Te voltál az

Te voltál az…

Jutkának

Mert bárki kezét ha megfogtam,
Te voltál, ’kit oda álmodtam,
Csak utólag jöttem erre rá;
Mégis együtt nőttünk dallammá,

S lettünk a bódult szimfónia,
Korholások méltatlan fia,
Ismét lelve jövőnk szavára,
Új rügyet hajt kiszáradt ágra.

Égre felvonom lelkemet,
Szivárványt hajtó képzelet
Távolt, mélységet feszeget.

Ne szóljon kába sejtelem,
Mert örök vagy és végtelen,
Vágyad feszüljön felettem!