Valentin napra szerelmes vers(eny)!

Toth Bandi

Állandó Tag
Állandó Tag
A változás

Menj kis madaram legyél Önmagad,
Léted kisérje ragyogó Öntudat,
Érezd minden hirtelen mozzanatát,
Léted sugárzó örök ragyogását.

Látsz még szépet-jót és rosszat,
És majd néha nem tudod ki vagy.
Lépkedsz majd fényes fellegeken,
Néha mélybe húz majd a sárverem.

Leszel még tündöklő primadonna,
Tündöklő mint a nap se volt soha,
Én oda nem Mehetek tán láthatod,
Szívedben mégis Őrökkön Vagyok.

Addigra én újra belül újra meghalok,
Ne aggódj mint Főnix majd szárnyalok,
Ha késöbb elfáradtál és pihenni vágysz,
A szíved legméllyén végül megtalálsz.

Lelkedben ha mély üresség lesz ne bánd,
Nézz beljebb és akkor tud semi sem árt,
Keress meg ott mikor már nem leszek,
És tán akkortól örökkön veled lehtek ....


Egy emléknek ami a jövő lesz talán ...
 

Pablo2105

Állandó Tag
Állandó Tag


Ölelkezök.

Végre egymásra találtunk.

Rád vártam a tér és idö kezdetétöl,
Miközben évezredek suhantak tova.
És lelkem elsö almatlan éjelétöl,
Féltem, hogy nem fogok rádtalálni soha.

De fény gyulladt az árnyéknélküli éjben,
És ziháló lelkem végre lelkedhez ért,
Az óramutatók megálltak a térben,
Mikor tüzes ajkam ajkadhoz ért.

Bezárodott életünk óriás köre,
Alfa megtalálta végre az Omegát,
Fellobbant szerelmünk halhatalan tüze,
S sziveink komponálták az élet dalát.

Az élet folyopartján ültünk Te meg én,
Kezed kezemben és ajkad ajkamon égett,
Lelkeink száguldoztak mint a pajkos szél,
Vágyunk az volt, hgy soha ne érjen véget.

Életünkböl rohanva kiilant a végzet.
Szivem, hallod a halhatatlanság dalát?
Szemeden keresztül a szivedbe nézek,
Csupa boldogság vár mostantól rám és Rád.

Pablo.
 

Zsefyzsa

Állandó Tag
Állandó Tag
voltál, leszel

voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom

voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'

voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat

vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat

leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető

 

Rudika53

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerelem

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normale Tabelle"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Szerelem

megkostolni testedet
csókolgatni mindenhól
tetötöl talpig
simogatni kedvesen
a rejtélyes rejtélyeket felfedezni
örömtöl áradva örömet szerezve
az ismeretlen érzésben elolvadva
az érzések birodalmában lebegve
a várakozás sikolyában egyesülve elmerülve
a megismert ismeretlent elfelejtve
a realitás percébe vissza zuhanva
veled együtt szeretnék lenni kedvesem
és életem veled kivánom
mint sót a paprikához
poharat a borhoz
sapkát a fejhez
és adassék tested a szememnek
talán mindörökre de akár egy percre
engedd hogy szeresselek
engedd hogy kényeztesselek
engedd hogy tied legyek
jövöt feledve a pillanatot élvezzem
VELED
És csak VELED
 

Rudika53

Állandó Tag
Állandó Tag
Valentin nap

Mi ez a nyugati új hullám
Valentin nap
ki ez a valentin
mikor még szerelmes voltam
minden nap mondtam
valentin nélkül
szeretlek szeretlek szeretlek
volt idö mikor mondtam volna
de féltem hogy kinevetnek mert
révész sanyika ellen
nem volt esélyem
a csepeli "ifiparkban"
szerelem elszállt
szerelem maradt
szerelem hova lett
ki tudja
megtalálni oly lönnyü
néha oly nehéz
szép lányok ne sirrjatok
elég ha nekem hullanak könnyeim
ha az EDDÀt hallgatom
de a szerelem gyöz
minden nap
mindegy hogy valentin nap
vagy valentin nélkül
modjátok
szeretlek
mondjátok
szeretlek
minden nap
mivel ez az egyetlen szó
amit naponta
óránként
percenként
mondhatsz
soha nem lesz elavult

szeretlek kedvesem szeretlek

drezda 2011 február 7 dél
rudika
 

Rudika53

Állandó Tag
Állandó Tag
AnikÒ

ANIKÓ


Tündér tóba
Víz befagyva
Rajta egy szó
ANIKÓ

Tündér szérnyról
Egy lány arca
Felém mosolygott
ANIKÓ

Megláttam és
megszerettem
Olyan szép volt
ANIKÓ

Barna haja
Vállra omlott
Azur szeme
Rám mosolygott
Bibor ajka
Csókra nyillott
Olyan szép volt
ANIKÓ

Csókot adott
Ès elrohant
Vissza se jött
ANIKÓ

Remény tüze
Gyéren pislog
S elfeledlek
ANIKÓ

1970 Budapest
 

Rudika53

Állandó Tag
Állandó Tag
Katihoz

Katihoz

Rád gondolok
s lelkem remeg
ha velem vagy
ugy szeenvedek
hogy mondjam el
mit belül érzek
oly nehéz
-rossz egyedül-
félek félek nagyon
ajkad csak nevet
örülsz de nem fogod kezem
mellettem állsz, de mégse erzel
hogy mondjam el
négy betü
a kemény "K"
a dallam "A"
a bársony "T"
a tüzes "I"
szivemben és lekemben
miképp irodott
hogy mondjam el
rád gondolok
égö tudattal
és tudat alatt
agyam mint magnó
ismétli szavad
szivem mindig látja
szép arcodat
Hogy mondjam el
mit elmondani nehéz
ha félelem szorítja szivem
a válaszod
csak egy kurta szó lesz
NEM
vagy még kegyetlenebb
egyszerüen kinevetsz

Budapest 1972 január 27
 

Rudika53

Állandó Tag
Állandó Tag
"m"

M

Köszönöm

Köszönöm néked,
de mit is köszönök, hogy te is elhagytál ?
NEM !
A madárszárnyon elrepült év
minden percét, amit nekem adtál.
Az elsö csókot s a meggyötört órát,
hol az észre és nem az eszemre hallgattam.
Köszönöm az elsö estét,
Köszönöm a hajnaltt, a szerelem hajnalát,
mikor testünk elösször fonodott egybe.

A nap se fürdik már ifjuságom tündér zében,
s ezt is köszönöm neked.


KKFH (Kiskunfélegyháza laktanya az éjszakai ügyelet alatt)
1975 febr. 22/23

P.S. "M" hez Zelk Zoltán irrt elösször verseket .


 

Claire 959

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
Tőlem-Neked

Szóltam hozzád, s Te kedvesen válaszoltál,
S a parázsból tüzet lobbantottál,
Szívembe tavaszt varázsoltál.
Kezedet meg nem foghatom,
De hangodat hallhatom.
S bár elválaszt bennünket ország, s óceán,
Lelkünk mégis társra talált.
Minden változik-Te mondtad nekem,
Én mindig szeretni foglak-kedvesem!
2a9badfae0441aefce8d67c7d6c0cef5_56411.jpg


 

Lisa13

Állandó Tag
Állandó Tag
Azon emberek között, kik állandóan együtt vannak,kihajt a gyűlölet és a szerelem: minden pillanatban találnak okot rá, hogy gyűlöljék, de még inkább,hogy megszeressék egymást.
 

Zsefyzsa

Állandó Tag
Állandó Tag
egy kis kavics

(Valentin nap közeledte okán...)

Csak egy kis kavicsot sodort partra
langyos öléből a tó.
Halk koccanás jelezte érkeztét
szikla tövében elhalón.

A lemenő fáradt nap
alkonyt hajolt ránk sustorgó fák között.
Nem fájult belénk még a szó,
nem durvultak el ösztönök.

Nem értél hozzám akkor,
csak léptünk egyezett.
Kis rezdülések fontak körénk
szerelmes perceket.

Az idő velünk haladt,
- hát álltunk jó soká -.
Ujjainkkal intettük magunkhoz,
s azóta vigyázunk rá.

2010.09.11.
Zsefy Zsanett

http://www.youtube.com/watch?v=TtFN6YQOhj0

 

Zsefyzsa

Állandó Tag
Állandó Tag
ha megérinthetnélek

Les AMANTS Charles Dumont
http://www.youtube.com/watch?v=FjSuMPZOeQE





ha megérinthetnélek
az ég csak egy kis tó volna
mint szemed tükrében
láthatnám ott magam
nem kellene vágynom
más dimenzióba
kéksége ölelne
s puha felhőhab

ha megérinthetnélek
a pokol sem érdekelne
hisz tűz vagy magad is
én benned hamvadok
mit nekem démonok
mókás szárnysegédek
míg veled Luciferrel is
könnyen elbánhatok


2011.02.12.
Zsefy Zsanett

Fotó linkje:http://www.idokep.hu/keptar/tag/felhő/kep/63#kep
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Összeillő Mozaikpár

Hol Vized miben fürödhetnék?
S hol rejtezik a két csillag mi szemben fénylik?
Árnyéklétünk még éjben úszik
De tavaszod tüzében sarjad
Egy új együttállás…
Jelenj meg, s lobbants lángra,
Fényed vetüljön az egyként közös vágyra.
Két gyertya mely fáklyává olvad,
Szebbként és élőn, mint az elvágott mécses.
Tavaszfények melyek rügyként fakadnak lelkemből,
S az eufória-vulkánból áradjon a tűzözön!

Szívdobbanásod, lépted, november izzította őszi leveleid takarják…
Folyónk, folyammá duzzad elsöpörve egy elhibázott múltat,
Kavarogjanak, cikázzanak simításaid
amik a villámot szakítják fel bennem…
Tündökölj új virradat,
Vesd rá világod fényét!
Éleszd fel létezésünk közös sugarát…
És csak állva kint a lombok halkan erősödő szélben,
A fénylő szívhold alatt mely csak egyet sugároz,
Jó hogy vagy…
Egy örök pillanat, ami sohase múlik…

2009.01.13.MEA
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Simogató Ének

Simogató Ének

Lélektükreid mik rám fénylenek,
Amik a világra áradva a virágokat ébredésre szólítják…
Melege festi a hajnalt és az alkonyt.
A fennen ragyogó mi a világra lesüt téged elhozott.
Édes arany fényt lelkem méhét vonzó illatot,
az eső téged itat mi, felhőkben kavarog
Érted simogat az ég,
rád szórják messzi szerelmüket a csillagok,
s érted folynak csak a hegyi patakok…
Ó Főnix parazsú feltámadó pirkadat!
A kis tüzek táplálta hajnalod már halkan dereng,
hogy fényre robbanhasson!
És űzze el lelkedből mit beleszőtt
egy bús narancs alkony.
A festő ecsete lelkembe te vagy,
Létezel, s eltűnik az igen, a nem
a kicsi s nagy.

Mi kettéosztott világ volt,
most múlandón mégis örök egységbe forr.
Szép pilláid rejtekén izzik bársonytekinteted,
új világ mit e két szem teremt…
Körülölve simogat és elűzi az elmúlt árnyakat.
Új útra kel a közös csónak, és utat ad egy új létnek.
A Két felé szórt egy fény halványabban ég,
Csak közös egy-lét mi egységet add,
két testben is egy lénynek,
egy új esélyt a tiszta életfénynek.

2009.01.17.MEA
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Lélekdallam

Lélekdallam

Hozzád bújok arany sóhajaid rejtekébe,
karjaid dómja, mely oltalmazó hídként körém borul.
Dobbanásaid tava
Melybe, tisztító üdv cseppekkel
mossa el lelkem fekete foltjait.
Hangod mutatja belső Életfám irányát.

Szerelemgyökérrel, testtörzsem koronája
az égbe nyúlik , Égmadarak ülnek gondolatágaimon.
Egyre fényesebb, egyre lobbanóbb lények,
kiket tüzünk gyűjt körénk.
Holdharmat tiszta szövete, mi lelkünk sebeit begyógyítja.
Angyali ideafény amely szellemünkbe ragyog,
tiszta lélektavunk tükrén lejtik táncuk Ősöreg csillagok.

Bennünk két lényként is egy ragyog,
asztrálszféránk élő világa, hol a tiszta források fakadnak.
Hol szétválaszthatatlanul egyként dobog a világ.
Szivárványhídként az Egy énekli hangtalan életvizióját,
egybeforrva lelkünkbe teremti egységünk teljes Igazságát.
Tavunk fodrozódva a szél simogatja.
A nap öntözi kifogyhatatlan,
csak egy szó létezik ebben a tiszta létben:
Szeretlek


2009.06.14.MEA
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Csillagnász

Dal mely bennünk lüktet,
Velünk lüktet s és általunk.
Az összeforrás izzása morajlik belül,
Ősképek csábító illatai vonzanak feléd,
parázs vágy mely kívánja tüzének táplálóját.
Égő lélegzet mely beborítva felfal,
lehelet mely egységbe nyel minket.

Állati mágnes mely ránt célja felé,
s az energiák korlátlan és mohó kavargása,
mely a legmélyebb sötétség ígértét hordozta magában,
Kitisztul, s a vágy nova mely kirobban,
Eggyé teremt két mindenséget.
Az összeforrás intenzitása dobban,
s ránt lépcsőt lépcső után.
A külön dobbanások eggyé válnak,
s új formát mutatnak
az eredeti elválasztott egységnek,
s kiutat a magában félnek,
s múlva örök megváltást a hiánynak.

Újra és újra magasabbra és feljebb!
Lobbanó főnix mely az egységből reppen…
A dal vörös körei szántják belénk
a közös spirál-hiány
összolvadó teljességének ígéretét
lobbanja a kétpólusú zene.
Vörös köddel s a belül egyként szikrázó vörös égnek…
Életláz mely önmagába rohan és így kerek egység…

Életláva mely esőként rohan le tüze anyagán,
új ének mit egy múló egység dalol,
új ének zengjen általunk bennünk,
Az érzéshúrjainkon szántva repít el egy teljes és új világba.
Bolygóinkat lényünkbe nyeljük,
s az új teremtést magunkból Én-magunkba alkotjuk...
Fénnyel, Vérrel... a csillagok útja itt lenn....

2008.09.02 MEA​
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Holdtisztás Életem Erdejében

Holdtisztás Életem Erdejében

Vékony szellő mely lágy ajkaid közt suhanva,
lágy pírral borított be egy rég elfeledett tájat.
Homályszőtte alkony mit tüzed felszakított.
Halkan merengett egy elfeledett hegycsúcs
egy mély eldugott zugban…
Hol tegnap még denevérhordák vitték messze
parázsló fekete igéiket.
Mi a jelen jóslatát öltöztette pirosló árnyakba,
mik bennem keltek újabb táncra.

S a pörgés által tisztult ki,
mi eleddig egy tisztátlan látás által volt
a valóság illúziójába öltöztetve…
Holdcsóvád gyújtott fel s hittem messze visz…
Pedig mozdulatlan vitt lényem közepébe,
ahová csak a tiszta fény juthat.
Mindent feledve keringünk, ide tér és idő nem érhet.
Lényed közepébe ahová illúzió nem vetülhet.
Egy közös dobbanás az örök fuvallat,
mi átsöpör felszínünk taván.
S csak a tiszta mélységbe ránt,
ahol együtt s egyként nem ismerünk homályt,
s elsöpörjük legnagyobb tévedésünk,
magával ragadva a hazug halált.

Elűzve mindent mi eltéphet ezen örök tisztástól,
ahol angyalnászunk rejtezik.
Védőpalástot von rá a finomítatlan örök élet,
hol valójában él, s nem kell birokra
hazug árnyakkal és fényekkel,
a mindenkiben lévő őscsillag lélek.

2008.09.23 MEA
 

Hedniskhjertad

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerelemfohász

Szerelemfohász

Izzó szemed fénye,
elrejtve tüzes hajkoronád rejteke által,
sóhajod mit visszhangoz szívem dobbanása
Te vagy napfényem holdvilága
mi lelkem tengerén hajóm navigálja,
s hiába keresem lépted alakod,
mert elme nem tudja hol vagy
csak szív mi dobbanja: létezem, vagyok.

Ne bújj el szemem elől, mert téged keres,
ne bújj el kezem elől, rád vár,
ne bújj el szívem elől, mert általa lehetsz te is teljes.
Hozza el a következő hajnal mit vágyad óhajt,
s a csillagképekből sugárzok rád addig is áldást.

Lelkem tava mit csak folyód táplálhat,
s körbe fon egy ritmus egy dobbanás
Mit csak a te sugárzásod adhat nekem meg.
Az érzés a sóhaj mely mindig kiállt bennem,
s tüzem mit általad táplál a belső fény.
Mi emberben ébred fel, s rád vár álmom,
hogy valóságod ébresszen fel.

Jöjjön el végre a hajnal,
legyen akár vörös vagy éjfekete,
sodorja el a bizonytalanságot
és a befejeztlenség sűrű ködét.
Lángoljon az élet egységünk által
s megküzdök érte magammal, élettel, halállal.
Ezért kavarog ködöm még az élet rohanó tisztásán.
S ezért gyullad meg a te tüzed által,
újra és újra szerelmi máglyám.
Jöjj el már kérlek, várom életedben léted,
s mindent megújító őstiszta fényed.

2008.08.05 MEA
 
Oldal tetejére