Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Szétzilált vágyak

Csókok hamvadó virágában
őrzöd kedvesed melegét
- reménytelenűl -
- fáradt mosollyal -
Álmaid egén játszó szimfóniában
- zenél az éj. -
Szétzilált vágyak futnak
- tele reménnyel -
A hajnal tüzében
- az éj peremén.-
Lánggal égő évek dőlnek halomra,
pusztulnak el az élet mezején,
s hamvadnak el a szerelem tüzén.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A lélek örök kiáltásai.

Mond ki nyitja, zárja szemeit az égnek?
Naponta a földön ki rendezi a képet?
A millió csillag titkainak léte,
fekete fátyolra ki varrt örök éke.
Égi aranymezőn gyémánt szemek fénye,
fekete lyukaknak a sötét rejtélye.
Ébredő lelkeket elkápráztató fény.
Az idő fogatán szaladó futó lény.
Simogató meleg, andalító mámor.
Az éj sötétjében a rád törő Ámor.
- Hol kezdődik az ég -?,
- és hol a földi lét -
- A felhőkben kivel vív csatát a zord ég -?
A harmóniát megleli e lelkem?
Vagy kárhozatra jutok, s porrá lesz a testem?
A szerelmi vallomás egy megvalósult álom!
Kézenfogva jár a vágy, s bün e világon!
Életet emésztő vágyban mécses lángok.
A végtelen térből már semmit nem látok.
A virág elhervadt, idő, út elfogyott.
Délibáb elrepült, s tán Isten is elhagyott.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Az idő.

Keresztre feszít az idő
Befelazta vágyaimat
Pedig régen, hogy repültek felhők felett.
Dacolva széllel, vihar erejével fiatalon
tele reménnyel.
Az égi vágyszárnyak összekuszálódtak,
földre szálltak, árnyakká váltak, s
fájtak és fájnak.
Ma emlékként járnak, s
várnak,
hogy újjá szülessek.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Alkony határán

Válasz nélkül marad a magány,
ha meghal a remény.
Az élet egy regény.
Pók szálon futó fény és sötét,
- miért -?
-a semmiért-!
Örökzöld nyárban megszületni,
-menni-
-menni-
-sietni-
Az élet hegyén a boldogság felé,
míg él a fény,
mely a szél szárnyán útra kél,
majd elvész a hóesésben,
és válasz nélkül marad
az idők némaságában
a végső magány.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Éjszaka.

Az éj sötét fátylában takarózva
pihen az alvó városon.
Lidércfény világít az éjszakában,
holdsugár repül a tájakon.
Tétován botorkálok a vak világban,
a csend beszédét hallgatom.
Keresem az időnek mutatóját
várva-várom a holnapom.
Kitakart lelkem a némaságban
mélyen álomba ringatott.
Az éj börtönéből szabadulva
a hajnalfény hajadon csillogott.
Az élet függönyét meglebbentve
tovább már ébren álmodom.
Nézlek,hogy pihensz, ha sóhajtasz,
csedben átölel karom.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Dr.Ihász Kovács Évának
Quasimodo-dijas költő, írónak
A Magyar Kultúra Lovagjának.


Születésnapodra.

Márai, Kassák, Fodor tanítványaként,
helyedre vársz a Parnaszus hegyén,
melyet kerubok őríznek a hegytetején.
A földi mennyország virágos kertjében
szíved lanthúrjai örömódákat zengenek,
amíg lelkednek varázs mezőjében
a méltóság fényei lebegnek.
Értékeket felfedezve, szeretettel mindenkit
fogadsz.
Ápolva anyanyelvünket viszed tovább
a szép gondolatokat.
A dícsérettel nem fukarkodsz,
magadhoz emelsz bátran másokat.
A megadatott Poeta non fit,sed nascitur
jegyében biztatod a tanítványokat.
Születésed napja alkalmából minden
jót kívánok neked.
Megkésve, de hálám jeléül fogadd el
versemet.
Mestere vagy a tollforgatásnak,
én mesteremnek tekintelek.
Életutadon elért csodákért
tisztelettel adózok neked.




 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Zálogba teszem.

Szivárványt festek a homlokodra,
amikor holnap felkelünk.
lelked harmatos vizében
mindketten újjá születünk.
Vad máglyaláng lobog szívűnkben,
kínzó vágy, kéj és gyötrelem.
Az élet hatalmas tengerén
ölelj magadhoz kedvesem.
Nem megyek el búcsúcsók nélkül,
a szívemet zálogba hagyom.
Szív nélkül nem tudok élni,
sietek hozzád vissza nagyon.


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A megtépázott idő.

Tündértáncot lejt lelkünk
a megálmodot világ aranyfényű tüzén.
Jöjj hozzám közelébb.
Az idő túllép felettünk és madárként röppen fel,
mond!, hogy szeretsz, mond ezerszer el.
Az elmúlt keserveinken rózsa virágzik,
az alamizsnát rég szétszórtam én,
s most itt állsz előttem az ut közepén.
Az eltévedt világ tébolyában varázslat volt
csupán az életünk,
láncainkat rázva vánszorogva kerestük
emlékeinkben szunnyadó hitünk.
Lelkemet gyötörte hiányod, a kitaposott fényévek
megfáradt útjain,
most lágy fénnyel körbevéve ölelnek karjaim.
Jöjj hozzám közelébb,
és
teremtsünk új világot magunknak! Te, meg én,
itt, most, azonnal, a csend közepén.
Nyissuk ki a végtelenbe suhanó jövőnek
szárnykapuját.
Hallgassuk együtt az élet csodálatosan szép
zengő dalát.





 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A csend varázsa.

A csend az élet varázsa, mely bennünket
magával ragad.
Hallgasd, mert számunkra mindent megmutat.
Az alkotások csendben történnek, nem kell
hozzá a zaj, az élet nem mindig csata, vagy
zűrzavar.
Hozzánk beszél a csend, melyben zümmög
a bogár, a madár dalol,az ég reánk dörög,
szú perceg a fában, halljuk,ha az eső csöpög.
A beszéd, a zene lágyan szárnyal,
a vonat zakatolva fütyöl.
A csend , a csend számunkra tükör!
A természet ölében ül a csend,
erdőben, réten, mezőn,
hegycsúcson havasi legelőn,
barlangok mélyén,a tenger vizén.
Légben a repülő zúg, de csend
van a fedélzetén.
Életünk véges a csend - örök -, amely nem
magány
Béke nyugalom létünknek alapja, s benne
van születés, élet és halál.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Bolyongó álomvilág.

Hová lettek a virágos kertek,
a májusi orgonavirág?
Illatuk bolyong a múltban,
még mindig érzem varázsuk mámorát.
Lelkem belefáradt az időbe,
de valóság, hogy itt vagy velem.
Fejemet válladra hajtom én,
ne szólj, csak fogd meg kezem.
Szemed fényében meghúzom magam,
szeretnélek sokáig szeretni még.
Az álom és valóság, ha egybefonódik,
értelmet nyerhet a lét.
Vágyálmunk jár a magas fellegekben,
kihült álmunkat széjjelhordja a szél.
Szívünk parazsa a szikrát szórja,
az éjszaka csodás mezején.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Harmónia.

Szemem megpihen ruhád
lágy vonalán, melyen
áttetszi minden mozdulat.
Nyíló virág vagy a csoda hajnalán,
karom átfogja derekad.
Tekinteted karcolja lelkemet,
fényködbe borul velünk a világ
Szívünk órája üti a perceket
az ereinkben fellobog a láng.
Vágyaink egymásba kapaszkodnak,
mint fákon az inda ág.
Az ég hídján mosolygó szivárvány
suhan a tájon át.
Az élet csokra vagy, mit a sors
nekem szedett.
A megvalósult álom harmóniája
lengi be az életet.


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A lebegő csend.

Szívemben muzsikál a csend,
de nem hallom a madarak
édes énekét.
Lesem a néma éjszakában,
a csillagos éj üzenetét.
Lelkemnek húrját pengeti,
az emlékeken merengő idő.
Hiányzik valaki az életemből,
a dermedt csend egyre nő.
Lelkemben érzem, hogy fáj a némaság.
Magányomat a szél hordja szerteszét.
Egy lebegő gyengéd ölelésben hallom
a szirének énekét.
E - röpke földi létezés alatt talán valóra
vállnak álmaink?
Szenvedélyünk zúgó ádadatában
egybe olvadnak vágyaink.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Az emlék örök.

Magaddal vittél mindenemet.
A gondolatomat, mit pókhálóként
szőttem köréd.
Szívemnek dobbanó ütemét,
mely véremet kergette feléd.
Lelkünk nyugalmának álmát,
mely a boldogságunkban lebegett.
Elvittél mindent tőlem!
Amit elvinni lehetett.
A mosolyodat mi napsugárként melegít.
Szemednek csillogó varázsát,
mely bennünket felhevít.
Lelked húrjának remegését,
dobogó szíved melegét.
Bársonyos bőrődnek illatát,
szerelmünk lobogó tüzét.
Elvitted a nappalokat,
a madarak édes dalát.
A szívemben szunnyadó parázs
világítja be az éjszakát.
Elmentél tőlem messze, messze,
de egy valami itt maradt.
az emlék bilincsnek kulcsa,
melynek elveszni nem szabad.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Néma vallomás.

Kitárulkozik a néma vallomás,
melyet magamban őrzök rég.
Semmibe futó mondatok
miket nem mondtam még.

- Kikacagsz -,
- nevetsz -

Üljünk az esti homályban,
s csak miénk lesz az éj.
Kérlek ne beszélj!

Az alkonynak fátyla ránk borúl,
kezed a kezemhez ér.
Érzem a bőröd illatát,
mely életet lehel belém.

Az éj megsemmisitő ölelésében
a csend velünk együtt repül.
Az érzéki világ utjain,
ösztönünk játéka beteljesül.

Miénk volt a csókokban összefort idő,
az éj és a pillanat.
A semmibe futó mondatokat elvitte,
az ébredő mozdulat.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Sorsfordító idő.

Homályba hal meg a lámpa fénye,
mint szép áloma hajnal tüzén.
Az éjszaka végtelen világában,
ketten vagyunk, Te meg én.
Mennyei légies nyugalomban,
szemem tükrében csodáld meg
magad.
A mindent felfaló idő, velünk is
tova szalad.
Számomra te vagy a földön
álmaim szépséges asszonya.
Akit eddigi életemben a kezem
nem ért el soha.
Pedig oltárt építettem a szívemben
ahol áldozok neked.
Szelíd mélységek örvényében,
a lelkem osztom meg veled.
Szedjük meg kedvesem a gyönyör fáját
oltsuk el a szív belső tüzét.
Az élet vitorlás hajóján nyargaljuk meg,
a sors tengerét.
A boldogság szígetén lehorgonyozva,
Élvezzük, az édeni élet édes örömét.
Tetteinkért, ha felelni kell, akkor majd
együtt vezeklünk mindenért.


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:


Változó világ.


Amíg a csend az éjben,
kézen fogva
jár velem.

Mögöttem, repül a szél,
az őszi
levéltengeren.
Árnyékba bújnak a fák,
a házak.
Sűrűsödő magányban
kúszik a fény.
Talán reggelre már emlékeim
is ködben állnak.
Itt van az ősz, és jő a tél.
A vágyak halovány hullámai úsznak,
a szívem doboló ütemén.
Utazom, de nem tudom hová
a sors zötyögő szekerén.
Az idő kitágul, a végtelenbe,
s eltűnik benne mind, ami szép.
A földgolyó naponta fordul
és változik rajta a kép.



 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Rohanó világ.

A huszonegyedik században,
az ember üldözi önmagát.
Az utakon kocsik gurulnak,s
dübörög bele a világ.
Rohannak térben és időben.
Hová, miért, minek?
E - rövid földi élet a miénk,
vagy talán tévedek?
Futunk a tegnap után, de már
itt van a ma.
Utól nem éred magad soha, soha!
Köszönt a holnap itt vagyok
mond, mit kezdesz velem?
Lehet, hogy észre sem veszed,
de én is létezem.
Csodáld a tájat, az életet,
fogd vissza önmagad.
Ember vagy nem robot,
a pörgés csak reád ragadt.
Tudod e mi a cél?
Egyáltalában létezik?
A földi életet élni kell!
Az angyalokat a mennyben képezik.



 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:


Tűz és lázálom.

Égő csokorban bóditó illatok.
A megunt múltamról mélyen hallgatok.
Új utak, új tér nyüzsgő emberek.
Érzem, hogy élek és még létezek.
Kezemben toll és írom verseim.
Fény és árnyék fut a Föld tarka tájain.
Rohanó idő állj meg végre már!
Hadd szedjek virágot, hisz még itt a nyár.
Mint igazgyöngy csillog, csillog szemedben a fény,
itt állsz előttem, nézlek a lelkemmel én.
Megérintelek lágyan, mert félek, eltörik a kép,
belőled nékem semmi nem elég.
Sötétben előttem az árnyad lebeg,
gyertyafényben a fátylad remeg.
Felhőkben úsznak ruhád fodrai,
szeretném a jövő falát lebontani.
Látni, hogy viharban villámok között,
nyújtod e kezed a villanás mögött?
Tüz és lázálom mardossa testemet.
Kérj tőlem bármit, áldozok neked,
ha kell, egy csókodért életem adom.
Állj meg időszekér ne rohanj nagyon!
Szeretnék veled együtt égni el.
Jöjj, ne szólj, és semmit ne felelj!
Úgy sem értjük világunk titkait,
s nem halljuk sorsnak szavait.
Míg a földön a sötét körbe jár,
lelkünkben lobog a gyönyör a báj.
Majd lassan elcsitul a szívdobogás,
ölelő karunkban a vágylobogás.
Az éji csend álmot hint reánk,
pihenjünk kedvesem jó éjszakát.



 
Oldal tetejére