[FONT="] [/FONT]Köszönöm, hogy figyelmet szentelsz eme sorok olvasására, mert tudom, hogy így más dolgoktól elvéve ezt az időt, önmagad megismerésére fordítod. Arra, ami valójában létezésed egyetlen igaz valósága.
Bárhol is vagy most, bármit is gondolsz valóságodnak, hidd el nincs mitől félned. Még ha néha kétségeid is vannak, és nem tudod, merre tovább, ne add fel, csak állj meg egy pillanatra és mélyedj el önmagadban. Az élet tele van útkereszteződésekkel, ahol meg kell állnod, mielőtt tovább lépsz. Ahhoz, hogy megtedd a következő lépést tudnod kell, merre vigyen az utad. Ezek csak pillanatnyi zavarok (hullámok) az élet határtalan tengerén. Aztán minden megy megint tovább. Minden pillanat egy új lehetőséget hordoz magában. Egy új felismerést, egy új élményt. A dolgod csak annyi, hogy benne légy, hogy szeresd magát az életet.
A mulandó világban, nincs semmi, amihez ragaszkodnod kellene. Ha jól megvizsgálod, kiderül még saját magadhoz sem, hisz Te magad is, akivel most azonosulsz, mulandó ruhádat egyszer leteszed. Ezért az életet úgy éld, mintha ez lenne az utolsó, mintha nem lenne több alkalmad, hogy kimutasd szeretteidnek, hogy mennyire szereted őket. Tedd teljessé, szebbé azt az időt, ami megadatott, hogy megtapasztalhasd saját belső igaz valóságodon keresztül a földi lét csodálatos szépségeit. Tudd, hogy képes vagy bármikor újat alkotni, új döntést hozni, és valami teljesen újat megtapasztalni. Az élet határtalan lehetőségek birodalma, amiben kedvedre válogathatsz. Képes vagy változást előidézni az életedben, akármelyik pillanatban. Hatalmas erő áll a rendelkezésedre. Most ebben a pillanatban is határozhatsz életed minősége felől. Bármikor felismerheted és segítségedre lehet az a határtalan belső erő, ami által ebben a pillanatban is létezel. Kezd el minél hamarabb, kezd el még ma elvetni az önmagadba vettet hit magjait.
Mielőtt belevágnák, eme felismeréshez vezető gondolatáramok elindításához, szeretnék neked feltenni néhány egyszerű kérdést. Kérlek, őszintén válaszolj, de ne nekem magadnak:
- Tapasztalataid szerint boldog, vidám, életigenlő, szeretetre méltó és mélyen belül mindent tisztelő, elfogadó, ember vagy?
- Ha a válasz igen, akkor már nincs szükséged semmiféle útmutatásra. Ne is olvass tovább! Élvezd az életet úgy, ahogy van!
- Ha a válasz nem, akkor tarts velem! Engedd meg nekem, hogy bemutassam neked, belső értékeidet, ami már oly régóta a birtokodban van!
Szeretném neked elmondani, már itt az elején, hogy minden változás az elfogadással kezdődik.
Bármin is szeretnél változtatni, előbb fel kell adnod az ellenállásodat, önmagaddal, másokkal és az életed különböző területeivel szemben. Különben, nem tudsz majd könnyedén áramolni az élet adta lehetőségekkel. Kezd el a legelső és legfontosabb lépéssel: fogadd el azt, aki Vagy! Szeresd és tiszteld önmagad önmagadért! Kezd azzal, hogy felismered élő, érző lény vagy.
- Ezt honnan tudom, kíváncsi vagy ugye? Mert képes vagy levegőt venni, lélegzel, lüktetsz, rezegsz minden pillanatban. Apróságnak tűnő, kis-semmiség, igaz? De eme kis apróság nélkül, semmi mást sem tapasztalhatnál, amit most ismeretként, élményként magadénak tudhatsz. Ez az első és legfontosabb dolog, ami mint belső felismerés lényedig kell, hogy hatoljon. Meg kell értened az élet akadályok, ellenállások nélküli természetes áramlását. Arra kérlek, még e könyvet olvasod, figyelmeddel légy jelen a természet folyamatosan változó könnyed áramlásában. Láthatod, hogy mindennek meg van a maga ideje, semmi nem akar más lenni, mint ami. Semmi nem akar többé válni, mint ami, csak elfogadja létezését úgy, ahogy van. Az almamagból almafa nő a körtéből pedig körte. Mindennek meg van a sajátos természete. A mag, ami el van ültetve szépen, lassan gyökeret ereszt és növekedésnek indul. Nem sürget semmit, csak benne van az élet folyamában. Míg végül fává növi magát és virágba borul. Mikor elhullajtja virágait, nem kesereg rajta, mert tudja, most valami új jön, valami még csodálatosabb dolog. És lám a türelem meghozza várva várt gyümölcsét. Majd a bőséges terméséből, aztán új magokat ültetnek.
Láthatod, a természetben, semmi nem tesz a saját természete ellen. Állj meg egy pillanatra, és nézz jól szét, az élet maga a csoda. Amit, ha figyelemmel kísérsz, kitárul előtted. Visszatükrözi, saját igaz természeted és képes útmutatásul szolgálni az élet minden területén. Mindig újabb és újabb információval és élményekkel gazdagodhatsz. Ezek a kis fénysugarak (megfelelő időben, érkező információk) aztán szépen lassan megteszik a hatásukat. Általuk egy belső átalakulás veszi kezdeté. Mint a magnál, ami először gyökeret ereszt, hogy aztán bőségesen termő fává nőjön. Neked is először magként kell viselkedned, és gyökeret kell eresztened.
Mélyére kell hatolnod önmagad megismerésében. Ne feledd, a mag Istentől való. Isten maga a szeretet. Hatolj ennek az érzésnek a mélyére, hogy aztán annak megfelelően növekedj, azzá válj, amit a mag már eleve tartalmaz. A szeretet és a türelem, a létezésben szinte mindent ez a két dolog táplál.
Semmit nem kell magadra erőltetned, láthatod, a gyümölcs a fáról magától lehullik, ha már megérett. Ezért a Te elsődleges dolgod, az, hogy megérkezz önmagadhoz, hogy jelen lehess saját érési folyamatodban. Szépen lassan hatolj lényed legmélyére, ereszd ki gyökereidet, mélyedj el benne. Ismerd fel a benned lakozó mag eredetét. Ismerd fel minden Istentől való, ismerd fel a létezés határtalan Egységét.
Sokan el szeretnék érni a boldogságot, el szeretnék érni Istent, az Egyet. Magad is láthatod, lehetetlen elérned Istenhez, az ő szeretetéhez önmagadon kívül, hisz benned lakozik. Általa létezel, mag Te magad vagy. A mag kívül kemény, erős, sérthetetlen, sokan ezzel a keménységgel azonosulva élik életüket, elzárva, magukat a mag belsejében található, lényegiségtől. A mag őrzi az élet titkát, a magról szóló igazságot. Ott rejlik benne maga az élet, a forrása a mindenségnek. Ezért képtelenség elérni bármit is, önmagadon kívül. Be kell hatolnod lényed legbelső központjába. Majd, szeretettel táplálni, hogy növekedhessen, kiteljesedhessen, virágba boruljon.
Ne akarj más lenni, mint ami már eredetileg vagy. Ezt a gondolatot, engedd el, verd is ki a fejecskédből. Isten benned lakozik, ott bent a szívedben. Odakint csak más magokkal találkozhatsz, amikhez valójában nem sok közöd van. A létezés gondoskodik, minden magról, ezt soha ne feledd. A Te dolgod példát mutatni, virágba borulni, bőséges termést hozni.
Az igazság az, hogy Te önmagad fejlődéséért, megismeréséért vagy itt, minden más csak ezután következhet. Addig, még ez nem történik meg, nem tudsz kiteljesedni. Ha kész vagy, az élet megmutatkozik számodra, teljes pompájában. De még nem válsz azzá, aki vagy, nem lehetsz igazán boldog sem. Mert a boldogság nem egy elérendő dolog, az egy állapot, ami csak benned jöhet létre. Az a lényed legbelső valósága, amit a mulandó világ dolgai között képtelenség megtalálni. Kezd el ezt a tényt tudatosítani magadban és engedd, hogy megérintsen eme felismerés. Lazulj el és érezd át, azt, amit a mag tartalmaz. Csak légy jelen és enged, hogy mindaz, amit itt olvasol, felismerésként, megtegye a maga hatását. Enged, hogy átjárja egész lényed ez az energia, hogy elinduljon benned az érési folyamat. Olyan könnyedén tedd mindezt, mint ahogy a levegőt veszed. Figyeld meg, az életenergia milyen könnyedén áramlik át rajtad keresztül, akadályok nélkül teljesen természetesen.
Ki és Be, ez az, ami élteti, és fenntartja fizikai tested. Ez az a nélkülözhetetlen dolog, ami nélkül képtelenség létezned, ebben a világban. Teljesen természetesen, mondhatnám azt is minden beavatkozás nélkül történik, általad és benned.
Most kezd el megfigyelni, egy kis időre mélyedj el benne, csak engedd áramolni a levegőt ki és be. Addig csináld, még könnyeddé nem válsz. Amíg egy mély, ellazult állapotba nem kerülsz, ahol megszülethet benned a felismerés, hogy igen ez a könnyedség magam vagyok. Igen egy vagyok ezzel a határtalan nyugalommal, természetes áramlással. Figyeld meg nincs benned semmiféle akarás, cselekvési kényszer, csak egyszerűen engeded történni, a beavatkozás nélkül. Nem gondolkozol rajta, hogyan vedd a levegőt, sőt eszedbe se jut, hogy ezt az egyszerű, de létedhez nélkülözhetetlen történést, akarattá tegyed. Csupán elfogadod, mint létezésed természetes velejárója.
Hányszor jutott eszedbe, hogy eme kis apróságért köszönetet mondj?
Állj meg egy pillanatra és engedd, hogy megérintsen ennek a „lényegtelen kis apróságnak” a felismerése, engedd, hogy átjárja egész lényedet a HÁLA érzése azért, hogy Vagy, Létezel!
Mikor ez az érzés is teljesen természetesként lesz jelen benned, növekedésnek indulsz, gyökeret eresztesz. Mert a hála az egyetlen, ami táplálja igaz lényed, hogy szeretetté növekedjen, hogy maga legyen a boldogság, a béke, a bőség és az öröm. Ápold gyökereidet, ápold igaz valód, ápold a benned lakozó, Isteni éned. Válj vele egyé, és életed kiteljesedik, boldog, bőségben és szeretetben gazdaggá válik. Ekkor majd egész lényedet átjárja a létezés igazi gazdagsága, feltárul előtted a kincses ládád ajtaja, többé már nem üldögélsz rajta, egyé válsz vele.
Amit egész életedben elmondasz,
Így hangzana:“Köszönöm”,
Már magában az is elegendő lenne.”
Bona
Kincses ládán üldögélve /könyv részlet/
