versek

imatei

Állandó Tag
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
Adminisztrátor

Ha...

Ha költő lennék, akkor tőled jönne az ihletettség,
Úgy mint szépség, báj, üdeség, kellem s kedvesség.
Azt hiszed, ezeket mind nem terólad írnám?
S tolulnának előre a szavak míg pengetnéd a lírám.

Ha szobrász lenék s egy márványtömbben reád lelnék,
Lágy vonalak, dombocskák, völgyek; mások is megfigyelnék.
Azt hiszed, nem te lennél a kifaragott karcsú alak?
S látnák, hogy az előtünő formák mind reád vallanak.

Ha zenész lennék s a hangok káoszában téged sejtenélek,
Játékos durcásság, meleg szív, egyszóval gyermeki lélek.
Azt hiszed, ezt mind nem néked zongoráznám?
Hogy tudd, itt vagyok és hogy nem vagy árván.

Ha festő lennék s te utaznál a Nap fényszekerében,
Huncut mosollyal, ragyogó szemed parázsló tekintetével.
Azt hiszed, nem kapnám a festéket s a vásznat?
Én így festenélek meg az örökkévalóságnak.

Ha szónok lennék, tudd meg, perzselő szavakat keresnék,
Jöhetne bár habzón ugató veszett eb, avagy dühödt ellenség.
Azt hiszed, nem lennék ékesen s élesen szóló
Egyből elhallgatna minden csúfondárosan vádló.

Ha filozófus lennék s úgymond a lét értelmén merengenék:
Öröm a szélben fodrozódó hullám, szenvedés a tengerfenék.
Azt hiszed, eszembe rögtön nem te jutnál?
Hisz öröm s szenvedés mit adtál s adnál.

Ha..., és ha én én lennék,
Szerinted mit merészelnék?
"Szeretlek", csak ezt mondanám,
Elvinnélek, kezed fognám.

 

zsomi8

Állandó Tag
Szalai Borbála : Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.
 

zsomi8

Állandó Tag
Székely Magda: Kirándulás esőben

Kirándulunk vasárnap
apu, anyu meg én,
fejünk fölött faágak,
a lombon enyhe fény.

Már csokrom is van, jó nyaláb,
és magyaráz apu,
ez zsálya, az meg szarkaláb,
s az ott útilapu.

Letelepszünk a padra,
és megterít anyu,
van minden, tészta, alma,
sült hús és savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,
Nagy felhő már az ég,
És csöppre csöpp, kopogva hull,
Pattog a buborék.


De nem áztunk meg a padon,
egy csöpp se hullt oda,
tetőtöl talpig szárazon
értünk haza,


mert egy esőkabátban,
az erdő közepén,
elfértünk mind a hárman,
apu, anyu, meg én.
 

zsomi8

Állandó Tag
Fecske Csaba :Nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán
a nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal a fejemen
egy dudort borogat.

A sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss, meleg tej csobog.


A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
 

imatei

Állandó Tag
Ajándék

Hetekkel ezen ünnepek előtt
Mind azon törtem a fejem:
Mi az mitől örömöd eljő
És így kölcsönösen nekem.

Elmondhatnám, mennyire szeretlek,
De azt te amúgy is tudod.
Elmondhatnám, hogy mit jelentesz nekem,
Te tudod, ez oly nagyon sok.

Mit még senkinek, neked ezt adom:
Azt, mi eddig még nem létezett
És kevés ideig csak az enyém volt,
Egy neked szóló, igazmondó verset.
 

imatei

Állandó Tag
Kétségek és bizonyosság

Árnyak suhannak, lakhelyük a fénytelen, rideg szürkület.
Hozzád indultam, izzó érzéseim mind te vezeted.
Arcod látom magam előtt, a többi csak vad táncot járó vetület:
Nagyoknak tűnnek és próbálják elfogni előlem fényed és meleged.

A kétségeim ők, de egyetlen gondolatom rád irányítja a figyelmet:
Birtokolni lehet, de ápolni s óvni is kell a szerelmet
És soha ne keressük okául az érdemet s az értelmet.
 

imatei

Állandó Tag
Ünnep

Hány ünnep jut egy nehéz, hosszú évre?
Három, kilenc vagy akár tíz is?
Az ember ünnepkor készül számvetésre
Mikor egy új holnapban bízik.

Számolok a múlttal, hiszem a szebb jövőt.
Mit rosszul csináltam, arra emlékezzem,
Nehogy ismételjem, ehhez kapjak erőt
Csak tőled, ezért fogd erősen a kezem.

Álmodozásomból lassan ébredezem,
Üres szobát látok, visszahúzom kezem.
Nem tudja a naptár mi az én ünnepem !

Ünnep, ha üzensz, hogy holnap láthatlak,
Ünnep, míg rád várok, az ha megpillantlak,
De az a legnagyobb, mikor megcsókollak.
 

imatei

Állandó Tag
Az idő

Lassan számolom a másodperceket. Ólomlábakon
Ereszkedik alá majd mászik föl az örökmozgó. Vakon
Baktat előre, nem figyel a türelmetlenségemre.
Nem találom a helyemet sehol. Mentségemre
Legyen mondva, reád várok én, drágám. A nagy csaló
Mint mindig, most is becsap. Lassan araszoló
Végtagjait máskor, mikor veled vagyok kedves,
Vágtatva kapkodja, hogy szinte föl s alá repdes.
Tik-tak. Tik-tak. Két lassú lépése közt annyi gondolat
Támad rólad, hogy elmondani néhány bővített mondat.
Mi mindig volt s mindig lesz, a szemfényvesztö idő
Mikor velem vagy, bezzeg atlétalábakon rohan ő.
Ó, te szeszélyes vén öreg, legalább ez egyszer légy kegyes-
Sóhajtom- siess most, de sétálj, ha itt lesz a kedves!

... Fájdalom, fohászom nem hallja meg most sem
Rója kitaposott útját, mint mindig, egykedvűen.
 

imatei

Állandó Tag
Soha

Soha se mondd, hogy soha.
Közhely: az élet iskola.
Ne legyen kemény a fejed,
A tandíjat úgyis megfizeted.

Soha se mondd, hogy soha.
A sors szeszélyes mostoha.
Igyekezz: inkább te légy kegyeltje,
Különben veréssel jön el az este.

Soha se mondd, hogy soha.
E káosz egy tánciskola.
Úgy táncolj, ahogy mások is rázzák,
S ha lehet, ne taposd a többiek lábát.

Soha se mondd, hogy soha.
A bábszínház mindig nyitva.
Inkább néző légy, lelked gyerek,
Mint dróton rángatott marionett.
 

probalkozom

Állandó Tag
Mi vagyok én?

Elhamvadó sóhaj,
Egyetlen tiszta szólam,
Szomorú kedd reggel,
Mikor egyedül ébredsz fel.
Rét nélküli virágok,
Megbukott régi világok,
Letünt árnyak a múltból,
Mikre visszavágysz újból.
Rovátka egy üres lapon,
Gyülölet nélküli amazon,
Álom, mit nem álmodott senki,
És sosem akart megszületni.
Rúzsfolt hiányos ingnyak,
Egy szó, mit még most is írnak,
Boldogság nélküli ember,
Akit a valóság elnyel.


(saját)
 

Qwerf

Állandó Tag
Ez tetszett, kedves Próbálkozom!:)


S itt az enyém (mármint nem saját, csak az én idézetem):

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.


Ez Dsida Jenő sírfelirata
 

Tedi7

Állandó Tag
Nagy Ferenc

Édesanyám


Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
 

Tedi7

Állandó Tag
Mezei Katalin

Ha tiszta a szívünk

Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve- a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
 

karaffagye

Állandó Tag
Karaffa gyula [FONT=&quot]Esti félhomályban[/FONT]

[FONT=&quot]a lámpafényi esti félhomályban [/FONT]
[FONT=&quot]árnyékom lestem lemaradt utánam [/FONT]
[FONT=&quot]lemaradt ahogy lemaradt már más is [/FONT]
[FONT=&quot]tán így érez gyurka meg tamás is [/FONT]
[FONT=&quot]a lámpafényi esti félhomályban [/FONT]
[FONT=&quot]árnyékom lesve magamra találtam [/FONT]
[FONT=&quot]nem nőttem nagyra középszer maradtam [/FONT]
[FONT=&quot]bár láttam többet szebbet is magamban [/FONT]
[FONT=&quot]mást is láttam az esti félhomályban [/FONT]
[FONT=&quot]minden arcot akit csak eddig vártam [/FONT]
[FONT=&quot]és egy sem volt szebb mint a magam arca [/FONT]
[FONT=&quot]mert ráncot érlel minden ember harca [/FONT]
[FONT=&quot]már érett ráncos nekem is az arcom [/FONT]
[FONT=&quot]bár gerincem még egyenesen tartom [/FONT]
[FONT=&quot]de egyre jobban a földszagot érzem [/FONT]
[FONT=&quot]az angyalok is lassan jönnek értem [/FONT]
[FONT=&quot]a lámpafényi esti félhomályban [/FONT]
[FONT=&quot]árnyékom lestem lemaradt utánam [/FONT]
[FONT=&quot]földszag fűszag enyhe dohszag áradt [/FONT]
[FONT=&quot]íme én is megleltem hazámat [/FONT]
 

lunimaci

Állandó Tag
J. R. R. Tolkien: Az árny-menyasszony

Volt egy ember, magában élt,
s ült, mint vésett szobor,
látott sok nappalt múlni s éjt,
s árnya nem volt sehol.
Fehér bagoly ült meg fején,
míg kelt a téli hold,
majd nyári csillag idején,
s azt hitte róla, holt.

Hölgy jött, rajt szürke öltözék,
alkonyi napsütésben,
virágfonat volt rajt hajék,
s megállt, maradni készen.
Az ember ébredt, felszökött,
megtörte a kő varázsát,
átkarolta a tünde nőt,
s felvette árny-palástját.

Nem jár többé a tünde hölgy
nap, csillag s hold alatt,
elrejti mélyen őt a föld,
hol nincsen éj, se nap.
De egyszer évenként, amíg
tátong barlang s üreg,
együtt táncolnak hajnalig,
és az árnyékuk egy.

(Tótfalusi István)
 

MonikaT

Állandó Tag
Togyeriska György: Szeretet

Száz szónak is csak egy a vége
De ahány szó annyi féle
Van közte szép, van közte jó
Csúnya is van tudnivaló

Tudod-e, hogy mi a szép?
Amely nélkül nincs szentbeszéd
Egy szó van csak a „szeretet”
Soha ezt nem felejtheted

Ezt az egy szót a sok között
Szeresd mindenek fölött
Szeress, hogy te szeretve légy
S példát mindig e szóból végy

Ha e szó szívből fakad
Boldognak érzed majd magad
Nem cserélsz senkivel soha
S emelt fővel mehetsz tova.
 

imatei

Állandó Tag
Filozófia

Ma filozofikus gondolatokat támadt kedvem írni,
Hogy elvonja figyelmem. Távolléted nehéz kibírni.
Ha eszembe jut egy elvont gondolat, mely okos
Talán megtölti szavakkal az üres, fehér papirost.
Mi legyen a téma? A tér? Az idő? A távolság,
Mely tőled elválaszt, az a tér. Nézhetek bárhová
Nem talállak mellettem, messze vagy. De midőn
Rád gondolok, tudom hogy holnap látlak. Ez az idő.

-Elvont, hideg filozófia, maradj te meg magadnak!
Hisz' ő mindig itt van velem.
- De csak gondolatban!
De a filozófia talán legnagyobb kérdése:
M'ért van az, hogy majd' mindenről csak te jutsz eszembe?
Így van, mindig rád gondolok, bármit is csinálok,
Talán így könnyebb elviselni a kínzó hiányod.
 

imatei

Állandó Tag
Tréfás versike

Mily' szőke Emese!
Égkék, nagy szeme,
Döcög a kereke.
Mondandóm veleje
(Gyer' ide izibe):
Tovább a versike.

Eszement őzike,
Morzézik a szíve,
Fiúk a mindene.
Mit hall, az csak mese
(Csavarva a feje):
Minden baj kezdete.

Fiúk e beszéde,
Szerecsen szelleme,
Külcsini kelleme,
Barlangmély belbecse.
Mélyszőke Emese
Ez az, mit szeret-e?
Tehet-e ellene?

(Elnézést kérek minden Emesétől, ez csak egy tréfás versike.)
 

KÉNSAV

Állandó Tag
ez saját lesz

Homokóra

Aláhullott e lefolyó mélybe a hang
Melyben a rang meddő nevetés
Míg én odalent nézem hova lett
Minden perc aki lát még temet és
Elmúlott idejében már az a visszhang
Amit én hagytam s ezután
Tíz szem menekül testem merevül
Szállok a mélybe lenéztem de csupán
Enyhe bizsergés volt az amint épp
Feljebb kúszva a hátam vonalán
Kirajzolódik a mellkasom eltűnt
Helye nahát ez a vég volna talán
És nem mozdul a testem mellyel lestem
A múltamat égnek lefelé
Gyertyáim töve serceg telnek a percek
Mígnem végleg lefedé
Engem a föld.

 

imatei

Állandó Tag
Életed néha egy kátyúba fullad,
De azért nem kell a "boltot" becsukjad.
Állj fel, de vigyázz, hogy ne maradj sáros,
Mert akkor nagyon örülne a gáncsos.
Haladj, hisz előtted dereng a sugár,
Mely reményt hírdet, akár egy zsoltár.

Adasson néked egy kosárral belőle! Előre!
 
Oldal tetejére