Versek, idézetek...

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Küzdeni fogok, nem adom fel,

Nem ez a vég, nem veszthetlek el,

Harcolni fogok a búval s magánnyal,

Addig míg a halál nem ragad magával…

Szerelmem irántad tiszta s hű.

Az érzés mi bennem van, örök életű,

Nem adhatom fel pont most a harcot,

Mert akkor nem látom többé gyönyörű arcod…

Nem engedem, hogy az kit szeretek,

Elfeledje, hogy iránta mit érzek,

Meglásd minden rendbe fog jönni,

S újra tudunk boldogan élni…
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Húúú, de nagyon hiányzol!
Pedig tudom, hogy más az én világom.
Eddig nem tudtam, mert egy volt a tieddel,
S kilépve belőle, nehezen viselem.

Folyton keresem, merre lehetsz,
De a sorsom ennél kegyetlenebb.
Nem láthatlak én már többet,
Nem kapok egy cseppnyit sem belőled.

Fáj a szó is, hogy utolsó,
Hihetetlen, s nem pótolható.
Mintha senki nem lenne körülöttem,
Egyedül vagyok egy hatalmas űrben.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Tegnap még az égre szerettem volna festeni a neved,

Tegnap még boldog hetekrõl álmodoztam Veled.

Tegnap még vidáman szálltak a fecskék,

Tegnap még szívdobogva vártam az estét.

De elmúltak a szép napok,

S jöttek Nélküled a zord, hideg holnapok!

Fájt, nagyon fájt s még most is fáj a búcsúzás,

Mert nem szerettem még így soha mást!

Talán még most is itt lennél velem,

Talán még fognád a két kezem,

Ha elmondtam volna Neked,

Hogy nem feledlek soha el Téged.

Hogy nem haragszom, hogy megbocsájtok,

Hogy Terólad szól minden álmom.

Nem szóltam semmit, nem találtam szavakat,

Sírás szorította torkomat.

Csak álltam némán könnyes szemekkel,

Meghiúsult vágyakkal, kihalt reményekkel.

Elmentél, s én hagytam, hogy elmenj,

Nem tartottalak vissza, pedig tudtam: veszítettem!

Búcsúznom kell, pedig fáj nagyon a szívem,

Vigyázz az emlékekre, de Magaddal ne vidd el!

Ne vidd el, mert akkor boldog sosem leszel talán,

Ne felejtsd el azt a lányt, ki Téged mindig visszavár!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem tudtam, milyen az igaz szerelem,
Míg téged egy nap el nem veszítettelek.
Azóta bánom én minden egyes szavam,
Amit akkor haragomban neked mondtam.

Dühös voltam nagyon, s nem gondolkodtam,
De el kellett mondanom a fájdalmamat.
Tovább tartani magamban nem tudtam,
Mert a reakciódban nagyot csalódtam.

Egy világ dőlt össze akkor és ott bennem,
Addig azt hittem, minden hibámmal szeretsz.
Mert a történteket én sem úgy akartam,
De ezen már változtatni nincs hatalmam.

Mielőtt lelkileg összetörtem volna,
A sors játszott velünk, s magát meggondolta:
El is vette, amit még oda sem adott,
És én megkaptam a következő pofont.

Azóta élek így, egyedül, magányban,
Párkapcsolatban, és mégis társra vágyva.
Mert már nem érzem azt, mit valaha régen,
Hogy bármit megtettem volna neked, érted.

Most már tényleg csak abban reménykedhetem,
Hogy visszataláljon hozzánk a szerelem,
Megbocsájtsam én is minden egyes szavad,
Melyek szívemben hatalmas sebet hagytak.
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
A holnap félelme


Testemből kitépi magát a szerelem

Csendben tűröm, belül szenvedem

Mintha nem tudná, én is őt akarom

Akit csak úgy hivogatok: angyalom


Testemben ezernyi visító fájdalom

A szerelem marcangol, de hagyom

Minden pillanatban rólad álmodom

Csak is te vagy minden gondolatom


Biztos bennem lehet a hiba, elhiszem

A szerelem fojtogat, messzire elviszem

Oda hol nem lát, senki se isten se más

Levetem szorongató létét, csak látomás


Hisz hiányodtól fáj édesem, mindenem

Az életre keltett látomásom szenvedem

Azt, hogy hozzád tartozom, vársz rám

Hogy, talán néha te is gondolsz rám


Milyen gyarló érzések, mily gondolatok

Ha te nem vagy úgy hiszem, belehalok

Nélküled a levegő nem éltet, csakis kín

Életben tart engem, egy csalfa remény


A szerelmed rabja lettem, nem tagadom

Elvakít, nem látlak csak téged angyalom

Minden mi elterelné rólad gondolatom

Ugyanúgy hozzád vezet vissza, hagyom


Földön kúszok, szívemben ezernyi fájdalom

A fájdalomból lesz átalakuló könnyes halom

Aki nem érzett még ilyet, csak rajtam nevet

Szánalmasan rám mutat, ez az ember szeret


Igen szeretem őt, a földön ragadt angyalom

Érte szól halkan sóhajom, minden hajnalon

Merengőn csodállak, s féltem kicsiny életem

Szerelmeddel együtt költözött belém a félelem


Hiszen a mának élek, ma tép szét érted a vágy

Félek holnap azt mondhatod, ennyi volt viszlát

Hát ezért szenvedem a mának minden pillanatát

Hogy elveszítelek, életemnek egyetlen angyalát!
 

dorchyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Üvöltő érzelemek



Ülj ide mellém had nézzek a szemedbe,

Had simuljon kezünk egymás kezébe.

Nem kell hogy szólj, elég ha hallgatsz,

Fáradt a száj, üresek a szavak.

Figyeld a csendet, mely ordít a világba,

Suttog a lélek… hallgass… had szavalja!

Nem kell, hogy beszéljünk, így is értjük,

Sóhaj az, mi némán szól helyettünk.

Forróságot érzek, mégis ráz a hideg,

Hatalmába vett egy őrült érzet.

Veled vagyok… végre a közeledben,

Izgatottság tölt el… remegés van testemben.

Szenvedés a távollét, szenvedés az idő,

De most itt vagy… s mind ez elenyésző.

Nincsenek szavak… nincsenek tettek,

Csak te és én… némán… csendben.

Gondolataink szárnyalnak… keringenek a térben,

Tudom, egyre gondolunk… ez kétségtelen.

Hálásak vagyunk, hogy egymásra találtunk,

Hálás az Istennek, hogy ilyen szerelmet kaptunk!


Szerelmet mi éget, s mitől szenvedünk,

Szerelmet mely több mindennél, s gyönyörű.

Boldogságot mi mindennapos, de mindig más.

Jövőt mely közös lehet… s az utolsó percig vár.


Harsog a csend… mégis a két szív egybeforrt,

Egybefonódtak végleg a kezek, a gondolatok.

Együtt a két lélek… egyre ver a szív,

Együtt a két ember… kik szerelme mindennel bír!
 

Zsiga28

Állandó Tag
Állandó Tag
Lakatos Demeter: Szíp az ősz csángú tájakon


Lúzalevelek banyhába
tút hímzik,
szűlűkert arany ruhába
öltezik.

Mind az ilvaszuk fímelnek
ért almák,
kertbül lyányszemekkel néznek
itt a fák.

Nyű a búza a mezsdékbe,
szél szültül,
fő a must, mind a mesékbe
tűz nélkül.

Szárigulnak falevelek,
züdő hűl,
csak a hajam, mind a telek
feérül.

De a karcsu borval sorba
ez se fáj,
bajakot nyöosztom borba
ilyen táj.
 

Zsiga28

Állandó Tag
Állandó Tag
Szuchovszky Ida: Ádventi hála Karácsonytól Húsvétig


Megszülettél
karácsonyi ajándékul nekünk,
komisz mindnyájunknak;
növekedtél,
indulj növekedésnek
mibennünk, Urunk,
Istenfia - Emberfia, példaképünk;
a Golgotáig vitted bűnünk
hogy megbocsássunk: Te tanítottál;
köszönjük drága születésed,
életed-halálod
s hogy harmadnapon feltámadtál -
köszönjük drága feltámadásod!
Ámen.
 

zsici

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyírségi ősz

Kabátba burkolózva ballagok,

köröttem minden monoton.

Színházat épített az ősz

a nyírségi homokon.

Varjak osonnak fejem felett,

a kiszáradt kórókat ellepik.

A falu felől harangszó hallik,

a cigányprímást temetik.

Munkától fáradt menyecske

előttem kimérten lépked,

harangszoknyája kellő modorral

szót fogad a szélnek.

Homokfújta színpad ez,

ahol színész nincsen….

Akáckarral ölelő kis Nyírség,

Te vagy minden kincsem!

/Kóródi László/
 

zsici

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyám…


Vihar szaggatta szomorú fűz…

Rapszódiák rengetegébe bújva

zöldell erőltetve újra meg újra…

A tamtamra táncoló évek

gyűrűket fontak köré…

Hullámzó örömök

nem néztek szemébe, sem mögé…

Mélyen szántott homlok,

merengő szemgödör

lóg az élet falán…

Te jutsz eszembe újra meg újra

…Édesanyám…

/ Kóródi László/
 

gabby123

Állandó Tag
Állandó Tag
Janus Pannonius

Pannónia dicsérete
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
 

aya hime

Állandó Tag
Állandó Tag
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

József Attila
 

aya hime

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém.

Cora Carmack
 

Itramibit

Állandó Tag
Állandó Tag
"Te vagy a levegő, amit beszívok, az étel, amit megeszek, az ital, amit megiszok. Te vagy a menedékem és a kikötőm; te vagy az erőm és az ösztönzőm; a becsvágyam, a lelkesedésem. Te vagy a megnyugvásom."
Susan Elizabeth Phillips
 

Itramibit

Állandó Tag
Állandó Tag
"Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én akarlak eltaszítani."
Fodor Ákos
 
Oldal tetejére