És mi ebben az alapvetően rossz, vagy rendkívüli? Vannak olyan publikációs fórumok is, ahol minden kec-mec nélkül elfogadnak anyagokat, de ezeket rendszerint ellepik a minimális önkritikával sem rendelkező önjelölt zsenik, ezért magára valamit is adó kutató inkább elkerüli őket. És a minimális önkritikához szerintem hozzá tartozik az is, hogy ha az ember az igazáról még a legközelebbi kollégáit sem tudja meggyőzni, akkor legalább megfordul a fejében, hogy a probléma talán nem a téma "újszerűségével", hanem az érvei súlyával van.Olyan van, hogy egy adott lap azzal küldi vissza, hogy köszöni, nem kéri a publikációt, vagy kiadja biráloknak akik ilyenek vagy olyanok, s változtatást, kiegészitést kérnek, s baromi ritkán, de elfogadnak egy-egy anyagot kec-mec nélkül.
Ha van egy anyag, ami nagyon "ujszerü", akkor az fennakad a munkaadó intézet belsö, házi vitáján (anélkül nem biztos, hogy egy anyag kiengedhetö).
A második szürö a lap szerkesztösége. Ha nem kell nekik pl. a vizzel müködö motorrol szólo publikácio - akkor nem kell.Pont.
Ami pedig a vízzel működő motoros példádat illeti, az szerintem legalábbis félreérthető. Ha a lap szakmai profiljába belefér, és csak a témája alapján dobják vissza, akkor nincs is miért náluk publikálni. Komoly cég ilyet nem csinál, mert ha legalább a formai feltételeknek megfelel, akkor esély van rá, hogy bejön, és hatalmasat kaszálhatnak vele. A Nature is leadta Benveniste "vízmemóriás" cikkét, vagy a Science, Pons és Fleischmann hidegfúziós beégése után és ellenére is, közölte Taleyarkhanék "buborékfúziós" írását, pontosan ezzel az érvvel indokolva. (Persze ők kissé árnyaltabban fogalmaztak.) Ha viszont formai szempontból nem üti meg a mértéket (amint az a "vízmotoros" témában rendszerint előfordul), akkor nincs mellette racionális érv, hogy miért is kellene egy tudományos lapban leközölni. Menjen a Nők Lapjához vagy Friderikuszhoz, ott két kézzel kapnak utána.