Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Amerika első felfedezői

Élt egy honfitársunk ki a vikingekkel,
Nem tudni mi okból hajózott ezekkel?
Vaj' , hogy került oda a mi hazánk fia?
Ebbe a skandináv közös nagy buliba.
Lehet "turista"volt? ,melyre a szülei,
Fizették be, akkor nem lehet ezt tudni!
Vagy "tanácsadó" volt?, a gyilkosságok terén?
A kezétől döglött sok rénszarvas tehén.
"Itthon a magyarok akko
rg makogtak,
Nagy tudósunk szerint a szláv szókból loptak!"
Finnugor meséket nem mondott az anyja.
Magyarul tanult meg írni az ebadta!
Egy makogó magyar, hogy tanul meg írni?
"A nagy tudós úr" biztos elfogja mesélni.
A hős honfitársunk elkövet egy hibát,
Ott az Újvilágba kőbe vési magát.
Nem volt engedélye neki a Sámántól,
Arra, hogy firkáljon távol hazájától.
Mind ezt ő nem tudta, büszke volt, hogy magyar,
Tudós Ferenc úr meg mondjon amit akar!
Megfejtették nem rég az írásos emléket,
Amit Újfundland - nál e - magyar kőbe vésett.
Száznyolcvanegy kilós kövön magyar rovásírás
"Több viking társával Ericsson is itt járt"
Kilencszázkilencven kettőben történt ez,
Yarmout múzeumban őrzik az emléket.
Mint felfedező magyar, járt Amerikába.
Tettét kőbe vésve üzent a hazába.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Magyarok!!!

Hérototosz írta, hogy az ő korában,
MACRON-i - ak éltek Kappadóniában.
Él egy törzs Szudánban aki nem szégyelli,
Ősi eredetét magyarnak nevezni.
MAGA AB nak vallja magát immár régen,
Ez az ott maradt törzs Afrika szívében.

MACRON-i = Magyar -Honi
Hérodotosz= Görög bölcs élt (Kre. 484-425
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:
Búcsúzik az ősz

Aranyszínű őszben az elmúlás honol,
Testem, lelkem fázik, s te nem vagy sehol.
Vággyal teli tájon, avar hull elém,
Hervadt fa rozsdája integet felém.

Elmentek a fecskék közeleg a tél,
Esőt vár a föld, zúg, dühöng a szél.
A szétesett idő a szívemben él,
Remények csodája a karácsony éj.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Suhan az ősz

Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,
De néhol vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatban szinte kavarognak.
A Nap enyhe sugara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű fákat.
Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.
Már minden hiába megjött az elmúlás,
Kikeletkor lesz majd csak megújulás.
Addig eső könnye hullik majd a tájra,
A fák alszanak a tavaszra várva.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse

Karácsony ünnepe

Karácsony ünnepe múló időt hirdet,
Sok hónap elrepült, vége lesz az évnek.
Adventeknek hava immár a december.
Végén karácsonyra ébred majd az ember.
A fenyőfa ott áll a szoba közepén,
Zöld ezüstös ága, úgy integet felém.
Picinyke kis csengő csilingel az ágon,
Szeretet ünnep ez a nagyvilágon.
Szívekben emlékek, remények pihennek,
Gyermeki örömök hatják át a csendet.
A szerető szívek termése fa alatt,
Ajándék halmaznak gazdája is akad.
A lélek megtisztul az ünnep nevében,
Szeretet és jóság árad szét lelkünkben.
Hív már a misére az éjfél harangja,
Kis Jézus született Bethleni jászolba.
Lelkek húrjain szól Csendes éji zene,
Melyet összekapcsol Karácsony ünnepe.


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton.

"Te is fiam Brutus"

Magyar volt Kolumbusz akinek az apja,
Lomposon született, neve Székely Béla.
Kárpátok-aljának ez a kis községe,
Kolumbusznak ősi származási helye.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Csokonai Vitéz Mihály
(1773 - 1805)

Csokonai Mihály városunk szülötte,
Debrecen városa őt sem dédelgette.
Első művét írta tizennyolc évesen,
"Béka egérharc" a magyar földön terem.

A líra történetünk egyik nagy alakja,
Bölcselők könyveit nagy gonddal forgatta.
Huszonegy évesen a Magyar Hírmondó,
Himnuszt zeng róla, melyhez nincs hasonló.

A Kollégium őt tanárrá emeli,
Akire felnéznek a tanítványai.
Sokan őt "Poeta doctus"-nak nevezték,
Jövő tudósaként nevét emlegették.

Kaszárnyai szigor nem élet eleme,
Ellenáll és újra megütközik vele.
Belátja számára babér itt nem terem,
Sötét érzelmekkel mond "Agyő" Debrecen.

Járta az országot keresztbe, hosszába,
Mecénást keresett könyv kiadására.
Vajda Júliával bimbózó szerelme,
"Lilla" vers ciklusok ránk hagyott gyöngyszeme.

Párizsi felkelés, ábrándja élteti,
Pirkadó hajnalnak reményét elhiszi.
Tűzvészben elpusztul, elhamvad a háza,
De őt édesanyja most is hazavárja.

Harminckét évesen Krisztusi korába,
Visszatér meghalni szülővárosába.
Őrzi díj, iskola, színház, utca nevét,
Alakjának mását pedig szobor emlék.

Az utókor hálával emlékezik rája,
De ez mit sem jelent már az ő számára.



 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton.

Az első írás!

A tudós világ szinte beleremeg!
Az első írás a magyaroké lehet?

Glozeli kőre

Magyar rovásírás vésetett.
Meddig porosodik?
Egy kis-múzeumban
az értékes lelet?!
Rajta a jelek kora kétezer éves lehet
Az írás ugyanolyan, mint ami a
Honfoglalás kori keresztre
vésetett.

i.e. 5. században kik voltak Tatárlaka őslakói?
Kik sumérul írtak, amikor a sumér még nem létezett.
De vannak

Tatárlaki korongok

és rajta képírásos jelek,
melyek a mezopotámiai leleteknél
ezerötszáz évvel idősebbek.
A Kerka völgy Pityerdombján talált

Szentgyörgyi cserép tehénszobor
is hétezer- ötszáz éves, s
a Belső Őrség fazekasságát hirdeti.
A világ egyik legkorábbi írásos jelkincsét őrzi.
amely megfejtetett.

A Tordos község emlékei is hat-hétezer
Tászok tetői megalitok írásjelei tízezer évesek


Tudós urak mi ez a hallgatás és diszkrimináció?
Hisz a világon nincsen ezekhez hasonló!
Hallgatni sokáig már úgy sem lehet!
Mert egyre szaporodik a sok talált lelet!
Az idő megy, és ahogy előre halad,

Visszatér újra a magyar ős nemzeti tudat!


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Hun imádság

Népünk történelmét százötven éven át,
A tudós uraink meghamisították.
"Magas szőke férfi felemás cipőben"
Volt nyugati rokon a finnugor mesékben.

Nem titok a titok kiderül a lényeg,
Újabb dolgokra is vetítődnek fények.
Kiev múzeumban őrzött tárgyi emlék,
Magyar rovásírás rejti eredetét.

A Hun imádságot egy szíjvégre írták,
Melyet övvereten találtak odaát.
De találtak mást is amelyik elveszett,
Kilencezer darab papirusz tekercset.

Átadták, elveszett! Ki tudja hová lett?!
Kiknek volt érdeke eldugni ezeket?!
Kiev múzeumban őrzött övveretnek,
Idézem sorait az imát ismerd meg.

Hun imádság

"Miatyánk Istenünk
Bennünk van országod
Előttünk szent neved
Törvény akaratod.

Minden napunk gondját
Magadon viseled
Bűneinket, mint másnak
Nekünk elengeded.

Te kezed vezet
Kísértéseken át,s
Lefejted rólunk
Gonosz jármát.

Tied a nagyvilág
Összes hatalma, üdve
Mindöröktől kezdve
Legyen mindörökre."

A Görögök mondták rólunk egykor régen,
Szkíták - hunok tudnak imádkozni szépen.






 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse.

Költőink oszlopcsarnokában

Forgatom tollamat alföld városában,
Szülővárosomban Debrecen porában.
Itt sorra a költők áldozatok lettek,
A cívis városnak nem igen kellettek.
Kollégium volt a szigor kaszárnyája,
A költői lelkeknek nem volt a tanyája.
Fazekas Mihály így beáll katonának,
Mint közlegény szolgál inkább a hazának.
Fazekas főhadnagy leszerelt hazatért,
Szülővárosában élte az életét.
Csokonai Mihály sem bírta a terhet.
Mit e kollégium számára jelentett.
Járta az országot széltébe hosszába',
Gyönyörű verseit mind hagyta a mára.
Harminckét évesen Krisztusi korába',
Visszatért meghalni szülővárosába.
Persona non grata lett Gulyás mint próféta.
Oláh Gábor költőt senki sem méltatta.
Egy szobor, s utcanév, iskola létüket.
Város szülöttjeként őrzi a nevüket.
Idegen tollak ma fényesen csillognak,
A város urai be is aranyoznak.
Távol szülöttel a nép nem ékeskedik,
Magáévá tenni nem igen igyekszik.
Így nem csoda tehát, hogy itt nem áldoznak,
Oltári szentségként a könyv lapjainak.
Petőfi megírta, hogy Debrecen népe,
Szalonnát csomagol a könyv belsejébe.
Elege volt abból, hogy itt élt egy telet,
Keze pipájának szárán melegedet.
Olyan ez a város, mint gonosz mostoha,
Fiával megértést nem tanúsít soha.
Valami nagy baj van itt az ítélettel,
Ha az értékeket később ismerik fel.
Száz, kétszáz, háromszáz évnek távlatában.
Áldozunk költőink oszlopcsarnokában.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Fazekas Mihály

Debrecen költője volt Fazekas Mihály,
Mint nagy lírikusnak a tisztelet kijár.
Őt sem dédelgette ez a cívisváros,
Ezért menekült el a katonasághoz.
A kollégiumban mellőzték alázták,
Távozását akkor nem is igen bánták.
Mint közlegény harcolt a törökök ellen,
Szinte alig serdült, tizenhat évesen.
Majd a franciákkal vívta meg a harcát,
Ekkor kapta meg a főhadnagyi rangját.
Fazekas Mihályról egy legenda járta,
Szelíd csendes ember nem volt harci vágya.
Ezrede elfoglalt egy Rajna menti várost,
A nehéz harcokért szabad rablás járt ott.
Fazekas főhadnagy kiválaszt egy portát,
A ház lakóinak nem bántá a sorsát.
A könyvtár szobában egy könyvet olvasott,
Az idő leteltével méltóan távozott.
Hogy igaz volt e vagy sem, biztosan nem tudom,
Egy idős tanárom mondta el egykoron.
Fazekas Mihály főhadnagy úr írta,
Szerelmes verseit rokokó stílusba.
Moldovai szép, Az öröm tündérsége,
Szentimentalizmus természetessége.
A Tavasz és a szép Nyári esti dala,
A természetlíra kiemelt ciklusa.
Diószegivel írt Magyar füvészkönyve,
Ma is használatos tudományos műve.
Magyar regeként ránk Ludas Matyit hagyta,
Népi eszközökkel hiteles alakba'.
Ponyvaregény füzet abban az időben,
Terjed is a népnek a széles körében.
Mint hadfi és költő élte az életét,
Szülővárosának növelte hírnevét.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse.
Karácsony

Az ünnep csodája nem dobozban rejlik,
Szeretett érzése szívedben létezik.
Karácsonyi ének az ünnep melegébe',
Már maga is öröm szeretett és béke.
Gyanta és viasszag csilingelő csengő,
Karácsony estéje boldogság teremtő
.
 

Cseke Nikolett

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton - Egy asszony szerelme
(Elbeszélő költemény)


Szíveknek hálóját csendben szövögette,
A szép Aphrodité egymáshoz kötötte.
Heléna és Paris oly közel kerültek,
Lélekharangjaik össze is csendültek.


Szerelem istennő elbájolta őket,
Egymáskarjaiba bújva menekültek.
Ó csak együtt lenni, legyen ára bármi,
Egész életükben erre kellett várni.


Királynői ékek, férjuram mit nekem!
Ha a karjai közt tarthat a kedvesem.
Látásuk homályos a tündéri fényben,
És egymást keresik az Ámori-lényben.


Őrjítő vágy tombol mindkettő szívében,
Menni minél messzebb gyors hajó keblében.
A világ oly kicsiny, ily nagy érzelmekhez,
Ilion falai szerelmi fészekhez.


Zeusz tekintete villámokat szórja.
Ezt büntetni fogom! Vesszen érte Trója!
Háborút hoz e-tett a haza egére,
Görögnépnek került igen sok vérébe.


Istenek- emberek csatáznak egymással,
együtt él a nemzet tíz évig e- gyásszal.
Idő és szerelem hervadó virága,
Amelyben megfakul szép Heléna bája.


A szívek tüzének hamvad a parázsa,
A Trójai-faló tesz pontot reája.
Istenek parancsa azzal ért hát végett,
Ilion városa elveszett, leégett.


Ki Tróját keresi, romjait találja,
Egy asszony szerelme gyújtotta azt lángra.
Gyönyörű Heléna Parisnak végzete,
Egész görögnépnek írott története.
 
Oldal tetejére