Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Míly semmi! mégis mint oson
a mélybe ujjamon,
míg siratom! - míg siratom!-
óh Istenem! hát nem lehet
jobban szorítni kezemet?
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidólon,
fenn uralg gyászszínű trónon,
ide mostan értem épen,
messze jártam, vad Thulében,
mely világ végén egy bájhon, végtelen,
túl időn - túl teren.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Fenéktelen völgyek, folyók,
szurdok, mosás, titánbozót,
formákkal, miket szemed nem sejt,
mert a harmat mindent elrejt;
partnélküli tengerek,
s rájuk hulló meredek,
tengerek, mik nem hevernek,
tűzegekre habot vernek,
tavak, melyek hányják folyton
holt vizük, mely holt és zordon,
hűs vizük, mely halk és fáradt
s rajt a lenge liljomszálat.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
S e tavaknál, mik igy folyton
holt vizet, mely holt és zordon,
hűs vizet, mely halk és fáradt
s hánynak lenge liljomszálat;
e hegyeknél - e folyóknál,
lassan, egyre mormolóknál -
vak bozótnál s hol a rossz
béka és gyik táboroz -
e lápoknál és torlóknál,
hol manó jár -
mindez átokvert helyekben, -
minden méla szögeletben -
rémült útas mit lel itt?
multja leples rémeit -
szemfedős formákat, mellyek
sóhajtnak a vándor mellett -
holt barátiét, kik rég be-
költöztek a földbe - s égbe.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Szívnek, melynek kínja légió,
ez egy békés áldott régió,
és a csupán árnyat látó
szellemnek ez Eldorádó:
de átutazva útas ember
rá nyiltan nézni nem bir, nem mer,
titkát halandó gyenge szem
nem látja nyitva sohasem,
mert tiltja szigorú királya
rojtos pillát emelni rája
s így vándorlélek itt csak mintegy
homályüvegen át tekint - s megy.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Bús magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidólon,
fenn uralg gyászszínü trónon,
haza mostan értem épen:
ott valék, e vad Thulében.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
December éje zordon,
de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
ha majd tavasz fuvall.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
December éje zordon,
de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
a fagy panaszt se hall.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
Lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a busarcu gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.
 

Tisza1918

Állandó Tag
Állandó Tag
Morog a puszta part alatt, amint
erős dagállyal tölt be húszezer
barlangot, melyet éjjel visszanyer
Hecate s árnyas hangjuk zeng megint.
Gyakorta meg szelid kedélye ring
s a csöpp kagyló is éppen ott hever,
ahol lehullott, mert hullám se ver
s lekötve most a menny viharja mind.
Ha szemgolyód a kínoktól sötét:
legelje hát a Tenger távolát;
ha füled durva zajjal megtelik
s unja az élet súlyos dallamát:
egy vén barlang mellett merengj, amig
meghallod majd a nimfák énekét.
 
Oldal tetejére