járat.

Élő fényt talál a bús éj,
mécslángok remegnek fázva,
fényük vén fejfákon táncol,
mély árnyék kúszik virágra.

Csokrai október végnek,
mintha még nyárutó volna,
vörösben, türkizben égnek,
szirmot bont az őszirózsa.

Megtelt a temető fénnyel,
krizantém díszít sok hantot,
léptem a tömegben rovom,
mégis oly egyedül vagyok.

A régi rokonok, társak,
barátok elmentek sorban,
testük a föld ölén pihen,
elfáradt lelkük most hol van?

A mennyben, örök hazában,
s szívekben emlékként élnek,
szememben könnyek fakadnak,
miképpen a csillagfények.

Mintha a fülembe súgnák,
lelkünk él, üzenünk néked,
vigyázzuk életed útját,
síron túl szeretünk néked!

Debrecen, 2013. 10. 30.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Viszek neked virágot

Fekete gyász, fekete
a zsebkendőm szeglete,
úgy megyek a temetőbe.

Tarka csokrot csinálok,
viszek neked virágot,
vízbe rakom egykettőre.

Meggyújtom a gyertyákat,
rebegek kis imákat,
mint a pára, mennybe szállnak.

Úgy remeg a gyertyafény,
mint a szemem szegletén
megcsillanó bánatkönnyek..

Fénybe vonja nevedet,
ez az égő szeretet,
így talán a gyász is könnyebb.

Emlékeim elérnek,
síron túl is remélek
találkozást az út végén...

Addig is úgy gondolom,
ott újra megfoghatom
a te drága kezedet én.

Debrecen, 2013. 10. 31.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Kivisznek a temetőbe

Életünkkel az a nagy baj,
ki születik, az meg is hal.
Jaj Istenem, mi lesz velünk,
elmúlás a mi végzetünk!

A temető csöndes, békés,
nincs fájdalom, nincs szenvedés.
Ámde élet sincsen benne,
csak sírjaink kőkeresztje.

Vigyünk gyertyát, mécsest oda,
ahol van a holtak hona!
Letűnt álmok temetője,
emlékezet vezetője...

Szeretteink sírhantjára
tudjuk, egyszer utoljára
hozunk halvány őszirózsát,
s esztendőre nekünk hozzák...

Nem tudhatjuk mikor és hol
nő a túlvilági tábor,
s majdan a mi lelkünk lép be
halálkapun öröklétbe.

Sorsunkkal megelégedjünk,
e világot úgy szeressük,
hogy ajándék kis időre,
s kivisznek a temetőbe...!

Debrecen, 2013. november 1.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Őszirózsák, angyalok

Az a csokor őszirózsa,
amit sírodra hozok,
elmondja majd tenéked, hogy
milyen bánatos vagyok.

Holtak napján mécsest gyújtok,
a sírodra leteszem,
így lángol az én szívemben
a nem múló szerelem.

Itt a hideg sírhantodnál
hamvas szirmok remegnek,
elrebegik üzenetem,
síron túl is szeretlek!

A te drága neved fénybe
borítja a mécsesláng,
ugye majd a mennyországnak
kapujában engem vársz?

De addig is legyen békés,
nyugodalmad édesem!
Az emléked velem marad,
s átkísér az életen...

Az angyalok boldogok hogy
láthatnak ott tégedet,
vigasztaljon ez a rózsa,
elbúcsúzom, ég veled!

Debrecen, 2013. 11. 02.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag


Meggyötört a bánat


Elkallódott álmok
kamrájában járok,
kis lim-lomok porban
itt hevernek sorban...

El nem csókolt csókok,
ki nem mondott bókok,
addig latolgattam,
nincstelen maradtam...

Itt semmi nem enyém,
mert nincsen már remény
múltam szebbé tenni,
mind kimaradt..., ennyi...

Eme bús kamrában,
dobog egymagában
az én fájó szívem,
veszteséghez híven...

Megspórolt mosolyok,
szétrágták a molyok,
soha nem használtam,
mikor nálad jártam...

Homályos látomás,
meglehet, egész más
történet lett volna,
s boldogságról szólna...

Úgy mint a mesében,
de letűnt reményem,
elmaradt vallomás,
nincs vigasz, semmi más...

Ím küszöbön hever,
s már senkinek nem kell,
azóta sem látlak,
s meggyötört a bánat...

Debrecen, 2013. 11. 20.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
1234631_629044450459670_728294023_n.jpg

Ne sírjatok lányok!

Ne sírjatok lányok,
mert szállnak az évek,
s hogy minden változik,
ettől szép az élet!

Tizenéves korban
tündérek voltatok,
mikor mindannyian
lány nevet hordtatok.

Már nagymamák vagytok,
szépek az unokák,
ez ma a boldogság,
történnek új csodák.

Több mint negyven éve
mily szépek voltatok,
elárul most mindent
egy fénykép rólatok...

Szép kor a mai is,
úgy hatvanhoz közel,
s emlékezem rátok,
higgyétek nékem el...!

Debrecen, 2014. 02. 10.
 
Utoljára módosítva:

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag




A boldogság ha egyszer rád talál

A boldogság ha egyszer rád talál,
te jól vigyázz, olyan lesz mint a nyár.
Követi ősz, s a fagyos tél szele,
te nem tehetsz semmit majd ellene.

A boldogság ajándék, meglehet,
nagyobb kincsed, hidd el hogy nincs neked!
Egy bús napon eltűnhet bárhová,
nem őrizted -, későn jössz erre rá.

A boldogság egy csodás kert bizony,
fagyos szél jő egy hideg alkonyon.
Virágaid szép szirma mind lehull,
földön hever, mikor bealkonyul.

A boldogság fakaszthat könnyeket,
mint tiszta tó, csillog a két szemed.
S ha véget ér majd ez a nagy csoda,
bánat tör rád, s bús könnyek zápora.

A boldogság egy félénk kismadár,
létünk egén hirtelen tovaszáll.
Messze repül, eltéved ő bizony,
végleg elhagy egy ködös alkonyon.

Debrecen, 2013. 06. 11.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag

A négy égtáj Don Quijotéi

Don Quijote, vajon hótt e?
nem pusztult el, él bizony,
a lelkünkben több is van ám
élnek túl az álmokon.

Észak, dél és kelet, nyugat,
a négy égtáj otthonuk,
e bús képű lovagokkal
lesz minékünk jobb sorunk!

Mert tisztelik a hagyományt,
merre király kardja nyes,
s Don Quijote gerince, tudd,
minden korban egyenes!

Minden korban és időben,
a térnek összes zugán
kell nekünk a lovagias
embertípus, tudd meg ám!

Ők az igaz példaképek,
mitől ember az ember,
bár gúnyt kapnak, s kinevetik
őket, győznek majd egyszer!

Szélmalomból jaj de sok van,
őrlik azok, ami jó,
ami szép és igaz dolog,
lesz rozsdás tradíció.

Válaszd el a jót a rossztól,
s idejétmúlt ne legyen,
oly fontos a lovag-erény,
mint az igaz szerelem!

Kelj szélmalmok ellenére,
ne bánd, ha törik kopjád,
te magad légy ez ötödik,
s neved áldással mondják!

Debrecen, 2014. 02. 03.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Mi helyén van, jól van!

Volt egyszer egy kismalac,
disznóólban lakott,
pocsolyában hempergett,
s csak lopta a napot.

Nem bánta, ha sáros ő,
rá is száradhatott,
a moslékban csámcsogott,
s csak lopta a napot.

Volt egyszer egy kiscsikó,
a rendet szerette,
pedáns volt és kényes ő,
a friss zabot ette.

Fésülték a sörényét,
kefélték a szőrét,
tiszta vizet ivott csak,
ápolgatták körmét.

A kismalac látta ezt,
s nem volt irigy rája,
ha lophatta a napot,
az illett hozzája...

Nem vágyott a kiscsikó
lustálkodni ólban,
vágtázott a szabadban,
mi helyén van, jól van!

Debrecen, 2014. 02. 20.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images

Ildikó napi köszöntő

Köszöntöm, ki Ildikó,
ti reátok inni jó!
Nyugodtan kimondhatom,
minden Ildi szép nagyon!

Higgyétek el, ez nem bók,
csinosak az Ildikók.
Kiket sokan szeretnek,
s kedvességre nem restek!

Nagy bennük a céltudat,
s jól vívják meg harcukat.
Szorgosak a kezeik,
a tetteket szeretik.

Kívánok sok névnapot.
legyetek ti boldogok!
Pénztárcátok dagadjon,
kedvetek se apadjon!

Szeressen a párotok,
s szívetek nem háborog!
Legyen sok-sok Ildikó,
ki úgy érzi, élni jó!

Debrecen, 2014. 03. 10.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images

Leánykérő locsolás

Kinyílott az orgona,
nem kell nekem korcsolya!
Jól bírok én még szusszal,
megyek hozzád lábbusszal!

Reggel van már, világos,
a kalapom virágos,
meglocsoltam kertemet,
s megöntözlek tégedet!

Nem kérek én tőled mást,
jó sonkát, piros tojást,
talán még egy kis italt,
s add nekem a szíved majd!

Debrecen, 2014. 04. 20.
 
Oldal tetejére