Versek, idézetek...

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Elisabeth Borchers - tente álmot visz a víz

1.
tente álmot perget víz
tente fűbe úszik est
álom lesz kit hív a víz
fű lesz akit hív az est
zöld álom fehérlő víz
a fű kicsi nagy az est
csak jön csak jön
egy idegen

2.
mit csináljunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
a csizmáját levetjük majd
a mellényét levetjük majd
s a fűbe tesszük őt

fiam a víz sötétség
fiam mély a folyó

mit csinálunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
ráadjuk majd a vizet és
ráadjuk majd az estet és
majd visszavisszük őt

fiam nem kell most sírni
fiam csak álom ez

mit csináljunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
dalolunk neki vizidalt
mondunk fölötte fűimát
s visszamegy szívesen

3.
csak megy csak megy
egy idegen
nagy fűbe tér kicsi este
fehér álomban zöld a víz
a fűhöz megy és így lesz este
álomba megy s lesz újra víz
tente fűbe úszik este
tente viziálom esik


Hajnal Gábor
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Peter Rühmkorf - Dal az időpocsékolásról

Nyár, csiripel épp a fecske,
holdak tetős ajtó közt —
Mint lágy fűre, kedvesemre
fekszem. Buta, mint a tök.

Fülünk déli szél cibálja,
s kitakarja a gyönyört;
inog a föld, de hiába,
a te öled ideköt.

Hűtlenség dalából élek,
zengek tüzet, levegőt.
Taréjdíszt rak rám az éjjel,
Hermész jelét, lebegőt.

Míg csillagra a szomáli-
barna éj felvicsorít,
torkomban már a moráli-
san gondolt szó nem szorít.

Lököm magam üdvösségbe
két dús mellbimbó között.
Így jutok a teljességre,
pocsékolva az időt.


Hajnal Gábor
 

Huba60

Új tag
Buda Ferenc
Ne rejtőzz el...<o></o>
<o></o>
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
<table align="center" width="90%"><tbody><tr><td align="center">
</td></tr></tbody></table>
 

Huba60

Új tag
Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám.
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett ...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O:p></O:p>
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát,
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket ...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O:p></O:p>
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O:p></O:p>
Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, lelkem tiszta még.<O:p></O:p>
Tudjam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O:p></O:p>
A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!
<O:p></O:p>
 

Huba60

Új tag
Dsida Jenő - Vallomás

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kívüled
semmi sem érdekel.
Kihűlhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket,
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn,
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap,
és arcod itt a hold,
és arcod itt a nap.
 

szbea87

Állandó Tag
Állandó Tag
A nő

Weöres Sándor



A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
 

szbea87

Állandó Tag
Állandó Tag
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dícsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
Beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal!
 

Tillala

Állandó Tag
Állandó Tag
hihi :)

(...)átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam
magam s kiugrottam. Romhányi József: A becsípett bolha (részlet)
 

dabolczi52

Állandó Tag
Állandó Tag
Óbecsy István/Szeressétek az öregeket!

Szeressétek az öregeket !



Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.


Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.


Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.


Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.



Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.
 

Drucocu

Állandó Tag
Állandó Tag
József Attila:


SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.


Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!


Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.


De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.


Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont


szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:


„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.


Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -


Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!


1937. április 11.




A Kicsi Hang együttes megzenésítésének segítségével értettem meg, mekkora jelentősége van ennek a költeménynek. Egyik kedvencem!
 

Prjucsok

Állandó Tag
Állandó Tag
Archaikus népi imádság, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből:


Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ Megváltóját.
 

Prjucsok

Állandó Tag
Állandó Tag
Czóbel Minka: Violák

Magános rét – talán kert vége? –
Tömött – füvesen elterül
Távolabb, négyszögű kerettel
Sűrű füzek veszik körül.

Ingó fűszálak hálózatját
Sötét arannyal hímzik át
Sűrű egyenlő távolságban
Illatos sárga violák.

Délutáni nap nyári lángja
Játszik ágon, fűszálakon,
Négyszögletű rét közepében,
Magában áll egy hajadon.

Karján kisgyermek, hó ruhában,
Kis rózsás puha áll alatt
Kötött mintájú fejkötőjét
Tartja keskeny batisztszalag.

Árnyékban van ruhája, arca,
De ha kinyújtja kis kezét,
Beléakadt fény átlátszóvá
Lángolja piciny tenyerét.

Gyermekre, fűre, violára
Rászállt egy örök pillanat:
Előbb mi volt? mi lesz majd később…
– A hanyatló nap lehalad. –

Füzek mögül, lehaladó nap
Gyöngébben ontja sugarát,
Sötétül a fű, erősebben
Illatoznak a violák.

Még hűvösebb kék fátyolával
Felszálló alkony elfedett
Rét közepén álló leányzót,
Füvet, violát, gyermeket.
 

Prjucsok

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Öregek

Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé -
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban -
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen -
nyújtott tenyérrel a templom előtt
úgy állanak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jó napot, bácsi."
A nyári Nap,
a téli hó, őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téed megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvű, álmos leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata -
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
"No gyere, tedd le."
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag

1.gif
Tudta jól, hogy kell egy bizonyos idő a gyógyuláshoz... De a kifejezés nem helyénvaló. Az ember ugyanis ebből soha nem gyógyul fel. A heg, ami eltakarja a sérült bőrt, örökre megmarad. Idővel a fájdalmat felváltja a dermedtség. De az ember soha többé nem lesz már a régi.
2.gif



- Jeffery Deaver
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Minden az enyém! - szólt a vas.
Minden az enyém! - mondta az arany.
Mindent elveszek! - szólt a vas.
Mindent megveszek! - mondta az arany.

Alekszandr Szergejevics Puskin
 

AlisonGlover

Állandó Tag
Állandó Tag
<style type="text/css"><!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> [FONT=Bookman Old Style, serif]"A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön.[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]a dolgoknak milyennek kellene lenniük. Az emberek meghalnak. A[/FONT]
[FONT=Bookman Old Style, serif]csatákat elveszítik. Gyakran a gonosz győz."[/FONT]
 

ayume

Állandó Tag
Állandó Tag
William Blake: A tigris




Tigris, tigris! Éjszakának
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?




Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?




Milyen váll és mily művész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar és láb bírt veled?
 

Szabadi Lívia

Állandó Tag
Állandó Tag
Bizalom
Ha múló perceim szilánkját
boldog pillanat itatja át,
nem kérek többet:
ölét a csöndnek,
mely megőrizőn körbezárja
testbe hajló lelkem vonalát.
Ez mind tiéd!
Kincseidért
egyetlen kincsemet adhatom,
túl mindenen és önmagamon:
létemet vakon
rádbízatom!
 
Oldal tetejére