Százezrek dolgoznak külföldön és százezrek tervezik, hogy utánuk menjenek. A fiatalok több mint 40 százaléka nem Magyarországon akar élni. Mi lesz velünk, az itthon maradottakkal jó orvosok, ápolók, nővérek, buszvezetők és tanárok nélkül? A Heti Napló riportfilmje.
A kivándorlás olyan téma lett az elmúlt években, amely a magyar társadalom egyetlen családját se hagyja érintetlenül. Mindenki tudja, hogy létező probléma, a mértékéről azonban már viták vannak. Pulai András, a Publicus Intézet elemzője szerint 1,5 millió magyarról beszélhetünk, aki érdemben fontolgatja, hogy a közeljövőben külföldön vállal munkát, és így elhagyja az országot.
A Publicus mérése szerint leginkább a pénz az, ami miatt az elköltözés mellett döntenek. A kivándorlást tervezők 59 százaléka a fizetést mondta indokként, de a többi válasz is leginkább a munkakörülményeket nevezi meg.
És hogy kik mentek el, illetve kik tervezik, hogy elmennek? Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy zömében a fiatalok. „A magasan iskolázottak körében, a kisebb, közepesebb településen élők és leginkább a 30 évnél fiatalabbak körében ez a potenciál 41 százalék, ami szerintem döbbenetesen magas. Egy éve ez 37 százalék volt, tehát ez hibahatáron túli növekedés” – mondta Pulai.
Az orvostanhallgatók között is 40 százalék az aránya azoknak, akik gyógyítani az egyetem után már nem itthon akarnak. A pedagógus elvándorlás is óriási, igaz ők jószerével nem tudnak tanárként külföldön elhelyezkedni.
Terjed ugyanakkor egy cseh kutató térképe, ami azt mutatja, hogy Magyarországon nincs is olyan nagy baj, hisz a térség országaiból százalékosan hasonló, vagy magasabb mértékű az elvándorlás. Csak míg például Lengyelországból a 2004es uniós csatlakozással azonnal nagyon sokan vándoroltak ki, és mostanra inkább stagnáló, vagy csökkenő a tendencia, addig Magyarországon 2008-ig tartotta magát az az elmélet, hogy a térségben mi vagyunk a legkevésbé mobilak. Ez a tendencia változott most meg.
A kivándorlás olyan téma lett az elmúlt években, amely a magyar társadalom egyetlen családját se hagyja érintetlenül. Mindenki tudja, hogy létező probléma, a mértékéről azonban már viták vannak. Pulai András, a Publicus Intézet elemzője szerint 1,5 millió magyarról beszélhetünk, aki érdemben fontolgatja, hogy a közeljövőben külföldön vállal munkát, és így elhagyja az országot.
A Publicus mérése szerint leginkább a pénz az, ami miatt az elköltözés mellett döntenek. A kivándorlást tervezők 59 százaléka a fizetést mondta indokként, de a többi válasz is leginkább a munkakörülményeket nevezi meg.
És hogy kik mentek el, illetve kik tervezik, hogy elmennek? Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy zömében a fiatalok. „A magasan iskolázottak körében, a kisebb, közepesebb településen élők és leginkább a 30 évnél fiatalabbak körében ez a potenciál 41 százalék, ami szerintem döbbenetesen magas. Egy éve ez 37 százalék volt, tehát ez hibahatáron túli növekedés” – mondta Pulai.
Az orvostanhallgatók között is 40 százalék az aránya azoknak, akik gyógyítani az egyetem után már nem itthon akarnak. A pedagógus elvándorlás is óriási, igaz ők jószerével nem tudnak tanárként külföldön elhelyezkedni.
Terjed ugyanakkor egy cseh kutató térképe, ami azt mutatja, hogy Magyarországon nincs is olyan nagy baj, hisz a térség országaiból százalékosan hasonló, vagy magasabb mértékű az elvándorlás. Csak míg például Lengyelországból a 2004es uniós csatlakozással azonnal nagyon sokan vándoroltak ki, és mostanra inkább stagnáló, vagy csökkenő a tendencia, addig Magyarországon 2008-ig tartotta magát az az elmélet, hogy a térségben mi vagyunk a legkevésbé mobilak. Ez a tendencia változott most meg.
