Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

tpr

Állandó Tag
Állandó Tag
Vers vagy

Vers vagy, hullámzó rét,
folyóban a márvány csillogás:
Tündérek lágy táncában
a májusi, büszke nyár.

Vers vagy, ha akarom,
Hajnalok csillámló párája -
Körötted csend s béke
S a végtelen oltára.

Vers vagy. Akarom.
 

tpr

Állandó Tag
Állandó Tag
Mintha

Mintha minden egybefolyna
Lenne arca, lenne csókja
Mintha minden
Minden mintha

(opcionális 2. versszak):

Kék reménykék zöldje
Váza mellett kígyórózsa
Bányacsendélet
Atomóra
 

König Marcsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyám írta.

Apámnak,Anyámnak


Angyalillatú álmok üzennek,
messzi magasból muzsikálnak,
Koppanása,koromrögöknek:
lét-érdes visszhang és holló-ének.

Köd fénye ráhull,
hamuvá árvul
csillagcsodája
a teremtésnek-
harangszó hallik,
kopjafa hajlik,
mementóként-
az enyészetnek.





(drága nagyszüleim mindent köszönök:hogy megismerhettelek,hogy annyit tanulhattam tõletek,hogy önzetlenül szerettetek)
 

König Marcsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyám írta.

Varázsmese


Most valami meséset
kellene mondani
az unokámnak,
valami olyant és úgy,
mint anyám tette
gyermekkorom telén
-"Né,kilyukadt az angyalok vánkosa,
most dunyhájukból
hull a pihetoll...!"-;
kibújt a köznapok gondfelhõibõl,
s naív rácsodálkozással
nézte az elsõ havazást,
velem,
és ujjongott,
ha egy-egy kristálycsoda
a tornácról az ablakunkra tévedt.
"Karácsonyfa tündérálom,
angyal hozta aranyszánon..."-
dúdolta,s közben köténye
töltöttkáposzta-illatot lopott
a fenyõszagú szobába.

Most valami szépet
kellene mondani
az unokámnak,
ezüstdió-aranyalma-angyalhaj mesét,
fényes szárnyú,Fentrõl érkezõ,
csilingelõ zenét,
havas karácsonyt,
öröm-békét,
simogató hópehely-csendet,
s még annyi mindent,
mit csak az anyám tudott
úgy elmondani néhány szóban,
hogy zsongó meleg lett tõle
gyermekkorom tele,
és hangja fényébõl
betlehemi csillag
fenyõfánk tetejére.
 

Lodjur

Állandó Tag
Állandó Tag
Volt olykor…<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Volt olykor
Ha szólni tudtam
Éreztem is
Mit akkor mondtam
S tudtam azt is
Igazam van
De ma már nincs
Csak fájó emlék
S azt hiszem
Volt már elég
Gondolat, mit
Másnak adtam
De magamnak
Egyet sem tartottam
S hogy ez lesz
E a végzetem
Nem tudom
De vétkezem.
 
Mert nincs...

Megénekelném én is a hazámat,
ha nem csak jog szerint birtokolnám, de adatott volna olyan,
mely a szívemben honra találna.
Mostohát küldött rám az Ég, a szerzettet is jócskán rám testálta.
A sötétzöld, fenyőkaréjos hegyek felett rajzó bárányfelhőt,
és a verő napfényben sziporkázó tenger hullámait,
ajándékba.
Az első megszült, az ő földjén lettem földönfutóvá,
magas völgyből a mélykék ég emelkedettségére áhítottan
a másodikhoz menekültem.
(Nem kívánt gyermek daca ez, ki csak házba született, de
nem családba.)
A hazám képzetét most jó orvosként papír-recepttel gyógyítja
egy állam,
ki majd magáénak mond, jogot ad és kötelez,
ha bebizonyítom a hozzátartozásom,
ha felesküszöm a hű polgárságra.
Harmadik haza!
Krőzusként tobzódok országokban, közösségekben,
és még sincs, amit megénekelnem.

Nem, nem vagyok kozmopolita.

De nincs énekem a hazáról... Az enyémről!
Csak imám magamról, magamért, és néha, válságos időkben
a népemért.

Félárván - kitagadottan, be- és elfogadottan -,
a szatmárcsekei tekintetes úr bölcs fohásza kísér naponta,
rám is vonatkoztatottan:

Isten, áldd meg
a MAGYART!


( Erdély, 2010 december - Santorini, 2011 január)
 
Rengő-ringó Bölcső

Elgyötört csípeje lassúdan reng

a perzselő napsütésben,

villával a vállán szénarétre

az ura után megy

mogyorótestű,

alacsony, dundi nagyanyám!

Keskeny medencéje szerelembölcső:

tizenegy kiscsipást ringatott életbe:

egyet Istennek, egyet a hazának, egyet a...,

és a torokgyíknak is négyet.



És mindig megy,


már ismert, s még ismeretlen utakon,

megy az ura után a fűrendet szétverni,

megkeresni fiait a fronton,

unokák, dédunokák után oson a lelke:

távolba néző tekintetével Vancouvert, Visbyt keresi,

közben tojásokat rak a kotlós tyúk alá,

míg egyszer

elgyötört csípővel lassúdan

a maga fényes útján

elmegy...
 
Felismerés

Kit a szélcsend is viharként perzsel,
s mint ördögszekeret, zörget a szél,
kit a béke is börtönbe zárhat,
s mint virágot, sebez a dér,
annak a búvóhely is csak stáció,
ama tizennégy állomás egyike,
hol bénák a cirénei Simonok,
s posztó a Veronika kendője.




Menekülhetsz - a mindenerő elől,

meglapulhatsz - a csillagok mögött,

áltathatod magad - a nincséjjelekkel ,

önnön gyengédet lelkedben - viseled!

Palackba zártan is elárul és megcsal

a benned vergődő, fényét vesztett angyal!
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Elmentél,eltávoztál
Engem védtelenül magamra hagytál
Síromon majd árván nő a gyomvirág
Hamar elfelejt majd a világ
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet szalad,
Fut a filmszalag.
Pörögnek az események,
Egymáshoz érnek a szívek.
Minden nyomot hagy.
És ez apránként, de megváltoztat.
Hisz az életed Te vagy.
A nyomok a szívedbe vésődnek.
Talán te eltemeted őket,
S azok a lelked mélyén rejtőznek.
De ott vannak!
S tetteidre hatnak.
Akivel találkozol életedben,
ott hagyja nyomát a szívedben.
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez a nyomorult világ!
Mindig csak felpofoz és bánt
Belém rúg még egy ráadást
Hogy ne érezhessem,ha jön a boldogság
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Folyik a vér, sírnak az agyalok,
Elment ő, ki miatt a Nap ragyog.
Fájdalmában egy angyal holtan összerogy.
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Csend van, sötét éjszaka a lelkében.
Senki nem ébresztheti fel újra a dalát,
Egyedül marad ő, míg világ a világ.
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Érzi, ereje elfogy már,
De még a mocsok életnek egy utolsót kiált,
Majd veszi a pengét, és viszlát világ.
 

sviki

Állandó Tag
Állandó Tag
Fentről őrzik a tiszta lelket,
Második esélyt adnak neki,
Hogy megtudja, hogyan is kell élni, s tovább szeretni.
 

djuli

Állandó Tag
Állandó Tag
A ház előtt szép sudár fenyő
a hegyét alig látni
egyre nő az ég felé,
de nem lehet rá mászni.

A gyerekek nem kedvelték,
nem játszottak együtt,
szúrós-tűskés mind azt hitték
ha tehették elkerülték.

Pedig ez csak a látszat volt,
sűrű-sötét ágai közt,
sóhaj szállt az ég felé,
jó lenne egy barát mellé!

Érző szíve dobogott
minden egyes dobbanása
a törzsében visszhangzott,
messzire hallatszott.

Meghallotta egy kismadár,
ki éppen arra repdesett,
gondolta megnézi
ki az aki kesereg.

Rászállott a fenyőfára,
csilingelve csipogott,
Mond el kedves fenyőfa
a lelkedet mi bántja?

Tudod kedves kis madár,
nagyon egyedül vagyok,
kellene már egy barát ,
aki engem is meglát.

Talán egy madár pár,
ki ágaim közt fészket rakna,
tojásait nagyon óvnám,
a széltől is távol tartanám.

Mókus család is jöhetne
tobozokat gyűjteni
biztonságban el tudnám
őket rejteni.

Egész vidám társaság
lehetne itt velem,
ezért vagyok búskomor,
mert nics soha vendégem.

A kismadár csak hallgatott,
mélyen elgondolkodott
s ekkor hirtelen,
eszébe jutott minden.

Ismerek egy fiatal
fészekrakó párost,
akik éppen most keresnek,
egy otthonos vánkost.

Ó ez milyen csodás lenne
el se merem hinni
most kellene azonnyomban
őket idehívni!

Felröppen a kismadár,
száll a házak fellett,
keresi a madár párt,
hogy legyen felelet.

Eközben a fenyőfa
nagyon izgatott volt,
ágait igazgatta,
tobozait számolgatta.

Megkerült a madár pár,
jöttek is nyomban már,
meglátták a pompás fát
izgatottan körbeszállták.

Micsoda szerencse
csipogták cserregve.
Pont ilyen csendes
nyugalmas fészek!

Megkezdték a munkát
az ágakat hordták,
Puha meleg fészek,
egy pillanat és kész lett.

A fenyőfa szíve repesett,
végre boldog lehetett,
volt már neki társasága,
kiket elrejtsen az ága.

A gyerekek sem kerülték,
a szorgos munkát észrevették,
tudták jól ,hogy mi történik,
ha valaki fészket épít.

Leültek a fa tővébe,
onnan kezdték lesni,
mikor fognak a fiókák,
végre kikelni.
 

Erzsicica

Állandó Tag
Állandó Tag
Húsvéti vers

Húsvét reggel,Nyuszi várja,
kell-e tojás kis kosárba??
Ha kell a tojás és a csoki,
ne legyél rest meglocsolni.
A köszöntéshez vers is dukál,
az ügyesebb saját fejből produkál,
de nem bánja azért senki,
ha máshoz mész ötletet venni.
Sok felnőtt,és minden gyerek,
e napon a rokonokhoz siet,
hogy ki kölnivel,ki szódával,
ki egy egész tűzoltó századdal,
adjon a nőknek a hagyomány miatt,
hogy egy évig nehogy elszáradjanak.
cserébe a hölgyek kiöltöznek szépen,
s előtte sütit sütnek,jószerével egész héten.
Megfestik a tojást,és mellé főznek sonkát,
ezzel várják a család apraját és nagyját.
S Húsvét napján kora reggel várják,
bár nem mindig jó szívvel a locsolók hadát.
Sokan remélik is,idén most megússzák,
a sok kölni és pacsuli sokaságát.
Ne legyetek lusták,verssel köszönteni a nőket a családban,
De a vizet,kölnit pacsulit,ha lehetne,benn hagyni a zsebben a kocsiban!!!!

Kívánok mindenkinek,Kellemes húsvéti ünnepeket,
sok boldogságot,szerelmet,és egészséget!!!
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
Belédtartom arcom







belédtartom arcom,

egyetlen másodperc...


...négyezerkettőszázötvenhat
kilégzés...


arcok alatt
zenéből írt puha hátak..

mécses és fény


zöld, zöldet ölelő éjszaka:
vigyázz, ujjamból fény
cseppen rád...

vigyázz, sós ízt csókolok ki
alakjainkból:

féltelek..

vigyázz csak Hajnal, hisz
a reggel, e néma másodpercnyi rezdülés
tengernyi hegyet ejt közénk,

s tán újra csak itt a tegnap...
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
megérző szín

megérző szín



vad rudakat szúrsz majd mélyembe

néma hangok morognak rám
szemedből, vérzek

nem akarom, hogy ráncigálj bennem

megelőzd saját alakom...

harcolj velünk..

mégis.

itt

van

nálam

kezed, rajtam

nőnek szárnyaim

érintésed nyomán...

















talán akarom majd,

légy olyan, mint én..

öltözz velem egy reggelen,

halkulj magammá,

s légy csenddé alattam...

hogy kövess, kövess mindíg

hangok mélyére,

melyet szemedbe vérzek...



mégis..

ott

van

mélyedben

egyetlen,

gyönyörű

szárnyam...
 
Oldal tetejére