Kedves apaa,
a hétvégém bár örömben telt, mégsem úgy sikeredett, ahogy azt terveztem. De igyekszem pótolni az elmaradásomat.
Először is hogy mindenki számára világos legyen a Buddha fölé magasodó kobra jelentése, egy olvasnivaló ezen oldalakról, némi kiegészítéssel.
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/kigyo.html
Számomra is nagyon tanulságos és érdekes volt. És bár nem tartozik szorosan a témához, engedjétek meg nekem, hogy a kígyókról egy kis mitológiai érdekességet is megosszak még:
KÍGYÓ: A kígyó nagyon széles körben elterjedt mitológiai szimbólum. Leggyakrabban az ureusz-kobra, az uroborosz, a szivárványkígyó, tollaskígyó, kígyóspirál formákban találkozhatunk velük.
Az ureusz kígyó, főleg az egyiptomi fajta felül egyforma szalmasárga, alul világos sárga, 2 méteresre is megnő. „Miként Egyiptomban az ureuszt, azonképpen Indiában a szemüveges kígyót, más néven kobrát táncoltatja a kígyóbűvölő, mely előbbinek nagyon közeli rokona. Megfogja a nyakán, vízzel lefecskendezi, majd hirtelen, észrevétlenül megnyomja bizonyos helyen a nyakszirtjét, s a kígyó abban a pillanatban egész hosszában megmerevedik, érthetővé téve azt a régi történetet, melyet a Biblia beszél el, Mózes „botjáról”.
Az ureusz kígyó, a harcos kobra az ókori Egyiptomban a fáraó koronáját személyesítette meg, mérget lövellt az uralkodó ellenségeire, és ő vette körül a bolygóistenek napkorongját.
Az ureuszkorona – mely a harmadik szemnél kobrát ábrázoló aranykarika – misztikus szimbólum. A kígyó feje a homlok területére esett, a harmadik szem helyére. A belső látás állapotát és a világegyetem irányítását jelképezi. Némelyek szerint ez Hórusz szemének egy változata, míg mások szerint Rá szent szeme. Mindenképpen bölcsességet és értelmet jelképez. A fáraó koronáján a kobra a tudatalatti vagy tudattalan elme, a mély vagy rejtett én képviselője.
Ezt a szimbólumot a beavatottak hordták, amely azt jelezte, hogy viselője átesett a kígyó-beavatáson és felébredt lény.
Kobra alakú Uadzset is, Alsó-Egyiptom védőistennője, a „felébredő”, és ez az istennő hieroglifája is.
Az Ureusz később az egyik legnépszerűbb név lett az Isten titkos nevei között. Az ureuszkorona a felemelkedett kundalini energia hordozójaként jelenítette meg a fáraót.
Észak-ausztráliai murngin nép legendás őse a rézkígyó, vagy szivárványkígyó. Vizesárok mélyén lakik, amelyben a víz úgy tündököl, mint a szivárvány. Tőle függött a nép fönnmaradása.
A szudáni dinkák első asszonya Abuk, a termés, a kertek és a víz védnöke, akinek jelképe a kígyó.
A kalina indiánok hite szerint mindent Amana hozott a világra, aki szép istennő, kígyó altesttel. Lakóhelye az ég vize. Nemcsak teremtő, hanem a vizek istennője is. Mindig megújul, amikor a kígyók vedlenek. A kígyólábú Anyaistennő hite több népnél is megtalálható.
Az azték esőistent kétfejű kígyó képében tisztelték.
Az afrikai busmanok szerint az elhunyt ősök kígyó formájában néha megjelennek a földön.
Az indiai kultúrkörben Vinata istennő, aki a vizet és az alsó világot jelképezte, kígyók anyja volt. Szintén Indiában léteztek félig kobra, félig isten alakban megtestesülő félistenek is, Nagas és felesége Naginis. De gyakran ábrázolták úgy Visnut is, hogy az örökkévalóság kígyóján alszik. Emellett Siva kígyót visel nyakláncként és karkötőként, amivel a szexualitást jelképezi.
A kígyó hosszú időn át, a keleti hagyományokban az emberben élő szexuális és teremtő életerő szimbóluma. A kundalini-kígyó a gerinc tövében összetekeredve fekszik, szellemi embereknél felemelkedik a gerinc mentén, a csakrákon keresztül a fejre. (Lásd ureusz.)
A nágák, a kígyók, az ősidőktől kezdve nagy szerepet játszanak az ind mitológiában, és szoros összefüggésben állnak a vízzel, folyókkal, tavakkal, a tengerrel. A mítoszok szerint félistenek, akik tetszés szerinti alakot ölthetnek, emberit is. A föld alatti világ kincseinek őrzői. Általában sokfejű kobraként ábrázolják. Síva a démonok elűzésére öv gyanánt kanyarította a dereka köré.
A buddhista hagyomány szerint a nágák vízi istenségek, akik a buddhista szövegeket őrzik. Egy történet elbeszéli, hogy a nágák magukkal vittek birodalmukba egy buddhista filozófust, hogy a tanokat újra felfedezze. Ők őrzik azokat, amíg az emberek alkalmassá nem válnak a befogadására.
A nágakirályok felügyelik az esőzéseket, a folyókat, tavakat és tengereket, és megvédenek a villámcsapás okozta tüzektől.
Ábrázolásokban általában kobrakígyó a nága, csuklyaszerűen kifeszített nyakkal.
A közép-amerikai maja mitológiában a levegő szárnyas kígyóistenét, Quetzlcoatlt többnyire tollas kígyóként ábrázolják. (A toltékoknál Kukulkán a neve)
Az indiánok szemében az átalakulás és a gyógyítás jelképe. A kígyót tollas, repülő lényként ábrázolták.
Ez a lény főistenüket és hősüket szimbolizálta. Az ő mítoszában a meghaló, majd egy napon visszatérő isten története jelenik meg. Ő volt a toltékok védelmező istene, és azt tartották róla, hogy a menny és a csillagok, illetve az egész univerzum mozgása az ő fennhatósága alá tartozik. Ő uralta a szelet és a felhőket, és ő volt népének védőszelleme.
Egy afrikai nép elképzelése szerint a pitontól ered minden, amely a testéből öklendezte föl a világ alkotóelemeit. A rituális szertartások alkalmával a lányok táncukkal idézik föl a kígyó mozdulatait.
A piton a görög mitológiában Püthon óriási sárkánykígyó volt, amely a Parnasszosz lábánál tanyázott egy sziklahasadékban. Héra parancsára üldözőbe vette az isteni gyermekeivel viselős Létót. Utóbb Apollón bosszút állt anyja szenvedéseiért, nyilaival megölte Püthont. Delphoi mellett terítette le, s itt jósdát alapított, amelynek mindenkori papnője, - Püthia - a kígyóról kapta nevét.
A kígyók tiszteletéből eredhetett az az athéni törvény, amely az elhullott kígyók eltemetésére kötelezte a polgárokat.
A kígyót gyakran ábrázolták őrzőként is. A mítoszokban és legendákban gyakran szerepel, mint kincsek, az élet forrása vagy egyéb szent helyek őrzője. Kígyó őrizte azt a fát is, amelyen az Iaszonról és az Argonautákról szóló görög mitológia szerint az aranygyapjú lógott.
A székelyek a kapu őrének tartják az összetekeredett kígyót. Az ősmagyar táltosok tejet öntöttek a küszöbre, ahová beteghez hívták. Valószínű az őrző kígyónak szánt ’áldozatról’ van szó.
Asztrológiai jelentősége is van a kígyónak. Közép-Amerika ősi kultúráiban a Kígyó a naptár ötödik napjának jele volt. Az e jegyben születetteket általában negatív tulajdonságokkal ruházták fel, mert a kígyóról azt tartották, hogy nincsen háza, szegény. A jegy szülöttei utazó kereskedők és harcosok, akik állandó lakóhely híján bolyonganak a világban.
A kínai asztrológiában a tizenkét év egyike a Kígyó éve.
Úgy tartják, hogy akik ebben az évben születnek, azokra a könyörületesség, a jövőbe látás és a vonzerő képessége jellemző. Általában meg kell tanulniuk a megbocsátás, a babona és a birtoklási vágy leckéit. A Kígyó évei: 1965, 1977, 1989, 2001, 2013.
A Kígyó jegyben születetteknek kitűnő napjuk a kedd, jó napjuk a péntek, és rossz napjuk a szerda.
Mélyértelmű, sokat használt szimbólum az uroborosz, a saját farkába harapó kígyó, vagy sárkány.
Ez a nagyon elterjedt szimbólum tulajdonképpen a körnek mint az örök visszatérésnek a megtestesítője, az állandó megújulás jelképe vedlése okán, kör formában ábrázolva a ciklikus ismétlődés, az idők körforgásának, a világok pusztulásának és újrateremtésének, a születésnek és a halálnak, az örökkévalóságnak, a kozmosznak a megtestesítője.
A folytatást csak akkor, ha bárkit is érdekel a továbbiakban
Egyre jobban... Berri