Versek, idézetek...

Sz.Szonja témája a 'Irodalom' fórumban , 2004 Április 29.

  1. nagyika67

    nagyika67 Állandó Tag

    Reviczky Gyula:Imakönyvem

    Aranykötésü imakönyvet
    Hagyott rám örökül anyám,
    Kis Jézus ingben, glóriában
    Van a könyv első oldalán.
    Sok év előtt egyik sarokba
    Beírta jó anyám nevét,
    Lehajtom a betűkre főmet,
    Hogy fölidézzem szellemét.
    <O:p</O:p
    Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
    Fehér ruhában láttam őt.
    Tavasz volt ép', a kedves ákácz
    Virágozott a ház előtt.
    A lemenő nap fénysugára
    Reszketett ajkán, zárt szemén.
    Apám ott állt a ravatalnál
    És velem együtt sírt szegény.
    <O:p</O:p
    Hogy elmosódtak a betűk! Mily
    Sárgák s kopottak e lapok.
    Rég' volt, midőn ez imakönyvből
    Még az anyám imádkozott.
    Kék selyemszállal összekötve
    Van itt hajambul egy kevés.
    Aranyos fürteimhez akkor
    Nem illett még a szenvedés.
    <O:p</O:p
    Irott imádság töredéke
    Mellett van az anyám haja,
    Emitt egy szentnek vézna képe
    S egy régi, halvány Mária.
    Elnézem... Épen így viselt meg
    A sors azóta engemet.
    Sokszor szeretnék sírni, hogyha
    Nem szégyelném a könnyeket.
    <O:p</O:p
    Az Ur imádságát ütöm fel
    (Kisérőm a nehéz uton)
    S vigasztalást vegyít a kínhoz
    A te imád, óh Jézusom!
    Imádság kell a szenvedőnek,
    A kit a sors árván hagyott.
    Úristen, én nem zúgolódom:
    Legyen a te akaratod.
    <O:p</O:p
    Föl nem panaszlom a világnak,
    Csak szellemednek, jó anyám,
    Milyen kopár volt ifjuságom,
    S hogy mennyi bánat szállt reám.
    Türtem, reméltem, megalázva
    Idegenek közt éltem én;
    De azt a régi imakönyvet
    S emléked szentül őrizém.
     
  2. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    <TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Kányádi Sándor: Azon az estén

    [​IMG]

    </TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
    Azon az estén olyan volt az égbolt, mint egy
    hirtelen kiürített város, melyben még a lámpákat is
    égve felejtették a fejvesztett menekülők.
    Pedig baljós jelek még sehol sem mutatkoztak,
    csak hajnal felé kezdtek feltünedezni a szemhatáron
    óvatosan az előőrsök; egy-két raj könnyű homály.
    Majd a hadak is megjelentek s nyomulni kezdtek északról,
    keletről, nyugatról - délnek. A Tejút ívlámpái
    sorra elsötétedtek, a Göncölök, mint a kisiklott
    villamosok, oldalra dőltek. Aztán sötét lett
    teljesen. A felhők megszállták az eget, s kihirdették
    az ostromállapotot. De nem volt már kinek. Kihirdették
    a szabad rablást. Erre az addig fegyelmezett és zárt csapatok
    őrült fosztogatásba kezdtek: törtek-zúztak, föltépték a
    vízvezetékeket, beverték az ablakokat, kidobálták az égő
    kandelábereket. A tehetetlen düh, hogy senkit se találtak,
    az dolgozott bennük. Bár egy bujkáló, egy ellenálló, egy nő
    vagy legalább egy csecsemő, akit falhoz kenhettek volna,
    de senki. Fölhasogatták a párnákat, a dunyhákat, s aztán
    napok múltán, mert nem tehettek mást, kihirdették a békét.
    És most béke van. Hull a hó.

    1964

    Hallgasd meg a költő előadásában a minden, ami HANGOS PRÓZA ‎topicban!
     
  3. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Kosztolányi Dezső

    Új évkor


    A téli éjbe fergeteg dörömböl,
    hahó, hahó, a fergeteg vagyok!
    Száguldva rontok ki szoros körömből,
    s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot.

    Nehéz melegség szállt a vén világra,
    mindenki félt kuckószögletbe rég.
    Siessetek nagy melletek kitárva,
    élvezzük a fagy vészes éjjelét!

    Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,
    hadd rázza széjjel ami szertedül,
    elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,
    a fergeteg járjon vadul elül.

    Söpörje a pokolba régi házunk,
    és döntse szét a régi ormokat.
    Mi e jeges, napos honban tanyázunk,
    és mindenünk az izmos gondolat.

    Omoljon egybe, amit összeróttak
    múlt századoknak satnya bölcsei,
    s a száradott lelkű, puhult bigót had -
    lelkünket is vihar söpörje ki.

    És jöjjenek seregbe mind a pőrék,
    a száműzött, kiátkozott nagyok,
    s menjünk vihar lépéssel még előrébb -
    hahó, hahó, a fergeteg vagyok!

    [​IMG]
     
  4. Orsolia

    Orsolia Állandó Tag

    <TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">AZ ÚR ÉRKEZÉSE

    </TD><TD></TD><TD> </TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Mikor elhagytak,
    Mikor a lelkem roskadozva vittem,
    Csöndesen és váratlanul
    Átölelt az Isten.
    Nem harsonával,
    Hanem jött néma, igaz öleléssel,
    Nem jött szép, tüzes nappalon
    De háborus éjjel.
    És megvakultak
    Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
    De őt, a fényest, nagyszerűt,
    Mindörökre látom
     
  5. lapappilon

    lapappilon Állandó Tag

    kányádi sandor versek
     
  6. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Weöres Sándor:
    TÍZ LÉPCSŐ


    Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél
    [​IMG] te magad. [​IMG]
    Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél
    [​IMG]te magad. [​IMG]
    Feledd el mulatságaid - a vígság legyél
    [​IMG]te magad.[​IMG]
    Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél
    [​IMG] te magad. [​IMG]
    Pazarold el izmaid - az erő legyél
    [​IMG]te magad. [​IMG]
    Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél
    [​IMG]te magad. [​IMG]
    Űzd el szánalmaid - a jóság legyél
    [​IMG]te magad. [​IMG]
    Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél
    [​IMG]te magad.[​IMG]
    Törd át gátjaid - a világ legyél
    [​IMG] te magad. [​IMG]
    Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél
    [​IMG] te magad.[​IMG]

     
  7. lapappilon

    lapappilon Állandó Tag

    Boldognak mondjuk a gyermekkort, mert a nemi vágyat még nem ismeri, de ne feledjük, milyen bőségesen táplálhatja nálunk a csalódást, a lemondást és ily módon az álomgerjesztést a másik hatalmas életösztön.

    frued
     
  8. Torontóni

    Torontóni Új tag

    2006. év végére.

    Jókai Anna

    Ima Magyarországért (részlet)

    . . . . . . . .
    Öregisten, Nagyisten
    mit akarjunk s mit nem:
    törvényed vezessen
    hogy e kis nép oda ne vesszen
    át ne lyukadjon helyünkön a térkép
    ki ne radírozzon a világi lét végképp
    serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
    kend meg könnyektől elhomálylott szemét
    küldd le a magasból újra e véres-veres földre
    tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
    (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
    - hiszen az életünk hovatovább ráment-
    mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
     
  9. lapappilon

    lapappilon Állandó Tag

    Ami az álmot illeti, vele az ébrenlét minden nyűge átkerül az alvó állapotba is, egyedül az nem, ami a művelt embert némiképp kitudja békíteni az élettel:a tudomány és művészet gyönyöre.

    Freud
     
  10. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    BOR MELLETT, írta Kazinczy Ferenc

    Fogy az élet, s nemsokára
    Szép korom majd elrepül;
    Érzem, messze nincs határa,
    S majd komor telére dűl.
    De borral sebes szárnyának
    Lépvesszőket hányhatok;
    Bort hamar, bort! elmúltának,
    Ha iszom, kaczaghatok.

    Még most, hála istenimnek!
    Kelyhem bátran forgatom;
    Még most, hála istenimnek!
    Lollimat csókolhatom.
    Még nincs a ki elfogassa
    Gyanúba vett levelem,
    Nincs a ki tudakoztassa,
    Ki sziszeg titkon velem.

    Lyányka, jer, jer mártsd rózsádat
    Kelyhem édes nedvibe,
    Fonjad azt s melypántlikádat
    Hajam barna fürtibe.

    Ingereld szám szomjuságát
    S ah éreztessed velem,
    Éltemnek fő boldogságát
    Hogy csak kebledben lelem.

     
  11. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Miért ne innánk? írta Csokonai Vitéz Mihály

    Igyunk, barátim! a komor
    Bú lángja nem csatázik,
    Ha mádi borral a gyomor,
    A kis pokol, megázik.
    Igyál! ne, e szőlő-gerezd
    Levével öblödet fereszd.
    Vígadj, öcsém! maholnap
    Zsákjába dughat a pap.

    Mi gondod a továbbira,
    S világod hogy éled?
    Tekints csak e jó mádira,
    Szíved, tudom, megéled.
    Más hadd gyötörje a fejét,
    Tőltvén bolond esztendejét;
    Éljünk rövid napunkkal,
    Múlatva víg igyunk kal.

    A Bakhus úr pincéibe
    Magam leszek vezértek:
    Nunc est bibendum!* ennyibe
    Horáccal egyetértek.
    Igyunk, eb aki nem barát!
    Tegyünk le minden maskarát,
    S már most no, poculatim
    Igyunk, vidor barátim!
     
  12. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    KESERŰ POHÁR, írta Vörösmarty Mihály

    Idézet Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

    Ha férfi lelkedet
    Egy hölgyre föltevéd,
    S az üdvösségedet
    Könnyelműn tépi szét;
    Hazug szemében hord mosolyt
    És átkozott könyűt,
    S míg az szivedbe vágyat olt,
    Ez égő sebet üt;
    Gondold meg és igyál:
    Örökké a világ sem áll;
    Eloszlik, mint a buborék,
    S marad, mint volt, a puszta lég.

    Ha, mint tenlelkeden,
    Függél barátodon,
    És nála titkaid:
    Becsűlet és a hon,
    S ő sima orgyilkos kezét
    Befúrja szívedig,
    Míg végre sorsod árulás
    Által megdöntetik;
    Gondold meg és igyál:
    Örökké a világ sem áll;
    Eloszlik, mint a buborék,
    S marad, mint volt, a puszta lég.

    Ha szent gondok között
    Fáradtál honodért,
    Vagy vészterhes csatán
    Ontottál érte vért,
    S az elcsábúltan megveti
    Hű buzgóságodat,
    S lesz aljas - , gyáva - és buták
    Kezében áldozat;
    Gondold meg és igyál:
    Örökké a világ sem áll;
    Eloszlik, mint a buborék,
    S marad, mint volt, a puszta lég.

    Ha fájó kebleden
    A gondok férge rág,
    S elhagytak hitlenűl
    Szerencse és világ,
    S az esdett hír, kéj s örömed
    Mind megmérgezve van,
    S remélni biztosabbakat
    Késő vagy hasztalan;
    Gondold meg és igyál:
    Örökké a világ sem áll;
    Eloszlik, mint a buborék,
    S marad, mint volt, a puszta lég.

    S ha bánat és a bor
    Agyadban frígyre lép,
    S lassanként földerűl
    Az életpuszta kép,
    Gondolj merészet és nagyot,
    És tedd rá éltedet:
    Nincs veszve bármi sors alatt
    Ki el nem csüggedett.
    Gondold meg és igyál:
    Örökké a világ sem áll;
    De amig áll, és amig él,
    Ront vagy javít, de nem henyél.
     
  13. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    VÍZ ÉS BOR, írta Petőfi Sándor

    Le a tenger fenekére
    Merül a halász,
    Lent a tenger fenekében
    Gyöngyöket halász.
    Nékem a boros pohárnak
    Öble tengerem,
    S gyöngy ha van tán dalaimban,
    Az csak ott terem.

    Bűnnek éje ült a földön.
    Jött a vízözön.
    A víz által a bűn éje
    Elseperve lön.
    Búnak éje ült szivemben;
    A bú éjjelét
    - Bennem a víz tehetetlen! -
    Csak bor mossa szét.

    Nyári hévben a virágszál
    Sanyarogva nő;
    A virágot új életre
    Kelti langy eső.
    Csüggedésben, tikkadásban
    Langy esőm a bor;
    Permetegje enyhe csöpjén
    Vérem ujra forr.

    Tettetés-e, vagy belösztön,
    Vagy akármi más?
    Csakhogy a halottra könyet
    Ejteni szokás;
    Engemet víz ott se érjen,
    S már ha sírni kell,
    Sírja hát hideg poromra
    Könyét borkehely.
     
  14. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Bor mellett, írta Madách Imre

    Kivül sötét van és hideg,
    Világos jó meleg szobában
    Meghitt kisded társaság van,
    Emlékét még ez őrzi meg
    Rég elmult boldogabb napoknak - -
    De szomjúk tán kik ott hallgatnak ?
    Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
    Nem kérdik azt mi tőlünk,
    A multra mi gondunk,
    Igyunk, igyunk !

    Gonosz szél kezd kinn lengeni,
    Minden nagy és szép a halálé,
    S amint közénk is tolja már bé
    Jég szellemét - úgy érzeni -
    Köszöntésül hát a halálnak - - -
    De szomjúk tán kik ott hallgatnak?
    Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
    Örüljünk, hogy mi élünk,
    Másokra mi gondunk,
    Igyunk, igyunk !

    Kivül tél van, szállong a hó,
    Télben van a tavasz reménye,
    Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe :
    Mert márma rossz, holnap lesz jó.
    Hát a jövő dicső tavasznak - -
    De szomjúk tán kik ott hallgatnak ?
    Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
    Mi ahhoz úgy sem értünk.
    Jövőre mi gondunk,
    Igyunk, igyunk !

    Mult és jövő, remény, halál
    El vélök, mind nem kell mi nékünk !
    Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,
    Majd gyermekünk tán jobbá vál,
    Mint elhibázott nemzedék mi,
    S jobb sorsot vív vagy érdemel ki -
    De csitt, csitt, mit beszélünk,
    Busuljon más helyettünk,
    Nincs semmire gondunk,
    Igyunk, igyunk !

     
  15. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Vörösmarty Mihály
    Újesztendei szép kivánság

    Kormosan, de tiszta szívvel,
    A füst barna fiai
    Beköszönünk ma hozzátok,
    Házak boldog urai.
    És kivánunk, és ohajtunk
    Ujnál újabb esztendőt,
    Szerencsével rakodottat,
    Nem is egyet, sem kettőt,
    Hanem igen, igen sokat,
    Annyit, mint a kis világ,
    Mennyi csillag van az égen,
    Régi fákon mennyi ág.
    De talán az sok is volna;
    Semmiből sem jó a sok;
    Éljetek míg kedvetek tart,
    Éljen úri házatok,
    Míg a szép leány kapós lesz,
    S kedves a bor, és kenyér,
    Míg szomszédba a magyarnak
    Nem kell futni ezekért,
    Míg szivetek, mint a gyertya
    Oly vídámon égdegel,
    Szemetekben az örömtűz,
    És az erő nem hal el; -
    Majd ha egykor kürtőtökben
    A pók szövi hálóját,
    S vendég hagyta házatokból
    Füst nem ontja fel magát,
    Majd ha nem lesz mit vakarni
    Sem odafenn, sem alúl,
    S a korommal a vígság is
    Mindörökre elvonúl,
    Akkor még ki kérdi többé,
    Hány meg hány hét a világ?
    Jobb fekügyék a gödörbe,
    És takarja el magát.
    De az Isten ójon attól! -
    Éljen a szent vígaság,
    Ezt ohajtja a Földvári
    Tűzkármentő Társaság. [​IMG]
     
  16. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Weöres Sándor: Újévi köszöntő

    Pulyka melle, malac körme
    liba lába, csőre -
    Mit kívánjak mindnyájunknak
    az új esztendőre?

    Tiszta ötös bizonyítványt,
    tiszta nyakat, mancsot
    nyárra labdát, fürdőruhát,
    télre jó bakancsot.

    Tavaszra sok rigófüttyöt,
    hóvirág harangját,
    őszre fehér új kenyeret,
    diót, szőlőt, almát.

    A fiúknak pléh harisnyát,
    ördögbőr nadrágot,
    a lányoknak tűt és cérnát,
    ha mégis kivásott.

    Hétköznapra erőt, munkát,
    ünnepre parádét,
    kéményfüstben disznósonkát,
    zsebbe csokoládét.

    Trombitázó, harsonázó,
    gurgulázó gégét,
    vedd az éneket a szádba,
    ne ceruza végét.

    Teljék be a kívánságunk,
    mint vízzel a teknő,
    mint negyvennyolc kecske lába
    százkilencvenkettő.


    [​IMG]
     
  17. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Babits Miháy: A lírikus epilógja

    <CENTER>
    [​IMG]

    <TABLE border=0><TBODY><TR><TD>Csak én birok versemnek hőse lenni,
    első s utolsó mindenik dalomban:
    a mindenséget vágyom versbe venni,
    de még tovább magamnál nem jutottam.


    S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,
    de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
    Van dióként dióban zárva lenni
    s törésre várni beh megundorodtam.

    Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
    csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
    de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

    Én maradok: magam számára börtön,
    mert én vagyok az alany és a tárgy,
    jaj én vagyok az ómega s az alfa.


    </TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
    Hallgasd meg a verset a ami HANGOS PRÓZA topicban!
     
  18. nagyika67

    nagyika67 Állandó Tag

    B.u.É.k.

    Reményik Sándor
    Régi nóta


    Valamikor régesrégen,
    Mesebeli erdőszélen,
    Hogy hirtelen zápor szakadt:
    Megbújtunk egy ernyő alatt.
    Napsugárra nem is vártunk,
    Napfény volt a mosolygásunk.
    Egymás arcát derítettük,
    Hogy borult: számba se vettük.
    Mint fiatal fák a szélben,
    Egymáshoz hajoltunk szépen,
    Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
    Céltalan, szép szerelemmel.
    S vert az eső, vert az áldás,
    Tavasz volt. Tündérvirágzás.

    Az alkalom csak elszaladt.
    A pillanat csak elszakadt.
    Mivé lett a régi erdő?
    Hová lett a vén esernyő?
    Az ég egyre csak feketült,
    A záporba jég is vegyült.
    Már ernyőt sem feszítettünk,
    Jégnek puszta fejjel mentünk.
    S külön bánat, külön zápor
    Vert és sodort el egymástól.

    Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
    Ajakunkon vihar-ízzel
    Megint csak egymásra leltünk
    És kérdeztünk és feleltünk.
    Véghetetlen béke-vággyal
    Egymás lelkét fontuk átal.
    A csalánból, ami éget
    Szőttük a nagy csendességet.
    Álltunk, mint valaha régen
    Mesebeli erdőszélen.
    Álltunk enyhe borulatban,
    Ünnepesti alkonyatban.
    Álltunk őszbe hajló nyárban,
    Ritka másodvirágzásban.
    S feszült fölénk árnyat ejtő,
    Vak vihartól mosolyt rejtő
    Tündér-gomba: régi ernyő.

    [​IMG]
     
  19. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    [​IMG]Kányádi Sándor: Jön január




    Porka havak esedeznek,
    sopánkodnak a verebek.
    Jegenyefán ócsárolják
    Januárt a zajgó csókák.

    De Január rá se ránt a
    fákon csárogó csókákra,
    sem a tetőn dideregve
    siránkozó verebekre.

    Azért van a csűrön cserép,
    bújjon alá, aki veréb,
    s a füstölgő kémény mellett,
    aki csóka, melegedhet.

    Jön Január, megy Január,
    kinek-kinek kedvébe jár,
    szánkót csusszant, ródlit lódít,
    gyermekekkel hógolyózik.

    A kucsmáján, lám, mit látok,
    egy korai hóvirágot.
    Sorra sétál minden házat,
    s boldog újévet kívángat.
     
  20. sztzs

    sztzs Állandó Tag

    Petőfi Sándor: CSOKONAI

    [​IMG]

    Egy kálomista pap s Csokonai
    Egymásnak voltak jóbarátai.
    Kilódul egyszer Debrecenből
    S a jóbarát előtt megáll,
    S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
    Csokonai Vitéz Mihály.

    „No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
    Akad még bor számodra valahol,
    Ha máshol nem, tehát pincémben;
    Ottan nem egy hordó bor áll,”
    Szólott a pap, s leballag véle
    Csokonai Vitéz Mihály.
    „Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
    Amint egy hordóból dugaszt kikap;
    „Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
    Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
    És fölrohan lóhalálában
    Csokonai Vitéz Mihály.
    A likra tette tenyerét a pap;
    Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,
    S a csap nem jött, és a pap morgott:
    „De mi az ördögöt csinál,
    Hol a pokolba’ marad az a
    Csokonai Vitéz Mihály?”
    Tovább nem győzte várni a csapot,
    Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,)
    Fölmén a pincéből a házba,
    De ott fönn senkit nem talál.
    Csak késő este érkezett meg
    Csokonai Vitéz Mihály.
    Hát a dologban ez volt az egész:
    Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
    Zeget-zugot kikutat érte,
    De csak nem jön rá, hogy hol áll?
    És így csapért szomszédba mégyen
    Csokonai Vitéz Mihály.
    A szomszédban valami lakzi volt.
    Elébe hoztak ételt és italt;
    És ím az étel és bor mellett
    És a zenének hanginál
    Csapot, papot, mindent felejtett
    Csokonai Vitéz Mihály. (Pest, 1844. november.)

    Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!
     

Megosztás