Tudja, kik hazudoznak a legtöbbet?

Egy kanadai tanulmány szerint az elvált szülők gyerekei, az üzleti főiskolások és a vallásosak! Azaz, a legtöbbett valószínűleg az elvált szülők hívő, üzleti diplomás gyerekei!!

A kísérlet viszonylag egyszerű volt. A kutatásban 400 diák vett részt, őket két csoportra osztották. Az egyik csoportnak pénzt kellett küldeni a másiknak. A fogadó csoportnak pedig a küldő által közölt információ alapján döntenie kellett, hogy mennyi pénzt visz ő haza, és mennyit hagy meg a küldőnek.

Vagyis a kísérletben a küldők őszinteségét vizsgálták, ők dönthették el, hogy elárulják-e partnerüknek a valós összeget, bízva az igazságos elosztásban, vagy hazudnak, hogy bezsebeljék a többletet.

A kísérlet résztvevőinek a fele hazudott.

Az eredmények alapján a férfiak és a nők között nem volt szignifikáns különbség. Az elvált szülők gyerekei viszont 29,3 százalékkal nagyobb arányban hazudtak. Az üzleti tanulmányokat folytatók 18,1 százalékkal nagyobb arányban. Szignifikánsan többet hazudtak még a vallásosak is.

Érdekes, hogy azok, akiket egyedülálló szülő nevelt – olyan, aki békében szakított partnerével, vagy megözvegyült – 39 százalékkal kisebb arányban hazudtak.

444.

Az üzleti tanulmányokat folytatók szerintem nem is hazudtak, hanem a gyakorlati életre készültek fel a valóságnak meg nem felelő válaszaikkal.

Azt hittem, a politikusok fognak nyerni.....

Azok azért vesztettek, mert a végén annyit hazudtak, hogy az összkép az igazságot közelítette. Az egymásra halmozott hazugságok "kioltották" egymást.

Es megis hogyan normalizaltak "mennyire van szuksege a penzre" faktorra?
Vegletekkel demonstralva:
Ha ehezne a gyerek otthon, bizonyara szarnek a kiserletre es lelepnek az egesz penzzel.
De ha kevesebbrol lenne szo, mint az oraberem, akkor fel sem fognam a "dilemmat", csak kovetem az instrukciokat, hogy hamarabb vegezzunk.

Jogos az észrevétel. Általános emberi tulajdonság, hogy becsületesek vagyunk ... kicsiben. És hogy hol a határ, az tényleg kérdéses. Ebből adódóan megkérdőjelezhető az egész teszt eredménye, mert a kicsi határa mindenkinél máshol van.

Azt honnan állapították meg, hogy ki vallásos? Mert hazudhattak is abban, hogy vallásosak, és akkor máris hamis az eredmény, nem?

És visszajutottunk ahhoz az ősi kérdéshez, hogy ha egy spártai azt mondja, hogy minden spártai hazudik, akkor mi van. Ha ő is spártai, akkor ő is hazudik, akkor viszont hazugság, hogy minden spártai hazudik, ha viszont igazat mondott, hogy minden spártai hazudik, akkor ez meg azért nem igaz, mert ő is spártai. ... és így tovább.
Tehát én azt hazudom, hogy vallásos vagyok, és így rossz színben tüntetem fel a vallásosokat, vagy vallásos vagyok, szóval érdekes kérdés. Szerintem minden ilyen felmérés eredménye hamis.

mustakissa írta:

És visszajutottunk ahhoz az ősi kérdéshez, hogy ha egy spártai azt mondja, hogy minden spártai hazudik, akkor mi van. Ha ő is spártai, akkor ő is hazudik, akkor viszont hazugság, hogy minden spártai hazudik, ha viszont igazat mondott, hogy minden spártai hazudik, akkor ez meg azért nem igaz, mert ő is spártai. ... és így tovább.
Tehát én azt hazudom, hogy vallásos vagyok, és így rossz színben tüntetem fel a vallásosokat, vagy vallásos vagyok, szóval érdekes kérdés. Szerintem minden ilyen felmérés eredménye hamis.

Kattints a kibontásához...

Hát persze, pontosan erre szerettem volna magam is rámutatni!

Egy biztos: az igazi skotok nem hazudnak
https://hu.wikipedia.org/wiki/Igazi_skót

csak az orruk méretének a változását kell figyelembe venni, és tá-dám, máris beazonosíthatjuk a hazugokat, majd készíthetjük az újabb statisztikákat

Erről egy régi dolog jut eszembe. Negyven évvel ezelőtt egyetemista koromban még dohányoztam. Megjelent egy tudományos cikk abban az időben, hogy a dohányosok azt sem tudják, hogy mit szívnak, hiába ragaszkodnak egy adott cigaretta márkához, ha ugyanabban a dobozban egy másik márkát kapnak, észre sem veszik. Ezt egy tudós csoport bizonyította. Gondolom, a vizsgált alanyokkal elszívattak egy másik cigarettát. A felmérés csak ott sántított, hogy én sem vettem volna észre, ha egy erős cigaretta helyett (amit én szívtam) elszívtam volna egy ugyanabba kiszerelésbe csomagolt gyengébb cigarettát. De 5 - 10 száll után már észre vettem. Ezt a gyakorlat igazolta, ha kirándulásra menet véletlenül otthon felejtettem a cigarettámat, és a csapatban csak lányok voltak, akik kínálgattam a gyengébb cigarettájukból, bizony estére már nikotin éhségem volt, hiába szívtam el ugyanannyi szálat. Ennyit a reprezentatív tudományos felmérésekről. Nem tartom magam túl okos embernek, de akkor, amikor a cikket olvastam, azon nevettem, hogy a gyakorlati életben okosabb vagyok egy egész komoly tudós csoportnál.

Erről eszembe jutott egy régi klasszikus de egy kicsit másképp: "Azt a levelet, amiben a pénzt küldted, nem kaptam meg!"

Szerintem, az hogy ki hazudik, és ki nem csak egytől fűgg, még pedig attól, hogy milyen nevelést kapott.

A világirodalom klasszikusainak alkotásai szerint a szigorú nevelés is kiváltja sokszor a hazudozási kényszert. Én azt mondtam magamról, hogy mindig őszinte vagyok. Most idősebb korban úgy fogalmazok, hogy nem őszinte voltam, hanem szerencsés. Olyan főnökeim voltak például, akiknek meg lehetett mondani az igazságot, sőt igényelték is, hogy mindig az igazságot hallják, mert akkor tudtak jól dönteni, még ha kellemetlen is volt az igazság, vagy elrontottunk valamit. A kriminalisztika szerint az áldozat is determinált bizonyos mértékben. Ez vonatkozik arra is szerintem, akinek hazudnak. A hazudás negatív emberi tulajdonság, de az is, ha valaki az alatta lévőt hazudozásra kényszeríti.
Eddig még nem beszéltünk róla, de érdemes egy szót váltani a hazudozás egyházjogi megközelítéséről. Csak az számít hazudásnak, amivel valakinek kárt okozok. Például, ha azt mondom, hogy a múlt hét végén 5 méteres halat fogtam, az nem hazudás, hanem füllentés, mert azzal aztán senkinek nem ártok, ezért ezt például az egyház sem sorolja a bűn kategóriába.

Melitta elhallgatta, a vallásosok hány százalékkal többet hazudtak... Engem érdekelne ennek konkrét mértéke.

@mustakissa :

Bocs de az egyháznak e téren nincs igaza. Minden etikailag képzett filozófus szerint ugyanis a hazugságot hazugsággá nem a károkozás determinálja, már amiatt se mert nem lehet előre tudni, mi okoz kárt. A te példádban ugyanis ha az 5 méteres halról szóló hazugságodat valaki elhiszi, lehet hogy oda megy halászni másnap ahol te azt fogtad volt állítólag, de nem fog semmit, pláne nem 5 métereset. Ha ellenben nem hazudsz neki, a megszokott helyére megy horgászni, ahol ugyan 1 méteres hal is ritkán akad, de 40 centis sok, s azokból fog egy csomót. Vagyis elpotyázta az idejét miattad, tehát kárt szenvedett.

A legtöbb ember sajnos azt hiszi, az igazság ellentéte a hazugság. NEM. Az igazság ellentéte a VALÓTLANSÁG. A hazugság ellentéte pedig az ŐSZINTESÉG. Nagyon nem mindegy...

Tehát: te akkor hazudsz, ha olyasmit mondasz, aminek a valótlanságát feltételezed. Ha például neked komolyan meggyőződésed hogy a szomszédodban élő Kati nevű kislány még szűz, s ezért őt ajánlod a haverodnak aki mindenáron szüzet akar feleségül venni, s biztatod hogy "Kati jó lesz neked, ő istenbizony szűz" - akkor nem hazudtál, még akkor se ha közben az a Kati valójában annyira nem szűz, hogy az egész Magyarország minden lakosát megismerné kizárólag a nemiszerve szemrevételezése alapján, és már 15 gyermeket is szült, akiket mind állami gondozásba adott, sokáig pornósztár volt, sőt jelenleg is nemibeteg, csak mindezt eltitkolta előled nagy ügyesen. Te mégse hazudtál, mert bár valótlant állítottál, de őszinte voltál, mert azt mondtad ami a meggyőződésed.

Ha ellenben egy gyilkos szándékú valaki azt kérdi tőled, az akit üldöz, balra futott-e vagy jobbra, s te azt mondod hogy "balra", miközben azt hiszed hogy jobbra menekült, de te meg akarod menteni őt és ezért mondod a "jobbra" helyett azt hogy "balra", nos akkor még azesetben is hazudtál, ha később kiderül hogy a fickó bizony tényleg balra ment, s te rosszul tudtad az irányt. Ezesetben te igazat állítottál (véletlenül), de nem voltál őszinte mert nem azt mondtad amit igaznak HITTÉL, s ezért HAZUDTÁL. (Az mindegy hogy jó szándéktól vezetve).

Azaz a hazugságnak nem annyira a tényekhez van köze, mint inkább a félrevezetési szándékhoz. Annak pedig hogy mekkora kárt okoz, végleg semmi köze a dologhoz, ez nem utilitarista hanem etikai kérdés. Nyilván a súlyosabb kárt okozó hazugságot súlyosabban kell BÜNTETNI. Ez oké. De attól még a kis hazugság is hazugság.

Ebben a megközelítésben is sok igazság van. Persze, ezt lehetne ragozni tovább. Ne nyilatkozzak például olyanról, amiben nem vagyok biztos. Például a Kati lány szüzességéről.

Nyilván ha te nem vagy biztos a Kati szüzességében de azt állítod hogy tutira szűz, akkor hazudsz. De az hogy "biztos vagy benne", az nem azt jelenti hogy te nőgyógyász vagy és másodpercekkel ezelőtt személyesen megvizsgáltad. Ehhez annyi is elég, hogy ő azt mondta neked (hazudta) hogy szűz, és bár te személyesen nem jártál ennek utána, de más okok miatt feltételezed róla hogy igazat mondott, mert például olyan kedves, becsületes, máskor is betartotta a szavát, másban még nem hazudott neked, netán valamiért azt is feltételezed róla hogy mélyen vallásos, stb. Szóval csak az a lényeg hogy akármiért is, de te komolyan azt hidd, hogy amit állítasz, az nem valótlanság.

A politikusok mélyen hiszik....vaaaagy,velünk akarják mélyen elhitetni.