Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A csend varázsa

Nem szóltunk semmit, a csend zavart,
Álltunk némán, s az éj betakart.
Édes csókban összeforrt a szánk,
Emlékszel, a csend vigyázott ránk.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Emlék.

A láng sem örök bár lobogva ég.
Parázsként ízzik egy darabig még.
Lassan elhordja hamuját a szél
Az emléknek már csak varázsa él.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Ars poétika.

Szavakat gyöngyként láncra fűztem,
csokorba szedtem, mint ibolyát.
Átnyújtom ezt a szál virágot,
fogadd el tőlem, szívem dalát.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A vágy.

A fénysugár a létezés vágya,
A vágy az élet csoda szép álma.
Ha hiszünk ebben a világban,
Lámpa világít a magányban.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Merengés.

Ha újjá születünk leszel e a párom,
Vagy utamat ismét egyedűl kell járnom?
A végtelen térben eltéved a lélek,
Mutasd majd az utat, hogy hozzád elérjek
.
 

Battila

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Költőtársam!
Ilyen szép verseket írni csak a nyugatosok tudtak, milyen jó, hogy megismerhettem mérhetetlenül érdekes verselésedet! Ez az amire a szerkesztők várnak! Ilyen versekkel kellene teleírni az újságokat, és nem politikával. Ezek azok a versek amitől szebb lesz az élet!
Szeretettel:
Lovag Bornemisza Attila
 

Battila

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Márton gratulálunk nagyszerű verseidhez!
Kérünk, add át Éles Árpád költőnek Éva köszönetét, amiért verset küldött születésnapjára!
Lassan majd mi is felkerülünk ezen szép oldalakra, s tudunk versben üzenni egymásnak!
Sok-sok üdvözlet, barátsággal:

Lovag Bornemisza Attila
Lovag Ihász-Kovács Éva dr.
Petneházy Kiss Bence író
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Hajnalok biborösvényein.

Magammal hordoztam arcodat szívemben,
mint mező a harmatcseppeket.
A tavaszok jöttek és elsuhantak,
a Délibáb felettünk lebeget.
Meghasadt hajnalok bíborösvényein
gyöngykagylóba zártam a képedet.
Hosszú éveket vártam és vártam,
hogy igazgyöngyé váljon a képzelet.
Magával vonszoltak a semmibe az évek,
a kakukkos idő is messze elrepült.
A téli Hold havas tájain,
a szemem parazsa kihűlt.
A kivetettek bolyongó keresztútjain,
bújócskát játszott a Sors velünk.
Az ezüstös ősznek hajnal fényében,
máglyatüzünkhöz mellénk települt.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Csillagok.

A távolságot mennyire vágyuk,
Sötét égboltot ezért csodáljuk.
Csillagoknak szikrázó fényében,
Melegség lobog mindig szívünkben.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Ma még enyém vagy.

A szemed fénye simogat,
ajkadon vibrál a
szó.
Gyámoltalannak érzem
magamat, ne légy oly
tartózkodó.
Vagy a csókokat temetni jöttél?
Hagyd, hogy sokáig égjen a
vágy.
De ha elkell, hogy menjél,
igyuk ki az élet utólsó
poharát.
Életem álma romokba dől,
ha nem mosolyogsz többé
reám
Ma még enyém vagy, de holnap mi lesz?
Nincs kegyelem és mentségem
már.
Bukás, kudarc, bánat az élet
ha abban csalódunk kit
szeretünk.
Minden románc véget ér egyszer,
s mi emelt fővel tovább
megyünk.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Időhatár.

Múltam elkísér, az idő meg nem áll,
Tovairamlik, mint egy sötét batár.
Míg boldogság és könny lesz életemben,
A bölcsek kövét nem hordom zsebemben.
Ha megszűnik a Nap is mosolyogni,
Az Univerzum reám fog szakadni.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Időben.

Összetoldoztam
emlékképeink
kuszált életünk
minden sorát.
Az elhagyott remény
tartóoszlopának
omladó peremét
lezárúlt zugát.
Van még időnk
együtt keresni,
az ismeretlen
földi csodát.
Megtalálhatjuk
életünk letünt,
elveszetnek hit,
aranyfénykorát.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Vígasz.

Mozdulataim szállva hallnak meg
s elvesznek a térben.
A homályos csendben
az éj sötétjében.
Hajadat bogozza
az esthajnal csillag.
Szirmaidat bontja az-az
édes illat,
melybe belezuhan
az éjszaka velem,
s megszépűl az álmom
karod közt, kebleden.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

A halhatatlan lélek


Gyökereid a földbe érnek,
Magadban hordozod a létet.
Porból születtél ez a végzet,
Szívedben élnek a remények.

Mindenségben száguld a lélek
Bezárja tested földi élet.
Hiába vágyod a messzeséget,
Csak lelked világítják fények.

Itt kell élned e földiségben
Emberöltő röghöz kötözött
Mikor beléd lélek költözött

Szárnyalhat tested reménységben,
De porhüvelyed a földön marad.
Mert egyedül a lélek szabad.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Démoni Alkony


A Hold megölte a Napot
vére kifolyt a horizont felett.
Látóhatáron alkonyatban
pirosra festette az eget.
A Hold fátylat borít a tájra,
majd elbújik a felhők mögött,
de sarlójával tovább kaszál
az égen a csillagok között.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Kézenfogva


Csillogó szemeid gyönyörű tükrében
fürdik életünk bíbor alkonya.
A boldogtalan évek emlékeként
lobog hajadban az idő őszfonala.
Száguldó felhők pörgő násztáncából
a természet könnyeket fakaszt,
friss örömmel tölti fel szívünkben
az illatos tavaszt.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Neked adom!

Tavasznak zsongását,
Szívem dobbanását.

Zöld fűnek bársonyát,
Lelkem édes szavát.

Égnek szivárványát,
Szememnek sugarát.

Csalogánynak dalát,
keblemnek sóhaját.

Egy szép vörös rózsát,
Érzelmem zálogát.

 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon szép verseid vannak, Márton! Nekem is a lángvörös rózsa a kedvencem, valóban igazi érzelmi zálog. Egész meghatódtam!
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Talán így.

Magamhoz ölelem a Napot,
Mivel a földet itt hagyom.
Belefáradtam az életbe,
Szívemet máglyára rakom.

Majd száguldok a napsugárral,
Hajnaltól bíbor alkonyig.
Zokogok éjjel, ha nem látják,
Kivilágos virradatig.

Átívelő szép szivárvánnyal,
Egész világot ölelem.
Talán így az örök szerelmet,
A boldogságot meglelem.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Anyám emlékére

Remény tőlem messzire jár,
Mint egy fényes csillagsugár.
Édesanyám többé nem vár,
Lelke régen a mennybe jár.

Utóljára mikor láttam,
Nem szólt hozzám, én csak álltam.
Szemfedő takarta lágyan,
Nem is tudom mire vártam.

 
Oldal tetejére