Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
ÁLMODOM-E?

Álmodom-e?
Vagy látok igazán?
S akit látok,
Tündér-e vagy leány?
Akár leány,
Akár tündér lenne,
Mit bánnám én,
Csak belém szeretne!

Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844. április-május
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
SÍROM

Hogyha én majd meghalok,
Nem leszen kő síromon;
Egy kis fejfa lesz a jel,
Ahová teszik porom.
De ha megkövűl a kín,
Mely most elhat lelkemig:
Alacsony sirom fölött
Piramíd emelkedik.

Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844. április-május
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
POHARAMHOZ

Különben én becsüllek, oh pohár!
Csak egy van benned, amit restelek;
Azt restelem csak benned, oh pohár!
Hogy olyan könnyen kihörpentelek.
Ha én tenéked volnék, oh pohár!
Ki nem fogynék a borból sohasem;
Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!
Innál belőlem véges-végtelen.

Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844. április-május
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
ÉLET, HALÁL

Boldog, kinek fejére
Az ég oly sorsot mért,
Hogy bor- s leányért éljen
És haljon a honért.

Petőfi Sándor - Pest, 1844. július-augusztus
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
FURFANGOS BORIVÓ

Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.

A kancsó zsarnokszív” - azt gondolom -
„Ki kell belőle a vért ontanom!”
S e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.

Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
SZEMFÁJÁSOMKOR

Teremtő isten! szemeimre
A vakságot tán csak nem küldöd?
Mi lesz belőlem, hogyha többé
Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!

Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
HALÁLOM

A halál két neme áll előttem,
Nem tudom, hogy melyiké leszek;
Nem tudom, pedig szeretném tudni:
Éhen vagy szomjan halok-e meg?

Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
VERSEIM

A költészet fája életem,
Minden versem egy levelke rajt.
Fa, levél el fog hervadni majd,
A felejtés szele rásohajt.

És mivelhogy elhervadni fog,
Ne is ápolgassam én e fát?
Más hasznot ha nem hajt: legalább,
Amíg élek, hűs árnyékot ád.

Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
GYERE, LOVAM...

Gyere, lovam, hadd tegyem rád nyergem!
Galambomnál kell még ma teremnem.
A kengyelbe most teszem ballábam,
De lelkem már a galambomnál van.

Száll a madár, tán párjához siet;
Sebesen száll, el is hagyott minket.
Érjük utol szaporán, jó lovam,
A párját ő sem szereti jobban.

Petőfi Sándor - Pest, 1844. december
 

Kaktuszmalac

Állandó Tag
Állandó Tag
KATONA VAGYOK ÉN...

Katona vagyok én, kiszolgált katona,
Csak káplár sem voltam, mindig közkatona.
A katonasághoz ifjúságot vittem,
Ott maradt az, haza öregséggel jöttem.

Nagy volt pontosságom, nagy volt a hűségem,
Nem volt reám mérve csak egy büntetés sem.
Mi lett a jutalmam, mikor kiszolgáltam?
A generális megveregette vállam.

Petőfi Sándor - Pest, 1844. december
 
Oldal tetejére