VALAKI HÍ
Valaki hí engem, valaki hí.
Miért rejtőzik el mégis, hiszen
hallom, ahogy fülembe súg s üzen.
Valaki hí engem, valaki hí.
Érzem így is – a messzeségen át –
finom bőrének édes illatát.
Valaki hí engem, valaki hí,
próbára tesz, kicsit játszik velem.
Leszel-e majd igaz szerelmesem?
Valaki hí engem, valaki hí.
S habár követem, mint nyarat az ősz:
nem vár a halhatatlan ismerős.
Valaki hí engem, valaki hí.
Miért rejtőzik el mégis, hiszen
hallom, ahogy fülembe súg s üzen.
Valaki hí engem, valaki hí.
Érzem így is – a messzeségen át –
finom bőrének édes illatát.
Valaki hí engem, valaki hí,
próbára tesz, kicsit játszik velem.
Leszel-e majd igaz szerelmesem?
Valaki hí engem, valaki hí.
S habár követem, mint nyarat az ősz:
nem vár a halhatatlan ismerős.