Valentin-nap: ma véget ér a szerelem

Lehet róla a legkülönfélébbeket gondolni, de a Valentin-nap ma már a magyar valóság. És nem is annyira gyökér nélküli, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, csakhogy itthon nem egyetlen nap, hanem az egész farsang a szerelemről szót. És a csúfolkodásról.

Felvirradt február 14., Szent Valentin napja, a szerelmesek ünnepe ma már világszerte. Mindenkinek szíve joga eldönteni mit és hogyan ünnepel, de mindenképp meg kell jegyezni: a XX. század második felét megelőzően az angolszász országokat leszámítva vagy mást jelentett, vagy ugyanolyan szürke hétköznap volt, mint a többi.

A III. századból két Valentinus nevű vértanút is ismerünk. Nem tudjuk, melyikük a mai Valentin, az is elképzelhető, a két személy összemosásából született. Az utókor tette meg a szerelmesek – és ha már itt tartunk az epilepsziások – védőszentjévé, és később terjedtek életének azon nem bizonyítható momentumai is, amelyek Valentint, vagyis Bálintot a szerelmes párokhoz kötik.

Fotó: Illyés Tibor / MTI
Mert a madarak is
Ilyen például, hogy a szerelmes pároknak saját kertjéből származó virággal kedveskedett, titokban eskette azon ifjakat, akiket a fiú katonai szolgálata miatt az állam még tiltott ettől, illetve Szent Valentin volt az első, aki összeadott egy keresztény és egy pogány fiatalt.

Miért épp őt kötötte össze az utókor a szerelemmel? Az ókorban február közepe a szerelemmel és a termékenységgel állt összefüggésben nem véletlenül, hiszen ekkortól már a tavaszt, a természet újjászületését várták. Mivel Bálint ünnepét az V. század végén február 14-ére jelölték ki, adta magát, hogy az egyház e szent révén vonja magához az ünnepet.

Egy másik elmélet szerint a Valentin nevet sokan összetévesztették a szerelem jelentésű normann-francia galantin szóval, így vált Bálint a szerelmesek védőszentjévé.


De csak a XIV. században, és az összefüggés felállításához szükség volt arra az angol és francia területeken elterjedt hitre, miszerint a madarak e napon választanak párt maguknak, illetve a természet megtermékenyülése, megújulása is február 14-én történik.

thinkstockphotos-87163268-800x533.jpg

Fotó: Thinkstock
Bálint a termékenység Magyarországon
Valentin, mint a romantikus szerelem napja Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedt el, és lehet szidni, átkozni mai formáját, de mégsem annyira gyökértelen idehaza, mint gondolnánk.

Bálint napja a magyar néphagyományban a termékenységgel függött össze, de ha azt vesszük, hogy elődeink szerint is ezen a napon választottak párt a verebek, még a szerelmi szálat is felfedezhetjük. A hangsúly viszont a termékenységen volt, kotlóst ültettek például, hogy sok tojás legyen; vagy fát, ami ekkor biztosan megeredt

– mondja a 24.hu-nak Koltay Erika néprajzkutató, múzeumpedagógus, a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa.

Népi kultúránk nem ismer olyat, hogy „szerelmesek napja”, megvolt viszont az eljegyzések, lakodalmak időszaka, jellemzően éppen a februári, változó hosszúságú farsang ideje. Érdemes az elején kezdeni.

thinkstockphotos-626339016-800x533.jpg

Fotó: Thinkstock
Ilyenkor van idő a szerelemre
A paraszti társadalom életét a szigorú egyházi ünnepek és a még szigorúbb munka szorította keretek közé, a fennmaradó „szabadidő” beosztásánál pedig a praktikum vezette eleinket. Advent első napjával kezdődött, január 6-áig, vízkeresztig tartott a karácsony ünnepkör, ami a befelé fordulásról, bűnbánatról, lelkiségről szólt. Az adventi böjtös időszakban tilos volt a mulatozás, hangoskodás, a lagzi.

A húsvét előtti 40 napos böjt hamvazószerdán kezdődik, ami a mozgó ünnepből visszaszámolva, évről évre változó dátummal február 4. és március 10. közé esik – ez sem a vigasság ideje. Utána pedig már dologidő van, a természet ritmusához alkalmazkodó munkák ősz derekán, a szüreti mulatságokkal értek véget.


Ebből már látszik is, egyedül a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó egy-két hónap, illetve a szürettől adventig tartó hetek adtak lehetőséget az élet ünneplésére, öncélú mulatságokra úgy, hogy az egyház törvényeit sem hágták át.

Főleg a farsang volt a szerelem, pontosabban az eljegyzések és lakodalmak ideje, de sokkal inkább a profán világ felszabadult szabályrendszere szerint, nem pedig vallási gyökerekkel, mint az angolszász Valentin-nap

– jegyzi meg a szakember.

A rossz hír: idén hamvazószerda február 14-ére esik, azaz ma zárul hagyomány szerint a „szerelem időszaka”.

Piros esernyőt tartanak a Valentin-napi flashmob résztvevői Budapesten a Március 15. téren 2014. február 14-én
Fotó: Kovács Attila / MTI
A szerelem a legszegényebbek kiváltsága
Annak idején mai szemmel nézve minden nagyon gyorsan történt. Az eladósorba került lányoknak és legényeknek számos helyszín adatott az ismerkedésre egész évben, és ha megérezték azt a bizonyos bizsergést, cselekedtek is. Máskülönben a lányt hamar szájára vette a falu, mit bolondítja a legényeket, micsoda rosszéletű lehet – márpedig a hajadon legfőbb értéke és kincse tisztessége volt.

Szerelemből jellemzően a legszegényebbek választottak párt, ahol már valami vagyon is kockán forgott, ott a szülők erősen beleszóltak a párválasztásba. Persze anyagi alapon, mondván: majd megszereted az embert is.

A bimbódzó szerelem farsang idején tetőzött eljegyzéssel, majd utána egy-két héten belül esküvővel és lakodalommal. Az eljegyzés egész a modern korig gyűrű nélkül történt, a pár két tagja jegyajándékot készített egymásnak.

A legény például díszes mángorlóval kedveskedett, amelyen gyakori díszítő elem volt a nőt jelképező tulipán és a férfire utaló szív forma. A lány is maga készítette az ajándékot, ami lehetett akár egy szépen hímzett jegykendő.

thinkstockphotos-509551710-800x533.jpg

Fotó: Thinkstock
Kicsúfolták, megalázták
Az idő már csak azért is sürgetett, mert ha az arra érett fiatal farsang végéig nem ment férjhez vagy talált feleséget, a közösség csúnyán kigúnyolta. Ma már azt mondhatnánk kegyetlenül, és ezzel nyilván a rituálék alanyai is egyetértettek volna, mégis teljesen bevett szokás volt.


A szokások koronként és területenként változtak, de általánosságban legények csoportja kolompolva, sípolva, nagy zajt csapva farsang utolsó napjain felkereste a vénlányok, vénlegények házát, miközben ilyeneket rikoltoztak:

Elmúlt farsang, itt hagyott, a lányoknak bút hagyott.

Húshagyó, húshagyó, engemet itthagyó!

Elterjedt volt, hogy fatuskóval felszántották a vénlány kertjét, és/vagy a hasábot a kapura kötözték. A tuskóhúzás is a csúfolódás része lehetett, a vénlánynak a nyakába kötött tuskót kellett bizonyos távolságra elhúznia. Máshol ilyenkor is divatban volt a szűzgulyahajtás: ez pont azt jelentette, amit elsőre gondolunk:

A legények kiáltoztak: „Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!” Erre az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun.

Valentin-nap ide vagy oda, a szerelmesek időszaka bizony Magyarországon is adott volt, és pórul járt, aki nem használta ki.

Bihari Dániel
 

Ez megragadott a cikkből Lilláról:
"Hetvenkilenc éves korában, halálos ágyán feküdve, az volt az utolsó kívánsága, húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott gyűrűt, s Csokonai búcsúlevelével és a tőle kapott verseskötettel temessék el."

Érdekes a hasonlóság Juhász Gyula múzsájával, Annával, aki szintén nem a költőhöz ment feleségül, szintén boldogtalan élete volt, szintén nem volt gyermeke, és egy évvel Juhász Gyula halála után öngyilkos lett. Azt írták róla:
„Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”

Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott:
„... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”

Pedig köze volt. Úgy tűnik, nehezen fogadja el az ember, hogy aki szereti, nem olyannak látja őt, mint ő magát, hanem a szépet, a szerethetőt látja benne. Juhász Gyula szemében Anna igenis olyan volt, mint verseiben. És Anna erről a megszépítő, megjobbító szerelemről mondott le, akárcsak Lilla. Talán erre döbbentek rá az életük végén.

http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/jgy_szerelmei/anna.html
 
Elterjedt volt, hogy fatuskóval felszántották a vénlány kertjét, és/vagy a hasábot a kapura kötözték. A tuskóhúzás is a csúfolódás része lehetett, a vénlánynak a nyakába kötött tuskót kellett bizonyos távolságra elhúznia.
Nem szinglit akart mondani?
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönöm a fordítást, szeretem ezt a sorozatot.
Nagy Attiláné wrote on bsilvi's profile.
Köszönöm a fordításaidat.
Nagy Attiláné wrote on Ajuda67's profile.
Köszönöm a fordításaidat.
Létrahuszár wrote on boszorka9395's profile.
Kedves Ismeretlen!
A segítséged szeretném kérni. Régi tag vagyok, de csak nézgelődni szoktam bizonyos témákban. Mivel a történelem nagyon érdekel, feltettem három írást. Nem tudom, hogyan kell úgy feltenni a következőt, hogy az az előző elé kerüljön. Netán mindegyiket új fórumtémaként kell feltenni? - mert ez számomra logikátlan lenne. Kérlek, ha tudsz, segíts! Előre is köszönöm: Létrahuszár

Statisztikák

Témák
36,884
Üzenet
4,492,843
Tagok
596,117
Legújabb tagunk
letszi9
Oldal tetejére