Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
2. A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
3. A jó lovat akár ki se vigye az ember a vásárba, mert úgyis híre megy, és a házhoz jönnek érte. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
5. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
6.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
7. A felesleges beszéd s a céltalan udvariasság valóban felesleges. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
8.
A lekaszált rétek tarlóján pókhálók ragyogtak, amelyeket nappal sosem lehetett látni, és a nap vörös tányérja mintha megállt volna gondolkozni, hogy elszakadjon-e a föld peremétől. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
9.
Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
10. Egyszer elmondtad, másodszor már a kutya se kíváncsi rá. Az ostor csak addig ér valamit, amíg ritkán veszik elő. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
11.
Az emlékezet alig törődik az idővel, amely nem segít soha, és talán nem is tudja, hogy ő az Idő, és az ember fejében összevissza kapcsolja a kedves és kedvetlen, a szép és a csúnya, jó és kellemetlen eseményeket. Fekete István
 
Utoljára módosítva:

antiflag

Állandó Tag
Állandó Tag
12. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Fekete István
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére