Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Paplanpuha légáramlat, vakító kékség az ég,
Rád gondoltam, mint midig ha fúj a szél.

ÉVSZAKOK<o></o>
<o></o>
Szétpattan a burok,
a földre mandula hull ott,
dombokon át, futnak
új őszi szelek, a tegnap
melege varjakkal
tovább reppent, dér hull reggel
temető földekre,
erdőben, vadnyom rejti el
önmagát, álomba
dől a nyár mosolya, ágra
szenderült hang
némán fekszik, s kigyúlnak az
utcasoron a fényes lámpasorok,
semmivé sorvadt falombok
avarrá halnak el,
szobák párás melegében
elmerül a test, sötét
árny az ember, tükörkép
mozdul vele szemben,
<o></o>
s nyit magának új évszakot,
tél havát, december hónapot.

Segítsetek!

Ezt a dal szeretném ha versbe szednétek ajándékba :

" MIKOR JÖN MEG A TÉL?

Ősz elmúlt, csendesen a tornácon…várlak, a hulló leveleket figyelve ( számolva)
A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. A tél el fog jönni Veled együtt.
Út szélén a fák már megszűntek ringatni.
Még mindig szomorú vagyok a szomorú éjszakákon át
Még mindig várlak…Hold ( opálos) fényében.

Még ha a felhők megállnának, a vágyakozó szívem továbbra is,
mint a kék folyó (örökön örökké megállás nélkül megy előre)
Napok követik a hosszú éjszakákat, az ajtóban tovább várlak.
Mikor jön meg a Tél? A Tél, amikor Te leszel velem ( te része leszel az életemnek)
Késői őszi eső, a lelkem zokog.

Jöjj Szerelmem, csendesen várlak itt, ahol (az elhangzott) hangod örökre marad
Ahol a napfény is szomorú, ahol a szél is csendes.

A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. El fogsz jönni. El fogsz jönni. "


Köszönöm előre is , ennek a dalnak a fordítása:

<embed src="http://mtpictures.com.vn/web/images/stories/video/Soi_1.mp3" autostart="false">

TÖRT ÁGON PIHEN<o></o>
<o></o>
<o></o>
felhő alatt száll lebeg a lélek
sirállyal vígan tenger hullámain
s a part homokján a jövő terhe
tört ágon pihen elrejtve ütéseit
<o></o>
vakít a nap égett szemhéja alól
pupilla nélkül vakon áll nem mozdul
a ruhátlan én zuhanj zuhanj most
hozd ki a partra lelkedet mi bezárult
<o></o>
kagylóban sötét mély álmaidat
terítsd elém ne én feszítsem ki
omló falaid könnyű testem ha
akarod dugd el a jövő nagy fájdalmait

GYÖNYÖR ÉS BŰNTUDAT<o></o>
<o></o>
erdő s föld szaga humuszba fúlt avar
bolyongok egymagam merengőn fák alatt
<o></o>
kő lennék gyökér közt vagy ösvény fasorban
ragyogás sötétlőn testedben súlytalan
<o></o>
múlik hervad az ősz halkul a madárdal
a halál vaskezű elvesz és fosztogat
<o></o>
az élet hol formás hol csak alaktalan
elszámolni vele gyönyör és bűntudat
<o></o>
a pillanat elszáll és megfoghatatlan
[FONT=&quot]mert leránt a mélybe s feldob a magasba[/FONT]

Vízcsepp
><O></O>
Hol a hegyek az égbe törnek
És az ormokon felhők ülnek,
Itt már közelben van az Isten,
Aki most új évszakot rendel.
<O></O>
A hó lassan olvadozni kezd,
A sziklán átfolyik a csepp,
Majd a másik, majd még egy,
Cseppről-cseppre így megy ez.
<O></O>
Sziklákat repeszt a jég, a hó,
A víz halad, mint egy fúró,
A hegy gyomrában lett egy tó,
Nem éri semmi, se rossz, se jó.
<O></O>
Sima tükrét nem fodrozza szél,
A felszínén nem csillan a fény,
Semmi nesz, csak ez a csöpögés,
A monoton hang és éji sötétség.
<O></O>
Alszik a tó és reménykedik, álma
Hogy egyszer eljön az a nap,
Amikor belőle egy forrás fakad,
Lejtőkön száguldó csörgőpatak.
<O></O>
A völgybe leér és talál víg társakat,
Folyó lesz, sőt hömpölygő folyam,
Kikerüli a hegyeket-dombokat,
Jókedvében görgeti a kavicsokat.
<O></O>
Kitalál kanyargós új utakat,
Ha elfárad, hát egy szigetet rak,
Tombol a szél, az eső és vihar?
Csak korbácsolja, mit számít az!
<O></O>
Miközben átszel országokat,
Hullámain szabadon ragyog a nap,
A határoknak fittyet hányva,
Minden embernek életet ad.
<O></O>
Ha rossz a kedve, akkor hóhér,
A szelíd folyó medréből kilép,
Mindent mit adott - visszakér,
Még emberéletet sem kímél.
<O></O>
Így halad lassan, hol rohanva
De az irányt mindig tartva
Mindaddig, míg a tengerhez elér,
Míg utolsó cseppje is biztos révbe ér.
<O></O>
<O></O>
2005-05-08
<O></O>

hung írta:

Ezt a dal szeretném ha versbe szednétek ajándékba :

" MIKOR JÖN MEG A TÉL?

Ősz elmúlt, csendesen a tornácon…várlak, a hulló leveleket figyelve ( számolva)
A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. A tél el fog jönni Veled együtt.
Út szélén a fák már megszűntek ringatni.
Még mindig szomorú vagyok a szomorú éjszakákon át
Még mindig várlak…Hold ( opálos) fényében.

Még ha a felhők megállnának, a vágyakozó szívem továbbra is,
mint a kék folyó (örökön örökké megállás nélkül megy előre)
Napok követik a hosszú éjszakákat, az ajtóban tovább várlak.
Mikor jön meg a Tél? A Tél, amikor Te leszel velem ( te része leszel az életemnek)
Késői őszi eső, a lelkem zokog.

Jöjj Szerelmem, csendesen várlak itt, ahol (az elhangzott) hangod örökre marad
Ahol a napfény is szomorú, ahol a szél is csendes.

A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. El fogsz jönni. El fogsz jönni. "


Köszönöm előre is , ennek a dalnak a fordítása:

<EMBED src="" type=audio/mpeg http: mtpictures.com.vn web images stories video Soi_1.mp3 autostart="false">

Kattints a kibontásához...

A tél hoz el

Az ősz már lágyan kimúlt, vágyam kigyúlt,
Arcom könnyben ázik, annyira hiányzik,
Istenem, halkan zokogva sír fel a lelkem,
A csendes őszi eső most versenyre kelt velem,
De a bennem égő tüzet nem olthatja el,
Hangod velem maradt, mosolyom őrizte meg,
A tél visszahoz szerelmem, így igérted nekem,
A tél visszahoz szerelmem, ugye jól hiszem?

Nyugtom nem lelem, az utat kémlelem.
A tornác kopott köve nem felel nekem,
Némaság vesz körül, de nem csüggedek,
A hangodat idézem, mint egy kisgyerek,
A télen visszatérsz, így mondtad nekem,
A tél visszahoz szerelmem, ugye jól hiszem?
Egy nap itt leszel, jössz és rámnevetsz.
Álmom válj valóra, nevess és szeress.

Ajándék lónak nem nézegetjük...

hung írta:

Ezt a dal szeretném ha versbe szednétek ajándékba :

" MIKOR JÖN MEG A TÉL?

Ősz elmúlt, csendesen a tornácon…várlak, a hulló leveleket figyelve ( számolva)
A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. A tél el fog jönni Veled együtt.
Út szélén a fák már megszűntek ringatni.
Még mindig szomorú vagyok a szomorú éjszakákon át
Még mindig várlak…Hold ( opálos) fényében.

Még ha a felhők megállnának, a vágyakozó szívem továbbra is,
mint a kék folyó (örökön örökké megállás nélkül megy előre)
Napok követik a hosszú éjszakákat, az ajtóban tovább várlak.
Mikor jön meg a Tél? A Tél, amikor Te leszel velem ( te része leszel az életemnek)
Késői őszi eső, a lelkem zokog.

Jöjj Szerelmem, csendesen várlak itt, ahol (az elhangzott) hangod örökre marad
Ahol a napfény is szomorú, ahol a szél is csendes.

A könnyes szem(pillát) törölve, mosolygok. El fogsz jönni. El fogsz jönni. "


Köszönöm előre is , ennek a dalnak a fordítása:

<EMBED src="" type=audio/mpeg http: mtpictures.com.vn web images stories video Soi_1.mp3 autostart="false">

Kattints a kibontásához...

Egy dalban járatos barátom a megadott dalra írt neked szöveget, pontosabban a dal első strófájára:

Zsákutca

Elmúlt az ősz, nem jöhet több nyár,
úgy fáj, Ne láss, ne szólj,
A könnyek úgyis kipereghetnek,
Szemgödreimből
Miként is érthetném, élhetném
Az üresség miként kong,
Az üresség, miért bong.

Ha erre van szükséged, akkor jó lenne a dalt fonetikusan megadnod, így:

Modmutu kvá emla invinjinja csa ájm
nemla kjaszój
Gadinuhtmátn vocsi mí et kut
Idomsze vadumni bunhungni khet
Háj kejbit for dam nomlévoná, emvongun voj ném gud
En von csoj kunboun csan nam

Egyébként milyen nyelven éneklik?

[FONT=&quot]<o>> </o>>[/FONT]

Árvai Emil: Betlehemtől Názáretig

BETLEHEMTŐL NÁZÁRETIG
(karácsonyi gyermekvers)

Téblábolok ma Betlehem körül:
mit kezdjek jászollal, gyermekkel,
pásztorral, bölcsekkel;
angyalok kara is minek örül?

...Egyszer csak mindez eltűnik:
menekül József, Mária,
velük a kincs, Isten Fia;
Heródes-hadsereg feltűnik...

Üldöz a gonosz egy igazat;
ölné, de mégsem teheti:
küldetés vár rá, így Neki
meghalni most még nem szabad...

...Csöndes lesz újra Betlehem;
csoda, majd gyász, s majd hétköznapok...
...De Názáretben már titkot csattog
a szerszám egy szerény ácsműhelyben!...

(2006.XII.11.)

[FONT=&quot]V. Molnár Balázs: Halhatatlanul
[/FONT]
[FONT=&quot]
Engemet nem tudtok eltemetni,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Engemet nem fogad be a föld,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hogy így legyen végem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A sors ahhoz túl sokat gyötört.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Eltaszít a halál feketéje,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ha életem fonala elég,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Törve, zúzva jöhet bár,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A százszor rettegett vég,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]S én kóborló lélek,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nem élve, nem holtan,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Sehogyansem vagyok,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Bár mindenhogy voltam.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ragyogtam Napsugárként,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]És sötétem is volt az ég,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Lehettem volna csillag is,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]De erőm arra nem volt elég.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Égtem tűzként lobogva,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Jajj, de messze fénylettem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]S most zuhogó esőként<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mosom el saját életem.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hol vagyok most?!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mi vagyok én?!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy halhatatlanul<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Elpusztult remény.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy névtelen kereszt,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy elhaló fény,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ragyogok én,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Koromfeketén.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ehetetlen kenyér,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]És ihatatlan bor,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Száraz víz,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]És nedves por.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]
[FONT=&quot]És ne keress többé,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mert nem lehetek,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Zárva előttem a kapu,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Én mégis bemegyek.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o> </o>[/FONT]

Árvai Emil: Hajléktalan karácsony

HAJLÉKTALAN KARÁCSONY

Sötétedik, és nincs még szállás.
Erősebb, gyakrabb lesz a fájás.

Hiába no, ha több a vendég,
a gazdagoké az elsőbbség.

József már ideges; Mária nem,
sóhajtozik csak csöndesen.

Végül egy koldus ad tanácsot:
istállót mutat, benne jászolt.

Bölcsőnek jó lesz; mossák a jászlat:
mégiscsak titkon királyfit várnak...

...Csillagot gyújt aztán fölöttük az ég:
királyok királya, üdvözölve légy!

Árvai Emil: Fent és lent

FENT ÉS LENT

Kincses napkeletről mágusok és bölcsek
királyfi-nézőbe Júdeába jönnek.
Fent a fővárosban mit se tudnak róla;
Betlehembe mennek, ős-próféta-szóra.

Megtelik a kis hely vendégfogadója,
dörzsölheti markát boldog fogadósa.
Sok külföldi vendég arannyal is penget;
csillagászok talán? égre gyakran lesnek!...

Egy szegény ácsmester, Názáretből jövet,
benn a panzióban nem talál már helyet;
pedig menyasszonya gyermeket vár éppen.

Krízis-helyzetben most hajléktalan-szálló
kinn a faluvégen egy csöndes istálló.
Gyermek lenn a szalmán; csillag fenn az égen.