Szuhanics Albert versei

alberth · 2007 Március 15

Brute fili mi!

Julius Caesar, eljött végzeted,
Eldönték sorsodat ím az istenek.
Be kell töltened, ezt a végzetet,
Fátumod ellen, semmit sem tehetsz!

Rostrán szobrod áll, rajta diadém,
Hogy került oda, nem derül rá fény!
Rex-et kiáltott már két katona,
Rossz előjel lett -, az a korona.
<O:razz:
Hiába távolíttatád onnan el,
Parthiát vívni, ez lehet a jel!
Hódítani ott, hol Crassus veszített,
Ki ezt teheti, csak király lehet!
<O:razz:
Így tartja egy ős legenda,
Több vezéred ezt akarja.
Ha megteszed, elveszt néped,
Nem találhatsz itt középet!
<O:razz:
Ha ugyanis nem vállalod.
Mások által leszel halott;
Kik küldnének Parthiába,
Légy ezért Rómának királya!
<O:razz:
Tavasz közel, s februárban,
Lupercalia-fesztivál van.
Bíbor köntöst, Caesar ne ölts,
Ne vegyél föl vörös cipőt!

Koszorút ne tégy rá fejedre,
Ne ülj be arany székedbe...!
Most már késő, meg kell tenned,
Diktátorrá kellett lenned!
<O:razz:
Antonius diadémját, másodszor se fogadd el!
Ezt néped nem akarja, így király te nem leszel.
Egy király van, az Jupiter, Rómának az ura ő,
Kijelented, ujjong a nép, de elsápad sok ünneplő.
<O:razz:
A Theatrum Pompeiumban, összeül a szenátus,
Negyvennégy március idusán, törvényt már nem határoz.
Libertatoresek támadnak a gyűlésnek idején,
Pompeiusznak szobra előtt történt meg ez esemény.
<O:razz:
Huszonhárom késszúrással végezének ő vele,
Amit akkor mondott Caesar, lőn máig szállóige.
Te is fiam Brutus döfjél, szabadon a mellkasom,
Epilepsziás életemet folytatni nem akarom!
<O:razz:
Együtt mártá tőrét akkor Cassius, Trebonius,
Servilia, s Caesar fia Marcus Junius Brutus.
Így lett udód Octavius, édes unokaöccse,
És Augustus Caesarként neve fenn van örökre.

Debrecen, 2007. 03. 15.

<FIELDSET class=fieldset><LEGEND>Csatolt képek (megtekintésükhöz regisztrált tagnak kell lenned - to view the attachments you need to be a registered member)</LEGEND>

</FIELDSET>
<O

alberth · 2007 Március 25

Kedves Lapappilon!
Valóban a szerelmes versek a múzsák nagy ajándékai. Azonban néha gyermekverseket is írok, mert az ihlet úgy hozza. Úgy látom, ebből manapság kevés születik, s a maguk nemében ezek is lehetnek szépek, kedvesek.

A fecske ruhája
<O
Bálba ment a kis fecske,
Meghívta őt egy kecske.
Nem volt báli ruhája,
Mit vegyen fel magára?
<O

Így szólt hozzá a kecske,
Ne búsuljál kis fecske!
Egy elegáns frakkban tán,
Jól mutatsz a parkettán.
<O

Ha jó szabót keresnél,
Úri fecske lehetnél.
Ha frakkban vagy bemehetsz,
A sztárvendég te lehetsz.
<O

Így is tett a kis fecske:
Frakkban ment el az estre.
Az összes lányt felkérte,
Mindenki őt dicsérte.
<O

Hölgyválasznál az a helyzet,
Minden lánynak csak ő kellett.
Úgy szédült már a sok tánctól,
Hogy elszállt a boldogságtól.
<O

Hazatérvén otthonában,
Feszített az új frakkjában.
A tükörbe belenézett,
Azon nyomban el is képedt.
<O

Bejárom a nagyvilágot,
De ilyen szépet nem találok!
Semmi nem áll nekem jobban,
Nem vetem le azon nyomban.
<O

Aztán másnap eldöntötte,
Frakkot visel mindörökre.
Ha nem hiszed nézz az égre,
A rebbenő fecske népre!
<O

Debrecen, 2007. 03. 25. :55: <O
<O

alberth · 2007 Április 1

Te csak higgy, ne félj…<O
<O

Ha egy jó tündér<O

Állana eléd<O

Tőle mondd, mit kérdenél?<O

<O

A szerelmemet<O

Hogy találom meg?<O

Mondd csak, hogyan is lehet?<O

<O

Így szól a tündér:<O

Csak igaz legyél,<O

S lesz rá akkor majd esély!<O

<O

Mondd csak mit tegyek,<O

Hogy boldogabb legyek?<O

Esedezve kérdelek…<O

</O

<O

Az én válaszom<O

</O

Egyszerű nagyon;
Hallgasd meg a szívedet!<O

<O

Ha üldöz száz veszély,<O

Ha elhagy a remény,<O

Mondd csak mit tehetek én?<O

</O

<O

Te csak higgy, ne félj!<O

</O

Nincs nagyobb erény,<O

Marad akkor még remény.<O

<O

Ne add fel hited,<O

</O

S így az életed<O

Meglásd boldog s szép lehet!<O

<O

</O

Debrecen, 2007. 03. 30.<O
<O

alberth · 2007 Április 1

Április 1.

Április elseje, bolondos nap.
Süt a nap, szél fúj, szép a tavasz.
Zümmög a bogár, virágra száll,
Úszván a fényben, zöld a határ.

Szárcsa kék tavon úszik elénk,
Ragyogó kékben fürdik az ég.
Víz tükrét fűzfa bámulja rég,
Zöld a ruhája, tetszik e kép.
<O

Csalán alig hajt, oly zsenge még,
De jól vigyázz, mert csípése ég!
Fodrozza friss szél a tónak vizét,
Benyúl az ember, s hűsíti kezét.

<O

Hal-rajok úsznak tó tükre alatt,
Pikkelyen csillan a tavaszi nap.
Vízipók szalad a tó tetején,
Ragyog a fény boglárka kehelyén.
<O

Április elseje, oly üde a lég,
Suhan a kerékpár, ragyog az ég.
Jöjjetek ti is, mert hajtani jó,
Minékünk énekel mind a rigó.
<O

Olyan szép a tavasz, ezt vártuk már,
Gurul a biciklink, szabadon száll.
Virágok nevetnek ránk szerte szét,
Ne menjünk még haza, maradjunk még!
<O

Debrecen, 2007. 04. 01.<O
<O

alberth · 2007 Április 1

Milyen volt mosolyod...

Milyen volt mosolyod?
Tán tudja a Nap,
hogyan mosolyognak
a napsugarak.

Milyen volt a hangod?
Tán tudja az ég,
langyos esti szélben
milyen a lég.

Milyen volt járásod?
Emléke él,
ha zsenge nyírfácskát
mozgat a szél.

Milyen volt a csókod?
Azt tudja a tűz,
a perzselő láng
mily vágyakat űz.

Milyen volt hűs pillád?
Ha rám emeléd,
tőle elolvadám,
mint olvad a jég.

Milyen volt érintésed
és hogy simogat?
Mint anya gyermekét,
mint szél a lombokat.

Milyen volt ölelni téged?
Ki nem mondhatom,
oly forró, oly szoros,
szó nincsen rá tudom.

Milyen volt a búcsú tőled?
Azt tudja a rög,
ha szakad az eső,
a menny ha dörög...!

Ilyen volt könnyeink
zápora -, tudod...
Mégis elváltunk,
mint fától a lomb.

Milyen volt emléked?
Azt tudja a Nap,
hogy az éj múltával,
jő naptámadat.

Debrecen, 2007. 04.02.

alberth · 2007 Április 4

Tavaszi zápor

Zuhog kinn az eső cseppje,
Csurom víz a ház cserepje.
Bugyog, ömlik az eresz,
Mindenfele permetez.

Hömpölyög a víznek árja,
Patakká lett minden járda.
A kanális nyögve nyeli,
Árkok színe vízzel teli.

Mint a sodró hegyi patak,
Tajtékzó víz tova szalad.
Buborékokkal van tele,
A sok sár is szalad vele.

Mintha függöny futna egyre,
Olyan lett az ég peremje.
Áztatja az ég a földet,
Tépáz a szél esernyőket.

Kapualjba kell bebújni,
S nem is lehet szabadulni.
Míg nem csendesül a zápor,
S itt-ott cseppen csöpp csak fákról.

Felfrissült már a levegő,
Indulhat a járókelő.
Kisüt a nap, s vannak árnyak,
Kerülgetünk pocsolyákat.

Mindig sokat jelent nekem,
Ha zápor után frissül fejem.
Mert megújul a természet,
S belül én hasonlót érzek.

Debrecen, 2007. 04. 05. ://:

alberth · 2007 Április 6

A bohóc lelke

Ormótlan cipőben bukdácsol ő,
Aki a legnagyobb nevettető.
Kócos parókája, mint láng lebeg,
Vörösen, amikor bukfencet vet.

Őrajta kacag a nagy közönség,
Harsányan kiáltja..., jöjj vissza még!
Kockás a nadrágja, s pukedlizik,
A vidám gyerekek őt nevetik.

Eljátszik sorjában sok szerepet,
Mert nagyon szereti a gyerekeket.
Arca a púdertől fehér, virít,
A díszes publikum kacag, sikít.

A nadrágtartóba virágot tűz,
Krumpliorr, festett száj gondot elűz.
Vastapssal ér véget az előadás,
Mindegyik esetben kell ráadás!

Amikor elvonul, átöltözik,
A bohóc külsőleg elköltözik.
Lekerül paróka, s a krumpli-orr,
De bohóc marad ő..., benn valahol.

Boldog, mert nevettet gyermekeket,
Így ad át nekik sok szeretetet.
Könnyezve gondol a vastapsra még,
Legyen sok nevetés..., adja az ég!

A kockás nadrágja vállfán pihen,
Nem nevetne rajta most senki sem.
Lemosván a sminket, tükörbe néz,
Látja, mint bárki más..., olyan a kép.

De lelke legmélyén vidám, s nevet,
Mert közben kitalált új ötleteket.
Szinte már látja a gyermekeket,
Hogy fogják kacagni a jelenetet.

Órmótlan cipőjét leveti ő,
Vár rá a szekrényben, míg vissza jő.
Otthon úgy fogadja a Jancsi gyerek;
Apu, ha felnövök..., én bohóc leszek!

Debrecen, 2007. 04. 06.

alberth · 2007 Április 8

[FONT=Times HU,Times New Roman]

[/FONT]

Hawaii álom

Csodás éjjel, minő álom
egy édes éjszakán,
Veled valék míg hajnal jő,
Szép hawaii-leány.

A Csendes-óceán ölében
Hawaii ott pihen.
Mint gyermek nyugszik anyja karján,
úgy élsz e szigeten.

Kék lagúna vár örökkön,
míg tart a nappal ott.
Éjjel az óceán dúdolgat,
várva új holnapot.

Alkonykor jár rózsafelhő
a pálmafák között.
A víznek habja előtted ím,
bíborba öltözött.

Modd, van e annál szebb ruha,
mint barna bőrödön
Virágfűzérből készült öltözet,
S az orcádon öröm?

Ha csípőd ring hawaii-zenére,
s leng virág-ruhád
Mögötted dalol az óceán
a hullámokon át.

Sötét hajad a lágy szellő
szemedbe lengeti
Onnan mélyről élő tűz jő...
szerelemmel teli.

Nyújtsd hát karod, vonj magadhoz,
mint Hawaiit az óceán.
Hogy ringatózzam, lágyan véled
szép hawaii-leány!

Én esztelen futok feléd
a fehér fövenyen.
Van e szebb a nagyvilágon,
mint Hawaii, s a szerelem?

Debrecen, 2007. 04. 07.

alberth · 2007 Április 12

Lila orgonákat látok

Lila orgonákat látok,
virulának lelkesen.
Tavaszi nap ragyog rájuk,
vidítanak kedvemen.

Túl az utcasarkon járok,
s az illat még bódít ott,
Úgy érzem, hogy utóvégre,
a tavasz meghódított.

Már nyílik a tulipán is,
vérvörös a zöld között.
Közelébe, néhány vendég,
sárga pitypang költözött.

Öltözködnek már a fák is,
némely mennyasszony-fehér,
Rózsaszínű társaságuk
koszoruslánnyal felér.

Arrább vannak üdezöldek
s még rikít aranyeső.
Harsány tavasz-hírdetőként,
igen korán jő elő.

Gyönyörű a mangólia,
mint egy álom, olyan ez.
Ha meglátom, egyre nézem,
megállásra kötelez.

Persze a lila orgonát
igen nagyon szeretem.
Amikor még nem is látom,
már illatát érezem.

Virágozzatok orgonák,
dúsan, üdén és lilán.
Illatotok szellő hozza
a tavaszi éjszakán.

Debrecen, 2007. 04. 12.

alberth · 2007 Április 15

Hastánc

Hastánc estet lestem kedden,
Máskor is lesz hozzá kedvem.
Nem marad ott férfi méla,
Oly fülledt az atmoszféra.

Lenge a keleti jelmez,
Melyet a táncosnő felvesz.
Csak annyit mutat és sejtet,
Ami az egekbe kerget.

Csípője ring lágy zenére,
Ráhangol a szenvedélyre.
Lángra is lobbanok végleg,
Mikor a szemébe nézek.

Reámnéz, s nem pillant széjjel,
Derekán villan az ékszer.
Érzem, hogy magával ragad,
Lelkem a mennyekben halad.

Amikor gyorsul a zene,
Elkezdek szállani vele.
Sugároz női szépséget,
Mindent, mit ád a természet.

Hosszú haja terül az éjben,
Csillag gyúl sötét szemében.
Szép, karcsú dereka ingó,
Csípője tengerként ringó.

Ékszeres köldöke csillan,
Ritmusra drágakő villan.
Fátyola pihén leng ölén
Sejtetőn mint buja remény.

Mint Seherezádé ezeregy éje,
Elbűvölt engem kelet zenéje.
Haza még szédülve térek,
Pedig hát nem vagyok részeg.

Debrecen, 2007. 44. 16.

alberth · 2007 Április 17

Felhőkkel vándorló

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Helyben maradni nem tudok.
Kedvesem kérlek, ne szeress híven,
Mert lehet holnap indulok!

Otthonom nékem országnak útja,
Hegygerincek és tengerek.
Bárhol megszállok, indulok újra,
Helyben maradnom nem lehet.

Talán már mától elhív a távol,
Nyelem a búcsú könnyeit.
De lelkem lángol a boldogságtól,
Hogy úton vagyok már megint.

Ilyen az élet, kedvesem kérlek,
Ne vesd meg vándor lelkemet!
Elmegyek értsd meg, örökre, végleg,
Mert aki itt tart, eltemet...

Nem mondok néked, csak jót és szépet,
Légy boldog amíg itt vagyok!
Szeretlek téged, de meg kell értsed,
Egyszer mindenkit elhagyok...

Szárnyal a lelkem, át réten, kerten,
Sokáig itt nem maradok.
Úgy szállok, érzem, mint felhő az égen,
A széllel én is indulok...

Vérzik a szívem, zokog a lelkem,
Mert senki nincs, ki így szeret.
De ne vess meg engem, édes szerelmem,
Amiért holnap elmegyek...!

Indulok újra a régi útra,
Dúdolva furcsa éneket.
Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Harmatos fűben lépkedek...

Harang zúg távol, madár az ágról
Üdvözöl ismét engemet.
Lélekben szállok, míg úton járok,
Ott vagyon otthon, emberek..!

Kaland sok vár rám, nem leszek árván,
Új kedves, boldog holnapok.
De eső után mint, múló szivárvány,
Mindenkit sorban otthagyok...

Zokogva, ríva, van sorsom írva,
Ellene mit sem tehetek.
Mennybe van róva, eljő az óra,
Engedj el kedves, engemet!

Száz csillag gyúl már, a búcsú úgy fáj,
Érezed hogyan reszketek?
Mondhatnád - mégse! De nézz fel az égre,
Suttogom néked -, Ég veled!

Szemedbe nézek, szerelmet érzek,
Ma még fogom a két kezed.
Bárhogy is vágyod, holnap majd látod,
Fellegek útján elmegyek...

Vándor a lelkem, vándor a szívem,
Szél sodor, mint a felleget.
Ez, mi a sorsom, s követem híven,
Ilyennek szeress engemet!

Debrecen, 2007. 04. 18.

alberth · 2007 Április 18

Gyere, főzzünk tyúkhúslevest!

Vasárnap van, szép hétvége,
Mit készítsünk ma ebédre?
Mivel vendégeket várunk...,
Hogy ők jól lakjanak nálunk.

Gyere, főzzünk tyúkhúslevest!
Iromba legyen vagy veres?
Vágjuk le azt a bóbitást!
Mostanában nem tojt tojást.

Szép, kövér tyúk, tengerin nőtt,
Meg is szökött tegnap előtt.
Alig tudtuk őt elcsípni,
Nem lehetett vele bírni.

Talán-bizony megérezte,
Hogy kés által lesz elvérezve?
Nosza, legyünk túl hát rajta!
Ez egy kendermagos fajta.

Kés már nyakán, verdes párat,
Gyorsan alá a véres-tálat!
Majd forró vízbe kell eresszed
Ezt az ernyedt, meleg testet.

Jön a tolla, fosszuk róla!
Aztán fel lesz darabolva.
Nem vén tyúk ez, még fiatal,
Meg fog főni elég hamar.

Milyen szép, sárga a teste,
Látszik, nem a tápot ette!
Vágj zöldséget a fazékba,
Legyen petrezselyem, répa!

Ki ne maradjon a zeller,
Hagymát bele, de ezerrel!
A só merre? el ne sózzad,
Te a karalábét hozzad!

Ne sajnáld a borsot bele,
Attól lesz meg az ereje!
Mikor fő meg? kerülgetjük...
Hamarosan leszűrhetjük.

Van jó házi csigatészta,
Szórjuk bele két marékra!
Az illata mily fennséges,
Kínálgassad a vendéget!

Tyúkhúsleves, aranysárga,
Csordulásig szedd a tálba!
Csodáljuk az arany színét,
De még jobban a jó ízét.

Tizenkettőt üt az óra,
Kész lett déli harangszóra.
Gőzölög a tyúkhúsleves...
Jut belőle mindenkinek!

A gyermek kap zúzát, májat,
Én szedem ki a fart, a hátat.
Kinek kell a combja, szárnya?
Melle-húsát, na ki várja?

Kapcsoljuk be a rádiót!
Jó ebédhez a nótaszót.
Száll az illat, szól a nóta,
Jó étvágyat! - búcsúszóra...

Debrecen, 2007. 04. 18.

alberth · 2007 Április 22

Túl a városon

Túl a városon
Erdők lombja zöld.
Érezni ahogy
Illatoz a föld.
Távol hegytetőn
Mered várorom,
Frissen jár a szél...
Túl a városon.

Túl a városon
Tehén legelész.
Cigarettát gyújt
Az öreg tehenész.
Tarka macska lép
Árkon átoson,
Mancsát rázza még...
Túl a városon.

Túl a városon
Földútnak porán
Kerékpárt teker
Egy kis pór-leány.
Kecses őz fut el
Friss csapásnyomon,
Szinte nesztelen...
Túl a városon.

Túl városon
Árnyon eb pihen.
Most tojt meg a tyúk,
Kárál sebtiben.
Természetes lét,
Derű, nyugalom...
Ez, mi rámtalál
Túl a városon.

Túl a városon
Ránkterül az éj.
Csillagok útján
Regéket mesél.
Én már aluszom
Puha vánkoson,
Csendes éjszakán...
Túl a városon.

Túl a városon
Hajnalodni kezd.
Itt az ébredés
Kakasszóra lesz.
Könnyen ébredek,
Elhagyom vánkosom...
Derűs, jó reggelt!
Túl a városon.

Debrecen, 2007. 04. 22.

alberth · 2007 Április 23

Megáradt a Csele-patak

Mivé lett a hősök kora?
Népünk sorsa oly mostoha!
Hová tartunk Mohács óta?
Keservvé lett minden nóta…

A mohácsi csatamező
Olyan lett, mint egy temető.
Elbukott az ország népe,
Rabbá lett százötven évre!
<O

Mohács volt a vesztes harcunk,
Innen indult sok kudarcunk.
Hol az ősök nyugton jártak.
Népünk többé már nem járhat!
<O

</O

Nagy királyunk elmenekült,
Páncélostól vízbe merült.
Megáradt a Csele-patak,
Vetvén habos tajtékokat.
<O

</O

Amely mindig szelíden folyt,
Mohács vészén szinte tombolt.
Felduzzadván, mint duzzad harag,
Küldött gyilkos hullámokat.
<O

</O

Lajos király, fogjad lovad,
Mert a vízbe beleszalad!
Belevet a háborgóba,
Soha többé nem ülsz lóra!
<O

</O

Súlyos vaspáncélod lehúz,
Nincs esélyed rá, hogy kiússz!
Hogy magadat mentsd a partra,
Tán az ég is így akarta?
<O

</O

Köpenyed a vízen terül,
Lassan az is alámerül…
Alámerül, mint országod,
Lenn csak az iszapot látod.
<O

</O

Mért kellett ennek így lenni,
Egy patakba beleveszni?
Jagellók dicső vérének,
Az Árpád-ház örökének?
<O

</O

Vajon Lajos, milyen átok ült reátok,
Mit nem oldhatott fel atyátok?
Sem papkirályok, sem táltosok,
Sem szentek, tudók, sem látnokok!
<O

</O

Jajj, vasban veszett a Cselébe,
Krisztus urunk hű cselédje!
Úgy feküdt ő a Cselében,
Mint gyermek az anyaméhben.
<O

</O

Mint gyermek, ki halva szület,
Papok kezén már feszület
Amikor kihúzták szegényt,
Egy ország sírta ez eseményt.
<O

</O

Lajos meghalt, az ország veszve
Török kézben lett a veszte.
Szegény, árva Magyar nemzet,
Mohácsnál mindent elvesztett!
<O

</O

Debrecen, 2007. 04. 23.

alberth · 2007 Április 23

Észveszejtés

Különös éjszaka, különös nap,
A semmi vet nagy árnyékokat...

A fejem felett ragyog az ég.
Odafenn a Nap gyönyörű kék...

Vadovak rajzanak egy szúnyog körül.
Mindaddig csípkedik míg elmenekül...

Mikor az óra éjfélt mutat,
Indul az állomás, de áll a vonat...

Különös éjszaka, órákon át
Egy ember söpri a Hold udvarát...

Egy anya nyűglődik, sír éjszaka.
Babája ringatja, csicsíja, mama...!

Televíziót lát, ki háztetőre néz.
S antennákat bámul szobákban a nép...

Legény a lánykát úgy szereti,
Hogy szíve kiugrik, de visszateszi...

Csörög az óra, felriadok.
Végre, hogy mostmár ébren vagyok...!

Reális világ, csupa öröm...,
Egyszer azonban a kutyám köszön...!?

Kaján vigyorral elébem áll.
Jó reggelt gazdám, hogy aludtál...?

Ne haragudj ebem, sietek nagyon!
Kiugrok a házból máris a falon...

Különös éjszaka, különös nap,
Elment az eszem, vagy helyben maradt...?

Debrecen, 2007. 04. 24.

alberth · 2007 Április 24

Mindig jó vagyok...

Mindig jó vagyok, csak néha rossz.
Bánt, mikor a párom ezért haragos.
Ne duzzogjál rózsám, semmiségekért.
A kocsmában elvert fizetésekért!

Mint galamb a párját, úgy szeretlek én.
Olyan vagyok hozzád, mint egy lágy kenyér.
Lehozom tenéked az égi csillagot,
De szeress akkor is, mikor rossz vagyok!

Én vagyok számodra az édes oltalom,
De néhanap a pultnál a kosztpénzt otthagyom.
Nem tehetek róla, de meg kell értened,
Olykor meg kell hívnom a szesztestvéreket!

Azt hogy durva vagyok, ha hazaérkezem?
Hidd el arra vissza..., nem emlékezem!
Másnap, mikor kék-zöld az ábrázatod,
Arra ezer csókot, sírva csókolok!

Azt mondják, hogy más nők után kódorgok?
Mert irigyelnek téged a szomszédasszonyok!
Mindig csak a pletykán jár az ő eszük,
Soha nem engedem, hogy szóba állj velük!

Persze olykor-olykor, ha mégis csajozom,
A te érdekedben, meg nem változom!
Mert úgy felpezsdít engem egy titkos találka,
Hogy veled szívesebben bújok az ágyba!

Féltékeny is rád, csak néhanap vagyok,
Ha utcán rádköszönnek, nagy botrányt csapok!
Hogy képzelhet olyat egy férfi személy,
Hogy reád tekintsen..., nem hagyhatom én!

Arcodat, szemedet, te ki nem festheted,
Még szemet vetnének rád az emberek!
Így is sokszor tarka a szemed alatt,
Olyankor használjad a púderodat...

Tudod, drága kincsem, boldogság nekem,
Ha ebédre vársz engem, mert megéhezem.
De tálalni ha késel, elönt a méreg,
Nem bírok magammal, megütlek téged.

Aztán ha jól laktam, meg is enyhülök,
Haragot nem tartok, könnyen békülök.
Becézgetlek szépen, ölembe rántalak,
Mindig levezeklem, mikor bántalak!

Záporoz a könnyem, úgy bánom vétkemet,
S a kocsmába térek, hogyha vétkezek!
Lelki könnyebbülést mindig ott nyerek,
Nyelek én ott italt, s nyelek könnyeket...

Haza hogy kerülök? soha nem tudom,
Mert a tudatomat mindig eliszom.
Mégis imbolygásom, csak hozzád vezet,
Kérlek drága kincsem, szeresd e részeget!

Érzed már kedvesem, hogy szeretlek én?
Ily szerető mellett az élet lányregény.
Ha néha rossz vagyok, arról sem tehetek,
A rózsa is terem fájdalmas töviset.

De a rózsaillat mily édes, bódító...,
Ezért vagyok én jó asszonyhódító!
Ha néha rossz is vagyok, ilyennek szeress,
Boldogabb te mással, sohasem lehetsz!

Debrecen, 2007. 04. 24. :34:

alberth · 2007 Április 25

A katona lova

Volt egyszer egy katona,
Annak volt egy falova.
Nem volt e ló zabfaló,
Csak egyszerű hintaló.

Azt hitte a katona,
Elindul a falova.
Felült hát a falóra,
Fittyet hányt a valóra.

Sarkantyúzta -, hiába,
Nem indult a csatába.
Mérges volt a katona,
Mert engedetlen a lova.

Elvitte a lóvásárba,
Ott eladta falóárba.
S vett valódi csatalót,
Most várja az indulót.

De a harcnak vége van,
Évek óta béke van.
Amióta van lova,
Otthon ül a katona.

Debrecen, 2007. 04. 25.

alberth · 2007 Április 26

Diákszerelem

Diákszerelem,
úgy hittem, csak álmodás.
Elfeledem majd,
s kialszik e furcsa láng.

Emlékeimben,
egy visszatérő állomás.
Álmaimon át,
elérhetetlen délibáb.

Mennyben jártam én,
mint szerelmes kis diák.
De kihúnyt a fény,
ennyi volt és semmi más.

Néha látom őt,
eszembe jut hirtelen.
Az a szerelem,
ő volt akkor mindenem.

Pár évtized után,
sok emlékem megkopott.
Vele szemben még,
mindig kisdiák vagyok.

Rohanó idő,
mennyi mindent eltemet.
Van akit én már,
lehet, meg sem ismerek.

De ha látom őt,
felejtenem nem lehet.
Megőrzi a múlt,
legszebb emlékeimet.

Diákszerelem,
azt hittem egy lángolás.
Elalszik a tűz,
soha többé nincs tovább...

Debrecen, 2007. 04. 25.

alberth · 2007 Április 26

Piroska és a...

Piroska, Piroska,
Mért vagy te csinoska?
Megveszek teérted,
Énvelem beéred?

A rúzsod csókálló,
Harisnyád pókháló.
Hajfürtöd leomló,
A blúzod kibomló.

Gyere a házamba,
Bújjál az ágyamba.
Szépeket mesélek,
Lesz időnk temérdek.

Te melléd befekszem,
Testednél melegszem.
Te vagy az óhajom,
Szerelmes sóhajom.

Piroska, Piroska,
Hajtsunk a tilosba!
Megölellek menten,
Csináljuk ezt ketten!

Debrecen, 2007. 04. 26.

alberth · 2007 Május 1

Májusi szerenád

Orgonaillatú május éjjelen,
ott leszek kertedben, édes-kedvesem!
Forró szerenádot küldök én neked,
elárulván néked, hű szerelmemet!

Szép hónap a május, szép a szerelem,
minden lány ablaka most nyitva legyen!
Gyönyörű május éj, virágillat száll,
holdfény és szerenád egymásra talál.

Így lelünk egymásra május éjjelen,
a természet ölén mi is hirtelen.
Hozzád száll a zene, és az énekem,
tárd ki az ablakod, hallgasd kedvesem!

Kitártam a szívem, tárd ki ablakod,
Lássam a holdfényben karcsú alakod!
Ha tiéd a szívem, dobj rózsát nekem,
Édes csókjaidért régen epedem!

A legszebbik hónap a május bizony,
májusban kinyílik a rózsaszirom.
Vörös rózsa tárul, és a szerelem,
olyan a szépsége, mint te vagy nekem.

Május elsején a majálisra jer,
menjünk a ligetbe, az a legszebb hely!
Majá a természet királynője vár,
nem mehet hozzája, csak fiú, s leány!

Hétfátyoltáncra hív, elvarázsol ő,
mindenki májusban a legjobb szerető.
Sétáljunk a parkban, mi is pároson,
kéz a kézben menjünk át a városon!

Május éjszakán, sok virág illatoz,
én is egy virágot sűrűn csókolok.
Édes rózsaszálom, én egyetlenem,
elbódít az illat és a szerelem!

Nyíljon az orgona, rózsa, liliom,
öleljen a párom, mikor akarom!
Ilyen a természet, szerelmet szeret,
Engedd hogy örökké, a tied legyek!

Debrecen, 2007. 05. 01.

Szuhanics Albert versei

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák