Versek, idézetek...

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Komjáthy Jenő: Vallomás


Szeretlek égi áhitattal,

Híven örökké igazán:

Oly tiszta, mint a nap szerelmem,

És mély miként az óceán,

Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,

Szebb, mint az égnek minden csillaga,

A mennyet én már itt megízlelém

Az én szerelmem az élet maga.


Szeretlek forró indulattal,

Lobogva kéjjel, lángolón.

Oly forró, mint a tűz, szerelmem,

S miként a tűz, oly romboló.

Te vagy a legkívánatosabb nekem

A Pazar összesség csodás ölén,

Nem céltalan, nem álom életem,

Ha te hajolsz áldólag én fölém.


Szeretlek rémes szenvedéllyel,

Vihar kél csókjaim nyomán,

Hervasztó, mint a nap szerelmem,

S háborgó, mint az óceán.

Önnön világát nem szeretheti

Jobban az Isten, mint én tégedet,

A láng, mely a világot élteti,

Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.


Szeretlek titkos rettegéssel,

Marcangol egy sötét talány,

Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,

Te fényes égi látomány?

Hogy üdvömet meg nem sokallja-e

A boldogságra irigy, gúnyos ég?

De hiszen örök lelkünk élete,

A égbe is utánad szállnék!


Szeretlek mélységes gyönyörrel,

Lelkem csak benned s érted él,

Ember nem vágyhat magasabbra,

Érted szenvedni, sírni, kéj.

Látásod üdvén sápad a merész,

Szívem a kéjtől majdnem meghasad,

Ölelni, bírni téged szinte vész,

Nem bírják el a testi csontfalak.


Szeretlek élő szerelemmel,

Nem múlik el a láng soha,

Hervasztó bár, de hervadatlan,

Örök, mint az Isten maga.

Dicsőbb vagy, mint büszke csillagok,

Nagy szíveden a mennyet élvezém,

Szívünkbe hallhatatlan láng lobog,

Hiszlek, Szeretlek és Reméllek én!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nemcsak azért szerettelek, ami voltál, hanem amivé voltam, amikor velem voltál. Nemcsak azért szerettelek amivé magad tetted, hanem azért is amivé engem tettél. Szerettelek, mert minden hitnél többet tettél velem, azért hogy jó legyek és jobban bármely végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érzés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez volt mára az életem lényege. Hittem én. Csalódott lett mára az életem.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Meg nem állíthatom az idő múlását. Késő ölelésekben a szívünk dobbanását. Te ígértél pazar lángot, te ígérted, hogy soha el nem pazarlod. Az égtelen világban te vagy a csillagkert, a hajnali pirkadásban az öntöző szeretet.
 

egyúrazűrből

Állandó Tag
Állandó Tag
Buli a lebujban

Buli a lebujban, mindenféle egyed.
Egymásra vadászó éhes-sóvár nemek.
Nyoma sincs a napi taposómalomnak,
Hétvégi este van, isznak szórakoznak.
A rexasztal körül tucatnyi fiatal.
Koccannak a golyók, éles a viadal.
A vezérféléjük szól egy bölcset néha,
S illik röhögcsélni a gyenge poénra.
Boros kólák bőven asztalon és fejben,
Vígan lubickolnak a dicső jelenben.
Magányos öregúr iszik a sarokba,
Barázdáit eke is szánthatta volna.
Üveges szem az üvegen, felejtené a bút,
Nehéz lesz- ő már megért egy háborút.
Szép számmal itt lazít a középkorosztály.
Néhány ital ára nem oszt nem szoroz már.
Épp most érkezett egy csacska fruska falka.
Látszik, egyik-másik kapható kalandra.
A pultnál festett hölgy a semmibe réved,
Pénzes gavallért vár, hátha erre téved.
Örömet ad pénzért. Nem hobbiból teszi.
Az állása megszűnt, de nem úgy a rezsi.
De félre a nyűggel, dübörög a zene.
A kikapcsolódás létfokú eleme.
A hangfalak előtt páran már táncolnak.
Rajtuk felbuzdulva többen párt alkotnak.
Már váltott a naptár lassan hajnalodik,
Az egész társaság összekapaszkodik.
Önkívületrítus, extáziskábulat,
Kikapcsolni mindent, ha az ember mulat.
Sajnos az éjszaka gyorsan tovaröppen,
Mindenki fáradtan mégis feltöltötten,
Indulnak pihenni oldottan dalolva.
Hétfőn aztán újra taposómalomba.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
most azért sírunk mert minden elveszik
most egy új élet kezdődik
tiszta lappal indul minden
s ha most elég erőnk nincsen
mindennek vége lesz mint egy egyszerű filmen
s csak azt vesszük észre, hogy már semmi sincsen
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnálom, hogy ilyen vagyok,
De ha elmész mindig sírvafakadok.
Olyan jó téged ölelni,
Olyankor mindent tudok feledni.
Az se baj, ha időd kevés,
Ha csak 5 perc nekem az is elég!
CSak velem legyél!!!!!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Mondanám,hogy angyal vagy,de nem tehetem,
mert egyszerűen az ördögbe szerettem..
mindenkivel és az életeddel játszol,
és azt hiszed ezzel senkinek sem ártassz.
pedig szőke lányt szédítesz,
és azt hiszed őt nem érdekled.
ez hazugság,csak erős a szív,
több bánatot nem igazán bír.
megszeretett ez az igazság,
azt hitte nem lesz megint szomorúság.
pedig jól tudod,mennyit szenvedett,
és te most megint ezt teszed..
de nem baj,megtanult erősnek lenni,
és az igazságot ismét feketében látni.
minden hazug embert kiismerni,és
megint és megint a szívét egy senkinek adni..
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért?
Miért hagytál el,ily hírtelen?
miért nem vagyok már jó neked?
ezer kérdés érlelődik bennem,
hiányod fáj,hiányod megöl engem.
Nekem nem jár a boldogság?
szívemet a fájdalom járja át.
Fájdalom,mely bennem él,
fájdalom,mely már nem remél.
de erős leszek nem mutatom,
ha menned kell ,hát hagyom,
Tudom te így akarod!
Szép emlék maradsz nekem
s idővel talán egyre könnyebb lesz.

Nem háborgatlak,nem üldözlek többet,
hisz úgysem érhetem el szívedet.
tudom te nem ígértél semmit,
de olyan boldog voltam mégis.
Tudom nem biztattál sohasem,
a saját szívemet törtem össze!
Álmokat kergettem,mert hittem
együtt lehetek veled,mert hittem
fontos vagyok neked!
Nem zavarlak többé,elengedlek,
remélem boldog leszel majd nélkülem.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem volt más az egész, néhány jó pillanat.
Neked talán ennyi. De nekem itt maradt.
Amikor rád néztem, éreztem, hogy végem,
Megláttalak téged, és felforrt a vérem.
Kergetek egy álmot, mit sosem érek el.
Mondanám, mit érzek, de úgysem érdekel.
Miközben álmodom, mindent elfelejtek.
De reggelre újra csak téged kereslek.
A múlt része csak, hogy melletted ébredek,
Ahogyan az is, hogy fogtam a két kezed.
Szemeidbe néztem, és magamat láttam,
Úgy éreztem, Te vagy, kit régóta vártam.
Rá kellett jöjjek: Nem! S tudtam, nagyon nehéz,
De meg kell értenem, ennyi volt az egész!
Már nem fogsz csókolni, nézni, s átölelni,
De míg élek, én se többé elfeledni!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Már tudom miért olyan hosszú a nappal

Ha nem vagy velem; s miért nő a bánatom

Ha hallom hangod s tudom, máshol jársz.

Ha behunyom szemem rólad álmodom.



Mert legalább akkor itt vagy amikor képzelgek

S vigyázol rám; ilyenkor átölel két karod

S körbe vesz mindaz mire vágytam.

S a szél hozza felém nyugtató illatod.



De félek, egyszer csak elmúlik a varázs

Elmúlik minden; s amik most szeretnek

Az öröm és boldogság meghitt cseppjei.

A bánat tengerében mind elvesznek.



Már tudom mit veszítek ha eljön a nappal

S elrabol tőlem; nincsen éjjelem

Mely gyógyírt hozhat hiányodra.

S szép lassan elmúlik az életem…
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerettem valakit tiszta szívvel,
De Ő elment s itt hagyott engem,
Sokat sírok szenvedek érte,
Úgy hiányzik szívemnek Ő, mert szerettem.

Volt egy jó barátom, Ő rá emlékezem,
Ő sokat volt melletem s védelmezett.
Én próbálok küzdeni, de túl nehéz.
Tudom, újra kell kezdeni, de érzem nincs remény.

Már az emlékek, elengedni sosem fognak.
De én sem erőlködöm , hogy elhadjam.
Tengernyi könnycsepp hull a szememből,
Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni Őt.

A fájdalom és a halál kegyetlen emléke.
Ó, ha most látnád meg gyötört szívemet,
Bolyongok az éjszakában, a kiutat keresem,
Nem vagy itt velem, hogy meg hallgasd szívemet.

Miért ilyen igazságtalan az élet,
Miért büntet folyton csak engem?
Ez a fájdalom már széttöri a szívem,
Miért lenne még érdemes élnem.

De haragszok mert az élet kegyetlen
Elszakította tőlem kivel meg oszthattam mindent.
De ne hidd hogy feledni foglak valaha,
Az emléked a szívembe megmarad .

A szív pedig nem feled soha!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezernyi kis emlék szanaszéjjel,
Nem hagynak aludni egész éjjel
Próbállak felejteni; nagy nehezen
Részben sikerül is, de nem teljesen.

Mért muszáj szeretni?
Miért kell szenvedni?
Szívemben oly nagy a fájdalom,
Ó Istenem, mindenki elárult.

Mond Istenem miért nem lehet enyém,
Kinek szíve, enyém volt nem rég.
Mond mit tegyek hogy megbocsásson,
Az nem lehet, hogy az a szív jéggé váljon.

Mindent elhiszek, de hogy nem szeretsz azt nem,
Mond szavaid miért marja oly nagyon szívemet .
Mond szíved miért oly rideg, s kemény?
Nagyon kérlek bocsáss meg utoljára még.

Utoljára kérlek s többé utadba nem leszek
Nagy levegőt veszek mert tovább kell mennem
Szenvedek, nem tudom hogy kerüljem el,
Elmegyek ahol a fájdalmammal egyedül leszek.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Bocsásd meg nekem hogy ilyen verset írok,
De már válaszolni, másként nem tudok.
Tudtam, az egész csak egy hazugság,
Te nem engem szeretsz hanem valaki mást.

A csalódás oly sokszor marta szívemet,
Már nem akarok semmit kérlek felejts el.
Már nem kell mondani, mennyire szeretlek?
Hazugság minden, már úgysem hiszem el.

Emlékezz csak vissza, mikor kezem kezedbe raktam,
Te akkor sem rám gondoltál, hanem arra a másikra.
Mikor az ajkam, az ajkadhoz érintettem,
Te gondolatban egészen mást csókoltál helyettem.

Én szerettelek, Te ezt nagyon jól tudtad
Nem kellet mondanom, a szememből kiolvastad.
Mégsem vártam hogy csak játsszál velem,
Hogy ily csúnyán összetörd szívemet.

De legrosszabb az volt, mikor szemembe néztél,
Hazudtál, hogy még mindig csak engem szeretsz.
Miattad sírtam át oly sok éjszakát.
De most már elég, többé ne számíts rám.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Az első és legszebb emlékem rólad,
Mikor egy nap megláttalak, igaz, csak futólag.
Szemed színében láttam egy csillagot,
Azóta is keresem, ha az ég felragyog.
Sosem felejtem el mikor először rám néztél.
Ha szomorú Vagyok, csak erre gondolok, ez minden pénzt megér.

Első beszélgetésünk is csodás volt,
Beteg voltam hiányodtól, s a te hangod ápolt.
Először csak köszöntél nekem,
Majd azt mondtad:, , Lenne kedved eljönni valahová velem?”
Emlékszem, mintha csak tegnap lett volna,
Zavarodban elsiettél, mintha a csengő szólna.

Az első randinkon először érintettél meg.
Emlékszem, azt mondtad: Nem haragszol meg, ha megfogom a kezed?
Nem is válaszoltam, csak rádnéztem,
S a legszebb pillanat volt, amit átéltem.
Megfogtad kezem, szemedből gyönyör áradt.
Látod, szíved kicsi kalapácsa nem hiába fáradt.

Az első csókunk? Hmmm… Az maga volt a mámor.
Irigységben biztos sírva fakadt Ámor.
Sétálgattunk este, s én azt mondtam: Nézd! Ott az én holdam!
Tudtam, mit akarsz, s te a hallgatásért megfogtad az ajkam.
Kérdően néztél ám, s én válaszul lehunytam a szemem.
Megcsókoltál lágyan, lassan s én tudtam. Ez a szerelem.


Az első vitánk maga volt a pokol.
Utálom, ha valaki mindenért engem okol.
Persze az édes békülésért mindig sokat tettünk,
Szerelmesek voltunk, mégis mindig veszekedtünk.
Rájöttünk, hogy már csak fájdalmat okozunk egymásnak,
Nem így akartuk, mégis. Útjaink most elválnak.

Az első kapcsolat, az első szerelem,
Életem „első”-it sosem feledem.
Egyszer minden első véget kell, hogy érjen,
S ha rossz volt, a másodiktól nem kell, hogy féljen.
Kapsz majd hideget-meleget, ez így megy régóta,
De te menj tovább! Felejtsd a rosszat, s gondolj a jóra!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért?


Mondd miért tetted ezt velem?

A szerelmem nem múlik el oly hirtelen.

Szívemben még mindig lobog az érzelem,

S érted verdes szüntelen.

Szerettem érezni, ahogy ajkam ajkadhoz ér,

S szerelmünket megpecsételi egy bizarr csók

Mely egy életen át él.

A lángoló szeretetet megtöré egy barát,

Ki szavára kimondád: vége és nincs tovább.

Búcsút intesz: viszlát!

S a mámor kámforrá vált,

Mint a köd egy hideg téli éjjelen át.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nélküled…


Olyan lassan telnek a percek,

Amikor nem vagy velem.

Lapozom a múltat, hátha megjelensz,

Kilépsz az ajtón, elindulsz az úton,

Mert tudom, hogy láthatatlan erők vonzanak.

Várok, mit is tehetnék,

Pedig szívesebben ölelnélek,

Érezném arcod bársonyát,

S magamat veled,

De nem lehet,

Hiába rajzol a képzelet,

Elmúlik ez a nap is nélküled.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Igazi meglepetés


Sötét éjszakán, mikor már a hold fent van az égen,

Szeretek veled lenni a csillagok ölében.

Szeretem ajkad érezni ajkamon,

S élvezni, amint hosszú hajad simogatja az arcom.


Szívem most tündérekkel táncol,

Hisz lassan teljes lesz a mámor.

A rossz dolgot is jónak látom benned,

Hisz minden tökéletes, amikor az ember szerelemes.


Bőröd bársonyos tapintása olyan édes,

Szemeid szép pillantása oly fényes,

Biztonságot nyújtva szorosan bújok hozzád,

S szíved csilingelő hangját hallgatom órákon át.


Mikor halk szuszogásodat meghallom,

Tudom, hogy jól vagy s ezért nyugodtam elalszom.

De csak ekkor ébredek fel igazán,

S merengve jövök rá, hogy ez egy csodás álom volt csupán.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Boruljak térdre előtted, hisz szavaddal megtisztelsz?

Ódákat sírsz epedve, de szememben csak viccelsz

Tehetek én akármit, hogy észrevedd önmagad?

Talán én voltam az első, ki meghátrálva elszalad…?


Az élet kegyes veled, hát velünk legyen zord?

A nap is figyel rád és koronát rég nem hord

Bátorsága elszállt, félt túlragyogni téged

Hisz ha nem te vagy az első, máris forr a véred…


A sírt átlépni könnyű, mit lelkemnek kapartál

De a bűn az bennem van, s te rosszat nem is akartál


De miért lankad mosolyod, ha én dicsérem a sorsot?

Én is törjek orrod alá mindennap kis borsot?

Az élet nem áll meg, hisz a változás útja örök

Jól játszod a szerepet, hisz mindenki rajtad röhög…
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kezem gúsba kötve, s elveszek a mélyben

Pislákoló fény vagyok a haldokló reményben

Mi lassan már kihunyt, s csak halovány pont az éjben

Tehetetlen zuhanok, s elveszek a mélyben…


Pusztulj velem remény, s bűneim nem bánom

Ha eddig rejtve voltál maradj tovább álom!

Lelkem hervadt szirma veled száll a szélben

Tehetetlen zuhanok, s elveszek a mélyben…


Felszaggatott sebeim bíborszín vért áraszt

Nézz a szemembe kérlek, tőled várjak választ?

Bízzak-e még ezután az ezerarcú reményben?

Tehetetlen zuhanok, s elveszek a mélyben…


Megtennék akármit, de láncra verve kezem

Vedd el hát az életem, csak változtassunk ezen

Öljön meg az árnyék, vagy éljek hát a fényben?

Tehetetlen zuhanok, s elveszek a mélyben…
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Légy átkozott álom, hisz mindig hazudsz nekem

Mi ébren oly nehéz, nálad könnyen teszem

Mi ébren egy álom, az álomban való

Légy átkozott álom, te legnagyobb csaló!


Hazudsz nekünk végig, míg eljön lassan az ébredés

Akkor fogjuk fel, hogy az egész csak egy tévedés

Előhozod azt, mit felejteni akarok

Minden álmom vég egyedül maradok


S ébredés után, ha kinyitom a szemem

Érzem a nap tüzét, de nem találom helyem

Az álmom tovább él, de én lassan meghalok

Légy átkozott csaló, hisz a hazug én vagyok!
 
Oldal tetejére