Tanítás: elmélet vs. gyakorlat

Riecka

Állandó Tag
Állandó Tag
Sokakat foglalkoztat az oktatásügy helyzete, az oktatás minősége, a pedagógusok munkájának elismerése vagy állandó kritizálása. A topik indításának célja tapasztalatcsere, kiindulási pont pedig egy friss kutatás eredménye.
 

Riecka

Állandó Tag
Állandó Tag
Ahogy segítőkész Kollégáimnak ígértem a
Szaktanácsadás - szakértés - tanfelügyelet II.-nél, külön topikot indítok, melyben megírom az eredményeimet.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítségét; a kérdőívek fogadását 110-nél lezártam, vagyis az álomhatárt a segítségetekkel sikerült elérni! :)

A kapott eredmények összessége hosszú és talán unalmas is lenne egyben, így most csak a legkiugróbbakat ismertetem.

A kérdőív a pedagógusok tanítási gyakorlatát vizsgálta abból a szempontból, hogy mennyire valósul meg a tehetséggondozás az általános iskolákban (kiemelten az alsó tagozaton). Több területet érintettek a kérdések, melyek összeállításakor azokat a feltételeket vettem sorra, melyek megvalósulása lehetővé teszi az általános képességfejlesztést (kisiskolás korban a tehetséggondozás - kivételes esetektől eltekintve - leginkább ezt kellene, hogy jelentse).
Tehát szerepelt benne a munkaforma, tanulásszervezési módszerek, szemléltetés, légkör, szakmai együttműködés, pedagógusok attitűdje, tehetségazonosítás kérdése.

1. A gyakorló pedagógusok a válaszok alapján fontosnak tartják, hogy az általános képességfejlesztést hatékonyan megvalósítsák. Sok és változatos munkaformát, tanulásszervezési módszert, tevékenységet, szemléltetést alkalmaznak egymással párhuzamosan.
2. Ami hiányosságra utalt: a kooperatív oktatási módszerek és a drámapedagógia alkalmazásának alacsony mutatója. Ezek a legalkalmasabbak a személyiségfejlesztésre - ez még mindig kívánnivalót hagy maga után.
3. A szakmai együttműködés nem valósul meg magas szinten, különösen figyelmeztető jellegűnek érzem azt, hogy az iskolák vezetősége NEM ad segítséget a különleges bánásmódot igénylő tanulókkal kapcsolatban. Ez számomra megkérdőjelezi az integrált/inkluzív oktatás tényleges megvalósulását. Általánosan jellemző, hogy a pedagógusok nem kapnak segítséget szakemberektől (vagy csak nagyon korlátozott mértékben).
4. A tehetségazonosítására még mindig jellemző, hogy elsősorban a jól tanulókat vélik tehetségesnek.
5. Nagyon elgondolkodtató adatok születtek a leterheltséggel kapcsolatban (nagyon magas százalékban érzik magukat leterheltnek magukat a pedagógusok), valamint a nem egyforma feladateloszlásnál (két véglet: egy pedagógus egy vagy két tantárgyat tanít 2-4 évfolyamon; másik pedagógus 4-5 - köztük több fő - tantárgyat tanít, esetenként 4-6-8 évfolyamon is.
 
Utoljára módosítva:

Riecka

Állandó Tag
Állandó Tag
Most van időm folytatni magánmegjegyzésekkel.

Egyfelől nagyon örültem az eredményeknek, ami a pedagógusok hozzáállását tükrözte, ugyanakkor személyes tapasztalataim nem erősítik meg a kiemelkedően jó eredményeket - vagyis nem ennyire egyöntetűen.
Nem a kitöltők hozzáállását kérdőjelezem meg, épp ellenkezőleg! Úgy érzem, aki vette a fáradtságot és segített a kitöltéssel, az pont a pedagógus, akinek ez a rész is fontos a munkájában. Viszont akik terhesnek, feleslegesnek, stb. gondolják a kitöltést (persze, biztos van, aki tényleges időhiányból vagy más okból nem tette meg), azoknak a szakmai kompetenciája IS érdekelne.
Több csatornán keresztül kapok információkat más tanítók/tanárok munkájáról, és azok alapján - noha vannak köztük szakmailag és emberileg is kiemelkedőek - viszonylag magasra tehető azok száma, akik kevésbé állnak a helyzet magaslatán.

Mit lehet ezzel az ellentmondással kezdeni?
 

gtszg

Állandó Tag
Állandó Tag
Most van időm folytatni magánmegjegyzésekkel.

Egyfelől nagyon örültem az eredményeknek, ami a pedagógusok hozzáállását tükrözte, ugyanakkor személyes tapasztalataim nem erősítik meg a kiemelkedően jó eredményeket - vagyis nem ennyire egyöntetűen.
Nem a kitöltők hozzáállását kérdőjelezem meg, épp ellenkezőleg! Úgy érzem, aki vette a fáradtságot és segített a kitöltéssel, az pont a pedagógus, akinek ez a rész is fontos a munkájában. Viszont akik terhesnek, feleslegesnek, stb. gondolják a kitöltést (persze, biztos van, aki tényleges időhiányból vagy más okból nem tette meg), azoknak a szakmai kompetenciája IS érdekelne.
Több csatornán keresztül kapok információkat más tanítók/tanárok munkájáról, és azok alapján - noha vannak köztük szakmailag és emberileg is kiemelkedőek - viszonylag magasra tehető azok száma, akik kevésbé állnak a helyzet magaslatán.

Mit lehet ezzel az ellentmondással kezdeni?
Erre lett volna jó ez az új rendszer, ami valószínűleg pont ezeknek a pedagógusoknak nem felelt meg.(?)
Ha minden jól működne, kiszűrhetők lennének ezek az ellentmondások. Lehetne fejleszteni, továbbképződni.
Egyébként pedig továbbra is a bagózóban dől el minden, így elég ehhez a körhöz tartozni.
 

Riecka

Állandó Tag
Állandó Tag
Van más ellentmondás is, amit nehezebb megértenem.
Beleástam magam elég rendesen az integrált/inkluzív oktatásba, különös tekintettel az SNI-s, BTM-s, és határeset-kategóriákra. Dolgozom gyerekekkel, akik valamelyik kategóriába esnek, változatos családi háttérrel és tanulmányi eredményekkel. Az a tapasztalatom, hogy a szülők és néhány pedagógus hiába kér segítséget a szakszolgálattól, a többségi iskolák nagy részének (noha ped. programjukban felvállalják az ellátásukat), a gyakorlatban két reakciója van: 1. ha magatartászavarral párosul bármelyik terület, az iskolák próbálnak megszabadulni az érintett tanulótól (nemrég asszisztáltam végig egy ilyen folyamatot... Szakvéleménnyel rendelkező elsős kissrác addig kapta a beírásokat, és annyira ellehetetlenítette az iskolában a helyzetét a TANTESTÜLET - gyakorlatilag a fejlesztőpedagógussal együtt, míg a szülők másik iskolába vitték. "Legjobban" az a beírás tetszett, amit technika órán kapott a kisfiú. Keresztdominancia, finommotorikus fejletlenség is szerepel a szakvéleményében, ennek ellenére a tanítója azt írta be, hogy lassan és pontatlanul nyírt ki valamilyen formát. Én meg néztem nagyokat, hogy emiatt beírást kap...). 2. Nem foglalkoznak a gyerekkel, nem kap egyéni figyelmet, abszurd esetben az őt megillető mentességben sem részesül.
Ezzel párhuzamos megfigyelésem, hogy - különösen a pedagógus szülők, vagy szociálisan/végzettségüket tekintve magasabb szinten lévő szülők nem viszik el a gyereket vizsgálatra (vagy nem hivatalos formában), mert a tanulót onnantól kezdve megbélyegzi a szakvéleménye. Kezdem őket érteni, miért teszik ezt.
 
Oldal tetejére