Versek, idézetek...

csicsóka · 2006 Szeptember 9

Élő-halott bányászok

Testvéreink, ti drágák odafenn,
Minket itt fogott a beomló tárna,
S csak szálló álmainkkal üzenünk
Hozzátok fel, a fényes napvilágra

Élő-halott bányászok idelenn:
Ülünk és virrasztunk egy mécs körül,
Utolsó mécs ez; lángja egyre sápad
És a sötétség egyre tömörül.

Mi árnyékok, a sír felé növünk,
Még nézzük egymást, holtra váló képünk;
S agyagból mintázzuk már sírkövünk,
És a sziklába kereszteket vésünk.

Kemény, visszhangtalan és végtelen
Fejünk fölött a sziklaboltozat,
Meg nem indul Orpheus-éneken
S döngetésünkre visszhangot nem ad.

Testvéreink, ti drágák odafenn,
Zokog-e értünk hét falu harangja?
Sikolt-e érettünk a vészharang?
-- Hozzánk a mélybe nem hatol a hangja.

Csak néha-néha szűrődik a mélybe,
Hozzánk egy fínom halk kopogtatás,
Talán csak túlfeszült agyunk zenéje,
Talán csak önnön szívünk, -- semmi más.

Bözse · 2006 Szeptember 9

Csicsóka, ez gyönyörű vers. Megrázó, felemelő, és szomorú, mint a bányászok élete valaha. Te irtad a verset?

csicsóka · 2006 Szeptember 9

Bozse írta:
Csicsóka, ez gyönyörű vers. Megrázó, felemelő, és szomorú, mint a bányászok élete valaha. Te irtad a verset?

Ó dehogy!!
Ez egy vers Reményik Sándortól.

oma · 2006 Szeptember 9

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jóvagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

anzsu · 2006 Szeptember 10

[SIZE=+2][FONT=Times New Roman, Times, serif]

Én vagyok[/FONT][/SIZE]
[SIZE=+2](ismeretlen szerző)

[/SIZE]

[FONT=Times New Roman, Times, serif]Az én nevem az, hogy vagyok.
Megállt. Vártam. Egy idõ múlva
Újra megszólalt.

"Tudod, amikor a múltban élsz,
Annak minden hibájával és bánatával,
Az bizony nehéz dolog.
Ott ugyanis nem vagyok veled.
Az én nevem nem az, hogy voltam.

Amikor a jövõben élsz,
Annak minden gondjával és félelmével,
Bizony az is nehéz.
Ott sem vagyok veled.
Az én nevem nem az hogy leszek.

Ha viszont a jelen pillanataiban élsz,
Könnyû a dolgod.
Ott veled vagyok
Mert az én nevem: vagyok."[/FONT]

willow · 2006 Szeptember 11

...Ha bibor árnyat vet a rózsa,
S elül a szél,
Hallgasd lélegzetét a csöndnek...
A szerelem beszél...

/Paul-Jean Toulet: Contrerimes/

ruscus · 2006 Szeptember 12

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át<O

a boldogság a testet:<O

előbb csak a tekinteted<O

száll a tárgyakra vissza,<O

s derengő emlékeidet<O

kezded megint szeretni.<O

Aztán a puszta levegőt<O

zamatosabbnak érzed,
<O

s hosszan, türelmesen figyelsz<O

mások nehéz szavára;<O

utóbb, ha egymagad vagy is,<O

nemcsak magadra gondolsz,<O

s rövidülnek bár napjaid -<O

a jövővel beszélgetsz.<O

S lassan otthon érzed magad<O

szerveid vadonában,<O

felejted beteg csontjaid -<O

életed végtelenség.<O

Megállsz a földön, rengeted -<O

nem fordul ki alólad;<O

és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.
<O

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
<O

testvéreire mutatott<O

a vad testvértelennek;
<O

s mert másban lelsz magadra csak
<O

- értette ő a titkod -,
<O

most benned él, s te benne élsz,<O

egybe-szőtt csillag-ábra;
<O

s tudod, már többé nem hagy el
<O

tündöklő tisztasága.

Csilli01 · 2006 Szeptember 12

Új vagyok az oldalon, de nagyon tetszik. Igazán szép dolgokat tesztek fel !

willow · 2006 Szeptember 12

Üdv Neked Csilli

ne haragudjon, aki nyárimádó, de ma itt olyan szép - már inkább őszies idő volt, ahhoz a hangulathoz találtam:

" Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
a madár ha száll, akár mesében szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.

Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
roszdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földmives pihenni tér be éppen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen."

/Georg Trakl - Radnóti Miklós ford./

csicsóka · 2006 Szeptember 12

Reményik Sándor

Szól a censor...

Szól a censor: Vetó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér! -
S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a censor: Vetó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én! -
S a fehér lapról láthatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.

Szól a censor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem érintnek halálok, születések!

Szól a censor: Ez férfi munka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot! -
S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram.
Látatlanul mindenki olvasott!

1919 december 20

óvónéni · 2006 Szeptember 13

N. <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:smarttags" /><st1ersonName w:st="on" ProductID="Horváth Péter">Horváth Péter</st1ersonName>: Látsz-e? <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Tetszik a maszkom?
Csupaszín festék.
Belátsz-e mögé,
hol vagyok én?
Míg a manézsban
adom a hetykét,
ne akkor tedd
a szíved elém.
Tekintetemből
néz rád a lényeg,
kékjében semmi
produkció.
Vedd végre észre,
úgy kérlek téged:
ne két bukfencért
légy hozzám jó!<o></o>

Sztyopa · 2006 Szeptember 13

Vass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska rágja is le a vetést.

Ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend

s nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak;

az idő lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert erősebb a baltánál a fa

s a vérző csonkból virradó tavaszra

új erdő sarjad győzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt...

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

ha egyenlővé teszik is a földdel,

nemzedékek őrváltásain

jönnek majd újra boldog építők

és kiássák a fundamentumot

s az erkölcs ősi, hófehér kövére

emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

ki nem hamuval és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szenteltvízzel és búzakenyérrel

és épít régi kőből új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentum Istentől való

és Istentől való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,

kik megtagadják ma a nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor is a barátjok leszek

és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás űz és annak,

kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fönt a magos ég alatt

mozdulnak már lassan a csillagok

s a víz szalad és csak a kő marad,

a kő marad.

Maradnak az igazak és jók.

A tiszták és a békességesek.

Erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat.

Mert elfut a víz és csak a kő marad,

de a kő marad.

(Bajorerdő, 1948)

óvónéni · 2006 Szeptember 13

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. (Helen Keller)<O</O

platon · 2006 Szeptember 13

A tiltott gyümölcs mindig édesebb

Ember! Más nem leszel soha:
Hasonlítsz Éva ősanyához:
Amit elérsz, ingertelen
Az ős kígyó hív szüntelen
A csábító rejtélyű fához,
Melyen a tiltott gyümölcs helye
s Éden nem Éden nélküle.

(részlet, Puskin Anyegin)

csicsóka · 2006 Szeptember 13

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni,mindig csak adni,
Jó szót,bátoritást,mosolyt,hitet,
És sok-sok önzetlen,tiszta szeretetet.

Szerző: Goethe

WebDragon · 2006 Szeptember 13

[FONT=Tahoma, Arial, Helvetica, sans-serif]Álom[/FONT]
[FONT=Tahoma, Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT][FONT=Tahoma, Arial, Helvetica, sans-serif]Maradj, és szeress, úgy, mint régen
Zárj a két karodba, ölelj, csókolj
Vigyél el oda, ahol még nem jártunk
És mesélj, mesélj, fürkészem szavad.

Ringass álomba, mint régen és
Simogatva ébressz fel, ha alszom
Vigyázz rám, figyelj, én követlek
Csak szeress, szeress, nagyon szeress[/FONT]

WebDragon · 2006 Szeptember 13

Szeretném,ha tudnád,
hogy szeretlek téged,
szeretném ha tudnád,
csak miattad élek!!!
Szeretnék a szemedbe
mélyen belenézni és elmondani,
hogy nem tudok nélkuled élni!!!

Az élet egy keringô,
melyet eltáncolsz a sírig,
életed csak attól fugg,
hogy kivel táncolod végig!!!

Mit ér ezer szó,
mely nem töled hallható?
Mit ér a sok csillag,
ha nem veled látható?
Mit érnek az órák,
mit érnek a percek,
ha mindezek nélkuled telnek?

Az elsô csokunk,
mint a szerelem tuze úgy égett,
Az elsô ölelés,
mint egy forró széllökés,
Perzselô,hosszú és édes.
Az elsô szakítás,
mint egy halálos szúrás,
Fájdalmas,mély és végleges.

A szerelem olyan,
mint egy álom,
néha szép,néha fájdalom,
igazán szeretni,
csak egy valakit lehet,
és pedig azt aki téged is viszont szeret!!!

Szt.Rita · 2006 Szeptember 13

"Legyél vágy, játssz velem,
két karodba úgy szoríts,
Szerelem őrült angyala,
az légy, mikor ágyadba hívsz..."

Szt.Rita · 2006 Szeptember 13

Érzésem, mit irántad érzek megváltoztathatatlan, mint a bolygók rendje, és örök, mint a piramisok.

Szt.Rita · 2006 Szeptember 13

Nem mondhatom, hogy hiányoztál, mert nem ismertelek, de ma már érzem a nélküled eltelt órák kétségbeejtő szürkeségét...

Versek, idézetek...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák