Váljak? Ne váljak? és amivel jár....

Bares írta:

el kell menni egy családterapeutához, még időben!!!

Kattints a kibontásához...

no mehet bárki az Atyaúristenhez is napjában akár "100"x-is...meg családterapeutához is...soha senki nem fogja az életünket rendbe tenni és élni....csak önmagunk!
Szövegelni,hegyibeszédeket tartani,"okos tanácsokat" adni igen sokan tudnak...,sőt manapság már mind ezeket jó borsos áron...és ugy testvériesen....családterapeuta-psichológus-ügyvéd...,
Számtalan könyvet olvastam a párkapcsolatok megromlásának témájában....,meghallgattam ann előadásokat.., (no nem mint vállásban és kapcsolati problémák érintettjeként!)...
de régóta tudom....,hogy nincs eredendő JÓ és ROSSZ!...sem Nőben...sem Ffiben...Emberben!
de alapból nincs ugye az sem...,hogy ami az egyik embernek boldogság...., az a másiknak maga a pokol....
Igy az a véleményem...,hogy senkinek nincsenek kész receptek az életre....,és igy a családterapeutáknak sem!...pláne olyan recept nincs a világon....amit egységesen bárki alkalmazni tud-tudna..., amikor is a kapcsolata romokban hever...,vagy már szét is hullott darabjaira....,és mind ez csak azért...,mert végtelenül különbözőek vagyunk....és sztem ettől szép az Emberiség!
Ugyhogy maradjunk csak annyiban...,hogy ahány fogadatlan prokátor...,annyi féle szöveg és "tanács"....,hiszen valójában egy családterapeuta vagy ügyvéd is(egy némely "barát")....csupán megprobálja ránk erőltetni a saját álláspontotját....,megprobál meggyőzni bárki érintettet...egy álltala sajátos változtatás tanácsolva....ami soha sem lesz eredményes....,hiszen azt nem is mi akarjuk és ugy....hanem ő!

Mert csak egyetlen dolog van...,amit mi magunk akarunk!!! És pont ezért határozottan állítom...,hogy a GONDJAINKAT, PROBLÉMÁINKAT....CSAK MI MAGUNK OLDHATJUK MEG!!!
és nem a különböző titulussal és "szakismeretekkel" rendelkező "segitségek" és azok sajátos tanácsai!
(ugy csak a gibiceknek semmi sem drága alapon!)

Engedtessék meg egy kérdés Kedves Bares!....,
ha tanácsolod a családterapeutát éppen....,akkor ezelőtti irásdaidban ugyan miért is az itt lévő kedves tagoktól kértél nem egyszer tanácsokat...,no csak...,mert "Mi" azért csak nem vagyunk felvértezve családterapeuta
cimmel-tudással...,hisz csak emberek vagyunk a magunk módján...akik azért mint már többször irtuk is...a sorok között is tudunk olvasni...és tanácsot nem adván...csak véleményeinket irtuk-irjuk meg.

További kellemes délutánt!

Bares írta:

Teljesen jogos, és fontos kérdés!!!
A szenvedésen túl, és a helyzet értékelésén túl tenni kéne valamit, ami javíthat a helyzeten.

Kattints a kibontásához...

hamár fontos kérdésnél tartunk...
akkor ugye az pláne fontos kérdés...,hogy ki és miért akar javitani azon a helyzeten....aminek elrontásában és tönkretételében ő maga is részese volt a dolgoknak...és ragozva...ugyan a másik fél egyáltalán igényt tart e a helyrehozatalra

csak azért kérdezem...,mert sajnos a valóság egyre kevesebb normalizálodást mutat a megromlott kapcsolatokat illetően....

és azt gondolom...,hogy nem helyrehozni kell valamit amikor is...,hanem magában a kapcsolatban öszintén közösen a másikkal megtenni mindent...,hogy egyszer csak ne helyrehozásra kényszerüljön bárki is....és nincs csak :"Te vagy-voltál a hibás mindenért"!

Sziasztok!
Most nem azért, de nem értem ezt a szenvedősdit. Ha az egyik kiszeretett a másikból, úgymond az egyik már nem vonzódik annyira a másikhoz, akkor nincs kapcsolat se. A gyerekeknek szerintem az rosszabb ha két olyan ember mellet nőnek fel akik már nem szeretik egymást mint ha 4 olyan mellet akik harmóniába élnek. Nekem még nincs gyerekem de sok mindent láttam már.
Igen az első pár hónap rossz de utána egészségesebb felnőtteké válhatnak mint egy boldogtalan családban.
Nekem ez a meglátásom.

bruzak írta:

Sziasztok!
Most nem azért, de nem értem ezt a szenvedősdit. Ha az egyik kiszeretett a másikból, úgymond az egyik már nem vonzódik annyira a másikhoz, akkor nincs kapcsolat se. A gyerekeknek szerintem az rosszabb ha két olyan ember mellet nőnek fel akik már nem szeretik egymást mint ha 4 olyan mellet akik harmóniába élnek. Nekem még nincs gyerekem de sok mindent láttam már.
Igen az első pár hónap rossz de utána egészségesebb felnőtteké válhatnak mint egy boldogtalan családban.
Nekem ez a meglátásom.

Kattints a kibontásához...

Veszettül igazad van, csak sajnos nem mindig egyszerű a kiugrósdi a szenvedősdiből. Mert mi van akkor, ha a 2 emberből 1 nem akar válni, mi van akkor, ha a gyerekek tiltakoznak a válás ellen, mert mindkét szülőhöz ragaszkodnak, mi van akkor, a a 4-es harmónia nem jön össze, csak egyik oldalon, a másik fél pedig szenved magányosan?

bruzak írta:

Sziasztok!
Most nem azért, de nem értem ezt a szenvedősdit. Ha az egyik kiszeretett a másikból, úgymond az egyik már nem vonzódik annyira a másikhoz, akkor nincs kapcsolat se. A gyerekeknek szerintem az rosszabb ha két olyan ember mellet nőnek fel akik már nem szeretik egymást mint ha 4 olyan mellet akik harmóniába élnek. Nekem még nincs gyerekem de sok mindent láttam már.
Igen az első pár hónap rossz de utána egészségesebb felnőtteké válhatnak mint egy boldogtalan családban.
Nekem ez a meglátásom.

Kattints a kibontásához...

Szia! Sziasztok Mindenkinek!

No azért ez nem igy van és nem igy működik a valóságban....
ugyan is egy lélek és az azonbelüliség nem hónapokra van tagolva....,hiszen maga az alap....a kisgyermekkori lelki sérülések oda is vezethetnek...,amiket nem lehet időben és térben csak ugy behelyezgetni...lélekről beszélünk...és nem holmi szemeszterekről...
az a véleményem és tapasztalatom anno beli munkámnak"köszönhetően"...,hogy biza annak a gyereknek akinek a szülei konfliktusai és válásuk miatt....sajnos a szívében-lelkében nincs se anyja....,sem apja...,igen is....,hogy az életében létrejövő gyermekkori sérülések-traumák végigkísérik!!!
Mitöbb kimerem jelenteni és határozott meggyöződésem...,
hogy sajnos és szomoru valóság....,hogy a szülők felelőtlensége éa kapcsolatuk romlása miatt....egy gyerekben félelem alakul ki...sőt valamely szinten a gyerekek éreznek büntudatot a szüleik viselkedései-veszekedései stb miatt...,ami tetszik nem tetszik megmérgezi és tönkre teszi az ártatlan gyereket lelkével együtt...,mely szintén végig kiséri életét....,és majdan igen súlyos hatásai lesznek a fejlődő gyermekkori lelki és testi sérüléseknek-traumáknak....amelyek sajnos szemilyiségi és önértékelési problémákat fognak okozni....ugy a magán,mint egy párkapcsolatban is...,hiszen a "kedves szülők" kapcsolatának megromlása-válása konfliktusaik sorozatának köszönhetően....azok a gyerekek akik ezeket kénytelenek átélni-megtapasztalni....a nagyBetűs életük során hátránnyal indulnak és folyamatosan kisebbrendűségi érzésekkel fognak küszködni....amely majd az Ő kapcsolataikat és mindenségüket is döntően fogja meghatározni!
Egy gyermek lelkét nem rombolni és felelőtlenül megsebezni...,hanem MINDENKOR ERŐSITENI KELL!!!
ez minden szülő kötelességének kell...,hogy legyen...,mert a gyermek és törékeny lelke-szeretete a lényeg az elkövetkezendő életében!

Ui:azért szomorusággal tölt el...amikor is ezt egy felnőtt ember igy vezeti le: " Igen az első pár hónap rossz de utána..."!!!
Igen rossz lesz és nem csak pár hónapra...és egy GYERMEKRŐL van szó!Vagy talán törvényszerű,hogy legyen rossz egy párhónap is a gyereknek

Sztán nem ártana azért elgondolkodni...,hogy nem pár hónapig nem fog tudni az a gyerek aludni,nem csak pár hónapig lesz folyamatosan frusztrált állapotban,nem csak pár hónapig fog bizalom nélkül élni,nem csak pár hónapig fog a gyermekkorából származó lelki sérülések miatt pszichés zavarokkal küzdeni...ugy önmagával,mint majdani közöségekben....és ugye nem csak pár hónapig fog a korai lelki sérülései miatt depressziós
lenni és ennek következtébe a maga lelki zavaraival élni és küzdeni!!!

No nekem meg ez a meglátásom és véleményem! <!-- / message --><!-- sig -->

kgabi0507 írta:

Veszettül igazad van, csak sajnos nem mindig egyszerű a kiugrósdi a szenvedősdiből. Mert mi van akkor, ha a 2 emberből 1 nem akar válni, mi van akkor, ha a gyerekek tiltakoznak a válás ellen, mert mindkét szülőhöz ragaszkodnak, mi van akkor, a a 4-es harmónia nem jön össze, csak egyik oldalon, a másik fél pedig szenved magányosan?

Kattints a kibontásához...

Gabi!
a feltett kérdésekre az a válaszom...,hogy előbb mérlegelni és súllyozni kell minden estleges cselekedetünket,döntéseinket,pláne ha már gyerek-gyerekek vannak a kapcsolatban...ahoz ,hogy a maga helysségével ne kerüljön sor ilyen kérdések feltevésére...csak mert előbb döntünk helytelenül és önmagunkat nézve ,mintsem a csirájába való elfojtásra közösen törekedve megoldani a problémákat....

és jó lenne már kiradirozni a bensőkből a szokássá vált szöveget-"védekezést", hogy -"csak a gyereket nézem és azért inkább elvállok"...tralalala!!!
Mert ha a gyereket nézné bármelyik szűlő is abba a megromlásig vezetett kapcsolatban,akkor jóval előbb kellene ugye elkezdeni gondolkodni...mi-mik is azok a dolgok és tendők,amik a gyerek lehető legkisebb lelki traumájit okozzák majd,mert sajnos elkerülhetetlen a sérülésük a rossz kapcsolatokon bellül avagy egy vagy több válás miatt!

TH6777 írta:

Gabi!
a feltett kérdésekre az a válaszom...,hogy előbb mérlegelni és súllyozni kell minden estleges cselekedetünket,döntéseinket,pláne ha már gyerek-gyerekek vannak a kapcsolatban...ahoz ,hogy a maga helysségével ne kerüljön sor ilyen kérdések feltevésére...csak mert előbb döntünk helytelenül és önmagunkat nézve ,mintsem a csirájába való elfojtásra közösen törekedve megoldani a problémákat....

és jó lenne már kiradirozni a bensőkből a szokássá vált szöveget-"védekezést", hogy -"csak a gyereket nézem és azért inkább elvállok"...tralalala!!!
Mert ha a gyereket nézné bármelyik szűlő is abba a megromlásig vezetett kapcsolatban,akkor jóval előbb kellene ugye elkezdeni gondolkodni...mi-mik is azok a dolgok és tendők,amik a gyerek lehető legkisebb lelki traumájit okozzák majd,mert sajnos elkerülhetetlen a sérülésük a rossz kapcsolatokon bellül avagy egy vagy több válás miatt!

Kattints a kibontásához...

a feltett kérdések inkább csak költői kérdések voltak részemről, mert már túlvagyok a váláson. Bár nem volt jó férj a volt férjem, gondolom én se voltam neki jó feleség, de ezt félretéve, mi van akkor, ha valakiről kiderül, hogy képtelen az apaságra? (nem biológiai szempontból) és mi van akkor, ha ez akkor derül ki, amikor már megvannak a gyerekek?

kgabi0507 írta:

a feltett kérdések inkább csak költői kérdések voltak részemről, mert már túlvagyok a váláson. Bár nem volt jó férj a volt férjem, gondolom én se voltam neki jó feleség, de ezt félretéve, mi van akkor, ha valakiről kiderül, hogy képtelen az apaságra? (nem biológiai szempontból) és mi van akkor, ha ez akkor derül ki, amikor már megvannak a gyerekek?

Kattints a kibontásához...

Nincs képtelen-lehetetlen...csak Tehetetlen!!!
egyébiránt pedig az anyának/feleségnek igen nagy része és feladata van eme dologban...az az baromi sok függ egy nőtől/anyától...,hogy milyen apává vállik az apuka...akár még akkor is ha történetesen nem is a biologiai apa....
és mind ezek csak azért...,mert alapból egy nőnek amikor is anyává vállik...biza a zsigereiben van minden egy piciny babával-gyerekkel kapcsolatban....mig egy ffi segitségre szórul egy baba érkezésekor,majd a későbbiekben is...
baromi fontosnak tartom egyébként a megbizhatóságot....anyát-apát illetően....
és azért azt meg igencsak törölni kell a ffiakkal/apákkal kapcsolatos elvárásokban,hogy akkor amikor megszületik a baba...vagy nővekednek a gyerekek...teljes gőzerővel Ők lássanak el minden házimunkát...!...mert nem ettől lesznek/nem lesznek jó apukák!
igen segitsenek be bizonyos házi és egyéb munkákba,de azért egy nőnek tudnia kellene határt szabni az elvárásainak egy ffival szemben...ez viszont is áll!
Tudod Gabi azért sokszor tapasztalható,hogy sajnos egy ffi csak azért "nem" jó apuka,mert nem segit,nem veszi ki a részét mindenből...stb,
de valahol ott a hiba és ez sajnos a nők rovására irható,hogy egyszerüen anyatigrisként is de bőven éreztetik az apukával,hogy
ők nem kellenek igazából a gyerek mellé és nevelésébe...csak robotoljanak és hozzák a pénzt a családnak...mondván még pelenkázni is képtelenek!
No ettől azért egy jobb érzésű embernek és ffinak is csak elszakad a "cérna"...szóval a nőkön mullik igazán egy ffi jó apává való felkészitése/benevelgetése...és mindez még a kis jövevény érkezése előtt!
Ui:nem keverendő össze a jó férj-feleség...a jó apával-anyával!...és sztem helytelen a jót/rosszat használni...hiszen anya-apa van!...attól a pillanattól amikor egy gyermek azt hallja hogy apád vagy anyád ilyen meg olyan...azonnal kialakulni kezdődik egy érdekiség valamelyik felé...és lelki érzelmi kihatások is kisérőji lesznek a gyerek szüleivel való viszonyához-kapcsolatához!
Szoktam vot irni,hogy egy pici baba is lélekkel-érzelmekkel teli kis élőlény...aki cseperedik és mindent érez...soha nem szabad lebecsülni Őket,mert vissza üthet a későbbiekbe..és akkor ugye némely szülő értetlenül áll a gyerek érzelmei és viselkedési megnyilvánulásai miatt...hol ott ugye a szülő-szülők a minta és a szerzet érzelmek ugymond navigátorai gyermekükben...

Sziasztok!

Megvolt a válás. Hát tiszta komédia ami ma folyik egy ilyen tárgyaláson.
Szinte mintha egy angol humorral tarkított színdarabba csöppentél volna.
Azt tanácsolom hogy senki se házasodjon mert tényleg csak egy papír mára és aki szeret a nélkül is fog szeretni.
Ha meg nem akkor attól se marad melletted, és csak megnehezíti a búcsút.
Szép napot

Az egész gyorsabb mint egy esküvő, a bíró nagyon unta magát és vagy 10X ugyan azokat a kérdéseket tette fel. Persze meg is válaszolta saját magának. 25 perc alatt szünettel együtt meg volt a békítő és a válás is.
kb. ennyi

bruzak írta:

Sziasztok!

Megvolt a válás. Hát tiszta komédia ami ma folyik egy ilyen tárgyaláson.
Szinte mintha egy angol humorral tarkított színdarabba csöppentél volna.
Azt tanácsolom hogy senki se házasodjon mert tényleg csak egy papír mára és aki szeret a nélkül is fog szeretni.
Ha meg nem akkor attól se marad melletted, és csak megnehezíti a búcsút.
Szép napot

Kattints a kibontásához...

Gondolom azért Neked nem igen volt kedved nevetni,....pedig mint egyszer írtam, Te még jól jártál hogy időben kiderült hogy nem, vagytok androgünök....abban igazad van hogy a papír csak külsőség, de azért még nem kell temetni a házasság intézményét......mert ha egymásnak valóak, akkor a papír azt nem rontja el...
Sok sikert az újrakezdéshez, és találd meg azt akit akár el is vennél....

A gyerekeid elég nagyok már ahhoz hogy felfogják és megértsék mi folyik körülöttük. És készülj fel arra, hogy ha a férjeddel maradsz csak miattuk (és látni fogják hogy az anyjuk lassan tönkremegy ebben) akkor ez egész életükre hatással lesz. Nem fognak ők se kilépni a saját kapcsolataikból (akkor sem ha a párjuk majd veri őket), mert azt látták hogy az anyjuk is ezt csinálta, megalázkodott és mások alá rendelte magát, ezért nekik se lesz sose önbizalmuk egy kapcsolatban. Állj a sarkadra és tedd amit tenned kell, mutass jó példát! Ha nem teszed akkor tudni fogják, hogy miattuk szenvedsz és magukat fogják hibáztatni. És attól hogy elválsz még lehet jó a kapcsolatuk az apjukkal és így egy sokkal pozitívabb környezetben fejlődhetnek, mivel megtanulják, hogy egy ember saját magát is el tudja látni és nem kell hozzá valaki aki folyamatosan megalázza őket.
De ez végül is a te döntésed, de ne hallgass azokra akik azt írják, hogy a gyerekek miatt várj!
A legtöbb ember elköveti ezt a hibát és utána jönnek hozzánk, psichológusokhoz, mert lelkileg teljesen összetörtek és idegösszeroppanást kaptak. És persze a kényszerből együtt maradt szülők gyermekei is gyakran lelkileg instabilak és nem bíznak meg az őket körülvevö emberekben. Tehát ne csinálj rosszat a gyerekeidnek mert rossz tanácsokra hallgatsz.

Ez mindig nagyon fájdalmas döntés... csak akkor dönts így, ha már tényleg nincs más megoldás. Küzdeni kell a végsőkig, DE azért nem minden áron!!!

Tényleg kellemetlen következményei vannak a válásnak, de én úgy gondolom, hogy súlyosabb a helyzet, ha valakivel együtt maradsz, ha már ennyire nem tudsz mit kezdeni vele. Az emberek nehezen változnak, ha csak nincs valami nagyon komoly okuk rá, a válás az, de vajon a férjed is ilyen komolyan áll a dolgokhoz? Egyedül nehéz, de még rosszabb, ha ott van melletted és közben érzed, hogy igazából nem számithatsz rá, és nem helyes, hogy ennyire kimarad a "családi életből". És ha nem is vagy bitos benne, hogy szereted! Akkor megéri valaminek fenntartásáért küzdeni, ami valójában nincs is? Energia pazarlás.
Szem előtt kell tartani a következményeket, és nem lehet meggondolatlanul dönteni, de a boldogságod múlik ezen. A gyerekeid megértenek és ebbe úgysem szólhatnának bele. Boldog vagy a férjeddel? Ha eddig sem nagyon állt melletted, akkor boldgulnál egyedül is. Sosem késő változtatni az életeden, és csak egy van belőle.
Sok sikert!

A válás az egyik legborzasztóbb dolog a világon.

seandillon írta:

A válás az egyik legborzasztóbb dolog a világon.

Kattints a kibontásához...

valóban...,de azért amikor az egyik fél számára már járhatatlanná vállik az "út" a kapcsolatban...talán még is csak a vállás a legkézenfekvőbb megoldás....
sztem nem is maga a vállás a legborzasztóbb...mindinkább maga az érzések....annak az elvesztése akit egykoron szerettünk...,mert valami miatt bekövetkezett egy alakváltás....,melynek következtében mássá vállt a másik....hiszen ugye maga a vállás valakitől...nem is egyszeri esemény...hanem olyan folyamat...amihez biza eltellik elég sok idő....,mert a kapcsolatban számos szinten eltérések alakulnak ki....megsokszorozodnak a kapcsolati konfliktusok.... a házastársak között...aminek a vége sajnos vállásá nővi ki magát...
a magam részéről azt gondolom...,hogy számos vállás elkerülhető lenne....,ha sokkal kreativabb megoldásokat keresnének azok a párok...akiknek a kapcsolata olybá romlik...,hogy vállás legyen az "Í"-re a pont....
persze azért sztem nagyon sok függ és mullik...bármelyik fél konfliktuskezelő megoldásaitól...és egyben a konfliktustűrő képességeitől is....amikhez elengedhetetlen a jó és helyes kommunikáció a kapcsolatban...még akkor is és pláne...amikor is már kezdődnek a problémák...
véleményem egyéb iránt...,hogy régen rossz...ha az érzelmek és az indulatok teljesen eltorzitják a kialakult helyzeteket...és azok megoldását....

sztem és ez a véleményem is egyben...,hogy minden válás akkor kezdődik....,amikor is már semmi kilátás a megoldásra a kapcsolatban és annak helyre hozatalában....,ha azonban elválunk ágytól és asztaltól...., az ugye nem oldja meg a valódi problémát....,mint ahogy a következő kapcsolatok sem....hiszen gondoljuk csak végig....,előbb vagy utóbb ismét felüti a fejét a belső nyugtalanság....,mert továbbra is keressük a lehetőséget...a szex és a szív összefonására a következővel....,szerelmünk testi kifejezésére....és mint emberek ugye....ezen vágyainkat mély..., és ősi ösztönök táplálják bennünk....,és igy valójában állandó nyugtalanságot okoznak...,ezálltal viszont....ledöntik a kényelmességünket....,a megszokásunk és az erkölcsi elveink által állított védőbástyákat....

az atttól függ mennyire rossz a helyzet..

Én elválnék.

Arról még nem ejtettetek szót, hogy egy hosszú, egymást gyalázó és a szereplő feleket emberileg, egzisztenciálisan és mindenhogyan tönkretevő procedúra milyen irgalmatlan sebeket tud tépni, szinte lehetetlenné téve hosszú időre azt, hogy megbízz valakiben. Sok ügyvéd viszont csak "issza a vért" a nagyobb tiszteletdíj fejében, ahelyett, hogy legalább ő maradna józan, objektív és kívülálló akkor is, ha védi az ügyfelét. Tisztelet a kivételnek, alig találsz ilyen ügyvédet.

A válás az mindig nehéz dolog. Mérlegelni kell azt, hogy a gyerekek érdeke mit kíván. Az meg már megalkuvás mindkét fél részéről.