Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A természet

Ontja illatát az erdő,
itt a tavasz végre eljő.
Semmiből teremt világot,
a természet, hogyha járod.
Délceg fák közt csörgő patak,
susogó szél oson szalad.
Pihenő csend vigyáz reád,
zengi sok- sok madár dalát.
Zizeg reszket ezer levél,
tegnap elszállt vissza nem tér.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Nyárutó

Nekem nyiló rózsaszál vagy,
Pedig vége van a nyárnak.
A szívembe bele zárlak,
Féltőn csókolom a szádat.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Két sárga torony

Messzire ellátszik fent a hegytetején,
A két sárga torony Tihany félszigetén.
Őrizni hívatott hazánk történelmét
Árpádházi király földi porhüvelyét.

Ősi vérszerződés legutolsó sarja,
Talán azóta is vigyáz a magyarra?
Kő sírja a templom alag sorában áll.
Itt nyugszik teteme hétszáz éve immár.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A természet örök

Naplement idején ülök elmerengve,
simogat enyhe szél a hűs nyári csendbe'.
Vörös, tüzes lepel, melyben a Nap vére,
horizontra kúszik az alkonyi égre.
Isten teremtette hatalmas természet,
mi porszem emberek, úgy csodálunk téged.
Most nyugodt vagy, csendes, de arcod változó,
vihar villámaid számunkra riasztó.
Pedig nem haragszol az emberiségre,
Föld ölén ringatod sok- sok ezer éve.
A nagy hatalmadat néha megmutatod,
földrengést szökő árt semmiből fakasztod.
Az ember megpróbál versenyezni véled,
állandó és örök, pedig a Te léted.
Arcmására formál, alakítgat téged,
és harcol ellened hatalmas természet.
Föld mélyét kutatja, hegyeidet mássza,
sárga és fekete aranyad halásza.
Felhőkarcolókkal tör a magas égbe,
melyeknek nem örök végleges a léte.
Óceánok hátán, mélyén hajót úsztat,
de ha te legyintesz ott maradnak túsznak.
Egy darabig tűröd engeded, hogy játsszon,
majd bebizonyítod, túl ment a határon.
S elveszed játékát, s porral betemeted,
mint az Egyiptomi ősi leleteket.

 

Delíz

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia,Márton.
Örülök, hogy itt is olvashatom igényes írásaidat. írj, ííííííííírj, még sok ilyen szépet! Üdv. Delíz.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A perc szépsége

Illatod számomra egyhívó
égi jel,
amire szívemben lüktető
vér felel.
A perc szépsége titok!,melyben a gyönyör
földre száll.
S vágyunk hullámtengerén reszkető öled, a boldogság
édenkertje már.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Örök körforgás

A Nap nyáron tüzét ontja szerte,
mint egy kazán szórja melegét.
Éjjel pedig egy kicsit szunyókál,
másnap tovább játsza szerepét.
Ez a dolga "Isten" parancsára,
felhőt képez, földet melenget,
kikelt magot és gyümölcsfát öntöz,
zöld rétet és erdőt nevelget.
Bogarakat állatokat etet,
hallgatja a madár éneket.
A természet örök rózsafáján
nem is számolja az éveket.
Két évszakot dolgozik keményen
termést érlel és beszüretel.
Majd mint aki elvégezte dolgát,
távolabbra vonul csedben el.
Csodálja az ősz pompás ruháját,
ezerszínben a fák lombjait.
Pihenget a téli hótakarón,
és ő is tavaszról álmodik.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Ősz éneke

Itt az ősz újra kedvesem,
utolért bennünket
azt hiszem.
A nyárnak heve messze már,
szomorú, üres a
néma táj.
Aranyló enyhe napsugár,
simogat, cirógat
lassan jár.
Mint festő a vásznán a dombokat,
színesre festi a
lombokat.
Libegve szálló falevél,
szellőjén utazva
földet ér.
Felhőknek szeméből könny pereg,
a föld orcájára
rá csepeg.
Eljött az ősz hozzánk kedvesem,
fáj a lelkem
és könnyezem.
Bújj hozzám! Fázom, reszketem,
már hideg szél fúj
a réteken.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Grand Canyon

Tizezer évig élt ember e vidéken,
Virágzó kultúra létezett völgyében.
Hoppi indiánok építik útjait,
Ősi kövek őrzik lábuknak nyomait.

Egykori szirtjeit szellemek vigyázták,
"Kőszobrok neveit", ma táblák mutatják.
Szikla perem alatt indián kőházak,
Mint ezerév előtt ugyan úgy ott állnak.

Kőcsodák keblébe ma autóút vezet,
Colorado folyó katlanban tekereg.
Vörös árnyalatú magas színes tornyok,
Félelmetes ahogy ködbe burkolózott.

A tátongó űrbe hulló vízesések,
Merengő kőhegyen fák, kaktuszok nőnek.
Varázs csipke várak lábait víz mossa,
Szakadékok mélye több helyt elorozza.

Évezredek óta áll e kőtemető,
Nemzeti park lett, mit ránk hagyott az idő.
Ha Arizonában a Grand Canyont járod,
Ölelkező eget, földdel együtt látod.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Merengő éj

Az éj karjaiban pihenve
átölel a csend.
Emlékeim vonatán utazva a
képzelet mereng.
Fiatalságunk mámorának tavaszában,
köröttünk zsongott a világ.
Szívünknek dobogásában perzselve
égett a vágy.
Akartuk az élet csodáit.
Ízlelgettük a rosszat a jót,
a boldogság örömét és a bánatba vegyült
élet valót.
Számtalan évet nem is számoltunk
úgy rohant velünk az idő.
Elrepült tőlünk az élet, a fiatalságunk
vissza nem jő.
Szívem dobbanását hallgatom,
míg lelkemben a vágy lobog.
Az éji csendben álmodom,
hogy átölel karod.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Merengő ősz

Csendben ül az ősz a tájon,
fáradt árnyként lépked a napsugár.
A természet csodáján elmerengve,
szellőjével zenéje száll.
Zizegő, színes falevelek susogása kíséri
a tovatűnő nyárnak énekét.
Búcsúzó csókja tovább festi,
a növények millió levelét.
Könnyesőt hullatva siratja,
a múló időnek bánatát.
Szívlankáinkon velünk együtt nézi,
e- Földön teremtet csodát.
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Szép napot mindenkinek!

Csodálatosan szépek ezek a versek, költemények!
Gratulálok, s azt hiszem többet ide fogok jönni!
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Merengő ősz

Csendben ül az ősz a tájon,
fáradt árnyként lépked a napsugár.
A természet csodáján elmerengve,
szellőjével zenéje száll.
Zizegő, színes falevelek susogása kíséri
a tovatűnő nyárnak énekét.
Búcsúzó csókja tovább festi,
a növények millió levelét.
Könnyesőt hullatva siratja,
a múló időnek bánatát.
Szívlankáinkon velünk együtt nézi,
e- Földön teremtet csodát.
Nagyon szép
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Egy asszony szerelme
(Elbeszélő költemény)

Szíveknek hálóját csendben szövögette,
A szép Aphrodité egymáshoz kötötte.
Heléna és Paris oly közel kerültek,
Lélekharangjaik össze is csendültek.

Szerelem istennő elbájolta őket,
Egymáskarjaiba bújva menekültek.
Ó csak együtt lenni, legyen ára bármi,
Egész életükben erre kellett várni.

Királynői ékek, férjuram mit nekem!
Ha a karjai közt tarthat a kedvesem.
Látásuk homályos a tündéri fényben,
És egymást keresik az Ámori-lényben.

Őrjítő vágy tombol mindkettő szívében,
Menni minél messzebb gyors hajó keblében.
A világ oly kicsiny, ily nagy érzelmekhez,
Ilion falai szerelmi fészekhez.

Zeusz tekintete villámokat szórja.
Ezt büntetni fogom! Vesszen érte Trója!
Háborút hoz e-tett a haza egére,
Görögnépnek került igen sok vérébe.

Istenek- emberek csatáznak egymással,
együtt él a nemzet tíz évig e- gyásszal.
Idő és szerelem hervadó virága,
Amelyben megfakul szép Heléna bája.

A szívek tüzének hamvad a parázsa,
A Trójai-faló tesz pontot reája.
Istenek parancsa azzal ért hát végett,
Ilion városa elveszett, leégett.

Ki Tróját keresi, romjait találja,
Egy asszony szerelme gyújtotta azt lángra.
Gyönyörű Heléna Parisnak végzete,
Egész görögnépnek írott története.




 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Magány

Langyos aranyfényű álmodozó táj,
kanyargós útjain szél susogva jár.
A kék azúr égbolt tündököl le ránk,
mily bolond tud lenni e- létező világ.
Lelkem elmereng mert az élet egy talány,
hallgatag fák alatt sétál a magány.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Ábrándozás

Zengő szavak győzelmi mámorában a diadal
a fájdalomban csak visszacsengő gúnykacaj.
Szeretni félek, mert amit érzek,
emlék,
mely sokszor földereng még,
s talán a képzeletem árnyaként fut
tovább az éj palástján ki vert

csillagszegeken.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A boldogság!

Fájdalmat gerjeszt a magány szívemben
a múlt már emlékként ragyog.
Tudom és érzem kedvesem,
hogy együtt voltunk boldogok.
Pusztán kétségbeesés az évek száma,
addig míg lobog a lélekben a gyertya lángja,
mivel annak a sötétben is lebeg az árnya.
A lét törékeny múló pillanatait
nem pótolhatja az ég kékje,
mert azt kioltja az éj sötétje.
A boldogság nem más, mint múló némaság
halk suttogása szívemben.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Szemed tükrében

Reménysugár vagy az őszi alkonyatban,
lelkem érzi még a nyár melegét.

Az ifjúságom édes tegnapjában
te voltál az élet és a tét.

Bolondos fényözön varázsában
az öledbe hajtom fejem.

A selyemfátyolban imbolygó égi világban
csillagunk pihen az égen csendesen.

A Hold díszes udvarházában
ezüstös fényben tova száll az éj.

Mivé lesz szerelmünk a holnap vágyában?
Te édes múló perc, kín és szenvedély.

 
Oldal tetejére