Hírek Ukrajna betiltja a kettős szavazást az állampolgárainak

Mi lesz így az ukrán bérszavazókkal?

Fontos törvényjavaslatot nyújtott be Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (címlapképünkön) a héten.
David Arahamija, a kormánypárt frakcióvezetője pénteken az MTI tudósítása szerint azt nyilatkozta erről, hogy a jövőben csak egy országban szavazhatnak a választásokon azok, akiknek az ukrán mellett más állampolgárságuk is van.

Arahamija közölte, hogy a módosításba számos biztosítékot építettek be. Először is azt, hogy az Ukrajnában agresszornak minősített Oroszország állampolgárai nem lehetnek egyidejűleg ukrán állampolgárok is.

Másrészt, mint mondta, a több állampolgársággal rendelkezőknek dönteniük kell, hogy melyik országban kívánnak élni szavazati jogukkal.
Így például, ha valaki az Egyesült Államokban él és ukrán állampolgárságot szerez, nem szavazhat Ukrajnában, mert az Egyesült Államokban választja meg az ottani elnököt és a kongresszusi politikusokat.

“Egy személy két országban nem szavazhat a vezetésre. Ez nem így működik. Ha valakit az érdekei Ukrajnához fűznek, akkor itt szavaz, ha más országhoz, akkor ott”
– fogalmazott Arahamija.

A törvénymódosítás miatt egyébként nagyon is fájhat majd Orbánék feje, mert az vonatkozik majd az Ukrajnában élő ukrán-magyar kettős állampolgárokra is. Több tényfeltáró riport is leleplezte, miként hekkelték meg Orbánék a választást az ukrán kettős állampolgárok szavazatainak segítségével.
( MTI)

ukran szavazas.jpg
 
A kérdés: miért kell személyesen a követségre mennie egy EU-s országban egy Magyarnak és miért nem kell ezt tennie egy "möchte-gerne" Magyarnak?
A válasz nagyon egyszerü. Hivatalosan Magyarországon lakik és a választási körzetében várják tárt karokkal, hogy szavazzon. de ha éppen Bécsben kávézgat és szavazni is akar akkor be kell fáradjon a követségre.
Ha Bécsben dolgozik és hivatalosan is külföldön lakik (nem szerepel a választókerületi listán), akkor természetesen levélben szavazhat.
 
A válasz nagyon egyszerü. Hivatalosan Magyarországon lakik és a választási körzetében várják tárt karokkal, hogy szavazzon. de ha éppen Bécsben kávézgat és szavazni is akar akkor be kell fáradjon a követségre.
Ha Bécsben dolgozik és hivatalosan is külföldön lakik (nem szerepel a választókerületi listán), akkor természetesen levélben szavazhat.
Egyszerűnek tűnik (de mégsem az) megérteni, hogy csak az szavazhat levélben, akinek nincs magyar lakcíme, akinek meg van magyar lakcíme, az nem.
 
A válasz nagyon egyszerü. Hivatalosan Magyarországon lakik és a választási körzetében várják tárt karokkal, hogy szavazzon. de ha éppen Bécsben kávézgat és szavazni is akar akkor be kell fáradjon a követségre.
Ha Bécsben dolgozik és hivatalosan is külföldön lakik (nem szerepel a választókerületi listán), akkor természetesen levélben szavazhat.
Egyébként Ernőnek érdekes módon az nem gondja, hogy a külföldön élő magyarok 100%-ból egyetlen % sem akar a DK-ra szavazni, csak azzal a 10%-kal van problémája, aki a fideszre szavaz.
 
A válasz nagyon egyszerü. Hivatalosan Magyarországon lakik és a választási körzetében várják tárt karokkal, hogy szavazzon. de ha éppen Bécsben kávézgat és szavazni is akar akkor be kell fáradjon a követségre.
Ha Bécsben dolgozik és hivatalosan is külföldön lakik (nem szerepel a választókerületi listán), akkor természetesen levélben szavazhat.
- Van olyan akinek a családja Magyarországon lakik, az apa pedig csak ideiglenesen él (dolgozik) nyugaton.
- Ennek szabadságot kell vennie, elutazni többszáz kilométerre egy városba ahol van magyar követség, hogy szavazzon.

- Nyugati országokban nem igy van.

Igaza van Casa Loma-nak, akik nem a fideszre szavaznának mert széles látókörüek, azokat akadályozzák.
 
- Van olyan akinek a családja Magyarországon lakik, az apa pedig csak ideiglenesen él (dolgozik) nyugaton.
- Ennek szabadságot kell vennie, elutazni többszáz kilométerre egy városba ahol van magyar követség, hogy szavazzon.
Ha levélben akar szavazni, miért nem jelenti be a hivatalos külföldi lakcímét?
 
Utoljára módosítva:
Ha valakinek van kedve viszonylag sokat olvasni(érdemes)
Sok szó esik a határon tuli magyarságról, és az az igazsag, hogy ettol jobban - és szebben - nem tudtam volna megfogalmazni amit erzek veluk kapcsolatban!
Ezért másoltam be Vujity Tvrtko sorait!(aki nehezen vádolhato kormánypártisággal, viszont egy tisztességes, szabadon gondolkodo ember)


Egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb!
❤️
1f1ed_1f1fa.png
❤️


Megszokhattátok, hogy időnként fajsúlyosabb témával jelentkezem. Szeretnék értéket és mértéket közvetíteni, ugyanakkor fontos számomra az is, hogy pontosan tudjátok: kinek az oldalát követitek!
Alapvetésben le kell írnom: nagyon messze állok a magyar belpolitikától, értékítéletemet nem egyik vagy másik párt befolyásolja, kizárólag a saját értékrendszerem határozza meg a cselekedeteimet. Reménykedem benne, hogy jót teszek, hogy tudok jót tenni.
A napokban közzétettem két írást. Az egyikben arról volt szó, hogy az én pénzemből (adóforintjaimból) magyar politikusok és pártok -hovatartozásra tekintet nélkül- ne finanszírozzák a gyűlöletet.

Másik írásom arról szólt, hogy előadásaim és könyveim bevételéből vettem egy gyerekkönyvtárat és 6.000 iskolaszert egy székely falu iskolájának, hogy az ezeréves határon élő kicsik megőrizhessék anyanyelvüket, kulturális örökségüket, hagyományaikat.

Ami ezután történt, nem volt számomra ismeretlen. Bár örömmel és erővel tölt el, hogy mennyi szeretetet, tiszteletet és jó szót kapok, nem hallgathatom el, hogy ezúttal elképesztő indulatokkal is szembesültem. A fő „vádpontok” ezek voltak:
-miért nem támogatok inkább magyarországi magyarokat a pénzemből?
-mit várok cserébe?
-miért megint a határon túlra?

Emellett pedig voltak, akiknek két lépés sem kellett ahhoz, hogy eljussanak a hazai belpolitikáig, a jövő évi választásokig és a vélt vagy valós határon túli szavazási anomáliákig!
Könnyű lenne átugrani a problémákat, pláne, hogy konfliktuskerülő ember vagyok. Könnyű lenne, mégis: az értékrendem miatt ebbe most igenis beleállok. Beleállok, mint magyarországi horvát, mint határon túli kisebbségi, mint adakozó, és mint ember!

Nézzük röviden és sorban:
1. Az én pénzem. Én kerestem meg, költségvetési tétel és adóforint nincs benne. Az „én adom” nem olyan politikai frázis, mint amikor a politikus a köz vagyonáról sajátjaként beszél; amit adok, az valóban az enyémből van. Nem írom le az adómból, nem kft. vagy bt. adja, hanem egy magánszemély: én! A saját pénzemmel pedig azt tehetek, amit csak szeretnék, hiszen én dolgoztam meg érte. Vehetnék luxuskocsit, márkás órát, vagy éppen ki is szórhatnám az ablakomon, hiszen az enyém. Én azt választottam, hogy a rászorulóknak adom.
2. Az elmúlt héten -kíváncsiságból- csináltam egy sajátos tesztet: írtam 10 olyan hozzászólónak, aki kritizálta a fentieket (miért külföldre, miért nem itthon, miért éppen könyveket…stb…). Megkeresésemre heten válaszoltak (köszönöm nekik). Hétből hatan -kérdésemre- azt írták, hogy még sosem küldtek adományt másoknak, öten közülük azzal indokolták ezt, hogy nincs miből…
3. Nézzük a határon túliság kérdését. Talán ilyen mélységekig más nem foglalkozik vele, ezért leírom: két kisebbségfajtát különböztetünk meg egymásól:
a.): KÉNYSZERKISEBBSÉG
Ők azok, akiket egy háború vagy egy jogi, politikai döntés kényszerített az anyaországukon kívülre. Ilyenek a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi, pártiumi, vendvidéki és őrvidéki magyarok, akiket Trianon szakított el Magyarországtól. Nem ők hagyták el a határt, a határ hagyta el őket.
b.) A NEM KÉNYSZERKISEBBSÉG


Közéjük tartozom én is. Magyarországon 12 államalkotó nemzetiségi kisebbség él (közöttük mi horvátok, nagyjából ötvenezres létszámban). Minket nem egy politikai határozat hozott ide. Az én őseim a mai Bosznia-Hercegovina területéről érkeztek, nagyjából 400 éve. Bár horvát az anyanyelvem és a kulturális kötődésem, ettől még magyar a Himnuszom és magyar a zászlóm. Nekem ez a hazám.
Mindkét kisebbségi létre igaz egy dolog: a többségi társadalomnak mindig könnyebb.
Könnyű Budapest belvárosában magyarul beszélni, magyar zenét hallgatni, a magyar hivatalokban magyarul elintézni az ügyeinket… és sokkal nehezebb mindez a szórványban, ott, ahol elnyomják vagy tiltják a magyar nyelv használatát.
A politika leírhatatlan bűne, hogy stigmatizálta a határon túli magyarokat. Annyira könnyű szavazatszámnak tekinteni őket. Annyira…
Én egy erős ember vagyok. Erős és megbocsájtó. Hamar túlteszem magam azon, ha egyesek megkérdőjelezik magyarságomat vagy Magyarországhoz kötődő szeretetemet. Elég, ha én tudom (én viszont mindennél jobban), hogy ez a hazám, ez a népem, ez a mindenem. Bár anyukám horvát, apukám magyar, én sosem úgy mondtam, hogy 50-50% vagy fele-fele vagyok, hanem úgy fogalmaztam -még ha nem is jött ki a matematika-, hogy 100%-ig vagyok horvát, és 100%-ig magyar! És mind a kettőre végtelenül büszke vagyok!
Egy biztos: az egyik legkegyetlenebb érzés, amikor egy határon túli kisebbségi azt érzi, hogy a lakóhelyén is, meg az anyaországában is idegennek tartják. Amikor egy székely Romániában magyar, nálunk pedig „lerománozzák”! Pedig egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb, én sem azért vagyok horvát, mert a tengerparti étteremben tudok horvátul lángost kérni!
Hadd meséljek el Nektek egy rövid történetet! Volt egy egykori magyar falu valahol a határon túl. A lakosság nagy része magyar volt, aztán fogyatkozni kezdtek. A végén már csak egyetlen idős magyar bácsi maradt a faluban, aki viszont minden délben megkongatta a kertjében álló harangját.
-Amíg lesz magyar a faluban, addig szólni fog a harang- mondta!
Aztán a bácsi beteg lett. Nagyon beteg. Kórházba került. És akkor igazi csoda történt. A szomszédjában lakó román bácsi minden délben átment a haranglábhoz és meghúzta a harangot. Meghúzta, mert számára ez volt a tisztelet jele. A tiszteleté egy másik nép, egy másik vallás, egy másik nyelv és kultúra iránt, és ez az, ami oly’ sok mindenkiből hiányzik!
Én erről írok és beszélek. Erről, és tulajdonképpen semmi másról!
Évek óta vásárolok gyerekkönyvtárakat. Ezekkel több kórházat is felszereltem már Pécstől, Miskolcon át Szombathelyig. Most pedig KÁRPÁTALJÁRA, vagyis Ukrajnába viszek egy nagyobb értékű könyvtárat. Azért viszem, hogy az ottani magyar gyerekek az anyanyelvükön tudjanak olvasni. És a határátlépés után -jelképes okokból- megtöltök majd egy dobozt ukrán nyelvű kifestőkkel, rajzos mesekönyvekkel is.
Számomra egy nélkülöző gyermeknél nem számít az állampolgársága. Az esetek döntő többségében Magyarországon segítek, de ha kell, megölelem az afrikai fekete kislányt éppúgy, mint a dunántúli vagy felvidéki kisfiút! És azért KÖNYVTÁR, mert a hagyomány és a kultúra kötelez!
Persze felmerül a kérdés, hogy miért nyilvánosan, miért nem „csöndben”? Nos, sokkal többet adok „csöndben”, de a könyvtárak esetében fontosnak tartom jelezni a nálam sokkal, de sokkal tehetősebbeknek, hogy szépen kérem: kövessék ezt a példát! Újíttattam már fel templomi világítást, küldtem takarót a horvátországi földrengés áldozatainak és vettem élelmet éhezőknek, de igazából a GYEREKKÖNYVTÁR az örök szerelem. Az volt, és az is marad, ÖRÖKRE!
És jöhetnek a fanyalgók, a támadók és az örök elégedetlenkedők. Nagy megértéssel és szeretettel üzenem kedves mindannyiuknak: ha ez így nem tetszik, meghagyom a lehetőséget, hogy többel és jobban segítsenek, mint ahogy azt én teszem. Szívből remélem, hogy sikerülni fog nekik.


Addig viszont: kárpátaljai kis magyar Barátaim! Kedden érkezem Hozzátok, a könyvtárammal együtt!


Barátsággal: Vujity Tvrtko
 
Ha valakinek van kedve viszonylag sokat olvasni(érdemes)
Sok szó esik a határon tuli magyarságról, és az az igazsag, hogy ettol jobban - és szebben - nem tudtam volna megfogalmazni amit erzek veluk kapcsolatban!
Ezért másoltam be Vujity Tvrtko sorait!(aki nehezen vádolhato kormánypártisággal, viszont egy tisztességes, szabadon gondolkodo ember)


Egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb!
❤️
1f1ed_1f1fa.png
❤️


Megszokhattátok, hogy időnként fajsúlyosabb témával jelentkezem. Szeretnék értéket és mértéket közvetíteni, ugyanakkor fontos számomra az is, hogy pontosan tudjátok: kinek az oldalát követitek!
Alapvetésben le kell írnom: nagyon messze állok a magyar belpolitikától, értékítéletemet nem egyik vagy másik párt befolyásolja, kizárólag a saját értékrendszerem határozza meg a cselekedeteimet. Reménykedem benne, hogy jót teszek, hogy tudok jót tenni.
A napokban közzétettem két írást. Az egyikben arról volt szó, hogy az én pénzemből (adóforintjaimból) magyar politikusok és pártok -hovatartozásra tekintet nélkül- ne finanszírozzák a gyűlöletet.

Másik írásom arról szólt, hogy előadásaim és könyveim bevételéből vettem egy gyerekkönyvtárat és 6.000 iskolaszert egy székely falu iskolájának, hogy az ezeréves határon élő kicsik megőrizhessék anyanyelvüket, kulturális örökségüket, hagyományaikat.

Ami ezután történt, nem volt számomra ismeretlen. Bár örömmel és erővel tölt el, hogy mennyi szeretetet, tiszteletet és jó szót kapok, nem hallgathatom el, hogy ezúttal elképesztő indulatokkal is szembesültem. A fő „vádpontok” ezek voltak:
-miért nem támogatok inkább magyarországi magyarokat a pénzemből?
-mit várok cserébe?
-miért megint a határon túlra?

Emellett pedig voltak, akiknek két lépés sem kellett ahhoz, hogy eljussanak a hazai belpolitikáig, a jövő évi választásokig és a vélt vagy valós határon túli szavazási anomáliákig!
Könnyű lenne átugrani a problémákat, pláne, hogy konfliktuskerülő ember vagyok. Könnyű lenne, mégis: az értékrendem miatt ebbe most igenis beleállok. Beleállok, mint magyarországi horvát, mint határon túli kisebbségi, mint adakozó, és mint ember!

Nézzük röviden és sorban:
1. Az én pénzem. Én kerestem meg, költségvetési tétel és adóforint nincs benne. Az „én adom” nem olyan politikai frázis, mint amikor a politikus a köz vagyonáról sajátjaként beszél; amit adok, az valóban az enyémből van. Nem írom le az adómból, nem kft. vagy bt. adja, hanem egy magánszemély: én! A saját pénzemmel pedig azt tehetek, amit csak szeretnék, hiszen én dolgoztam meg érte. Vehetnék luxuskocsit, márkás órát, vagy éppen ki is szórhatnám az ablakomon, hiszen az enyém. Én azt választottam, hogy a rászorulóknak adom.
2. Az elmúlt héten -kíváncsiságból- csináltam egy sajátos tesztet: írtam 10 olyan hozzászólónak, aki kritizálta a fentieket (miért külföldre, miért nem itthon, miért éppen könyveket…stb…). Megkeresésemre heten válaszoltak (köszönöm nekik). Hétből hatan -kérdésemre- azt írták, hogy még sosem küldtek adományt másoknak, öten közülük azzal indokolták ezt, hogy nincs miből…
3. Nézzük a határon túliság kérdését. Talán ilyen mélységekig más nem foglalkozik vele, ezért leírom: két kisebbségfajtát különböztetünk meg egymásól:
a.): KÉNYSZERKISEBBSÉG
Ők azok, akiket egy háború vagy egy jogi, politikai döntés kényszerített az anyaországukon kívülre. Ilyenek a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi, pártiumi, vendvidéki és őrvidéki magyarok, akiket Trianon szakított el Magyarországtól. Nem ők hagyták el a határt, a határ hagyta el őket.
b.) A NEM KÉNYSZERKISEBBSÉG


Közéjük tartozom én is. Magyarországon 12 államalkotó nemzetiségi kisebbség él (közöttük mi horvátok, nagyjából ötvenezres létszámban). Minket nem egy politikai határozat hozott ide. Az én őseim a mai Bosznia-Hercegovina területéről érkeztek, nagyjából 400 éve. Bár horvát az anyanyelvem és a kulturális kötődésem, ettől még magyar a Himnuszom és magyar a zászlóm. Nekem ez a hazám.
Mindkét kisebbségi létre igaz egy dolog: a többségi társadalomnak mindig könnyebb.
Könnyű Budapest belvárosában magyarul beszélni, magyar zenét hallgatni, a magyar hivatalokban magyarul elintézni az ügyeinket… és sokkal nehezebb mindez a szórványban, ott, ahol elnyomják vagy tiltják a magyar nyelv használatát.
A politika leírhatatlan bűne, hogy stigmatizálta a határon túli magyarokat. Annyira könnyű szavazatszámnak tekinteni őket. Annyira…
Én egy erős ember vagyok. Erős és megbocsájtó. Hamar túlteszem magam azon, ha egyesek megkérdőjelezik magyarságomat vagy Magyarországhoz kötődő szeretetemet. Elég, ha én tudom (én viszont mindennél jobban), hogy ez a hazám, ez a népem, ez a mindenem. Bár anyukám horvát, apukám magyar, én sosem úgy mondtam, hogy 50-50% vagy fele-fele vagyok, hanem úgy fogalmaztam -még ha nem is jött ki a matematika-, hogy 100%-ig vagyok horvát, és 100%-ig magyar! És mind a kettőre végtelenül büszke vagyok!
Egy biztos: az egyik legkegyetlenebb érzés, amikor egy határon túli kisebbségi azt érzi, hogy a lakóhelyén is, meg az anyaországában is idegennek tartják. Amikor egy székely Romániában magyar, nálunk pedig „lerománozzák”! Pedig egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb, én sem azért vagyok horvát, mert a tengerparti étteremben tudok horvátul lángost kérni!
Hadd meséljek el Nektek egy rövid történetet! Volt egy egykori magyar falu valahol a határon túl. A lakosság nagy része magyar volt, aztán fogyatkozni kezdtek. A végén már csak egyetlen idős magyar bácsi maradt a faluban, aki viszont minden délben megkongatta a kertjében álló harangját.
-Amíg lesz magyar a faluban, addig szólni fog a harang- mondta!
Aztán a bácsi beteg lett. Nagyon beteg. Kórházba került. És akkor igazi csoda történt. A szomszédjában lakó román bácsi minden délben átment a haranglábhoz és meghúzta a harangot. Meghúzta, mert számára ez volt a tisztelet jele. A tiszteleté egy másik nép, egy másik vallás, egy másik nyelv és kultúra iránt, és ez az, ami oly’ sok mindenkiből hiányzik!
Én erről írok és beszélek. Erről, és tulajdonképpen semmi másról!
Évek óta vásárolok gyerekkönyvtárakat. Ezekkel több kórházat is felszereltem már Pécstől, Miskolcon át Szombathelyig. Most pedig KÁRPÁTALJÁRA, vagyis Ukrajnába viszek egy nagyobb értékű könyvtárat. Azért viszem, hogy az ottani magyar gyerekek az anyanyelvükön tudjanak olvasni. És a határátlépés után -jelképes okokból- megtöltök majd egy dobozt ukrán nyelvű kifestőkkel, rajzos mesekönyvekkel is.
Számomra egy nélkülöző gyermeknél nem számít az állampolgársága. Az esetek döntő többségében Magyarországon segítek, de ha kell, megölelem az afrikai fekete kislányt éppúgy, mint a dunántúli vagy felvidéki kisfiút! És azért KÖNYVTÁR, mert a hagyomány és a kultúra kötelez!
Persze felmerül a kérdés, hogy miért nyilvánosan, miért nem „csöndben”? Nos, sokkal többet adok „csöndben”, de a könyvtárak esetében fontosnak tartom jelezni a nálam sokkal, de sokkal tehetősebbeknek, hogy szépen kérem: kövessék ezt a példát! Újíttattam már fel templomi világítást, küldtem takarót a horvátországi földrengés áldozatainak és vettem élelmet éhezőknek, de igazából a GYEREKKÖNYVTÁR az örök szerelem. Az volt, és az is marad, ÖRÖKRE!
És jöhetnek a fanyalgók, a támadók és az örök elégedetlenkedők. Nagy megértéssel és szeretettel üzenem kedves mindannyiuknak: ha ez így nem tetszik, meghagyom a lehetőséget, hogy többel és jobban segítsenek, mint ahogy azt én teszem. Szívből remélem, hogy sikerülni fog nekik.


Addig viszont: kárpátaljai kis magyar Barátaim! Kedden érkezem Hozzátok, a könyvtárammal együtt!


Barátsággal: Vujity Tvrtko
Ez az írás megváltoztatta a hozzáállásomat Vujity Tvrtko-hoz.
Köszönöm.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,798
Tagok
615,335
Legújabb tagunk
KevinSon
Oldal tetejére