Tao - A tai chi útja

Kérdésem biztos bután fog hangzani, de:
- mi a Tao? vallás vagy életszemlélet?
- mi a Tai-Chi, mit jelentenek a külömböző irányzatok?
- mi a Chi-Kung?
- mi közöttük a kapcsolat?

Abigel573 írta:

Oktatója válogatja. Az az oktató, akinek ez csak egy munka, az fontosnak fogja tartani, mert ebből él, ha azt mondaná, hogy nem fontos, senki sem keresne oktatót, nem kapna pénzt érte. A tradicionális mozdulatokhoz vakhittel ragaszkodó oktató is azt mondaná, fontos, mert bármilyen kicsiny lazaságot szentségtörésnek tartana. Az az oktató, aki az embert nézi elsődlegesen, azt mondaná, nem olyan fontos, csak akkor végezze úgy, ha az számára kellemes érzéssel jár és nem megerőltető.
A spirituális oktató azt mondaná, hogy minden változik, semmi sem örök, még egy mozdulatsor sem. Ha másképp jobban jön ki a lépés, végezd úgy. A tested jelzi, ha valami kellemetlen, ahogy azt is, ha kellemes.
Nyújtózni sem tanított meg senki, mégis ösztönösen teszed, ha a tested igényli azt a mozdulatot, amely helyreállítja a megrekedt energiaáramlást.

Kattints a kibontásához...

jajj, ne zavarjatok össze....)))))))
akkor akár "ex has" is csinálhatnám, ahogy jön?

Szia cslehel, jó hogy itt vagy, és feltetted ezeket a kérdéseket, igen, ezek jó kérdések, hogy kezdjük az elején, és tisztázzuk: mi micsoda

Szia Dreamaya, örülök, hogy idetaláltál. Remélem, hogy ez nem az én topicom, hanem a miénk, így a Tiéd is, köszönöm a gratulációt, remélem jól fogod érezni magad közöttünk. Nagyon szépen írtad le a választ, amit még hozzátennék:

A Tao a Tao te king szerint:
"Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó"

A tai chi egy teljes rendszer, melynek vannak eszközei, hogy a testet a lelket és a szellemet egyaránt segítse fejlődni. A neve helyes átírással taiji, mert 4 féle cs betű van a kínaiban, és így nem minden csinek ejtett szó jelent energiát, ahogy itt sem. Szó szerint a tai azt jelenti nagy, a ji azt jelenti végső. És valóban teljességre törekszik, sokrétű tudást nyújt, attól függ mit ad, hogy mennyit raksz bele önmagadból, ahogyan bármi más is. Ha akarod egészségvédő mozgásforma, ha akarod harcművészet, de ennél jóval több, míg az ember megtanulja az energiát érezni, gyűjteni, irányítani, addigra számos hasznos "mellékhatás" kel életre, hiszen minden energia. És valóban szellemi és lelki út, melyet a mozgásban végzett meditáció módszerével érhetünk el. A szemléletet és a világhoz való hozzáállást is megváltoztatja, kinyit bennünk sokmindent.

A chi kung (chi gong) szó a név azt jelenti szó szerint: Energiával végzett munka. A chi kung testi gyakorlatokkal a testben lévő energiaáramlással foglalkozva állítja helyre annak tökéletes működését. A chi kungnak is van magas szintje, amikor ezáltal több történik.

Ha nézed, ahogy valaki tai chit vagy chi kungot gyakorol épp, akkor azt a különbséget fogod látni, hogy míg a chi kung egy rövid gyakorlatot ismétel jópárszor, majd jön egy következő gyakorlat stb, addig a tai chiban egy hosszú gyakorlatsort végeznek folyamatosan, lassan, azonos sebességgel.

No, mire nem felelütnk még, igen, az irányzatok. Úgy alakultak ki, mint bármi másban. Egy Mester megtanítja a tudást két fiának, akik a saját személyiségükre formálták. Az egyiket jobban érdekelte a harc, a másikat az energiák, stb. Különféle formagyakorlatok jöttek létre, másféle szabályszerűségeket kell követni a különböző irányzatokban a céloknak megfelelően. Egyik irányzatban versenyekre készülnek és egymáshoz mérik a tudást, máshol önmaguk tegnapi énjéhez a fejlődést, stb.

Közöttük a kapcsolat az, hogy mindkettő a testi gyakorlatok során a jelenben keresi az utat, hogy ugyanaz a szellemi háttere, a taoizmus, az öt elem tana, a meridiánrendszer, mert mindkettő ugyanazon a táján keletkezett a világnak, ugyanarra a szemléletre épül.

Sziasztok!
Nagyon érdekes nekem ez a topik, mert sok írásban megmutatkozik egykori önmagam. Pár éve én is elkezdtem a tai chi-t tanulni, de ha visszanézek, akkor elmondhatom, egyfajta kíváncsiság vezetett és nem valami sorsszerű gondolat. Tulajdonképpen egy két alapgyakorlatot sikerült elsajátítanom, de hosszú távon sokkal többet kaptam, mint magát tai chit. Nagyon fontosnak tartom, ki az oktató, mert csak akkor tanulhatunk, ha a mesterünk valóban a MOST-ban él és nem törekszik gondolkodásunk megváltoztatására.
A magam részéről elmondhatom, kezdetben nagyon lelkes voltam.
Viszont állandó ellenállásban voltam önmagam csendjével. Nem értettem, miért kell ennyire lassan csinálni a gyakorlatokat.
Minél többet befogadtam a mesteremtől, annál inkább tiltakozott az egóm ellene. Hozzáteszem, nem voltam egyedül, nagyon sokan lemorzsolódtak.
Ma, amikor megtanultam a csend bölcsességét felfogni, akkor értetettem meg igazán a tai chi lényegét a " végső győzelmet"
Én oda jutottam, hogy kialakítottam a saját tai chi-met, ami ötvözi a tanult mozdulatokat és az improvizációt. Nem gyakorlom napi szinten, de hetente egyszer biztosan. Csodálatos tiszta érzések kavarognak bennem utána és átjárja testem a tiszta energia.
Evvel csak azt szerettem volna leírni, hogy szerintem és tapasztalatok láttán, a tai chi-t 28-30 év előtt elkezdeni felesleges.
Kb ekkor kezdődik el mindenkinél a befelé figyelés ideje, ekkor válunk nyitottá a spirituális gondolkodás iránt. A tha-chi "csak" útjelző tábla a megvilágosodás útján, épp úgy, mint az összes többi spirituális tanítás. Sok csalódott emberrel találkoztam, akik a thai chi-től várták életük megoldását. Tanítóm mindig azt mondta az órák végén:
" KÖszönöm, hogy taníthattalak benneteket, köszönöm, hogy tanulhattam tőletek!"


Nagyon fontos ez, mert nem a tai chi-t tanultuk meg, hanem a tha chi bölcsességét.

Szép jövőt mindenkinek, a MOST-bankiss

Kedves Hena, köszöntelek körünkben, nagyon érdekes amit írtál. Igen, a MOST az nagyon fontos a taoista tanításokban. Véleményem szerint nem kell törekedni bárki gondolatát megváltoztatni. Egyrészt, mert az ő útján ő ott tart ahol, és én, vagy a többi ember, aki kapcsolatban van vele, csak útitársak vagyunk. Másrészt, ha a tai chi szemszögéből nézzük, a tapasztalatok úgyis változtatni fogják, felesleges volna a folyamatot siettetni.

28-30 éves kor? Több ezoterikus és nem ezoterikus rendszer is úgy tartja, hogy 28 évesen vagyunk "készen", akkorra növünk fel lelkileg. Ez a negyedik 7 éves ciklus, úgyhogy lehet benne valami. Bár ez egyénileg változik, mindenki más ütemben fejlődik, temperamentum kérdése is, hogy ki mennyire extrovertált vagy introvertált, és mikor kezdik érdekelni a belső dolgok.

Hogy miért ilyen lassúak a mozdulatok, annak oka van. Gondolom megkérdezted, és az oktatód elmesélte. Akiket még érdekel, azoknak elmondom: A tai chi mozdulatsora úgy van összeállítva, hogy az egyik mozdulat "kinyúl" és energiát húz be, a következővel összesűrítjük azt, az azután következővel pedig szétterjesztjük a testben ha formagyakorlatról van szó, vagy irányíthatjuk a kézbe, ha harcról, de ha már az energiát tudod irányítani, küldheted máshová is, pl. begeg szervhez. Ez a hármas pulzálás ismétlődik végig a formagyakorlat során, ezért nem mindegy, milyen sorrendben csináljuk a mozdulatokat. Namost... Az energiaáramlásnak van egy sebessége, ha az ember sokat gyakorolja, idővel ráérez. A Mesterek úgy tanítják, ha a szálat a rokkán túl lassan húzod, a szál összecsomósodik, ha túl gyorsan, elszakad. Tehát az energiaáramlás sebessége szerint kell mozognunk. A formagyakorlat során gyűjtött energiát, ahogy írtam, irányítjuk valahová, vagy elraktározzuk. Ha gyors, hirtelen mozgásokat vagy irányváltásokat végzünk, az energiát szétszórjuk. Ezért van az, hogy míg egy kosárlabdaedzés után ha bemény a terembe, kilök az ajtón a levegőben lévő energia, egy jó tai chi edzés után ilyet nem érzel, mert a résztvevők több energiával távoztak, mint amivel érkeztek.

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a topicra. Én 3 éve gyakorlom a Wudang Tai Chi Chuan-t (másik nevén: Practical Tai Chi Chuan). A tai chi része lett az életemnek, edzéseken kívül is követem a tai chi elveket, persze van, hogy ezt csak utána veszem észre.

Szia Godot, én is örülök hogy idetaláltál. Sokmindent változtatott meg az életedben a tai chi?

Elolvastam az egész topikot, és nagyon jónak tartom, hogy ilyen dolgokról beszélgethetünk. Kb én is 28 évesen kezdtem foglalkozni a tai chi-vel, és szerettem volna videóról megtanulni. Nem igazán ment, de nem szegte kedvemet, és inkább a szellemi felkészülésre fordítottam azóta idömet.

Egyet viszont szeretnék megkérdezni töleteket. Miként dolgoztok, milyen a családi állapototok, hogy van idötök ilyesmivel foglalkozni? Nem provokatív szeretne lenni a kérdés, szimplán csak érdekel. Szerintem vannak olyan munkakörök, melyek vannak annyira technokraták, hogy csak és kizárólag tapasztalatoknak hisz benne az ember, de minden egyes ilyen tan kizárólag hosszabb távon tud csak érvényesülni, és ezért jópár rétegben nem tud elfogatódni.
Remélem érthetö voltam.

Az elején csak röviden szeretnék az eddigi hozzászólásokra reagálni. Először 16 évesen kezdtem el a tai chi gyakorlásával foglalkozni, mert érdekelt. Egyáltalán nem volt unalmas, és nem csak "torna" volt, a Mester pedig egy bizonyos életszemléletet is adott hozzá, ami által a magunkévá tudtuk tenni. Az évek gyakorlásai során voltak ugyan szünetek, de mindig volt egy-egy lépés (történés, személy stb.) ami visszairányított. Nekem pont azzal volt a gondom, hogy ahogyan tanultuk a kivitelezés túl gyors volt a számomra, sokkal inkább a mozdulatok pontossága volt a lényeg, mintsem az, hogy érezzünk valamit. És aztán ráéreztem. Egyedül. Nem volt Mester, aki kijavította volna a technikát, és igen a könyököm lejjebb volt, mint "kellett" volna, de ÉREZTEM. Így csupa nagybetűvel, és azóta hajlítom, formálom magamhoz a tai chit, nem ragaszkodom, ahhoz a fajta technika-pontossághoz, ahogy tanultam.
Azt gondolom, mindenki a saját Mestere. Mindenki Mester és Tanítvány is egyben. DE talán nem kell mondanom kitől idézem, "... ne higyj el senkinek semmit, még nekem se. Tapasztald meg, és a hitedet váltsa fel a tudás."
Sokan idegenkednek attól, hogy azt mondják igen a Mestertől tanultam, vagy védekezésként használják ugyanezen szavakat, nem én voltam úgy tanították... A szerény véleményem az, a Tudás Egyetemes, hogy hogyan jutsz hozzá, Mesterrel, vagy anélkül, a Te választásod. Mindannyian a saját utunkon egyedül lépdelünk. Ki így, ki úgy halad, más-más tempóban és módszerrel.
Végül, de nem utolsó sorban: Mindenkinek arra van ideje, amire szakít, amit fontosnak érez, ahhoz és annyira, hogy idejét áldozza rá... Még család mellett, napi 10-12 munkaóra, napi két-három edzés, és napi öt óra pihentető alvás mellett is. Gondolj bele a hétköznapokban, hogy hol mennyi időt töltesz el "felesleges" dolgokkal, és talán elég 5 óra pihentető alvás...
Munkakör... nos. Az hogy mi vagy, milyen vagy belülről, és az, hogy mivel foglalkozol csupán egy dolog. Ha a munkáddal azonosulsz, akkor az vagy, vagy Te formálod olyannak a munkádat, amilyen belül vagy. Ez már a Te választásod. Egyéniségeknek kevés helyen örülnek, de az ő társaságukat keresi mindenki
Azt hiszem egy kicsit hosszúra sikerült véleményem... Köszönöm.

Talán egy kis ízelítő, kicsit máshogy:
http://www.youtube.com/watch?v=gr6dhevbLJ0
http://www.youtube.com/watch?v=gr6d...682284D7&playnext=1&playnext_from=PL&index=89
Mindenkinek szép napot

Köszöntelek Benneteket is köztünk, örülök, hogy rátaláltatok a topicra, és velünk vagytok.

Kedves Berri, vélhetőleg azért tanították „csupán” a technikákat, mert először megtanítják a formát, amit utána megtöltenek. Ahogyan a kehely nélkül a víz is szétfolyik, így, előbb itt is megalkotjuk a formát, és utána annak felhasználásával jönnek a belső dolgok. Lehet, hogy később elérkezett volna az idő, hogy a belső dolgokat is átadja a Mester. Hogy túl gyors volt, az egyéni, van, aki gyorsabban halad, én is osztom a Te álláspontodat, jobb lassabban haladni, és az időközben felébredő tapasztalatokkal, élményekkel, és alakuló látásmóddal együtt továbblépni apránként. Hogy a pontosságnak mi a szerepe, azt korábban már leírtam.

<OKedves apaa, nem célja a topicnak a térítés, meggyőződésem szerint mindenki a neki megfelelő utakat kell, hogy megtalálja. És egyik út sem jobb, mint a másik, esetleg nekem jobb, neked jobb, vagy neki jobb. Amiket leírsz, hogy hogy látszik, vagy mit látunk a filmeken, körülbelül olyan képet formál a lényegről, mint ha végignézed, hogyan eszik meg valaki a filmben egy tál olyan ételt, amit még sosem kóstoltál. Nem látszik milyen ízt érez, nem látszik, mit él át, vagy hogy az mit okoz benne.

Kedves edeus, örülök, hogy tetszik a topic. A tai chit nem lehet videóról megtanulni, az csupán a forma lépéssorát tanítja meg, és a tai chi nem ennyi. Pont az a jó benne, hogy testi, lelki és szellemi felkészülést nyújt, és nem szedi ki a szellemet, hogy az, és csak az a fontos. A három egysége és harmóniája a fontos. Egyik fejlődése sem lehetséges önmagában. <O</O
Az idővel és a munkával kapcsolatban: Ha az embernek olyan a munkahelye, ahogy írod, még sokkal nagyobb szüksége van rá, hogy legyen „ellenpont” ahol másféle szemléletet is megtapasztalhat, ahol önmagával lehet, ahol a cselekedeteket más motivációk irányítják, mint a munkahelyén. Azt írod, hogy csak a tapasztalatoknak hisz az ember. Helyes. Ahogy Berri is oly bölcsen idézte Buddhát: „Ne higgyetek el semmit, amit én mondok nektek, csak azért mert a Buddha mondta, hanem menjetek, és tapasztaljátok meg.” Igaza volt. Ahhoz, hogy értsd, mért érdemes időt szánni rá, tapasztalni kell. Ahhoz viszont sokminden más is kell az időn kívül. Nyitottság, jelenlét, kitartás. Hiszen minden amihez nekifogsz annyit ad magából, amennyit Te beleteszel önmagadból. És amiről nem szól az idézet, hogy Ő, mármint Buddha is adott hozzá eszközöket, módszereket, a tai chinak is megvannak az eszközei és módszerei hogy mindhárom szinten fejlődni tudjunk általa

Mivel nagyon elcsendesedett a fórum, gondoltam felteszek néhány információt a tai chiről még. Lehetséges, hogy van amit már itt is olvashattok, de talán nem lesz gond, ha egy kicsit összefoglalom.

A Tai Chi megszületét az i.sz. 13. században, a Sung-dinasztia alatt élt Chang Shan-Fonnak tulajdonítják. Ő volt az aki a Chi, azaz a belső erő használatát kombinálta először a kígyó és fehér daru stílusok technikáival, ami ezesetben a külső erőt képviselte (értsd ezalatt kizárólagos izommunka). Ennek mindenképpen nagy jelentősége volt, egyrészt a spirituális fejlődés miatt, másrészt a technikák alkalmazhatósága miatt, hiszen a külső erőnek határai vannak, míg a belső erőnek viszont nincsenek.
A híres Shaolin kolostorok szerzetesei, harcművész szerzetesei, Da Mo, az indiai buddhista révén már ismerték a Chi erejét és képességeit, Chang Shan Fon volt az első, aki a stílust egészként használta és tanította, amelyben teljes egészében összekapcsolta a belső erőt a harci technikákkal. Mind a mai napig sokan őt tartják a Tai Chi szülőatyjának, azonban nem kizárható, hogy a stílus valójában a Wu Dan hegységbeli Shaolin kolostorokban jött létre.

Chang mester idejében a Shaolin harci rendszerei már 800 éve léteztek és számos kolostorban továbbfejlesztették Da Mo belső erőre épülő módszereit. Nagyon könnyen elképzelhető tehát, hogy valójában ezekben a kolostorokban született a Tai Chi. Egy megjegyzést be is szúrnék ide egyből, véleményem szerint alapjában véve nem harcról, harci technikákról volt szó, hanem a szerzetesek egészségvédő és testedző szándékból alkalmazták és fejlesztették a gyakorlatokat. A kolostorok rendszeres megtámadása vezetett odáig, hogy önvédelemre is kezdték formálni a szerzetesek a technikákat.

Valójában csak a 18. század közepétől lehet követni a Tai Chi történetét. Ezidőtájt egy Chen Chang Shen nevű ember tanította a hagyomány szerint művészetét rokonainak és néhány kiválasztottnak, hiszen a legtöbb harcművészetben a tanítványok csak a rokonok és a hasonló nevű emberek közül kerülhettek ki, csak nagyon ritkán juthattak be a családba idegenek is. Chen Chang Shen Chen Jar Gaóban, Huo Nan megyében élt és ott oktatta saját családjára jellemző Tai Chi stílusát. A történet szerint egy szintén ott élő ember, Yang Lu Shan (1780-1873) is szeretett volna Tai Chit tanulni, de mivel nem volt a Chen család tagja, csak szolgálóként kerülhetett a házhoz, hogy tanulhasson. A háztartás tagjaként ugyanis tanulhatott Chen Chang Shentől Tai Chit, de természetesen csak a tudás egy kis részét. Yang Lu Shann sokáig szolgált és sokáig nem juthatott hozzá a harci alkalmazás kulcsaihoz, de ennek ellenére szorgalmasan és türelmesen gyakorolt, mígnem egy éjszakán kiáltások verték fel álmából. Felkelt, hogy megkeresse a zaj okát és megpillantotta Chen Chang Shent és tanítványait, akik éppen gyakoroltak. Ezidőtől fogva Yang Lu Shann minden éjjel elbújt és elleste a harci alkalmazás titkait, például a Hun és Ha módszert, amely kiáltások segítségével növeli a küzdő erejét. Majd szorgalmas és rendszeres gyakorlással egyedül tökéletesítette tudását. Ugyanis ezidáig nem tudta használni tudását harc közben, hiába ismerte a pusztakezes formagyakorlatot.

Egy napon Chen Chang Shen felkérte, hogy küzdjön meg tanítványaival, és legnagyobb meglepetésére azonban a legjobbak sem voltak képeses Yang Lu Shannt legyőzni. Attól a naptól ténylegesen is tanítványává fogadta és teljes mélységben átadta neki a tudását.

Később Yang Lu Shan Pekingben tanította három gyermekét és másokat is Tai Chizni. Elsőszülött fia hamar meghalt, de a másik két gyermek elsajátította mindazt, amit ő Chen Chang Shentől tanult. Kettejüktől ágaznak el a Tai Chi különböző stílusai és ekkortól vált a rendszer igazán népszerűvé.

Egy bemutató a gyakorlatok harci értékű használatáról:

Köszönjük Berri, a történeti háttérről még valóban nem volt szó, és a harci alkalmazásba sem mentünk bele mélyebben, ezek is hozzátartoznak a teljességhez.

Kedves Berri, nem értem szabadkozásod,meg hogy azt írod nem a Te témád. Mindannyiunknak nyitottam a topicot, és tényleg örülök, hogy megírtad ezeket, semmilyen gubanc nem történt. Remélem nem írtam semmi bántót. Én várom a folytatást, biztosan a többiek is, ha van időd, kedved, kérlek írj nekünk továbbra is.

Yang Lu Shan második fia Yang Pan Huo (1837-1890) számos tanítványának átadta tudását, köztük Wu Chun Yunak is, aki fiának Wu Chien Chunnak tanította ezt meg. Wu Chien Chun később módosította a stílust és létrehozta a Tai Chi Wu-ágát,amely főleg Hong-Kongban, Szingapúrban és Malájziában népszerű.
A mester harmadik fia Yang Chien Huo (1842-1916) töltött be talán legfontosabb szerepet a Tai Chi mai formájának kialakulásában. Tanitványa és egyben harmadik fia, Yang Chen Fu (1883-1935) építette végül ki azt a formát, amit most Yang-stílusú Tai Chi Chuannak hívunk. Ugyanis Yang Chen Fuig a Yang család lényegében Chen Chang Shen stílusát oktatta, Yang Chen Fu volt az első, aki saját ötleteivel és változtatásaival létrehozta a tulajdonképpeni Yang-stílust. Ugyanakkor Chen Chang Shen eredeti stílusát, a Chen-stílust a mai napig ismerik és gyakorolják.
Annak ellenére, hogy Yang Chen Fu volt a Yang típusú Tai Chi Chuan stílus megalapozója, csak húsz éves kora előtt röviddell kezdte el gyakorolni, egészen addig ellenállva apja kísérleteinek, aki megpróbálta őt is Tai Chira tanítani. Yang Chen Fu, apja halála után kezdett el különösen érdeklődni a Tai Chi után, és addig gyakorolt, amíg egészen nagy harcművésszé nem vált. Emellett ő volt az első a családban, aki a Tai Chit kiemelte a zártkörű oktatásból.
Napjainkban a Chen-, a Wu- és a Yang-stílusok gyakorlói szinte a világ minden pontján megtalálhatóak, és amellett, hogy még most is élnek ezen stílusok kifejlesztőinek leszármazottjai, a stílusok már nemzetközileg is széles körben ismertek, és gyakorlottak.

Chen Tai Chi Chuan:

</EMBED>

Kedves Jupiterrr, miért ne lenne képes a nyugati ember felfogni a keleti tanok értelmét? Se a nyugati, se a keleti emberek nem jobbak semmiben a másiknál. Mindkettő másra helyezi életszemléletében a hangsúlyt, ami önmagában még se nem jó, se nem rossz. Igazából - véleményem szerint - épp az lenne a jó, hogy ha a kettő világkép annyira megközelítené egymást, hogy egymást kiegészítve éppen egy csodálatos teljességet alkosson. Ehhez mindkettőnek türelemre, toleranciára, empátiára, rengeteg szeretetre és egymás felé irányuló érdeklődésre lenne szükésge. És ez az ilyen helyeken kezdődik. Szerintem.

Érdekelnek nagyon a távoli, főként keleti filozófiák, bölcseletek. Azt mondják, bizonyos zenék különös, mély tudatállapotot idéznek elő az embernél. Nem tudom, van-e valakinek közületek ilyen élménye. Ha igen, ossza meg velem!
Köszi.

Kedves Berri!
Ha időd engedi légyszives bövitsd ismereteinket a Tai Chi témában
és ha ugy gondolod személyes élményeiddel segitsd szinesiteni,
érthetővé tudod tenni kiváncsiskodók számára is e világot.
Nálad a Tai Chi életforma, látom hogy rengeteget tudsz
és e tudás átadására nagyon jó képességeket látok.
Ha javasolhatok egy témát,
a szellemi-fizikai erőnlét fenntartására milyen tapasztalataid vannak,
amit mezei érdeklődő is kamatoztathat.
Lenne még egyébb kérdésem is ,de majd később ill.más is hadd jusson szóhoz.

Kedves apaa, amint időm és egyéb elfoglaltságom engedi, feltétlenül fogom folytatni az ismeretek bővítését, és bár nem mára terveztem, de akkor mégis megteszem. Köszönöm a biztatást.
Soraidat olvasva el is mosolyodtam, mert épp a közelmúltban történt velem egy aranyos történet.
Kezelés után megemlítettem egy betegemnek, lévén ő is az ázsiai országok szülöttje, miért nem foglalkozik többet a tai chival, és ajánlanám neki, ha rendszeresen végezné, mert nagyon jó módszer. Mire ő azt válaszolta, hogy nagyon régóta eljött otthonról és nem gyakorolta évek óta, de a bátyja tudja és szokott neki tanítani néhány mozdulatot. Ó, mondom, csodálatos, akkor most épp ebédszünetem van úgyis, nézzük az rövid formát. Legalább feleveleníti, és amúgy is javaslom, hogy akkor tessék tovább folytatni és a panaszai is javulni fognak.
A mozdulatsorok elvégzése után, szinte ragyogva mondta nekem, hogy nagyon örülne, ha elmennék hozzá és családjával is gyakorolnám és tanítanám őket a tai chira. Erre akaratlanul is még szélesebben elmosolyodtam. Íme, Európa tanítja Ázsiát a gyökereire.
Ennyit a rövid kitérőről.
Akkor most a kérdésedre. A szellemi-fizikai erőnlét fenntartására kiválóan alkalmas a tai chi, vagy bármelyik harcművészet formagyakorlata, amit a megfelelő légzéssel, pontos és lassabb, folyamatos kivitelezéssel lehet fejleszteni. Ez gyakorlatilag semmi más, mint az önfegyelemre nevelés. Ehhez azonban nem elég csak egy gyakorlatsort elvégezni. Ebben sokkal több mindennek ott kell lennie, úgymint szeretetteli fordulás minden élőlény felé, tisztelet a körülötted élőkhöz és felismerése annak, hogy Te magad is a Teljességhez tartozol, az Egy Egészhez. (Nevezd bárhogy, ahogyan csak szeretnéd). Természetesen idő szükséges ahhoz, hogy elérd a szükséges hajlékonyságot, ruganyosságot, könnyedséget és persze sok-sok koncentrált gyakorlás. Az önfegyelem pedig abban áll, hogy ha esik ha fúj, rendszeresen, jó kedéllyel gyakorolj.
Nagyon szerencsés, ha a technikákat (formagyakorlatokat) meditatív állapotban végzed, vagy kicsit másképpen fogalmazva ellazult tudatállapotban. Ebben óriási segítségedre van a légzésed figyelése.
Remélem megkaptatd azt a választ, amire kíváncsi voltál. Szívesen válaszolok, amennyiben tudok a többi kérdésedre is. Felhívnám figyelmedet még arra, hogy fordulj szeretettel Taithához. Ő is azért van itt, hogy segítsen és azt is neki köszönhetjük, hogy ez a fórumtéma megszületett.
Egyre jobban... Berri

Jupiter, sok jó tapasztalatom van a zenékkel kapcsolatban. Azt gondolom, meg van mindenkinek az, amire "rezonál", így van, amire mások dimenziókat járnak be, míg bennem nem történik semmi, és fordítva. Több éve voltam egy izzasztókunyhóban, mantráztunk, és finom meditatív zenéket hallgattunk. Óriási élmény volt.
Azóta sikerült ezt a tudatállapotot más kultúrák zenéivel is elérni, mint pl. maori, ausztrál (gondolok itt didgeridoora), arab, klezmer, stb. zenékre is. Mindannyiunknak van egy belső zug a szívében, ez nem egy fizikai hely, hanem ez fényből és rezgésből áll. Ha a zene rezgése találkozik ezzel a rezgéssel, akkor csodák történhetnek. Történhet tánc közben is....Ezt nem lehet akarni, csak megtörténik.
Üdv
Ildikó