Versek, idézetek...

Yeye001

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját.
 

macicsapat

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindenem a múlt

Amikor megèrkeztèl pont
úgy viselkedtèl, mint egy kétbalkezes gyerek.
Azt gondoltam
ez csak egy bolond lehet...

Rajtad nevetett a fèl brigàd,
és te nem is firtattad az okát.
Ideges mosolyra húzódott a szàd
de szemed szomorúan csillogott tovàbb.

Nehéz kezdet mondtad,és kacsintottàl felém.
Mintha engem nyugtatnàl
a saját fèlelmedèrt.

Napok teltek,majd hetek
és te nem adtad fel a helyet.
Sokszor a hajadat babràltad csendben.
S èn a mozdulataidat lestem.

Mintha ràm köszöntött volna egy új vilàg,
és álmatlannà váltak az éjszakàk.
főnök,mondtad ès a kàvèmat hoztad.
Mègis úgy néztem ràd mint aki
tett valami rosszat.

Amikor àtvettem hozzàd ért a kezem
s mintha tűz ègette volna elkaptam hirtelen.
Pàr másodpercig csak meredtèl ràm csendben
Èn pedig éreztem a pulzusom
nincs rendben.
Sarkon fordultam ès ott hagytalak,
te pedig merőn bàmultad a vàllaimat.

A napkból majd újabb hetek lettek
ès szèp lassan mindannyian megszerettek.
Naponta làttam a mosolyod,az arcod
ès magammal csendben vívtam a harcot.

Mi ez az érzés mi ez a vàgy
ki akarta ezt a romantikàt.
Valahányszor beszèltünk csak kötelező szavak,
Semmi több nem hagyta el ajkaidat.

De mègis a kettőnk közötti vonzalom
erősebb volt mint azt gondolom.
egy este mikor fàradtan nèzted az utcàt
az ablaknàl álltàl,
s èn odamentem hozzàd.

Szembe fordultàl ès könnyes volt a szemed.
Halkan suttogtàl,hogy ezt te nem teheted.
Mozdult a kezem de fèlúton megàllt
én nem követhettem el
egy ekkora hibát.

Ès akkor hirtelen átölelt a karod
magával ragadó volt az illatod.
Nem mozdultam csak nyugodtan vártam
A gyomrom remegett
de semmit sem csináltam.

Csillogott a szemed mikor ràm néztél
és a csókoddal mindent elvettél.
A hajadba túrtam és megállítottalak
mit művelsz
adtam ki dühösen hangomat.

Szeretlek kiàltottad sírva felèm
vàllalom a felelőssèget a tetteimèrt.
Nincs semmi,mondtam amit vállalni kell
házas ember vagyok kérlek fogd
ezt fel.

Tudom hajtottad le
az arcodat nèmán
És èn istenhez fohászkodtam
hogy most ne nézz rám
Kívàntalak jobban mint bárkit e földön
De otthagytalak és mentem
ahol vàrt ràm a börtön

Szeretet várt otthon és gyerekek
de akkor börtönnek éreztem ezeket.
Lehangoltam néztem a tükörkèpemet.
Ès tudtam hogy ez így tovàbb nem mehet.

Màsnap hívtalak az irodámba
ès kértelek hogy menj àt egy másik osztályra.
Nem ellenkeztél csak bólintottál némán
Nem gondotam később
még mi minden vàr rám.

Haza értem és a felesègem vàrt
arca sàpadtam meredt ràm.
Vállnunk kell mondta gyötörten
és én hirtelen egy székre leültem.
Miért , kérdeztem azonnal
Mert nem szeretsz mondta haraggal.

Nem válaszoltam, nem hazudtam
màr màst szerettem és ezt èn is jól tudtam.
Sajnàlom Em mondtam neki
úgy gondoltam ezt ő most nem értheti.

Fàradtan állt és én úgy szerettem
de nem úgy szerettem ahogy azt kellett volna tennem.
Ez van,mondta majd elsietett,
a válási papír lassan megérkezett.

Közben minden nap vàgytam ràd
számon éreztem csókod màmorát.
Aztàn egy nap amikor nem vàrtam
Em sètált az utcàn magában.
Làttam a tartàsàn hogy valami nincs renben
a kocsiból kiugorva a támasza lettem.

Leültünk egy padra és azt mondta kàbàn
vigyàzz majd a gyerekekre hogy ne legyenek árván.
Ès ahogy lassan vègig néztem rajta
feltűnt hogy milyen beesett az arca.
Ràkos vagyok mondta szomorú mosollyal
Ès èn úgy èreztem
meghalok azonnal

Em olyan fàjdalmat okozott
hogy arra eszméltem rajta zokogok.
Ringatott vígasztalt engem halkan
és tudtam gondoltban èn hányszor megcsaltam.
Most a fejemet símogattàk azok a kezek
melyek naponta ettettèk
a gyermekeimet.

Szeretlek mondta fàradtan Em.
S èn éreztem meghalok ha mégis elvesztem.
Eszembe jutottak azok az èvek
mikor nevetve keszítettünk családi képet.
Eszembe jutott a sok közös emlèk
Mit ha 100 év telne el akkor sem felednék.

Csak a sors adhat neked egy olyan leckét
melyben úgy èrzed visszasírsz
minden estèt
Csak a sors èbreszthet rà milyen gyengèk vagyunk.
Ès feladva mindent
elcsàbulunk.

Hogy jöhet szàz ember
mind számtalan èrtékkel.
De a szíved ha elveszít
csak akkor értékel.

Most mikor a sírjànál àllok egy személynek
Még gondolk rád és fáj az emlèked.
Úgy érzem elvesztettem az esèlyem arra,hogy Em
mellett legyek tàrsként a bajba.

Èn a csókodra vàgytam és a
gondolat úgy űzött
míg a feleségem egyedül a betegséggel küzdött

Magamban èrzem nem a te hibád
Ès mègis gyűlölök minden éjszakát
Amikor álmatlanul feküdtem az àgyban
Az ölelèsedre,ès testedre vàgytam.

Gyàsz borult arra a csókra is mit
adtàl.
S hogy belèd szerettem erről mit
sem tudtá.
Most mégsem tudok melletted lenni.
Soha nem tudnálak igazàn
szeretni.

Naponta làtlak az utcàn a liftben
szomorú az arcod,szomorú a szívem
Soha nem mondhatok mást
csak hogy ég veled
Soha nem hozhatjuk vissza mi elveszett...
 

bumbayo

Állandó Tag
Állandó Tag
"Itáliában a Borgiák 30 éves uralma alatt háború, terror, gyilkosság, vérontás volt - de ők adták Michelangelot, Leonardo de Vincit és a reneszánszot a világnak. Svájcban testvéri szeretet volt, 500 éve demokrácia és béke honol, és mit adtak ők a világnak? A kakukkos órát. Viszlát, Holly."

— Harry Lime (Orson Welles) / The Third Man — 1949
 
Oldal tetejére